Új Szó, 1959. április (12. évfolyam, 89-118.szám)

1959-04-21 / 109. szám, kedd

p Törődjünk a fiatalokkal A Dunaszerdahelyi Járási Nemzeti Bizottságon hallottam, hogy a felsőpatonyi fiatalokat a szocialista mezőgazdaság építése terén tanúsított odaadó munkájukért a napokban a CSISZ Központi Bizottságának díszoklevelével tüntetik ki. Nem kis dolog ez, hisz jónéhány szövetkezetben arról panaszkodnak, hogy a fiatalok idegenkednek a mezőgazdasági munkáktól, a falut szívesen felcserélik a várossal. Ahogy későbben megtudtam, Felsöpatonyban ez egészen másképpen van. A tagságnak majdnem a fele a fiatalság soraiból tevődik össze. Es hogy jól dolgoznak, ahhoz nem fér kétség. Kezdjük talán azzal, hngy éppen délidőben érkeztem a faluba. A szövetkezet irodájának ajtaján kopogtattam, de zárt ajtó fogadott. Szerencsémre az iroda háta mögül, a szövetkezet gazdasági udvaráról hangokat, vidám „lánycsicsergést" lopott fülembe a langyos áprilisi szél. Egy csoport fiatal lány a szövetkekezet magtárában szorgoskodott. Amíg velük váltottam néhány szót, a szemközti istálló felöl alacsony termetű, szikár ember baktatott hozzánk. Ha jól értettem, Horváth Alajosnak hívják s nappal ó a gazdasági udvar őrzője, felügyelője. Tekintetével a szövetkezet irodája felé int, mintha azt kérdezné: — Ott volt már? — Be van zárva az ajtó — mondom. — Mindjárt itt a könyvelő, s lehet, hogy az elnök is. Máris indul az iroda felé. A nyomába szegődöm. Ütközően a szövetkezetben dolgozó fiatalok után érdeklődöm. Horváth Alajos rám sem néz, csak a kezével legyint, majd fukarul szűri a szót. — A játékon jár ezeknek mindig az eszük. A szövetkezet könyvelőjével egy időben kerülünk az iroda elé. A szövetkezetben dolgozó ifjúsági munkacsoport után érdeklődöm. Pillanatokig gondolkozik, 'majd így szól. — Külön ifjtísági csoportról nem tudok, de a szövetkezet minden termelési ágazatában találhat fiatalokat. Ha járt a gazdasági udvarban, láthatta, amint a magtárban rendezkednek. A kertészetben és a dohánytermelő csoportban is fiatalok dolgoznak. Az állattenyésztésben is van belőlük. A szövetkezet kocsisai is a fiatalok soraiból verbuválódnak. Beszélgetés közben észre sem veszszük, hogy szaporodunk. Kovács József zo<tfe&inj.kus is.itt-.,van máf>, A 2Uói-es. Botló Zoltán is figyeli beszélgetésünket. — Józsi, nálad is dolgoznak fiatalok — fordul a könyvelő a zootechnikus felé. Mondhatnál róluk valamit. Kovács József egy darabig hallgat, mintha nem is hallotta volna a könyvelő szavait, majd akárcsak az előbb Horváth Alajos, ö is legyint. — Ki dolgozik nálam a fiatalok közül? — válaszol kérdéssel a kérdésre. Mit mondjak róluk? A könyvelő sorolni kezdi az állatte nyésztésben dolgozók névsorát. A zootechnikus hallgat, majd ingerülten mondja. — Ugyan már, még meg sem melegedtek az állattenyésztésben. Mit lehet ezekről mondani. Menjenek tálán a kertészetbe •.. Ott többen vannak. Botló Zoltánnal, aki szintén a kertészetben dolgozik, indultunk a falu vége felé. A felsőpatonyi szövetkezet 9 hektáron kertészkedik. A lányok hagymát, káposztát, karfiolt kapálnak. Rövidesen Bajnóci János kertész is előkerül. Azt mondja, hogy az idén 340 000 korona bevételt terveztek a kertészetből. Eddig 15,2 ezer korona értékű zöldséget adtak piacra. Május elsejére már uborkát is adnak a közellátásnak. A kertészetben 16 fiatal