Új Szó, 1959. március (12. évfolyam, 59-88.szám)

1959-03-15 / 73. szám, vasárnap

Felelősségük tudatában Az árulás betetőzése A Csehszlovák Köztársaság feldarabolásának 20. évfordulója Még alig száradtak meg a szé­gyenletes müncheni egyezmény ok­mányán az aláírások, a fasiszta Né­metország hitszegő urai máris újabb akciót készítettek elő Csehszlovákia teljes leigázására. Hitler utasítására Keitel tábornok, a fasiszta „Wehrmacht" vezérkari főnöke dolgozta ki a katonai terve­ket Cseh- és Morvaország gyors megszállására, valamint Szlovákiának a köztársaságtól valő elszakítására. Már 1939 februárjában Hitler kí­vánságára a Beran-féle bábkormány minimális 30 000 főre csökkentette a csehszlovák hadsereget, hogy ezzel is megakadályozzák az esetleges el­lenállást. A német hadsereg március elején tavaszi hadgyakorlatok ürügye alatt a határra összpontosította 17 gépesített hadosztályát, valamint to­vábbi SS, SA és rendőrkötelékeket. Tízszeres túlerő állott szemben a gyenge csehszlovák hadsereggel. Már 1939 februárjában Berlinben Gőring megígérte a ludák Pružin­skynek és Ďurčánskynak, hogy Né­metország támogatást nyújt nekik Szlovákiának a Csehszlovák Köztár­saságtól való elszakadása esetén. Ugyanakkor Tiso Bratislavában és Bruck a. d. Leithá-ban tárgyalt az osztrák nácisták vezérével, Seyss­Inquarttal. A ludák összeesküvés hírére a prágai kormány március 10-én ka­tonai közbelépésre készült Szlová­kiában. Ebbe látszólag hitlerék is be­leegyeztek, ami taktikai lépésnek bi­zonyult. Ezáltal felbőszítették az in­gadozó szlovák nacionalistákat is, a belső ellentéteket még jobban fel­szították, hogy ezáltal Csehszlovákia további fennállásának lehetetlenségét bizonyíthassák. A nácista hadosztályok előkészüle­teiről Beran kormánya tudott. Azt is tudta, hogy Jihlaván és Brnóban provokációra készülnek, mégpedig úgy, hogy tüntetéseket rendeznek Németország ellen, ami alkalmat ad­na a beavatkozásra. Ismeretes volt Henleinék ama tilalma is a német kisebbség számára, hogy ne költöz­zenek eí a Csehszlovák Köztársaság területéről, mert március 15-e körül fontos események történnek. TISO HITLERNÉL Március 10-én Ďurčansky átszökött Bécsbe, ahonnan memorandumot kül­dött Hitlernek, melyben védelmet kért az önálló szlovák állam és kor­mánya részére. Tizenkettedikén Ti­sohoz Bánovcébe futárt küldött sür­gős levéllel, melyben felhívta, hogy Németországgal közös akciót hajtsa­nak végre, ellenkező esetben, ha passzívan viselkednének, minden veszve volna. Közben Tisot meghívták Berlinbe, aminek március 13-án eleget tett. Ďurčanskyval együtt Berlinbe érke­zett, ahol Hitlerrel megbeszélték Szlovákia elszakítását. Az események gyorsan peregtek. Másnapra össze­hívták az ún. szlovák nemzetgyűlést, ahol kihirdették az elszakadást. Ugyanebben az időben Hácha, az akkori csonka Csehszlovák Köztársa­ság elnöke, kérte, hogy Hitler fogad­ja őt. Háchának egészen március 14­éig kellett várnia a válaszra. Ekkor már köztudomású volt Szlovákia el­szakadása. MEGINDUL A LAVINA. Abban a pillanatban, amikor Há­cha vonata elindult a határ felé, az első nácista katonai egységek átlép­ték a csehszlovák államhatárt és be­nyomultak az ostravai szénvidékre. Ezzel megkezdődött a cseh-morva területek megszállása. Hitler másnap fogadta Háchát és bejelentette, hogy reggel 6 őra óta a náci hadsereg átlépte a határokat. Ultimátumszerűén felszólította Há­chát, gondoskodjék a megszállás za­vartalan lefolyásáról. Ez meg is tör­tént. Az akkori hadügyminiszter — az áruló Syrový tábornok — paran­csára a cseh katonaságnak megtil­tottak minden ellenállást. Egyedül Frýdekben és Místekben a sziléziai gyalogezred egységei fejtettek ki el­lenállást az utolsó töltényig. 