Új Szó, 1959. március (12. évfolyam, 59-88.szám)

1959-03-19 / 77. szám, csütörtök

Kisfalud! Stróbl Zsigmond kiállítása Bratislavában Elfogódással léo be a néző a Szlovák Nemzeti Galéria kiállítási termébe, ahol a Kisfaludi ' Stróbl Zsigmond müveiből összeállított kiál­lításban gyönyör­ködhet. A már 75 éves mester neve fogatommá vált az újkori magyar művészet > ismerői előtt, de tisztelet­tel emlegeti ezt a nevet az egész kultúrvilág is. A tárlat csupán töredékét mutat­ja be az óriási méretű életműnek. A Mester az ünnepi megnyitón bemutatja egyes alkotá­sait. A néző szeme az összesürített anya­gon át körínyedé fi követheti a mű­vészi fejlődés, a kifejezésbiztonság öntudatosodásának heroikus útját, amely - ellentétben a kiállítás aka­dálymentes benyomásától — na­gyon is küzdelmes, nehézségekkel teli volt. A tárlaton összeválogatott művek sorozata csak egy-egy meg­állója, egy-egy eredménye, össze­foglalása az alkotás izgalmával és harcával telített művészéletnek. Ami a két megálló között van, a kere­sés, a fontolgatás időszaka, amikor a cél tisztánlátását gyakran elho­mályosítják a kétségek, amikor a gondolat szédítő szárnyalását visz­szarántja az anyag nehezéke, ez az időszak rejtve van a művészi erő diadalát hirdető kész alkotások be­mutatóján. Szándékosan választot­tam azt a szót, hogy rejtve van, mivel nem akartam kizárni a jelen­lét fogalmát. Az előkészületek és kutatások idő­szaka szintén jelen van a kiállítá­son, jelen van márványba, bronzba, terméskőbe zárva, és ismét folya­mattá válik azok előtt, akik nem­csak látják, de érzik is a művészi alkotást, akik a kicsiszolt formák, kiegyensúlyozott kompozíciók mö­gött kapcsolatot tudnak teremteni az alkotó szellemmel. Mennyi majd kicsattanó feszültséget takarnak a „Finále" formái, amikor egy le­zárult dráma légkörét érzékeitétik, megtörve az idő hatalmát. Az alko­tó művész indulatai élnek tovább ebben az atmoszférában, az. indu­latok és lelki állapotok, *n*elyek a mű keletkezését megelőzték. A „Fi­nále" három alakjába zárt gondola­tok és szenvedélyek hatása úgyszól­ván leigázza a nézőt épp úgy ma, mint negyvenhét esztendővel ez­előtt, amikor az egykori Műcsarnok­ban ennek az alkotásnak ítélték oda a Rudics-díjat. Kell-e jobb bizonyí­ték, hogy valóban művészi alkotás­sal állunk szemben? Egyikével an­nak a csekélyszámú műnek, melyre nem hat az idő, mely nem veszti el aktualitását korok, körülmények és helyi viszonyok változásával sem. A művész alkotásaiban érzékel­tetni tudja az emberi lelkiállapot egész skáláját. Érzékeltetni tudja az örömet, fájdalmat, a derűs hangu­lat finomságát és sötét szenvedé­lyek torz dühét. Érzékeltetni tudja Sarjúkaszáló anélkül, hogy a formai megnyilvá­nulásban vétene a jó izlés és a szépség törvényei ellen. Ez a mű­vész a szépség programjának hit­vallója. Ismeri jól a természetet, ismeri az arányok hatását és ki tudja választani azt, ami a termé­szeti esztétikum fokozását jelenti. Mennyi őserő és fékezetlen ősszen­vedély van „Íjász" nevezetű szob­rában, melyet 39 évvel ezelőtt állí­tottak fel a Margitszigeten. És e szenvedély nem torzít, hanem a klasszikus formák kiegyensúlyozott­ságával párosul. A „Vénusz szüle­tése", a „Fürdő előtt" a női szép­ség eszménye. Müve mindig össz­hangban van az anyaggal, bronz­szobrai bronzba, márványszobrai márványba vannak gondolva és más­képp el sem képzelhetőek. Az