Új Szó, 1959. március (12. évfolyam, 59-88.szám)

1959-03-20 / 78. szám, péntek

"(Folytatás ä 3. oldalról)" K GTÄ-k tevékenységének új tartalma azt jelenti, hogy az eddiginél nagyobb mértékben fognak segítséget nyújtani a munkásságnak és a szövetkezeti parasztságnak. A szövetkezetek számára elsősorban talajjavítási és földmunkákat fognak végezni, ezenkívül gondoskodni fognak a növényzet vegyi úton történő védelméről. A munka e szakaszai olyan gépesítést igényelnek, mely egyetlen-egy szövetkezet keretében nem használhatók ki gazdaságosan, de egyben igen fontosak a termelés növelése és a veszteségek csökkentése szempontjából. A GTÄ-k munkájának fő tartalma azonban a gépjavítási munka lesz. A GTÁ-k fokozatosan gondoskodni fognak valamennyi mezőgazdasági gépesítési eszköz közepes és magasabbfokú javításairól. Tekintettel arra, hogy mezőgazdaságunkat a jövőben egyre nagyobb mértékben el fogjuk látni bonyolult szerkezetű gépekkel is, ez nagy igényeket fog támasztani a GTÄ-k gépjavítóival és műszaki kádereivel szemben. A GTÄ-k feladata egyidejűleg az lesz, hogy a szövetkezetek számára gépesítőket és gépjavítókat neveljenek. A legközelebbi időben a GTÄ-kra hárul az a kötelesség, hogy biztosítsák a szövetkezetek számára a szokásos gépjavításokat, mivel az EFSZek még nem rendelkeznek saját gépjavítókkal. Elvtársak! A mezőgazdasági termelés növelésének egyik hathatós eszköze az EFSZ-ek és a szövetkezeti tagok anyagi érdekeltsége elvének helyes érvényre juttatása. A CSKP KB az anyagi érdekeltség növelését szem előtt tartva a begyűjtés és az árak új rendszerének bevezetése mellett -határozott. Az eddig érvényes begyűjtési rendszer a szocialista átépítés időszakában igen fontos szerepet töltött be: segítséget nyújtott az EFSZ-ek építésében és megszilárdításában, hathatós eszköz volt a kulákok korlátozására és háttérbe szorítására s egyben anyagi ösztönzést jelentett a mezőgazdasági termékek piacra kerülő mennyisége növelésének érdekében. Most, amikor az egységes földművesszövetkezetek lettek a mezőgazdasági termelés döntő tényezői, mindinkább előtérbe kerülnek a begyűjtési és az árrendszer egyes negatív oldalai. Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának márciusi ülésén - ezért szintén rendkívüli figyelmet fordítottak az eddigi begyűjtési rendszer fogyatékosságai elemzésének és részletesen foglalkoztak annak szükégességével, hogy a város és a falu közötti piaci viszonyokat úgy kell módosítani, hogy minden módon hozzájáruljanak a dolgozók életszínvonala emelésére vonatkozó alapvető irányvonal betartásához. Az eddigi begyűjtési rendszer nem ösztönzi az összes földművesszövetkezeteket egyaránt a termelés növelésére, mert aránytalanul előnyben részesíti a gazdaságilag erős szövetkezeteket, ezzel szemben a gyenge szövetkezeteknek nem ad elegendő alkalmat arra, hogy megszabaduljanak nehézségeiktől. A termelés alacsony színvonala nem merít elegendő alkalmat a gazdaságilag gyenge szövetkezeteknek arra, hogy növeljék beadásaikat az állami felvásárlási szervek által fizetett magasabb árakon és lehetetlenné teszi számukra, hogy jelentősebb mértékben részesüljenek a viszontszállítások nyújtotta előnyökben. Az e csoporthoz tartozó földművesszövetkezetek csekély jövedelmei odavezetnek, hogy csökken a szövetkezeti tagok érdeke a közös termelés fejlesztésében és bennük olyan törekvéseket keltenek, hogy a közös gazdálkodás rovására bővítsék háztáji gazdaságukat. A legutóbbi évek során szerzett tapasztalatok arról tanúskodnak, hogy a begyűjtés adminisztratív módja, mely minden egyes hektárra megszabott beadási mutatók jelentős számának szétírásán alapszik, fékezi a szövetkezeti tagok kezdeményezését a szántóföldek területének bővítésében, valamint a helyi feltételek teljes mérvű felhasználásában a mezőgazdasági termelés növelése érdekében és megnehezíti a szakosított szocialista mezőgazdasági