1939. március 15-én 9 órakor be­vonult a náci hadsereg Prágába. Meg­jelentek a kétnyelvű falragaszok, megkezdődtek a letartóztatások. A NYUGAT ÄRULÄSA így folytatódott a Csehszlovák Köztársaság tragédiája, amely a mün­cheni árulással kezdődött. A köztár­saság hat évre eltűnt Európa tér­képéről anélkül, hogy ez a nyugati hatalmak körében komolyabb tiltako­zást váltott volna ki. A Nyugatnak ez a politikája azt követte, hogy a fa­siszta államok eszközül szolgáljanak a forradalmi mozgalmak elnyomásá­ra, de főképpen arra, hogy a kapita­lizmus faltörő kosként használja fel őket a Szovjetunió ellen. A nyugati hatalmak burzsoáziája igyekezett a fasiszta támadást Kelet felé irányí­tani, hogy így elterelje a támadó fi­gyelmét a nyugati országok gyarma­tairól, amelyekre a fasiszta államok­nak fájt a foguk. Politikájuknak az volt a célja, hogy a tőkés államok közötti versengésből eredő ellentéte­ket a harmadik, szerintük „gyengébb" fél — értsd a Szovjetunió - kárára oldják meg. Csehszlovákia a München előtti időkben gazdaságilag és politikailag egyaránt jelentős szerepet játszott a világpolitikában. Az, hogy Cseh­szlovákia a fasiszták számára Németor­szág hatalmába került, stratégiai, katonai, gazdasági és politikai szem­pontból egyaránt igen jelentős tény volt. A feldarabolt Csehszlovákia lett tehát az ugródeszka a hitleri „Drang nach dem Osten" világhó­dító tervek számára. 1938-ban még Csehszlovákia ka­tonai és ipari potenciálja érintetlen volt, úgyhogy a sikeres ellenállás­nak megvoltak a feltételei. A cseh­szlovák nép hajlandó volt megvé­deni hazáiát a Szovjetunióval valő szövetségben és a Nyugat demokra­tikus erőinek támogatásával. Hatá­rozott ellenállás esetén a demokra­tikus és békeszerető erőknek akkor Jelentős fejlődés — további nagy feladatok Falvaink egészségügyi problémáiról Ismertem egy falusi bácsit jó két és fél évtizeddel ezelőtt, aki hosszú betegeskedés után anélkül halt meg. hogy orvos egyszer is ko­molyan megvizsgálta volna. S hány ezer és ezer ember távozott el így falvainkban az élők sorából időnek előtte, pedig életüket orvosi beavat­kozással meg lehetett volna hosszab­bítani. Drága volt az orvos, még drágább a patika. Tízszer is meg­gondolta akkor a falusi földművelő ember, kivált ha öregebb betegről volt szó, elhívja-e az orvost, vagy nem. Hová lettek már ezek az idők a falvakon. Az egészségügyi gondos­kodás kiterjedt a városról a falura is, elmélyült és egyre tovább töké­letesedik. Nemrégen jártam egy fa­lusi házban, ahol elmondták, hogy egy öregasszony betegágya mellett másfél év alatt hetenként többször is megjelent az orvos, állapotának súlyosabbra fordultával, pedig úgy­szólván mindennap ott volt. Az egészségügyi gondoskodás te­rén alapvető változások történtek nálunk az utőbbi évtized folyamán. Hazánk az ingyenes gyógykezelést ma már a lakosság döntő többségére kiterjesztette, nagymértékben növe­kedett az ovrosok, az egészségügyi személyzet s az egészségügyi intéz­mények hálózata nemcsak a városok ­ban. de a vidéken is. A nemzetgyű­lés