Új Szó, 1959. február (12. évfolyam, 31-58.szám)

1959-02-05 / 35. szám, csütörtök

II Szovjetunió Kommunista Pártjának XXI. kongresszusa A. F. Zaszjagyko elvtárs beszéde Elvtársak! Pártunk és lenini Központi Bizottsága bizton vezeti a szovjet népet a gyönyörű jövő — a kommunista társadalom felépítésére. Ideológiailag elsöpörte és félreállította útjából Malenkov, Kaganovics, Molotov, Bulganyin és Sepilov frakciós és pártbomlasztó csoportját. Ügy vélem, hogy pártunk Központi Bizottsága nagyon humánusan bánt ezekkel a „tényezőkkel", amikor leváltotta őket funkcióikból és lehetővé tette számukra

: hogy működésük új helyén jóvátegyék bűnüket a párt és a nép előtt. Pártunk és lenini Központi Bizottsága a pártellenes frakciós csoport leleplezése után nagy biztonságérzettel vezeti a párt köré tömörült szovjet népet a jól bevált lenini úton, hogy döntő határkőhöz érjen az ország történelmi fejlődésében. A Szovjetunió népgazdasá^ejlesztésének irányszámai, mint tudják, a hétéves tervben kitűzik a beruházási építkezés óriási fellendülését. A hétéves tervben úgyszólván annyi eszközt kell ráfordítanunk, amennyit a népgazdaságba a szovjet hatalom fennállása óta összesen beruháztunk. A beruházási munkálatok kitűzött programjának teljesítése érdekében különös figyelmet kell szentelnünk az építés megszervezése és az irányítási módszerek megjavításának, takarékoskodni kell az állami eszközökkel, gazdaságosan kell törtérínie ráfordításuknak. Tudjuk, hogy az újratermelés üteme — amint a szocialista termelés gyakorlata mutatja — nemcsak a beruházási építésre szánt összegek terjedelmétől, hanem jelentős mértékben kihasználásuk hatékonyságától is függ. Ha a beruházások irányzatában csak egy százalékkal is tévedünk, ez mintegy 20 milliárd rubelt fog jelenteni. Ügy vélem, a beruházás hatékonyságának értékelésekor mindig megfontolandó, mi az előnyösebb; valamivel kisebb termelési költségek-e nagy beruházások esetén, avagy nagyobb önköltségek, de kisebb beruházások és rövid határidejű üzemépítkezések. Ezzel kapcsolatban meg szeretném említeni az állami kohóipari intézetnek az Azovsztal és a Dzerzsinszkij üzemekre vonatkozó számításait. Ha e két üzemet az egy tonna termékre eső beruházások részarányának szempontjából hasonlítjuk össze, a következő kép tárul elénk: Az Azovsztal Üzemben az egy tonna termékre eső beruházások 1080 rubelt, a Dzerzsinszkij Üzemben 1170 rubelt, azaz 90 rubellel többet tesznek ki. Az Azovsztal Üzemben egy tonna vas önköltsége 5 rubellel kisebb, mint a Dzerzsinszkij Üzemben. Ha csak a beruházások részarányának szempontjából tekintjük a dolgot, ami ma döntő jelentőségű a termelésben, az Azovsztal Üzemben a beruházások részaránya és az önköltségek kisebbek, mint a • Dzerzsinszkij Üzemben. E mutatókból az tűnnék ki, hogy az Azovsztal Üzem építése takarékosabb. Ha azonban a beruházások hatékonyságának szempontjából tekintünk az ügyre, a valóságban a következő a helyzet: Az Azovsztal Üzem építésének második szakaszában 6 és félmillió rubelt kell beruházni és ugyanekkor az évi nyereség 461 millió rubelt tesz ki, úgy hogy a beruházások hatékonyságának koefficiense körülbelül 7 százalék lesz. A Dzerzsinszkij Üzemben 1 millió 700 ezer rubelt kell beruházni és az évi nyereség 290 millió rubel lesz, tehát az üzem beruházási hatékonyságának koefficiense már 16 százalékra szökik fel. E számítás szerint tehát a Dzerzsinszkij Üzem pótberuházásai hatékonyabbak az Azovsztal Üzem építésének második szakaszában eszközölt beruházásoknál, mivel a Dzerzsinszkij Üzemben eszközölt beruházások nemcsak új kapacitások építését teszik lehetővé, hanem az eddigi berendezésnek a legkorszerűbb berendezés színvonalán történő modernizálását is. Ugyanakkor megfontolandó, hogy a Dzerzsinszkij Üzemben eszközölt beruházások aránylag rövid idő alatt kifizetődnek, míg az Azovsztal Üzemben eszközölt beruházások csak néhány év múlva. Ha az Azovsztal Üzemet helyezzük előnybe, hosszú időre megbénítjuk a beruházásokat és minden beruházott rubel után 55 százalékkal kisebb termelési növekedést érünk el. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem kell építeni ezt az üzemet, viszont felül kell vizsgálni a régebbi tervet. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a hatékonyság elve a szektoron belüli beruházások értékelésében ösztönösen hasson és vakon alárendeljük magunkat. Politikai j és stratégiai okokból, valamint tekintettel a nyersanyag- és energetikai források földrajzi fekvésére olyan megoldásra is juthatunk, amely ellentétben áll a hatékonyság mutatóival, de emellett feltétlenül számolnunk kell az ilyen megoldás alapján keletkező veszteségekkel is. Megjegyzendő, hogy az eszközök elosztásában egyes ágak között és ágakon belül mindeddig nem használják ki teljes mértékben az építkezési beruházások műszaki-gazdasági beruházását. Elégtelenül használják fel a gazdasági eszközöket az építés ütemének és az építmények üzembehelyezésének meggyorsításáért folytatott küzdelemben. Már évek óta folyik a küzdelem annak az időszaknak lerövidítéséért, mely alatt az eszközök az építkezés alatt álló objektumokban tétlenül hevernek. Ez a kérdés máig sem vesztett időszerűségéből. így például az Orszk-Halilovoi kohászati kombinátba 1939 óta 1 milliárd 300 millió rubelt ruháztak be és az eszközök veszteglése következtében keletkezett veszteségek ugyanekkor 1 milliárd 800 millió rubelt tettek ki. A kombinát tehát 3 milliárd 100 millió rubelbe került az államnak. Ha ezeket a veszteségeket rögzítették volna az építkezés ért^cére vonatkozó kimutatásban, aminek meg kellene történnie, azt hiszem, hogy kevesen akadnának, akik úgy akarnának tervezni és építeni, mint ahogy ebben a kombinátban történik. Különben meg kell mondanom, hogy a kombinátnak és 10 — 12 éve épülő más üzemek egész sorának építéséért Szaburov elvtársat, a Szovjetunió Állami Tervbizottságának volt elnökét terheli a felelősség. Elvtársak! A szovjet nép óriási alkotó munkájában jelentős szerepe van az építőipar dolgozóinak. Hazánkban rendkívül nagy fellendülést ért el az ipari, energetikai, forgalmi, mezőgazdasági, lakás- és kulturális, szociális építés. Az állami- és szövetkezeti szervezetek beruházásainak terjedelme a kolhozok kivételével csak 1958-ban 235 milliárd rubelt tett ki. Ebben az évben több mint 800 új nagy állami ipari üzemet adtak át rendeltetésének. E sikerek összefüggnek hazánk építőiparának általános fejlődésével. E kétségtelen sikereken kívül van még sok fogyatékosságunk. Az egyik elsőrendű népgazdasági feladat a félkész építkezések számának csökkentése. A Szovjetunió Központi Statisztikai Hivatalának előzetes számításai szerint a félkész építmények értéke 1959. január l-ig körülbelül 179 milliárd rubelt tett ki, az összes épülő objektumok száma pedig több mint 320 ezret. Ügy vélem, nem tarthatjuk normálisnak ezt az állapotot. A félkész építkezések nagy számát a gazdasági és főként tervező szervek, elsősorban a Szovjetunió Állami Tervbizottsága volt vezető tényezőinek munkájában, az új építkezések műszaki, gazdasági megindokolásában rejlő komoly fogyatékosságok, egyes tervezési megoldások meggondolatlansága, a tervek és kalkulációk elégtelen szakelbírálása okozta. Az eszközök szétforgácsolódása az építkezések és objektumok jelentős mennyiségére, az építési határidő be nem tartása, a kapacitások és fő alapok átadása tervének nem teljesítése szintén fokozza a félkész építkezések számát. Elodázhatatlan feladat a félkész objektumok terjedelmének összhangbahozása, a kidolgozott átmeneti építési feladatok tényleges szükségleteivel. Még mindig nincs rendszer az építkekezések félkész állapotának tervezésére és a