Új Szó, 1959. március (12. évfolyam, 59-88.szám)

1959-03-24 / 82. szám, kedd

Amit viszonozni kell A SZLOVÁK FILHARMÓNIA BELGIUMI ÚTJÁRÓL § Belgiumban már másodízben vol\ tunk. A legnagyobb szerénység La Nouvelle Gazetteben megjelent ^ beszámolók szuperlatívuszokban ^ mellett annak az örvendetes tény- nyilatkoztak koncertjeinkről. § nek adhatok í hogy a az elkifejezést, ^ második turné igazolta ^ sőnek is megérdemelt nagy sike ^ rét. A Szlovák Filharmónia Strelec ^ igazgató vezetése mellett, Rajter ^ Lajos és Szlovák Laco dirigensek, \ Berki Albin, Gasparek Tibor és én, ^ mint a Szlovák Filharmónia szólis^ tái a ma felelősségteljes jeladat ^ teljes tudatában indultunk útnak, ^ hogy hazánkat kultúr-politikai té^ ren megfelelően reprezentáljuk. ^ Koncertjeinket, mint már emlí^ tettem, a tavalyi sikerek alapján ^ nagy érdeklődés előzte meg. Mü\ sorunk Dezider Kardos koncert\ jével, Moyzes nemrégen BratislaX vában először elhangzott hegedü^ versenyével, valamint Sosztakovics szimfóniájával jigyelemreA A belga zeneszerzőktől Bernier ^ mellett a klasszikus zenét Mozart fc o S ^ méltó sikert aratott. A sajtóban | így például a La Rappelben és a igen szép kerben Donneaux belga dirigenssel osztoztunk, aki mint vendég ^ vezényelte filharmóniánkat. A mü- ^ sorból természetesen nem hiány- 5; zott Dvorák Oj világ szimfóniád % ja, Smetana Moldvája. Ezenkívül ^ ráadásaink között Moyzes, Bach \ és Dvoŕák szerepelt. ^ A Filharmóniának egyébként hat ^ koncertje volt, a zongoratriónak ^ pedig két fellépése. Fellépéseink ^ színhelye Brüsszel, Chat le Roix, ^ Anvers, Gent, Liege. Természetesén ^ mind a belga, mind a fiám rádió- ^ ban és a belga televízióban is be- ^ mutatkoztunk. fc A Szlovák Filharmónia hangversenye Nem véletlen, hogy az ember lépten-nyomon találkozik e szóval: életszínvonal. Ha a szocializmus építése terén elért eredményeinket mérlegeljük, elkerülhetetlenül meg kell említeni, ha jövőbeni terveinkről tárgyalunk, szintén elő kell hozni. Hát így állunk e szócskával! Kikerülhetetlen, a nyelvünkre tolakodik. De ez így is van rendjén, hisz szocialista építésünk vezérfonala az életszínvonal minél nagyobb mértékben való emelése. Ez a párt álláspontja, ez dolgozóink legbensőbb óhaja. Munkánk eddigi eredménye miben tükröződik a legjobban vissza, ha nem az életszínvonal emelkedésében. Miért tűznek ki egész járások szövetkezetesei olyan feladatokat maguk elé. hogy a második ötéves terv feladatait határidő előtt teljesítik, ha nem az életszínvonal további emeiése érdekében. Hogy szocialista építésünk során e téren mennyire jutottunk, ezt mindenki a saját életkörü'ményein tudja a legjobban lemérni. Az olyan ember pedig, aki keresztül-kasul járja az országot, még világosabb képet tud magának alkotni a valóságról. Az olvasót szeretnénk most elvezetni a nagymegyeri járásba, hogy lássa, tapasztalja, mennyit emelkedett itt az életszínvonal Hogy miért éppen a nagymegyeri játást vesszük példának? Azéit, mert a múltban egypár földbirtokos, néhány tucat kulák kivételével itt boldogultak legnehezebben a földművesek. Manapság már itt is a jólét az úr. Az életszínvonal a szövetkezeti gazdálkodás fejlődésével párhuzamosan emelkedett, de talán nem túlzunk, ha azt állítjuk, hogy az életszínvonal emelkedése esetenként a termelés növekedését is megelőzte. Ezt természetesen a parasztság a munkásosztály önzetlen segítségének köszönheti. Ezt nem szemrehányásként mondjuk, de természetesen elvárjuk, hogy a szövetkezetesek. általában a mezőgazdaságban dolgozók ezt a segítséget tőlük telhetően viszonozzák. Adjanak több, jobb és nem utolsósorban olcsóbb termékeket az ipari dolgozóknak. A járási könyvtár emeleti termében például kiállítást rendeztek, amely szemléltetően bemutatja, hogy az életszínvonal járási méretben mily rohamosan emelkedett. Ezeket a számokat nyugodtan nevezhetnénk beszélő