Új Szó, 1959. március (12. évfolyam, 59-88.szám)

1959-03-23 / 81. szám, hétfő

A világsajtó kedvezően fogadja Hruscsov kijelentését Véget kell vetni a második világháború következményeinek PEKING N. Sz. Hruscsovnak, a Szovjet­unió Minisztertanácsa elnökének március 19-én a Kremlben • megtar­tott sajtóértekezlete Kínában rend­kívül nagy érdeklődést keltett. A központi kínai lapok március 20-án vezércikkekben foglalkoznak a szovjet kormánynak a német kér­déssel kapcsolatos javaslataival. A Renmin Ribao hangsúlyozza, hogy a kínai nép továbbra is a Szovjet­unióval, a Német Demokratikus Köz­társasággal a többi szocialista or­szággal s valamennyi békeszerető nemzettel együtt a német kérdés helyes megoldására fog törekedni. BERLIN Az NDK lakosságának széles ré­tegei, amint erről a sajtó hírei tanúskodnak, a szovjet kormányfő világos kijelentéseit úgy értelmezik, hogy a Szovjetunió véget akar vetni a második világháború következmé­nyeinek, normalizálni akarja Berlin és egész Németország helyzetét és ezáltal gyakorlati segítséget akar nyújtani a „hidegháború" felszámo­lására. A Neüe Zeit c. lap hangsúlyozza, hogy N. Sz Hruscsov kijelentéseit nem lehet a szovjet kormány „ulti­mátumának" minősíteni a Berlin kérdésében. VARSÓ Valamennyi központi lengyel lap részletes tudósításokat közölt Hrus­csov sajtóértekezletéről. Hangsú­lyozza bennük, a szovjet kormány javaslatának egyedüli célja, hogy véget vessen a második világháború maradványainak, normalizálja a helyzetet Berlinben és egész Német­országban. NEW YORK A sajtókonferencia hírét közölte valamennyi nagy New York-i lap és emellett a New York Times N. Sz. Hruscsov nyilatkozaténak teljes szö­vegét közzétette. Az amerikai lapok többsége beismeri, hogy a szovjet kormány következetes békepolitikája már óriási eredményt hozott, mint pl. azt, hogy a nyugati hatalmak elis­merik a vitás problémákat tárgyalá­sok, mégpedig a legmagasabb szin­tű tárgyalások útján kell megolda­ni. J. Alsop, a New York Herald Tribúne hírmagyarázója „Hruscsov első nyereségének" nevezi azt, hogy „Eisenhower és Macmillan komolyan tárgyalnak a legmagasabb szintű találkozó kérdéséről. Eisenhower elnök, ha nem kényszerülne erre, — írja Alsop — ma nem tárgyalna Macmiliannal a csúcsértekezletről, megkísérelné, hogy kibújjék az ér­tekezlet alól. A reális állásfoglalás megköveteli, hogy beismerjük, Hrus­csov már jelentős sikert ért el. Sikerült neki az amerikai politiku­sokat arra késztetni, hogy azt te­gyék, amit nem akartak... A té­nyek világosan mutatják, hogy maga az elnök és az államtitkár nega­tív álláspontot foglal el a csúcs­értekezlet gondolatához. Az utóbbi két évben minden ürügyet felhasz­náltak arra, hogy kitérjenek e kon­ferencia elől. „Az elnök továbbra is kijelenti" — teszi hozzá Alsop — „hogy a külügyminiszteri értekezlet­nek kell megmutatnia, vajon a csúcsértekezlet összehívása „jogo­sult" lesz-e. A külügyminiszteri ér­tekezlet gondolatát azonban már nem használják fel arra, hogy e kér­dést húzzák-halasszák. Elismerik, hogy ez a konferencia ténylegesen elkerülhetetlen". A New York Herald Triibune szer­kesztőségi cikkében elismeri, hogy a Nyugat és a Kelet ma kétségtele­nül a tárgyalások küszöbén áll. LONDON A londoni sajtó N. Sz. Hruscsov sajtóértekezletét rendkívül fontos politikai eseményként értékeli. A Daily Worker hangsúlyozza, N. Sz. Hruscsovnak azon kijelenté­seit, amelyek igazolják, hogy a szov­jet kormány kész részt venni a kül­ügyminiszteri értékezleten, jóllehet a Szovjetunió szívesebben látná a kormányfői értekezletet. PÁRIZS A l'Humanité hasábos cím alatt közli a moszkvai sajtóértekezlet hí­rét és hangsúlyozza, hogy a Szov­jetunió normalizálni akarja Berlin és egész Németország helyzetét, ily módon törekedve a „hidegháború" felszámolására. A