Új Szó, 1959. március (12. évfolyam, 59-88.szám)
1959-03-07 / 65. szám, szombat
Á csehszlovák filmművészet néhány problémája Megjegyzések a Banská Bystrica-i filmfesztivál eszmei-esztétikai konferenciáinak margójára A cseh és a szlovák filmek Banská Bystrica-i filmfesztiválja, amelyet február 22-én és március l-e között tartottak, új haqyomány alapköve. Ezentúl évente, mindig más kerületi városban rendezzük ezt a fesztivált, mégpedig a Győzelmes Február évfordulójának napjaiban. Mielőtt rátérnénk az idei filmszemle méltatására, legalább röviden szólnunk kell fesztiválunk általános célkitűzéseiről. A fesztivál fő feladata értékelni az előző esztendőben gyártott filmeket, méltatni az egyes művészek munkásságát. Ugyanakkor a véleménycserét, a nézetek tisztázását, a további eszmei-művészi feladatok megszabását is szolgálja. Célkitűzései közé tartozik, hogy közelebb hozza egymáshoz a cseh és a szlovák filmdolgozókat és sokkal szorosabbá tegye kapcsolatukat a dolgozók széles tömegeivel. A fesztivál munkajellegéből eredően, a bemutatásra kerülő 10-12 egész estét betöltő film és a rövidfilmek elsősorban illusztrálni hivatottak mindazt, ami az ideológiaiesztétikai konferenciákon filmművészetünkkel kapcsolatban elhangzik valamint azt a célt szolgálják, hogy az alkotók az egyes előadások után rendezett vitában megismerkedjenek a közönség véleményével, közvetlenül lemérhessék művük hatását. Mégis helyénvaló összefoglaló cikkünkben megemlíteni, hogy a Banská Bystricán bemutatásra kerülő filmek milyen fejlődési színvonalról tanúskodnak. Tavaly összesen 29 filmet gyártottunk, ami az előző évekhez viszonyítva nagy mennyiségi ugrást jelent. Ebből tizenkét film pergett le előttünk a Hviezda-moziban. Remekműnek tartjuk a tizenharmadikat, amelyet versenyen kívül mutattak be. A Májusi csillagok című, L. Aškenázv forgatókönyve alapján készült filmre gondolunk, amely egy-két hónap múlva kerül maid mozijainkba. Szoyjte-oseh kooprodukcióban készült ez az alkotás, amely bizonnyal nemcsak odahaza, hanem külföldön is nagy sikert arat majd. A többi film közül kiemelkedő, új utat törő, eredményes kísérlet — bizonyos exkluzivitása ellenére — V. Jasný „Vágy" című ígénves lírai műve. De átlagon felüli 0. Vávra Brych polqártársa, F. Kudláč Utolsó hazatérése, J. Sequens Menekülés az árnyékból, valamint M. Vošmik Játék és álom című műve is. Filmművészetünk nem vall széqvent az Akkor karácsonykor. a Halál a nyeregben és a Természetfölötti dolqokról című filmekkel sem. A csehszlovák film tavaly ünnepelte az első cseh filmalkotás megszületésének jubiláris hatvanadik évfordulóját. Ez az 1958-as esztendő a hatalmas mennyiséqi növekedés mellett minöséqi szempontból hazai filmművészetünk fejlődésének csúcsát jelentette. A Szállnak a darvak című szovjet film mellett a legnagyobb viláqsikert Karel Zeman alkotása, az ördögi találmány érte el, amely elnyerte a brüsszeli világfesztivál nagydíját. A Karlovy Vary-i XI. nemzetközi filmfesztiválon a harmadik fő díjat kapta a Fekete zászlóalj, míg a Neqyvennéqyen című szlovák mű különleges elismerésben részesült, uavanakkor rendezője, Paľo Bielik Klement Gottwald-államdíjat kapott. A Bomba című cseh film a locarnói nemzetközi filmfesztiválon kapott értékes dijat, míg a Farkasvermet a velencei XIX. nemzetközi filmfesztiválon csak a szocialista hazánk elleni diszkrimináció miatt tüntették