Új Szó, 1959. február (12. évfolyam, 31-58.szám)

1959-02-09 / 39. szám, hétfő

A Szovjetunió külügyminisztériumának nyilatkozata Az USA lehetetlenné teszi az atom­és hidrogénfegyver-kísérletek beszüntetésére vonatkozó egyezmény megkötéséi Moszkva (ČTK) - A TASZSZ jelentése szerint a Szovjetunió külügymi­nisztériuma nyilatkozatot adott ki, amelyben a szovjet kormány állást fog­lal az USA külügyminisztériumának január 24-i nyilatkozatával kapcsolat­ban, amily a földalatti nukleáris robbantások megállapításának úgyneve­zett új adatairól szól. A szovjet kormány az USA külügyminisztériuma ezen nyilatkozatából arra következtet, hogy az USA kormánya a fontos kérdések egész sorában továbbra is olyan álláspontra helyezkedik, amely valójában lehetetlenné teszi az atom- és hidrogénfegyverkísérletek be­szüntetésére vonatkozó egyezmény megkötését. Amennyiben az USA kormánya egyetért a nukleáris fegyverkísérletek beszüntetésével időbeni korlátozás nélkül, vagyis örök időkre és ezt szerződésileg akarja megerősíteni, természetesen a múlhatatlanul szük­séges ellenőrző rendszer megterem­tésével, — erre a kérdésre világos választ kell adnia. Azonban ezt mind­eddig nem tette meg. A szavazás módját illetőleg abban az ellenőrző bizottságban, amely fel­ügyelne az atom- és hidrogénfegyver­kísérletek beszüntetésére vonatkozó szerződés teljesítésére, a Szovjetunió külügyminisztériuma megállapítja, hogy a szovjet kormány hajlandó olyan módot keresni, amely biztosí­taná valamennyi szerződő fél egyen­jogúságát és egyenlő mértékben tar­taná tiszteletben érdekeit. A szovjet kormány úgy véli — hangzik a nyilatkozatban —, hogy a nukleáris fegyverekkel rendelkező valamennyi állam érdekeinek megfe­lelne a szavazás olyan módja az el­lenőrző bizottságban, amelynél az alapvető kérdésekre vonatkozó hatá­rozatokat az egyezmény eredeti résztvevői, vagyis a Szovjetunió, az USA és Nagy-Britannia közötti meg­állapodás alapján fogadnák el, még­pedig a procedurális kérdésekben egyszerű szavazattöbbség alapján. Meg lehetne állapodni a kérdés más megoldásában is, vagyis, hogy közvet­lenül a szerződésben lennének kije­lölve azok a kérdések, amelyekről határozni kellene a szerződés eredeti részvevői között történt megállapo­dás alapján. A Szovjetunió külügyminisztériumá­nak nyilatkozata hangsúlyozza, hogy az USA azon követelménye, miszerint a Szovjetunió területén létesítendő ellenőrző állomások személyzetében ne legyen egyetlen szovjet állampol­gár sem, teljesen világosan azt mu­tatja, hogy az USA az ellenőrző állo­másokat nem az ellenőrző rendszer hatékony tevékenységének biztosítá­sára akarja felhasználni. Az USA kö­vetelménye vagy arra irányul, hogy meghiúsítsa az egyezmény elérését, vagy pedig arra, hogy az ellenőrző állomások úgynevezett személyzeté­nek köpönyege alatt a Szovjetunió egész területén a nemzetközi ellenőr­ző apparátus védelme alatt a lehető legnagyobb számú kémet helyezze el. A szovjet kormány úgy véli, hogy amennyiben az USA valóban az atom­és hidrogénfegyverkísérletek beszün­tetésére vonatkozó egyezmény eléré­sére törekszik, abba kell hagynia az arra irányuló kísérleteket, hogy olyan ellenőrző rendszert kényszerítsen ki, amely a Szovjetuniót nem egyenjogú helyzetbe hozná az