számoknak fiFsk' tflf sok mindent elmondanak a jólét növekedéséről. Nem fogjuk most a kiállítás összes mutatóit felsorolni, csak néhányat, a legfontosabbakat vetjük papírra. Talán azzal kezdhetnénk, ami úgyszólván a nyugodt jólétnek a legalapvetőbb követelménye, az, hogy az embernek kedves, barátságos lakása legyen. Meg kell állapítani, hogy a járás területén már ritkaságszámba megy a régi kisablakos, szalmatetős házikó. Mindenfelé újakat, takarosakat lát az ember. A kiállítás anyaga azt mutatja, hogy a járás területén az utóbbi 8 év során 1800 új lakás épült. Csupán a múlt év során 200 család költözött új otthonba. Az állami építkezés keretén belül csak a múlt év során 52 lakásegységet adtak át használatra. Továbbá folyamatban van 12 lakásegység építése és 1960-ig még 81 lakást építenek. Egyre bővül az iskolák, kulturális és egészségügyi intézetek hálózata is. Míg 1955-ben 9 orvos volt a járás területén, 1958-ban már 17 orvos őrködött népünk egészsége fölött. Az egyre növekvő jólét a közszükségleti árucikkek, illetve az élelmiszerek fogyasztása terén is megmutatkozik. Míg 1955-ben a járás lakosai 702 800 kg cukrot vásároltak, 1958-ban ez a szám 838 000-re rúgott. Növekedett a rizs, hús, tojás fogyasztása is. Mindezt leghatározottabban az igazolja, hogy a kiskereskedelmi forgalom 1955. évi 99 és félmillió koronáról a múlt év során majdnem 114 millió koronára emelkedett. Különösen nagy az érdeklődés a bútorok iránt. Csupán a múlt évben a járás területén majdnem 3 és félmillió korona értékben vásároltak bútorokat. Nagy az érdeklődés az úgynevezett luxuscikkek iránt. Ma már a mosógépek, a zománcozott tűzhelyek ezrei teszik könnyebbé és kellemesebbé a járás lakosainak életét. Egyre szaporodik a televíziós készülékek száma. A járás területén minden ötödik emberre esik egy rádió. Egyre szaporodik a motoros járművek száma. Csupán a múlt évben 224 motorkerékpárt vásároltak, s így a motorkerékpárok száma 822re emelkedett, ezenfelül 21 dolgozó személyautó-tulájdonos. Növekedett a járadékélvezők száma is. Míg 1955-ben az állami aggkori vagy egyéb szociális járadék fejében a járás területén 89 727 000 koronát fizettek ki, a múlt évben ez az összeg 113 988 000 koronára emelkedett. Azt hisszük, a felsoroltakhoz nem kell különösebb kommentár. Maguk a számok beszélnek. Most azonban tegyük fel tgy a kérdést: Vajon a nagymegyeri járás szövetkezetesei hogyan viszonozzák az államnak, a munkásosztálynak azt a segítségét, amely lehetővé tette számukra az életszínvonal eme nagyarányú emelkedését? Talán kezdjük azzal, hogy a járás területén — egynéhány eset kivételével — győzött a szövetkezeti gazdálkodás. A termelés színvonala is nagyot nőtt, így a szövetkezeti parasztok bevétele is emelkedett, de az életszínvonal nagyméretű emelkedésekor még egy másik tényezőt is figyelembe kell venni. Azt, hogy pártunk és kormányunk már hét ízben csökkentette a kiskereskedelmi árakat, éppen azokét az ipari árucikkekét, amelyeket döntő mértékben a falusi emberek vásárolnak. Tehát, hogy ma a falusi ember jól él, építkezik, új bútort vásárol, rádiót hallgat, televíziót néz, mosógéppel mos, motorkerékpáron, autón jár, nem csupán saját szorgalmának az eredménye. Senki sem állítja, hogy a falusi ember életét nem a szövetkezeti gazdálkodás formálta át, döntő mértékben, nem az befolyásolta az életszínvonal rohamos emelkedését, de egy pillanatra sem szabad figyelmen kívül hagyni a munkásosztály közvetett vagy közvetlen segítségét. A sorozatos árleszállítások, amelyek a munkásosztály nagyszerű törekvésének az eredménye, nagymértékben befolyásolta a falusi ember életszínvonalának emelkedését. Ezt tudomásul kell venniök a mezőgazdaságban dolgozóknak és ezt a nagyszerű segítséget viszonozni kell, mégpedig olyan formában, hogy a szövetkezetek rendelkezésére álló anyagi eszközöket a lehető legcélszerűbben