Új Szó, 1959. február (12. évfolyam, 31-58.szám)

1959-02-06 / 36. szám, péntek

II Szovjetunió Kommunista Pártjának XXI. kongresszusa (Folytatás a 4. oldalról) gozásánál. Egyes gazdasági intézetek azonban elégtelenül veszik ki részüket az olyan prob­lémák kidolgozásából, mint amilyen a közle­kedés fejlesztésének problémája, a szocialista államokkal, az iparilag fejletlen országokkal folytatott gazdasági együttműködés bővítésé­nek, valamint a tőkés országokkal ápolt gaz­dasági kapcsolatok kibővítésének problémája. Hruscsov elvtárs beszámolójában megjegyzi, hogy a tudósok a társadalomtudományok, külö­nösen pedig a gazdaságtan terén az élettől felvetett új kérdések alkotó módon való álta­lánosításának és bátor elméleti megoldásának nagy feladata előtt állanak. Ügy véljük, hogy a hatékony, tudományos tervezés szilárd alap­jának megteremtése érdekében jó lenne, ha a Szovjetunió Állami Tervbizottsága a Szovjet­jnió Tudományos Akadémiájával karöltve né­lány gazdasági intézettel rendelkeznék, me­yek mind elméleti, mind gazdasági problé­mákat dolgoznának ki. Meg kellene tárgyalni a Gazdasági Tudományok Akadémiája létesí­tésének kérdését. Elvtársak! Szovjet népünk lelkesen jóvá­hagyta a kommunista társadalom kibontakozó­don építésének hazánkban kitűzött tervét. A tervek teljesítésében újabb további tarta­lékok és a termelés növekedésének forrásai kerültek felszínre, melyeknek különböző voltát nem láthatjuk mindig előre, bármilyen töké­letes legyen is a tervezés. Hazánk dolgozóinak nagy lelkesedése és alkotókezdeményezése, mely újult erővel hatja át őket, arra a szi­lárd meggyőződésre jogosít, hogy nemcsak teljesítjük, hanem túl is teljesítjük a hét­éves terv feladatait. Ez irányban jellemző a burzsoá rendszer védelmezői nézeteinek megváltozása a Szov­jetunió gazdasági fejlődését illetően. Gondol­junk csak vissza, milyen fennen hangoztatták kórusban a szovjet hatalom első éveiben, hogy a szovjet hatalom napjai megszámláltattak, hogy „az oroszországi szocialista kísérletre el­kerülhetetlen csőd vár". Sőt abban az időben, ha megfigyelik elvtársak ilyen címmel jelen­tek meg könyvek: „Oroszország agóniája", „Oroszország ködben", stb. Az idők azonban megváltoztak. Megjegyzé­seik is megváltoztak. íme mit ír ma a burzsoá sajtó az új szovjet hétéves tervről: „Az új szovjet hétéves terv küldetése az, hogy lehe­tővé tegye a kommunizmus győzelmét a kapi­talizmussal folytatott gazdasági versenyben", „A szovjet gazdasági felhívás reális", „Tizen­két év alatt a világ legmagasabb életszínvo­nala", és sok más hasonlót. Ügy vélem, helye­sen írja. Elvtársak! Már a múlt század felében az emberiség új korszakát jelezve az egész vi­lágba elhangzottak Marx és Engels Kommu­nista Kiáltványának szavai: „Kísértet járja be Európát — a kommunizmus kísértete". Azóta már több mint 100 év telt el. Ma már nem kísértet, hanem igazi reá is kommunizmus, melynek első fázisa a szocializmus nálunk véglegesen győzött, Európában és Ázsiában megszilárdult és uralkodó elemmé vált. Abban a boldog korszakban élünk ma, abban a boldog időben, amikor népünk megkezdte a kommunista társadalom kibontakozott építését, a kommunizmus anyagi-műszaki alapjának közvetlen építését. A kommunizmus, melynek győzelméről Marx- Engels és Lenin álmodoz­tak és melynek