Új Szó, 1959. április (12. évfolyam, 89-118.szám)

1959-04-18 / 106. szám, szombat

Elsősorban a békeszerződésről kell tárgyalni O. Grotewohl kormánynyilatkozata Berlin (ČTK) - Csütörtökön Berlinben megkezdődött az NDK Népi Kamarájának V. ülésszaka. Az ülés első pontja az NDK kormánynyilatkozata volt a jelenlegi nemzetközi helyzet kérdéseiről és a küszöbön álló genfi külügyminiszteri értekezletről. A népi kamara megtárgyalja továbbá az NDK mezőgazdasági termelőszövetkezeteiről szóló törvényjavaslatot. Az ülést August Bach. a népi kamara ügyvezető elnöke nyitotta meg. A napirendi pontok jóváhagyása után átadta a szót Ottó Grotewohlnak, az NDK miniszterelnökének, aki kormánynyilatkozatot adott elő. Az NDK kormánya megelégedéssel fogadja, hogy a genfi külügyminiszteri értekezleten mindkét német állam képviselői részt vesznek. Tekintettel a külügyminiszteri értekezlet nagy jelentőségére népünk, a világbéke s a nemzetközi biztonság szempontjából, az NDK kormánya dr. Lothar Bolz miniszterelnökhelyettest, külügyminisztert küldi Genfbe. Az a tény, hogy a bonni kormány a sajtó hírei szerint csak a bonni külügyminisztérium beosztott hivatalnokainak küldöttségét szándékozik Genfbe küldeni, azt bizonyítja, hogy Bonnak nem érdeke a genfi értekezlet pozitív eredménye. Grotewohl ezzel kapcsolatban rámutatott von Brentano szövetségi külügyminiszter ama kijelentésére, hogy sok nem várható a genfi értekezlettől. „Mi egészen más véleményen vagyunk, hangsúlyozta az NDK miniszterelnöke. A népek és nem utolsó sorban a német nép nagyon sokat vár Genftől. Méltán vár olyan lépéseket, melyek elősegítik a feszültség feloldódását és a béke megszilárdulását." Grotewohl a továbbiakban a bonni kormány ama módszereivel foglalkozott, melyekkel a hitleri fasiszták példájára álcázni igyekszik agresszív céljait. Hangsúlyozta, hogy mind Nyugat-Németország, mind a többi európai ország lakossága egyre jobban tudatosítja a bonni kormány ama törekvéséből kifolyólag fenyegető veszélyt, hogy Nyugat-Németországot a legerősebb európai katonai hatalommá akarja fejleszteni. Grotewohl ezután rátért a német kérdés megoldására tett különféle javaslatokra és tervekre, melyeket Nyugat-Németországban terjesztettek elő. Megállapította, hogy egyre több nyugatnémet politikus adja fel az NDK létezését tekintetbe nem vevő és a két német állam tárgyalását elutasító irreális elképzeléseket. Németország Szociáldemokrata Pártjának tervével kapcsolatban Grotewohl kijelentette, hogy az NDK támogatja ennek lényegét és kívánságait, mivel a béke érdekeiből indulnak ki. Sajnos a Szociáldemokrata Párt tárgyalásából semmiképpen nem ismerhető fel az, hogy küzdeni akar saját tervének megvalósításáért. A nyugati Hatalmaknak a küszöbön álló genfi értekezlettel kapcsolatos terveire vonatkozólag Grotewohl megjegyezte, hogy ezek nehezen minősíthetők konstruktívaknak. Ha a nyugati hatalmaknak valóban érdekük a nemzetközi megértés, reálisabban kezeljék e probléma megoldását. A jelenlegi viszonyok közepette az egyesülés egyedüli útja a két német állam szövetsége. A nyugati hatalmaknak a Szovjetunió példáját követve támogatni kellene ezt az utat. Ragaszkodásuk a „négyhatalom úgynevezett felelősségének" álláspontjához, azt jelenti, hogy megkísérlik a német nép önrendelkezési jogának mellőzését, ez pedig semmi kilátással sem kecsegtet. Grotewohl ezután megindokolta a Szovjetuniónak és az NDK-nak Nyugat-Berlin demilitarizált szabad várossá alakítására tett javaslatát és határozottan visszautasított minden olyan megoldást, amely árt az NDK érdekeinek, mint például azt a javaslatot, hogy egész Berlint valamilyen nemzetközi ellenőrzőszerveknek rendeljék alá. Adenauer távozását a szövetségi kancellár tisztségéből, Grotewohl úgy minősítette, mint Adenauer politikai irányvonala vereségének nyílt beismerését. Megjegyezte azonban, hogy ez a lépés még mit sem változtat Nyugat-Németország kormányköreinek agresszív céljain. Nemcsak valamilyen szövetségi kancellárról, hanem más politikáról van szó. Grotewohl ezután megismételte az NDK kormányának javaslatát, melyet a külügyminiszteri értekezleten képviselendő közös német álláspont kidolgozására