költségvetési beszámolójából is­meretes, hogy a lakosság 90 száza­léka nálunk ingyenes egészségügyi gondoskodást élvez. Az 1959. évre az egészségügyre fordított kiadások 6 milliárd korona hatalmas összeget tesznek ki és jóval több mint egy­milliárd koronát fordítanak az in­gyenes gyógyszerekre. Ezenkívül csaknem 7 milliárd koronát kitevő összeget irányzott elő a költségve­tés a betegbiztosítási kiadások fede­zésére, beleszámítva a családi pót­lékot is. Ezeknek a juttatásoknak óriási előnyei még inkább kidombo­rodnak ha összehasonlítjuk azzal a ténnyel, hogy például a legfejlet­tebb tőkés államban, az Amerikai Egyesült Államokban a lakoság évi jövedelmének átlagosan 6 százalé­kát kénytelen gyógykezelésre és gyógyszerekre költeni. Ma már minden túlzás nélkül el­mondhatjuk, hogy hazánk az embe­rek' egészségérői való gondoskodás­ban a világon a legelső helyek egyi­kére került és évről évre nagyobb összegeket fordítunk az egészség­ügyi kiadások fedezésére. így például ez idén ii 212 millió koronával töb­bet számítunk az egészségügyi gon­doskodásra, mint tavaly, s jövőre minden bizonnyal újből emelkedni fog ez az Összeg. Látnunk kel! azon­ban azt is, hogy egészségügyi gon­doskodásunk nem fejlődik teljesen egyenletesen minden téren. Bár a falvakon, a vidéken is sokat válto­sikerült volna a Szovjetunió segít­ségével gátat vetni a fasiszta ter­jeszkedési vágynak. A PÄRT NEM ALKUSZIK A CSKP Központi Bizottsága előtt már 1938 októberében világos volt, hogy hitlerék nem fognak megelé­gedni az eddigi zsákmánnyal, hanem előbb-utóbb tovább fognak menni. Világos volt, hogy a közeljövő elke­seredett harcokat hoz az egész nép­re. A kommunisták feladata volt a két nemzetet lelkesíteni, hogy ne adja meg magát, hanem tovább har­coljon. Fel kellett készülni az ille­gális munkára, a legnehezebb harc­ra. A Központi Bizottság megtette a szükséges előkészületeket. Egy ré­sze emigrációba ment, másik része itthon maradt a harc folytatására. A párt vonala kezdettől fogva vilá­gos volt: megalkuvás nélküli harc a német fasizmus és hazai kiszol­gálói ellen. Benes és a londoni kor­mány továbbra is fenntartotta kap­csolatát Háchával és a többi kol­laboránssal, akiket ideiglenes „hely­tartóinak" tekintett. Ezzel szemben a moszkvai pártvezetőség hangsú­lyozta, hogy nincs és nem lehet szó semmiféle megalkuvásról a gyáva áruló rendszerrel, amely aláássa a nép erkölcsi erejét és harci kedvét. A kommunisták figyelmeztették a népet Hitlernek egész Csehszlová­kia megszállására vonatkozó tervei­re. Figyelmeztették a szlovák népet is, hogy Tiso, Tuka, Mach és a töb­biek árulók, Hitler eszközei. Sajnos, beteljesedett a kommu­nisták jóslata. 1939. március 14. és 15., ez a két baljós, ködös nap, örökre belevésődött a csehszlovák nép emlékezetébe. Csehszlovákia fel­darabolása és leigázása valósággá vált. Ha a cseh és szlovák burzsoázia bele is nyugodott alárendelt helyzetébe, a nép nem helyeselte uralkodó osz­tályának ezt a gyalázatos eljárását. A cseh és szlovák nép földalatti el­lenállást fejtett ki a megszállók rendszere, a fasiszta Németország ellen. A megszállt cseh országrészek nem bizonyultak Hitler megbízható hátországának, a Szlovák Nemzeti Felkelés pedig végleg megfosztotta a nácistákat attól az illúziótól, mintha az egész szlovák nép behó­dolt volna nekik. A cseh és a szlo­vák nép hősi harcával tanújelét