Új Szó, 1959. március (12. évfolyam, 59-88.szám)

1959-03-08 / 66. szám, vasárnap

Március 8 — nemzetközi nőnap MILAN KUNDÉRA: KBESANYAK RAJTA HAT, FELEDI ASSZONYOK! Öszi legelek, harmatba öltözötten, öszi legelök, felettük ködtakaró ... látlak titeket, anyák, fiaitok felnőttek '.Iszálltak. S most úgy álltok, mint fa nélkül a káró. V múlt felé fordultok. Előttetek libeg a múlt öröme s búja, és azt élitek, s a jövő számotokra nem is létezik tán, mikor végigsimíttok egy régi kis kabátkán. — Anyám, édesanyám, mondd el nekem, hová tekintesz szüntelen ? — Oda tekintek én, hol legboldogabb voltam. Most már dehogy kellek vasalni ingedet, már meg se engeded, hogy fésüljem hajad, hogy én mosdassalak, tanáccsal ellássalak... Öszi legelók, harmatba öltözötten, s napfény, mely a ködön átküzdötte magát... A nagy fiúk, kik de sok ruhát kinőttek, bús édesanyjukat most magukhoz hívják: — Édesanyám, reám ott nem találsz, emlékeidnek ligetében. Itt vagyok harcok közepén, viharban, zúgó szélben. Tudóin, hogy nem gondoltam rád. Csak a munkámnak éltem. De nélküled zord a világ: Erted most visszatértem. Jöjj velem, édesanyám, láss engem felnőve, s ne álmodj hátrafelé, de velem, előre! A feledi EFSZ ama szövetkezetek közé tartozik a rimaszombati járásban, amely ma még csak egyéves múltra tekinthet vissza. Azonban a járás tavaly létrejött kilenc szövetkezete között a felediek érték el a legfigyelemreméltóbb sikereket. Ezekben az eredményekben igen nagy részük van a feledi nőknek, akik több mint negyvenen dolgoznak az állattenyésztésben és a növénytermelésben. Az asszonyok munkája nagymértékben elősegíti a közös gazdálkodás fejlődését. Kusza Jánosné és Hanák Jánosné munkáját nagyra értékélik a szövetkezétben ugyanúgy, mint Zsilka Lauráét, aki a sertéstenyésztésben a kocák gondozását végzi hozzáértőén. Zsilka Laura, a jánosi választókörzet képviselője a kerületi nemzeti bizottságban A termelőmunka mellett sokrétű társadalmi, tömegszérvező tevékenységet fej ki. Amikor Zsilka Laurával, a szövetkezet jövőjéről beszélgettünk, azt is elmondotta, hogy a helyi nőbizottság segítségével ez idén is arra tökekszik. hogy még több női munkaerőt szerezzenek elsősorbán a növénvápolási munkák elvégzésére. (th) i Saike kdidfcL Fordította: Fügedi Elek. A nők ünnepe 0 A

gyermekek általában édesanyjukhoz szoktak őszintébbek lenni. Neki mondják el ügyesbajos dolgaikat, bizalmasan megsúgják titkaikat s anyuka mindenre talál orvosságot, mindenben bölcs tanácsokkal szolgál. Nem így az utóbbi napokbáh. Titokzatos súgás-búgás. komoly tanácskozások egymás között és apukával, de úgy, hogy anyu ne tudjon semmiről — még az sem baj, ha megharagszik. S a titkolódzás eredménye? Szerény virágcsokor, ügyetlen kézzel, de annál több szeretettel készített rajz, remegő hangon elmondott vers, megtakarított koronákért vásárolt apró figyelmesség, amelyekkel a mai napon gyermekek, apák, munkatársak meglepik asszonyainkat, hogy kifejezésre juttassák hálájukat, megbecsülésüket mindazért a fáradságért, áldozatkészségért, amelyet dolgozó nőink otthonaikban és munkahelyeiken tanúsítanak. Régi és szép hagyomány nálunk, hogy március 8-át, a nemzetközi nőnapot az ország minden polgára együtt ünnepli az asszonyokkal. A nők ünnepéből bensőséges országos ünnepnap lett, amikor a köztársasági elnöktől kezdve a helyi nemzeti bizottságok elnökéig felelősségteljes tisztségeket betöltő polgártársaink időt szakítanak arra, hogy dolgozó asszonyainknak minden jót kívánjanak, kitüntessék őket kiváló munkájukért, azért, hogy gyermekeikből odaadó hazafiakaj, becsületes, jó polgárokat nevelnek. Március 8-a nemcsak nálunk ünnepnap. 