USÁ-val és a ka­tonai tömbökben tömörült partnerei­vel szemben. A szovjet kormány re­méli, hogy az USA kormánya kellő figyelemmel áttanulmányozza a szov­jet kormány ezen megjegyzéseit és hogy az atom- és hidrogénfegyverkí­sérletek beszüntetése kérdésének megoldását mindenképpen elősegíti, amit valamennyi nemzet türelmetle­nül vár. A Szovjetunió — hangsúlyoz­za a Szovjetunió külügyminisztériu­ma — továbbra is kitart azon erőfe­szítésében, hogy ez az egyezmény mielőbb létrejöjjön. AZ INDIÁN EXPRESS lap jelentése sze­rint Ghulam Mohammed Baksi, Dzsam­tnu és Kasmír állam miniszterelnöke egy sajtóértekezleten élesen tiltakozott az el­len, hogy Pakisztánban fokozták a pro­pagandát Kasmír ellen. (CTK) A J5EMOCRACIA argentin lap tudósítása szerint Tucumán városban az utóbbi idő­ben tbbb tüntetés volt az Amerikai Egye­sült Államok ellen. (ČTK) Dulles Adenauerral tárgyalt Bonn (ČTK) - John Foster Dulles, az USA államtitkára február 7-én Bonnban 3 órán át tárgyalt Aden­auer nyugatnémet kancellárral a Nyugatnak a német kérdésben köve­tett taktikája kérdéséről. A tanács­kozás befejezése után nem volt haj­landó az újságíróknak bármit is el­árulni. A tanácskozást vasárnap dél­előtt folytatták. Munkanélküliség Michigan amerikai államban Detroit (ČTK) - A hatalmas gép­kocsiiparral rendelkező amerikai Mi­chigan államban élő munkások szá­mára súlyos probléma a munkanélkü­liség. Bár az autóiparban a termelés a múlt évihez viszonyítva az utóbbi időben némileg fokozódott, az al­kalmaztatásban levő dolgozók száma egyre csökken. Ez év januárjában a General Motors társaság üzemeiben 67 000-reI, a Ford-gyárakban 21000­rel kevesebben dolgoztak, mint ta­valy. Michigan államban ma 200 000 a munkanélküliek száma. Ezek közül sokan már kimerítették a munkanél­küli segélyt. Michigan állam kor­mányzója kijelentette, hogy a mun­kanélküliség 1959-ben is tovább fog tartani. A Berjoszka sikere az USÁ-ban A Berjoszka szovjet művészegyüt­i tes háromhónapos körútjáról érke­[ zik vissza hazájába. 87 vendégsze­replése volt az Amerikai Egyesült | Államokban és hat Kanadában. , A Berjoszka előadásait a színházak­• ban és hangversenytermekben több [ mint 250 000 amerikai tekintette meg. Azoknak az amerikaiaknak a | száma, akik a szovjet müvész­i együttes előadásaiban a televízorok I képfelületein gyönyörködhettek, több millióra tehető. A sajtó rend­' kívül elismerőleg nyilatkozott a \ láncegyüttes művészetéről. Az együttes körútját szervező impresszárió kijelentette, hogy az előadások az amerikaiak körében az orosz nép és gazdag kultúrája iráti­i ti hatalmas érdeklődést váltottak ki. ALBÁNIÁBAN nagy figyelmet szentel­nek a munkások szakképzettsége fokozá­sának. Ma az albán munkások 70 száza­léka szakképzett. Tekintettel arra, hogy az albán ipar gyakorlatilag csupán a fel­szabadulás utáni években kezdett fejlődni, ez kétségkívül óriási sikert jelent. (ČTK) DORTMUND. nyugat-németországi város lakossága február 7-én tiltakozott az an­gol rakétatémaszpont építése ellen. (ČTK) A VARSÓI Nemzeti Múzeumban február 7-ér. ünnepélyesen megnyitották a törté­nelmi emlékek kiállítását. Ezeket az em­léktárgyakat a hitleristák támadása előtt Krakkóból külföldre vitték és a háború Idején Kanadában őrizték. (ČTK) A