Új Szó, 1959. február (12. évfolyam, 31-58.szám)

1959-02-08 / 38. szám, vasárnap

A Szovjetunió Kommunista Pártja XXI. kongresszusának határozata •irtrirkiri (Folytatás a 4. oldalról) 'és sport kérdéseit a társadalmi szervezetek tevékeny és széleskörű részvételével kell megoldani. A szocialista együttélés szabályainak betartása mellett egyre komolyabb szerepet kell játszani a népi milíciának, az elvtársi bíróságoknak és hasonló kezdeményező szerveknek, melyeknek az állami intézmények mellett a közrend és az állampolgári jogok védelmezőjének funkcióját kell ellátniok és meg kell előzniök a társadalmat megkárosító bűntetteket. Egyes funkciók áthelyezése az állami szervek jogköréből a társadalmi szervekébe nem gyengíti a szocialista állam szerepét a kommunizmus építésében, nanem kibővíti és megerősíti a szocialista társadalom politikai alapját, gondoskodik a szocialista demokrácia további fejlődéséről. A szovjet állam figyelmét még jobban a gazdaság fejlesztésére összpontosíthatja, amely rendszerünk anyagi alapját képezi. A szocialista állam hivatása, hogy rendkívül fontos feladatokat teljesítsen a béke védelme, az ország megvédése terén az imperialista hatalmak katonai támadásának veszélyével szemben. Amíg fennáll az agresszív imperialista tábor, a szovjet államnak szilárdítania és tökéletesítenie kell dicső fegyveres erőit — a hadsereget és tengerészetet — melyek a szocialista vívmánýfck és a szovjet nép békés munkája őrhelyén állanak. Meg kell szilárdítani az állambiztonsági szerveket, amelyek tevékenységének éle elsősorban az imperialista államok által bevetett ügynökök ellen irányul. A szocialista haza védelmének funkciója, amelyet most az állam teljesít, csak akkor halhat el ha teljesen megszűnt az imperialisták támadásának veszélye. IV. A kongresszus kifejezi szilárd meggyőződését, hogy a hétéves terv teljesítésével még jobban megszilárdul a Szovjetunió és a szocialista világtábornak, mint a béke és a szocializmus hatalmas oltalmazójának helyzete, és hogy ez a béke erőinek további növekedéséhez s a háborús erök gyengüléséhez vezet. A hétéves terv sikerei a marxizmus-leninizmus győzelmes tanainak órási diadalát, a szocializmus kapitalizmus feletti fölényének tanúságtételét jelentik majd s A, szocializmus számára a hívek újabb millióit nyerik meg. A hétéves terv a szocializmus és kapitalizmus közötti gazdasági'verseny új szakaszát nyitja meg. A lenini úton haladó szovjet nép óriási munkája oly magasságra emelte országunkat, hogy most gazdasági téren sikeresen versenyezhetünk az Amerikai Egyesült Államokkal, e versenyben győzhetünk és megelőzhetjük e vezető kapitalista hatalmat. Döntő fontosságú lesz a termelés növekedésének gyors üteme hazánkban. A hétéves terv teljesítése után a Szovjetunió egy lakosra számítva több ipari terméket fog termelni, mint amennyit ma a legfejlettebb európai tőkés országokban — NagyBritanniában és Nyugat-Németországban állítanak elő és e mutatóban az első helyet foglalja el Európában. A termelés egyes legfontosabb fajtáinak abszolút termelésében a Szovjetunió túlszárnyalja az Amerikai Egyesült Államok ipari termelésének jelenlegi színvonalát, más termékek terén pedig megközelíti azt. A legfontosabb mezőgazdasági termények termelése mind általában, mind egy lakosra számítva meghaladja az USA jelenlegi színvonalát. Ezek után kb. ot évre lesz szükségünk, hogy az Amerikai Egyesült Államokat utolérjük és megelőzzük az egy lakosra eső ipari termelésben is. .A Szovjetunió ezen idő alatt és lehet, hogy még hamarább az első helyre kerül a világon mind a termelés abszolút terjedelmében, mind pedig az egy lakosra eső termelésben. Ez a szocializmus világtörténelmi győzelme lesz a kapitalizmussal folytatott békés versenyben. A tőkés országokat más fejlődési vonal jellemzi. A kapitalizmus általános válsága szüntelenül mélyül a szocializmus erőinek növekedése, a gyarmati rendszer széthullása és a belső szociális ellentétek kiéleződése következtében. A kapitalista gazdaság ingatagsága növekszik és a tőkés gazdaság a termelés egyik válságát a másik után éli át. Sem a lázas fegyverkezés, sem a tőkés