1910 óta, amikor Koppenhágában először tartották meg a szocialista nők nemzetközi értekezletüket, ez a nap az egész világon az imperialista háborúk elleni, a nők jogainak elismeréséért, gyermekeik boldog jövőjéért folytatott harc napja lett. Az elmúlt negyvenkilenc év története szorosan összekapcsolódik a világ asszonyainak kitartó, megalkuvást nem ismerő harcával a háborús veszélyek elhárításáért, a béke megőrzéséért. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme után a világ első szocializmust építő államában a nemzetközi nőnapon értékelték a nők szerepét az ország építésében. H

azánkban ugyancsak jelehtős mértékben veszik ki részüket a nők a szocializmus építéséből. A szocialista rendszer nem szab határt a nők érvényesülésének, tudásukat és tehetségüket gazdasági és kulturális életünk minden szakaszán érvényesíthetik. Kommunista pártunk, amely a nők alkalmaztatása kérdésének mindig nagy figyelmet szentelt, Lenin szavaiból indul ki: „a nő teljes felszabadításához és a férfiakkal való teljes egyenjogúságához szükséges, hogy részt vegyen a közös termelőmunkában". 1957-ben 6 066 000 nő közül már 2 563 000 dolmeggyőző bijonyltéka annak, hogy az egyetlen út a kommunizmus felé vemmw gozott népgazdaságunkban. És nem ( z.•> út, amely teljes szabadságot és egy ágazatban több a női, mint a férfi dolgozó. Ott találjuk asszonyainkat a legmagasabb párt- és állami ' funkciókat viselők között, a gazda! sági szervek vezető állásaiban. SzáI mos - nő kapott magas állami kitün; tetést. Köztársasági rendet, Munka' rendet, államdíjat. A nemzetgyűlés 368 képviselője közül több mint 60 nő, a , nemzeti bizottságok tagjai közül 25 000 nő s a nemzeti bizottságok mellett működő 14 182 nőbizottság több mint 165 000 funkcionáriust gyűjtött maga köré. Ami pedig asszonyainknak a párt munkájában való részvételét illeti, itt is kitűnnek odaadó és fáradságot nem ismerő munkájukkal. 3409 alapszervezetnek nő az elnöke, 1352 nőtagja van a járási és 222 a kerületi pártbizottságoknak. Ez a sok egymás mellett felsorolt szám egyeseknek talán száraznak, unalmasnak, semmitmondónak tűnik. Ne így nézzünk erre. E számok kifejezik azt a mély és asszonyaink életében döntő változást, amelyet a népi demokratikus rendszer részükre hozott. Gondoljunk arra, hogy a dolgozó nőre s még nagyobb mértékben vonatkozik ez a napi munkán kívül közéleti tevékenységet folytatókra, mennyi nehéz és kimerítő kötelességet rő legszebb hivatásuk — az anyaság. Társadalmunk nagyra értékeli az asszonyok feladatát a jövő nemzedék felnevelésében s hogy valamennyire levegye a terheket vállukról, igyekszik a lehető legnagyobb segítséget nyújtani. Ezt a célt szolgálják a bölcsődék, óvodák, napközi otthonok, pionírtáborok stb. Ahhoz azonban, hogy pártunknak az életszínvonal emeléséről szóló levelében kitűzött irányszámokat teljesíteni tudjuk, - 1975-ig további 200 000 nőnek munkaalkalmat biztosítani — szükséges, hogy egyrészt