Új Szó, 1959. április (12. évfolyam, 89-118.szám)

1959-04-02 / 90. szám, csütörtök

ifjúsági alkotóverseny Rozsnyón A napokban Rozsnyón megtartott járási ifjúsági alkotóversenyen a tánccsoportok között első helyen a rozsnyói magyar nyelvű tizenegyéves iskola és a CSISZ dobsinai tánccsoportja végzett. Az előbbi az Este a fonóban, az utóbbi a Partizán című táncszámaival aratott sikert. Szavalatokban különösen jó volt Zelina Katalin és Sulyovszki Mária. A zenekarok versenyében a rozsnyói művelődési otthon tánczenekara és a Csemadok helyi szervezetének zenekara lett az első. Baloldali képünk az Este a fonóban című tánc egyik jelenetét ábrázolja. Vajda József, Rozsnyó Egy járási Csemadok-konferencián hangzott el az a megjegyzés, hogy jó lenne, ha a Csemadok mozgókönyvtárakat létesítene és így juttatná el a legtávolabbi falvakba a különféle könyveket és sajtótermékeket. A mozgókönyvtárra vonatkozó gondolatot időszerűnek tartottuk. Fel is hívtuk rá a Csemadok-központ figyelmét. Itt olyan választ kaptunk, hogy a könyvek terjesztésére hivatottabb szervek is vannak. Valóban. A könyvek terjesztésére és ennek megszervezésére elsősorban a Slovenská kniha és a könyvtárak hivatottak. Ezeknek a szerveknek kellene a mozgókönyvtárak számának gyarapítására vonatkozó gondolattal is részletesebben foglalkozniok.Minket a konferencián tett megjegyzés elgondolkoztatott és azóta is foglalkoztat. Néhány elképzelésünk is született, amely talán elősegítené a mozgókönyvtárak szélesebbkörű létesítését. Tulajdonképpen a mozgókönyvtárak szerepét töltik be az üzemekben létesülő irodalmi központok. Az irodalmi központoknak az a hivatásuk, hogy közel vigyék, megismertessék és könnyen megszerezhetővé tegyék az üzem dolgozói számára a könyvet, a kultúrát. Hogy az irodalmi központok létesítése milyen helyes gondolat és az üzemekben milyen népszerűek, arra példa a komáromi hajógyárban levő irodalmi központ, amelynek eredményes munkájáról lapunk hasábjain már beszámoltunk. Irodalmi központ bizonyára rövidesen minden üzemben létesül. Igen, de ezek csak ipari üzemek. Hol vannak a szövetkezetek és a városoktól távol eső falvak, ahol a legjobb akarat mellett sem „kifizetődő" az irodalmi központokhoz hasonló intézmények létesítése. De ezeken a helyeken is utat kell törni a kulturális forradalomnak. Épp úgy, vagy még jobban, mint az ipari üzemekben, A mozgókönyvtárakra itt lenne a legnagyobb szükség. Hogyan valósítható ez meg? Sokféleképpen. A Slovenská knihának lehetőleg több autóbusz-könyvtárat kellene beállítania és járni vele a falvakat, a szövetkezeteket Odamehetnének és ott csinálhatnának könyvkölcsönzést és könyvtárt, ahol akarnának. Hány faluba juthatna így el a kónyv a kultúra ... Véleményünk szerint autóbuszkönyvtárat a járási művelődési otthonok vagy a járási könyvtárak is szervezhetnének. A könyvkölcsönzést összeköthetnék kiállítással, könyvvásárral, előadással, filmvetítéssel, stb. stb. Mind technikai fejlettségünk, mind anyagi eszközeink lehetővé teszik, hogy sokhelyütt akár a művelődési otthonnak, vagy a járási könyvtárnak legyen egy ilyen mczgókönyvtára, amellyel azután rendszeresen látogathatják a falvak és a központoktól távolabb eső települések lakóit. Mennyi szolgálatot tennének ezek a „könyvtárak" a kultúrforradalom ügyének, milyen sokat segítenének a könyvek megismertetésében és megszerettetésében, milyen termékenyítően hinthetnék a műveltség magvait ... Mindenütt, de különösen azokon a távoleső helyeken, ahol a népművelési munka .