Új Szó, 1959. március (12. évfolyam, 59-88.szám)

1959-03-07 / 65. szám, szombat

'(Folytatás a 3. oldalról) szegé havi Ô90 koronát tesz ki, Vagyis 100 koronával többet, mint eddig; — az ötödik és minden további gyereknél 20 koronával, úgyhogy az ötgyermekes családok gyermek­pótlékának összege 830 korona lesz, vagyis 120 koronával több, mint eddig; a hatgyermekes csa­ládoknál 1070 koronát tesz majd ki, vagyis 140 koronával többet, mint eddig, stb. 4. Az eddigi helyzethez viszo­nyítva a következőképpen kell emelni azon alkalmazottak gyer­mekpótlékát, akiknek havi brutto keresete 3000—3800 korona: — a harmadik gyereknél 20 ko­ronával, úgyhogy a háromgyerekes családok gyermekpótlékának ösz­szege 330 korona lesz havonként, vagyis 20 koronával több, mint eddig; — a negyedik gyereknél 20 ko­ronával, úgyhogy a négygyermekes családoknál a gyermekpótlék ösz­szege havi 530 korona lesz, vagyis 40 koronával több, mint eddig; — az ötödik és minden további gyereknél a gyermekpótlék meg­marad az eddigi szinten, úgyhogy az ötgyerekes családoknál a gyer­mekpótlék összege 750 korona lesz, vagyis 40 koronával több, mint eddig, a hatgyermekes családok­nál 970 korona, vagyis 40 koro­nával több, mint eddig. A hét és többgyermekes családoknál a gyer­mekpótlék ugyancsak havi 40 ko­ronával emelkedik. 5. Azoknál az alkalmazottaknál, akiknek havi brutto keresete több mint 3800 korona, a három és több gyermekre eső gyermekpót­lékot meg kell hagyni az eddigi szinten, úgyhogy a háromgyerme­kes család gyermekpótlék címén 310 koronát, a négygyermekes 490 koronát, az 5 gyermekes 710 ko­ronát, a 6 gyerekes 930 koronát fog havonta kapni, úgy, mint eddig és minden további gyerekre ha­vonta 220 koronát. Az egy-vagy kétgyerekes csalá­doknál a gyermekpótlék összege nem emelkedik. Az egygyermekes családoknál, ahol a családfő bruttó keresete több mint havi 3000 korona, a gyermekpótlék nem jár. Azon kétgyermekes családok, ahol a családfő brutto keresete havonta több mint 3000 korona, de nem nagyobb mint 3800 korona havonta, gyermekpótlék címén ha­vonta összesen 100 koronát kap­nak, ha pedig a családfő keresete túllépi a havi 3800 koronát, gyer­mekpótlékot nem kapnak. Azon alkalmazottaknál, akik ugyanakkor több mint fél hektár­nyi szántóföld tulajdonosai, vagy­pedig több mint két hektárnyi le­gelőn vagy réten gazdálkodnak, továbbá a velük közös háztartás­ban élő alkalmazottaknál is a har­madik és a további gyermekekre eső gyermekpótlék változatlanul az eddigi szinten marad. Az egy-, illetve kétgyermekes ilyen családoknál az előbb felso­rolt esetekhez hasonlóan kell meghagyni, csökkenteni, vagy tel­jesen megszüntetni a gyermekpót­lékot. Az eddigi havi 120 koronáról 200 koronára emelkedik az összeg, amelyet havonta maga a gyerek kereshet és ugyanakkor mint ta­nonc, diák, vagy mint betegség miatt tartósan munkaképtelen megkaphatja az illetékes pótlékot. Hasonlóképpen kell rendezni a fegyveres erők, a kisipari terme­lőszövetkezetek tagjainak pótlé­kát és a nyugdíj'asok gyermekne­velési pótlékát. Antonín Novotný elvtárs beszéde a CSKP Központi Bizottságának plenáris ülésén Elvtársak! A Központi Bizottság mai ülésén az a feladatunk, hogy levonjuk a következtetéseket pártunk Központi Bizottságának az életszínvonal to­vábbemelése kérdéseiről szóló leve­lével kapcsolatban, amelyet a Köz­ponti Bizottság múlt ülése után meg­vitatás céljából a párttagok és az összes dolgozók elé terjesztett. Az országos vita eredményei azt mutat­ják, hogy az út, amelyet az ilyen fontos, minden polgárt érintő kér­dések megoldására választottunk, he­lyes volt. A vitában hazánk több mint négy millió lakosa vett részt. A dolgozók megértették, mi a vita értelme és célja. Megértették, hogy az életszínvonal további emelésének kérdése nem önálló probléma, hanem közvetlenül összefügg a termelés eredményeivel, szüntelen növekedé­sével és a munkatermelékenység emelkedésével mind az iparban és építkezésben, mindpedig