a szociális létesítményeket számbelileg növeljük és tökéletesítsük, másrészt pedig javítsuk a kommunális szolgáltatásokat. Csak ily módon könnyíthetünk a nők helyzetén és szabadíthatjuk fel őket a háztartási munka alól. jVI agyszerű távlatokat nyitott a ' világ asszonyainak az SZKP rendkívüli XXI. kongresszusa. Minden szó, amely ezen a történelmi fontosságú tanácskozáson elhangzott, egyenjogúságot biztosít - nőnek. Nem szabad elfelejtenünk, hogy sok kapitalista országban a nők igen szomorú és alárendelt helyzetben élnek. Politikai jogaik nincsenek, nem vehetnek részt a közéletben, nem választhatnak és nem választhatók és ha dolgoznak, lényegesen alacsonyabb juttatásban részesülnek, mint a férfiak. Hogy csak néhány példát említsünk az úgynevezett „fejlett" kapitalista országokból-, az USÄ-ban a nők átlagos keresete 15 — 20 százalékkal alacsonyabb, mint a férfiaké (természetesen azonos munkáról van szó), Nagy-Britanniában nehezen éri el a nők bére a férfiak bérének 5060 százalékát, Japánban 40-50 százalékát, Svájcban 60-65 százalékát. A kapitalizmus állandó réme pedig, a munkanélküliség, elsősorban a dolgozó nőket sújtja. Jelentős szerepet játszik a nők politikai jogainak elismeréséért, egyenjogúságáért, a demokráciáért és a békéért folytatott harcában a nyolc- j van ország több mint 200 millió aszszonyát tömörítő Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség. A tavaly lezajlott IV. világkongresszusukon a küldöttek egyhangúlag manifesztumot fogadtak el, amely a többi között ezt mondja: „Gyermekeink és az egész emberiség ellenségeinek bélyegezzük azokat, ak'k új háborút készítenek elő. Követeljük az atomfegyverek betiltását és megsemmisítését, a rakétatámaszpontok megszüntetését, amelyek halálos veszélyt jelentenek a lakosság számára. Olyan világért küzdünk, ahol nem lesz gyűlölet és rasszizmus, ahol az összes gyermek megismerheti, megértheti és szeretheti egymást...' TTazánk asszonyai fenntartás " nélkül támogatják a párt és a kormány békeszerető politikáját és szoros kapcsolatot tartanak fenn más országok haladó szellemű női szervezeteivel. Így harcolnak a békéért és a nemzetek közötti kölcsönös megértésért. Tudatában vannak annak, hogy munkájukkal ők is hozzájárulnak a lakosság életszínvonala további emeléséhez, a szocializmus építése befejezéséhez és ezért minden erejüket e magasztos cél szolgálatába állítják. Marsűvszky Éviké még nem ismeri az ABC-ét. Az á-t amit olyan nagyra nyitott szájjal mondott a doktornéninek, azt már tudná, de ami körülötte történik az orvosi rendelőben, amiért Alžbeta Sviteková gyermekorvosnő megérdemli, hogy felköszőntse őt, a nemzetközi nőnapon, azt még nemigen tudja megérteni. Sokat is akarnánk az ilyen kicsike leánykától. Aztán azt is meg kell említeni, ami tavaly és azelőtt volt, amire Éviké nem nagyon emlékezhet. Sviteková orvosnő, születése őta, és ->nnak már hat éve, kezeli őt lelkiismeretesen. Édesapja nyugodtan dolgozhat a bratislavai BEZ-ben és az anyukája a Kozatext-üzemben, mert Éfikének egy-egy anginán kívül más betegsége nem volt és abból is mindig gyorsan kilábolt. De Éviké nem az egyedüli, akin Sviteková Alžbeta segített. Az első páciensei már meglett emberek, negyvenen is túl vannak. Csakhamar unokáikkal járnak majd hozzá. De az orvosnő akinek