Új Szó, 1959. március (12. évfolyam, 59-88.szám)

1959-03-08 / 66. szám, vasárnap

Ausztriában tavasszal parlamenti választások lesznek Bécs (ČTK) - Ausztria mindkét kormánypártja: a Néppárt és a Szo­cialista Párt, úgy határozott, hogy a parlamenti választásokat még ez év tavaszán megtartják, bár a mostani parlament választási időszaka csak 1960 tavaszán jár le. A kormánypártok a választások meggyorsításának indokául azt hozzák jel, hogy a pártok közötti ellentétek lehetetlenné te­szik a kormány és a parlament munkáját. Ausztria Kommunista Pártja a kormánypártok ezen határozatával kapcsolatban március 6-án nyilatko­zatot adott ki, amelyben hangsúlyoz­za, hogy a választások határideje lerövidítésének oka nem a koalíció ellentéteiben, hanem politikájának csődjében keresendő. Ausztria gaz­dasági nehézségei egyre növeked­nek, a kormány adósságba veri ma­gát és a közeljövőben az aszociális és reakciós intézkedések egész sorát akarja megvalósítani. Ezek közé tar­tozik a lakbér emelése, a szociális gondoskodás korlátozása, a munká­sok tömeges elbocsátása, az oszt­rák kőolajipar kiszolgáltatása az amerikai és angol monopóliumoknak. A kormánypártok félnek megtenni ezeket a lépéseket a választások előtt és nem kívánják, hogy az igazi problémákról szavaztassák meg a választókat. Ausztria Kommunista Pártja rá­mutat a kormánypártok nemzetelle­nes politikájára, amely pártok azon ígéretein kívül, hogy kiszolgáltatják az osztrák kőolajat, már ki is adták a nyugatnémet kapitalistáknak volt ausztriai vagyonukat, amelyeket an­nak idején a hadikárok fedezésére lefoglaltak. A kormánypártok a ka­pitalistáknak 3 millió silling összegű adókedvezményt juttattak, meggátol­ták a lakásépítkezést, elutasították a családoknak a háború és a náciüldö­zés folytán elszenvedett jogos köve­teléseik folyósítását. A nyilatkozat befejező részében utal arra, hogy az osztrák kommu­nisták döntő harcra sorakoznak fel. A többi párt nagy hűhóval fog töre­kedni arra, hogy a nép figyelmét el­terelje a csődről, azonban Ausztria Kommunista Pártja nyíltan fog be­szélni e kérdésekről és következete­sen fogja védelmezni a dolgozók ér­dekeit. tr * BÉKÉS KERESKEDELMI SZERZODEST! • VILÁGBÉKÉT! Fogadás Lipcsében N. Sz. Hruscsov tiszteletére Lipcse (TASZSZ) — N. Pervuhin, a Szovjetunió nagy­\ követe a Német Demokratikus Köztársaságban, március 6-án fogadást rendezett N. Sz. Hruscsovnak, a Szovjet­unió Minisztertanácsa elnökének tiszteletére, aki az NDK kormányának meghívására Lipcsében tartózkodik és részt vesz az 1959. évi nemzetközi tavaszi nagyvásáron. A fogadáson jelen voltak N. Sz. Hruscsov, a Szovjet­unió Minisztertanácsának elnöke, a szovjet kormánykül­döttség vezetője, A. F. Zaszjagyko, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának alelnöke, A. V. Zorin, a Szovjetunió > • • • • * • • • • • A japán nők kive­szik részüket a bé­keharcból. Képün­kön gyerekeikkel a Fudzsi hegység lej­tőin az amerikai megszálló egysé­gek által kisajátí­tott mezőgazdasági földek visszaadását követelik. Japánpress felvétele Tanácskozás a berlini kérdésről a Fehér Házban Washington (CTK) - Eisenhower, az USA elnöke március 6-ra tanács­kozást hívott össze a Fehér Házba a berlini kérdpsről, amelyen részt vet­tek a kongresszusban képviselt mind­két párt