Új Szó, 1959. február (12. évfolyam, 31-58.szám)

1959-02-09 / 39. szám, hétfő

A Szovjetunió külügyminisztériumának nyilatkozata Az USA lehetetlenné teszi az atomés hidrogénfegyver-kísérletek beszüntetésére vonatkozó egyezmény megkötéséi Moszkva (ČTK) - A TASZSZ jelentése szerint a Szovjetunió külügyminisztériuma nyilatkozatot adott ki, amelyben a szovjet kormány állást foglal az USA külügyminisztériumának január 24-i nyilatkozatával kapcsolatban, amily a földalatti nukleáris robbantások megállapításának úgynevezett új adatairól szól. A szovjet kormány az USA külügyminisztériuma ezen nyilatkozatából arra következtet, hogy az USA kormánya a fontos kérdések egész sorában továbbra is olyan álláspontra helyezkedik, amely valójában lehetetlenné teszi az atom- és hidrogénfegyverkísérletek beszüntetésére vonatkozó egyezmény megkötését. Amennyiben az USA kormánya egyetért a nukleáris fegyverkísérletek beszüntetésével időbeni korlátozás nélkül, vagyis örök időkre és ezt szerződésileg akarja megerősíteni, természetesen a múlhatatlanul szükséges ellenőrző rendszer megteremtésével, — erre a kérdésre világos választ kell adnia. Azonban ezt mindeddig nem tette meg. A szavazás módját illetőleg abban az ellenőrző bizottságban, amely felügyelne az atom- és hidrogénfegyverkísérletek beszüntetésére vonatkozó szerződés teljesítésére, a Szovjetunió külügyminisztériuma megállapítja, hogy a szovjet kormány hajlandó olyan módot keresni, amely biztosítaná valamennyi szerződő fél egyenjogúságát és egyenlő mértékben tartaná tiszteletben érdekeit. A szovjet kormány úgy véli — hangzik a nyilatkozatban —, hogy a nukleáris fegyverekkel rendelkező valamennyi állam érdekeinek megfelelne a szavazás olyan módja az ellenőrző bizottságban, amelynél az alapvető kérdésekre vonatkozó határozatokat az egyezmény eredeti résztvevői, vagyis a Szovjetunió, az USA és Nagy-Britannia közötti megállapodás alapján fogadnák el, mégpedig a procedurális kérdésekben egyszerű szavazattöbbség alapján. Meg lehetne állapodni a kérdés más megoldásában is, vagyis, hogy közvetlenül a szerződésben lennének kijelölve azok a kérdések, amelyekről határozni kellene a szerződés eredeti részvevői között történt megállapodás alapján. A Szovjetunió külügyminisztériumának nyilatkozata hangsúlyozza, hogy az USA azon követelménye, miszerint a Szovjetunió területén létesítendő ellenőrző állomások személyzetében ne legyen egyetlen szovjet állampolgár sem, teljesen világosan azt mutatja, hogy az USA az ellenőrző állomásokat nem az ellenőrző rendszer hatékony tevékenységének biztosítására akarja felhasználni. Az USA követelménye vagy arra irányul, hogy meghiúsítsa az egyezmény elérését, vagy pedig arra, hogy az ellenőrző állomások úgynevezett személyzetének köpönyege alatt a Szovjetunió egész területén a nemzetközi ellenőrző apparátus védelme alatt a lehető legnagyobb számú kémet helyezze el. A szovjet kormány úgy véli, hogy amennyiben az USA valóban az atomés hidrogénfegyverkísérletek beszüntetésére vonatkozó egyezmény elérésére törekszik, abba kell hagynia az arra irányuló kísérleteket, hogy olyan ellenőrző rendszert kényszerítsen ki, amely a Szovjetuniót nem egyenjogú helyzetbe hozná az USÁ-val és a katonai tömbökben tömörült partnereivel szemben. A szovjet kormány reméli, hogy az USA kormánya kellő figyelemmel áttanulmányozza a szovjet kormány ezen megjegyzéseit és hogy az atom- és hidrogénfegyverkísérletek beszüntetése kérdésének megoldását mindenképpen elősegíti, amit valamennyi nemzet türelmetlenül vár. A Szovjetunió — hangsúlyozza a Szovjetunió külügyminisztériuma — továbbra is kitart azon erőfeszítésében, hogy ez az egyezmény mielőbb létrejöjjön. AZ INDIÁN EXPRESS lap jelentése szerint Ghulam Mohammed Baksi, Dzsamtnu és Kasmír állam miniszterelnöke egy sajtóértekezleten élesen tiltakozott az