ki a nagydíj helyett a filmújsáqírók nemzetközi szervezetének díjával. Eduard Hoffman egész estét betöltő rajzolt filmje két fő díjat is nyert a velencei rövidfilm-fesztiválon. Nem sorolhatjuk föl a nemzetközi sikereket elért csehszlovák rövid-, rajzolt-, báb- és népszerű-tudományos filmeket, mert számuk több tucatra rúg. Elég anynyi. hogy rövid filmjeinkkel kivívtuk az egész viláq megbecsülését, nagyhatalommá váltunk, amit különösen a brüsszeli világkiállítás keretében rendezett nemzetközi filmfesztiválon elnyert számos díj tanúsít. Bátran mondhatjuk tehát: filmművészetünk kezd betörni a nemzetközi élvonalba, ami idehaza abban mutatkozik meg, hogy nagyrészt már viszszanyerte közönségünk bizalmát. Éppen ezért az első pillanatban olvasóinkat bizonyára meglepi az a tény, hogy a Bystrica-i filmfesztivál keretében rendezett mindennapos konferenciák alaphangja mélyreható éles kritika volt. amelv feltárta filmművészetünk minden hiányosságát. Ugyanakkor tanúi voltunk a résztvevők naqvon heves, de konstruktív vitáinak, amelyek elemezték az okokat s amelvekre jellemző volt az önkritika szelleme is. Mi magyarázza azt, hogy a csehszlovák film éppen legnagyobb sikerei időszakában kapta pártunktól a legkomolyabb bírálatot? Ha ezt a kérdést meg akarjuk válaszolni, akkor elsősorban tudatosítanunk kell, hogy minden fejlődés és így a művészetek fejlődése is dialektikus folyamat, lényegében az ellentétek harca, különböző elképzelések, művészi, etikai és esztétikai felfogások összecsapásának eredménye. A tavalyi év filmtermékei között a nagy 6ikerek, eredmények mellett volt nem egy sekélyesebb, sőt mi több. eszmei-politikai hibáktól terhelt mű és nem hiányzott a „selejt" sem. Ennek fő okát az a tényező magyarázza, hoqy a film előállítási ideje a forgatókönyv megszületésétől a teljes realizációig hozzávetőleoesen két esztendő, vaqvis az 1958-as filmek lényegében az 1956. évi gondolatokat tükrözik. Márpedig ki ne emlékezne arra az ideológiai zavarra, amely tanyát ütött az SZKP XX. kongresszusa után nem egy, elsősorban értelmiségi dolqozó aqvában. A konqresszus a többi között naqyon erélyesen szembeszállt a dogmatizmus. a művészetben pedig a sematizmus különféle megnyilvánulásai ellen, annak érdekében, hogy a művészetek az élet tökéletes ismeretében, teljes összetettségében, hitelesen és hűen ábrázolják az egyes jelenségeket, társadalmunk fejlődését. Akadtak azonban olyan emberek, akik ezt úgy magyarázták, hoqv a rózsaszínt, a lakkozást most felváltják a sötét színek, főleg a fekete szín, hogy az élet konfliktusait csak mindent kivétel nélkül lebunkózó „kritikával" lehet kifejezni. Az ilyen és hasonló helytelen elképzelések hatottak eqves filmművészeti dolgozókra is. Ez megmagyarázza, hogy miért születtek elhibázott, életünket elferdltetten tükröző filmek, miért nyilvánult meg ezen a szakaszon is egv-egv alkotásban a revizionizmus káros teóriája. František Kahuda elvtárs, az iskola- és kulturális ügyek minisztere a hazai filmek első fesztiválján mondott tartalmas beszédében az eredmények mellett nagyon részletesen foglalkozott nemcsak filmművészetünk hibáival, ballépéseivel, hanem azokkal a követelménvekkel is, amelyek megvalósításától sok függ, mivel a filmnek, a legelterjedtebb és leghatásosabb művészetnek rendkívül komoly szerepe van a kulturális forradalom hazánkban való diadalraiuttatásában. Mi