anyag törvényeit követik a mozdulatok is. A nézőt bámulatba ejti bronzszob­rainak könnyű dinamikája és már­ványműveinek kicsiszolt egyensúlya. Ismeri az emberi test minden tit­kát, amely kihasználható a művészi ábrázolásban, de mélyen érti az em­beri lelket ls. Mellszobrai tanúskod­nak arról, hogy tökéletesen ismeri embertársai jellemét, gondolatait és ezt az ismeretét céltudatosan fel tudja használni az arcok mintázá­sánál. Érti, hogyan kell megragadni a lényeget és megtudja ezáltal ele­veníteni az anyagot. Petőfit nemcsak azért ismerjük fel művében, mert a külső vonások és arányok meg­egyeznek a mi elképzeléseinkkel, de főképp azért, mert ebben a szobor­ban a géniusz tüze ég, az a tűz, amely Segesvárnál 110 évvel ezelőtt kialudt. G. B. Shaw fanyar humora, sziporkázó szellemessége tovább él teljes frisseségében a szoborarcon anélkül, hogy mozdulniok kellene a halott anyagból való izmoknak. Kisfaludi Stróbl Zsigmond, a port­ré valódi mestere, munkáiban örök életet biztosított az egyéni testi és lelki sajátosságokkal egybekapcsolt gondolatoknak. A gondolatot, az eszmét ki tudja fejezni a részle­tek apróiékosságában, de összpon­tosítani tudja egy mozdulatban, egy gesztusban is. Ennek a képességnek köszönheti monumentális alkotásai­nak páratlan hatását. A Felszaba­dulás-emlékmű pálmaágat tartó női alakjában, — magasan a magyar fő­város felett — nemcsak az alkotó művész ideáljai testesülnek meg, de egy nép leghőbb vágya is össz­pontosul. JANKOVICS IMRE örveu éve rztwíró Kevesen dicse- úgy foglalkoztatják, mint a múlt emlé­A Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkia­dó kiadásában 1959. január-február­jában a következő könyvek jelentek meg: Ľudo Ondrejev: Kalandok a va­donban, 334 oldal, 27 Kčs. Ludvik Aškenazy: Indián nyár, 224 oldal, 16.30 Kčs. Ozsvald Árpád: Júdása én nem lehetnék, 86 oldal, 9.10 Kčs. Szőke József: Az asszony vár, 155 i oldal, 10.30 Kčs. Zala József: Csal­lóközi útravaló, 128 oldal, 11.20 Kčs Lion Feuchtwanger: A hamis Nóró,. 421 oldal, 30.- Kčs. Jan: A jégme­zők lovagja, 212 oldal, 10. - Kčs. Bruno Jasieňski: Közönyösek össze­esküvése, 300 oldal, 15.- Kčs. Pa- ' usztovszkij: Nyugtalan ifjúság, I—IIL 753 oldal, ára 9.- Kčs. Scott kapi­tány utolsó útja, 228 oldal, 14.­Kčs. Tömörkény István: Hajnali sö­tétben 509 oldal, 27.- Kčs. Ilf- Pet­rov: Hogyan született Robinson, 368 oldal, 3.— Kčs. kedhetnek olyan ta­nítói múlttal, mint Balogh Rudolf, aki a múlt hónap derekán ünnepelte tanítói működésének 50. évfordulóját. Ötven, tanítói munkában eltelt, nehéz év. Kimon­dani ls sok. Hát még végigcsinálni, ötven évig tanítani... Balogh Rudolf több generációt nevelt fel. Van olyan esete, hogy ma az uno­káját tanítja annak, akit kezdő pe­dagógus korában, mint elemistát taní­tott. — Az elmúlt fél évszázadban bizony — mondotta — sok száz, sőt sok ezer gyermek tanult a kezem alatt. Nehéz volt a munkám, mert valamikor a tanítók sem éltek úgy, mint ma. Most jólesik látnom, hogy egykori ta­nítványaim a társadalom értékes em­berei. A tanító számára az a legna­gyobb kitüntetés, ha tanítványaiban munkája eredményét látja. Ha még egyszer húsz éves lennék, ismét a ta­nítói pályát választanám. Balogh Rudolf, az örökké vidám „Rudi bácsi" derűsen magyaráz: — Régen, nagyon régen volt... Ko­vácsvágáson kezdődött. A tanítói ok­levél megszerzése után mint 19 éves fiatalember itt kezdtem tanítói pályá­mat. Aztán a ma is híres bányavidékre, Dobsinára, Hárskútra, majd Rozsnyóra kerültem. Rozsnyón már vagy harma­dik évtizede tanítok... Én is visszaforgatom az idő kere­két és együtt emlékezem Balogh Ru­dolffal ... ... 