üzemek kiépítését. Ellenkezőleg, a vetésterületek felaprózásához uBzet és ezzel fékezi a nagyüzemi termelési formák bevezetését. Egyes termékek magas begyűjtési árai oda vezetnek, hogy számos szövetkezetben fokozták az olyan termékek termelését, melyek termeléséhez nem rendelkeztek megfelelő természeti adottságokkal, mint ahogyan ez például a hegyvidékeken levő EFSZ-ekben volt, ahol gyakran a szarvasmarhatenyésztés rovására fejlesztették a sertéstenyésztést. A begyűjtés és az árak új rendszere arra van hivatva, hogy kiküszöbölje az eddigi rendszer fogyatékosságait, az eddiginél nagyobb mértékben támogassa a mezőgazdasági termelés növelését és gazdaságossá tételét, s egyben biztosítsa a mezőgazdasági termékek" tervben előirányzott állami alapjainak feltöltését. Az előkészületben levő új begyűjtési rendszer lényege a mezőgazdasági termékek egységes, az ország egész területén érvényes árainak bevezetése. Az eddigi kötelező beadásokat és az állami felvásárlás számára kötelező beadásokat, valamint az ezzel kapcsolatos begyűjtési és felvásárlási árakat megszüntetjük. Az egységes földművesszövetkezetek e helyett az általuk előállított termékeket olyan árakon fogják átadni az államnak, melyek úgy lesznek megszabva, hogy fedezzék az átlagos önköltségeket, és lehetővé tegyék a szövetkezetek bővített újratermelését azokon a területeken, melyen gondoskodnak az adott termék piaci termelése fő terjedelméről, és hogy ezek az árak lehetővé tegyék számukra a tervben előirányzott piaci termelés biztosítását. Az állam az árak megszabásánál a termelés tervezett növekedését és a társadalmilag indokolt munka ráfordítását fogja szem előtt tartani. Ez talán azt jelenti, hogy az állam meg fog téríteni minden termelésre fordított költséget? Semmi esetre sem. Önök bizonyára igazat adnak nekem abban, hogy az állam roszszul gazdálkodnék, ha az árak megszabásánál azokra a szövetkezetekre összpontosítaná figyelmét, melyek drágán és nem gazdaságosan termelmelnek. Az új begyűjtési rendszer tehát azokat a szövetkezeteket fogja támogatni, ahol rendszeresen csökkentik az önköltséget. Számos küldött valószínűleg felteszi a következő kérdést: Mi lesz azokkal a szövetkezetekkel, melyek kedvezőtlen termelési feltételek között gazdálkodnak? Az állam ezeket a szövetkezeteket ugyanúgy, mint a gazdaságilag gyenge és az újonnan alakított szövetkezeteket fokozott segítségben fogja részesíteni. Ez a segítség a termelési feltételeknek megfelelően megkülönböztetett lesz. Elsősorban a termelés támogatására és többek között arra fog irányulni, hogy ezeket a szövetkezeteket az állam segítségével előnyös feltételek mellett minél előbb ellássák olyan eszközökkel és beruházásokkal, amelyek lehetővé teszik számukra a termelés hatékonyságának gyors ütemű növelését és a termelési költségek csökkentését. A nehéz termelési feltételek között gazdálkodó EFSZ-ek az által is előnyben fognak részesülni, hogy előnyösebbek lesznek azon termékek árai, amelyeket az adott területeken szokásosan termelnek. Az egyes területeken az azonos munkaráfordítás alapján a szövetkezeti tagok által elért jövedelemben mutatkozó különbségek enyhítéséhez a mezőgazdasági adó is hozzá fog járulni. A mezőgazdasági adó szerepe azonban szélesebbkörű lesz. Ezt az ,adót úgy fogják megszabni, hogy hozzájáruljon a szövetkezetek gazdaságának megszilárdításához és a mezőgazdasági termékek beadásával kapcsolatos kötelességek teljesítésére serkentsen. Minden szövetkezeti tag bizonyára örömmel fogadja azt a fokozott mértékű segítséget, melyben az új begyűjtési rendszer keretében az új földművesszövetkezetek részesülnek majd. Az új begyűjtési és árrendszer szerves része lesz a mezőgazdasági termelés tervezésének módosítása is, mely súlypontját a jövőben nagyobb mértékben a szövetkezetekbe helyezik és egyben lényegesen nagyobb lesz a hosszú időtartamra szóló tervezés