tehát a teendő? A filmnek, mint a nevelés eszközének összhangban kell lennie a szocialista gondolatokkal, politikai és gazdasági életünk komoly problémáit kell napirendre tűznie a művészet nyelvén és jelentősen hozzá kell járulnia a szocialista viszonyok létrehozásához. Azok, akik a kultúrát, a filmművészetet az ország gazdasági és politikai életétől elszigetelten, individualisztikusan fogják fel, vagy semmibe veszik társadalmi szerepét — ellentétbe kerülnek hazánk kulturális-politikai célkitűzéseivel és kárára vannak magának a művészetnek is. Éppen ezért küzdeni kell a naturalizmus, a különféle régen elavult és most újraélesztett formalista módszerek divatos hóbortja ellen. A filmnek társadalmunk legfontosabb osztályai, a munkásosztály és a dolgozó parasztság életével kell elsősorban foglalkoznia. Habár a néhány évvel ezelőtti helyzethez viszonyítva jelentős kedvező változás az, hogy a filmesek igyekeznek mai témákat feldolqozni, nyugtalanító jelenséget kell látnunk abban, hogy szinte kizárólag az értelmiség problémáiról van szó, méghozzá az esetek döntő részében olyan művekről, amelyek az élet negatívumait bírálják avagy nem központi, hanem periferikus kérdésekkel foglalkoznak. Természetesen senki sem kívánja, hogy filmjeinkből kivesszen a kritika, de ha túlnyomórészt ilyen alkotások látnának napvilágot, még ha önmagukban öszhanqban is lennének az iqazsáqqal, a filmművészet egészét tekintve hamisan és hazug módon mutatnák be életünket. A ma problémáival foglalkozó filmekre van szükségünk, de olyanokra, amelyeknek alkotói világosan meg tudják különböztetni a lényegeset a lényegtelentől, az elsőrendűt a másodrendűtől, akik az egyes jelenségeket nem elszigetelve, hanem öszszefüggéseikben vizsgálják és ki tudják emelni azt, ami a további fejlődés csírája. Erre csak az a művészember képes, aki a társadalmi történés rés-esének. — nem pedig pártatlan, tároviiagos döntőbírónak — érzi magát, aki mindig pártos szemszögből lát neki feladatai megoldásához. A pártosság pedig ebben az esetben azt jelenti, hogy alkotó törekvéseit minden esetben alárendeli a kommunista párt által kitűzött szocialista céljaink követelményeinek. A fesztiváli konferenciák beszámolói és vitája alapján kikristályosodott az a nézet, hogy a film dolgozóinak, főleg a rendezőknek tökéletesen ismerniök kell a marxizmusleninizmus tanítását, magasfokú általános müveltséqqel kell rendelkezniük. szeretniök kell szocialista valősáqunkat és mélyrehatóan kel! ismerniök a mai életet, a mai embert. Ugyanakkor nem lehet idegen számukra a bölcsészet sem, hiszen messzebb kell látniok. mint a közönségnek, amelynek tudatába új gondolatokat kell vésniök. természetesen magas művészi formában, egyéni módon kifejezve. Sok a követelmény, de enélkül nincs magasrangú, a kommunista társadalom elérését meoqyorsító művészet. Térjünk vissza még az előbb említett problémához, ahhoz, hogy filmjeink alig foglalkoznak a munkásokkal és a parasztokkal. Tavaly egész filmgyártásunknak több mint a kétharmada mai témát dolgozott föl, míg például 1947-ben 19 filmből csak egyetlen egy foglalkozott korszerű témával. Szép eredmény ez, de szomorú dolog, hogy a tavalyi huszonkilenc filmünk közül úgyszintén csak egy, a Žižkovi románc forgatókönyve merített a munkassáq életéből és egyetlen egy filmben sem találkoztunk a forradalmi változás korszakában levő faluval, a