1938-ban vagyunk. En az elsős elemista csodálkozásával figyelem Ba­logh tanító bácsit, aki az ábécére és az egyszeregyre tanít... — Igen, ez is régen volt — mondja és látom, hogy a ma problémái éppen­— Régen más volt a helyzet. Ri­degség vette körül az embert. A ta­nítványok szegények, kopottak voltaki Ma a tanítókról messzemenően gon­doskodnak. A tanítványok jól öltözöt­tek, jól tápláltak. Ilyen környezetben, a tanító is másként dolgozhat. Mint idősebb ember, tapasztalatból mondom, hogy régen 10 év alatt sem változott annyit az élet, mint most egy év alatt. Tovább szőjük a beszéd fonalát, és a mai munkára terelődik a szó: — Jelenleg a rozsnyói pedagógiai iskolában zenét tanítók. Ezenkívül a társadalmi és az iskolán kívüli munka is leköt. Van elfoglaltságom bőven, de még soká szeretnék dolgozni. Másoktól tudom meg, hogy Balogh Rudol fáradhatatlanul, szorgalommal dolgozik a helyi tömeg szervezetekben is. Munkájáról több emlékérem és di­csérő oklevél beszél. (b) A kultúrának már Perbenyíken is van hajléka A Perbenyiki Állami Gazdaságbari doh gozó fiatalok már régóta azon gondolkod­tak, miként kaphatnának eo" helyiséget, melyet kultúrhelyiségnek rendeznének be. Ez év januárjában kívánságuk teljesült. Az állami gazdaság vezetői belátták, hogy az Ifjúság kulturális igényeit ki kell elégí­teni. A fiatalok a helyiséget nagy igyeke­zettel kezdték berendezni, hogy jól érezzék magukat benne. Kis kultúrotthonukban van ma lehetőség a szórakozásra, a művelő­désre és a sportolásra is. Rádió, könyvtár, sakk, társasjáték és két ping-pong-asztal áll a fiatalok rendelkezésére. Az állami gazdaság vezetői elmondhatják, hogy intézkedésük nem volt hiábavaló. Rö­vid idő alatt megalakult az irodalmi kör, továbbá esztrád- és táncegyüttes. Az esztrádegyüttes mér egy egész estét be-4 , töltő műsorral lepte meg a szentesi kö-« \ zönséget. TÓTH GYULA, Perbenylk* »í! » GYURCSÓ ISTVÁN: $ Látogatás Demkó Gyulánál d A tárna kőfalán árnyék — Óriások mozognak, a fény törpe karbid-villanás. A műszak végét nem jelzik robbanások, a vájat végén, bent, még tart a rakodás. Csörög a gép: a• vaskarok lármájától nem hallatszik, nem ér egymáshoz a szó: választ hiába várunk Demkó Gyulától — jár a géplapát le, föl, minť örökmozgó. Le, föl. Le, föl. Meregeti a vaskövet: és ni csak: a szerszámnak nincsen fa nyele! Az Ember két kallantyút, meg egy kereket forgat büszkén s nem törik fel a tenyere. - „Jó szerencsét!" — S a gép kerekén a forgás egy percig áll, csend van, míg tart a kézfogás. i! I I V. ., ; I A politechnikai nevelésről Kisfaludi Stróbl Zsigmond egyik harmonikus szépségű, klasszikus vo­nalú müve (J. Herec felv.) Vítézslav Nezval: Olasz vonatban Olasz vonatban utat úntan folyton úgy érzem háború van Toprongyos katonák serege A vonat velük van most tele! ' S tudod te tenger mindezt nézni? Csillag az éjben szűnj meg égni! Reám e látvány mély borút von. Vér van szememben nincs mi rejtse s Itálián hogy más ne sejtse csukott szemmel kell átutaznom. Ford. Monoszlóy M. Dezső „Gyere ide gyermek, tanulj bölcs lenni!" így kezdődik Komenskynak az ifjúság számára írt első illuszt­rált