Új Szó, 1959. február (12. évfolyam, 31-58.szám)

1959-02-01 / 31. szám, vasárnap

II Szovjetunió Kommunista Pártjának XXI. kongresszusa (Folytatás a 7. oldalról) wgyüttműküués terén még ľ955 elején szerény számjegy — több tízmillió rubel jellemezte. Ma a folyósított hosszúlejáratú hitelek össze­sen több milliárd rubelt tesznek ki. A szovjet hitelnyújtás nagyon előnyös. A szovjet hite­leket alacsony kamatlábra folyósítják és rendszerint nemzeti valutában, vagy a szó­banforgó országok szokásos kiviteli árucikké­ben törleszthetők. A szovjet államnak és a többi szocialista országoknak ez a politi­kája abból a lelkes törekvésükből ered, hogy segítsék a keleti népek önálló gazdasági fej­lődését. A gazdasági együttműködés jellegzetes vo­nása a Szovjetunió segítsége, vállalatok, első­sorban nehézipari vállalatok építésében. Szemléltető például szolgálhatnak kölcsönös kapcsolataink Indiával, az EAK-val és Afga­nisztánnal.. A Szovjetunió gazdasági egyez­ményeket kötött még Jemennel, Burmával, Indonéziával, Ceylonnal, Irakkal, Ethiópiával, Kambodzsával és más országokkal. A kevésbé fejlett országoknak nyújtott se­gítségünk lehetőségei nemcsak az ipari fej­lődés körére korlátozódnak. A Szovjetunió lényegesen elősegítheti a mezőgazdaság fejlesztése sürgős feladatainak, a korszerű egészségügyi rendszer megszervezésének, a nemzeti káderek nevelésének, a népgazda­ság tervezésének és sok más feladatnak megoldását. A Szovjetuniónak a gazdaságilag fejletlen országokkal ápolt baráti kapcsolatai óriási segítséget jelentenek függetlenségük megőr­zésében az imperialista agresszióval szem­ben. A Szovjetunió határozottan támogatta az arab nép harcát az 1956-ban Egyiptom ellen intézett brit-francia-izraeli agresszió idején, 1957-ben a Szíria ellen folytatott politikai, fenyegető és katonai kampány ide­jén, 1958-ban Libanonban és Jordániában az amerikai-brit beavatkozás idején. A gyarmaturalom végső bukása és a nem­zeti felszabadító mozgalom teljes győzelme elkerülhetetlen, de Kelet népeinek ébereknek kell lenniök, nem szabad megfeledkezniök az imperialisták cselszövéseiről. Az imperialisták soha nem adják fel törekvéseiket, hogy visszaállítsák uralmukat az ázsiai és afrikai országokban. A Szovjetunió és a szocialista országok mindig hü barátai voltak s ma is hű barátai a keleti népeknek. A szovjet emberek, akik megtették az évszázados elmaradottság le­küzdéséért folytatott harc nehéz útját, meg­értik és teljes mértékben osztják a keleti népek vágyait, testvérileg szívük mélyéből sikert kívánnák új életük építésének nehéz- és nagy müvében, teljes politikai szabadságuk, nem­zeti függetlenségük kivívásában, felvirágzá­suk és boldogságuk elérésében. Elvtársak! Hazánk több mint 200 millió la­kosa, annak a nagy családnak fiai és leányai, melyet a megbonthatatlan barátság, nézet és akciőegység tömörít eggyé. Ebben rejlik a szovjet állam erejének forrása, a kommu­nizmus győzelmének záloga! Dicsőség drága Kommunista Pártunknak — a népek megbonthatatlan barátsága és test­vérisége nagy szülőjének! (Viharos szűnni nem akaró taps.) J. Cedenbal elvtárs üdvözlő beszéde Jumzsagijn Cedenbal, a Mongol Népi Forra­dalmi Párt Központi Bizottságának első tit­kára üdvözölte a XXI. kongresszust. Küldöttségünk nagy megtiszteltetésnek tart­ja, hogy részt vehet a kommunizmus építői­nek e történelmi kongresszusán — mondotta. — Kongresszusuk munkáját nemcsak a szov­jetország népei figyelik nagy örömmel, eb­ben az érzésben osztozik a világ valamennyi dolgozója is. A Szovjetunió gigászi munkával készült fel az új ugrásra a kommunizmus épí­tésének tudományosan meghatározott útján. Cedenbal -hangsúlyozta, hogy Hruscsov be­számolója jelentősen gyarapítja a marxiz­mus-lenirjizmus kincsestárát. A kongresszuson megvitatásra kerülő ellenőrzőszámok a mar­xizmus—leninizmus tanítását testesítik meg, s bizonyítják a szocializmus vitathatatlan fö­lényét a kapitalizmus felett. Beszéde végén Cedenbal éltette a béke, a