dolgozik, munkájukról Bajnóci János így nyilatkozik: — Szorgalmasak a mi fiataljaink. Tőlük függ a kertészet sorsa, meg a dohánytermelés is. A cukorrépa egyelése is rájuk vár. A könyvelő informatív beszámolóján kívül az első elismerő szó a fiatalokról. Látom, Botló Zoltánnak is jólesett a szűkszavú dicséret. — Nemrégen a szövetkezetben dolgozó fiatalok közül ötöt a párt tagjelöltjeinek sorába is felvettünk. Beszéd közben említést teszek arról, amit a Dunaszerdahelyi Járási Nemzeti Bizottságon hallottam az elismerő oklevéllel kapcsolatban. — Megérdemlik — mondja a kertész meggyőződéssel. Az elismerő szavak után Botló Zoltánnak is megoldódik a nyelve. Látszott rajta, hogy jólesett elvtársának, Bajnócy Jánosnak elismerő szava. Igén, elvtársának a szava, mert Botló Zoltán egyike annak az öt fiatalnak, akiket felvettek a párt tagjelöltjeinek sorába. — Nem akarok dicsekedni, de amit megtehetünk, megteszünk. A szövetkezeti munka mellett több ezer fát ültettünk. Több mint 25 vagon komposzttrágya készítésére vállaltunk kötelezettséget. ígéretünket betartottuk. Az állattenyésztésben is szép számmal dolgoznak fiatalok. Nem is értem a zootechnikust... Es hogy még meg sem melegedtek? Horváth Péter és Horváth Ferenc, amióta az iskolából kikerültek, mindig az állatoknál dolgoznak. Növendékállatokat gondoznak. Olyan kezük alatt a jószág, hogy öröm nézni. A velem egyidős Koszorús József feleségével együtt dolgozik az állattenyésztésben. Sidó Aranka pedig fejőlány. Tehát nincs ok a kézlegyintésre. Nem helyes, hogy egyesek csak úgy „foghegyről" beszélnek a fiatalokkal. Lehet, hogy Kovács József és Horváth Alajos csak tréfáltak, vagy talán arra gondoltak: — Ha valakit érdekel a mi fiataljaink munkája, győződjék meg róla személyesen. Akárhogy is van, még egyéb kifogasolni való is akad Felsőpatonyban. Nagyon furcsa, hogy egy tízéves szövetkezetben, ahol a munkában példás fiatalság áll, még a mai napig sincs kultúrháza az ifjúságnak. A fiatalok már két ízben akartak maguknak kultúrházat építeni. Az egyik helyiségből mozi lett, a másikból iskola. Pedig mind a két épületet az ifjúság hozta tető alá. Szinte érthetetlen, hogy a szövetkezet vezetősége és a HNB hogyan képzeli el az ifjúság kulturális és ideológiai nevelését. Talán a kocsmában, vagy a templomban? Elképzelhetetlen egy 10 éves szövetkezet szorgalmas fiatalokkal — kultúrház nélkül. Ez arra vall, hogy a helyi nemzeti bizottságban ' és a szövetkezet vezetőségében is akad. nak olyanok, akik kézlegyintéssel inI tézik el a fiatalokat. Szarka István Építsünk önsegéllyel üj iskolákat N

em a dolgozók hibája, hogy Szlovákia területén a felszabadulás előtt olyan kevés iskola épült. Valamikor az állam és az egyház gondoskodása erre nem igen terjedt ki. Az 1871-1918-as években csupán 3615 tanterem épült fel. Az évi átlag 77 új tanterem volt. A München előtti köztársaság idején 158, míg az úgynevezett szlovák állam alatt csak 126 tantermet építettek évente. Rohamos fejlődés az 1945-1958-as években következett be, amikor 8686 osztállyal bíró 717 nyolcévfolyamos és 82 tizenegyévfolyamos iskolát adtak át rendeltetésének. Hogy teljes képet nyerjünk az iskolák építéséről, megemlítjük a távlatokat is. Az 1958 —1961-es években 4650 tantermet építünk, s utána a harmadik ötéves tervben 10 ezer tantermet 400 ezer tanuló számára. A