a mezőgaz­daságban, összefügg általában az egész népgazdaság fejlődésével. A Központi Bizottság levele a dol­gozók széleskörű aktivitását és kez­deményezését váltotta ki épp úgy, mint a XI. kongresszus előtti vita és a XI. kongresszus eredményei. A dolgozók a vitában és az egész tavalyi év folyamán pozitívan és kez­deményezően járultak hozzá a külön­féle konkrét gazdasági és termelési problémák megoldásához a munka­helyeken. Ez kedvező hatással volt a tervezett ipari termelés és a munka­termelékenység növelése tervének túlszárnyalására is. Ennek eredménye elsősorban az 1958. évi terv sikeres teljesítése és túlszárnyalása. A pártszervek a vita folyamán a valóban jó hozzászólások ezreit ad­ták. Azt mondhatjuk, hogy a dolgozók­jó, tárgyilagos és konstruktív indít­ványai jelentős segítséget nyújtottak munkánkban és nagyban hozzájárul­tak azon javaslatok végső megfo­galmazásához, amelyekről ma dönte­nünk kell. Számos indítványozó hoz­zászólást elfogadtunk, főképp a la­kásépítés problémájának megoldásá­ban. Emellett főképp azt kell hangsúlyozni, hogy a párt, a szák­szervezetek és az ifjúsági szerveze­tek, valamint nemzeti bizottságok összes leveleiből, határozataiból, va­lamint az egyének leveleiből is mint a legfőbb dolog az domborodik ki, hogy egyetértenek a Központi Bizott­ság javaslataival olyan értelemben, ahogyan a vitára bocsátott levél tar­talmazta. Megmutatkozott, hogy azt a módot, amelyet a párt választott, a dolgozók melegen fogadták. így lehetővé vált a nép részvételének további fokozása a fontos gazdasági és politikai kérdé­sek megoldásában, az állam igazga­tásában és irányításában. A vitát és eredményeit pozitívan értékeljük és nagyra becsüljük. Meggyőződésünk, hogy szilárd alapul szolgálnak a dolgozók további széles körű felsorakozására, aktivitásuk és kezdeményezésük további kibontakoz­tatására, célunk — a szocializmus építésének betetőzése érdekében. A dolgozók életszínvonalának emel­kedésével nagyon szorosan össze­függnek a mezőgazdasági termelés fejlesztésének a kérdései, amelyek szintén szerepelnek a Központi Bi­zottság mai ülésének napirendjén. A párt eddigi mezőgazdasági politi­kájának helyességét és hatékonysá­gát igazolja mezőgazdaságunk egész fejlődése. Ez a politika lehetővé tet­te a szocialista termelési viszonyok döntő módon való kibontakoztatását és megszilárdítását a falun. Ezek a termelési viszonyok teljes túlsúlyba kerültek és ma már a mezőgazdaság szocializálásának befejezése előtt ál­lunk. Ebből a szocializmus számára döntő feltételekből és a XI. kong­resszusnak a szocializmus építése betetőzéséről szóló határozatából ki­indulva, foglalkoznunk kell azokkal a kérdésekkel, amelyek a mezőgazda­sági termelés fellendítésével, a szo­cialista termelési viszonyok megszi­lárdításával függnek össze és ebből a szemszögből kell átdolgozni és megoldani pártunk mezőgazdasági po­litikájának további feladatait is. A mezőgazdaság egyik fő kérdé­sének tartjuk az anyagi érdekeltség megoldását mind a szövetkezetek­ben, mindpedig a szövetkezeti tagok­nál is és ezzel kapcsolatban az ár­és a begyűjtési rendszer szabályozá­sát. Abban a helyzetben, amikor a szocialista mezőgazdasági üzemek a mezőgazdasági földek mintegy 77 százalékán gazdálkodnak, árpoli­tikánk, amely a kétféle ára­kon alapul, már nem képe­zi mezőgazdasági termelésünk nö­velésének mozgató erejét. Akkor volt hatékony, amikor a szövetkezeteknek a kis- és középparasztok kisebbségé volt csupán tagja és a falun még a kulákok gazdaságilag erős rétege lé­tezett. Bevált abban az időben, ami­kor a szövetkezetek még kisebbsé­gek és gazdaságilag gyengék voltak. Ma, amikor a községek több mint 80 százalékában többségi és szilárd szövetkezetek vannak, meg kell kez­deni a begyűjtési és az árpolitika rendezését úgy, hogy a mezőgazda­sági termelés növelésére hasson. Ez azt jelenti, hogy a szocialista mező­gazdasági üzemekben is teljesen érvényesülnie kell a