{ehetőségei igen . kicsinyek, a könyvkölcsönzésen éš a köriyvárüsításon kívül a mozgókönyvtár más jelentős népművelői tevékenységet is végezhetne. Felszereléséhez hozzátartozhatna a filmvetítő, a magnetofon, esetleg a televízió. Amíg a kölcsönzés vagy az eladás folyna, az egybegyűltek filmet nézhetnének, zenét vagy olyan előadást hallgathatnának, amelyhez a diafilm, vagy a hangszalag adna kísérőműsort. így nemcsak olvasókat toborozhatnánk — szórakoztatva lehetne nevelni is. Nem tudom, lehet-e ennél jobb irodalmi és kultúrközpontot létesíteni? Mindez csak elképzelés, olyan javaslat-féle a mozgókönyvtárakra. Lehet, hogy az illetékesek figyelembe veszik. Lehet, hogy e kérdéssel már régen foglalkoznak. Mi mindenesetre akkor örülnénk a legjobban, ha a közeljövőben minél több mozgókönyvtárral találkoznánk. Gály Olga: Szabadságot Manolisz Glézosznak l Vastag a börtön fala Kréta szigetén. Magas az Akropolisz csúcsa. S mert nem tűrte, hogy fasiszta zászló lengjen ott — a börtönbe vitt Manolisz Glézosz útja. Negyvenegyben történt. Nem lett ezzel szabadabb az erőszak csizmái alatt vonagló ország, de menetekelként villant sötét égen: MÉG ÉL A NÉP! S megdöbbentek a náci hordák. Híre jött, most ismét börtönbe vetették aranyat kérődző hatalmas urak, de bár Kréta szigetén a börtön fala vastag, szava megtalálja most is az utat. • Szárnyra kapja szellő — zúgó viharrá lesz. Felszívja esőcsepp — tengerré dagad. Kavicsként ha gördül — sziklaorommá nő, messzire hirdetve: Erre! Itt a part! Tengerré nőtt száma s viharrá haragja szerte a földön a jog védőinek. Manolisz Glézoszt, szabadság bajnokát, hogy halálba veszejtsék — NEM ENGEDIK MEG! A KÖNYV HÖNAPJA UTÁN Még nem olvas mindenki és nem olvas mindenki rendszeresen, de a kulturális forradalom kedvező tünete, Balázs Béla i hogy a dolgozók közül egyre többen Lapunkban már hírt adtunk róla, hogy a bratislavai Nemzeti Színházban bemutatásra került A. Krajn szovjet szerző Laurencia című balettje. J. Herec felvételei a mű egy-egy jelenetét ábrázolják. olvasnak. A könyv, az irodalom, a szép- és a szakirodalom egyre nagyobb szerepet kap a dolgozók életében. Kezdetben volt a lakbérkönyv, a fűszeres kegyén alapuló bevásárlási hitelkönyv. Az ilyen könyv csak gondot okozott. Anyagi gondot. Ma is gondot okoz a könyv. Most az a probléma, például szerény hajlékomban, hogy megtelt a könyvszekrényem, s nincs hová rakni a szépirodalmi és a politikai műveket. Míg valamikor a könyvkiadás gondja az volt, hogy mint adjanak el néhány könyvet, most az a „gond", hogy az aránylag nagy példányszámban kiadott jó mű is hamar elfogy s új vásárló kopogtat, még több jó könyvet kér. Könyvhónap, temérdek könyvüzlet, még p falusi üzletekben is árulnak könyveket. A könyv hónapja eredményesen végződött. Végtére a márciusi árleszállítás arra is jó, hogy még több könyvet vásárolhassunk és a lakáskérdés megoldása arra is jó lesz, hogy a szükségesnek mutatkozó új könyvszekrényeket legyen is hol elhelyezni, mert a megvásárlása, **» nohát az is gond —, de azon valahogy csak túltesszük magunkat. Szóval a könyvvásárlás szerve

