Új Szó, 1959. április (12. évfolyam, 89-118.szám)

1959-04-16 / 104. szám, csütörtök

Dióspatony jól gazdálkodik A KULTURÁLIS ALAPPAL Soha jobbkor nem nyílhatott volna meg Pór Bertalan festményeinek és rajzainak gyűjteményes kiállítása Prágában, mint most, amikor még tart a csehszlovák harcos művészet seregszemléje. Mert mindazok a törekvések, amelyek a század elejétől napjainkig a csehszlovák művészet forradalmi úttörőit áthatották és meghatározták mondanivalójukat, kifejezési formájukat a társadalmi fejlődésért folytatott harc különböző fokain, hasonló erővel és eszmeiséggel, de egyénien tükröződnek vissza a nagy magyar festő életművében, hogy emberi magatartása és művészi fejlődése útját jelezzék. A tartalom s a forma igaza és mindenkori korszerűsége az, amely ezt az életművet annak impozáns egészében s momumentális részleteiben egyaránt jellemzi. S e jellemzés egyben értékmérője is Pór Bertalan művészetének, mely öt a század legkiválóbb és leghaladóbb magyar festői, Ferenczy, Kernstock, Fényes, Berény és Derkovits sorába emeli. Bár Pór Bertalan festészete szerves része a modern magyar művészetnek jellegzetesen és letagadhatatlanul a miénk is. Nemcsak azért, mert a művész szlovák tájon, Babinán született, s onnan hozta magával gyermekkora első nagy festői élményeit, hanem azért is, mert az a húsz esztendő, amelyet később, a Magyar Tanácsköztársaság legyőzése után szlovákiai emigrációban töltött, fontos szerepet adott neki progresszív művészi erőink összefogásában. A szlovákiai művészet irányításában nem vett és nem is vehetett aktív részt, de ő volt a forrás, amelyből a forradalmi fiatalság merített. Benne éltük és ismertük meg a forradalmi művészet európaivá szélesült értékeit. A szlovákiai emigrációban eltöltött húsz esztendő ugyanakkor Pór Bertalan művészi útjának kifejlődése, alkotóegyéniségének kibontakozása s érlődése szempontjából is rendkívül jelentős. A Garam völgyében, a szliácsi hegyek között alakult ki s talált egyéni formanyelvre viszonya a természethez, hogy tájképeiben, pásztor- és állatrajzaiban — ellentétben a megelőző periódus sokalakos kompozícióinak részletességével — a felületek nagy összefoglalása felé vezesse vonalának drámai erejét. Az emberek s az állatok egymásért és egymás ellen folytatott ősi harcának ösztönös látományai, Pór Bertalan e korszakának klasszikus szimbólumai, tovább kísérik a festőt párizsi éveinek bujdosásába s ott momuPór Bertalan egyik plakátja a Magyar Tanácsköztársaság idejéből a fiatalok, mind az idősebb dolgozók életkörülményein. A fürdőt is ezért építjük. •Amilyen szükséglet a szövetkezetben a testi tisztálkodás, épp oly szükséges a szellemi felfrissülés. Ehhez a szövetkezeti klubok hivatottak hozzásegíteni a tagokat. Az olyan községekben, tehát, ahol a lakosság túlnyomó része a mezőgazdaságban dolgozik és a szövetkezet gazdaságilag' és politikailag erős, helyes, sőt szükséges, hogy a tagok szövetkezeti klubot létesítsenek. A szövetkezet átveheti a helyi művelődési otthon kulturális berendezését: a színpadot, a hangszórót, a könyvtárat s a szövetkezeti klub a falu egész kulturális életének szervezőjévé és irányítójává válhat. A dunaszerdahelyi járásban vannak gazdaságilag és politikailag erős szövetkezetek. Szövetkezeti klub azonban a járásban még egyetlen sincs. A jeget itt is a dióspatonyiak törték meg. A dióspatonyi szövetkezetesek kulturális alapjuk helyes felhasználásával most építik a szövetkezeti klubot. Még egy pár nap s a dióspatonyiak szépen berendezett szövetkezeti klubban tölthetik munka után szabadidejüket. A dióspatonyiak tehát szövetkezetük megerősítése és a hektárhozamok növelésére tett erőfeszítésük közben nem feledkeznek meg életkörülményük és kultúrájuk javításáról sem. Hogy miért teszik, arra Bíró Béla és Lelkes Vince beszélgetésünk folyamán így válaszolt: — A falu kulturális színvonalát a község rendezettsége, a középületek, a kultúrközpontok, a jó lakás és táplálkozási viszonyok tükrözik a legjobban. Mi azt szeretnénk, ha a mi falunk igazi szocialista falu lenne. Ezért teszünk meg mindent, ezért