ellen, hogy Pakisztánban fokozták a propagandát Kasmír ellen. (CTK) A J5EMOCRACIA argentin lap tudósítása szerint Tucumán városban az utóbbi időben tbbb tüntetés volt az Amerikai Egyesült Államok ellen. (ČTK) Dulles Adenauerral tárgyalt Bonn (ČTK) - John Foster Dulles, az USA államtitkára február 7-én Bonnban 3 órán át tárgyalt Adenauer nyugatnémet kancellárral a Nyugatnak a német kérdésben követett taktikája kérdéséről. A tanácskozás befejezése után nem volt hajlandó az újságíróknak bármit is elárulni. A tanácskozást vasárnap délelőtt folytatták. Munkanélküliség Michigan amerikai államban Detroit (ČTK) - A hatalmas gépkocsiiparral rendelkező amerikai Michigan államban élő munkások számára súlyos probléma a munkanélküliség. Bár az autóiparban a termelés a múlt évihez viszonyítva az utóbbi időben némileg fokozódott, az alkalmaztatásban levő dolgozók száma egyre csökken. Ez év januárjában a General Motors társaság üzemeiben 67 000-reI, a Ford-gyárakban 21000rel kevesebben dolgoztak, mint tavaly. Michigan államban ma 200 000 a munkanélküliek száma. Ezek közül sokan már kimerítették a munkanélküli segélyt. Michigan állam kormányzója kijelentette, hogy a munkanélküliség 1959-ben is tovább fog tartani. A Berjoszka sikere az USÁ-ban A Berjoszka szovjet művészegyüti tes háromhónapos körútjáról érke[ zik vissza hazájába. 87 vendégszereplése volt az Amerikai Egyesült | Államokban és hat Kanadában. , A Berjoszka előadásait a színházak• ban és hangversenytermekben több [ mint 250 000 amerikai tekintette meg. Azoknak az amerikaiaknak a | száma, akik a szovjet müvészi együttes előadásaiban a televízorok I képfelületein gyönyörködhettek, több millióra tehető. A sajtó rend' kívül elismerőleg nyilatkozott a \ láncegyüttes művészetéről. Az együttes körútját szervező impresszárió kijelentette, hogy az előadások az amerikaiak körében az orosz nép és gazdag kultúrája irátii ti hatalmas érdeklődést váltottak ki. ALBÁNIÁBAN nagy figyelmet szentelnek a munkások szakképzettsége fokozásának. Ma az albán munkások 70 százaléka szakképzett. Tekintettel arra, hogy az albán ipar gyakorlatilag csupán a felszabadulás utáni években kezdett fejlődni, ez kétségkívül óriási sikert jelent. (ČTK) DORTMUND. nyugat-németországi város lakossága február 7-én tiltakozott az angol rakétatémaszpont építése ellen. (ČTK) A VARSÓI Nemzeti Múzeumban február 7-ér. ünnepélyesen megnyitották a történelmi emlékek kiállítását. Ezeket az emléktárgyakat a hitleristák támadása előtt Krakkóból külföldre vitték és a háború Idején Kanadában őrizték. (ČTK) A CANAVERAL-FOKON február 6-án kilőtték a Titan jelzésű amerikai inter• kontinentális ballisztikus lövedéket. Az | amerikai hírügynökségek jelentése szerint I két percig, amíg jól működött a rakéta i első foka. a Titan nem tért el kijelölt i útjáról és mintegy 200 mérföldnyi utat tett meg. A Titan 50 mérföldnyi magasságot ért el és azután az Atlanti-óceán hullámaiba esett. (ČTK) \Z ANGOL LAPOK hírt közölnek arról, hogy az anqol halászhajók ismét megsértik Izland felségvizeit. (ČTK) Korea népe ünnepli a koreai néphadsereg megalakításának 11. évfordulóját Fenjan (ČTK) - Február 7-én Fenjanban népgyűlést tartottak a koreai néphadsereg megalakítása 11. évfordulója alkalmából. A tömeggyülésen részt vettek a Koreai Munkapárt, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormányának és hadseregének képviselői. A népgyűlésen Se < Csűr, a koreai néphadsereg politikai igazgatóságának főnöke mondott beszédet. Hangsúlyozta, hogy Korea népe békét és az ország mindkét részének békés egyesítését óhajtja. Hogyha azonban országát megtámadják, korszerű fegyverekkel és harci tapasztalatokkal rendelkező hadserege felkészülten áll az agresszor visszaverésére. THOMAS GATES, az USA tengerészeti minisztere bejelentette Eisenhower elnöknek, hogy julius 