Új Szó, 1959. február (12. évfolyam, 31-58.szám)

1959-02-03 / 33. szám, kedd

ü Szovjetunió Kommunista Pártjának XXI. kongresszusa (Folytatás a 2. oldalról) létrehozta a világ első szocialista államát, megszilárdította a szocializmus végleges győzelmét és most elsőnek lép a kommuniz­mus széleskörű felépítésének időszakába. Marx megénekelte a párizsi kommün hő­seinek és mártírjainak halhatatlan győzel­meit, amelyeket „az ég ostromlásának" ne­vezett. A kommunizmus építői, a szovjet ha­zafiak, a párizsi kommunárdok eszmei örökö­sei, a lánglelkű internacionalisták nemcsak az eget ostromolják a szó szoros és átvitt értelmében, hanem földi dolgokkal is foglal­koznak. Pártunk jól emlékezik Lenin tételé­re, hogy a forradalmi elméletnek összhang­ban kell állnia a forradalmi gyakorlattal. Azok a nagyszerű sikerek, amelyeket pártunk az utóbbi években, a Központi Bizottság 1953 szeptemberi ülése óta elért, jelentős mértékben annak köszönhetők, hogy áthidal­tuk az elmélet és a gyakorlat között Sztá­lin életének utolsó éveiben keletkezett ve­szélyes szakadékot. Az elmélet kezdett gya­korlattá válni, a gyakorlatot gazdagította, tanulmányozni és általánosítani kezdtük a gyakorlati tapasztalatokat, bátran támogattuk a tömegek, az élenjáró kolhozok és üzemek, a legjobb pártszervezetek alkotó kezdeménye­zését, megmozgattuk a szocialista társadal­mi rendszer óriási tartalékait. Nyíltan meg kell mondanunk, elvtársa^ hogy ebben a nagy politikai, szervező és eí méleti munkásságban, amelyet lenini Központi Bizottságunk az élet minden szakaszán meg­valósít, kezdve a legbonyolultabb és a leg­égetőbb nemzetközi kérdések megoldásától a békéért és a háború elhárításáért folytatott fáradhatatlan harctól, a mezőgazdaság és a kolhozrendszer fejlesztése- fontos kérdései­nek megoldásától, az ipar és az építészet irányításának átszervezésétől egészen a tu­domány, az irodalom és a művészet kérdé­séig, az iskola élettel való kapcsolata meg­szilárdításának kérdéséig — jelentős szere­pet töltött be Nyikita Szergejevics Hruscsov elvtárs kezdeményezése, gazdag politikai tapasztalata és fáradhatatlan energiája. (Vi­haros taps!) A népgazdaság fejlesztésének a párt Köz­ponti Bizottsága és a szovjet kormány által kidolgozott hétéves terve a kommunizmus hazánkban való építése lenini eszméinek élő megtestesülését és továbbfejlesztését jelen­ti. Ezen nagyszerű terv megvalósítása az egész emberiség előtt feltárja a kommunista társadalom gyönyörű, ragyogó távlatait, ha­talmas mértékben ösztönzi majd valamennyi szocialista ország általános fellendülését és a legjobban agitál majd a marxizmus-leni­nizmus, a kommunizmus ügye mellett. Éljen a marxizmus-leninizmus nagy, le-* győzhetetlen lobogója! (Viharos, hosszan­tartó taps.) A. H. Arisstov elvtárs beszéde Elvtársak! Pártunk, a szovjet nép és külföldi bará­taink feszült figyelemmel követik a Szov­jetunió Kommunista Pártja XXI. kongres­szusának tárgyalását. Hruscsov elvtárs be­számolója „Á Szovjetunió 1959—1965. évi népgazdaságfejlesztésének irányszámairól" élénk visszhangot váltott ki a Szovjetunió minden részében, és világ minden országá­ban. E történelmi jelentőségű dokumentum ki­emeli a kongresszus előtt elért kiváló sike­reinket, még nagyobb távlatokat nyit, felada­tokat tűz ki az új időszakra, mélyen és sokoldalúan alátámasztja a kommunista épí­tés niagy pártprogramját. E program élet­ereje és realitása abban rejlik, hogy az egész nép részvételével ama gazdag tapasztalatok alapján dolgoztuk ki, melyeket