lap kiemeli, hogy N. Sz. Hruscsov beszédét a tárgya­lásra való törekvés és mélységes derűlátás hatotta át. „A nemzetközi helyzet, amely oly nagymértékben megfertőzött volt - írja a Libératíon - határozottan a feszültség enyhülése felé halad. Az a tudat, hogy abszurd a „Berlin­ért vívandó háború" gondolata, az aggodalom számos nyugati körökben s a közvélemény befolyása — mind­ez kezdi éreztetni hatását, és hama­rosan tárgyalások indulnak a Kelet és Nyugat között. A TASZSZ kommentárja az EAK és Irak viszonyáról F. Noszov, a TASZSZ tudósítója je­lenti: Az Egyesült Arab Köztársaság köz­véleményét és sajtóját élénken fog­lalkoztatja Hruscsovnak az iraki kor­mányküldöttség tiszteletére a Kreml­ben rendezett fogadáson elhangzott beszéde. Egyes körökben sietve reagáltak a beszéd egyes tételeire. A sietség következtében egyes megfigyelők — fgy pl. a MEN hírügynökség diplo­máciai szemleírója — a beszédet „fordulópontnak" nyilvánították a Szovjetunió és az Egyesült Arab Köztársaság viszonyában. Ezek a megfigyelők teljesen figyelmen kí­vül hagyják azt a tényt, hogy Hrus­csov beszédében rámutatott: a Szov­jetunió és az Egyesült Arab Köztár­saság viszonya ugyanolyan marad mint eddig. Az Egyesült Arab Köztársaság egy­szerű állampolgárai iiem hiszik, hogy a Szovjetunió megváltoztatná bará­ti kapcsolatait az arab országok iránt. Még frissen él az emberek emlékezetében, hogy a Szovjetunió segített Egyiptomnak, Szíriának és Iraknak semlegességük megvédésé­ben. Ezek az emberek megütközéssel fogadták az irakellenes és kommu­nistaellenes propagandát és türel­metlenül várják, hogy mielőbb ren­dezzék az Egyesült Arab Köztársaság és az Iraki Köztársaság viszonyát. A megfigyelők többsége megegye­zik abban, hogy a két arab ország kap­csolatait nem lehet a Közel-Keleten lezajlott legutóbbi eseményektől el­szigetelten szemlélni. Itt felhívják a figyelmet arra a tényre, hogy az Egyesült Arab Köz­társaság és az Iraki Köztársaság közti feszültség fokozódása, valamint a féktelen kommunistaellenes kam­pány egybe esik azzal, hogy az Egyesült Államok kétoldalú katonai Az Antifasiszta Harcosok Nemzetkőzi Szövetségének kongresszusa Bécs (ČTK) — Amint már jelentettük Bécsben folyik az Antifasiszta Harcosok Nemzetközi Szövetsége kongresszusának harmadik ülésszaka. Ez a szövetség húsa ország harminchárom fasisztaellenes szövetségét tömöríti egybe. A fasizmuselle­nes harcosok csehszlovákiai szövetségét a kongresszuson Ján Vodička képviselő által vezetett küldöttség képviseli. Ä kongresszus elnökségében helyet fog­lalnak a kimagasló személyiségek, közöttük Mereszjev, a Szovjetunió HSse, a Szovjet Frontharcosok Szövetsége bizottságának elnöke, Szaburov tábornók, Roza Thäl­mann, H. Matern és mások. A nemzetközi szövetség feladatairól és tevékenységéről André Leroy, a szövetség főtitkára tartott beszámolót. Beszédében megállapította, hogy e harmadik kongresz­szus azt bizonyítja, a hidegháború szer­vezőinek neim sikerül és soha sem fog si­kerülni, hogy szakadást okozzanak a fa­sizmus elleni harcosok körében, akik ma a legnagyobb időszerű veszély ellen, a fasiszta imperializmus újjáéledése ellen harcolnak. A. Leroy beszéde végén felsorolta az antifasiszta harcosok követeléseit: meg kell oldani a német kérdést oly módon, hogy megakadályozzák a militarizmus új­jáéledését és kiküszöböljék a szomszédos országokat fenyegető veszélyt; demilita­rizált övezetet kell létesíteni Európában, meg kell valósítani a leszerelést és azon­nal be kell szüntetni a nukleáris fegy­verkísérleteket, el kell érni a békés együttélést és el kell utasítani bármilyen erőszak alkalmazását a nemzetközi poli­tika vitás kérdéseinek megoldásában, vé­delmezni kell a demokratikus • szabadság­jogokat és az emberi méltóságot a fa­siszta, náci