1 zett hónapja befejeződött, most usgyi, vásároljunk könyveket szervezetlenül — szívünk, értelmünk szavára hallgatva. Egészen a következő könyvhónapig. Aztán meg kezdjük elölről. (szily) Birodalomról- könyvekrüls^ -^ZALA JÓZSEF VERSEI= A szlovákiai magyar költészet bibliográfiája az 1958-as „szűk esztendő" után, ennek az évnek a küszöbén már három új versgyűjteménnyel bővült: Forbáth Imre, Ozsvald Árpád és Zala József önálló köteteivel. A három költő közül a harmadik, Zala bibliografiailag új név. Őt az olvasóközönség eddig csak a folyóiratokban közölt verseiből Ismerhette. „Csallóközi útravaló" Zala első, bemutatkozó kötete. A bemutatkozó kötet mögött az olvasó általában pelyhedző állú legényt, fiatal költő-embert keres — és legtöbbször talál is. Nincs ez így a jelen esetben! A debütáló Zala nem ifjú ember, hanem 38—40 éves meglett férfi és — első kötete ellenére —nem kezdő költő, hanem a külső körülmények miatt csak most kibontakozó „kései hajtás". A kései költői kibontakozás — a közvetlen és közvetett autobiografikus tartalmi vonatkozások nélkül is — kiérezhető Zala kötetéből. A Zala-versekben nem található meg az ifjú költőkre olv jellemző érzelmi és hangulati túltelítettség, kinyilatkoztató öntudat és titánkodó erőérzet. Zalának a szerénység, higgadtsáq, tárgyilagosságra és pontosságra törekvés és a közösségbe vetett rendületlen hit a legjellemzőbb emberi és költői temperamentumbeli vonásai. Tematikailag nincsenek erősen elhatárolt területek Zala költészetében. A na- ; gyobb téma-egységek, a központi sze- j repet játszó témák helyett inkább alkal- | mi jelleget és sporadikus téma-tarkarágot tapasztalunk. Vonatkozik ez Zala erősebb politikai hangsúl.yozottságú közösségi verseire is. Tematikailag ezek • sem fonódnak olyan szorosan össze, mint például Bábinak a parasztság átformálódását jelző legújabb költeményei. Zala közösségi versei az egymásba átnyúló eszmeivilág ellenére sem kapcsolódnak szervesen összefüggő ciklusokká, hanem egymás mellett vagy egymás körül helyezkednek el. Milyen eszmék és érzések hajtják át, milyen gondolatok telítik Zala kimondottan közösségi verseit?! A népek és nemzetek békés együttélésének hirdetése, a béke megőrzésének vágya, a háború elítélése és az élet szolgálatára rendelt atomnak a „halál fegyvere"-ként való elutasítása" Minden népre békés nap süssön a világ összes tájain. Fészkéből senkit el ne űzzön vérszomjas, tébolyult Kain. Az elemek bontott paránya gépet hajtson, bontson hegyet. Titkát éber tudós vigyázza, ne érien tékozló kezet. Hangnál gyorsabban szálló gépek ne hordianak halált, tüzet. Árvák, özvegyek, béna népek ne átkozhassák röptiiket. (O j é v r e.) A „tébolyult Kain"-ok által fenyegetett békének a védelméről, a békeharc aktív kötelességéről a magánélet gondjaiban és örömeiben sem feledkezik el ez a magái „éber bárd"-nak nevező költő. Egy kedves balatoni nyaraláson, a világhíres tihanyi visszhang játékos, „fürge kedvű" kipróbálásakor is felszakad szivéből a békevágy, és szép költői látomásban az egész világba békehangot szétárasztó s visszaverő égigéíő falként szeretné felhasználni a tihanyi természeti csodát! Ajkam ha ezer nyelven szólna és égig érne itt a fal, úgy minden tájra behatolna hangom, szavam, e tiszta dal: „Megértést, békét, emberséget mindenkinek és mindenütt! Szeretetből fakad csak élet! A gyűlölködés visszaüt!" Jelentős helyet foglal el Zala verskötetében a szocializmus építésének lelkes igenlése és eszményítése, az egyszerű és jóakaratú emberek hangya-munkájának és a nemzetiségi gyűlölködést nem ismerő emberiségének a demonstrálása. Számos portrS, jellemkép mutatja be a különböző foglalkozások, élethivatások dolgozóit: az építőmunkásokat, akiknek „keze nyomán lakások száma nő", a „vasparipáját" féken tartó mozdonyvezetőt, a gyermek „viasz lelkének szobrászát": a tanítót, a sebészorvost, szövetkezetest, dunamenti favágót stb. Kár, hogy