Új Szó, 1959. február (12. évfolyam, 31-58.szám)

1959-02-07 / 37. szám, szombat

A Szovjetunió Kommunista Pártjának XXI. kongresszusa (Folytatás a 3. oldalról) őrzés leple alatt megsértsék hazánk szuverenitását. Ha az USA és Nagy-Britannia lemondanak megfontolatlan követeléseikről, a Szovjetunió hajlandó minden feltételt biztosítani az ellenőrző állomások megfelelő tevékenységére külföldi államok képviselőinek részvételével, valamint a műszerek beszerelésére és kezelésére. Ismeretes, hogy ma, amikor még nincs semmilyen nemzetközi ellenőrzés, még most sem maradnak megfigyeletlenek a Szovjetunió, az USA vagy Nagy-Britannia által megvalósított atomrobbanások. Emellett pl. az USAban végrehajtott robbantást a Szovjetunió területén levő ellenőrző berendezéssel állapítják meg, a mi robbantásainkat Amerikában jegyzik fel. Most a robbantások megállapítására szolgáló ellenőrző állomások széles hálózatának létesítéséről van szó, abban az országban, ahol ezeket az állomásokat elhelyezik. A nyugati hatalmak azonban hirtelen még valamilyen űj kutatásokat követelnek, azt óhajtják, hogy felügyelőiknek joguk legyen korlátlanul mozogni a Szovjetunió egész területén. Nem világos-e talán, hogy az ilyen ellenőrző rendszer vezetője a katonai kémkedés főnökévé válna? Hisz minden egyes alkalommal azt mondhatná, hogy az a gyanúja támadt, hogy ama bizonyos területen, amely érdekli őt, robbantásra került sor és mindig külön expedíciót küldhetne ki e terület átvizsgálására. Még a legtapasztalatlanabb politikus és államférfi előtt is világos, mire vezetne ez. Rossz eredményekre vezetne: a szerződés résztvevői közötti kapcsolatok rosszabbodására. Nem követelünk a magunk számára semmilyen kivételt. Egyedül arra törekszünk, hogy valóban egyenlő feltételek legyenek mind a nyugati hatalmak, mind pedig a mi számunkra. Az USA és Nagy-Britannia, vagyis a NATO katonai tömb azonban egyoldalú előnyöket akar nyerni a maga számára a Szovjetunió rovására. A kölcsönös ellenőrzés méretei szorosan összefüggnek a nagyhatalmak közötti kapcsolatokban levő bizalom mélységével. Minél több a bizalom, annál könnyebb megegyezni a széleskörű ellenőrzésben. Az abszolút bizalomnál persze nincs is szükség ellenőrzésre. Megengedhető-e talán korlátlan ellenőrzést követelni, amikor a Szovjetunió körül a NATO számos katonai támaszpontja marad fenn, amikor az agresszív katonai tömbök — a NATO, Bagdadi Paktum és más tömbök — résztvevői még a normális kereskedelmi kapcsolatokat is korlátozzák a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal ? Szemünkre vetik, hogy állítólag a kereskedelmet politikai célokra használjuk fel, míg a valóságban éppen az Egyesült Államok volt az, amely csaknem beszüntette a szocialista országokkal folytatott kereskedelmet, amiben kizárólag politikai célok vezették. Ezzel szemben gazdasági érdekeik megkövetelik a kereskedelem fejlesztését és a nyugati országok vállalkozó körei a kereskedelem fejlesztését óhajtják. Ez a helyzet elvtársak az atom- és hidrogénfegyverkísérletek beszüntetéséről folyó tárgyalások terén. Tárgyalási partnereink Genfben olyan javaslatokat nyújtanak be, amelyekről jól tudják, hogy elfogadhatatlanok. Ily módon nyilvánvalóan meg akarják torpedózni e kérdés megoldását, amint azt már megtették a váratlan támadás elhárításának kérdésével, amelynek megoldását gyakorlatilag befagyasztották. Nyilvánvalóan a kísérletek beszüntetéséről tárgyaló értekezletet is minél jobban el akarják húzni, hogy azalatt előkészítsék a közvéleményt a tárgyalások meghiúsítására és hogy azután e rendkívül fontos kérdés megoldását teljesen meghiúsítsák. Igazán csak örülnék annak, ha e feltételezések nem következnének be. Ami a Szovjetuniót illeti, szeretném újból megerősíteni azt az óhajunkat, hogy minél előbb egyezményt érjünk el a nukleáris kísérletek beszüntetéséről. Bármikor hajlandók vagyunk szerződést aláírni e kérdésben, olyan szerződést, amely ésszerű feltételeken alapul és megfelelő ellenőrzést biztosít