kell felhasználni a mezőgazdasági termelés gyors növelése érdekében és a termelési költségek csökkentésére kell irányítani figyelmüket. Nem véletlen, hogy — a legutóbbi árleszállítást kivéve — a legfontosabb élelmiszerek árának csökkentésére még nem kerülhetett sor. A nagymegyeri járás szövetkezetesei például a termelés szakaszán már eléggé figyelemre méltó eredményeket értek el. Már jó egynéhány szövetkezet van a járás területén, amelyek egyes termelési mutatókban már elérték, sőt túl is szárnyalták a második ötéves terv végére előirányzott termelési szintet, de ezzel még mindig nem elégedhetünk meg. A járás minden egyes dolgozójának és mindenekelőtt a kommunistáknak arra kell törekedniök, hogy necsak 5 — 10 szövetkezet érjen el kiváló eredményeket, hanem a ma gyengén. gazdálkodók is az élvonalba kerüljenek. Ez lesz a munkásosztály eddig nyújtott segítségének legszebb, legértékesebb viszonzása. Szarka István A Szlovák Filharmónia hangversenyterme zsúfolásig megtelt ezen az estén, a közönség szeretettel üdvözölte belgiumi hangversenykörútjáról visszatérő Filharmóniánk. Érdeklődéssel vártuk műsorukat, amellyel Belgiumban nagy sikert arattak. Nyitó számként Bedrich Smetana Moldva című szimfónikus költeménye hangzott el kitűnő előadásban. Csak néhány különösen szép mozzanatot emelünk ki. A két fuvola hárfapengéssel, vonós pizzicatóval kísért csörgedező figurációja valóban „kifejezte" a patakok játékos szökellését, a vonóskar kitűnően kihozta a hullámok ringó mozgásának motívumát és szépen nyílt ki a hatalmas fokozás, a Moldva tajtékzó, örvénylő áradása. A gyönyörű zenei festménynek élő színekkel megfestett képét kaptuk. Alexandrov Moyzes, államdíjas komponista hegedűversenyét ezúttal másodszor hallottuk Gasparek Tibor hegedűművész előadásában. A versenymű nagy erénye a felépítés világossága és a rokonszenves, keresetlen zenei nyelv. Amit Moyzes a hegedűversenyben közök tartalmas mondanivaló, és ahogy közli: vonzó és érthető, i Gasparek Tibor előadása a bemutató óta még jobban megérlelődött. Alexander Moyzes hű sáfárra bízta új kompozícióját. Gasparek a művet szeretettel, tehetsége és tudása javát adva szólaltatta meg. Kitűnő atmoszférát teremtett, kifogástalan technikai felkészültsége megengedte, hogy művészetét teljes egészében a kompozíció gondolati és érzelmi tartalmának szentelje. A jól sikerült hangversenyt Antönín Dvorák „Üj világ" szimfóniájának előadása fejezte be. A zenekar teljes odaadásban forrt össze, éreztük, hogy nemcsak követik karmesterük elgondolását, hanem azonosítják magukat vele. Az előadás fő erőssége a plasztikus értelmezés volt, amelyben minden egyes tétel magávalragadóan hatott. A második tétel például, amelynek Dvorák a Legenda címet adta, az est maradandó pillanatait nyújtotta. A bennszülött indiánok halk, fájdalmas merengése, visszaemlékezés a régi szép időkre, amikor a fehér ember kíméletlen erőszakosságával még nem rontotta meg az életüket. A poétikus szépségű tételben, az angolkürt bús dallamában mintha a préri dalát hallanánk. Smetana szimfonikus költeménye éppúgy, mint az „Űj világ" szimfónia a Szlovák Filharmónia repertoárdarabjai közé tartozik, mégis minden műsorszámon meglátszott a kivételesen gondos előkészítő munka. Havas Márta A burzoázia mai fegyvertárában nagyon divatos az ún. nemzeti kommunizmusról hangoztatott opportunista jelszó A nemzetközi monopolista körök, a burzsoá ideológusok és revizionisták azt várták ettől az „elmélettől", hogy segítséget nyújt a szocialista tábor országai eszmei, majd politikai egységének megbontásában. Miért összpontosították a reakciós erők támadásaikat a szocialista államok enységének megbontására és gyengítésére? Azért, mert a Szovjetunió vezette szocialista államok eszmei egysége és a belőle eredő politikai és lehető legszorosabb gazdasági együttműködésük a szocialista világrendszer