legközelebbi 10-12 évben egymillió gyermeket befogadó 25 ezer tanterem felépítésével megoldjuk az e téren lévő problémákat, öt év alatt népi demokratikus rendszerünkben annyi iskolát építünk, mint valamikor 86 év alatt építettek. A jövő nemzedék joggal hibáztathatna bennünket, ha nem teljesítenék ezeket a célkitűzéseket, hisz most nemcsak a nép érdekeit képviselő államapparátus, hanem közvetlenül a lakosság önsegélyes tevékenysége határozza meg, hogy a többi építő feladatok mellett, a nagyarányú lakásépítkezéssel egyidőben biztosítsuk a feltételeket a XI. pártkongresszus iskolaügyünkkel kapcsolatos határozatának teljesítésére. E határozat szerint az ifjúság túlnyomó többségének 1970-ig középiskolai végzettséget biztosítunk és már a legközelebbi 2 — 3 évben az általános kötelező oktatást kilenc évre bővítjük ki. A Banská Bystrica-i kerületben elsősorban a priechodi dolgozók kezdtek a város- és faluizépítési akció keretében önsegéllyel iskolát építeni. Ondrej Blaško iskolaigazgató elmondotta, hogy 1945, február 16-án a német fasiszták felgyújtották az iskolát, a falut. A felszabadulás után fából épített iskola csak ideiglenes megoldásnak számíthatott. A tanterem idővel nemcsák szűknek bizonyult, de egészségtelen, sötét és hi33y| ' v.y Az ellenállási mozgalom nemzetközi emléknapjainak keretében Bratislavában a Művelődés Házában megrendezték a „Georgi Dimitrov a lipcsei bíróság előtt" című kiállítást. A kiállításon láthatók a lipcsei perrel kapcsolatos cikkek, fényképek és különböző okmányok fotokópiái. Megmutatták Dimitrov hősies fellépését a bíróság előtt, amikor lángoló beszédében leleplezte a fasisztáknak a birodalmi parlament felgyújtása körüli mesterkedéseit és provokációit s az egész világ dolgozóinak millióit mozgósította a fasizmus elleni harcra. Štefan Petráš (ČTK) — felvétele 235 ezer beteg a gyógyfürdőkbe Évente több tízezer beteg utazik fürdőhelyeinkre, hogy gyógykezeltessék magukat. felüdüljenek a betegség után, szervezetüket megerősítve folytathassák munkájukat. A múlt évben fürdőink az üzemek, szövetkezetek dolgozóinak, a nyugdíjasoknak és a családtagoknak 219 ezer esetben nyújtottak ingyenes gyógykezelést. Ez idén azok száma, akik ingyenes fürdőkezelésben részesülnek, mintegy 16 ezerrel növekszik. Egyúttal kibővül annak a lehetősége, hogy a csehszlovák fürdőkben saját költségükre kezeltessék magukat a dolgozók. deg volt. A háborúban sokat szenvedett lakosság közös munkával új, korszerű három tantermes iskola építéséhez látott. Az építkezés már befejezés előtt áll, úgyhogy az új tanévet már az új iskolában kezdhetik meg a priechodi gyerekek. A

z iskola építésén nagy lelkesedéssel dolgozott a lakosság. Különösen amikor látták,, hogy a járási pártbizottság és a járási nemzeti bizottság mennyire támogatja munkájukat: gondoskodásukkal elérték, hogy anyaghiány miatt nemigen volt fennakadásuk. A munka szervezését szakember végezte, s azonkívül a faluban bizottságot létesítettek, amelyben főleg Banská Bystricán dolgozó lakósok voltak, akik közben^ jártak az anyagbeszerzés végett. A dolgozók, főleg a szülők büszkék munkájukra. Naplót vezetnek,melyben az építkezési üzemekben érvényes normák szerint feljegyzik, ki hogyan járul hozzá a közös munkához. Hasonlókat írhatnánk a dudincei, brechyi és Cerovo Lazy-i lakósokról, akiknek érdeme, hogy