1-vel leköszön miniszteri tisztségéről és visszatér magánkereskedelmi foglalkozásához. Gates kormánybalépése előtt bankár volt. (ČTK) Az NDK nemzetvédelmi minisztere Németország katonai statútumáról Berlin (ČTK) - A Berliner Zeitung február 7-én közölte Willi Stophnak, a Német Demokratikus Köztársaság nemzetvédelmi miniszterének interjúját arról a katonai statutumról, amelyet Németországnak a német békeszerződésre vonatkozó szovjet javaslat szerint kellene kapnia. Willi Stoph miniszter elsősorban rámutatoťt arra, hogy a békeszerződés javaslata 28. cikkelyének azon határozatai, amelyek Németországnak megtiltják az atomfegyverek és más tömegpusztító eszközök gyártását és a velük való kísérletezést, teljes mértékben megfelelnek a német nép és valamennyi szomszédja érdekeinek. Ezen határozatok célja az, hogy az Adenauer és Strauss köré csoportosult revansista militaristákat megfossza a legveszedelmesebb támadó fegyverektől. A nyugatnémet militaristák ezekkel a fegyverekkel először „kis háborút" akarnak szítani a Német Demokratikus Köztársaság ellen és azután az Amerikai Egyesült Államok oldalán „nagy háborút" a szocialista tábor ellen és valóra akarják váltani reakciós programjukat „az új európai rend bevezetésére". Németország egyesítése útjának egyengetése és a béke érdekében ezért NyugatNémetországból el kell tűnniük az atomfegyvereknek és rakétáknak. A nyugatnémet kormány azon érvelését, hogy a szovjet javaslat elfogadásával Németország „fegyvertelenné" válna, Willi Stoph merő hazugságnak és a javaslat visszautasítása ürügyének minősítette. Németország, vagyis a jelenlegi fennálló két német állam nem lenne fegyvertelen már csak azért sem, mert a német békeszerződés politikai határozatai gyakorlatilag megteremtik az európai kollektív biztonság rendszerét. Ezenkívül a békeszerződési javaslat 36. cikkelye Németországnak megengedi, hogy az ország védelmére saját nemzeti fegyveres erőket tartson fenn. Willi Stoph elutasította továbbá a nyugat-németországi kormánykörök és sajtó azon demagóg állítását, hogy „a szovjet javaslatok valóra váltása a Nyugat egyoldalú visszavonulását jelenti, amelynek le kellene mondania a Bundeswehr atomfelfegyverzéséről", „Mi nem hoztuk a bonni kormányt abba a helyzetbe, hogy kénytelen legyen lemondani arról, (az atomfegyverekről), amit az NDK egyáltalán nem vezetett be" fejezte be beszédét Willy Stoph. Heusinger tábornok a nyugatnémet ifjúságról Bonn (ČTK) Heusinger tábornok, a nytj-í gatnémet hadsereg főfelügyelője február 6-án a Kölnische Rundschau tudósítójával folytatott beszélgetésében beismerte, hogy a Német Szövetségi Köztársaság ifjúsága nem mutat sok készséget arra, hogy a hadseregben szolgáljon. ,;Nem titok, hogy sok fiatalember tartózkodóan viselkedik a katonai szolgálattal szemben — mondotta Heusinger volt hitlerista tábornok —, főképpen az Idősebbek, akik még emlékeznek a háborúra, bizalmatlanok politikai életünké kel és a katonai szolgálattal szemben." Heusinger beismerte, hogy a bonni militaristák abban az ifjúságban bíznak, amely nem emlékszik a háború borzalmaira. Heusinger ezeket a fiatalokat jó katonai anyagnak tekinti, mert „gondtalanságukat támogatja a korszerű katonai kiképzés, valamint a szellemi vezetés elveinek megvalósítása", vagyis az eszmei átformálás az agresszív imperialista tervek szellemé-! ben. Fidél Castro a kubai földreformról Havanna (ČTK) - Fidél Castro, a kubai fegyveres erők főparancsnoka február 5-én közölte, hogy a kormány a parasztok között felosztja a külföldi társaságok vagyonát és az öszszes nagybirtokokat. Fidél Castro Manzanillóban 120 000 ember előtt kijelentette, hogy a hatalmas külföldi társaságok a földet „jobbára azzal szerezték, hogy megrabolták az államot" és hogy minden bizonnyal tiltakozni fognak. Castro hangsúlyozta, szükséges, hogy a kubai nép