törekszünk az élet és kulturális körülmények további javítására. — A mi feladatunk — jegyezte meg beszélgetés közben a szövetkezet elnöke — a sok más mellett az, hogy a népi kultúra leghaladóbb hagyományaira támaszkodva olyan kultúrát teremtsünk szövetkezeti falunkban, mely elősegíti és kifejleszti az emberek közötti új viszonyt; megfelel az állandóan emelkedő igényeknek, elősegíti a falu és város közötti különbség kiegyenlítését. Azt hiszem, szövetkezeti klubunk ezen a téren jó munkát fog végezni. Dióspatonyban a szövetkezet kulturális alapját a fürdő és szövetkezeti klub berendezésének megvételén kívül másra is felhasználják. Ebből az alapból például nemrégen a televíziós készüléket, a legújabb sportés kulturális felszereléseket s ebből az alapból fizetik a tagok számára megrendelt napi és szaksajtót is. A dióspatonyiak a kulturális alapot sokoldalúan és jól használják fel. Példájukat mások is követhetnék. Balázs Béla KULTURÁLIS HÍREK A Pekingi Népi Irodalmi Kiadó az idén 1000 kötet könyvet ad ki. E művek kínai modern és klasszikus irodalmat s a külföldi népek irodalmát közvetítik az olvasó felé. Megjelentetik Mao Ce-tung irodalomról és művészetről szóló esszéit és értekezéseit Marxista irodalomtudomány címmel és Marx, Engels, Lenin, Sztálin esztétikai cikkeit. Kiadják különböző nemzetek költői antológiáját és ázsiai, afrikai, latinamerikai szerzők munkáit. * A szepsiszentgyörgyi Magyar Színház Móricz Zsigmond Üri muri és Sebastian Névtelen csillag című darabjának előadására készül. önarckép (ceruzarajz, 1952) mentálissá növekednek. Művészetének forradalmisága végül a francia szabadságmozgalom röpcéduláiban talál adekvát témakört, mint ahogyan mozgalmas emberábrázolásának korszaka a Tanácsköztársaság plakátjaiban érte el egykor csúcspontját. így osztják két nagy művészi periódusra Pór életművét a szlovákiai esztendők alkotásai, amelyeknek kultúrája és formaigénye az újkori magyar festőművészet fejlődésvonalában szinte egyedülálló. A szlovákiai festmények és rajzok gazdag választéka alapanyagát, magját képezi a nagyméretű kiállításnak; köréje csoportosulnak fiatalkori művei a század elejétől a Tanácsköztársaság esztendejéig, s a felszabadulást követő kocszak alkotásai, hogy átfogó képet nyújtsanak Pór Bertalan megrázó erejű, sokrétű életművéről, mely minden tartalmi s formai változása mellett a nagy művész és igaz forradalmár egységes állásfoglalását mutatja az élettel, a világgal, a társadalommal kapcsolatban. Müveinek bensősége, szenvedélyessége, mindenkori mély humanizmusa egyformán jelentkezik óriás méretű falfestményein, mint papírszeletre vázolt rajzain, s hirdeti a művészet pártosságának s a pártosság legmagasabb művészi színvonalának igényeit. Pór Bertalan példát mutató művészetét a Magyar Szocialista- Munkáspárt és a kormány két Kossuth-díjjal, Munkácsydíjjal, az Érdemes Művész megtisztelő címmel, valamint a Munka Vörös Zászló Érdemrendjével tüntette ki. Csehszlovákia pedig, amely második hazája volt, a prágai Vár történelmi lovardájában rendezte meg gyűjteményes kiállítását, amelynek megnyitóján a párt, a kormány s a kulturális élet képviselői meleg szeretettel ünnepelték a közel nyolcvan éves, de a fiatalság törhetetlen erejével alkotó nagy magyar forradalmi festőt. (T) Példák mutatják, hogy a szövetkezeteinkben nemcsak a munkaegységek értéke, hanem a kulturális alap felhasználása is nagyon változó. Egyes helyeken a szövetkezet a kulturális alapból hangszereket, népviseleti kellékeket és más különféle kulturális felszerelést vásárol, hogy ezáltal is serkentse és tevékennyé tegye a szövetkezeti dolgozók kulturális életét. Másutt a kulturális alap eszközeit legtöbbször egyszeri alkalmakra használják fel. Egy-egy tanulmányi kirándulást vagy mulatságot rendeznek s ezzel ki is merítették a kulturális alapra előirányzott összeget. Mondanunk sem kell, hogy a kettő közül az első eljárás a helyes. A kulturális alapnak elsősorban is a szövetkezeti dolgozók intézményes kulturális és népnevelői munkáját kell szolgálnia, ami azt jelenti, hogy a szövetkezet kulturális