a Banská Bystrica-i kerületnek jó híre van a kevés osztályos iskolák önsegélyes építésében. Igy aztán a kerület város- és faluszépítési bizottsága joggal kihívhatta versenyre Szlovákia többi kerületeit az új tantermek építésében. Kormányunk a dolgozók aktivitását és a helyi nyersanyagforrások kihasználását figyelembe véve egyetért azzal, hogy a kevés osztályos iskolákat a lakossáq a „Z" akció keretében építse. A Megbízottak Testülete tavaly határozatot hozott, hogy a Z akció keretében folyósított eszközök 60%-át iskolák építésére fordítjuk. Sajnos az eddigi eredmények azt mutatják, hogy ezek a lehetőségek nincsenek kihasználva. Ezért a hónap elején a Megbízottak Testülete mellett működő város- és faluszépítési bizottság az Iskola ,és Kulturális Ügyek Megbízotti Hivatalával kétnapos szlovákiai aktívát hívott egybe, melynek határozata konkrét intézkedéseket tartalmaz az iskolák építésével kapcsolatban. TJa a lakosság e hazafias feladat teljesítését az eddiginél tevékenyebben fogja támogatni, nem lesz különösebb gond évente 250—300 tantermet felépíteni társadalmi munkával, ami tízszerte kevesebb, mint az állami befektetéssel épített tantermek száma. Fontos, hogy a prešovi és a bratislavai kerület CSISZ tagjainak -péWéjára- több ifjúsági szervezet kapcsolódjék be a kevés osztályú iskolák építésébe, a tömegszervezetek pedig mind tevékenyen támogassák az ifjúsáq igyekezetét. A Banská Bystrica-i kerület példájára rendezzenek kerületi és járási műszakokat a szocialista kultúra kongresszusára való előkészületek során, hoay az iskolaépítés feladatai a meghatározott időben teljesüljenek. Drábek Viktor. re, politikai nevelésére, a régi ellen, j vívott harcra és az új társadalom j felépítésére. Az új típusú pártról 1 szóló lenini tanitás alapköve a de- | mokratikus centralizmus elve. Ez az ; elv biztosítja a párt nézeteinek és j tetteinek egységért. A demokratikus centralizmus biztosítja minden kommunista részvételét a pártpolitika kérdéseinek megoldásában, és kötelességükké teszi a párthatározatok végrehajtását. A mensevikek a múltban be akarták bizonyítani a pártról szóló lenini tanítás „helytelenségét". Ma a jelenkori revizionisták próbálkoznak ezzel. Igy például egyes amerikai revizionisták olyan nézeteket hirdetnek, melyek szerint a forradalmi munkáspártot a szocializmus propagátorainak valamiféle csoportosulásával kellene pótolni. A jugoszláv revizionisták „elméletei" is lényegében a lenini típusú forradalmi párt létezése ellen irányulnak. A JKSZ programja elveti a kommunista pártok „monopóliumát" a tömegeknek a győzelmes szocializmusra vezetésében. A jelenkori revizionisták a demokratikus centralizmus ellen folytatott küzdelmükben ennek csupán egyik oldalát — a demokratizmust ismerik el, de elvetik a centralizmust, mely nélkül a proletárpárt nem harcolhat sikerrel. A világ kommunista pártjainak és pártunknak, különösen az SZKP XX kongresszusa után kifejtett tevékenysége igazolja a pártról szóló lenini tanítás életképességét. Ennek az elvnek megfelelően hova-tovább annál gyakrabban ismétlődik meg pártunkban az a gyakorlat, hogy a pártszervek döntés előtt megvitatás céljából a nagy párttömegek elé terjesztik a fontos kérdéseket. Ezzel szilárdulnak a demokratikus centralizmus lenini elvei. Lenin hangsúlyozza, hogy a hatalom átvétele után is rendkívül