vonatkozóan terjesztett a szövetségi kormány elé. Végül kifejtette azt a négy alapelvet, melyet az NDK küldöttsége a genfi értekezleten szem előtt fog tartani. Megkezdődött az orszáqos népi politikai tanácskozó testület ülése Kínában Peking (ČTK) — Pénteken Pekingben megkezdődött az országos népi politikai tanácskozó testület első ülésszaka. Az ülés 911 tag részvételével két hétig tart. Az ülést Csou En-laj, az országos népi politikai tanácskozó testület országos bizottságának elnöke irányította. A megnyitó ülésen jóváhagyták a napirendi pontot és megválasztották a 71 tagú elnökséget. Li Wej-chan alelnök beszámolt a bizottság tevékenységéről. Kijelentette, hogy az országos népi politikai EL A KEZEKET | AFRIKÁTÓL m Akkra (ČTK) — Dr. Kuame Nkrumah, glianai miniszterelnök Afrika Szabadság Napja ünnepségeinek előestéjén mondott rádióbeszédében kijelentette, hogy amíg egyetlen gyarmatosító van az afrikai szárazföldön, egyetlen afrikai független állam sem érezheti magát biztonságban a szabadságát fenyegető agresszió veszélyétől, Afrika Szabadság Napját a tavaly decemberi akkrai értekezlet határozata értelmében április 15-én tartották. Conakry — A fekete kontinens számosországából hírek érkeznek arról, hogy az afrikai lakosság tüntetéseket, nagygyűléseket, felvonulásokat és egyéb akciókat rendezett Afrika Szabadság Napja alkalmából. Ghanában, Kenyában, Tunisiban, a Dél-Afrikai Szövetségben, Libériában és sok más országban a következő jelsző jegyében folynak le az ünnepségek: ,",Afrika az afrikaiaké!" és „El a kezeket Afrikától!" tanácskozó testület jelentős szerepet játszott á kínai nemzetiségek, demokratikus osztályok, demokratikus pártok, népi szervezetek, a külföldi kínaiak és az ország összes hazafias elemei egységének megszilárdításában. Hangsúlyozta, hogy a testületnek továbbra is fontos szerepet kell játszania Kína politikai életében, a szocialista forradalom és a szocialista építés folyamatában. A további feladatokkal kapcsolatban kijelentette, hogy a kommunista párt vezetésével megvalósul „a hosszantartó egymás mellett élés és kölcsönös felügyelet" politikája, megerősödik a népi demokratikus front egysége, a demokratikus pártok és csoportok tagjainak, valamint a párton kívüli demokratáknak lehetővé teszi a szocialista forradalomban és a szocialista építésben való részvételt. Ez, növeli a testület szerepét a politikai tanácskozásokon, az államszervek munkája fölött gyakorolt felügyeletben és egyéb politikai tevékenység felügyeletében. A teljes ülés egyidőben két teremben folyik, hogy minél többen kifejthessék nézeteiket. A kínai nehézgépipari üzemek dolgozói a hazai gyárak számára készülő szállítmányok gyors elkészítésén dolgoznak. A képen a Dajreni teherkocsi- és bányaberendezési gyár dolgozói, akik mielőbb 65 tonna izzó fémet akarnak szállítani a Patoui és Vu-hani új vas- és acélmüveknek. Foto: Üj Kina) TAVI R AT VALTA

S a magyar-csehszlovák szerződés aláírásának 10. évfordulója alkalmából Dobi István. Kádár János és Münnich Ferenc elvtársak a Magyar Népköztársaság nevében a következő üdvözlő táviratot küldték Antonín Novotný és Viliam Široký elvtársnak: Engedjék meg, hogy a Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Köztársaság között 1949. április 16-án kötött barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés aláírásának 10. évfordulója alkalmából forró elvtársi, baráti üdvözletünket küldjük önöknek. Ez a történelmi jelentőségű baráti szerződés fordulópontot jelentett népeink kapcsolatában is, mert a felszabadulás előtti — a kizsákmányoló burzsoázia által szított — ellenségeskedés helyett országaink, felismerve közös érdekeiket és egymásrautaltságukat, szoros baráti kapcsolatot létesítettek. Ez az együttműködés — amint számos tény igazolja — megfelel a két nép létérdekeinek és jelenA bécsi „szudétanémet-napok" háttere Az osztrák kormány már a múlt év őszén engedélyezte, hogy „szudéta-német napot" rendezzenek Bécsben. Helmer szocialistapárti belügyminiszter ennek megfelelő utasításokat adott ki. így tehát a „semleges" Ausztriának fővárosa ez év május 16-án és, 17-én az „1959 évi szudéta-német nap" színhelye lesz. Ezt a