alapját nem szabad egyszeri alkalomra felhasználni, hanem ebből kell megvenni a kultúrtermek és a szövetkezeti klubok berendezését: a televíziós készüléket, a ^vetítőgépet, a hangszereket, a könyveket stb., stb. s ebből az alapból kell fizetni a különféle előadások, és kulturális rendezvények költségeit is. A kulturális alapot tehát ügyesen és sokoldalúan kell felhasználni. Csak így érhető el, hogy a szövetkezeti tagok élete magas kultúrájú legyen. Ezen a téren a dunaszerdahelyi járásban a dióspatonyi szövetkezet mutatja a legjobb példát. Itt a Központi Bizottság levelének megvitatásakor a tagok olyan javaslatot tettek, hogy jó lenne, ha a szövetkezet tagjai részére egy fürdőt létesítene. A javaslatot a tagok elfogadták. Dióspatonyban ma a szövetkezet dolgozói brigádmunkával építik a szövetkezeti fürdőt s a berendezés költségeit a kulturális alapból fedezik. Kalmár János, a szövetkezet elnöke ezzel kapcsolatban ezt mondta: — A fürdő nemcsak a falu életkörülményeinek a megjavításához szükséges, hanem a fiatalság életszükséglete is. A mai falusi ifjak azt akarják, hogy úgy mint az iparban dolgozók, munka után megfürödve mehessenek szórakozni. Ez az igényük jogos, s ha azt akarjuk, hogy a fiatalság is örömmel dolgozzék a szövetkezetben, kívánságukat teljesíteni kélll Mi javítani akarunk mind ne, ha mindenkinek, minden embernek ez volna az álláspontja? Akkor valóban összedőlne a világ, mert ki és milyen erő volna az, amely gondoskodnék arról és őrködnék afelett, hogy ne csak nekem, hanem neked és másoknak is és mindenkinek jusson? Az életszínvonal emelése, mindazon javak és az ember kényelmét szolgáló eszközök megszerzése, amelyekben azelőtt csak egy vékony társadalmi réteg részesült, nem csupán a termelés növelésének és a termékek társadalmi elosztásának s nem csupán pénznek kérdése. Legalább is egy bizonyos fokon, egy szinten túl nem csupán annak a kérdése. Az életszínvonal és az egyes emberben is megtestesülő társadalmi morál és felelősség a mi rendszerünkben, új világunkban elválaszthatatlanok egymástól. Ebben az új világban az életszínvonal emelésének nem csupán az anyagi javak előállításának szüntelen növelése, a vásárló erő növekedése a fedezete, hanem az emberben kialakuló új világ- és életszemlélet, társadalmi morál is. Az a tudat, amely morálisan is értékelni „és becsülni tudja az anyagi javak, az emberi kényelem értékét és amely képessé tesz annak felismerésére és megértésére, honnan, hogyan, miből és miért e jólét. Csupán azért és abból, hogy tisztességesen dolgoztál ? De hiszen azelőtt, a régi világban is dolgoztál többet, és kimerítőbben mint most, miért nem jutott hát a falusi szegényembernek arra a kétszobás, fürdőszobás, vaskerítéses házra ? Egyáltalán miért szorult ki ez az ember — társadalmi helyzeténél fogva — a faluszélre, a perifériára ? Miért nem illette meg legalább a jog a Fő-utcára, a falu közepére, a centrumba? Mint ahogy a régi rendszer nemcsak kizsákmányoló, embert elnyomó voltával gátolta ezt meg, hanem társadalmi erkölcsével is, éppúgy az új rendszer is nem csupán az anyagi boldogulás lehetőségének megteremtésével nyitotta meg az ember előtt a jóléthez vezető utat, hanem társadalmi erkölcsével az őt megillető helyre emelte fel. Az a falusi szegény ember, aki ezt a házat építette s akikből sok száz, ezer és tízezer van e hazában és akiknek ezt az anyagi jólétet és erkölcsi jogot a szocialista nagyüzemi gazdálkodás adta meg s amely gazdálkodási rendszert az új társadalmi és gazdasági rend teremtette meg, vajon mindezek az emberek felmérték-e önmagukban ennek a körülménynek a jelentőségét? Látnak-e ebben a gazdálkodási formában mást, többet is, mint csupán annak lehetőségét, hogy a tisztességes munkával szerzett pénzből soha nem álmodott házra is tellett? Túl látnak-e a házukon, saját egyéni boldogulásukon? Vajon tudják-e, tudatosították-e a maga jelentőségében, hogy számukra a boldogulást egy új világ adta és teremtette meg, tehát az elsődleges ennek az új világnak és rendnek a felvirágoztatása, amely aztán adja és biztosítja számukra az emberi jólét