jelentősége. Ez lehetővé teszi a földművesszövetkezeteknek, hogy jobban használják ki a mezőgazdasági termelés területek szerinti elosztásával kapcsolatos munkák eredményeit, a helyes termelési irány megszabására, hogy a szakosítás útjára léphessenek, jobban és célszerűbben egyes évekre felosztva dolgozhassák ki a beruházási építkezések tervét. Az új begyűjtési rendszer keretében a tervet az eddiginél lényegesen kevesebb számú mutató szerint fogják felbontani. Mérlegeljük, hogy a mezőgazdasági termelés és a begyűjtés tervét a jövőben a következő mutatók szerint fogják felbontani: a szarvasmarha, a tehenek, a sertések állománya, a cukorrépa, az olajos növények és a komló vetésterületei, a kenyérgabona, a malátaárpa, a cukorrépa, az olajosnövények, a burgonya,, a komló, a hús, a tej és a tojás piaci termelése. Az egyes területeken termelési feltételeiknek megfelelően fokozatosan csökkenteni fogják a szétírt mutatók számát. Ezt a tervet csak a járási bizottságok és nem az egyes földművesszövetkezetek szerint fogják felbontani. A járási nemzeti bizottságok, a begyűjtési szervezetek és a feldolgozó ágazatok dolgozóinak kötelessége lesz, hogy a szövetkezetekkel tárgyalva biztosítsák, hogy a szövetkezetek az állami tervbe foglalt követelményeket beleillesszék évi, valamint távlati termelési terveikbe. Az említett dolgozók az év folyamán segítséget nyújtanak ma'jcí abban, hogy biztosítsák e tervek valóra váltását a termelésben. A tervezés új módszere lehetetlenné tesz bármiféle adminisztratív és bürokratikus beavatkozást. Ez a módszer megkívánja, hogy a nemzeti bizottságok dolgozói emeljék munkájuk szakmai és gazdasági színvonalát. A járási nemzeti bizottságok dolgozóinak a szövetkezetekkel folytatott tárgyalások során jobban tiszteletben kell tartaniok a termelési feltételeket, a növénytermesztéssel és állattenyésztéssel kapcsolatos helyi tapasztalatokat. Az egységes földművesszövetkezetek számára jelentős mértékben lehetővé válik a helyi lehetőségek kiaknázása, a mezőgazdasági termelés növelése, a szövetkezetek közötti termelési együttműködés fejlesztése és a szakosított mezőgazdasági termelés megteremtése érdekében. Jelentős változást hoz magával az új begyűjtési rendszer a háztáji gazdaságok beadásának tervezésében is. A szövetkezeti tagokra a háztáji gazdaság után nem vetnek ki beadási feladatokat, ezeket is felöleli majd a szövetkezet piaci termelésének terve. A szövetkezet maga dönt arról, hogy egyes tagjai milyen mértékben járulnak hozzá az egész szövetkezet feladatának teljesítéséhez. Ez hozzájárul ahhoz, hogy a szövetkezeti tagok fokozott mértékben vesznek részt a közös termelésben. A begyűjtés és az árak új rendszerének bevezetése során állandóan szem előtt kell tartanunk, hogy a mezőgazdasági termelés fellendítését célzó intézkedésekről van szó. Ezek az intézkedések azonban hatástalanok maradnának, ha megvalósításukat nem segítenék elő a mezőgazdasági termelés növelését célzó rendszabályok. Ezért elsősorban maguk a szövetkezetek károsodnának, ha csupán várnának az új árak kihirdetésére anélkül, hogy már most határozott intézkedéseket foganatosítanának a termelési feladatok teljesítése érdekében. A szövetkezetek és a szövetkezeti tagok termelésben való anyagi érdekeltségének további fokozását pz tette lehetővé, hogy a szocialista termelési viszonyok győzelmet arattak a falun, hogy az egységes földművesszövetkezetek fejlődnek, szilárdítják gazdaságukat, növekedik a szövetkezeti parasztok szocialista öntudatossága és megszilárdul a társadalom iránti viszonyuk. A begyűjtési és árpolitikában, valamint a mezőgazdasági termelés tervezésében 1960-tól megvalósítandó új intézkedések a szövetkezeti parasztok iránti nagy bizalomról tanúskodnak. Meggyőződésünk, hogy a szövetkezeti tagok ezekre az új intézkedésekre a mezőgazdasági termelés kezdeményező módon való növelésével, az állam iránti