revansista szellemtől áthatott provokatív találkozót, amelynek előkészületei teljes iramban folynak, a nyugat-németországi és ausztriai szudétanémetek egyesületei közösen rendezik meg. Ha annak okát keressük, miért éppen Bécsbe hívják össze ezek a nyugatnémet ún. Landsmannschaftok e találkozót, azt láthatjuk, hogy választásuk nem véletlenül esett a „semleges" Ausztria fővárosára. A második világháború után Ausztria volt az — Németország után —, ahová a legnagyobb számban gyűlt össze a keleti áiľamokbó! kitelepített német lakosság, közöttük a csehszlovákiai németek egy része is. A hivatalos adatok szerint jelenleg Ausztriában mintegy negyedmillió „kisebbségi német" él — vagyis olyan németek, akik 1945 után a keleti államokból mentek Ausztriába. Ezeknek mintegy negyven százaléka Csehszlovákiából került oda. Közöttük a dél-csehországi és morvaországi szudétanémetek vannak túlsúlyban. Ez a tény kifejezésre jut mozgalmuk azon célkitűzésében, amellyel Dél-Csehországgal és Morvaországgal szemben támasztott területi igények elismerését, a szóbanforgó területeknek Ausztriához való csatolását követelik. A kitelepített németek Ausztriában mindjárt 1945 után szervezkedni kezdtek. Ehhez az amerikai és brit megszálló hatóságok éppúgy, mint az osztrák hivatalok is készségesen beleegyezésüket adták. Először kis érdekcsoportok és honfitársi egyesületek alakultak s céljuk az volt, hogy tagjaikban a visszavágyódás érzését tartsák ébren „elvesztett hazájuk" iránt, gyűlöletet szítsanak a Csehszlovák Köztársasággal szemben. Míg azonban az 1945 —1950-es években az ausztriai szudétanémet-mozgalom számos kisebb egyesületre és szervezetre aprózódott fel, a későbbi időszakban, habár lassan, de megkezdődött mindezen egyesületek és szervezetek egyesítésének folyamata. Ennek oka abban rejlett, hogy e mozgalom szétaprózódása nem felelt meg az amerikaiak érdekeinek, a szocialista országok ellen folytatott „hidegháborús" politikájuk céljainak s ezért tevékenyen támogatták a kitelepített németek egységes szervezetbe tömörülésére irányuló törekvéseket, hogy így jobban felhasználhassák őket a szocialista tábor országai ellen. Ma Ausztriában a szudétanémeteknek három fő szervezete működik. Közülük a legnagyobb és legjelentősebb a „Sudetendeutsche Landsmannschaft Österreich". Ez az egyesület formálisan pártfeletti szervezet, vezetősége túlnyomórészt volt nácikból és henleinistákból tevődik össze és nagyon közel áll az újnáci Osztrák Szabad Párthoz. Ez a szervezet „szorosan együttműködik" — mint vezetői mondják — a valóságban teljesen alá van rendelve a nyugatnémet LandsmannschaftQknak. A másik fedőszervezet a „Hauptverband Sudetendeutschen Landsmannschaften österreichs". amely 1955 májusában alakult meg. Élen Hans Wagner, "az első Csehszlovák Köztársaság volt parlamenti képviselője, hírhedt Csehszlovákia-ellenes uszító áll. Az ausztriai szudétanémetek harmadik jelentősebb szervezete a „Sudetendeutsche Arbeitsgemeinschaft", mely a tiroli szudétanémet egyesületeket tömöríti egybe és elsősorban a szudétanémet nagyiparosok és földbirtokosok érdekeit képviseli. E három fő szudétanémet szövetség mellett Ausztriában még számos kisebb szervezet működik. Ilyen pl. az ún. „Seliger-Gemeinde", amely a szocialista szudétanémeteket tömöríti egybe és az Osztrák Szocialista Párt támogatását élvezi. A Csehszlovák Köztársaság elleni uszításban hangadó szerepet játszik a Klemensgemeinde nevű katolikus szudétanémet szervezet, amelyet teljes mértékben támogatnak a katolikus körök és a Vatikán. Bár mindezen egyesületek és szervezetek egyesítésének folyamatában nagy akadályt jelentenek az egyes szudétanémet vezérek különféle érdekei és személyes ellentétei, mindanynyian egységesek és egy követ fújnak az uszításban, a Csehszlovák Köztársasággal szemben hirdetett revansista követelményekben. Az ausztriai szudétanémetek iránt ma fokozott érdeklődést tanúsítanak a nyugatnémetek, mert alkalmas eszközt látnak bennük kelet felé irányuló hódító terveik megvalósítására. Ezenkívül a szudétanémet nap Bécsben való megrendezésével a Landsmannschaftok nyugatnémet tényezői azt a célt követik, hogy elősegítsék az osztrák egyesületek