nagy jelentősége van a pártnak. A szocialista építés szervezőjévé, igazgató és irányító erejévé válik. Lenin rámutat arra, hogy a pártnak a proletariátus győzelme után a gazdasági fejlesztés fő kérdéseire kell összpontosítania fő igyekezetét. A jugoszláv revizionistákra az is jellemző, hogy a JKSZ programja úgyszólván semmi figyelmet nem szentel a szocializmus gazdasági alapjának felépítésével kapcsolatos kérdéseknek. Az imperializmus lenini elemzése az elmélet rugalmas alkotó kezelésének tipikus szemléltető példája. Lenin a marxizmus elvére támaszkodva gondosan figyeli a gazdasági és politikai fejlődést, óriási mennyiségű elméleti és számbeli anyagot feldolgozva, rendszeres tudományos munka alapján az imperializmusról szóló tanítással gazdagította a marxizmust. Bebizonyította, hogy az imperializmus a tőkés rendszer szerves részét, a kapitalizmus bizonyos új, felsőbb fokát képezi. Lenin hangsúlyozta, hogy az imperializmus a kapitalizmus utolsó, legmagasabb fázisa, és megmagyarázta, hogy az imperializmus tulajdonképpen oly kapitalizmus, amely már teljesítette küldetését és már hanyatlófélben van." Az imperializmus mint a kapitalizmus legfelsőbb foka című művében megvilágítja az imperializmus keletkezésének gazdasági okait és jellemző vonásait. Nagy adatanyag tökéletes ismerete és marxista gondolkodó képessége alapján Lenin előre látta a mindent átfogó tőkés rendszer bukását az imperializmus idején, a kapitalizmus gyengülését. Felhívja a figyelmet arra, hogy az imperializmus idején elkerülhetetlenül be kell következnie az imperialista gyarmati rendszer bukásának. A jelenlegi világesemények minden kommentárnál jobban igazolják Lenin nagy igazságát. Lenin főként első műveiben „A Szociáldemokrata Párt programtervezeté és annak magyarázata" és „Nemzeti kérdés programunkban" rámutat a nemzeti kérdés nagy jelentőségére. Hangsúlyozza annak fontosságát, hogy valamennyi nemzetiséségű munkás fogjon össze az elnyomók elleni küzdelemben. Hangsúlyozta a proletárpárt építésének nemzetközi alapelvét. Lenin hangsúlyozťa, hogy az imperializmus idején a nemzeti-gyarmati kérdés a proletárdiktatúra és a proletárforradalom általános kérdésének szerves részévé válik. Lenin a nemzeti kérdést érintő minden művében a leghatározottabban kiepieli a proletár nemzetköziség jelentőségét. Kiemelte a különféle nemzetek munkásai legszorosabb szövetségének fontosságát a felszabadulásukért vívott harcban. Hangsúlyozza a burzsoá nacionalizmus és sovinizmus elleni következetes harc fontosságát. Lenin a proletárdiktatúra feltételei közepette folytatandó nemzetiségi politika elveit is kidolgozta. „A dolgozó és kizsákmányolt nép jogainak kinyilatkoztatása" világosan megfogalmazza ezeket az elveket, s a Szovjetunió nemzetiségi politikájának alapjává vált. Államunk bármelyik nemzethez és nem- I zetiséghez tartozó lakői szoros | együttműködése és testvéri barátsá- ! ga lenini elveinek jegyében mi is sikeresen oldjuk meg a nemzetiségi kérdést. Lenin különös figyelmet szentelt a parasztkérdésnek. Nemcsak azért, mert a Szovjetunió a forradalom előtt túlnyomóan agrárország volt, hanem azért is, mert a parasztkérdés a dolgozók hatalma általános kérdésének szerves része, a munkásosztály szövetségeseinek a kérdése. Különös figyelmet szentelt a kérdésnek, mert a parasztságnak a szocializmus