kidolgozott átmeneti feladatok normázására, ami a félkész építkezések terjedelmének aránytalan növekedését okozza. Megjegyzendő, hogy hazánk építőiparának jelentős javulása, a nagyolvasztók, bányák és más üzemek gyors építésében elért lényeges sikerek mellett, - melyek bizonyítják, hogy gyorsabban és olcsóbban is tudunk építeni, még mindig komoly fogyatékosságok merülnek fel, melyek az új kapacitások késedelmes átadását okQzzák. A megengedhetetlenül lassú ütem egyik példája a rjzanyi kőolajfinomító építése. A költségvetési értékben körülbelül 3 milliárd rubel értékű, üzem építését 1952-ben kezdték el. Folyó év január l-ig 423 millió rubel értékű munkálatokat végeztek el. Csak az idén, az építés hat évének elteltével kezdték meg a fő részlegek építését. Viszont az építkezés normázott időtartama szerint hat év múltán az egész üzemnek működésbe kellett volna lépnie. Hruscsov elvtárs sokszor mutatott rá arra, hogy biztosítani kell a tervezés folyamatosságát, azaz mindjárt egyik vagy másik objektum építésének megkezdésétől az építkezés kitűzött időtartama szerint minden évre meg kell szabni a beruházásokat és meg kell szervezni az építkezés folyamatos pénz- és anyagellátását. Ügy vélem, felül kell vizsgálnunk az építési szervezetek tevékenységének módszereit. Az építési szervezetek prémiumrendszerét főként attól kell függővé tennünk, hogyan teljesítik a kapacitások üzembehelyezésének feladatait. Meg kell javítani az építés pénzellátásának és bankellenőrzésének módszereit és formáit is, különösen a végzett építési és szerelési munkálatok díjazásának rendszerét. A nagy építési szervezetek egész sora már a díjszabásban a kész termékre kitűzött árak szerint fedezi a lakóházak építésében végzett munkát, azaz a lakóterület minden négyzetmétere után fizet. Gyorsan el kell terjeszteni a díjazásnak ezt a módját. A termelés új fajtáinak elsajátítása az elkövetkező hétéves tervben a haladó technika és automatizálás alapján előtérbe helyezi az új, tökéletesebb technológiához alkalmazott más épület- és objektum típusok kidolgozását. Az építéstudomány és a tervezőszervezetek feladata új, lehető legtakarékosabb megoldásokat keresni. Még mindig nem szentelnek kellő figyelmet egy nagyon fontos kérdésnek — az ipari épületek súlya lényeges csökkentésének. Üj üzemeket, a haladó technológiai folyamatokat, a legkorszerűbb technika, automatizálás és gépesítés tekintetbe vételével, a beruházások részarányának csökkentése mellett magas műszaki-gazdasági mutatók elérésének tekintetbe vételével kell tervezni. A mezőgazdaság gyors fejlődése, a kolhozgazdaság gyarapodása és a falusi lakosság anyagi- és kulturális színvonalának emelése megköveteli, hogy lassan megváltozzék a községek típusa, hogy berendezésük megközelítse a városi típusú lakótelepeket. A mezőgazdasági építés megjavítása érdekében érdemes volna talán a legközelebbi években kísérletképpen néhány új típusú falvat építeni, hogy ily módon tapasztalatokat szerezzünk a tömeges.falusi építkezésre. A munkaidő lerövidítésével és a rövidebb munkahétre való áttéréssel párhuzamosan a szovjet embereknek több lehetőségük nyílik arra, hogy elhagyják a városokat. A taskenti, sztalinabadi, és más üzemek kollektíváinak kezdeményezésére a komszomoiisták szép üdülőközpontokat építettek a tavak körül. A közönségnek ezt a kezdeményezését mindenképpen örömmel fogadhatjuk. A városok körüli üdülőközpontokban nem kell, hogy minden építmény tökéletes legyen, de fontos, hogy minden meg legyen benne, amire a kellemes pihenéshez szükség van, s különösen fontos a kényelmes összeköttetés a várossal. Elvtársak! Népünk szorosan felzárkózva a kommunista párt és lenini Központi Bizottsága köré valóra váltja a kommunizmus felé vezető úton hazánkra váró nagy feladatokat. (Hoszszan tartó taps.) M. G. Pervuhim elvtárs beszéde