ad­ta annak, hogy nem vállal közössé­get az árulókkal. Grek Imre Jelentős tanácskozás A Központi Szakszervezeti Tanács pén­teken, jelentős tanácskozást tartott. Meg­hívta 56 üzem képviselőit, szakszervezeti és CSISZ funkcionáriusokat, hogy cseréljék ki tapasztalataikat, melyeket a szocialis­ta munkaverseny szervezése és fejlesz­tése terén szereztek és kölcsönösen meg­ismerkedjenek a szocialista munkabrigád megtisztelő cím elnyerésére törekvő kol­lektívák első tapasztalataival. zott a helyzet az egészségügyi gon­doskodás terén, színvonala mégis je­lentősen lemarad a városok színvo­nala mögött. Természetes, hogy mi ezt a különbséget a lehető leggyor­sabban ki akarjuk küszöbölni. A vidék egészségügyi színvona­lának további gyors emelkedése nem oldható meg csupán az orvosok, a kórházak, egészségügyi központok számának növelésével. Összetett, sok problémából álló folyamatról van itt szó, melyeknek megoldásához a legnagyobb körültekintéssel, megfon­toltsággal kell hozzálátnunk. Erről a kérdésről tanácskozott nemrégen a Szlovák Nemzeti Tanács szociális és egészségügyi bizottsága, s hatá­rozatában konkréten, részletesen ki­tűzte a falvak egészségügyi színvo­nalának gyors emelésével kapcsola­tos feladatok megoldásának útját. A vidék egészségügyi problémáit elemezve mindenekelőtt rá kell mu­tatnunk, hogy pártunk és kormá­nyunk gondoskodása az elmúlt évek során itt is kifejezően megnyilvánult az egészségügyi gondoskodás terén, a lakosság anyagi és kulturális élet­színvonalának emelkedésével egy­idejűleg jelentős fejlődés állt be ezen a fontos szakaszon is. Míg pél­dául az 1945-1948-as években 467 egészségügyi körzet volt a falvakon, számuk 1958. véaéig 674-re emel­kedett. Az egészségügyi körzetek számbeli növekedésével egyidejűleg A királyhelmeci járási pártkonfe­rencia megtárgyalta a falusi és üze­mi pártszervezetek eddigi munkáját ég jövőbeni feladatait. A járási párt­bizottság beszámolójában ismertette, mit tettek a járási pártbizottság, az üzemi és falusi pártszervezetek a CSKP XI. kongresszusa határozatai­nak szellemében a mezőgazdaság, közlekedés és helyi gazdálkodás fej­lesztésében. A járásban nemcsak gazdasági, ha­nem politikai téren is hatalmas fej­lődés ment végbe. A kommunisták feladata most, hogy minden faluban biztosítsák a szocialista nagyüzemi gazdálkodás megerősödését és vég­leges győzelmét. Az állami gazdaságokban, EFSZ-ek­ben és a helyi gazdálkodásban be­csülettel teljesítik feladataikat a dolgozók. Sokat javult a munkaer­kölcs és a munkához való viszony. A CSKP XI. kongresszusa határoza­tából most az a nagy feladat vár minden falusi pártszervezetre, hogy tegyenek meg mindent a mezőgaz­dasági termelés belterjessége és a mezőgazdasági termelés növelése ér­dekében. Ezen a téren mint minden járás­ban, a királyhelmeci járásban is sok tartalék van. A járásban ezért egyik legfontosabb feladat a meglevő földalap kihasz­nálása, a szántóterület bővítése, a kevésbé termékeny legelők felszán­tása. A múlt évben az EFSZ-ek 751 hektár legelőt és rétet szántottak fel. A tervezett hektárhozamot cu­korrépából 8 százalékkal, szemes­kukoricából 9 százalékkal teljesítet­ték túl. Az előző évhez viszonyítva 9 ezer köbméter silótakarmánnyal termeltek többet az EFSZ-ek. Nem kielégítő azonban az évelőtakarmá­nyok, mint lóhere és lucerna ter­mesztése. Az állatállomány gyarapo­dása, a