a robbantások felett. Elvtársak! A kongresszusi küldöttek beszédeiben és a testvéri kommunista és munkáspártok küldöttségei vezetőinek üdvözlő beszédeiben teljes egyértelműség és nemzetközi szolidaritás nyilvánult meg, valamint a nézetek egysége a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom kérdéseire vonatkozólag. Valamennyi elvtárs, akik itt a kongresszuson felszólaltak, megerősítették a kommunista és munkáspártok tanácskozásáról kiadott deklaráció téziseinek helyességét a testvérpártoknak a marxizmus-leninizmuson alapuló egységéről és felzárkózásáról, a revizionizmus, mint a jelenlegi feltételek közötti fő veszély ellen vívott határozott harc szükségességéről. Nagyon jellemző, hogy kongresszusunk tárgyalásai, melyek oly nagy érdeklődést és egyetértést váltottak ki a nemzetközi kommunista mozgalomban és a haladó közvélemény körében, a legnagyobb mértékben ingerült reakciót idézett elő a jugoszláv revizionisták részéről. A jugoszláv sajtóban cikkek jelentek meg, amelyek bárdolatlanul mentegetni kísérlik a revizionista politikát a jugoszláv nép előtt, eltitkolni a Szovjetuniónak a Jugoszláviával való együttműködésre irányuló törekvését, elferdíteni a tényleges helyzetet, amely a Jugoszlávia és a szocialista országok közötti kapcsolatokban alakult ki. A jugoszláv vezetők revizionista politikájukkal hozzájárulnak a munkásosztály forradalmi erőinek szétforgácsolásához a dolgozók létérdekeiért vívott harcban. Mindazon figyelmeztetésünkre, hogy mire vezetett a jugoszláv vezetők revizionista politikája, semmi meggyőző választ nem tudnak adni. Tudatában vannak pozícióik gyengeségének és ezért kedvelt módszerükhöz — demagóg kijelentésekhez folyamodnak, hogy a Szovjetunió állítólag beavatkozik belügyeikbe. Ez azonban rágalom. Jól ismert tény, hogy szilárdan védelmezzük más országok és pártok ügyeibe való be nem avatkozás álláspontját. És ezt újból és teljes határozottsággal kijelentettük kongresszusunkon is. Nézzék azonban, mily piszkos és provokációs trükköket alkalmaznak most a jugoszláv revizionisták abban a törekvésükben, hogy megsértsék a szocialista országok egységét. Amint a beszámoló már megállapította, a jugoszláv revizionisták a legkülönfélébb koholmányokat terjesztik arról, hogy valamilyen ellentétek állanak fenn pártunk és Kína Kommunista Pártja között. Az utóbbi napokban még meszszebb mentek és nyilvánvalóan koholmányaik valamilyen módon való alátámasztására való törekvésükben olyan „megbízható tanúnak" és a „Szovjetunió, valamint a Kínai Népköztársaság közötti ellentétek" kérdésének olyan szakértőire hivatkoznak, mint Humphrey amerikai szenátor. Ez a szenátor, mint ismeretes, nemrégen a Szovjetunióba látogatott és én beszélgettem vele. Humphrey lármás, szenzációt hajhászó nyilatkozataiban és cikkeiben az értelmetlenségek halmazát hordta össze arról, hogy a szovjet kormánytól különleges üzenetet vitt Eisenhower elnök számára (természetesen szó sem volt semmilyen üzenetről) és hogy én két különösen fontos titkot közöltem vele. Ügylátszik, már nem találhattam jobb partnert, akivel titkokat közölhettem volna, mint Humphrey urat! Különösen tűzbe jött Humphrey szenátor dús fantáziája, amikor koholmányokat kezdett szülni a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság közötti kapcsolatokról. Ebben még az ismert szószátyár Münchhausen bárót is felülmúlta. És ezt a mesemondót idézik tanuul a jugoszláv revizionisták! Nevetséges már maga az a feltételezés is, hogy valamilyen bizalmas kapcsolatom lehetett volna azzal az emberrel, aki a kommunizmus elleni húsz éves aktív harcával dicsekszik. Mindenki előtt, aki csak egy kevéssé is kiismeri magát a politikában, nem beszélve azokról, akik jártasak a marxizmus-leninizmus terén, megértik, hogy valamilyen bizalmas beszélgetés Humphrey úrral a kommunista pártok politikájának kérdéseiről, legjobb barátainkhoz, Kína Kommunista Pártja vezető tényezőihez fűződő kölcsönös kapcsolataikról egyáltalán nem volt lehetséges. A