becsületes munkában már megőszült a haja, még mindig olyan fiatalos, kedvessége a gyermekekhez a régi. (Dk) Harmincöt év a szakmában — Jifinka szaladj ide! Szaladj oda! Tedd ezt, tedd azt! — s a szegény kis morva leány még pihenni sem tudott annyit parancsoltak neki. A Luštice pri Zábŕehov-i karácsonyfadíszeket készítő gyárban nem volt gyerekjáték a munka. A kis kenyérre valóért jól megdolgozott mindennap. Amikor 1932-ben a gyártulajdonos eladósodott és leállította az üzemet, a patronkai Kühmayer arany és ezüst zsinórokat gyártó üzeme átvette a karácsonyfa díszek gyártását és ehhez néhány morvaországi szakmunkást alkalmazott, így jutott el Jifinka Bratislavába. CsakMi hamar Kopcsándi Andrásné lett belőle, gyermeke született, de utána sem vált meg a gyártól. Ä felszabadulás után a karácsonyfa díszeket készítő részleget vezette, jelenleg az egész termelés vezetője. Jó szakember, érti a munkáját. Éppen a napokban vették át az üzem dolgozói a vállalatigazgatóság vörös zászláját a múlt év negyedik negyedévben elért munkasikereikért. Ez év első hónapjaiban is jól teljesítik a tervet. A vörös zászlót a következő időszakra is megtartják. Kopcsándinét szeretik az üzem dolgozói. Dobocki István elmondotta milyen türelmes volt vele szemben, amikor új munkakörnyezetével ismerkedett: Kopcsándi elvtársnő, aki az első köztársaságban nehezen kezdte a szakmát tanulni, most mint vezető állandóan azon fáradozik, hogy az üzem új dolgozóínak könynyebben menjen a tanulás, ellenőrzi a termelési feladatok teljesítését és segíti az üzem dolgozóit, hogy szakképzettségük növelésével, jobb munkaszervezéssel megkönnyítsék munkájukat. Drábek Viktor zászlóľiKiYÄk A bratislavai Kábelgyárban ismerkedtem meg velük. Az üzemi klubban egy asztalnál ülve meghitt beszélgetés közben tudtam meg egyetmást életükről. Az üzem nem feledkezett meg róluk s meghívta őket az ünnepi gyűlésre, valamint a forradalmi hagjománvok szobájának megnyitására. 1895-ben alapították a Kábelgyárat és már az első évben a munkások kizsákmányolása következtében a részvényesek 132 437 arany forint tiszta nyereséget vágtak zsebre. Az első sztrájk, amiről tudunk, 1902-ben zajlott le. Ezt a Bécsből származó Matz Frigyes szervezte. Matz Frigyes itt ismerkedett meg későbbi feleségével, aki mindenben segítőtársa lett. Matz néni ma 81 éves és jól emlékszik több érdekes mozzanatra Mesélte, hogyan gyűjtöttek arra a vörös munkászászlóra, melyet most a forradalmi hagyományok szobájában őriznek ö hímezte ki a zászlót és 1920. május elsején már alatta vonultak ki a kábelgyáriak. Ő volt a zászlóanya. Mihalicska Anna elvtársnő ma 79 éves Neki is nagy érdemei vannak az említett vörös zászló megszerzése körül. Hangyaszorgalommal vett részt a gyűjtésben és a szakszervezeti tagok szervezésében Férje és fia is a gyárban dolgoztak, dt idő előtt elhaltak és így Mihalicska nére egészen magára maradt. 1922-ben szintén tagja volt a sztrájkot szervező bizottságnak. 1896-ban lépett munkába, mint Mau néni, de 1922-ben a sztrájk után azonnal ! elbocsátották, a fekete listára került és a tőkés, rendszerben azután sem tudott elhelyezkedni többet. A nemzetközi nőnap alkalmával a becsületben megöregedett két zászlóanyá! nak mi is egészséget és hosszú életet I kívánunk. g-k ÜJ SZÓ 9 * 1959. március 8.