haladás és a demokrácia táborát vezető nagy Szovjetunióit, a kommunista és munkáspártok egységét, a világ békéjét. D. Aidit elvtárs üdvözlő beszéde D. Aidit, Indonézia Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottságának főtitkára üdvözölte a XXI. kongresszust a kommunista párt és az indonéz dolgozók nevében és sikereket kívánt munkájához. A szovjet nép a kommunista párt vezetésé­vel nagy sikereket ért el az ipar, a mezőgaz­daság, a kultúra, a tudomány fejlesztésében, a dolgozók jólétének és életszínvonalának emelésében, valamint a nemzetközi porondon. Ezek a sikerek -- mondotta Aidit — növelik a Szovjetunió és valamennyi ország munkás­osztályának tekintélyét. Önök feladatul tűzték ki - mondotta ­hogy az egy főre jutó termelésben utolérjék és túlszárnyalják a fejlett kapitalista orszá­gokat. Figyelembe véve a szovjet nép tapasz­talatait, amelyeket a szovjet állam fejlesz­tése és erősítése közben szerzett, elmonhat­juk, hogy nagy sikerek várnak önökre. Sikerük záloga odaadásuk a marxizmus­leninizmus iránt, az *a támogatás, amelyben a szovjet nép részesíti a hétéves tervet, és a világ dolgozóinak szolidaritása. Aidit hangoztatta, hogy hét esztendő, s még inkább 15 év múlva a világon nagy és gyö­keres átalakulások mennek végbe. Hangsú­lyozta, hogy Indonéziában egyre jobban tömö­rülnek a demokratikus és hazafias erők, mintj határozottabban kitűzik a célt: megszabadí­tani hazájukat az imperialisták gazdasági be­folyásától. Aidit ezzel fejezte be beszédét: „Előre a kommunizmusért!" Ville Pessi elvtárs üdvözlő beszéde Ville Pessi, Finnország Kommunista Párt­jának főtitkára üdvözlő beszédében kijelen­tette, hogy a finn dolgozók nagy érdeklődés­sel kísérik a szomszédos hatalmas ország gyors haladását. Finnországban — mondotta — már másfél éve tart a túltermelésből eredő válság, sok iparvállalat be van zárva vagy csak rész­ben dolgozik, a munkanélküliség rekordot ért el. Ilyen körülmények között Finnország számára a legnagyobb mértékben szükséges volna fejleszteni kereskedelmét, valamint gazdasági együttműködését a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal. Finnország­ban azonban vannak olyan befolyásos körök, amelyek ezt nem őlhajtják. Finnország Kommunista Pártja — mondot­ta Ville Pessi — a városok és falvak dolgozói sürgetően követelik, hogy az új agrárpárti kormány azonnali intézkedéseket tegyen a munkanélküliség megoldására és a dolgozók életszínvonalának süllyedése ellen. A Szov­jetunióhoz fűződő kapcsolatok bővítését kö­veteli a népünk érdekeinek megfelelő barát­ság alapján. Mi, a tőkés országok kommunista pártjai­nak képviselői — jelentette ki Ville Pessi — büszkék vagyunk rá, hogy részt vehetünk a szocializmus első országa tapasztalt és győ­zelmes testvérpártjának kongresszusán. E kongresszus határozatai, valamint a szov­jet népnek a kommunizmus építésében elért további sikerei nekünk, a tőkés országok kommunistáinak még nagyobb lehetőséget adnak a marxizmus-leninizmus nagy esz­meinek győzelméért vívott harcban. Dolores Ibmuri elvtársnő üdvözlő beszéde Ezután Dolores Ibarurri, a spanyol Kom­munista Párt Központi Bizottságának fő­titkára mondott üdvözlő beszédet. A XXI. kongresszushoz intézett lelkes testvéri üd­vözletünkben az egész dolgozó és haladó Spanyolország érzéseit fejezzük ki, amely a szovjet nép nagy szociális, politikai, tech­nikai és tudományos sikereiben saját jövő­jét, valamennyi nemzet szabad és boldog jö­vőjét látja. Dolores Ibarruri ezután népének a Franco­diktatúra elleni harcáról beszélt. Ez a harc rendkívül nehéz és veszélyes, az emberek szabadságukat, sőt néha életüket is koc­káztatják. A spanyol börtönökben még min­dig a politikai foglyok ezrei sínylődnek, akiknek 90 százaléka kommunista. Engedjék meg drága elvtársak — jelen­tette ki Dolores Ibarruri megindult hangon —, hogy újból megismételjem, minden törté­nelmi győzelem a kommunizmus építésében felbecsülhetetlen segítséget jelent népünk harcának a