CANAVERAL-FOKON február 6-án kilőtték a Titan jelzésű amerikai inter­• kontinentális ballisztikus lövedéket. Az | amerikai hírügynökségek jelentése szerint I két percig, amíg jól működött a rakéta i első foka. a Titan nem tért el kijelölt i útjáról és mintegy 200 mérföldnyi utat tett meg. A Titan 50 mérföldnyi magassá­got ért el és azután az Atlanti-óceán hullámaiba esett. (ČTK) \Z ANGOL LAPOK hírt közölnek arról, hogy az anqol halászhajók ismét meg­sértik Izland felségvizeit. (ČTK) Korea népe ünnepli a koreai néphadsereg megalakításának 11. évfordulóját Fenjan (ČTK) - Február 7-én Fenjanban népgyűlést tartottak a ko­reai néphadsereg megalakítása 11. évfordulója alkalmából. A tömeggyü­lésen részt vettek a Koreai Munka­párt, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormányának és hadse­regének képviselői. A népgyűlésen Se < Csűr, a koreai néphadsereg politikai igazgatóságá­nak főnöke mondott beszédet. Hangsúlyozta, hogy Korea népe békét és az ország mindkét részének bé­kés egyesítését óhajtja. Hogyha azon­ban országát megtámadják, korsze­rű fegyverekkel és harci tapasztala­tokkal rendelkező hadserege felké­szülten áll az agresszor visszaverésé­re. THOMAS GATES, az USA tengerészeti minisztere bejelentette Eisenhower el­nöknek, hogy julius 1-vel leköszön mi­niszteri tisztségéről és visszatér magán­kereskedelmi foglalkozásához. Gates kor­mánybalépése előtt bankár volt. (ČTK) Az NDK nemzetvédelmi minisztere Németország katonai statútumáról Berlin (ČTK) - A Berliner Zeitung február 7-én közölte Willi Stophnak, a Német Demokratikus Köztársaság nemzetvédelmi miniszterének inter­júját arról a katonai statutumról, amelyet Németországnak a német bé­keszerződésre vonatkozó szovjet ja­vaslat szerint kellene kapnia. Willi Stoph miniszter elsősorban rámutatoťt arra, hogy a békeszerző­dés javaslata 28. cikkelyének azon határozatai, amelyek Németországnak megtiltják az atomfegyverek és más tömegpusztító eszközök gyártását és a velük való kísérletezést, teljes mér­tékben megfelelnek a német nép és valamennyi szomszédja érdekeinek. Ezen határozatok célja az, hogy az Adenauer és Strauss köré csoporto­sult revansista militaristákat meg­fossza a legveszedelmesebb támadó fegyverektől. A nyugatnémet milita­risták ezekkel a fegyverekkel először „kis háborút" akarnak szítani a Né­met Demokratikus Köztársaság ellen és azután az Amerikai Egyesült Álla­mok oldalán „nagy háborút" a szocia­lista tábor ellen és valóra akarják váltani reakciós programjukat „az új európai rend bevezetésére". Német­ország egyesítése útjának egyengeté­se és a béke érdekében ezért Nyugat­Németországból el kell tűnniük az atomfegyvereknek és rakétáknak. A nyugatnémet kormány azon érve­lését, hogy a szovjet javaslat elfo­gadásával Németország „fegyverte­lenné" válna, Willi Stoph merő hazug­ságnak és a javaslat visszautasítása ürügyének minősítette. Németország, vagyis a jelenlegi fennálló két német állam nem lenne fegyvertelen már csak azért sem, mert a német béke­szerződés politikai határozatai gya­korlatilag megteremtik az európai kollektív biztonság rendszerét. Ezen­kívül a békeszerződési javaslat 36. cikkelye Németországnak megengedi, hogy az ország védelmére saját nem­zeti fegyveres