idei kötelezettségeik teljesítésével és azzal válaszolnak, hogy szocialista felajánlásaikat a harmadik ötéves terv feladatainak határidő előtti teljesítésére állítják be. Elvtársak! A CSKP KB márciusi ülése világosan megmutatta: a mezőgazdasági termelésben a lényeges fordulat elérésére irányuló valamennyi intézkedés teljes sikerének feltétele az, hogy szövetkezeteink határozott módon hozzálássanak a szövetkezeti gazdaság sokoldalú megszilárdításához. Ez elsősorban megkívánja, hogy minden szövetkezeti dolgozó tudatában legyen annak, a termelés lényeges fellendülését és így a szövetkezet, valamint a szövetkezeti tagok jövedelmének tartós emelkedését csak a bővített újratermelés útján lehet elérni valamennyi szövetkezetben. Önök mint gazdálkodók valamenynyien jól tudják, hogy a termelés annál gyorsabban növekedik, minél inkább gyarapodnak és gazdagodnak az alapvető termelési alapok, vagyis minél jobban gyarapítjuk a szövetkezeti földterületet, minél tökéletesebben látjuk el a szövetkezeteket korszerű gépekkel, megfelelő istállókkal és más gazdasági épületekkel, minél inkább bővítjük és minőségileg javltjuk az állatok törzsállományát, Tgy kell ennek lennie minden szövetkezetben. Feladatunk tehát elsősorban az, hogy a szövetkezet oszthatatlan alapjának magvát képező ezen alapvető termelési eszközök állandóan gyarapodjanak és minőségük javuljon. A szövetkezetek oszthatatlan alapjának különösen saját forrásaikbői való növelése tehát egyik döntő feltételét képezi a mezőgazdasági termelés tartós fellendítésének. A kongresszusi vita során megmutatkozott, hogy az egyes szövetkezetek feltételei szerint az oszthatatlan alapra fordított pénzeszközök legalacsonyabb határának el kellene érnie a brutto pénzbevétel 10—12 százalékát. Ügy vélem, ilyen értelemben kell módosítanunk a mintaalapszabályzat erre vonatkozó fejezetét is. A szövetkezet oszthatatlan alapját gyarapító rendkívül fontos belső for rás a szövetkezeti tagok nagyobb mérvű munkarészvétele a beruházási építkezésben, a talajjavításban, a gépek és berendezések javításában, a törzsállatállomány gyarapításában, minőségének javításában, stb. Habár az oszthatatlan alap állandó gyarapítása elsőrendű jelentőségű a szövetkezetek bővített újratermelése szempontjából, mégis látnunk kell, hogy ebből a szempontból nem kevésbé fontos tényező minden szövetkezetben a szükséges eszközökről, különösen a jó minőségű és elegendő takarmányról, vetőmagról ültetőanyagról való gondoskodás. Nyíltan és bírálóan meg kell mondanunk, hogy a szövetkezetek többségében a tagok eddig csupán elenyésző csekély figyelmet fordítanak a természetbeni alapokra, bár ennek ők maguk látják kárát. A közös termelés folyamatos fejlődését elősegítő takarmány, vetőmag, biztosítását gyakran háttérbe szorítják a szövetkezeti termés elosztása során, s elsősorban a szövetkezeti tagok gyakran igen magas követelményeit és személyi érdekeit elégítik ki. Ez különösen abban nyilvánult meg, hogy a munkaegységekre aránytalanul nagy természetbeni juttatást utaltak ki és' ennek az volt a következménye, hogy a háztáji gazdaságok termelése a közös gazdaság rovására fejlődött. A kongresszus előtti vita során számos szövetkezet tudatosította a közös szövetkezeti nagyüzemi termelés fellendítésének ezt a komoly fékező tényezőjét és hozzálátott a munkaegységekre kiutalt természetbeni juttatás korlátozásához s más intézkedésekhez, amelyek szilárdítják a közös szövetkezeti gazdálkodás eredményei iránti anyagi érdekeltséget. Elvtársak! A szövetkezetek belső gazdasági problé mái határozott megoldásának sürgető voltát teljes egészében igazolta a kongresszus előtti vita. Erről számos példa tanúskodik, olyan szövetkezetek és járások példája, amelyek felelősségteljesen hozzáláttak az oszthatatlan alapok, a takarmány, vetőmag és ültetőanyag lényeges gyarapításához, a tagok tökéletesebb szociális ellátásának