termelés növe­lésében és eredményekben való anya­gi érdekeltségnek, hogy itt is a ter­melőerők növekedésével fokozatosan teljes mértékben bevezethessük a munka szocialista díjazását. , A szövetkezeti tagok és a szövet­kezetek helyes irányzatú anyagi ér­dekeltségét döntőnek tartjuk a me­zőgazdasági termelés növelése szem­pontjából. Lényegében ez ma a párt mezőgazdasági politikájának egyik fő kérdése. Az anyagi érdekeltség kérdéseinek megoldása a mezőgazda­sági termelésben lehetővé teszi szá­munkra nemcsak a nagyüzemi ter­melés formáinak fejlesztését, hanem a szövetkezeti tagok közös gazdál­kodásának megerősítését is, sőt csökkenti érdeklődésüket a háztáji gazdaság iránt azáltal, hogy a tagok magasabb jövedelmet nyernek a kö­zös gazdálkodásból, és ezáltal azután sokoldalúan tovább erősödnek és szi­lárdulnak az egységes földművesszö­vetkezetek. Ennek érdekében szükséges lesz a mezőgazdaság szakaszán minden erőnket és tartalékunkat mozgósítani, elsősorban kibontakoztatni a szövet­kezeti tagok, az állami gazdaságok, valamint a gép- és traktorállomások dolgozóinak széleskörű kezdeménye­zését és aktivitását. A mezőgazdasá­gi termelés fejlesztésének érdekében rendezni kell az irányítási és szer­vezési kapcsolatokat olyan módon, hogy megfeleljenek ennek az új hely­zetnek a falun. Ez vonatkozik a nem­zeti bizottságok, főképp a járási nemzeti bizottságok helyzetére, ame­lyeket a mezőgazdasági termelésben döntő fő láncszemnek tartunk, amely általában döntő szerepet játszik a mezőgazdaság összes kérdéseiben. Ez azonban nem jelenti azt, hogy megszüntetjük a munkásosztály és az állam segítségét a mezőgazdasági termelés fellendítésében. De gondos­kodunk arról, hogy a mezőgazdasági termelés fejlesztésére fordított esz­közökért maximális eredményeket érjenek el egész társadalmunk szá­mára és hogy az eszközöket oda jut­tassák, ahol a társadalom érdeke i megköveteli. Ezzel egyidejűleg átdol­j gozzuk a párt mezőgazdasági politi­kájának egyes feladatait úgy, hogy a mezőgazdasági termelést senki se becsülje le és jelentőségét minde­nütt megértsék. Csak így sikerül nekünk, hogy a falun is a legered­ményesebben teljesítsük pártunk XI. kongresszusának feladatait, szünte­lenül szilárdítsuk és elmélyítsük a munkás-paraszt szövetséget. Elvtársak! A Központi Bizottság mai ülésének megnyitása alkalmából a kerületi és járási nagy pártaktíva-gyűlések után, amelyek megtárgyalták a Szovjetunió Kommunista Pártja XXI. kongresszu­sának eredményeit, szeretnék még néhány megjegyzést fűzni a szovjet kommunisták ezen jelentős tárgya­lásához. , A Szovjetunió Kommunista Párt­jának XXI. kongresszusa a Szovjet­unió dolgozói, a szocialista tábor országai, az egész nemzetközi for­radalmi munkásmozgalom és a világ közvéleménye szokatlan és rendkívül nagy figyelme közepette zajlott le. Ez elsősorban a XXI. kongresszus nagy nemzetközi politikai jelentősé­gét tükrözi. Ez a szocializmus és kommunizmus gondolatai népszerű­ségének és vonzóerejének növekedé­sét tanúsítja a dolgozók körében az egész világon. A Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom óta eltelt történelmileg rövid idő, negyven esztendő folyamán a termelőerők rendkívül gyors fejlődé­se következtében a szocializmus első országa a kommunizmus kibontako­zódó építésének időszakába lép. A hétéves terv jóváhagyásával a XXI. kongresszus új szakaszt nyitott a két társadalmi rendszer versenyé­ben. A Szovjetunió és a szocialista or­szágok népgazdasága fejlesztésének gyors ütemét a szocialista világrend­szer termelőerőinek szüntelen növe­kedése jellemzi. Ebben a versenyben a szocializmus teljes mértékben be­bizonyítja fölényét politikai és ideo­lógiai téren és be fogja bizonyítani fölényét a legfejlettebb tőkés orszá­gok felett a termelés terjedelmében, az egy főre eső termelésben, és a dolgozók egyre magasabb életszín­vonalában. A szocializmus gazdasági eredményeivel, amelyekre rámutatott a XXI. kongresszus és