jugoszláv revizionisták nyilvánvalóan oly rosszul állanak, hogy a legkülönfélébb bárgyú koholmányokba kapaszkodnak. Ezzel kapcsolatban visszaemlékszem arra, hogy a cári Oroszország alatt az ügyes rikkancsok hogyan árusították a bulvárlapokat. Az ilyen rikkancs az utcán száguldva kiáltozta: „Rendkívüli esemény! Egy asszony bajuszos kislánynak adott életet!" A tapasztalatlan olvasó természetesen az újságra veti magát, keresi erről az eseményről tudósító hírt, de semmi ilyet nem talál. A rikkancs azonban eladta az újságokat, elérte célját. Ügy vélem, hogy Humphrey szenátor és koholmányainak jugoszláv terjesztői bizonyos mértékig hasonlítanak az ilyen bulvár-lapárusokhoz. A jugoszláv vezetők nagyon idegesen reagálnak — amint maguk mondják — a jugoszláv dolgozók alacsony életszínvonalára. A kongresszusi beszámoló után a jugoszláv sajtó igyekezett megcáfolni a jugoszláv dolgozók életszínvonaláról szóló adatokat. A tényeket azonban nem lehet kiforgatni. Arról szóló adataink bizonyítására, hogy a jugoszláv dolgozók életszínvonala nem emelkedik, számos további tájékoztatást hozhatunk fel. Ismeretes pl., hogy Jugoszláviában nemrégen újból lényegesen emelkedtek a közszükségleti cikkek és a közületi szolgáltatások árai. Igaz, egyidejűleg. emelkedtek a bérek is, de ez semmiképp sem egyenlíti ki az árak emelkedését. Tehát a lakosság életszínvonalának további csökkenésére került sor. A szocialista tábor országaiban azonban a néptömegek életszínvonala rendszeresen növekszik. E tényekkel szemben senki semmi ellenvetést nem tehet. Azoknak, akik a statisztikára való különféle hivatkozással azt a benyomást igyekszenek kelteni, hogy a jugoszláv dolgozóknak magas az életszínvonala, a következőket mondhatjuk: kérdezzék meg a népet, hogy saját tapasztalatai alapján hogyan értékeli életének anyagi színvonalát, vajon emelkedik-e vagy süllyed; ha emelkedik, milyen arányban áll ez az életszínvonal emelkedéséhez a szocialista tábor országaiban. És a nép e kérdésre világosan válaszol. Sajnálhatjuk a jugoszláv nemzeteket, amelyek életszínvonaluk terén valóban a szocialista országok mögött maradnak, fizetniök kell vezetőik politikájáért. Miután a jugoszláv sajtó elhallgatja a baráti érzéseket, amelyek az SZKP kongresszusán kifejezésre jutottak a jugoszláv dolgozók iránt, újból kijelenthetem, hogy a legbarátibb érzéseket tápláljuk Jugoszlávia testvérnépei és a jugoszláv kommunisták iránt — az illegális és partizánharc hősei iránt. A Szovjetunió továbbra is együttműködésre fog törekedni Jugoszláviával államvonalon, az imperializmus ellen és a békéért vívott harc kérdéseiben, együtt fog működni vele mindazon kérdésekben, melyekben álláspontjaink egyeznek. Ezek a nemzetközi életnek azon kérdései, amelyekről záró beszédemben szólani akartam. Elvtársak! A XXI. kongresszus jóváhagyja a kommunista építés nagyvonalú programját. Pártunknak, a hős szovjet népnek nagy művet kell elvégezniök. A hétéves terv teljesítésével hazánk oly magasságba emelkedik, hogy már senki, a legkisebb mértékben sem kételkedhet majd a kommunizmus nagy előnyeiről a haldokló kapitalizmussal szemben. Mindnyájan joggal vagyunk büszkék arra a nemzedékre, amely a halhatatlan Lenin vezetésével hihetetlen nehézségek közepette létrehozta dicső kommunista pártunkat, arra s nemzedékre, amely a párt vezetésével megvalósította a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat és ezzel új korszakot nyitott aj emberiség történetében. Büszkék vagyunk am a nemzedékre, amely lerakta az első alapkövei és a szocializmus nagyszerű épületét építette Kortársainknak kell megvalósítaniok az emberiség álmát — a kommunista társadalomnak a földkerekség legigazságosabb társadalmánal felépítését. Évszázadok telnek el, de soha sem szűnil meg hős korszakunk, a szocializmus és a kommunizmus építése korszakának dicsősége! Elvtársak! Előre a lenini úton a kommunizmus győzelméhez! P. F. J ügyi n elvtárs besséde Vlagyimir Iljics Lenin az ellenség azon kijelentésére, hogy