egész nemes életüket szentelték a kommunizmus, melynek győ­zelméért, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom küzdött és ez a küzdelem volt a nemzetközi kommunista és mun­kásmozgalom gyönyörű történelmének, u Szovjetunió Kommunista Pártja gyönyörű tör­ténelmének tartalma, most valóság lett. Tag­jai vagyunk nagyvonalú előrehaladásának. Egyre magasabbra emeljük zászlaját, melyen soha sem halványulnak el e szavak: „Éljen a marxizmus-leninizmus!" (Hosszantartó taps). A. ÍV. Seljepin elvtárs beszéde Elvtársak! Pártunk több mint 50 esztendős történeté­len számos nagy esemény játszódott le, melyek óriási befolyást gyakoroltak az em­ieriség sorsára. Ezen események között kü­jnleges helyet foglal el az SZKP XXI. kong­esszusa, amely hazánk történetében új kor­zakot hirdet, új korszak hajnalát, a kom­luniáta társadalom széleskörű építésének ezdetét jelenti. Véleményem szerint első­orban ebben van ennek a kongresszusnak ilágtörténelmi jelentősége. Nyikita Szergejevics Hruscsov beszámolója z igazán élő, alkotó marxizmus-leninizmus okumentje. Teljes mértékben és világosan ikrözi pártunk és a szovjet nép életének, arcának egész történelmi időszakát, össze­ezi a szocializmus Szovjetunióban aratott agyszerű győzelmeit, nagy eredményeit, lőterjeszti a kommunizmus felépítésének idományosan indokolt és reálisan megvaló­thatő programját, feltárja a szovjet tár­idalom fejlesztésének nagyszerű távlatait. Az emberiség történelmében eddig még gyetlen egy párt, egy nemzet sem tűzött laga elé olyan óriási fellendülést és iramot leghatározó feladatokat, amelyek ugyanak­Dr teljesíthetők. Pártunkra és népünkre nem íyszer elképzelhetetlenül nehéz, de becsü­tbevágó feladatok hárultak, amikor utat tört : emberiségnek a jövőbe, amikor eddig még sm járt utakon haladt előre. így volt ez, nikor a kommunista párt a nagy Lenin ve­résével harcokban, összecsapásokban ed­itte a munkásosztály legerősebb fegyverét, leninizmust, az imperializmus és a proletár •rradalmak korszakának marxizmusát. így >lt ez, amikor népünk 1917-ben elsőnek va­sította meg a proletárforradalmat, hogy lépíthesse a világ első munkás-paraszt lámát. így volt ez, amikor a szovjet nép tté változtatta az egész világ dolgozóinak régi vágyát és megvalósította a szocializ­ust. Pártunk és a szovjet nép ma a tör­nelmi feltételek tekintetbevételével a vilá­in elsőnek lát hozzá a kommunizmus szé­skörű felépítéséhez. Nyilvánvalóan nincs essze az az idő, amikor kijelenthetjük: a immunizmus a Szovjetunióban teljes mér­kben és véglegesen győzelmet aratott. A XX. századot eddig a villany, a rádió és atom századának nevezték. Nem kétsé­s, hogy népünk ezt a századot nemsokára kommunizmus századának fogja nevezni, iben helyesen tükröződik majd a XX. szá­d jellege, amelynek dicsősége és éke a mmunizmus lesz. Elvtársak! N. Sz. Hruscsov beszámolójában tűzte és elméletileg indokolta a társadalom, államrendszer és az államigazgatás poli­:ai szervezetének legfontosabb kérdéseit a mmunizmus széleskörű építésének idősza­ban, rámutatott az állambiztonsági szervek i/ábbszilárdításának szükségességére. A szo­ilísta, igazán népi demokrácia általános ilesztése és annak alapján, hogy minden ampolgár bekapcsolódik az ország ügyei­k intézésébe, az állam által gyakorolt ímos