szövetkezeti parasztság problématikájával. Az értelmiségről annál több művet forgattak, pedig az összlakosságnak csupán tizenhat százalékát teszi ki. Ez bizony életünk nagyon is egyoldalú ábrázolása! Ennek kapcsán az értekezleteken sok szó esett arról, hogy a filmeseknek jobban meg kell ismerkedniök a dolgozók életével, gondolkodásmódjával, mindazzal, ami körülöttük és bennük forradalmi módon lejátszódik. A felszólalók megegyeztek abban, hogy ezt a kérdést igen megfontoltan, az összes körülményeket számba vevő módon kell megoldani az egyes munkahelyek sajátosságainak és lehetőségeinek, valamint követelményeinek megfelelően. A konferenciák előadássorozata és a számtalan vita természetesen sok más kérdést, ideológiai, szakmai és művészi problémát is felvetett, amelyek ismertetéséhez nagyon sok hely kellene, hiszen hét programmal túlzsúfolt nap anyagáról van szó. De különben is a konferenciák és általában a filmfesztivál eredményességét, ha nem is rövidesen, de egykét év múlva minden bizonnyal lemérhetjük. az új filmeken, amelyeknek alkotói máris munkához láttak, hogy — okulva a hibákból és a párt kritikájából — filmművészetünket még magasabb fokra emeljék. Ez a magasabb fok pedig éppen azt jelenti, amit a fesztivál jelszava kifejezett: „A film kerüljön szorosabb kapcsolatba a nép életével." Irtunk már arról, hogy ezen a fesztiválon minden előadás után a közönség az alkotóművészekkel megvitatta a bemutatott film erényeit és hibáit. A filmesek azonban ellátogattak a kerület más városaiba és falvaiba is. Igy például felkeresték Zvolent és a Zvolenská Slatina-i szövetkezeti tagokat, a Podbrezovai Vasgyár munkásait, Harmanecet és Losoncot, Kremnicát, Banská Stiavnicát és Sliáčot. Szinte mindenütt elhangzott az az óhaj, ül. követelmény, hogy a film többet és mélyrehatóbban foglalkozzék a dolgozó emberek életével. Érdekes eset történt Zvolenská Slatlnán, ahol a vitában a bemutatott film rendezőjét komoly zavarba hozta a helybeli szövetkezet elnöke. A következő kérdést tette fel neki: „Vajon milyen paraszti élettel foglalkozó filmet vetítenek le önök nekünk három hét múlva, amikor Prágában találkozunk az EFSZ-ek kongresszusán?" Hát nehéz volt a válasz, mert ilyen film még nem született meg. Majd ha az ehhez hasonló kérdésekre rendezőink habozás nélkül felsorolhatnak nem egy, hanem akár tíz-tizenöt filmet is, akkor bátran állíthatjuk majd: ez a művészet teljes egészében népünk, kommunista jövőnk szolgálatában áll, ez a művészet teljesíti társadalmi küldetését. Gály Iván ^////////////////OT////^^^ Š Š I * ZI I SÄM kölrök Aleks Caci i : A Terek partián A zöld Terek zuhogva törtet, mesét locsog, dalol rohanva s tűnődve áll a dölyfös Kazbek, a vadvizek nagy, vemhes anyja. A kolhoznép e vízre zablát vetett, mindkét partjára fényt vitt, új, járható útját kiszabták, „Most erre fuss, hagyd ott a régit." Terek, Terek! Figyelj szavamra, rohanj. Terek, hegyek vad árja, letűnt ma már az éj hatalma, nem ülhet már sötét e tájra. Csodákat tett a szovjet ember, életteremtő, nagy csodákat s erős szívében győzelemmel ma példaképe a világnak. Jön majd még nap, Terek, hogy egyszer hazámban Skumbinunknak mondom (oda is fényt vár minden ember): „Vized ne arra, erre folyjon!" Polgár István fordítása Mark Ndoja: ^ dülflOZ A dal vigasztalt egykor, ha a lélek nyugtot már seholsem talált. Ma mint a sas, repesve