elnökei, továbbá Nixon al­elnök, McElroy hadügyminiszter és Hertor kUTűgyminiszter. A' tanácsko­zás egy és fél órát tartott. Az ülés után a politikai pártok el­nökei kijelentették az újságírók előtt, hogy az Egyesült Államok egy jót-, tányit sem enged a berlini kérdésben elfoglalt álláspontjából, azonban nem zárkózik el a Szovjetunióval való tár­gyalások elől. Rayburn, a képviselő­ház elnöke, aki szintén részt vett az ülésen, kijelentette, hogy Eisenhower elnök ezen álláspontját az értekezlet valamennyi résztvevője támogatja. Johnson szenátor, a demokrata párt szenátusi Csoportjának elnöke kiemel­te, helytelen lenne tagadni azt a tényt, hogy az USA tanácstalan a berlini vál­ság folytán bekövetkezett helyzettel szemben. Hozzáfűzte, hogy bár az USA-ra nem gyakorol befolyást a Szovjetunió nyomása, hajlandó tár­gyalni. Bonn és Párizs a nemzetközi íégkör enyhülése ellen Bonn (ČTK) — „A szövetségi kancellár és a szövetségi kormány mindeddig nem mutattak készségét, hogy egyetértsenek 8 közép-európai katonai enyhüléssel" — jelentette ki Von Eckardt nyugatnémet sajtófőnök, a pénteki sajtóértekezleten. Von Eckardt rámutatott, hogy Aden­auer kancellár párizsi látogatása során de Gaulle elnökkel- tanácskozott a „ka­tonai elszakadásról" és hogy a két poli­tikus „teljes megállapodásra jutott" ab­ban, hogy „elsősorban meg kell őrizni a Nyugat szilárd egységét." Ebből kitűnik, bogy a bonni kormány a francia kor­mánnyal együtt meg akar hiúsítani min­den az enyhítésre irányuló törekvést, amely megnyilvánult Macmillan moszkvai látogatása folyamán. Adenauer és de Gaulle tanácskozása el­sősorban Nagv-Britannia ellen és Mac­millan moszkvai tárgyalásai ellen irányult. Ez kitűnik a DPA nyugatnémet hírügy­nökség kommentárjából, amelv így hang­zik: „A szövetségi köztársaság és Fran­ciaország kormányai elutasító álláspontjá­nak célja a katonailag ritkított övezet megteremtésére és ezzel az atomfegy­vermentes övezet létesítésére irányuló tervekkel szemben bonni diplomáciai megfigyelők nézete szerint főképp az, hogy előre befolyásolja Macmillan bonni és párizsi tárgyalásait. De Gaulle és Adenauer e kérdésben az angol minisz­terelnököt egyöntetűen elutasítják". A nyugatnémet Szociáldemokrata Párt képviselője hangsúlyozta, hogy a bonni kormány a katonai elszakadásra irányu­ló tervekkel szembeni előkészítő állás­pontjával meghiúsítja az európai bizton­ság és a leszerelés kérdésének megoldását. Több nyugat-németországi lap híreiből ugyancsak kitűnik a bonni kormánykö­rök azon törekvése, hogy a Bonn—Pá­rizs tengely segítségével megőrizzék a kudarcot szenvedett erőpolitikát. A West­fälische Rundschau, a Rhein-Zeitung és a Neue Rhein-Zeitung egyöntetűen azt írják, hogy Nyugat-Németország és Franciaország „élesen és egyöntetűen" szembe akarnak helyezkedni az európai katonai tömbök enyhítésének angol politi­kájával. A SZOVJET kormányküldöttség Andre.i A Andrejevnek, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnöksége tagjának vezetésével március 6-án Madurába. India legrégibb varosainak egyikébe és fontos kulturális központjába érkezett. (ČTK) ROCKEFELLER New York állam kor­mányzója elutasította a szlnesbörű la­koság érdekeit védő nemzeti szövetség azon javaslatát, hogv adjanak ki olyan törvényeket, amelyek meggátolnák a faji