erőket tartson fenn. Willi Stoph elutasította továbbá a nyugat-németországi kormánykörök és sajtó azon demagóg állítását, hogy „a szovjet javaslatok valóra váltása a Nyugat egyoldalú visszavonulását jelenti, amelynek le kellene mondania a Bundeswehr atomfelfegyverzéséről", „Mi nem hoztuk a bonni kormányt ab­ba a helyzetbe, hogy kénytelen legyen lemondani arról, (az atomfegyverek­ről), amit az NDK egyáltalán nem vezetett be" fejezte be beszédét Willy Stoph. Heusinger tábornok a nyugatnémet ifjúságról Bonn (ČTK) Heusinger tábornok, a nytj-í gatnémet hadsereg főfelügyelője február 6-án a Kölnische Rundschau tudósítójával folytatott beszélgetésében beismerte, hogy a Német Szövetségi Köztársaság ifjúsága nem mutat sok készséget arra, hogy a hadseregben szolgáljon. ,;Nem titok, hogy sok fiatalember tartózkodóan viselkedik a katonai szolgálattal szemben — mondotta Heusinger volt hitlerista tábornok —, fő­képpen az Idősebbek, akik még emlékeznek a háborúra, bizalmatlanok politikai életünké kel és a katonai szolgálattal szemben." Heusinger beismerte, hogy a bonni mi­litaristák abban az ifjúságban bíznak, amely nem emlékszik a háború borzalmaira. Heu­singer ezeket a fiatalokat jó katonai anyagnak tekinti, mert „gondtalanságukat támogatja a korszerű katonai kiképzés, valamint a szellemi vezetés elveinek meg­valósítása", vagyis az eszmei átformálás az agresszív imperialista tervek szellemé-! ben. Fidél Castro a kubai földreformról Havanna (ČTK) - Fidél Castro, a kubai fegyveres erők főparancsnoka február 5-én közölte, hogy a kormány a parasztok között felosztja a kül­földi társaságok vagyonát és az ösz­szes nagybirtokokat. Fidél Castro Manzanillóban 120 000 ember előtt kijelentette, hogy a hatalmas külföldi társaságok a földet „jobbára azzal szerezték, hogy megrabolták az álla­mot" és hogy minden bizonnyal til­takozni fognak. Castro hangsúlyozta, szükséges, hogy a kubai nép ezért egységes és éber legyen. Rámutatott arra, hogy az ellenség Kuba szigetén és a külföldön is arra törekszik, hogy az ország jelenlegi nehézségeit a kubai nép egységének megbontására használja fel. A legutóbbi hírek szerint a fegyve­res felkelés idején kiadott földre­formtörvénnyel összhangban az álla­mi föld felét azok között a parasztok között osztják ki, akiknek nincs egy­általán földjük, vagy pedig csak cse­kély kiterjedésű termőfölddel rendel­keznek. Kuba szigetén a cukornád a legfőbb mezőgazdasági termény. Az USA tár­saságai hatalmas cukornádültetvé­nyekkel rendelkeznek. Kuba keleti tájain a cukornádültetvények 87 szá­zaléka külföldi tulajdonosok, főkép-* pen amerikaiak kezén van. A sajtó közlése szerint Castro az Oriente tartomány különféle városai* ban tartott értekezleteken és gyűlése' ken hangsúlyozta, hogy a földreform a kubai gazdaság megerősítésének csupán első lépése. A kubai kormány további sürgős intézkedései közé tar­tozik a kubai kereskedelmi flottat megteremtése, új hivatalok létesítése, a jelenlegi adórendszer felülvizsgálá­sa, amely adórendszer megkárosítja Kuba érdekeit és előnyös a külföldi monopolista tőke számára. Végre kell hajtani a népnek előnyös terveket. A kubai kormány új terve nyugtala­nítja a kubai gazdasági életet ellen­őrző észak-amerikai