államok más intézkedései nem küszöbölhetik ki a válságok okait. A kapitalizmus elentmondásai szüntelenül halmozódnak és újabb megrendüléseket készítenek elő. A világ porondján a szocialista világrendszer gazdasági versenye folyik a kapitalista világrendszerrel. A szocialista világrendszer valamennyi országának gazdasága rohamos ütemben fejlődik. A termelés gyors növekedése a szocializmus általános törvényszerűsége, amit most a szocialista tábor valamennyi országának tapasztalatai megerősítenek. A szocialista iparosítás és a parasztság szövetkezetesítése alapján egyes népi demokratikus országok már a szocializmus építése befejezésének időszakába léptek. A hétéves terv teljesítése és túlszárnyalása után, valamint a népi demokratikus országok gyors gazdasági fejlődése következtében a közgazdászok számításai szerint a szocialista világrendszer a világ egész ipari termelésének több mint felét termeli majd. így biztosítva lesz a szocialista világrendszer fölénye a kapitalista világrendszer felett az anyagi termelésben, az emberi tevékenység döntő területén. A szocialista országok gazdasági fejlődésének sajátossága az, hogy előrehaladásukkal egyidejűleg megszilárdulnak kölcsönös kapcsolataik és a szocialista világrendszer még szilárdabban kovácsolódik egybe. Épp ellenkező irányzat uralkodik a tőkés világban, ahol a termelés növekedése az egyik vagy másik országban a kapitalista államok közötti ellentétek elmélyülésére, a konkurrenciaharc kiéleződésére és kölcsönös összeütközésekre ,Vezet. A szocialista világrendszer további növekedésével sikeresen fejlődnek majd az összes szocialista országok. Azok az országok, amelyek a múltban gazdaságilag elmaradtak, most gyorsan fejlesztik gazdaságukat és kultúrájukat, a többi szocialista ország tapasztalataira, együttműködésére és a kölcsönös segítségére támaszkodva. Ily módon kiegyenlítődik valamennyi szocialista állam gazdasági és kulturális fejlődésének egész irányvonala, hamarosan létrejönnek a kommunizmus első fázisából a második fázisba való átmenetük feltételei. Közeleg az idő,, amikor ezek az országok éppúgy, mint a Szovjetunió, a kommunista társadalmat fogják építeni. A Szovjetunió legfontosabb feladatának tartja továbbra is hozzájárulni a szocialista országok egységének szilárdításához, szoros gazdasági és kulturális kapcsolataik fejlesztéséhez, a szabad nemzetek testvéri családjának még szorosabb egybetömörüléséhez a marxizmus-leninizmus nagy eszméi és a proletár nemzetköziség elvei alapján. A kongresszus úgy véli, hogy a hétéves terv teljesítésével és a többi szocialista ország terveinek teljesítésével még kedvezőbb feltételek jönnek létré a jelen fő problémájának — a világbéke megőrzésének megoldására. A párt XX. kongresszusának az a következtetése, hogy a háborúk nem sorsszerűen elkerülhetetlenek, teljes mértékben beigazolódott. Ma óriási erők léteznek, amelyek képesek megvédeni a. békét és abban az esetben, ha az imperialista agresszorok megkísérelnék a háborút kirobbantani, ezek az erők képesek megsemmisítő vereséget mérni rájuk. Az imperialista államok agressziója a szocialista tábor ellen csak egy következménnyel járhat — a kapitalizmus pusztulásával. A szocialista tábor országainak további sikerei világszerte a békeszerető erők megnövekedéséhez és megszilárdításához vezetnek. A béke megszilárdításáért harcoló államokhoz egyre további országok fognak csatlakozni. A nemzetek tudatában még mélyebb gyökereket ereszt a háborúk megengedhetetlenségének eszméje. A szocializmus táborának erejére támaszkodó békeszerető nemzetek akkor képesek lesznek az imperializmus hódító szándékú köreit arra kényszeríteni, hogy mondjanak le újabb háború kirobbantásának terveiről. így még a szocializmus teljes győzelme előtt, abban az időben, amikor részben még fennáll a kapitalizmus, megvalósul a reális lehetősége annak, hogy az emberi társadalom életéből kizárjuk a világháború lehetőségét. Jelenleg azonban az új háborúnak az imperializmus által való kirobbantása még lehetséges és a háborús veszélyt nem lehet lebecsülni. Ezért a szocialista országoknak és valamennyi békeszerető erőnek a