amelyek egyre erőteljesebben nyilvánulnak meg a nép életszínvonalának emelkedésében, még jobban kihat a tőkés országok dolgozóira és befolyásolja a világ fejlődését. Világtörténelmi jelentőségű a XXI. kongresszusnak 'az a megállapítása, hogy a szocializmus nemcsak teljesen, hanem véglegesen győzött és nincs a világon az az erő, amely felújít­hatná a kapitalizmust a Szovjetunió­ban és megsemmisíthetné a szocia­lista tábort. A Szovjetunió és a szo­cialista tábor országainak ereje meg­mutatja az imperialisták azon tö­rekvéseinek hiábavalóságát, amellyel a társadalomnak a kommunizmus felé való fejlődését akarják megállítani. Ez megerősíti a nemzetközi forradal­mi munkásmozgalmat és a világ ha­ladó erőit a békéért és a szocializ­musért vívott harcukban. Ez megerősíti a kommunista és a munkáspártokat is a reformizmus és revizionizmus elleni harcukban, mert a XXI. kongresszus az elért eredmények taglalásával teljesen megerősítette a szocializmus és kom­munizmus építése marxi-lenini fel­fogásának helyességét. A XXI. kongresszus jelentősége különösen kidomborodik a Szovjet­unió Kommunista Pártja XX. kong­resszusával összefüggésben. A Szov­jetunió Kommunista Pártja a XX kongresszuson merészen elemezte a fontos politikai, gazdasági és ideoló­giai kérdések egész sorát. A múlt fogyatékosságainak leleplezése és ki­küszöbölése, valamint a marxizmus­leninizmus alkotó érvényesítése, amire például szolgált a Szovjetunió Kommunista Pártjának eljárása a XX. kongresszuson, óriási segítséget jelentett valamennyi kommunista és munkáspártnak és az egész világ forradalmi erőinek a békéért, a szo­cializmusért, a demokráciáért és a nemzeti szabadságért vívott harc új merész távlatainak kidolgozásában. A Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusa határozatainak he­lyessége és nagysága a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom egysé­gének soha nem látott megerősödé­sében és megszilárdulásában, szám­beli és minőségi gyarapodásában nyilvánult meg. A XX. kongresszus következtetéseivel lehetővé tette újabb kifejezésteljes eredmények el­érését a gazdaság, a tudomány, a kultúra, a szocialista demokrácia, a Szovjetunió és a szocialista országok békés külpolitikája terén. A rend­kívüli XXI. kongresszus így kitűz­hette a kommunizmus kibontakozódó építésének nagyvonalú feladatait a Szovjetunióban és a kapitalizmussal folyó versenyben a szocializmus győ­zelme elérésének merész terveit, s ezt elsősorban azért tehette, mert az SZKP XX. kongresszusának hatá­rozatai pozitívan és sokoldalúan nyilvánulnak meg a béke és a szo­cializmus építésében. A XXI. kongresszus fő pontja a Szovjetunió 1959—1965. évi népgazda­ságfejlesztési terve irányszámainak megtárgyalása volt. A szovjet nép­gazdaság továbbfejlesztése távlatai­nak megtárgyalása azonban nagyon szorosan összefügg a kommunizmus kibontakozó építésével kapcsolatos politikai és ideológiai kérdésekkel. Ezért a Szovjetunió Kommunista Pártja előtt az a fontos és felelős­ségteljes feladat merült fel, hogy kidolgozza és továbbfejlessze Marx, Engels és Lenin számos elméleti tanát és megmutassa, hogyan kell őket valóra váltani. A kommunista társadalom éDítése elméleti kérdé­seinek és gyakorlati feladatainak Hruscsov elvtárs által való kifejtése különösen megmutatja a XXI. kong­resszus jelentős hozzájárulását a marxi-lenini tudomány további gaz­dagításához. Csehszlovákia Kommunista Pártja és annak tevékenysége számára a Szovjetunió Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottsága plenáris üléseinek és kongresszusainak tárgyalásai és következtetései mindig nagy tanul­ságot hoztak. Pártunk mindig tanult és tanulni fog idősebb testvérének és harcostársának - a Szovjetunió Kommunista Pártjának tapasztalatai­ból. És nagyra becsüljük azt a nagy bizalmat, amelyet a Szovjetunió Kommunista Pártja, a szovjet nép tanúsít pártunk és Csehszlovákia egész népe iránt megalkuvás nélküli lenini állásfoglalásunk