ezért egységes és éber legyen. Rámutatott arra, hogy az ellenség Kuba szigetén és a külföldön is arra törekszik, hogy az ország jelenlegi nehézségeit a kubai nép egységének megbontására használja fel. A legutóbbi hírek szerint a fegyveres felkelés idején kiadott földreformtörvénnyel összhangban az állami föld felét azok között a parasztok között osztják ki, akiknek nincs egyáltalán földjük, vagy pedig csak csekély kiterjedésű termőfölddel rendelkeznek. Kuba szigetén a cukornád a legfőbb mezőgazdasági termény. Az USA társaságai hatalmas cukornádültetvényekkel rendelkeznek. Kuba keleti tájain a cukornádültetvények 87 százaléka külföldi tulajdonosok, főkép-* pen amerikaiak kezén van. A sajtó közlése szerint Castro az Oriente tartomány különféle városai* ban tartott értekezleteken és gyűlése' ken hangsúlyozta, hogy a földreform a kubai gazdaság megerősítésének csupán első lépése. A kubai kormány további sürgős intézkedései közé tartozik a kubai kereskedelmi flottat megteremtése, új hivatalok létesítése, a jelenlegi adórendszer felülvizsgálása, amely adórendszer megkárosítja Kuba érdekeit és előnyös a külföldi monopolista tőke számára. Végre kell hajtani a népnek előnyös terveket. A kubai kormány új terve nyugtalanítja a kubai gazdasági életet ellenőrző észak-amerikai monopóliumokat. Amerikai reakciós lapok élesen támadják Kuba népi szocialista pártját, amely a nép felszabadításáért és a demokratikus újításokért küzd. Macmillan angol miniszterelnök ez év február végére bejelentett moszkvai útja nagy jelentőségű az angolszovjet kapcsolatok terén. Churchill 1942. évi emlékezetes moszkvai útja óta 17 év telt el. Azóta első ízben történik, hogy Nagy-Britannia miniszterelnöke ismét útra kel Moszkvába. Itt nem formális udvariassági látogatásról van szó, amit egyébként Nagy-Britanniában rendszerint a királyi pár végez. Macmillan moszkvai útja kétségkívül elsőrendű jelentőségű nemzetközi esemény és kedvező körülmények között pozitív következményekkel járhat. A Szovjetunió részéről a háború utáni években nemegyszer történt közeledés az angol-szovjet kapcsolatok megjavítására, főképp a kereskedelem terén, valamint a második világháborúban kötött szövetség tagjai közötti szoros együttműködésre irányuló törekvés a nagy nemzetközi problémák megoldása érdekében. Az igazságnak megfelelően le kell szögezni, hogy a szovjet kormány ezen erőfeszítése az angol kormánynál távolról sem találkozott olyan megértéssel, amely várható volt Anglia helyzetére és érdekeire való tekintettel. Ennek oka az volt, hogy az angol politikát a NATO irányvonalának vetették alá, amelyet főképpen az amerikaiak és az utóbbi időben a nyugatnémet hatalmi erők szabtak meg. Ebbe a kategóriába tartoznak azok az okok is, amelyek miatt nagyon sok nem valósult meg abból, amit a szovjet államférfiak 1956 tavaszán NagyBritanniában tett emlékezetes látogatása ígért. Kivételt képez az angolszovjet kereskedelmi árucsere-forgalom megújítása, amely azonban napjainkig a valódi lehetőségek szlnvonnala alatt maradt. Azóta érvényben Macmillan moszkvai útjáról volt az a meghívás, amelyet a Szovjetunió Edenhez, az akkori miniszterelnökhöz intézett a Szovjetunió meglátogatására és amely most természetszerűen útódjára, Harold Macmillanra ruházódott. Az angol kormány — amint arról a külföldi sajtó beszámol — a mostani időt választotta Macmillan útjának megvalósítására, mégpedig több okból. Az egyik ok belpolitikai, mégpedig a parlamenti választások májusi időpontjának valószínűsége. A második ok gazdasági. Nagy-Britannia érdeke a kereskedelmi kapcsolatok fokozása, tekintettel arra, hogy Nyugat-Európában nehézségek merültek fel a közös piaccal kapcsolatban. Ezenkívül e találkozásnak külpolitikai okai is vannak. Ezeket az okokat az angol sajtó is nagyobbrészt cikkei végén közli. Mivel azonban