monopóliumokat. Amerikai reakciós lapok élesen tá­madják Kuba népi szocialista pártját, amely a nép felszabadításáért és a demokratikus újításokért küzd. Macmillan angol miniszterelnök ez év február végére bejelentett moszk­vai útja nagy jelentőségű az angol­szovjet kapcsolatok terén. Churchill 1942. évi emlékezetes moszkvai útja óta 17 év telt el. Azóta első ízben történik, hogy Nagy-Britannia mi­niszterelnöke ismét útra kel Moszk­vába. Itt nem formális udvariassági látogatásról van szó, amit egyébként Nagy-Britanniában rendszerint a ki­rályi pár végez. Macmillan moszkvai útja kétségkívül elsőrendű jelentő­ségű nemzetközi esemény és kedvező körülmények között pozitív következ­ményekkel járhat. A Szovjetunió részéről a háború utáni években nemegyszer történt közeledés az angol-szovjet kapcso­latok megjavítására, főképp a keres­kedelem terén, valamint a második világháborúban kötött szövetség tag­jai közötti szoros együttműködésre irányuló törekvés a nagy nemzetközi problémák megoldása érdekében. Az igazságnak megfelelően le kell szö­gezni, hogy a szovjet kormány ezen erőfeszítése az angol kormánynál távolról sem találkozott olyan megértéssel, amely várható volt Anglia helyzetére és érdekeire való tekintettel. Ennek oka az volt, hogy az angol politikát a NATO irány­vonalának vetették alá, amelyet fő­képpen az amerikaiak és az utóbbi időben a nyugatnémet hatalmi erők szabtak meg. Ebbe a kategóriába tartoznak azok az okok is, amelyek miatt nagyon sok nem valósult meg abból, amit a szov­jet államférfiak 1956 tavaszán Nagy­Britanniában tett emlékezetes látoga­tása ígért. Kivételt képez az angol­szovjet kereskedelmi árucsere-forga­lom megújítása, amely azonban nap­jainkig a valódi lehetőségek szlnvon­nala alatt maradt. Azóta érvényben Macmillan moszkvai útjáról volt az a meghívás, amelyet a Szov­jetunió Edenhez, az akkori miniszter­elnökhöz intézett a Szovjetunió meg­látogatására és amely most termé­szetszerűen útódjára, Harold Mac­millanra ruházódott. Az angol kor­mány — amint arról a külföldi sajtó beszámol — a mostani időt válasz­totta Macmillan útjának megvalósí­tására, mégpedig több okból. Az egyik ok belpolitikai, mégpedig a parlamenti választások májusi időpontjának valószínűsége. A máso­dik ok gazdasági. Nagy-Britannia érdeke a kereskedelmi kapcsolatok fokozása, tekintettel arra, hogy Nyugat-Európában nehézségek me­rültek fel a közös piaccal kapcso­latban. Ezenkívül e találkozásnak külpolitikai okai is vannak. Ezeket az okokat az angol sajtó is nagyobb­részt cikkei végén közli. Mivel azon­ban elsősorban a Közép-Európát il­lető kérdésekről van szó. érdeklődé­sünk szükségképp erre irányul. Az angol kormánynak most nem csekély érdeke, hogy Moszkvában megtár­gyalja Németország, Nyugat-Berlin és az európai biztonság kérdéseit. Mindezek olyan problémák, amelyek minket is rendkívül érdekelnek. Napjainkban, főképpen a Szovjet­unió múlt évvégi kezdeményező ak­cióinak következtében, ezek a kér­dések a világpolitika előterébe ke­rültek. Jóllehet, ezek a javaslatok, főképp a Nyugat-Berlin ügyében tett szovjet lépés, kétségkívül meggyorsí­tották Macmillan útja diplomáciai in­dokainak megérését, azt a nézetet valljuk, hogy Nagy-Britanniának ko­moly és sürgős saját okai