megkillnnbö7tetést és a néger lakosság­nak polgári jogokat nyújtanának. (ČTK; A KALIFORNIA állambeli Goldstonnei állomás március R-án 16.2-1 órakor (idő­szSmltäs'ink szerint) elvesztette a kap­csolatot a Pioneer IV. mesterséges hold­dal. A Pioneer IV legutoljára mért tá­volsága a Föidtő: 660 000 kilométer volt Mintegv 8400 kilométer óránkénti se*w?s seggel tu-pült. (ČTK) 1 BUKARESTBEN március 6-án egyez­ményt írtak alá a Csehszlovák Köztár­saság és a Román Népköztársaság között ' az 1959. évi árucsereforgalomról és fi­| zetésekről. Az árucsereforgalom az 1958 ; évhez viszonyítva 12 százalékkal növek­! szik. (ČTK) LONDONBAN március 6-án közölték az angol kormány azon döntését, hogy ez idén a külföldi kémtevékenységre szánt kiadásokat emelik Eddig évente 5 mil­lió fontsterlinget áldoztak e célra. E ki­adásokat most 7 millió font sterlingben állapítják meg. (ČTK) BELGIUMBAN közölték a hadügymí­niszts-rum 195!). évi költségvetési javas­latát, amely szerint a belga kor­mány „fokozza" a belga szárazföldi, légi és tengerészeti egységek Kongóba való áthelyezésére irányuló erőfeszíté­seit." (ČTK) Lipcse (CTK) Elsősorban üdvözölni szeretném a Német Demokratikus Köztársaság kormányát és VVilhelm Piecket, a német nép hű fiát! Drága Dieckmann elvtárs! Drága Ülbricht elvtárs! Drága Grotewohl elvtárs! Drága Barátaim! Tisztelt Uraim! Az öröm érzése tölt el, hogy Önök­kel találkozom. Nagyon szívesen te­kintettük meg a lipcsei nagyvásár pavilonjainak egész sorát és sok ér­dekeset láttunk. Ki kell jelentenem, hogy a lipcsei tavaszi nagyvásár rendkívül erős benyomást kelt. Az emberek és országok közötti gyakor­lati együttműködés jó példáját szol­gáltatja, tekintet nélkül arra, hogy ezek az országok miiyen szociális rendszerhez tartoznak. Nagy jelentőséget tulajdonítunk az államok közötti kereskedelmi kapcsolatok fejlesztésének a kölcsö­nös előnyök elve alapján. Ügy véljük, hogy a kereskedelem fejlesztése, a kereskedelmi kapcsolatok felvétele és azok kibővítése az országok kö­zött nagy gazdasági jelentőségű és hozzájárul a világbéke megszilárdí­tásához. Azt hallom, hogy az idei tavaszi nagyvásáron a szocialista tábor or­szágainak külkereskedelmi szerveze­tein kívül a kapitalista országokból több mint 2800 cég vesz részt. Ezen államok vállalkozó köreinek azon tö­rekvésekről tanúskodik ez. hogy ke­reskedelmi kapcsolatokat tartsanak fenn a szocializmus országaival. A kapitalista országokból a nagy­vásáron résztvevő cégek közül a szovjet külkereskedelmi szervezetek ma 177 céggel tartanak fenn keres­kedelmi kapcsolatokat N. Sz. Hruscsov ezután felsorolta az egyes nagyobb cégeket, amelyekkel a Szovjetunió külkereskedelmi képviseletet kereskedelmet folytatnak, majd így foly­tatta: Amint ismeretes, az emberek és népek közötti kereskedelmi kapcsolatok már a régmúlt idők folyamán jöttek létre. Az országok közötti kereskedelem fejlődése volt á fokmérője a közöttük fennálló kap­csolatok javulásának vagy romlásának. Ha e fokmérőre most vetünk tekintetet, akkor látjuk, hogy javulást mutat. A Szovjetunió kereskedelme a kapita­lista országokkal a legutóbbi öt év aiatt több mint kétszeres. Kereskedelmi kap­csolataink növekedése a kapitalista or­szágokkal még áthatóbb lenne, ha a Nyugaton nem gördítenének mesterséges akadályokat