éppen ezekben az eszmeileg erős szándékú és társadalmilag nagyon hasznos típus-képekben található a legtöbb művészi fogyatékosság, szerkezeti , ábrázolási t és külső-formai ki nem érleltség. Zalának ezek a típus-képei — éppen úgy, mint a gyermekkorának élményvilágából és a szülőföldjéről megformált emlék-képei — túlságosan leíró jellegűek. A típus-vonásokat Zala legtöbször nem konkrét, életes megnyilvánulási formákban tárja fel, hanem felsorolásszerűen s a friss élményt és életszerűséget nélkülöző elvontsággal. A pedánsan egymás mellé rakott, egymás után felsorakoztatott vonások néha erőteljesen, szuggesztíven tudnak hatni — például a gyermek-élményekből mozaikszerűen összerakott Csallóköz-ben — de nagyon sokszor prózává merevítik a verset és sok lényegtelen részlet beiktatásával zsúfolttá s kontúrtalanná teszik a kialakítani kívánt összképet. Zala ezen a téren — nem költői kisebbrendűség, hanem hasznos költői tapasztalatcsere alapján! — sokat tanulhat Bábitól és Ozsvaldtól. Szlovákiai magyar viszonylatban ők az élet- és jellemkép műfajának legjobb művelői. Mindketten jól értenek ahhoz, hogy egy életből kiválasztott konkrét alakon vagy frissen ható megelevenített élményen, emlék-képen keresztül egy egész társadalomra, társadalmi rétegre jellemző típust mutassanak be, illetve egész gyermekkorukat és annak társadalmi hátterét éreztessék. Elég, ha itt most csak Bábi „Szilke Ambrusára" „Jó úr, szép úr"-ára, „Balog Istvánjára, s Ozsvald „Lucanapi emlék" és „Emlékszem jól" című verseire gondolunk. Zala költészetében gyakran visszatérő téma és motívum a kisparaszti családban átélt gyermekkor és annak helye: a költészetünkben eddig eléggé elhanyagolt Csallóköz. Meg kell jegyeznünk, hogy a régi világ falusi- és városi proletárvagy félproietár gyermekének a művészi ábrázolásában, szociális helyzetének és élményvilágának hű feltárásában a harmadvirágzás irodalma általában szép eredményekkel dicsekedhetik. Ozsvald. Gyurcsó és Dénes megrázó gyermekkori viszszaemlékezései. Szabó Béla, Lovicsek és Mács autobiografikus vonásokban bővelkedő gyermekportréi új irodalmunk legszebb lapjai közé tartoznak. Mint arra már többször rámutattunk: íróink és költőink sokszor a saját, lelkükben visszasajgó gyermekélményeken keresztül tudták hitelesen megrajzolni a régi világ sivár szociális arculatát. Zalának kétségtelenül dicséretére szolgál, hogy ilyen előzmények után a „régi falusi gyerek" bemutatásához új színeket is tudott találni és gyermekkorát az olyan versekben, mint a Csallóköz és Bejárók hatásosan tudta életretámasztani. Zala a gyermekkor kötői felidézésében nem azt a módszert használja, mint Ozsvald, aki gyermek-élményeit a rendkívül szuggessztív visszaérzés segítségével gyermekként újra éli. Zala gyermekkora a felnőtt szemén tükröződik vissza: a derűs emlék-képeket a felnőtt nosztalgiája lengi körül (Füzfasip, Libapásztor, Nyomtalan jelek) a szociális körülményektől beárnyékolt élményeket pedig az az elégtétel egyenlíti ki, amelyet a múltat és jelent mérlegre tevő költő ma. a nagy társadalmi változások bekövetkezése után érez. (Útravaló, Bejárók). Mint fentebb már kifogásoltuk: ezekben a gyermekkori emlék-képekben is dominál a leíró jelleg, amely — a hangulati egyhangúság, monotónia előidézéssén kívül — olykor-olykor néhány Zalára jellemző szerkezeti fogyatékosságot is elősegít vagy eredményez. Ilyen sajátos szerkezeti fogyatékosságnak számít Zala verseiben az egyensúlytalan gondolat-váltás és az ezzel legtöbbször