és kultúra további növelését, N Hogy ebben az új világban és új rendben az egyén, az egyes ember boldogulásához a társadalmon keresztül vezet az út, hogy a kettő egymástól elválaszthatatlanul és szervesen összefügg? A szövetkezeti tagok, akiknek a nagyüzemi gazdálkodás soha nem remélt jólétet biztosít, vajon tudatában vannak-e annak, hogy ez a gazdálkodási forma nem öncélú, s nem csupán azt a célt szolgálja, hogy megkönynyítse és boldoggá tegye a földműves ember életét, hanem annak —• a mezőgazdasági termelés fellendítése által — elsősorban is az egész társadalom érdekeit kell szolgálnia. Mert ha nem ezt teszi, ha nem ez történik, akkor ennek hatása szükségszerűen megmutatkozik a szövetkezeti tagok életkörülményeinek további alakulásában is. Nem frázis, a tények és a valóság diktálja annak megállapítását, hogy a mezőgazdasági termelés nem kielégítő állapota a szocializmus építésében való előrehaladásunk, az életszínvonal további emelésének kerékkötőjévé vált. Ám hol, miben kell keresni ennek az elmaradásnak az okait? Talán nincsenek meg a mezőgazdasági termelés növelésének feltételei és lehetőségei, vagy pedig kimerítettük volna már ezeket a lehetőségeket? Egyáltalában nem erről van szó. A nagyüzemi termelés megteremtette és megadja a lehetőségét a termelés lényeges, a szükségleteket kielégítő növelésének, és korántsem mondhatjuk el, hogy ezeket a lehetőségeket akár megközelítőleg is kiaknáztuk volna. Ez viszont nem jelenti azt, hogy a nagyüzemi szövetkezeti termelés — a jövő lehetőségeitől eltekintve — már eddig is nem váltotta volna be a hozzá fűzött remények egy részét. Igen jelentős eredményt hozott már eddig is, — rövid 10 esztendő alatt a felismerhetetlenségig megváltoztatta a földműves életét, soha nem álmodott fokra emelte a szövetkezetek tagjainak életszívonalát. Hol, miben hát akkor az oka a mezőgazdasági termelés elmaradottságának? Ennek okát ott és abban kell keresnünk, hogy a tagok nem ismerve fel és nem tudatosítva a szocialista nagyüzemi gazdálkodás és ebből eredően életszínvonaluk emelkedésének társadalmi körülményeit és összefüggéseit, megelégedve saját szükségleteik kielégítésével, célkitűzéseik elérésével, nem törekednek a nagyüzemi formák és lehetőségek további kiaknázására. Régi ember az elmúlt világ mentalitásával, erkölcsével és életszemléletével az új világbán, az új rendszerben és társadalomban — íme, itt és ebben találjuk meg azokat az okokat, amelyek hatásukban gátját képezhetik és képezik az új világ teljes kibontakozásának. A régi világ társadalmi morálja, amely az egyén „teljes szabadságának" kétes értékű jelszava alatt az „aki bírja marja" farkas törvényére nevelte az embert, amely nem látott túl önmagán s félrelökött az útból mindent, ami egyéni boldogulásán túlesett. A szocialista erkölcs viszont éppen ellenkezőleg, arra tanít és arra nevel, hogy az egyén boldogulásához a társadalom boldogulásán keresztül vezet az út. Életszínvonal és kulturális forradalom: életszínvonal és minden emberben megtestesülő új társadalmi morál. Üj erkölcs, a régivel merőben ellentétes életfelfogás, amely az életszínvonalban mást és egyebet is lát, mint az anyagi kényelem, az ember javát szolgáló korszerű technika megszerzését. Látja és tudja annak társadalmi "összefüggéseit, az eszmének az egyén életére is kiható és azt meghatározó társadalmi funkcióját. A régi világ megdöntése, a föld, a gyárak és bányák s mindannak birtokbavétele, ami a nép javát szolgálja, az erő, a hatalom kérdése volt. Ám a hatalom, az ország birtokba vétele nem változtatta meg egy csapásra az embert is, érzés- és gondolatvilágát. Az ember, kisebb-nagyobb mértékben, az új világba is magával hozta és súlyos koloncként magában cipeli a régi világból rámaradt szokásait és erkölcsét. És hogy magában az emberben, gondolatvilágában mikor fejeződik be az a forradalmi átalakulás, amely az őt körülvevő világot megváltoztatta, — ha ez megtörtént, akkor mondhatjuk majd el, hogy teljes győzelemre vittük a szocializmus embert és világot átformáló eszméit. Bátky László JUJ SZO 7 * 1959. április 12.