funkció fokozatosan átmegy a társa­Imi szervezetek hatáskörébe. Ennek értel­iben lényeges változásokra kerül sor az ambiztonság, a milícia, a bíróság és az yészség munkájának tartalmában, gyakor­i tevékenységében. Ismeretes, hogy állambiztonsági szerveink­k, ennek a proletár kardnak az éle azon mügynökségek ellen irányul, amelyeket a pitaíista államok küldenek hazánkba. Az perialisták és a revizionisták természete­í nagyon szeretnék, hogy korlátozzuk szer­nk tevékenységét, lefegyverezzük magun­t. Ezek azonban hiábavaló álmok. \z imperialista támadó körök elsősorban felforgató diverzáns és kémtevékenység­a Szovjetunió ellen irányuló különféle >vokációs akciókban reménykednek. Az USA ami politikájának színvonalára emelte a jvjetunió és a többi szocialista ország el­,i felforgató tevékenységét, a belügyeikbe ó durva beavatkozást. A kapitalista álla­k és elsősorban az USA kémapparátusa andóan bővül. Csupán az USA központi mhivatalában ma több mint 20 ezer ember Igozik. Ennek a hivatalnak a kiadásai ;nte meghaladják a másfélmilliárd dollárt. USA kémelhárító tevékenysége az utóbbi íkben az első háború utáni évhez vi­myítva megtizenkétszereződött. Az amerikai kémszolgálat tevékenységének terjedelméről tanúskodik az a tény is, hogy csupán Nyugat-Németország területén az amerikai kémszolgálatnak 40 szerve, Nyugat­Berlinben pedig a kapitalista országoknak több mint 60 különböző kémszervezete műkö­dik, amelyek aktív felforgató tevékenységet folytatnak a Szovjetunió és a népi demokra­tikus országok ellen. Az amerikai kémszol­gálat aljas cselszövéseket és politikai intriká­kat sző különböző országokban, elsősorban a Közel- és Közép-Kelet államaiban kiépíti kémhálőzatát. Az Amerikai Egyesült Álla­mokban tömegesen képezik ki a kémeket és kártevőket, akiket a Szovjetunióban és a szo­cialista tábor többi országában vetnek be. Az ellenség aktívan dolgozik és minden rést felhasznál. Ezért feladatunk az ^állambiztonsági szer­vek állandó szilárdításé, az imperialista ké­mek utáni még aktívabb kutatás, az ellen­ség minden tervének és politikai intrikájának idejében való leleplezése. Nem kell kételkedni elvtársak abban, hogy az állambiztonság szerveinek dolgozói a kommunista párt és annak lenini Központi Bi­zotsága vezetésével mindent megtesznek an­nak érdekében, hogy senki sem zavarhassa meg a szovjet emberek nagy, békés munkás­ságát a hétéves terv által kitűzött óriási feladatok teljesítésében! (Taps.) Az állambiztonság szerveire a kommunista párt állandó gondot fordít és az egész szov­jet nép támogatja őket. Az állambiztonság szerveiben felszámoltuk Beria és kiszolgálói ellenséges tevékenységének következményeit. Az SZKP Központi Bizottsága, annak elnök­sége és személyesen N. Sz. Hruscsov elvtárs közvetlen vezetésével az utóbbi években tel­jes mértékben felújítottuk a forradalmi tör­vényességet és megszegőit megbüntettük. Minden szovjet ember biztos lehet abban, hogy ez az aljas dolog, a forradalmi törvé­nyesség megsértése nálunk már sohasem fog megismétlődni. A párt és lenini Központi Bizottsága ezt nem engedi meg. (Taps.) Az állambiztonság szerveinek sikeres te­vékenysége szempontjából nagy jelentőségű az, hogy pártunk megteremtette az egész nép politikai egységét, egységesen tömörítet­te a népet a kommunista párt