a párt az új társadalom megteremtéséért vivott dicső harcának számos évében szerzett. Rendkívül értékes a beszámoló azért is, mert egyszerűen és világosan, bolsevik lel­kesedéssel, találó érvekkel, megcáfolhatat­lan gazdasági számadatokkal és ragyogó op­timizmussal győz meg bennünket a kommu­nizmus közeljövőben történő felépítésének lehetőségéről. A kommunistáklat gyakran nevezik álmo­dozóknak. Helyes is. Lenin maga is szívesen álmodozott hazánk jövőjéről. Ő mondotta: „Álmodnunk kell!" EHenségeink nevettek ezen — ködben, nyomorban és elmaradott­ságban szerették volna látni Oroszországot. Lehet, hogy egyesek ma is visszagondolnak Herbert Wellsre és Hruscsov elvtárs beszá­molójának olvasásakor Hruscsov elvtársat és bennünket, e kongresszuson résztvevő kom­munistáklat új kremli álmodozóknak nevez­nek. Ám elmondhatjuk, hogy nagy tervein­ket nem a kü'lföldi szkeptikusok és rossz­akaratú emberek számára, hanem népünk számára tűzzük ki, mely a fényes jövőről álmodott legmerészebb álmokat is reális va­lósággá változtatja és építi az új társadal­mat. (Taps.) Nyikita Szergejevics Hruscsov beszámolója megindokolja a Szovjetunió népgazdaságfej­lesztésének a legközelebbi hétéves tervre vo­natkozó irányszámait és fényszóróként vilá­gítja be a nagy messzeségeket, melyekben már szemmelláthatóan kirajzolódnak a kom­munizmus pompás épületének körvonlalai. A beszámoló a marxi-lenini elmélet kér­déseinek egész sorát veti fel, s konkréten alkalmazza jelenünkre. Példát mutat a mar­xizmus-leninizmus halhatatlan eszméinek alkotó módon való fejlesztésére és levonja azt la fontos következtetést, hogy a szo­cializmus nálunk teljesen és véglegesen győzött. Ezzel bizony a külföldi burzsoá politiku­soknak is számolniok kell. A hétéves terv riadalmat okozott az egész tőkés világban, nagy aggodalmat keltett a tőkések körében a szocializmus erőinek növekedése milatt. Nem véletlen, hogy egyesek közülük háborúval fenyegetődznek, mások viszont meg akarják nyerni barátságunkat. Többségük mégis amel­lett van, hogy érjen véget „a hidegháború" és hogy széleskörű gazdiasági és kulturális kapcsolatok bontakozzanak ki a Nyugat- és Kelet között. Elvtársak! Nyikita Szergejevics Hruscsov beszámolója nagy figyelmet szentel a Szov­jetunió és a kapitalizmus fő országa, iaz Amerikai Egyesült Államok közti békés gaz­dasági verseny távlatainak és azt is megmu­tatja, mi'ly döntő szerepet játszik e verseny­ben az ipari termelés növekedésének üteme. Szeretnék részletesebben foglalkozni e kér­déssel. Ismert tény, hogy iparunk növekedésének átlagos évi üteme a szovjet hatalom fenn­állásának egész ideje alatt átlagban 3 —5-szö­rösen múlja felül a tőkés országok ipari fejlődésének ütemét. Ez mutatja, milyen óriási energiát helyezett a szocialista rend­szerbe az Októberi Forradalom, mely életre keltette népünk csodákra képes hatalmas erőit. Hazánk új gazdasági útra lépett azon em­lékezetes idők óta, amikor az első világ­háború és a polgárháború következtében szembekerültünk az éhínséggel és a gazdasági visszaeséssel, amikor az ellenforradalom erői­nek maradványai ostromoltak bennünket és imperialista államok vették körül országun­kat. 1920-ban csak egyötödét termeltük an­nak, amennyit a cári Oroszország ipara 1913-ban termelt. A termelés háború előtti színvonalát csak 1926. végén értük el újra. Ez alatt az idő alatt az USA már mintegy a felével szárnyalta túl az 1913. évi színvo­nalat. Pártunk 1925-ben tartott XIV. kongresz­szusán Lenin örökének értelmében egyönte­tűen