e kapcsolatok útjába. A Szovjetunió kereskedelmi kapcsola­tokat tart fenn valamennyi nyugat-európai országgal. Ezen országokra esik a kapi­talista országokkal folytatott árucserénk­nek csaknem kétharmada. A kereskedelmi korlátozások és a meg­különböztetés politikája többet árt azok­nak az országoknak, amelynek kormányai ezt a politikát megvalósítják, mint ne­künk. Az előrelátóbb vállalkozók és nem­zetgazdászok már azelőtt is látták e po­litika tarthatatlanságát. De most már a vakok is látják, főképp a szovjet mes­terséges holdak kilövése óta. A szovjet emberek a gyakorlatban be­bizonvították. hogy ugyanolyan jól tud­nak építeni, mint a legfejlettebb kapita­lista országok. Tudományunk nem marad el a legfejlettebb kapitalista országok tu­dománya mögött. A szovjet ipar és tech­nika lépést tart a legfejlettebb kapita­lista orszánok fejlődésének színvonalával. Amint az eaész világ előtt fsmerefes. a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXI. kongresszusa jóváhaayta országunk népgazdasáqfejlesztésének hétéves tervét. Nem fogok konkrét adatokat ismertetni. Azok az emberek, akik érdeklődnek a vi­láogazdaséa fejlődése iránt, ismerik eze­ket a számadatokat. Szándékunkban van a hétéves terv tel­iesttése és túlszárnyalása."mégpedig sa­iát erőinkkel. Ez természetesen egyálta­lán nem jelenti azt. hogv nem volna ér­dekünk a kereskedelmi kapcsolatok ki­bővítése más országokkal. Ma a Nyugaton egyesek azt állítják, hogv a kereskedelem fejlesztése a Szov­jetunióval és más szocialista orsráookkal snnvit jelent, mint elősegíteni terveink teljesítését, a szocialista országok avő­*elmét a leqfeilettebb kaoUalista álla­mokkal folytatott oazdasági ' versenvben. Más szóval a szocialista orszáaokka! folv­'Ríott kereskedelem arnvit ielent. mint "'őseolteni a kcm-mnnizmushoz vezető útjukat, azon társadalmi rendszer beve­zetését. amely a kommunisták meggyőző­dése szerint a kapitalista rendszert vált­ja fel. Különösen hangos volt Strausnak, az USA kereskedelemügyi miniszterének sza­va. Azonban ez efféle érvelések aligha győzhetnek meg valakit. A szociálpoli­tikai rendszerről, arról, hogy ebben vagy abban az országban kapitalista vagy kom­munista rendszer legyen-e az illető ország népe maga határoz az amerikai és nyugat-németországi Straussok és a hoz­zájuk hasonló emberek véleményére valő tekintet nélkül. Aki a Strauss urak struccpolitiká.ját fogja űzni. aki gátolni fogja a gazdasági kapcsolatok fejlesztését a szocialista or­szágokkal. arra törekedve, hogy ezzel megváltoztassa a társadalmi fejlődés tör­vényességét, az elsősorban saját országát károsítja meg politikájával. Amint már mondottam, hétéves tervünk teljesítése saját törekvésünktől, saját bel­ső forrásainktól függ. És ha érdekünk a kereskedelem fejlesztése a kapitalista or­szágokkal, ugyanolyan, ha nem nagyobb az érdeke ebben a kapitalista országok­nak is. Mindenki előtt teljesen világos, hogy a Szovjetunió kereskedelmének fej­lesztése például az Amerikai Egyesült Államokkal az USA lakossága foglalkoz­tatásának növelésére vezetett. Ügy gon­dolom. hogy az amerikaj munkások előny­ben részesítenék a hasznos munkát a munkanélküliség előtt. Hiszen az ameri­kai statisztika szerint ma az USA-ban csaknem 5 millió a munkanélküliek szá­ma. Strauss úrnak el