és a ázovjet hatalom köré. Világosan tanúskodik erről N. Sz. Hruscsov elvtárs kijelentése, hogy a Szovjetunióban ma nincsenek politikai fog­lyok. Az állambiztonsági bizottság szerveiben a létszám lényeges csökkentését az tette lehe­tővé, hogy megszilárdult e szervek kapcsolata a néppel, a társadalmi szervezetekkel, hogy országunk dolgozóival páratlan erkölcsi-poli­tikai egységben végzik munkájukat. Az SZKP KB és a helyi pártszervek vezetésével to­vábbra is törekedni fogunk az állambizton­sági szervek minőségi összetételének tökéle­tesítésére, struktúrájuk leegyszerűsítésére, a létszám csökkentésére. Gondoskodunk e szervek néppel és a társadalmi szerveze­tekkel való kapcsolatának további kiterjesz­téséről és megszilárdításáról. A nép és a társadalmi szervezetek segítségére és támo­gatására fogunk támaszkodni. Valamennyien tudjuk, hogy annak idején milyen nagy munkát végzett Dzerzsinszkij elvtárs, milyen módszerekkel dolgoztak az állambiztonság szervei a szovjet hatalom első éveiben. A Cseka szervei kérlelhetetlenül felléptek a szocialista állam, a munkásosz­tály ellenségeivel szemben, ám ugyanakkor figyelmesen, körültekintően és tapintatosan bántak a munkásosztály és a legszegényebb paraszti tömegek köréből származó olyan emberekkel, akik akaratlanul, korlátolságuk­ból, politikai fejletlenségükből kifolyólag ki­hágásokat, sőt bűntetteket követtek el, de nem akarták célzatosan megkárosítani osz­tályukat, államukat. A Cseka szervei ugyan­akkor széleskörűen alkalmazták a figyelmez­tetés módszerét, hogy elválasszák az ellen­forradalmi elemektől a véletlenül befolyá­suk alá került embereket. Dzerzsinszkij kü­lönbséget tudott tenni a szovjet állam igazi ellensége és olyan állampolgár között, aki véletlenül került az ellenség befolyása alá. Dolgozóitól megkövetelte, hogy csak a szov­jet hatalomra tényleg veszélyes elemeket vonják felelősségre, a bűntevékenység bebi­zonyítása alapján, nem pedig a gyanú alap­ján tartóztassák le az embereket. A biztonsági apparátus munkájának töké­letesítése során a pártszervezetek vezetésé­vel és segítségével el kell érnünk azt, hogy az SZKP KB követelményei és a Cseka dicső hagyományai szellemében megjavuljon az állambiztonsági szervek valamennyi dol­gozójának nevelése. El kell érnünk Dzer­zsinszkij, a nagy bolsevik stílusának és munkamódszereinek felújítását, hogy azok jellemezzék tevékenységünk tartalmát. (Taps.) Az utóbbi években az SZKP KB vezetésével már sok mindent megtettünk, de még sokat kell tennünk. A nagy Lenin az állambiztonság szerveit a szovjet hatalom ellen irányuló számos összeesküvés és ármányt elhárító hatékony fegyvernek nevezte. Követelte, hogy ez az intézmény tisztára politikai síkon mozogjon és az adott helyzet által megssabott felada­tokra ösáspontosltsa figyelmét. Lenin előre látta, hogy minél messzebb jutunk előrehaladásunkban, annál teljesebb mértékben érvényre juttatjuk a forťadalmi törvényességet, „és annál inkább leszűkül an­nak az intézménynek a hatásköre, amely csapással válaszol az összeesküvők minden csapására". (Lenin Művei 33. kötet, 165. old. Szikra kiadás 1953.) V. I. Leninnek előrelátó szavai ma való­sággá válnak. Hazánkban tényleg jelentős mértékben korlátoztuk és továbbra is korlá­tozni fogjuk a büntetést. A büntetési funkciók