Elvtársak! Nehéz felbecsülni a Szovjetunió Kommunista Pártja XXI. kongresszusának óriási jelentőségét mind hazánk, mind pedig az egész nemzetközi élet szempontjából. A Szovjetuniónak a gazdaság, a tudWnány, a kultúra és a nép életszínvonala fejlesztésében az utóbbi években elért jelentős sikerei a párt lenini vezérvonala következetes megvalósításának köszönhetők. Ha az ember elgondolkozik és méltatja mindazt, ami pártunk és országunk életében az utóbbi években lejátszódott, mind világosabban és mélyebben megérti, milyen hatalmas elvhű és haladó lenini erőt képez kommunista pártunk. Az SZKP XX. kongresszusának határozatai alapján, amelyeket a párt következetesen megvalósított, rövid időn belül olyan nagy feladatokat teljesítettünk, mint amilyen a népgazdaság irányításának átszervezése, a mezőgazdaság fejlesztésére és a kolhozrendszer megerősítésére tett intézkedések, a köztársaságok, valamint a helyi szervek jogkörének bővítése, stb. Mindez hozzájárult a szocialista gazdaság további gyors fellendüléséhez, a szovjet nép alkotó tevékenysége kibontakozásához a kommunizmus építésében és az állam irányításában. Míg pártunk és az egész szovjet nép bekapcsolódott ezen rendkívül fontos intézkedések megvalósításáért folytatott tevékeny harcba, addig Malenkov, Kaganovics, Molotov, Bulganyin és Sepilov pártellenes csoportja a frakciós harc útjára lépett és megkísérelte megakadályozni a párt XX. kongresszusa és a Központi Bizottság azt követő ülései legfontosabb határozatainak teljesítését. A kongresszus valamennyi küldötte által ismert ezen tényeket említve keserűen le kell szögeznem, hogy a párt életének ezen döntő pillanatában nem tudtam idejekorán felismerni a frakciós csoport pártellenes összeesküvő célkitűzéseit. Pártkötelességemnek tartom - amint erről Szpiridonov elvtárs beszélt - kifejteni hibámat és a pártellenes csoporthoz való viszonyomat itt a kongresszus, a párt legfelsőbb szerve előtt. Elsősorban ki kell jelentenem, hogy az egész párttal együtt elítéltem és elitélem a pártellenes csoport frakciós, szakadár tevékenységét. A Központi Bizottság júniusi ülésén a pártellenes csoportról szóló határozat mellett szavaztam és a további pártgyűléseken, amelyen nemegyszer felszólaltam, magyaráztam a Központi Bizottság júniusi és azt követő valamennyi ülésének határozatait és elítéltem a pártelienes csoportot. Teljes mértékben egyetértek ezen csoport pártellenes tevékenységének azzal az értékelésével, amely benne foglaltatik mind N. Sz. Hruscsov elvtárs kongresszusi beszámolójában, mind pedig a Központi Bizottság decemberi és további üléseinek beszámolóiban. Most arról akaróik beszélni, hogyan tértem helytelen útra. Amikor a Központi Bizottság az ipar és az építészet irányítása átszervezésének kérdéséről tárgyalt, a tervezett átszervezés egyes gondolataival kapcsolatban kétségeimet fejeztem ki és ellenvetéseket tettem. Helytelen állásfoglalásom ebben a rendkívül fontos ügyben és ebből eredő elégedetlenségem arra vezetett, hogy nagy politikai hibát követtem el: a Központi Bizottság június ülésének előestéjén a Központi Bizottság elnökségének ülésein támogattam a pártellenes csoport Hruscsov elvtárs ellen irányuló támadásait, amelyek — amint arra később rájöttem — a bel- és a külpolitika számos kérdésében irányvonalát is támadták. Amint láthatjuk, a pártellenes csoport már jóval a Központi Bizottság júniusi ülése előtt alakult meg s csupán a kedvező alkalomra várt, hogy fellépjen a KB vezetősége ellen. Ezt bizonyos mértékig lehetővé tette számukra a júniusi ülés előtti hibás állásfoglalásom. Ez a fő bűnöm a párttal szemben. Meg kell azonban mondanom, hogy amikor a pártellenes csoport nyíltan felvetette a Központi Bizottság vezetősége megváltoztatásának kérdését, ezzel nem értettem egyet és ezt a követelményt nem támogattam. Megértve