kellene qondolkoz­nia ezen emberek sorsa fölött, akiknek nincs kenyerük és munkájukkal nem tud­ják a maguk és családjuk létét biztosí­tani. A kapitalizmus azáltal, hogy figyelmen kívül hagyja sok millió ember életét, a nemzetek előtt egyre jobban diszkreditá­lódik. Az emberek egyre jobban tuda­tára ébrednek, hogy a kapitalista rend­szer lehetetlenné teszi saját és család­juk egzisztenciájának biztosítását. Ebben .ejlik a kapitalizmus veszedelcne. Strau»a úr és nem abban, 'hôgy a velünk folyta­tott kereskedelemmel megszilárdítaná a kommunizmust. Nyilvánvalóan nincs messze az az idö, amikor a kereskedelemben emelt gáta­kat mint feleslegest félredobják, mert maguknak a nyugati országoknak okozzSk a legnagyobb kárt. Meg vagyok győződve arról, hogy a kapitalista országokkal folytatott kereskedelmünk a kölcsönös előnyök elvén egyre jobban fejlődni fog. Valaki azt mondhatná, Hruscsov nemcsak a kereskedelmi korlátozá­sok és tiltó rendelkezések visszavo­nását akarja, hanem ezenfelül azt óhajtja, hogy hitelünkkel támogassuk a szocialista gazdaság fejlesztését. Erre Önöknek, vállalkozó urak azt válaszolhatom: a kereskedelem ön­kéntes ügy, ha nem akarnak nekünk hitelt nyújtani, ha erre nincs szük­ségük, akkor ezt ne tegyék. Nem fogjuk ezt az önök szemére vetni. A külkereskedelem egészséges és szilárd alap. amelyen sikeresen fej­lődhet a különböző szociális-gazda­sági rendszerű államok békés egy­más mellett élése. Ezenfelül a gaz­dasági kapcsolatok megteremtik az országok közötti politikai kapcsola­tok megszilárdításának kedvező elő­feltételeit. A kereskedelem széles­körű fejlesztése jelentős szerepet tölt be a nemzetek közötti kölcsönös bizalom megszilárdításában, a nem­zetközi feszültség enyhítésében. A Szovjetunióval való kereskedel­mi kapcsolatok fejlesztésének ellen­zői különböző koholmányokat talál­nak ki. Az utóbbi időben a „szovjet dömping"-ról szóló mesével álltak elő. Hiszen ismeretes, hogy ez a ko­holmány az 1929-1933. évi világvál­ság éveiben született Most életre akarják kelteni, mégpedig éppen azokban az országokban, melyek a válság jeleit a legjobban érzik. Határozottan szembehelyezkedünk a dömpinggel. Az igazságos árak hí­vei vagyunk. A Szovjetunió a világ­piac árai szerint kereskedik. A döm­ping nem a jó kereskedő politikája. A szovjet kormány mindenkor ar­ra törekedett és lankadatlanul arra törekszik, hogy a nemzetközi kap­csolatokból kiküszöböljék azokat a jelenségeket, amelyek tönkreteszik az emberek életét. Ez annyit jelent, mint törekedni „a hidegháborút" ki­élező kérdések megoldására. Ez el­sősorban a német békeszerződés megkötésére vonatkozik. külügyminiszterének helyettese, M. V. Zaharov, hadse­regtábornok, a németországi szovjet haderők főparancs­noka. Német részről megjelentek Ottó Grotewohl, az NDK miniszterelnöke, Walter Ülbricht, Németország Szo­cialista Egységpártja Központi Bizottságának első tit­kára, J. Óickmann, az NDK népi kamarájának elnöke, a párt- és kormány, valamint a közélet képviselői. A fogadáson O. Grotewohl, az NDK miniszterelnöke és N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Minisztertanácsának el­nöke beszédet mondottak. Makacsul ragaszkodni ahhoz, hogy a német békét Néfrnetország újra­egyesítése után kössék meg, eszte­lenség. Ezt csakis azok tehetik, akik