Spanyolország demokratizálásáért. Engedjék meg, hogy elmondjam, mily nagy érdeklődéssel, örömmel és lelkesedéssel kí­sérte egész népünk a Föld szovjet mester­séges holdjainak útját, ami a szovjet tudo­mány és technika pompás sikerét jelenti s újabb bizonyítékát a szocialista rend fö­lényének a kapitalizmus felett. Büszkék vagyunk rá, hogy a világűrbe el­ső ízben szovjet rakétát bocsátottak fel. A Szovjetunió nevét elviszi a világűr fel nem kutatott útjain és ma, amikor bámulat­ba ejtette az emberiséget a csillagoknak a szovjet emberekről, a szovjet népről beszél, amely elsőnek — s ebben rejlik soha el nem múló dicsősége — bátran a kommunizmus építésének ki nem próbált útjára lépett! // LDégre nekem is íel vtrra m/ // A téli hónapok alatt nagy lehe­Sl tőségünk van minden köz­ségben, minden pártszervezetben és minden szövetkezetben alaposan meg­vitatni pártunk levelét a nép jólété­nek további növeléséről, valamint azt az anyagot, amely a szövetkezetek IV. konferenciája előtt került meg­tárgyalásra. Szálánchután ezt az anya­got már részletesen megtárgyalták, de a vitának még nincsen vége. Nem is lehet, hiszen ezek mind olyan kér­dések, amelyekhez midennap újra és újra vissza lehet térni. Így tértünk vissza ehhez az anyag­hoz idős Csopnyák András 65 éves szövetkezeti taggal is, aki az egész szövetkezeti gondolatot és pártunk levelét a következőképpen kezdte ma­gyarázni: „Mindent megtettem volna, amikor A rudňanyi bányászok köszöntése (ČTK). - A rudňanyi bányának, köztársaságunk legnagyobb ércbá­nyájának dolgozói lelkes üdvözletü­ket küldték a Szovjetunió Kommu­nista Pártja XXI. kongresszusának azzal a kötelezettségvállalással, hogy terven felül több mint egy és fél SiilUé. korona értékű ércet termel­nen. Kötelezték magukat, hogy ter­ven felül 7 ezer tonna, 780 ezer ko­rona értékű nyers szideritet adnak gazdaságunknak. A vasércfejtés ter­vét — bár ez idén 11 %-kal maga­sabb — december 24-ig teljesítik. Az érc minőségének javításával 450 ezer koronával emelik az érc érté­két és fokozott gazdaságos­sággal több mint 14 ezer koronát ta­karítanak meg. Az üzem akkumulá­cióját a tervvel szemben 480 ezer koronával javítják. nálunk megalakult a szövetkezet, hogy ezt a gondolatot letiporjam és el­fojtsam. Haragosan és gúnyosan néz­tem még arra is, aki csak egy jó szót szólt a szövetkezetre, kerestem mindenféle lehetőséget kibújni a szö­vetkezetből. Hála legyen az égnek — ez nem sikerült. Bizony most már szégyellem magam ezekért a gondo­latokért. A két világ közötti különbséget lás­suk egy kicsit közelebbről. A mai ember és a fiatalság most más életet él, mint mi, akik ötven évvel ezelőtt keservesen tengettük életünket. Ak­kor nem volt munka, nem volt ke­nyér, nagy nyomorban éltünk. Rozo­ga kis viskókban, amelyeket a szél is majd feldöntött, a kuckón aludtunk. Éheztünk, hideg volt, csupaszon, me­zítláb jártunk. Ma mindenkinek meg­van a kereseti lehetősége a község­ben vagy a városban, mindenki csa­ládi házat épít, de még nem is akár­milyent, valóságos kastélyokat. Ma a gyermek még nincs is a világon, de a gyermekkocsi már várja a legifjob­bat, az öltözködésről nem is beszélve. Nem volt nekünk vasárnap arra gon­dunk, melyik ruhát vegyük 'fel, hi­szen csak egy volt, de ma — melyi­ket, a fehéret, a bársonyt vagy a selymet, vékonyat vagy vastagot, szi­lont vagy nylont. Ma már senkit sem látni, még nyáron sem mezítláb jár­ni. Azelőtt még dolgozni se tudtunk rendesen, földjeinket se tudtuk ren­desen megművelni, csaltuk a földet, gyéren trágyáztuk, ahová 3 mázsa műtrágyát kellett volna adni, csak egy mázsát adtunk, s ezért kicsinyek voltak a hektárhozamok. Hja, most más a világ. Az ember csak felül a traktorra, kaszálóra, vagy éppen a kombájnra és míg ő ül, addig a gép dolgozik. Milyen nehezen barátkoztam meg mindezekkel az újdonságokkal. Emlékszem rá, a fiam egyszer azt mondta: — Apa, lekaszálom a lóhe­rét kaszálóval. Az anyád ..., tönkre akarod tenni a földemet meg a