alapja. A nemzetközi forradalmi munkásmozgalom eszmei és ugyanakkor anyagi pillére. Amikor hangsúlyozzuk a szocialista államok egységét és azt a tényt, hogy az új társadalmat építő államok egységes rendszeréről van szó. mely szem előtt tartja a szocializmus építésének közös elveit, felmerült egyrészt a szocialista forradalom és a szocialista építés általános és közös elveinek kérdése, másrészt pedig az egyes országok proletárdiktatúrájának rendszerében megnyilvánuló sajátos és különleges vonások kérdése. Miről van it szó? A marxi-lenini elmélet azt tanítja, — s ezt a Szovjetunió és a népi demokráciák tapasztalatai igazolják. — hogy a szocialista társadalom és építés folyamatát nemcsak a szocializmust építő országokban érvényesülő egyes fő, általános érvényű törvényszerűségek határozzák meg. E fő, általános és közös törvényszerűségekhez tartozik a proletariátus burzsoázia elleni osztályharca, a marxista párt vezette munkásosztály politikai hatálma, azaz a proletárdiktatúra megteremtése és a munkái-paraszt szövetség, valamint a többi dolgozó rétegekkel való szövetség általános szilárdítása. Gazdasági téren ide tartozik a tőkés tulajdon felszámolása, és az 1 Az általános és sajátos a proletárdiktatúra rendszerében alapvető termelési eszközök közös tulajdonának megteremtése, a mezőgazdaság fokozatos szocialista átalakítása, a népgazdaság tervszerű fejlesztése, mely a szocializmus és kommunizmus felépítésére, a dolgozók életszínvonalának emelésére irányul. Ideológiai téren viszont ide tartozik a marxi-lenini világnézet vezető pozíciója, a szocialista forradalom megvalósítása ideológiai és kulturális téren, valamint a munkásosztályhoz és a szocializmushoz hű új értelmiség nevelése. Természetesen ez még nem minden. Megemlíthetnénk még a nemzetiségi kérdés megoldását stb. Az 1957 novemberében Moszkvában jóváhagyott nyilatkozat magában foglalja a szocialista építés ezen általános érvényű közös törvényszerűségeit. Felmerülhet a kérdés, miből ered közös vonásuk? Abból, hogy a kapitalizmusból a szocializmusba való átmeneti időszak történelmileg szükséges kor, olyan folyamat amelynek megvannak a maga objektív, minden országra, az egész társadalomra vonatkozó törvényei. Ezek a közös, általános törvényszerűségek azonban nem zárják ki az államhatalom formáiban, a néogazdaság szocialista átépítésének eszközeiben és módszereiben, valamint a szocialista politika, közgazdaság, kultúra stb., konkrét feladatainak megoldásában mutatkozó különbséget, ami aztán sajátos különleges vonást jelent az egyes országok proletárdiktatúrájában. Ennek elsősorban az az oka, hogy egyes országok különböző történelmi korszakokban különböző nemzetközi feltételek és a burzsoázia és proletariátus erői közötti eltérő arány közepette lépnek a szocialista forradalom szakaszába. Másodszor a kapitalizmus egyenlőtlen fejlődése következtében az egyes országok a forradalom idején a politikai, gazdasági és kulturális fejlődés különböző fokán állnak, aminek szükségképpen a szocializmusba való átmenet feltételeiben és formáiban is vissza kell tükröződnie. Végül harmadszor a szocializmusba való átmenet történelmi folyamata bizonyos értelemben véve az egyes nemzetek történelmi, nemzeti, kulturális és egyéb hagyományaira támaszkodik, az illető nemzet történelmi fejlődésének folytatódása, kicsúcsosodása, ami érthetően szintén visszatükröződik az egyes népek szocializmusba való áttérésének különlegességeiben és formáiban, részleges módszereiben és feltételeiben. Bizonyos társadalmi-gazdasági alakulat keretéoen az állam politikai formái különfélék lehetnek, de lényege ugyanaz marad — az uralkodó osztály diktatúrája. Ez a minden osztálytársadalomra nézve közös törvényszerűség a szocializmusba való átmeneti időszakban is hat. Ez a proletárdiktatúra. A proletárdiktatúra az államok uralmi rendszere a szocializmusba