biztosításához, a kulturális élet fejlesztésé hez, az üzemeltetési tartalékalap bővítéséhez, a munkaegységekért járó természetbeni juttatások helyes megállapításához. A vita eredményei megmutatták, hogy szövetkezeti tagjaink többsége egyetért a kongresszusi anyagokban tett javaslatokkal. Ügy hiszem ezért, helyes lesz, ha ezeket a javaslatokat kiegészítés formájában beiktatjuk a szövetkezetek mintaalapszabályzatába. Ezzel kapcsolatban rá kell mutatnom arra, hogy a mezőgazdasági termelés fejlesztésében, a szövetkezeti gazdálkodás szilárdításában nem érhetünk el határozottabb fordulatot a nemzeti bizottságok lényegesen hatékonyabb segítségnyújtása és sokoldalú támogatása nélkül. Elvtársak, egy további fontos kérdés, amellyel kongresszusunknak foglalkoznia kell és amelyet a szövetkezeteknek kell megoldaniok, a mezőgazdasági szakemberek számának növelése a szövetkezetekben — elsősorban a szövetkezeti tagok sorából — a kulturális élet és a munka ipari jellege feltételeinek megteremtése a falun. A mezőgazdasági termelés fejlesztése feladataival és szocialista rendszerünk lehetőségeivel semmiképpen sincs összhangban a jelenlegi helyzet, amikor 92 szövetkezetre jut egy mezőgazdasági mérnök és 6 EFSZ-re egy középiskolai végzettségű szakember. Nincs sürgetőbb feladat annál, hogy minden egyes szövetkezet a lehető legrövidebb időn belül megfelelő számú mezőgazdasági technikusról és mérnökről gondoskodjék úgy, hogy legbeváltabb tagjait, különösen a fiatalokat kiküldi a mezőgazdasági iskolákba. A falvainkon születő új életnek természetesen vissza kell tükröződnie a magasabb kulturális színvonalban is. A gazdag kulturális tevékenység fejlesztésének jó feltételét képezi a kulturális és művelődési intézmények hálózata falvainkon. Feladatunk azonban az, hogy munkásságunkban aktív részt vegyen a falusi lakosság, különösen a szövetkezeti tagok és a többi földműves. A feladatok teljesítése szempontjából nagy jelentőségű a dolgozók kezdeményezésének fejlesztése. A szövetkezeti parasztok és a mezőgazdaság többi dolgozója már nem egy ízben példás eredményeket ért el a mezőgazdasági termelésben a kötelezettségvállalások teljesítésével és a szocialista munkaversennyel. Helytelen volna azonban, ha nem látnók azokat a fogyatékosságokat, amelyek gátolják, hogy a szocialista munkaverseny a mezőgazdasági termelés fellendítésének még komolyabb tényezőjévé váljék. A szocialista munkaverseny fő hiányossága, hogy nem vált még a szövetkezeti tagok szívügyévé, hogy a munkacsoportok és csapatok nem gondolkoznak afelett, mit tegyenek, mit tökéletesítsenek, hogy a végeredmény a lehető legjobb legyen. Ha a minisztérium, a kerületek és járások dolgozói — ahelyett, hogy néha feleslegesen törik fejüket a szocialista munkaverseny különféle kritériumain és feltételein — közvetlenül a munkahelyeken, a szövetkezetekben szerveznék meg ezt a versenyt és hatékony segítséget nyújtanának a szövetkezeti elnököknek és funkcionáriusoknak a verseny helyes formái és módjai meglelésében, lényegesen jobb eredményeket érnénk el a mezőgazdasági termelésben. Ekkor a szocialista kötelezettségvállalások nem lennének csupán formálisai? és nem EeHllffS sor ki nem elégítő teljesítésükre. Elvtársak, kongresszusunk a szövetker zetek keletkezése 10. évfordulójának időszakában zajlik le. Szövetkezeteinket az 1949. évi törvény alapján hoztuk létre és fejlesztettük. A szövetkezetekről szóló ezen törvény meghozatala óta forradalmi változásokra került sor a falun a szocialista termelési viszonyok és a társadalmi helyzet alakulásában. A falu társadalmi viszonyainak jelenlegi fejlődési foka megkívánja az egységes földművesszövetkezetekről szóló új törvény kiadását, amely rögzíteni fogja a falvainkon 1949. óta bekövetkezett alapvető változásokat. Az egységes földműves szövetkezetek és a gazdasági szervező, valamint kulturálisnevelő funkciót végző állami