takar­mányomat — mondom neki —. Hagyj neki békét, majd lekaszálom kézzel. K l De a fiam nem hallgatott rám. Egy reggel hazajön s azt mondja: — Apa, lekaszáltam a , lóherét, tessék meg­nézni. imegyek, s látom, hogy a gép­pel a földig lekaszálta. Ma­gamban örültem, de azért a fiam előtt mutattam még a dühömet. Neki volt igaza, jól kaszált a gép. Később azt mondja a fiam: — Apa, én beállok a szövetkezetbe. Sehova se állsz — mondom neki —. Nyu­godj úgy, ahogy vagy és dolgozz úgy, ahogy én dolgoztam. De túljárt az eszemen. Egy este hazajön és azt mondja, hogy beállt a szövetkezetbe. Ha beátltál, hát be­álltai. Most dolgozz, de rám ne szá­míts. Már csak azon gondolkoztam minduntalan, mi lesz velünk. Es ahogy lassan haladt az idő, úgy nőtt a szö­vetkezet is, úgy kezdett az én haj­nalom is pirkadni. És örömmel mond­hatom, végre nekem is felvirradt. Felvirradt, mert a hosszú, keserves évek után életem utolsó éveit nyu­galomban és jólétben tölthetem el. Különösen annak örülök, hogy gyer­mekeim és unokáim egész életüket jó sorban fogják élni. A mostani élet a régi élethez viszonyítva aranyélet. De ez még, úgy látszik, nem az utolsó fok, hiszen most meg arról van sió, hogy a mezőgazdasági termelést to­vább kell növelni. Sajnálom, hogy nem lehetek soká részese a nagy mü felépítésének, de mindenkinek azt ta­nácsolom, a legnagyob szorgalommal dolgozzék a munkahelyen s akkor mindannyiunk vágya teljesülni fog. Igaz, Csopnyák bácsi a kenyere * javát már megette, de nincs miért búsulnia, hiszen még sokáig közöttünk élvezheti becsületes mun­kájának gyümölcsét, sokáig hasznára lehet a szalánchutai szövetkezetnek jó tanácsaival s munkakészségével példaképe tehet a fiatalságnak. Iván Sándor, Kassa A képen a gorkiji autógyár új gyártmányai. Baloldalt a hétszemélyes kényel­mes Csajka személyautó. 195 lóerős motorral 160 km-es óránkénti sebességet ér el. Automatikus gyorsaságváltó szekrénye, önműködő fékje és belső gumi nélküli kerekei vannak. Jobboldalt a GAZ-52 új teherautó. 75 lóerős motorral 75 km-es óránkénti sebességet ér el,teherbíróképesség 2 és fél tonna. Télen fűtik a gépkocsivezető kényelmes fülkéjét. Nagy ablakai biztosítják a jó kilátást. (TASZSZ felvétel). Készülnek a tervek A királyhelmeci járás minden szö­vetkezetében megvitatták a normák kérdését. Amíg az előző években nem minden szövetkezetben volt ez így, addig 1958-ban már javult a helyzet. A tagság által választott bi­zottságok alaposan felülvizsgálták a normákat és megismertették a tag­sággal. A normák ismertetése és jó­váhagyása után hozzáláttak a ter­vek kidolgozásához. Szőlőskén a részlegtervek már elkészültek, most a fő terven dolgoznak. A szövetkezetek negyedik orszá­gos kongresszusa előtti viták során elhatározták, hogy megszilárdítják a normákat. Járásunkban 1959-ben ily módon 110 ezer munkaegységet ta­karítanak meg. Bevezetik a jutalma­zási rendszert is mind a növény­termesztésben, mind az állattenyész­tésben. A természetbeniek kiosztásánál szövetkezeteink a beadási kötelezett­ség teljesítését, a vetőmag- és ta­karmányalap biztosítását helyezik előtérbe. A kiskövesdi szövetkezete­sek elhatározták, hogy az osztha­tatlan alapot 9 százalékra, a szociá­lis alapot 3 százalékra, a kulturális alapot 1 százalékra töltik fel, az élő és holt leltár kifizetésére 2 százalé­kot juttatnak. A szövetkezet úgy tervezte, hogy a szántóterület 30 százalékán évelő takarmányokat és kapás takarmányokat termel. A szövetkezetesek több kollektív és egyéni vállalást is tettek. A dob­rai szövetkezet vállalta, hogy fel­szánt 31 hektár kevés hozamú rétet és legelőt, a szántóterület 30 száza­lékán takarmányt termel. A cukor­répa hektárhozamát 250 mázsáról 350 mázsára emelik. Ilyen értelemben készülnek a ter­vek a királyhelmeci járásban. Az 1959-es termelési tervek kidolgozá­sába a leleszi mezőgazdasági főis­kola növendékei, tanítói is bekap­csolódnak. Rőth János, Királyhelmec ý J SZÖ 8 * 1959. február

Next

/
Thumbnails
Contents