könyvfe az „Orbis pictus" — ma­gyarul „A világ lefestve", amelyet háromszáz évvel ezelőtt adtak ki először. A könyv célja, hogy ne csak szavakból, könyvekből ismerje meg a gyermek a természetet, a termelést, az életet, hanem saját tapasztala­taiból. észrevételei, cselekedetei alap­ján. Ezért vált oly híressé Komen­ský könyve és tanítása, ezért fordí­tották le a világ minden nyelvére, ezért ért meg első kiadása óta oly sok további kiadást és ezért térünk vissza hozzá állandóan. Tovább fej­lesztjük a benne elhangzott örök igazságokat mai viszonyainkra is al­kalmazva őket. „Iskoláink fő feladata és küldetése sokoldalúan képzett, a- tudomány és technika alapismereteit elsajátított, szakképzett, fizikai munkára képes és a kommunista társadalom építé­sében való részvételre öntudatosan felkészült emberek nevelése legyen" — állapítja meg Csehszlovákia Kom­munista Pártja XI. kongresszusának határozata. A termelőerők és társadalmi vi­szonyok fejlődésével összefüggésben mind a szocialista, mind a kapitalis­ta államokban változnak az ifjúság nevelésének feladatai, céljai és esz­közei. Az új ember nevelése sokkal jobban sürgeti a kapcsolatot a tech­nika fejlődése folytán megváltozott élettel, mint eddig. Az olyan ember­nek, aki nemcsak az új technikát lesz képes elsajátítani és továbbfej­leszteni, hanem annak hatását is a társadalom életére, annak fel kell vérteznie magát a szükséges isme­retekkel, ügyességgel és erkölcsi tu­lajdonságokkal. Ez érvényes minden iparilag fejlett államra. Sajátságos visszhangja a kapitalista államokban, azt mutatja, hogy az ifjúság újszerű nevelésének és művelődésének prob­lémája ott is sürgetőleg lép fel, bár aligha dicsekedhetnek azzal a lehető­séggel, hogy az ifjúságot politechni­kai nevelésben részesítsék. Ezzel ellentétben a szocialista ál­lamokban, így nálunk is, már javá­ban — és tegyük hozzá — eredmé­nyesen kísérleteznek a politechnikai nevelés bevezetésével és meghono­sításával. És mert ismeretes, hogy az ember igazán csak azt tudja, amit kiskora óta fokozatosan elsajátított, a gyermek már az óvodában, játszva kezdje megtanulni a munkához szük­séges kézügyességet. Homokból alag­utat. várat épít, rajzol, fest, építő­kockákat rak össze, ollóval ügyeske­dik. Az iskolában a politechnikai ne­velés már sokkal tudatosabb. Az el­ső öt osztában az a cél, hogy a gyer­mek megismerje a különböző anya­gokkal való bánásmódot, a legegysze­rűbb eszközök kezelését és segítsé­gükkel mindenféle munkát képes le­gyen elvégezni. Megismeri a homok tulajdonságait, formálni tudja az agyagot és megtanulja az iskola kertjében, miként bánjon a növé­nyekkel. A gyomlálást, kapálást, ge­reblyézést korán kezdik a kis nebu­lók, ezáltal érdekes megfigyelésre tesznek szert és megtanulják, meg­szokják, megszeretik a növények á­polását. A további, vagyis a 6. — 8. osztá­lyok diákjait a politechnikai nevelés már a kísérleti földekre szólítja, ahol növények nemesítésével, oltá­sával foglalkoznak. Valóságos kis mi­csurínok válnak belőlük, akik egy­mással versenyeznek a virágok, zöld­ségfélék termelésében, gyümölcsfák kezelésében. Némely iskola a gyere­kek számára már kisebb gyakorló műhelyt is berendezett, melyben ké­ziszerszámok és egyszerű gépek se­gítségével megismerkednek a mun­kafolyamattal. A leningrádi Pionír­házban tett látogatásom alkalmával érdekes tapasztalatokat gyűjtöttem e