azt, hogy megengedhetetlen pártellenes tettre készülnek, amely messzire kiható káros következményekkel járhat, a Központi Bizottság júniusi ülésén megmondtam mindent, amit a csoport szakadár, pártellenes tevékenységéről tudtam. Az ülés folyamán beismertem hibáimat, azokat elítéltem és a KB ülésének segítséget nyújtottam a csoport szakadár tevékenységének leleplezésében, amint azt a Központi Bizottság ülésének határozata leszögezi. Mélyrehatóan tudatosítottam a Párt ellen elkövetett vétkemet és a rám bízott munkámban igyekszem ezt helyrehozni. E szomorú esemény előtt sohasem szálltam szembe a KB elnökségének irányvonalával. Különösen teljes mértékben egyetértettem Hruscsov elvtárs javaslatával a szűzföldek termékennyé tételével és a mezőgazdaság fejlesztésére vonatkozó más intézkedésekkel kapcsolatban. A külpolitika kérdéseiben sem helyezkedtem a KB elnökségétől eltérő álláspontra. Amikor a Központi Bizottság 1955. júliusi ülésén Jugoszláviával való kapcsolataink normalizálásáról tárgyalt, védtem a KB elnökségének határozatát és másokkal együtt bíráltam Molotov helytelen állásfoglalását. 39 esztendős párttagságom alatt soha és semmiben nem tértem le a párt útjáról, minden rám bízott munkában tevékenyen harcoltam a Párt vezérvonalának megvalósításáért és erőm teljéből igyekeztem a párt hasznára válni. A párt által kirótt igazságos megleckéztetést nem felejtem el életem végéig. őszinte és forró hálámat kell kifejeznem a Központi Bizottságnak és a KB elnökségének, amelyek a pártélet lenini normál alapján lehetővé tették számomra, hogy a gyakorlatban fontos állami munkában vezekeljem le párt elleni bűnömet és hasznára váljak a pártnak. Erőm teljéből igyekezni fogok, hogy a párt ezen nagy bizalmát kiérdemeljem. Az ipar és az építészet irányításának átszervezésével kapcsolatos nézeteimről szólva úgy vélem, mint az egész párt és az egész nép, hogy ezek és a további intézkedések, amelyek Hruscsov elvtárs kezdeményezéséből valósultak meg, teljes mértékben helyesek. Hruscsov elvtárs gazdag élettapasztalatai, a néppel fenntartott széleskörű kapcsolata és a marxi-lenini elmélet alapján nagy előrelátással, bátran tűzi ki a párt elé a kommunista országépítés legfontosabb kérdéseit, amelyek összhangban állnak a szovjet nép életfontosságú érdekeivel. Ez magyarázza meg azt az egyöntetűséget, tömörséget és aktivitást, amellyel pártunk és az egész szovjet nép megvalósítja a Központi Bizottságnak és a kormány üléseinek határozatait. Jelenleg mint a Szovjetunió nagykövete a Német Demokratikus Köztársaságban dolgozom és mindinkább meggyőződöm arról, milyen károkat okozott a Szovjetunió külpolitikájának a pártellenes csoport számos, a nemzetközi feszültség enyhítését szolgáló intézkedése megvalósításának akadályozásával. Nap nap utár látom a helyes, békeszerető lenini külpolitika gazdag gyümölcseit. Ezt a külpolitikát bölcsen rugalmasan és aktívan valósítja meg Központ Bizottságunk és kormányunk. Ellenfeleinknel is be kell ismerniük, hogy a legfontosabb nemzetközi kérdések napirendre tűzésében és megoldásában a kezdeményező fél a szovjet kormány. A Szovjetunió és a szocialista táboi országai által a nemzetközi feszültség enyhítése érdekében tett minden lépés érzéken; csapást mér a nyugati hatalmak kormányköreinek imperialista támadó politikájára és ki váltja a békeszerető nemzetek őszinte egyetértését. A világ közvéleménye figyelmének közép pontjában ma kormányunknak a berlini kérdés ben és a Németországgal kötendő békeszerző déssel kapcsolatban tett legutóbbi javaslata állnak. A Szovjetunió ezen bátor, mélyen hu mánus, békeszerető és indokolt javaslatait i Német Demokratikus Köztársaság egész lakos sága támogatja. A berlini kérdéssel kapcsolatos szovje jegyzék közlése napjaiban a berlini szovje (Fclytatás a 5. oldalon ÜJ SZÓ 4 * 1959. február 5.