takarmányalap bebiztosítása szükségszerűvé teszi, hogy a jövőben a szántóterület 20 százalékán évelő­takarmányféléket termeljenek. A múlt évhez viszonyítva 100 hektár mező­gazdasági területre számítva a szarvasmarha-állomány sűrűsége 8-al (ČTK) — A Hivatalos Közlönyben megjelent a Pénzügyminisztérium 1959 február 16-i 43 sz. hirdetménye a Kárpát-Ukrajna területén hagyott vagyon kárpótlására támasztott igé­nyeknek a 42/1958 Gyűjt. sz. törvény értelmében való bejelentéséről. A hirdetmény értelmében azok a kér­vényezők, akik igényt tartanak az ilyen vagyon kárpótlására, azt (az előírásos nyomtatványon) bejelenthe­tik a pénzintézetek és vállalatok köz­ponti felszámolójánál: Prága I., Malá Strana, Dražického nám. 7 szám alatt. A Szlovákiában lakó kérvényezők csökken az egy körzetre eső lakos­ság átlagos száma, mely 1954-ben, 4478, 1958-ban már csak 4185 volt. Ez lehetővé teszi az egyes körzetek­ben az egészségügyi szervek mun­kájának állandó javulását. A szakor­vosok helyes széthelyezésének ered­ményeként ma már minden járásra jut nő- és gyermekorvos. Több mint 320 körzet mentőautóval van felsze­relvé. 860 tanácsadó működik vidé­ken a nők és gyermekek számára. Az utóbbi években új kórházak épí­tésével 1400 Sggyal bővült ezek be­fogadóképessége, 8 új kórház pedig épülőfélben van, építésüket ez idén és 1961-ben fejezik be. Több mint 40 járási-egészségügyi központ ma már poliklinikai módszerrel dolgo­zik. Sokkal sűrűbb lett a gyógyszer­tárak száma, 368 gyógyszertár kö­zül 161 a falvakon (nem járási szék­helyeken) műkjdik, ezenkívül 216 gyógyszerkiadó tevékenykedik a fal­vakon. 1955-től 6 körzeti egészség­ügyi központ létesült a beruházási építkezés keretében, további öt- épí­tését pedig ez idén fejezik be. E nagy fejlődés ellenére az egészségügyi gondoskodás mégsem éri el vidéken a nagyobb városok és ipari köz­pontok színvonalát. Mint már fentebb említettük, ez a kérdés szorosan össze­függ számos fontos probléma megoldá­sával, amint az a Szlovák Nemzeti Ta­nács szociális és egészségügyi bizottsága tanácskozásának anyagából és a képvi­selők hozzászólásaiból is kitűnik. A vidék egészségügyének legfontosabb problémái közé tartozik elegendő egész­séges ivóvíz biztosítása és a mai köve­telményeknek megfelelő lakáskultúra megteremtése. Mindkét probléma alap- i vető oka az előző kizsákmányoló rend- i szerek átkos örökségeként maradt ránk, | emelkedett. Az EFSZ-ek közös állo­mánya ugyanezen idő alatt 2186 ál­lattal növekedett. A sertésállomány 100 hektár szántóterületre. eső sű­rűsége 8,6-al növekedett. Egy év alatt a tejhozam egy tehén után 26 literrel emelkedett, ezen a téren a legjobb eredményeket a lelesziek, perbenyíkiek, és kistárkányiak érték el 2300-2352 liter tej termelésével. A járási pártkonferencia küldöttei közt a régi szövetkezeti tagokon kí­vül már ott voltak a fiatal párttagok is. Igen élénk volt a vita s a fel­szólalók a tavaszi munkára való fel­készülésről, a múltban a nagyüzemi gazdálkodásra gátlólag hatő szőlő­területek összpontosításáról és a ter­melésben lemaradt szövetkezetek munkájának megjavításáról beszél­tek. Palágyi János, a leleszi EFSZ elnö­ke visszatekintett az elmúlt tíz évre. — Büszkeséggel kell, hogy eltöltsön minden kommunistát az a hatalmas változás — mondotta —, ami a járás falvaiban végbe ment. ' A tíz évvel ezelőtt megindítottt nagyüzemi gaz­dálkodás