száll az égnek, és az igazság dallamát új szárnyakon viszi. Maradjatok most már, ti régi álmok, ne zengjen rólatok ma dal! Reményem akkor, mint a szikla állott, az élet vész volt és vihar, hulltak mennykövei. De most, ó dal, mindenjelé remény ég, a barna éj eltávozott, nem nyomorog, nem senyved a szegény nép, mint akkor, mikor még sírok voltak itt s tar mezők. S csak hányódtak az ínséges parasztok, mint örvénybe került halak, de megkezdték a munkások a harcot, a homlokukon ragyogott a csillag, s győztek ők. Zengj hát, dalunk! Beszéld el zengve, mint lett termő mezőkké a kopár vidék. Dalold el, hogy a szörnyű rabbilincset hogy törte szét a nép. LATOR LÁSZLÓ fordítása ZIHNI SAKO: A kis harcos Az elvetemült ellenség sorát, golyószóróval űzöm, pusztítom „Gyerek vagy még" mondják a katonák, segítenek, ha puskám nem bírom. Kicsiny vagyok, de mint a bors erős, szívem hatalmas, mint a nagy hegyek. Puskát fogok én, mint a többi hős, s megállítom az ellenségemet. , A sapkámon vörös csillag ragyog. Ez éltet engem, s bátran harcolok. Kiss Károly fordítása Shevqet Musaraj: Az első hadtest indulója Zászlóktól, fegyverektől lázas a föld, az albán. A nép letépte láncát, és bizton áll a talpán. Sírján holt hőseinknek újjongó hála csokra, szabadság csillagával fény száll a városokra. S ahol tüzét sziszegve gránátok ezre szórja, hatalmasan vöröslik a hadtest lobogója. S mint óceán, ha zajlik, s folyónak zúg vad árja, szabadságot hozón ront az ellenség hadára. Fel hadtest, űzd pokolra a kárhozat fiát! Építsd fel hősi vérrel az új Albániát! Vacogjon félelemtől a népek elnyomója! A megnyílt földbe küldd le. Nincs zúg, mely őt megójja, mert egy halálra kínzott nemzet, mely bosszút áhít, vértezte fel az első hadtestnek katonáit. Hogy álljanak keményen a szörnyű harc tüzében. Üj csillag tündökölt fel füst s láng között az égen. A népeké e csillag s többé nem húny ki rőtje, mert oltalmazni pajzsként a hadtest áll előtte. Fel hadtest, űzd pokolra ^ a kárhozat fiát, ^ építsd fel hősi vérrel az új Albániát! ^ Gáspár Endre fordítása ^ | Fatmir Gjata: Ifjúság, ifjúság $ . ..... Indulj meg, ifjúság, mint a nap ha égre hág. Szeretteidért villogva sújts le, mint egek ostora. Barbárok hadát tűzbe fogd, ne szűnjön heves rohamod. Ne alkudj, ne bánd véredet, 1 S adj a hazádnak életet, í Égesd a gyilkos táborát, fújd el a földről hamuját, jövöd virágját ne rágja, ne legyen házad gazdája. Rajta ifjúság, ifjúság, új világunkért hegyre hágj, föl az egekig, oda vidd vértől suhogó zászlaid! Nagy László fordítása ALEKS CACI 1916-ban született, szegényparaszti családból. 1934-től kezdve jelennek meg írásai. Résztvett a haladó mozgalmakban és megalakulásától fogva tagja az Albán Kommunista Pártnak. FATMIR GJATA fiatal költő. Verseiben az albán népnek a felszabadulásért folytatott harcát idézi. Elbeszéléseket is ír. Ezeknek parasztok a hősei. SHEVQET MUSARAJ 1914-ben született középparaszti családból. A felszabadulás után az Albán írószövetség elnöke. Ő írta az Oj Albánia himnuszt. MARK NDOJA 1912-ben született szegényparaszti családból. 1934-ben kezd írni. Első versein romantikus pesszimista hatások érezhetők. Később azonban költészete hazafias jellegűvé válik. ZIHNI SAKO 1912-ben született. Versei tőként a partizánok hősiességéről szólnak. Gyerekek számára is több verses kötetet és elbeszélést írt. I i ÜJ SZÓ * 1859. március 7.