legnagyobb éberséget kell megőrizniök és fokozniok kell a béke megőrzéséért vívott harcot. A háborús veszély fő forrása továbbra is az amerikai imperializmus agresszív irányzata marad, amelyben az USA kapitalista monopóliumainak világuralmi törekvése tükröződik. Az Amerikai Egyesült Államok uralkodó körei, továbbá Nyugat-Németország, Nagy-Britannia, Franciaország és más, az agresszív Északatlanti Tömbbe tartozó országok uralkodó körei folytatják az atomfegyverek felhalmozását, elutasítják a nemzetközi problémák békés megoldását és rendszeresen háborús konfliktusokat provokálnak ki a világ különböző részeiben. Emellett az Északatlanti Tömb fő ütőerejének szerepét Nyugat-Németországnak szánták, amely e paktum fő atom- és rakétatámaszpontjává válik. Nyugat-Németországban a militarizmus és revansizmus ütötte fel a fejét és veszélyezteti a békeszerető nemzeteket. Az imperialista agressziók, amint az utóbbi évek tapasztalatai mutatják, a világ legkülönbözőbb részeinek nemzeteit veszélyeztetik. Az imperialisták háborús konfliktusokat provokálnak ki a Közel- és Közép-Keleten, a Csendesóceán térségében, katonai akciókat folytatnak a szabadságukért harcoló afrikai nemzetek ellen és szüntelenül katonai beavatkozással fenyegetőznek Latin-Amerika országainak belügyeibe. Mindez különösen sürgetővé teszi a békeszerető nemzetek harcát a kollektív biztonságért, azért, hogy a háborút minť a vitás nemzetközi kérdések megoldásának eszközét kiküszöböljük. A nyugati hatalmak agresszív irányzatával szemben áll a Szovjetunió és az összes szocialista államok békés irányzata, amelyet a békeszerető nemzetek támogatnak. Hála a szocialista tábor és a békeszerető államok szilárd állásfoglalásának, az utóbbi években csirájában sikerült elfojtani a háborús tűzfészkeket a Közel- és Közép-Keleten, a Távol-Keleten és meghiúsítani az imperialisták további terveit. A XXI. kongresszus egyhangúlag jóváhagyja a szovjet kormány békés lenini külpolitikáját, amely az imperialista agresszorok útjába leküzdhetetlen akadályokat állít. Idejénvalók és helyesek azok az intézkedések is, amelyeket a Szovjetunió az utóbbi időben a német kérdés békés megoldására s a nukleáris fegyverkísérletek beszüntetéséről és e fegyverek teljes eltiltásáról, a leszerelésről, a hidegháború megszüntetéséről és a kormányfői értekezlet egybehívásáről szóló egyezmény elérésére tett. A kongresszus a párt Központi Bizottságának és a szovjet kormánynak feladatává teszi, hogy továbbra is következetesen harcoljanak e javaslatok, valamint a béke és a nemzetek biztonsága biztosítására irányuló egyéb javaslatok megvalósításáért. Valamennyi békeszerető nemzet erőfeszítésével meg kell tisztítani a nemzetközi légkört a háborús agressziót követelő uszító felhívásoktól, a kölcsönös bizalom és együttműködés megteremtésére kell törekedni az államok között, tekintet nélkül társadalmi berendezésükre. A nemzetközi feszültség enyhítésében és a kölcsönös bizalom elmélyítésében fontos szerepet kell játszania a világkereskedelem, a kulturális csere, valamint a nemzetek közötti kapcsolatok egyéb formái széleskörű fejlesztésének. A nemzetközi helyzet megjavításához döntő módon hozzájárulna a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok, a világbéke sorsáért különösen felelős két nagyhatalom közötti kapcsolatok megjavítása. A Szovjetunió a békés együttélés lenini elvéhez igazodva következetesen sokoldalú együttműködésre fog törekedni valamennyi állammal. A Szovjetunió növekvő ereje éppúgy, mint az egész szocialista táboré, valamint a szovjet tudomány és technika további sikerei teljesen a béke és a nemzetek biztonsága szolgálatában állanak. A kongresszus a hétéves terv teljesítését a Szovjetunió dolgozóinak a nemzetközi munkásés kommunista mozgalom, az egész haladó emberiség iránti nemzetközi kötelessége teljesítésének újabb bizonyítékaként tekinti. A kommunista társadalomban elért további sikerek hatalmas erkölcsi támogatást jelentenek majd a békéért, demokráciáért és szociális haladásért harcoló összes erők számára. Ez a támogatás különös jelentőségű abban raz Időben, amikor a tőkés országokban