nemcsak Leleszen, hanem a járás többi községeiben is több mil­liós értékű közös vagyont eredmé­nyezett. A közös gazdálkodás tovább­fejlesztése érdekében a terv muta­tószámainak ellenőrzését, az intenzí­vebb gazdálkodást, a talajjavítást, a gépek jobb kihasználását ajánlotta. Bodnár elvtárs Kövesdről, Ferenc elvtárs Szentesről, valamint a zété­nyi és bodrogszerdahelyi falusi párt­szervezetek küldöttei a falujukban legaktuálisabb kérdésről, a szőlő összpontosításáról, a túlméretezett háztáji gazdálkodás megszüntetéséről, a tej, tojás begyűjtésének biztosítá­sáról beszéltek. A felszólalásokból érezhető volt a falusi és üzemi pártszervezetek fe­lelősségérzete a gazdasági és kultu­rális fejlődésért. Megmutatkozott, hogy a feladatok megoldását nem a járástól várják, hanem a helyi vi­szonyokhoz mérten saját maguk akarják megoldani őket. Mózes Sándor igényeiket a körzeti felszámolónál: Bratislava, ul. Červenej Armády 1 sz. alatt jelentik be. A jelentkezési íve­ket 1959. június 30-ig kell benyúj­tani. A Pénzügyminisztérium figyelmez­teti az érdekelt feleket, hogy a Kár­pát-Ukrajna területén hagyott va­gyon összeírására a 8/1947. Gyűjt. sz. kormányrendelet értelmében 1947< mýrcius 31-ig a Belügyminisztérium­hoz benyújtott jelentkezések pótol­ják a fenti hirdetmény értelmében benyújtandó jelentkezéseket. melyeket ez ideig még nem tudtuk kel­lően megoldani. Hazánkban például az egy lakosra eső átlagos lakóterület 11,8 négyzetmétert tesz ki. Ezzel szemben Csallóköz 19 köz­ségében a bratislavai kerületi higiéniai intézet által végzett kutatás szerint az egy lakosra eső átlagos lakóterület 2,8— 7,56 négyzetmétert tesz ki. Ha ehhez még tekintetbe vesszük azt is, hogy a régi házak és sok esetben az újabbak is nélkülözik a szükséges egészségügyi követelményeket, akkor fogalmat alkot­hatunk arról, milyen sokoldalú gondos­kodásra és nagy erőfeszítésre van szük­ség e probléma megoldásához falvainkon. A lakások építésénél még mindig sok hiba fordul elő a vidéken. Az építkezők nagy része nem gondol az egészségügyi követelmények betartására, és az is nagy hiba, hogy az építkezések területi el­helyezését nem irányítják kellőképpen. Falvaink nagy többségében azt látjuk, hogy főként a forgalmas utak mellett építkeznek, aminek következménye az új települések levegőjének fokozott szeny­nyeződése, másrészt észre kell vennünk, hogy az új építkezésekkel egyidejűleg nem veszik tekintetbe a központosított kanalizáció és vízellátás lehetőségét. Az egyéni lakásépítésnél sok esetben für­dőszoba nélkül épülnek a lakások. Mind­ezek a fogyatékosságok egyrészt a hi­giéniai és járványmegelőző szolgálat munkájának elégtelenségét mutatják, másrészt azt, hogy az építkezni akaró lakosság számára még ma sem dolgoz­ták ki a megfelelő lakástípusok terve­zeteit, melyek közül a vidék jellegének és saját szükségleteinek megfelelő típust kiválaszthatnák, s mely teljes mértékben fedné az egészségügyi követelményeket és a vidéki élet szükségleteit. E hiány pótlása a tervező szervek egyik nagyon fontos feladata. Pártunk Központi Bíró­sága legutóbbi határozatában " kitűzte, ha­zánkban a lakásproblémának lényegében 1970-ig történő megoldását. E feladat következetes teljesítése lehetővé teszi, hogy a legközelebbi évekl«tn falvakon A A Pénzügyminisztérium közleménye JJJ SZÖ 4 * 1959. március 12.

Next

/
Thumbnails
Contents