szervek között különleges kapcsolatok fejlődnek. Ezek a kapcsolatok a szövetkezeti demokrácia állandó fejlődésének elvein épülnek, ugyanakkor szilárdul a szocialista állam befoyása, jelentősége és funkciója is. A szövetkezetek tevékenyen együttműködnek, mivel ez a mezőgazdasági termelés fejlesztésének és a mezőgazdaság szövetkezetesítése továbbfejlesztésének egyik hatékony útja. Ezért az egységes földművesszövetkezetek legfontosabb kérdéseit rendező törvénynek különösen az alábbi dolgokat kell rendeznie: az egységes földművesszövetkezetek helyzetét és jelentőségét népgazdaságunkban, feladataikat a szocialista társadalom építésében; az egységes földművesszövetkezetek szocialista tulajdonának védelmét és gyarapítását; a szövetkezetek és az állam kölcsönös kapcsolatait és ebből eredően a kölcsönös jogokat és kötelességeket; az egységes földmúvesszövetkezetfc.r kölcsönös együttműködését és a többi szocialista szervezet iránti viszonyukat. Hangsúlyozni kell, hogy a törvény szövege nem fog tartalmazni a szövetkezetekben tagosított földterülettel kapcsolatos tulajdonjogi viszonyok változásairól szőlő rendelkezéseket, úgyhogy a szövetkezetbe bevont földterülettel kapcsolatos eddigi tulajdonjog változatlan marad. A törvény szövege nem tartalmaz semmiféle változást a háztáji gazdaságokkal kapcsolatban sem. A háztáji gazdaságra vonatkozó igényeknek és azok terjedelmének kérdését a szövetkezet alapszabályzata határozza meg. A szövetkezeti tagok döntenek arról, lesz-e háztáji gazdaság vagy sem. Ennyit kell mondanunk a szövetkezetesítés azon ellenségeinek címére, akik hamis hírek terjesztésével akarják nyugtalanítani dolgozó parasztjainkat. Elvtársak,_ mai tárgyalásunk teljesen a Csehszlovákia Kommunista Pártja XI. kongresszusán kitűzött fő feladat, a szocialista országépítés hazánkban való befejezése jegyében zajlik le. Fő feladatunk^ Csehszlovákia Kommunista Pártja "Központi Bizottságának határozatai szellemében széleskörűen kifejleszteni az egységes földművesszövetkezetek termelését, mégpedig úgy, hogy döntő módon növeljük a hektárhozamokat és az állatállomány hasznosságát, hogy a mezőgazdaság hatékonyan elősegítse pártunk és kormányunk politikája fő célja, a nép életszínvolának a termelés fejlesztése alapján való állandó növelése megvalósítását Az életszínvonal emelése és az alapvető élelmiszercikkek fogyasztásának feltételezett növekedése megkívánja, hogy 1965-ig a mezőgazdasági földterület minden egyes hektárján átlag legalább 175 kg húst, 730 liter tejet és 407 tojást termeljünk. Ennek elérése érdekében 1965ig 27 mázsára kell emelni a búza hektárhozamát, 25 mázsára a rozsét, 26,5 mázsára az árpáét, 325 mázsára a cukorrépáét, 180 mázsára a burgonyáét, 60 mázsára az évelő takarmányokból nyert szénáét és 48 mázsára a réti szénáét. Szövetkezeteink ezeket a rendkívül jelentős feladatokat akkor teljesítik, ha lényegesen belterjesebbé teszik a növénytermesztést, minden szövetkezetben az állattenyésztési termékek termelésének jelentős fellendítése érdekében, létrehozzák a megfelelő takarmányalapot, ha egységes földművesszövetkezeteink a korszerű szakosított szocialista mezőgazdaság nagyüzemeivé válnak, amelyek a fejlett technikára, a legújabb nagyüzemi technológiára fognak támaszkodni, ha minden szövetkezetben gondoskodnak a bővített újratermelésről a saját források felhasználása alapján. Ezen igényes feladat teljesítéséhez megvan minden feltételünk. Ezt igazolják élenjáró szövetkezeteink, amelyeknek termelése már ma eléri az 1965-ös év feltételezett termelési szintjét. Kongresszusi tárgyalásunk jelentsen döntő lépést mezőgazdaságunk fejlesztésében az alapvető' fordulat eléréséhez vezető úton. Csehszlovákia Kommunista Pártja vezetésével előre, harcra fel a mezőgazdasági termelés tartós növeléséért, a szocialista országépítés ba« fejezéséért gyönyörű hazánkbaal ŰJ SZÖ .4 * 1959. március 28.