elsősorban a Közép-Európát illető kérdésekről van szó. érdeklődésünk szükségképp erre irányul. Az angol kormánynak most nem csekély érdeke, hogy Moszkvában megtárgyalja Németország, Nyugat-Berlin és az európai biztonság kérdéseit. Mindezek olyan problémák, amelyek minket is rendkívül érdekelnek. Napjainkban, főképpen a Szovjetunió múlt évvégi kezdeményező akcióinak következtében, ezek a kérdések a világpolitika előterébe kerültek. Jóllehet, ezek a javaslatok, főképp a Nyugat-Berlin ügyében tett szovjet lépés, kétségkívül meggyorsították Macmillan útja diplomáciai indokainak megérését, azt a nézetet valljuk, hogy Nagy-Britanniának komoly és sürgős saját okai is vannak, hogy a közép-európai fejlemények dolgában és különösen a német kérdésben kivezető utat találjon a zsákutcából, amelybe a Nyugat hibájából e problémák jutottak. Az angol kormánynak a német kérdésben elfoglalt álláspontja közvéleményünk számára a háború utáni években nehezen volt megérthető. Ez azért volt így, mert az angolok részvétele a német militarizmus felélesztésében Nyugat-Németországban teljes ellentétben állott Anglia történelmi tapasztalataival és nemzeti érdekeivel. Heuss bonni elnök látogatása, akit az angol közvélemény teljesen hűvösen, sőt elutasítóan fogadott, megmutatta, hogy az Adenauerrel való szövetség a valóságban nem talál támogatásra az angol nép körében. Azonban főképpen az életből vett tények azok, amelyek ma az angal politikai körökben is utat törnek a realisztikusabb gondolkodásnak. Megmutatkozik ugyanis, hogy a bonni uralkodó osztálynak alapjában véve ugyanaz a viszonya Nagy-Britanniával szemben, amely viszony annak idején II. Vilmos jelszavában tükröződött vissza: — Gott, strafe England (Isten, büntesd Angliát)... Macmillan miniszterelnök, akinek hazája a Szovjetunió oldalán a hitleri Németország ellen harcolt, amely Né- j metország nyíltan hirdette Anglia el- I pusztításának programját, minden bi- 1 zonnyal nem veheti könnyen napjainkig a valódi lehetőségek színvomet militarizmus felújítása olyan méreteket öltött, ami súlyos aggodalmat kelt egész Európában, beleértve Angliát is. Néhány évvel ezelőtt talán még illúzióban ringathatta valaki magát a „megváltozott" Kruppról, ma azonban ez már csupán hiú ábránd. Számos lehetősége van annak, hogyan kell gátat vetni az áldatlan fejleményeknek. Egyébként maga az angol kormány volt az, amelyik a megoldás ilyen módjával állt elő már 1954-ben. Tekintettel azokra a fontos változásokra, amelyeket a németországi helyzet megkövetel, lehetséges volna minden hasonló gondolatot komolyan megtárgyalni. Egész Európa közös érdeke, hogy a lehető leggyorsabban lépjen azon veszedelem elhárításának útjára, amely veszedelem a nyugat-németországi militarizmus növekvő hatalmából ered. Erre meg lehet találni azokat a formákat is, amelyek kellő kezességet nyújtanak Nyugatnak és Keletnek is. Az egyik kezesség már ma égetően sürgős és mindannyiunk érdekében áll. Ez a Nyugat-Németország revansista tervei elleni kezesség. Egy angol félhivatalos lap vezércikkében azt írta, hogy Nagy-Britanniában ma „több készség mutatkozik arra, hogy kivizsgálják a fegyverek ellenőrzése tervének értékét a középeurópai területen". Aki ismeri a félhivatalos angol lap óvatosságát, tudja, hogy ezek a szavak értékesek és örömmel kell azokat fogadni. Eny azonban mindenki előtt világos: minden előrehaladás összeférhetetlen azzal, hogy az angol politikát alávess sék Konrád Adenauer akaratának. Macmillan útjának jelentősége bizonyára nem korlátozódik csupán arra a dologra, amelynek a legnagyobb figyelmet szenteltük. A tárgyalások sikerét azonban csak egy esetben láthatjuk biztosítva. Akkor, hogyha angol részről a tárgyalásokat NagyBritannia, egész Európa és a világbéke érdekeivel összhangban fogják' vezetni. Jlrí Hochman i Ű.T SZŐ 3 * 1959. február A