elvesztették képességüket, hogy jó­zanul ítéljék meg a helyzetet. Hiszen megdönthetetlen tény, hogy ma két önálló német állam létezik. Ezek az államok teljesen ellenkező irányban haladnak és egyikük sem hajlandó lemondani szociális-gazdasági beren­dezéséről. Lehet-e ezt a ,tónyt fi­gyelmen kívül hagyni? "••os­Németország egyesítésének "kérdé­sé^ nem lehet végérvényesen meg­oldani. A négy nagynatalom, sőt mindazon államok, amelyek háborút folytattak Németország ö)len, nem képesek ezt a kérdést megoldani. Ha hozzáfognak ezen kérdés megoldá­sához, az a németek belügyeibe való égbekiáltó beavatkozás volna. Vajon lehot-e eldönteni a németek helyett, hogy milyen társadalmi-po­litikai rendszerben akarnak élni? Ezért az a gondolat, hogy Német­országot kívülről jövő beavatkozás­sal egyesítsék, teljesen elfogadhatat­lan. Németország újraegyesítését nem lehet a két német állam gépies egyesítésével elérni, ahogy erre a nyugati hatalmak törekednek. Ész­szerűnek tekintjük a Német Demok­ratikus Köztársaság kormányának azon javaslatát, hogy alakítsák meg a két német állam szövetségét. Ezt a javaslatot teljes mértékben támo­gatjuk. Ezen javaslat megvalósítása lehetővé tenné azon kérdések- meg­oldását, amelyek elintézése mind az NDK, mind a Német Szövetségi Köz­társaság érdeke. Mivel azonban ez a szövetség még nem jött létre, javasoljuk a békeszerződés megkötését mindkét német állammal. Megértjük azt a nyugtalanságot, amelyet a nyugati és keleti pémetek körében kivált az a tény, hbgy még nem jött létre a német békeszerződés. Biztosítjuk a németeket, a Szovjetunió nem kímél semmi fáradságot, hogy a német nép megkapja a békeszerződést. Több ízben kijelentettük és most is kijelentjük, hogy amennyiben Nyugat-Németország és szövetségesei elutasítják a békeszerződés aláírását, megkötjük ezt a szerződést a Német Demokratikus Köztársasággal, ha ez­zel ő is egyetért. Ezt a szerződést a Szovjetunióval együtt valószínűleg más országok is aláírják, amelyek részt vettek a hit­lerizmus szétzúzásában és helyesen értelmezik e fontos lépés jelentősé­gét. A békeszerződés véget vet a második világháború maradványainak, amelyek sajnos még fennállanak. Egyúttal megoldást nyer az ún. ber­lini kérdés is, m^rt a Német De­mokratikus Köztársasággal megkö­tött békeszerződés aláírásával meg­szűnik a megszálló rendszer Nyugat­Berlinben és akkor Berlin egész te­rületén helyreáll a béke és a nyu­galom. Ha megszűnik a hadiállapot és létrejönnek a békés kapcsolatok, automatikusan érvényüket vesztik a Berlin megszállásáról szóló háborús és háború utáni döntések. Ez min­denki előtt világos. Nyugat-Berlin­nek reális lehetősége lesz, hogy mint szabad város fejlődjék és felvirágoz­zék, ahogyan ezt javasoltuk és ahogy erre volt szövetségeseinket nyoma­tékosan figyelmeztettük. Nyugat­Berlinnek mint szabad városnak fej­lesztése ésszerű és hasznos a német népre és minden nemzetre, amelyek a béke mellett és az új háború ellen vannak. Engedjék meg, hogy befejezőül sok sikert kívánjak önöknek azon álla­mokkal való gazdasági kapcsolatok fejlesztésében, amelyeket Önök itt képviselnek. Ügy vélem, hogy mindannyian tá­mogatni fogják felhívásomat: békés kereskedelmi együttműködést, világ­békét! ÜJ SZÖ 11 * 1959. március 8. /

Next

/
Thumbnails
Contents