folytán. Ha a XXI. kongresszus eredményei alapján megvizsgáljuk pártunk eljá­rását a XX. kongresszus utáni idő­szakban, megállapíthatjuk, hogy be­lőle helyes következtetéseket von­tunk le egész tevékenységünkre. Csehszlovákia Kommunista Pártja or­szágos konferenciáján hozott határo­zatok és intézkedések s fokozatos megvalósításuk jótékony befolyást gyakorolt gazdaságunk és egész éle­tünk megszilárdítására. Lehetővé tet­te továbbá, hogy pártunk XI. kongresszusa célul tűzhette ki a szocializmus építésének betetőzését. A XXI. kongresz­szus eredményei alapján újból be­igazolódik, hogy helyes úton hala­dunk. A XX. kongresszus eredményei kidolgozásának helyes felfogása pár­tunk rendíthetetlen szilárdsága, a párt és a nép egysége 1956 őszén, valamint a népgazdaságban és az életszínvonal terén elért jelentős si­kerek, a szocialista demokrácia és kultúra fejlődése és elmélyülése az utóbbi évek folyamán, mindez pár­tunknak az országban és a nemzet­közi kommunista mozgalomban te­kintélyt és tiszteletet szerzett. Ezt nem azért mondom, hogy a dicsőség a fejünkbe szálljon és önelégültség­be essünk. Látnunk kell, hogy elért nagy sikereink ellenére még számos a fogyatékosság. Hisz még az orszá­gos konferencia határozatai közül sem teljesítettünk mindent annak ellenére, hogy a konferencia óta csaknem három év telt el. Miért említem ezt meg ? A XXI. kongresszus messzemenő jelentősé­gű. A hétéves terv ugyan a Szov­jetunió terve, de a legfejlettebb tő­kés országok megelőzésének felada­ta az egy főre eső termelésben nem­csak a szovjet emberek, ügye. Min­den egyes kommunista és munkás­pártnak a szocialista országokban a lehető legnagyobb mértékben hozzá kell járulnia ahhoz, hogy a szocializ­mus megelőzze a kapitalizmust a ter­melésben. Nem lehet, hogy a legki­sebb mértékben is e téren lemarad­junk. Arra kell törekednünk, hogy minél szélesebb körben felhasznál­juk a XXI. kongresszus következte­téseit a párt és a nép törekvéseinek és aktivitíásának további és meré­szebb kibontakoztatására a szocializ­mus építése betetőzése feladatainak teljesítésében. Aki figyelemmel követte a XXI. kongresszus tárgyalásait, láthatta, hogy a kongresszus a lelkesedés és a harcos egység légkörében, annak a szilárd meggyőződésnek a szelle­mében folyt le. hogy teljesítsék a ki­tűzött feladatokat. Ezt különösen mi láttuk jól, pártunk küldöttségének tagjai, akik részt vettünk a tárgya­lásokon. Elmondhatjuk, hogy az is­mert szovjet elvtársakkal, a küldöt­tekkel és barátainkkal, akikkel a Szovjetunióban találkoztunk, folyta­tott számtalan beszélgetésünk során sugárzott belőlük a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizott­ságába, a szovjet népbe vetett bizal­muk, és azt az egyértelmű meggyő­ződésüket fejezték ki, hogy a rend­kívüli XXI. kongresszus feladatait határidő előtt teljesítik. Hruscsov elvtársnak abból a mér­legeléséből kiindulva, hogy valameny­nyi szocialista ország többé kevésbé közösen és egy frontba lép, a kom­munista társadalomba, számunkra is pártunk, egész tevékenységünk és szocialista társadalmunk építése szempontjából a XXI. kongresszusból számos indíték és következtetés származik. Azt a nézetet valljuk, hogy a XXI. kongresszus eredményei­nek pártunk további munkájára való kidolgozásánál a kongresszus gya­korlati és elméleti következtetései­ből kell kiindulnunk, egybe kell őket vonnunk legközelebbi célunkkal — a szocializmus építésének befejezésével. Országépítésünk mai szakaszából és viszonyainkból kiindulva, nem szabad szem elől tévesztenünk mindnyájunk közös célját — a kommunista társa­dalmat és azt, ami alapvető és szük­ségszerűen közös, ami bennünket erőssé tesz és lehetővé teszi győ­zelmünket. Ezért szükséges, hogv fokozatosan kidolgozzuk a hazánk szocialista építésének feladataival összefüggő egyes politikai, gazdasági és ideológiai problémákat. Ez annyit (Folytatás a 5. oldalon) ÜJ SZŐ 4 * 1959. március 7^

Next

/
Thumbnails
Contents