korlátozását, vala­mint az állambiztonság dolgozói létszámának csökkentését nem értelmezhetjük azonban elvtársak úgy, hogy kevesebb a munkánk, az ellenség alábbhagyott tevékenységében. Nem, — ez hiba volna. Továbbra is politikai éber­séget kell tanúsítanunk, gondosan őriznünk kell a szovjet emberek történelmi vívmá­nyait. Továbbra is kérlelhetetlenül üldözni fogjuk a szovjet nép minden ellenségét. (Taps.) Hazánk helyzete természtesen az utóbbi években lényegesen megváltozott. Ma már nincsenek a tömeges bűnözést kiváltó társa­dalmi körülmények. Nincsenek kizsákmányoló osztályaink. A szovjet hatalom éveiben egé­szen új emberek nemzedékei nettek fel, me­lyek előtt ismeretlen a kapitalista erkölc's. Ezek az emberek szívük mélyéből hűek a párthoz és a szovjet néphez. Természetesen vannak még nálunk egyes elfajzott, néptől el­szakadt emberek, részegeskedők és hangos­kodók, akik bedőlhetnek az ellenségnek. A Szovjetunióban évről évre csökken a bűn­tettek száma. Meg kell tennünk azonban mindent annak érdekében, hogy telje'sen mégszüntessük a bűnözést. Államunk vala­mennyi büntető szervének a ma fejlődési szakaszában — különösen az ifjúsággal szemben — jobban kell alkalmaznia a meg­előző intézkedéseket. Sajnos gyakran találkozunk olyan embe­rekkel, akik a fiatalkorúakat minden, még a legcsekélyebb kihágásért is bíróság elé akar­ják állítani. Nézetem szerint ennek nincs semmi értelme. Hiszen optimista, fejlett és minden okos, tanító szó iránt fogékony if­júságunk van. Ma nemcsak a büntető, a kényszerítő módszereket kell alkalmaznunk, hanem elsősorban a meggyőzés módszereit. Ez ma a fő dolog. Erre tanított minket a nagy Lenin, aki megkívánta, hogy a fiatalembereknek sok­oldalú segítséget nyújtsanak, hibáikra a leg­türelmesebben tekintsenek arra igyekezve, hogy fokozatosan és főleg a meggyőzés, nem pedig az erőszak útján küszöböljék ki náluk ezeket a hibákat. Figyelmeseknek kell lennünk azokkal szem­ben is, akik különféle kihágásokért letöltöt­ték bün'teté'süket, ezeknek az embereknek munkát kell adnunk és nevelnünk kell őket. Véleményem .szerint fontolóra kellene venni azt, hogy a társadalmi szervezeteket, a Kom­szomolt, a szakszervezeteket és az üzemek, a gyárak és kolhozok kollektíváit is felru­házzuk azzal a joggal, hogy a kis kihágást elkövető emberekért felelősséget vállaljanak és így lehetővé tegyék megjavulásukat a kollektíva körében, . ahelyett, hogy bíró'sági ítélet alapján töltenék le büntetésüket. (Taps.) Ezek az intézkedések, valamint az elvtársi bíróságok és más ehhez hasonló társadalmi szervek tevékenységének tökéletesítése se­gítséget nyújt abban, hogy számos szovjet ember életét örömtelibbé és boldogabbá te­gyük. Ismeretes ugyanis elvtársak, hogy a közrend és a szocialista együttélés szabályai­nak megszegése és az ezért járó büntetés nem csekély kellemetlenséget okoz nemcsak miaguknak a bűnösöknek, hanem a hozzá­tartozóknak és barátoknak is. Elvtársak! Kongresszusunk munkájának tükrében nagyon világosan láthatjuk azt a visszatetsző és elítélendő szerepe 1!, amelyet Malenkov, Kaganovics, Molotov, Bulganyin és Sepilov pártellenes c'soportja játszott. Ezt a kapituláns csoportot szétvertük, a párt és a nép pellengérre állította és megvetéssel elítélte. Ne feledjük azonban, hogy leleplezése