való átmenet időszakában. A proletárdiktatúra rendszere nélkül nem nyomható el a tőkés elemek ellenállása és nem egyesíthetők a nagy tömegek a szocializmus felépítéséért folytatott harcban. Az egyes országok fejlődése különleges feltételeinek és történelmi sajátosságainak figyelmen kívül hagyása komoly politikai hibákat, dogmatizmust szül, elszigeteli a pártot a dolgozó tömegektől. Ám nem a társadalmi fejlődés törvényei, hanem azok a feltételek a sokrétűek. különlegesek és sajátosak, melyek közepette e formák hatnak és megnyilvánulnak. E tény rendkívül nagy jelentőséggel bír az egyes kommunista pártok taktikájának meghatározásában a gyakorlati politikában. Az említett problematikával szorosan összefügg a szovjet tapasztalatok alkalmazása. Pártunk Központi Bizottsága mindig gondosan ügyelt az általános érvényű marxista elvek betartására és mindenképp arra törekedett, hogy az egyes intézkedések megfeleljenek népeink és feltételeink történelmi-gazdasági sajátosságainak. Államrendszerünk tartalma érthetően a proletárdiktatúra. A Szovjetuniótól eltérően azonban a Csehszlovák Köztársaságban és a szocialista országok többségében még további demokratikus pártok is léteznek. A nemzetiségi kérdés egyes szocialista országokban történt megoldásának formái is összhangban állnak a történelmi fejlődéssel, és hagyománnyal. De e téren is minden népi demokratikus állam merít a Szovjetunió gazdag tapasztalataiból. Minden népi demokratikus országban teljesen egyenjogúak az ott élő nemzetek. Nagyon sokrétűek a mezőgazdaság szocialista átépítése megoldásának konkrét formái és módszerei az egyes népi demokratikus államokban. Általános közös sajátosságuk az, hogy a föld államosítása nélkül történnek e változások. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a szocialista mezőgazdaság építésében nincsenek általános törvényszerűségek. Csal- a szovjet tapasztalatok alapján sikerült Csehszlovákiában sikeresen megoldanunk az EFSZek számos bonyolult kérdését, és elkerülnünk sok hibát, népgazdasági és politikai kárt. így pl. nálunk nem csökkent átmenetileg oly nagy mértékben a marhaállomány mint a Szovjetunióban a kollektivizálás idején, mivel pártunk, okulva az SZKP történelmi tapasztalataiból még a szövetkezetesítés megkezdése előtt biztosította a marhaállomány pontos nyilvántartását és intézkedéseket tett az üzérkedés megakadályozására. Az ázsiai népi demokratikus országok, főként Kína, sok sajátos vonást vitt a szocialista építés egyes kérdései megoldásának formáiba és módjaiba. A tőkés országok egyes kommunista pártjai is az SZKP XX. kongresszusa után szocialista építési programjaikban sajátos formákat dolgoztak ki, amelyek összhangban állarak a szocialista építés általános törvényszerűségeivel és megfelelnek az egyes országok sajátos feltételeinek. így pl. Nagy-Britannia Kommunista Pártja feltételezi, hogy a hatalom átvétele után aránylag még sokáig megmarad a kis- és középvállalkozók és kereskedők magántulajdona. Az osztrák kommunisták pl. arra számítanak, hogy a hatalom átvétele után állami gazdaságok létesítése nélkül teljes mértékben megvalósul a mezőgazdaság szocialista átépítése és csak az erdőgazdaságban létesülnek állami gazdaságokhoz hasonló vállalatok. Az egyes országok szocialista építésének sajátossága, mint látjuk, a szocialista építés marxizmus-leninizmus által feltárt általános törvényszerűségének keretében és ezekkel teljes összhangban nyiívánul meg. Hruscsov elvtárs találóan így jellemezte e fogalmak kölcsönös kapcsolatát: „Természetes, hogy minden országban sajátosságok merülnek fel a proletárdiktatúra győzelméért vívott harcban és a szocializmus építésében. Ezek a nemzeti és történelmi feltételekbal erednek. Bármilyenek is legyenek e sajátosságok, nem szegik meg a szocialista forradalom alapvető törvényszerűségeit." Smutný Antal ÜJ SZÖ 5 * 1959. március