a reakció és a fasizmus újabb felsorakozásának jelei mutatkoznak. A reakciós burzsoázia áttérése a nyílt diktatúrára gyengeségét tanúsítja, képtelenségét arra, hogy uralmát parlamenti módszerekkel tartsa fenn. Emellett nem lehet megfeledkezni arról, hogy a korlátlan diktatúra feltételei között a reakciónak jobban lehetővé vélik az elnyomás és terror gyakorlása az ellenzéki mozgalom elfojtására annak érdekében, hogy megfelelő szellemben befolyásolhassa a tömegeket, mérgezhesse őket a sovinizmus mérgével és szabad kezet nyerjen a katonai kalandokra. A nemzeteknek éberen kell őrködniök, fel kell készülnlök arra, hogy bármikor szembeszálljanak a reakció támadásaival és a fasizmus felújításának veszélyével. Emellett szem előtt kell tartani, hogy a fasizmus nemcsak a nemzetek szemében kompromittált régi formájában, hanem új formákban is megújulhat. A demokratikus erők, elsősorban a munkásosztály egysége a legbiztonságosabb gát a fasiszta veszéllyel szemben. A Szovjetunió sikeres haladása a kommunizmus felé, valamennyi szocialista ország sikerei és következetes békeharca kedvező távlatokat nyit a munkásosztály akcióegységére mind nemzetközi, mind nemzeti viszonylatban. Az osztályharcban a szociáldemokrata munkások széles tömegei és szervezetei a tőkés országokban egyre jobban tudatosítani fogják azokat az új lehetőségeket, amelyek a nemzetközi munkásosztály előtt a szocializmus sikerei alapján felmerülnek és remélni kell, hogy a munkásosztály többi osztagával és széleskörű demokratikus rétegekkel együtt eltorlaszolják az utat a fasizmus és a háború előtt. A kongresszus megelégedéssel állapítja meg, hogy a kommunista és munkáspártok képviselőinek 1957 novemberében lefolyt tanácskozásai a testvérpártok nézeteinek teljes egységét bizonyították. A tanácskozásról kiadott Deklarációt egyértelműen jóváhagyta valamennyi kommunista és munkáspárt és az a kommunista világmozgalom akcióprogramja lett. A Deklaráció következtetésének helyességét teljes mértékben megerősítette az élet. A novemberi tanácskozás után megszilárdult a kommunista pártok sorainak és az egész nemzetközi kommunista mozgalomnak egysége a marxizmus-leninizmus eszméi alapján. A revizionizmust eszmeileq és politikailag szétzúz-' ták. A Jugoszláv Kommunisták Szövetségének revizionista programját egyhangúlag elitélte valamennyi marxista-leninista párt. A jugoszláv vezetőség elmélete és gyakorlata visszavonulást jelent a munkásosztály pozícióiról, a nemzetközi proletár szolidaritás elveirőL A Jugoszláv Kommunisták Szövetsége vezetőinek nézetei és politikája veszélyeztetik a népi forradalom és szociaüzmus vívmányait Jugoszláviában. A szovjet kommunisták és az egész szovjet nép baráti érzéseket táplál Jugoszlávia testvérnépei, a jugoszláv kommunisták iránt. A Szovjetunió továbbra is együttműködésre fog törekedni Jugoszláviával az imperializmus ellen és a békéért folytatott harc mindazon kérdéseiben, melyekben álláspontjaink egyezni fognak. A revizionizmusnak, minť a kommunista mozgalom jelenlegi fő veszélyének további leleplezése mellett nem lankadhatunk a dogmatizmus és szektásság elleni harcban, amelyek megnehezítik a marxi-lenini elmélet alkotó alkalmazását és a tömegektől való elszakadásra vezetnek. A kongresszus szükségesnek tartja minden téren megszilárdítani a szocialista tábor erejét, tovább szilárdítani a nemzetközi kommunista mozgalom egységét a moszkvai Deklaráció alapján. Fejleszteni és bővíteni kell a kommunista és munkáspártok testvéri együttműködését minden párt teljes önállósága, a proletár nemzetköziség, az önkéntes együttműködés és kölcsönös segítség alapján. A Szovjetunió Kommunista Pártja, amelyet V. I. Lenin a proletár nemzetköziség szellemében nevelt, a nemzetközi munkás és kommunista mozgalom egyik osztagának tartja magát. Az SZKP a többi kommunista párttal együtt felelős a szocialista tábor sorsáért, a kommunista világmozgalom sorsáért. Továbbra is következetesen Marx, Engels és Lenin nagy internacionális tanai szerint fog eljárni, harcolni fog a mindenfajta revizionizmus ellen, a marxizmus-leninizmus tisztaságáért, a kommunista világmozgalom és