irányt vett az ország iparosítására. A Szovjetunió következetesen teljesítette ezt az irányelvet, már az első ötéves tervek­ben óriási ugrást ért el és 1940-ben 1913-hoz viszonyítva 8 és félszerte növelte ipari ter­melését. Az Amerikai Egyesült Államokban ugyanazon idő alatt nem egészen kétszerte növekedett az ipari termelés. Háború előtti ütemünk tehát már több mint négyszerte szárnyalta túl az amerikailak ütemét. Az 1941-ben hazánkra nehezedő újabb, még súlyosabb háború meggátolta békés szo­cialista építésünk folytatását. Ez sok évre visszavetett bennünket az ipari termelésben. Csak 1948-bían szárnyaltuk túl a háború előt­ti színvonalat, de az USA ipara ekkor már a felével volt nagyobb az 1940. évi termelés­nél. Ez teljesen érthető is. Az USA gazdasá­ga nem ment át háborús megpróbáltatásokon, az amerikai üzemekre nem hullottak ellen­séges bombák és la fegyverszállítások óriási hasznot eredményeztek a tőkéseknek. Ám rövid idő telt el és hazánk ipari ter­melésének terjedelme 1950-ben 1913-hoz vi­szonyítva mintegy 15-szörte bővült, míg az USA-ban csupán 3,2-szerte. Látjuk tehát, hogyha tekintetbe vesszük a háború idősza­kát, ipari termelésünk növekedésének üteme nem kisebb, hanem nagyobb, mint azelőtt. A Szovjetunió és az USA ipari fejlődésének üteme közötti különbség az ezután következő években hazánk javára még jobban fokozó­dik. A Szovjetunió 1955-ben 1913-hoz viszo­nyítva 27-szerte, az USA nem egész 4-szerte növelte ipari termelését. A Szovjetunió 1958-ban — mint Nyikita Szergejevics Hruscsov beszámolója feltünteti — az ipari nyerstermelés 1913. évi színvona­lát 36-szorta múlta felül, míg az USA nem egészen 4-szerte emelte ipari termelését. Ebből az következik, hogy ha az 1913. évi színvonalat vesszük az összehasonlítás alap­jául, .növekedésünk üteme a hétéves terv küszöbén 9 és félszerte múlta felül az ame­rikai ütemet. A hétéves terv számadatai iga­zolják, hogy növekedésünk üteme 1965 vé­gén 1913-ihoz viszonyítva körülbelül 13-szorta lesz nagyobb, mint az USA-ban. Mint látják, elvtársak, az amerikai monopolistáknak van miért nyugtalankodniok. Ezek az adatok vilá­gosan igazolják, hogyan növekszenek szaka­datlanul szocialista rendszerünk hősi erői, hogyan bontakozódik ki egyre jobbian és nagyvonalúbban fölénye a tőkés rendszerrel szemben. Mit érnek a monopŕ^umokat szol­gáló egyes burzsoá közgazdászok fecsegése! fejlődésünk állítólagos lassuló üteméről! A burzsoá ideológusok ezzel a hazug propa­gandával kísérlik meg országaik dolgozói előtt elkenni a szocializmusnak a kapitalizmussal szembeni előnyeit, lebecsülni és elferdítem az egyszerű emberek tudatában hazánk kom­munista építése sikereinek nagy jelentősé­gét. De a közmondás szerint a hazug embert könnyebb utóiérni, mint a sánta kutyát, nem rejtőzhet el, nem menekülhet el az igazság elől. A tények és számok igazsága önmagá­ban tianúskodik. Mi biztosítja a szovjet gazdaság fejlődésé­nek gyors ütemét? Elsősorban szocialista rendszerünk, a párt helyes lenini politikája, •amely a nehéziparnak — a népgazdaságfej­lesztés fő alapjának, az ország szilárd vé­delmi képessége és az anyagi életszínvonal emelése fő alapjának — elsődleges fejleszté­sére irányul. Oly fontos tényező, mint a nép fokozódó politikai és munkaaktivitása is biz­tosítja fejlődésünk gyors ütemét. De bizto­sítják számbelileg tekintélyes szakképzett kádereink és hazánk kimeríthetetlen termé­szeti kincsei is. Gazdagabbak vagyunk, mint a világ bármely más országa. Nemcsak a hasznos ásványok