és faji ideológia ellen, meg kell védeni a fasizmusellenes harcosok és a fasizmus áldozatainak jogait. A szövetség főtitkára végül javasolta a kongresszusnak, dolgozza ki az antifa­siszta harcosok nemzetközi mozgalmának akciós programját, valamint határozatot a német kérdésről és békefelhívást vala­mennyi fasizmusellenes harcoshoz és a világ közvéleményéhez. A délutáni ülésen vita kezdődött, amely­ben felszólalt Lengyelország, Görögország, Belgium, az NDK és a Szovjetunió kül­dötte. Március 21-én, szombaton a kongresz­szus második napján tovább folyt a vita a plénumban, valamint a bizottságok ke­retében, amelyek kidolgozzák a kóngresz­szusi határozatok javaslatait. Többek kö­zött felszólalt Ján Vodiíka képviselő, a csehszlovák küldöttség vezetője. A hábo­rús veszélyről beszélve rámutatott, hogy a háború tűzfészke Európában Nyugat­Németország. Beszélt továbbá a volt szu­déta-németek szervezeteinek uszító, re­vansszellemű tevékenységéről, akik bosz­szúért kiáltanak és háborút óhajtanak a Szovjetunió, Lengyelország és a ml köz­társaságunk ellen. „A nyugatnémet és más revansisták címére pontosan és világosan megmondjuk, hogy München soha többé nem ismétlődhetik meg." A vitában felszólaltak Románia, Bulgá­ria, Lengyelország, Görögország, Belgium, Jugoszlávia és Dánia küldöttei. Szombaton délután a kongresszus résztvevőinek kül­döttségei megkoszorúzták a bécsi kerületi bíróságon a Gestapo volt épületén, vala­mint a bécsi központi temetőben elhelye­zett emléktáblákat. egyezményeket kötött az ún. Bagdadi Paktum országaival, az Iraki Köztár­sasággal, illetve az Egyesült Arab Köztársasággal határos Pakisztánnal, Törökországgal és Iránnal. Diplomáciai körökben arra is rá­mutatnak, hogy a londoni egyezmény I értelmében Ciprus továbbra i. a ' NATO stratégiai támaszpontja ma­radt. Márpedig az imperialista ha­talmak tavaly Ciprusról hajtották végre libanoni és jordániai agresz­sziójukat. Ezenkívül Anglia erősíti imperialista pozícióit az arab félszi­get déli részében, az Egyesült Álla­mok pedig megerősíti katonai tá­maszpontjait az Egyesült Arab Köz­társasággal szomszédos Líbiában. Ilyenformán az Iraki Köztársaság és az Egyesült Arab Köztársaság körül az imperialista hatalmak kato­nai támaszpontjainak gyűrűje alakul ki. Az imperialista hatalmak az arab országok között mesterségesen szít­ják az ellentéteket, „kommunista veszélyekről" rikoltoznak és ennek leple alatt messzemenő terveket szőnek, hogy visszaállíthassák gyar­mati uralmukat. A megfigyelők meg­állapítják, hogy az imperialista ha­talmak jól átgondolt manővere bizo­nyos mértékig el is érte célját, si­került fokozni az ellentéteket a két fiatal arab köztársaság között. Kairóban azt is megállapítják, hogy a nyugati imperialista propagandának bizonyos mértékig sikerült aláásnia az Egyesült Arab Köztársaságnak a bandungi elveken alapuló pozitív semlegességi, be nem avatkozás! és békés együttélési politikáját. Minden­esetre — mutatnak rá diplomáciai körökben — az az álláspont, amelyre az Egyesült Arab Köztársaság sajtó­ja és hivatalos személyiségei jelen­leg az Iraki Köztársasággal szemben helyezkednek, távolról sem egyezik a pozitív semlegesség politikájával. Bár a sajtó még mindig folytatja az irakellenes és kommunistaellenes kampányt, Kairóban abban remény­kednek, hogy a józan belátás felül­kerekedik és minden megtörténik a konfliktus megszüntetésére és annak megakadályozására, hogy az Impe­rialisták saját érdekükben használ­hassák ki ezt a konfliktust. FINNORSZÁGBAN 200 ezer munkanél­küliről tett említést Wille Pessi, a kom­munista párt főtitkára az egyik párt­konferencián, noha hivatalosan csak 100 ezer munkanélkülit tartanak nyilván. (ČTK) A Lengyel Egyesült Munkáspárt III. kongresszusának politikai határozata Varsó (TASZSZ) - Mint a PAP hírügynökség jelenti, a Lengyel Egye­sült Munkáspárt március 19-én be­fejeződött III. kongresszusa határo­zatot hozott „a párt politikájának fő feladatairól". A LEMP III. kongresszusa — mond­ja a határozat — maradéktalanul helyesli azt a politikai irányvonalat, amelyet Gomulka elvtárs a Közpon­ti Bizottság beszámolójában ismer­tetett. A LEMP e politikai irányvo­nal követelésével megszilárdította sorainak egységét, megerősítette kapcsolatait a munkásosztállyal és a néppel, visszaverte a népi demokra­tikus rendszer aláaknázására törekvő reakció rohamait, leküzdötte, szétzúzta a revizionista és opportunista irány­zatokat, amelyek ideológiai lefegy­verzéssel fenyegették a pártot osz­tályellenségeivel szemben, kiszélesí­tette a pártdemokráciát és a szocia­lista demokráciát a társadalomban, megszilárdította a törvényességet és növelte a népi hatalom tekintélyét, hatékony és gyümölcsöző erőfeszí­téseket tett a gazdasági fejlődésben mutatkozó aránytalanságok megszün­tetésére, a munkások és alkalmazot­tak életszínvonalának emelésére, tö­kéletesítette a népgazdaság igazga­tásának és tervezésének rendszerét, tág lehetőségeket nyitott meg a munkásosztály, a gazdasági és a pártkáderek kezdeményező készsége előtt, biztosította a mezőgazdasági termelés gyorsabb ütemű növekedé­sét, megjavította a falu helyzetét; és az állam, valamint a falu közötti viszonyban tapasztalt torzítások megszüntetésével megerősítette a munkások és parasztok szövetségét. A kongresszus megállapítja, hogy a párt — szem előtt tartva a prole­tár nemzetköziség lenini elveit — megerősítette a testvéri kommunista­és munkáspártokhoz fűződő szolida­ritás szálait és a szocialista tábor egységét. A párt az állam külpolitikájának irányítása során növelte Lengyelor­szág nemzetközi tekintélyét. A békés együttélés elveinek győ­zelméhez vezető úton a legfőbb aka­dály az Egyesült Államok reakciós köreinek agresszív politikája. E kö­rök legfőbb európai szövetségese a Német Szövetségi Köztársaság. Az Adenauer-kormány revansszellemtől fűtött kalandorpolitikája a Nyugat­Németországban uralkodó kapitalista monopóliumok érdekeit fejezi ki, és legfőbb akadálya Németország egye­sítésének. A határozat rámutat, hogy a Len­gyel Népköztársaság elszakíthatatla­nul kapcsolódik a szocialista államok nagy családjához. A kongresszus megállapítja, hogy a lengyel külpolitika alapja a Szov­jetunióhoz fűződő testvéri barátság és szövetség. A kongresszusi határozat megálla­pítja, hogy a jelenlegi szakaszban a revizionizmus a párt számára a leg­főbb veszély, mert a revizionizmus objektívan összefügg a burzsoá bel­ső és külső erők szocialistaellenes törekvéséivel. Alapjában megvalósult a párt esz­mei és szervezeti konszolidációja. A párt erejét, vezetési képességét mindenekelőtt a dolgozó tömegekkel kiépített kapcsolatai határozzák meg. Fogadás a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának évfordulója alkalmából Budapest (ČTK) - A Magyar Nép­köztársaság Elnöki Tanácsa március 21-én a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 40. évfordulója alkalmá­ból a budapesti parlament épületében ünnepi fogadást rendezett, amelyen részt vettek a Magyar Szocialista Munkáspárt és a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány vezető té­nyezői Dobi Istvánnal, Kádár János­sal és Münnich Ferenccel az élen. A fogadáson megjelent a tizenegy testvéri párt- és kormányküldöttség, valamint három pártküldöttség, úgy­szintén a csehszlovák párt- és kor­mányküldöttség V. Kopeckýnek a CSKP KB politikai irodája tagjának, a miniszterelnök helyettesének veze­tésével. A fogadáson részt vettek to­vábbá az 1919. évi csehszlovák vörös gárdisták küldöttsége, a magyarorszá­gi és külföldi munkásmozgalom régi harcosai és a