munkásmozgalom újabb sikereiért. V. Hazánkban a szocializmus történelmi jelentőségű győzelmei, amelyek megteremtették a kommunista ország&pítés új Szakaszába való átmenet feltételeit, a szovjet nép fáradhatatlan építő munkásságának és a kommunista párt felmérhetetlen politikai és szervező tevékenységének köszönhetők. A párt, a munkásosztály és az egész nép kollektív bölcsességére, rendkívül gazdag tapasztalataira támaszkodva kidolgozza és megvalósítja a kommunista országépítés terveit. Pártunk a XXI. kongresszuson olyan egységes és tömör volt, mint soha azelőtt. Pártunk sikeresen meg tudja oldani az új nagyszabású feladatokat. A nép korlátlan szeretete és bizalma pártja iránt világosan megnyilvánul az SZKP sorainak gyarapodásában. A párt sorai a munkásosztály. a kolhozparasztság és a szovjet értelmiség legjobbjaival bővülnek. A párt a XX. kongresszus óta következetesen megvalósította a párton belüli demokrácia, a bírálat és önbírálat fejlesztésének, a párttagság tömegei aktivitása növelésének irányvonalát. A Központi Bizottság és az alacsonyabb pártszervezetek határozottan küzdöttek a pártélet lenini normáinak és a kollektív vezetés elvének felújításáért és továbbfejlesztésért. A szocializmus .és a kommunizmus győzelméért folytatott harc valamennyi tapasztalata azt igazolja, hogy a pártnak, mint a nép bevált élcsapatának és a társadalom megszervezése legmagasabb formájának szerepe mind nagyobb a kommunista társadalom építésének folyamatában. A hétéves terv teljesítése megkívánja a párt egész eszmei, politikai és szervező munkája színvonalának továbbemelését, a szovjet nép alkotó erőinek aktív mozgósítását. Szükséges, hogy minden egyes dolgozó ismerje a tervfeladatokat. Minden kollektíva igyekezetét a feladatok teljesítése érdekében szervezni és irányítani kell, határozottan ki kell küszöbölni a fogyatékosságokat és a munka során felmerülő nehézségeket. A terv sikere közvetlenül a vállalatokban és az építkezéseken, a kolhozokban és szovhozokban, a tudományos intézetekben dől el. Ezzel kapcsolatban még jobban megnő a helyi pártszervek és a pártalapszervezetek szerepe, amelyeknek a tömegeket a konkrét termelési feladatok teljesítéséve kell mozgósítaniok. A pártszervezeteknek arra kell törekedniök, hogy minden vállalatban, kolhozban, szovhozban, és intézményben létrejöjjön az alkotómunka és termelő aktivitás légköre. Szem előtt kell tartani azt, hogy a győzelem nem következik be önmagától, harcolni kell érte, az elért sikereket szilárdítani kell. A pártszervezeteknek, a propagandistáknak és az agitátoroknak a kommunista országépítés terveinek teljesítésére ösztönözve világosan és közérthetően meg kell magyarázniok, mi a kommunizmus, milyen nagy boldogságot nyújt az embereknek. Sokoldalúan támogatniok és fejleszteniök kell a munka kommunista formáit. A párt szervező és nevelő tevékenységének, ideológiai munkája valamennyi eszközének segítséget kell nyújtania a kommunista országépítés feladatainak sikeres megoldásában. Arra kell törekedni, hogy minden egyes dolgozó a haladó munkamódszerek alapján jobban kihasználja a gé-' pet, az esztergapadot, az aggregátot, a traktort, a kombájnt. A kongresszus úgy véli. hogy a hétéves terv megvalósításában nagy feladat hárul a párt és az állam kádereire. Tökéletesíteni kell a káderek széthelyezését és nevelését, a vezető funkciókat jól felkészült és elvhű emberekre kell bízni, akiknek van érzékük az új iránt, akik erejük és ismereteik teljéből munkálkodnak majd a nép javán, akik munkájukban érvényesítik a bolsevik lelkesedést és engesztelhetetlenek lesznek a fogyatékosságokkal szemben. Bátrabban ki kell emelni a fiatal kádereket és lehetőségeket kell nekik adni, hogy a gyakorlatban bebizonyíthassák képességeiket. A pártszervezeteknek szakképzet* káderekkel kell megerősíteniük a lemaradozó vállalatokat, kolhozokat, szovhozokat és területeket, ugyanakkor jó szervezőket és szakembereket kell kiválasztaniok, akik segítséget nyújtanak a nagy tartalékok feltárásában, az emberek megszervezésében és az elmardozó szakaszok előrelendítésében. (Folytatás a 6. oldalon) ÜJ SZÖ 5 1959. február 8.