ügye számára való megnyerése nélkül, a parasztság problémájának megoldása nélkül egyetlen országban sem építhető fel a szocializmus. A parasztság és a munkáspárt parasztsággal való viszonyának a kapitalizmus megdöntéséért vívott harc időszakában felmerülő kérdéseivel Lenin „A kapitalizmus fejlődése Oroszországban" (harmadik kötet), „A fálusi szegénységhez" (hatodik kötet), valamint a műveinek kilencedik kötetében tartalmazott több művében, cikkekben és általa kidolgozott pártokmányokban foglalkozik. Lenin azt mondta a középparasztokról, hogy ugyan szoros szálak fűzik až egyéni kisárutermeléshez, és a magántulajdonhoz a kapitalizmus idején, másrészt azonban tudatosítani kell, hogy a középparasztság nem tartozik a kizsákmányolók közé, hogy ez az osztály csupán nyer az őt kizsákmányoló tőkés járom lerázásával. Lenin ebből arra következtet, hogy a középparasztot meg kell és még is lehet nyerni a szocializmus ügyének. Hangsúlyozza, hogy különösen a hatalom átvétele után a középparaszt megnyerésének fő módszere a meggyőző módszer legyen. „A szövetkezetekről című művében megmagyarázza, hogy az egyéni paraszti kisárutermelésnek szocialista nagyüzemi termeléssé való átalakításában az egyetlen lehetséges út a mezőgazdaság szövetkezetesítésének útja. Ma minden embert elsősorban a béke és a háború kérdései, a nemzetközi kapcsolatokban fennálló feszültség enyhítésének, a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének kérdései érdeklik. A nemzetközi kapcsolatok terén a Szovjetunió és a népi demokratikus országok mindenkor a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élése lehetőségének és szükségének elvéből indulnak ki. Ez a ma nagyon időszerű gondolat nem új, Lenin már az első világháború idején kifejtette. Több cikkében és főként élete utolsó éveiben mondott beszédeiben elemezte e kérdést. A szocialista és tőkés államok békés egymás mellett élésének lehetőségéről szóló marxi-lenini elmélet igazolja, hogy az emberi társadalom fejlődésének az az időszaka, melyben egy vagy több államban már szocialista társadalmi rendszer áll fenn, a világ többi részén pedig a kapitalizmus urakodik, nem kell, hogy az állandó katonai összecsapások időszaka legyen, hanem fenn áll a két rendszer békés együttműködésének lehetősége. Lenin bebizonyította, hogy reális lehetőség van a két rendszer sokoldalú kapcsolatainak fejlesztésére, sőt ez fontos is. E kapcsolatok nem ártanak a szocializmusnak, csupán a javát szolgálják. A Szovjetunió Lenin örökéhez híven kitartóan küzd a világbéke megőrzéséért. Ezt a politikát követi ma a Szovjetunió vezette egész szocialista tábor. Ez a marxi-lenini politika napról napra újabb és újabb híveket szerez, mert megfelel az emberiség abszolút többsége létérdekeinek. E cikkben megkíséreltük rámutatni Lenin értékes és rendkívül mély, gondolatokban gazdag, nagy irodalmi művének néhány vonására. Ma, amikor pártunk kitűzte a szocialista építés befejezésének jelszavát és ezzel feladataink életünk minden szakaszán állandóan fokozódnak, egyre bonyolultabbakká és nehezebbekké válnak, Lenin nagy műve írásaiban óriási lehetőséget nyújt a szellemi gazdagodásra, és a tanulságok kiapadhatatlan forrásául szolgál számunkra. Feladatunk művéből állandóan tanulni és tökéletesíteni marxi-lenini ismereteinket. Smutný Antal ÜJ SZÓ 5 * 1959. április 24.