országunk kultúrálatlan és elmaradott, így válaszolt: „Várjanak uraim, adjanak nekünk egy rövid határidőt és azután majd meglátjuk, ki az elmaradott és ki a haladó." Ez az idő már bekövetkezett, és a világon valamennyi becsületes ember a Szovjetuniót ismeri el a leghaladóbb és legkulturáltabb országnak. N. Sz. Hruscsov elvtárs beszámolójában meggyőzően mutat rá arra, hogy szovjet hazánk már most olyan technikai és gazdasági színvonalat ért el, olyan potencionális lehetőségekkel rendelkezik, hogy rövid időn belül túlszárnyalja az Amerikai Egyesült Államokat és teljes erővel tör előre a kommunista társadalom kiépítésére. A Szovjetunió népgazdaságfejlesztési hétéves terve már nem jelent egyes tudományos megállapításokat a kommunizmusra való átmenet feltételeiről. Ez ma már szigorúan tudományos és szélesen megalapozott gazdasági program, amelyet pontos számadatok és technikai számítások támasztanak alá. Ez a terv megmutatja, mily sikereket ért el a szocializmus történelmi fejlődésében, mily mélyrehatóan és sokoldalúan bontakozott ki a tudományos kommunizmus elmélete. Ma már mindenkinek, aki meg akarja érteni mi a kommunizmus, a marxizmusleninizmus klasszikus művein kívül át kell tanulmányoznia a Szovjetunió Kommunista Pártja XXI. kongresszusának munkáját is. A Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusától a XXI. kongresszusáig tartó időszak a marxista-leninista elmélet hatalmas fejlődésének időszaka volt. Ezen Időszak sajátossága a dogmatizmus határozott kizárása, az elmélet és a gyakorlat elkülönítésének és a személyi kultusz csökevényeinek felszámolása. Az elmélet fejlesztésében elért sikerek legkifejezőbb bizonyítékai a párt XX. kongreszszusának, valamint a Központi Bizottság következő plenáris üléseinek határozatai, és Hruscsov elvtárs beszámolójának a hétéves tervről szóló tézisei, valamint N. Sz. Hruscsov elvtársnak e kongresszuson elhangzott beszámolója. Ezek az okmányok nagyszerűen kapcsolják öszsze az elméletet a gyakorlattal, és kétségkívül hozzájárulást jelentenek a tudományos kommunizmus elméletéhez. Elsősorban ki kell jelenteni, hogy a szocializmus végső és teljes győzelméről szóló tézisek országunkban rendkívül tudományos jelentőségűek. Ismert tény, hogy a szocializmus teljes és végső győzelme lehetőségének kérdése, amelyet Lenin vetett fel, elméleti tevékenységünkben és a párt életében mindenkor fontos helyet töltött be. Milyen sokan voltak az ellenséges érzelműek között olyanok, akik megkísérelték tagadni annak lehetőségét, hogy a szocializmust ki lehet építeni egy országban és figyelmen kívül hagyták a kapitalizmus felújításának veszedelmét a Szovjetunióban külföldi kapitalisták segítségével! Ma már ez a kérdés történelmileg megoldódott. Ez a szocializmus világtörténelmi győzelmének bizonyítéka. Át kell gondolni és meg kell érteni N. Sz Hruscsov elvtárs beszámolójába foglalt azon tanulságok tudományos mélységét és értékelni kell történelmi jelentőségüket, hogy ma a világon nincsen olyan erő, amely országunkban visszaállíthatná a kapitalizmust és szétzúzhatná a szocialista tábort. A történelem tehát a szocializmus és a kapitalizmus kérdését világviszonylatban végső érvénnyel megoldotta. A szocializmus teljes és végső győzelme a Szovjetunióban egyúttal a szocializmus győzelmének kezessége a nemzetközi szocialista táborban is. E tanulságoknak mély történelmi, politikai és elméleti értelmük van. Azt mutatják, hogy a történelem visszavonhatatlanul kimondotta halálos ítéletét a kapitalizmus felett, Országunk és a kapitalista tábor valamennyi államának dolgozói még jobban meggyőződtek arról, hogy a szocialista és kommunista társadalom építése győzelmet arat. A kapitalista országok dolgozói ebből arra a következtetésre jutnak, hogy a szocializmus győzelme országaikban a mai korszakban nemcsak elméletileg, hanem gyakorlatilag is bebizonyosodott. A szocializmus építése marxista elméletének és gyakorlatának szempontjából nagyon érdekes N. Sz. Hruscsov elvtárs beszámolójának az a része, amely a kommunista társadalom két fázisával foglalkozik. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a kommunizmus második fázisába való átmenet útjáról szóló beszámoló tanulsága új fejezetet jelent a tudományos kommunizmus elméletében. Elsősorban azt szeretném hangsúlyozni, hogy itt szigorúan betartjuk a lenini elveket, a kommunizmusba való átmenet feltételeinek és útjainak kijelölésénél teljes mértékben kizárjuk az utópizmust. N. Sz. Hruscsov elvtárs helyesen jegyezte meg, hogy a tudományos dolgozók egy része örömmel térne át a lehető leggyorsabban a kommunizmusra, a reális feltételekre való tekintet nélkül. Vannak olyan tudományos dolgozóink is, akik szárnyaló képzelettel festik meg a társadalom életét a kommunizmusban, amikor még részletekbe is bocsátkoznak. Már az is megtörtént, hogy egy közgazdász professzor, a sajtóban magyarázgatta, hogy a kommunizmusban legelőször a telefonbeszélgetések lesznek ingyenesek. N. Sz. Hruscsov elvtárs beszámolójából eredő azon tanulság, hogy a kommunizmus első fázisából a másodikba való átmenet törvényszerű történelmi folyamat, amelyet nem lehet tetszés szerint meggátolni, vagy kikerülni, azt a feladatot rója a filozófusokra, a közgazdászokra és más tudósokra, hogy alaposan vizsgálják társadalmunk gazdasági, kulturális és politikai életét, hogy ebben a nagyszerű folyamatban idejekorán felismerjék az új jelenségeket. Sajnálkozással kell azonban kijelentenem, hogy professzoraink és tudósaink elmaradnak a kommunizmus építésének hatalmas tapasztalatai, a Központi Bizottság óriási tudományos marxista munkája mögött. Ma sok burzsoá politikus számára is szemmel látható ténnyé vált, hogy a 15 éves terv távlatai keretében történelmileg a legrövidebb időben utóiérjük és túlszárnyaljuk gazdasági téren a legfejlettebb kapitalista országot, az Amerikai Egyesült Államokat. Hogyha ezt a feladatot teljesítjük, akkor megvalósítjuk V. I. Leninnek a kommunizmusra való átmenet történelmi feltételeiről szóló zseniális jóslatát. N. Sz. Hruscsov elvtárs megjegyezte, hog: az Amerikai Egyesült Államok gazdasági szint jét nem tartjuk a magunk számára végeredmé nyesen kötelezőnek. Ez igaz. Nem tagadjul azt sem, hogy a termelőerők fejlesztésénel jelenlegi szintje az Amerikai Egyesült Álla mokban, hogyha ezek a termelőerők a munkás osztály kezében volnának, biztosíthatnák legfontosabb közszükségleti cikkek elosztás; kommunista elvére való átmenetet. Mi marxisták a társadalmi fejlődés tárgyila gos történelmi törvényeiből indulunk ki é ezért hiszünk a történelem haladó fejlődésé ben. Elkerülhetetlenül elérkezik az az id< amikor az amerikai munkásosztály a termelő eszközök urává lesz, és az őt megillető ter melőeszközökkel a leggazdaságosabban fo rendelkezni, s erőit az ország dolgozói lét szükségleteinek kielégítésére fogja felhasznál ni. Nemcsak a Szovjetunióban, hanem a szocia lista államokban és szerteszét az egész világo élő kommunisták óriási érdeklődéssel fogad ják N. Sz. Hruscsov elvtárs beszámolójába foglalt azon tanulságokat, hogy „elméletile helyesen feltételezi, a szocializmus országi a szocialista rendszer sikeres megvalósításávi a kommunista társadalom magasabb fázisáb többé-kevésbé egyidejűleg fognak átmenni Itt elsőízben szövegezte meg azt a tanul ságot, hogy a tervszerű proporcionális fej lődés törvénye nemcsak az egyes szociális! országokra, hanem az egész szocialista tábc népgazdaságára is érvényes. Ez a tudományc kommunizmus elméletében új gondolat. Ebbe nyilvánul meg a leninizmus azon mély iga2 sága, hogy a szocialista tábor egységes gazda sági rendszert alkot. Ezek az országok évri évre jobban összhangba fogják hozrfl gazdasá; terveiket, a fejlettebb országok segíteni fogjá a gazdaságilag elmaradott országokat, hog azután egy fronton minél gyorsabban halad hassanak a kommunizmus felé. Ebben a megvilágításban nagyon szegénye sen hat a jugoszláv revizionisták azon tö (Folytatás az 5. oldalon ÜJ SZÖ 3 5f 1959. február 7.