Magyar Tanácsköztársa­ságért vívott 1919. évi harcok részt­vevői, Megegyezés Eisenhower és Macmillan között Gettysburg (ČTK) -A hivtalos szó­vivők szombaton Gettysburgban kö­zölték a külföldi és amerikai újság­írókkal, hogy Eisenhower elnök és Macmillan miniszterelnök elvben meg­egyeztek abban az „általános vonal­ban", amely értelmében a Nyugat vá­laszol a szovjet kormány jegyzékeire. Haggerty, a Fehér Ház sajtótitkára a laptudósítók előtt a következő nyi­latkozatot olvasta fel: „A két kormány megegyezett abban, hogy a tárgyalá­sokat a jelenlegi európai ellentétek megoldása eszközének tartja. Áz USA és Nagy-Britannia megegyezett abban az általános vonalban, amelynek ér­telmében megfogalmazzák a csúcsér­tekezletre vonatkozó szovjet jegyzék­re adandó választ." Haggerty épp úgy, mint T. Hoche brit sajtótitkár, a tudósítók számos kérdésére nem volt hajlandó további részleteket közölni a Nyugat válaszé­ról. Ugyancsak nem voltak hajlandók megmondani, vajon a nyugati hatal­mak javasolni fogják-e az értekezlet konkrét időpontját. Mindketten hang­súlyozták, hogy közleményük kizáró­lag a csúcsértekezlet kérdésére vo­natkozik. Debré Londonba megy tárgyalni Párizs (ČTK) - Március 21-én Pá­rizsban közölték, hogy Debré francia miniszterelnök és de Murville külügy­miniszter április 13-án és 14-én Lon­donba látogat. A londoni tárgyalások prograrriját még nem állapították meg, de a francia miniszterelnökség hírei szerint, amelyre a Reuter hivatkozik, elsősorban a következő kérdésekről lest sző: 1. A Kelet és Nyugat közötti kapcsolatok, 2. Tárgyalások a közös piac hat országa, valamint a többi 11 kapitalista ország „tömörülésének" elfogadható módszeréről. 3. De Gaulle javaslatai a szorosabb együttműkö­Tüntetés az afrikai nép jogaiért London (ČTK) — A londoni West­minster Halléban e napokban nagy tüntetés zajlott le az afrikai nép sza­badságharcának támogatására. A gyű­lésen felszólalt az afrikai harc két ki­magasló tényezője, Kamjama Csiume, a Nyaszaföld Nemzeti Kongresszusa egyik vezetője, valamint Josua Nkomo, Dél-Rhodézia afrikai Nemzeti Kong­resszusának elnöke, akik jelenleg Londonban tartózkodnak. Csiume hangsúlyozta, hogy a Nyaszaföldnek teljes függetlenséget kell nyernie és követelte a gyarmati csapatok azon­nali kivonását az országból, valamint a rendkívüli állapot megszüntetését. A gyűlés végén a „Fehérek védel­mére alakult liga" nevű fasiszta faj­védő szervezet tagjai provokációs módon garázdálkodtak. Az általuk előidézett összetűzés következtében több ember könnyebben megsebesült désre és tanácskozásra a nyugati ha­talmak között. Ugyanakkor elhalasztották a francia miniszterelnök bonni látogatását, amelynek eredetileg húsvétkor kellett volna sorra kerülnie. A látogatás új időpontját még nem állapították meg de a Reuter szerint április második felében kerül rá sor, tehát Debré Macmiliannal folytatott tárgyalásai után. A francia kormánytényezők nyilvánvalóan kívánatosnak tartják, hogy még mielőtt további tárgyalá­sokat folytatnának az NSZK képvise­lőivel, megismerkedjenek az amerikai és a brit kormány nézetével a leg­fontosabb nemzetközi problémákat il­letőleg. Hároin új üzem kezdte meg működéséf a VDK-ban Hanoi (ČTK) - A napokban to­vábbi két rizsfeldolgozó üzem kezd­te meg működését a Vietnami De­mokratikus Köztársaságban. A Ninh Giangban épült első üzem már a ki­lencedik, melyet a Kínaí Népköztár­saság segítségével építettek fel az észak-vietnami dolgozók. További rizsfeldolgozó üzem lépett működés­be Haji Binhben. Ezt a tervhez vi­szonyítva egy hónappal a határidő előtt építették fel. Az új üzemek kézé tartozik a Bacszoni cementgyár is, melynek termelése lehetővé teszi a VDK cementkivitelének további növelését. ŰJ SZÖ .587 * 1959. március 28.

Next

/
Thumbnails
Contents