egvütt jelentkező idá-zavar. Ilyennel találkozunk például a Fűzfasíp, a Karácsonyi ének vagy A drezdai képtárban és a Riadó dörgött Pétervár alatt című költeményekben, amelyekben az élményeit felsorolásszerűen vagy időbelileg elvontan vetítő költő átmenet nélkül csap át a konkrét időre, az új gondolatra, végső tanulságra vagy idő-párhuzamra. A leíró jelleg és krónikás cselekményelmondás jól érvényesül, adekvátnak bizonyul a konkrét élményi keretbe helyezett szép családi életképekben (Látogatóban otthon. Apám beteg), amelyeket erős élményi rokonság fűz a gyermekkort felidéző emlékképekhez. A családi életképekkel érzelmileg azonos szférába tartoznak Zala szerelmes versei. Nem találunk ezekben öncélú szerelmi mohóságot, fülledt erotikát és az értelem kontrolijától elszabadult viharzó szenvedélyt. „Egyszerű legénynek egyszerű szerelme" csendül fel ezekben a dalokban. A komoly férfi, a felelősségét tudó férj és családfő vallomása hangzik el a hitvesi hűségről, az élettárs megbecsüléséről, a kölcsönös szereteten és tiszta erkölcsökön nyugvó családi boldogságról. Az erős és mély erkölcsi töltés még a legszubbjektívebb Zala-verseknek is közösségi jelleget kölcsönöz és eszmeileg kiemeli őket az egyéni érzelmeket magánügyként tükröző költői megnyilvánulások közül. Az egész kötet intenzív közösségi beállítottságát nem tudják lerontani az itt-ott felbukkanó parnasszista versek sem, amelyekben a költő célja kizárólag frappáns benyomások dekoratív rögzítésére, szubtilis éreztetésére irányult. Az olyan verseket, mint A váza bánata, a Jégcsapok, a Szitakötök, csillogó „zöld jáspisból" faragta ki a költő, szemben versei összehasonlíthatatlanul nagy többségével, amelyekhez a „ hétköznapok bazaltja" szolgált nyersanyagul. Formai szempontból ezek, az esztétizmus hangulataiban fogant parnasszista versek a legkiérleltebbek. Ezekben hibátlanul hatnak azok a zárt versszerkezetek, ame'vek egyébként Zala kötetében — a túlságosan eluralkodó leíró jelleg mellett — 'az egyhangúság másik forrásai: Zala kötete összesen 75 ve*»?t tartalmaz. Ebből 67 négysoros strófákba van tördelve. A kötet 90 %-át kitevő négysoros strófájú vers közül 45-ben (tehát az összes vers 60 %-áttan!) keresztrímet találunk. A strófákon belül ' legtöbbször 11-es sorok váltakoznak 10-es sorokkal, vagy 9-esek 8-asokkal. Ez a versformai és ritmikai egyszlnűség, a kedvelt versszerkezetekbe való bezárkózás már önmagában, a sűrű ismétlődésekben is monotóniát eredményez. Gondoljunk ezenkívül a költői mondanivalót gúzsként átölelő keresztrímre. Zala sok versében ügyesen alkalmazza ezt a nehéz rímképletet, de olykor csak nehezen: gyenge rímek árán és groteszkül ható inverziókra, mondatsűrítésekre és névelő-elhagyásokra kényszerülve tud megbirkózni vele. Az elmondottakat összevetve: Zala jelentkezését örömmel fogadtuk és kötetét: a Csallóközi Otraválót — elemzett fogyatékosságai ellenére — költészetünk nyereségének tartjuk. Mire van elsősorban szüksége ennek a közösségi tudattól áthatott iószándékú és rokonszenves „kései hajtás"-nak az előtte álló legközelebbi fejlődési szakaszban?! A vers fontos formai elemeinek: a szerkesztésnek és versmondattannak az elmélyítésére, az ábrázoló eszközök szélesítésére, a ritmus és versforma gazdagítására, változatosabbá tételére! Ha ahhoz a pozitív eszmeiséghez, amely költészetét már most jellemzi, harmonikus és egyenrangú formai eszközök társulnak, akkor Zala kései kibontakozása nem lesz hiábavaló. TURCZEL LAJOS ÜJ SZÓ 7 * 1959. április 2.