is vannak, hogy a közép-európai fejlemények dolgában és különösen a német kér­désben kivezető utat találjon a zsák­utcából, amelybe a Nyugat hibájából e problémák jutottak. Az angol kormánynak a német kér­désben elfoglalt álláspontja közvéle­ményünk számára a háború utáni években nehezen volt megérthető. Ez azért volt így, mert az angolok rész­vétele a német militarizmus felélesz­tésében Nyugat-Németországban tel­jes ellentétben állott Anglia törté­nelmi tapasztalataival és nemzeti ér­dekeivel. Heuss bonni elnök látogatá­sa, akit az angol közvélemény telje­sen hűvösen, sőt elutasítóan fogadott, megmutatta, hogy az Adenauerrel való szövetség a valóságban nem talál tá­mogatásra az angol nép körében. Azonban főképpen az életből vett té­nyek azok, amelyek ma az angal po­litikai körökben is utat törnek a realisztikusabb gondolkodásnak. Meg­mutatkozik ugyanis, hogy a bonni uralkodó osztálynak alapjában véve ugyanaz a viszonya Nagy-Britan­niával szemben, amely viszony annak idején II. Vilmos jelszavában tükrö­ződött vissza: — Gott, strafe Eng­land (Isten, büntesd Angliát)... Macmillan miniszterelnök, akinek hazája a Szovjetunió oldalán a hitleri Németország ellen harcolt, amely Né- j metország nyíltan hirdette Anglia el- I pusztításának programját, minden bi- 1 zonnyal nem veheti könnyen nap­jainkig a valódi lehetőségek színvo­met militarizmus felújítása olyan méreteket öltött, ami súlyos aggodal­mat kelt egész Európában, beleértve Angliát is. Néhány évvel ezelőtt talán még illúzióban ringathatta valaki magát a „megváltozott" Kruppról, ma azonban ez már csupán hiú ábránd. Számos lehetősége van annak, ho­gyan kell gátat vetni az áldatlan fej­leményeknek. Egyébként maga az an­gol kormány volt az, amelyik a meg­oldás ilyen módjával állt elő már 1954-ben. Tekintettel azokra a fontos változásokra, amelyeket a németor­szági helyzet megkövetel, lehetséges volna minden hasonló gondolatot komolyan megtárgyalni. Egész Európa közös érdeke, hogy a lehető leg­gyorsabban lépjen azon veszedelem elhárításának útjára, amely vesze­delem a nyugat-németországi milita­rizmus növekvő hatalmából ered. Erre meg lehet találni azokat a for­mákat is, amelyek kellő kezességet nyújtanak Nyugatnak és Keletnek is. Az egyik kezesség már ma égetően sürgős és mindannyiunk érdekében áll. Ez a Nyugat-Németország revan­sista tervei elleni kezesség. Egy angol félhivatalos lap vezér­cikkében azt írta, hogy Nagy-Britan­niában ma „több készség mutatkozik arra, hogy kivizsgálják a fegyverek ellenőrzése tervének értékét a közép­európai területen". Aki ismeri a fél­hivatalos angol lap óvatosságát, tud­ja, hogy ezek a szavak értékesek és örömmel kell azokat fogadni. Eny azonban mindenki előtt világos: min­den előrehaladás összeférhetetlen az­zal, hogy az angol politikát alávess sék Konrád Adenauer akaratának. Macmillan útjának jelentősége bi­zonyára nem korlátozódik csupán ar­ra a dologra, amelynek a legnagyobb figyelmet szenteltük. A tárgyalások sikerét azonban csak egy esetben láthatjuk biztosítva. Akkor, hogyha angol részről a tárgyalásokat Nagy­Britannia, egész Európa és a világ­béke érdekeivel összhangban fogják' vezetni. Jlrí Hochman i Ű.T SZŐ 3 * 1959. február A

Next

/
Thumbnails
Contents