előtt komoly veszélyt jelentett. Igazi össze­esküvés volt a párt ellen. A csoport szétveré'se a párt és lenini Köz­ponti Bizottsága nagy győzelmét jelenti. Ez a győzelem nagy jelentőségű pártunk és a kommunizmus ügye sorsának szempontjából. Eme győzelem elérésében döntő szerepe van a Központi Bizottság Elnökségének és első- ' sorban Nyikita Szergejevic's Hruscsovnak! (Taps.) Az egész párt jól tudja, hogy N. Sz. Hrus­csov elvtárs azokban a napokban milyen ma­g-asfokú lenini elvhűségről, a marxizmus-le­ninizmus iránti odaadásról és az összeeskü­vők elleni engesztelhetetlenségről tett tanú­bizonyságot. Ebben a rendkívül nehéz hely- 0 zetben mint igazi leninista járt el. Rendít­hetetlen erkölcsi szilárdságról, személyes bá­torságról, a párt és lenini Központi Bizottsága erejébe vetett szilárd hitéről tett tanúbi­zonyságot. (Taps.) Valamennyien jól tudjuk, mit jelentett volna a pártellene's csoport győzelme. Ez a csoport ádáz és konok módon szembeszegült pártunk irányvonalával. Az összeesküvők minden fronton feléptek a párttal és szemé­lyesen Hruscsov elvtárssal szémben. A frak­ciós harc legalja'sabb eszközeivel élve meg­kísérelték megbontani a párt egységét, le­téríteni a leninizmus útjáról. Harcoltak mind­azon intézkedések ellen, amelyek alapján ha­zánk az utóbib években olyan nagy sikere­ket ért el az ipar és a mezőgazdaság fej­lesztésében, a nép életszínvonalának emelé­sében, a nemzetközi feszültség enyhítéséért és a béke megszilárdításáért folytatott harc­ban, amiről ma jelentős kongresszusunkon tárgyalunk. Ha a pártellenes csoport felforgató tervei csak részben „sikerrel" jártak volna, ez tár­sadalmunk fejlődési iramának csökkentését, a nemzetközi kapcsolatokban komoly bonyo­dalmak létrejöttét okozta volna, végül pedig hos'szú évekkel elodázta volna annak az idő­szaknak elérését, amelybe ma országunk lép, a kommunizmus széleskörű felépítése korszakába. A szakadárok sorsa azonban olyan lett, amilyen minden frakciós sorsa lesz. A párt efsöpörte őket útjából és anél­kül, hogy csökkentette volna előrehaladása iramát, dicső népünk élén célja felé, a kom­munizmus felé halad. (Taps.) Elvtársak! Negyven évvel ezelőtt hazánk gazdaságilag gyenge és szegény volt. Ma azonban erős. Hazánk ma a hatalmas ipar, a világ leghaladóbb mezőgazdaságának, az atomnak és a szputnyiknak, az első mester­séges bolygónak országa. Életté vál't a zseniális Bjelinszkij jóslata, aki sok évvel ezelőtt megírta, irigyli unokáit és ükunokáit, akik száz év múlva Oroszor­szágot a művelt világ élén láthatják majd, akik a tudomány és a művészet aiaptónusát megadó, az egész művelt emberiség által tiszteletben álló Oroszországot fogják is­merni. Igen, éppen ilyen ma nagy hazánk. Ezt a szovjet nép hősies munkája és az tette lehetővé, hogy élén előrevezető vezér­ként és irányító erőként dicső kommunista pártunk áll. Elvtársak! Engedjék meg, hogy biztosít­sam a párt XXI. kongresszusát, az állambiz­tonsági szervek dolgozói továbbra is éberen, híven és odaadóan fogják szolgálni a kom­munista párt ügyét, a kommunizmus nagy ügyét; továbbra is kérlelhetetlen csapásokat mérnek az idegen kémszolgálatok ügynöksé­geire, megfélemlítik a szovjet állam minden ellenségét. (Hosszan tartó taps.) ÜJ SZŐ 5 * 1959. február 4.

Next

/
Thumbnails
Contents