téren a gyermekek munkájának sokféleségéről. Az asztalosmühelyben például tíz-tizenkét éves gyermekek kalapálnak, gyalulnak, fűrészelnek és annyi szeretettel vegyült komolyság­gal „dolgoznak", hogy ez sok fel­nőttnek is dicséretére válhatna. Örül­nek is az elért eredményeknek, gyártmányaiknak, amelyek az ott el­helyezett üvegszekrényekben min­den szónál ékesebben hirdetik kis alkotóik rátermettségét. A serdülő gyermekek, a 9 — 12. osz­tályosok időnként már az üzemeket látogatják, hogy megismerjék a va­lóságban is a termelés folyamatát, az energetika, a technológia alapjait, mert a politechnikai nevelés legfőbb' célja az elméleti tudás és az üze­mekben szerzett gyakorlat egybe­kapcsolása. Ezért dolgoznak majd a középfokú iskolák tanulói rendsze­resen az üzemekben. Ezért javasolta az Iskola és Kulturális Ügyek Mi­nisztériuma, hogy a 10. — , 11. és a kísérleti 12. osztály tanulói számára már Idén szeptember 1 -tői kezdve újabb tantárgyat vezessenek be, a termelés alapismeretei cimen. A 9: osztály tanulói számára is bevezetik ezt a tantárgyat a tanterv szerint úgy, hogy hetenként legalább egy óra essék az elméleti oktatásra, négy óra pedig a tanulók gyakorlati mun­kájára ipari, vagy mezőgazdasági üze­mekben. A prágai ČKD—Sokolovo például a főváros 6. kerületében lévő 11 éves középiskola fölött vállalt védnöksé­get, hogy alkalmat adjon a felsőbb osztályú tanulóknak a politechnikai nevelés keretében a géplakatosság gyakorlati megismerésére. E közös munkában eddigi tapasztalatai igen örvendetesek, mert a tanulók leg­többje komolyan veszi a tanítást'. Nemcsak az elméleti oktatásra ké­szülnek fel lelkiismeretesen, hanerfl munkaeredményeik a gyakorlatban is a tanoncok munkaeredményeihez ha­sonlíthatók. Természetes, hogy első* sorban a tanítóknak kell jó példával előljárniok, akik a tanulókat elkísé­rik az üzembe és ott maguk is velük együtt dolgoznak, igazolva, hogy a szellemi munkásnak sem kell szé­gyelnie a testi munkát, mely mind­annyiunk számára csak előnyös. Az Iskola és Kulturális Ügyek Minisztériumának a politechnikai ne­velésről rendezett prágai kiállításán két 14 - 15 év körüli nyurga kar maszra lettem figyelmes, amint meg­megálltak a kiállított tárgyak előtt és érdeklődéssel böngészték a felira­tokat. Beszélgetésüket önkénytelenül is kihallgattam. - Persze, hogy tudok bánni lomb­fűrésszel - dicsekedett a szőke, szeplős gyerkőc társának. — A múlt­kor édesanyámnak virágállványt ké­szítettem és még ki is cifráztam, ha eijössz hozzánk, majd megmutatom - csillogott a szeme. A másik, a göndör, barnahajú sem akart alul­maradni: —Hogyne, eljövök megnézni, de 'azért ne hidd, hogy én odahaza sza­bad időmben lustálkodom. Amikor el­romlott a villany vasalónk és édesapám nem ért rá, én javítottam meg. Csak az átégett drótot kellett újból össze­kapcsolni, hogy a melegítő testbe áram jusson. A múltkor a fizikai órán tanultuk ezt. Már a villanycsen­gőnket is megjavítottam egyszer — dicsekedett tovább. Ebből a kis beszélgetésből is lát­szik, milyen örmöt okoz a gyerme­keknek, ha alkalmuk van kézügyes­ségüket fejleszteni és gyakorlati ta­pasztalatokat szerezni eljövendő hi­vatásuk számára. Kétségtelen, hogy a politechnikai nevelés meghozza a maga gyümölcsét, mind az egyén, mindpedig új szocialista társadal­munk előnyére. Kardos Márta ÜJ SZŐ 7 •*• 1959. március 14.

Next

/
Thumbnails
Contents