szervezeti egyesítését a Nyugat-Németországban nemrégen megvalósított egyesítés mintájára. A bécsi szudéta-német nap előkészületei teljes erővel folynak. NyugatNémetországbői 200 ezer, Ausztriából pedig százezer személy részvételére számítanak. A fent felsorolt tények megvilágításában nyilvánvaló, hogy a bécsi szudéta-német nap semmiképp sem járulhat hozzá a csehszlovák-osztrák kölcsönös kapcsolatok megjavításához. Csehszlovákia népe nem érthet egyet azzal, hogy a „semleges" Ausztria fővárosa revansvágyó elemek találkozóhelye, éles Csehszlovákia-ellenes támadások színhelye legyen. A szudéta-német nap megrendezése annál is. visszataszítóbb tény, annál is sértőbb és felháborítóbb, mert e revansista tüntetésre húsz évvel azután kerül sor, amikor a náci szoldateszka Csehszlovákia földjére lépett. Ebben pedig nem csekély mértékben volt részük éppen azoknak az elemeknek, amelynek ma Bécsbe készülődnek. Ezért a csehszlovák kormány a napokban jegyzékben tiltakozott a szudéta német napok megtartása ellen a „semleges" Ausztriában és azt barátságtalan tettnek minősítette Csehszlovákiával szemben. Rámutatott, hogy a provokációs találkozó revansista jellegénél fogva csak tovább rosszabbíthatja a középeurópai nemzetközi helyzetet és veszélyeztetheti a Csehszlovák Köztársaság és Ausztria jószomszédi kapcsolatait. Ennek következményeiért a felelősség teljes súlyával az osztrák kormányt terheli, mert beleegyezett e tüntetés megrendezésébe, sőt azt képviselőinek részvételével teljes mértékben helyesli Is. A tényeknek tudatában van Ausztria több vezető tényezője is és szembe száll a szudéta német nap megtartásával. Kívánatos volna, hogy ezek a józan hangok győzedelmeskedjenek. Ez azt bizonyítaná, hogy Ausztria nem tűri a semlegességével való viszszaélést s jószomszédi kapcsolatokat akar fenntartani hazánkkal. P. J. tősen hozzájárul a béke és a haladás erőinek harcához. Országaink a hatalmas Szovjetunió példája nyomán, állandó és nagylelkűsegítségével és a többi szocialista állammal megvalósított szoros baráti együttműködés eredményeként nagyszerű sikereket értek el a dolgozók által hőn óhajtott cél, a szocializmus felépítésében. Kívánjuk, hogy népeink barátsága és együttműködése az államaink között kötött barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés alapján, a proletár nemzetköziség szellemében tovább mélyüljön és erősödjék s még nagyszerűbb eredményeket mutasson fel. Ehhez a magunk részéről minden erőnkkel hozzá kívánunk járulni népeink, a haladó emberiség és a világbéke javára. Kívánunk önöknek'és önökön keresztül a szorgalmas, dolgos csehszlovák népnek jó egészséget és sok sikert. * * * A barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés aláírásának 10. évfordulója alkalmából dr. Sík Endre külügyminiszter és Václav Dávid külügyminiszter is üdvözlő táviratot váltott. A Hazafias Népfront Országos Tanácsa a Csehszlovák Nemzeti Front Országos Tanácsához üdvözlő táviratot intézett. (ČTK) Áretne'és készül Ausztriában és Finnországban Bécs (ČTK) - A 45 órás munkahét bevezetésével kapcsolatban az osztrák ipari ágak egész sorában érezhető áremelést jelentettek be, ami a legközelebbi időben már érvénybe lép. A papír ára 10 százalékkal, a lábbelié 20 százalékkal, a bútor ára 10 százalékkal növekszik stb. A finnországi április 1-i áremelkedés után a közeljövőben a villanyáram 22-46, a gáz 9, a külföldi póstailletékek 21—30 százalékos emelése, a textil-, a lábbeli-, a könyvek- és a javítási díjak további emelkedése várható. Angliában fokozódik az atomfegvverkezés beszüntetését követelő mozgalom London (ČTK) — A News Statesman című brit hetilap nyilvánosságra hozta Zilliacus munkáspárti képviselő levelét, melyben elítéli az atomfegyverkezési hajszát. Zilliacus rámutat arra, hogy Angliában egyre többen követelik az atomfegyverkezés beszüntetését. Az angol közvéleménynek a halálthozó atomfegyverekkel szemben fokozódó tiltakozó mozgalmát bizonyította a lefegyverzés híveinek sikeres felvonulása Aldermastonból Londonba. Zilliacus cikkében tíírália a munkáspárt vezetőségének az atomfegyverkezés kérdésében folytatott politikáját. JUJ SZO 4 * 1959. április 12.