gazdagságára, hanem nagyfokúan termelékeny mezőgazdasági földterületeink végeláthatat­lan tábláira is gondolok. Hfezánk földalatti kincseinek további kutatásával újabb és újabb, valóban mesebeli kincseket fedezünk fel, különösen Szibériában és a Távol-Keleten. Nem csalódunk, ha kijelentjük, hogy e terüle­tek évszázadokon át fő ellátóbázisok, a társa­dalmi anyagi termelés fejlesztésének leg­fontosabb forrásai maradnak. Hazánk termé­szeti gazdagsága la tőkés világtól való füg­getlenségünk jelentős feltétele. Közismert dolog, hogy az USA a természeti kincsek készletei terén sokkal kedvezőbb feltételekkel rendelkezik, mint a többi tőkés ország. Ám még az USA természeti gaz­dagsága sem hasonlítható össze hazánk ter­mészeti kincseivel. Hla például a 16 legfon­tosabb ásvány világkészleteit nézzük, lát­juk, hogy közülük 13-ban a Szovjetunió első helyen áll. Feladatunk egyre nagyvonalúbban, gazdaságosabban és a lehető legelőnyösebben kihasználni a természet eme ajándékait. Lenin rámutatott arra, hogy hazánk keleti területein óriási hasznos ásványkészletek van­nak, melyek a szovjet gazdaság szolgálatába állítandók. „A szovjethatalom soronlevő fel­adatai" című müvében a következőket Irta: „E természeti kincseknek a legmodernebb technikai eljárásokkal való kitermelése a ter­melőerők soha nem látott fejlődése számára teremti meg az alapot." (Lenin Művei, 27. kötet. 252 oldal. Szikra kiadás.) Eljött most az az idő, amikor nagyszabású intézkedéseket teszünk keleti területeink gazdagságának kiaknázására. A hétéves terv beruházásainak több mint 40 százaléka irá­nyul erre a célra. így válik valóra Lenin nagy álma Szibéria és a Távol-Kelet óriási termé­szeti kincsforrásainak kihasználásáról. A legnagyobb előnyt azonban a szovjet em­berek, kádereink jelentik, akikről oly nagy szeretettel és szívélyességgel beszélt beszá­molójában Nyikita Szergejevics Hruscsov. A szakképzett munkások, a mezőgazdasági termelés mesterei, a szakemberek, tudósok, gazdasági és pártmunkások. Olyan emberek, akiket a párt a kommunizmus iránti forró odaadás szellemében nevelt. Nagytudású, kez­deményező és győzni akaró emberek, olyan emberek, akik képesek a haza által kitűzött bárrrtilyen feladatok megoldására. Ma olyan az idő, hogy a tudomány és a technika számos ágában nem egyéneknek, nem egyes tehetséges tudósoknak és felta­lálóknak van döntő részük az új felfedezé­sekben, noha csakúgy tiszteletet és meg­becsülést érdemelnek, mint azelőtt és nevük ékíti az emberiséget. Nálunk a Szovjetunióban rendkívül nagyra becsülik az ilyen egyéneket. De a tudomány és a technika nagy problé­máit ma csak egész munkaközösségek, sőt kollektívák csoportjai oldhatják meg és egyes problémákat országos méretben csupán az egész nép törekvése oldhat meg. A kommu­nista párt nevelte kitűnő tudósaink, mérnö­keink és munkásaink óriási hőstettet hajtot­tak végre azzal, hogy összeállították és fel­bocsátották a Föld első mesterséges hold­jait és az űrrakétát. E nagy vívmányok népünknek, a szocialista társadalmi rendszer­nek diadala. (Hosszan tartó taps.) A Szovjetunió az űrrakéta kilövésével meg­nyitotta a bolygóközi térség kifürkészésének útját. Folytatjuk ezt az utat. A természet nagy titkainak további megfejtésére, a fe­neketlen mélységek átkutatására éppen a mi szocialista rendszerünk képes. Érjenek utol bennünket a tisztelt kapitalisták! Ez is jó módszere a versenynek. Elvtársak! Szovjet embereink hőn szeretik hazájukat. Az oroszok mindig szerették és ünnepelték dicső hazájukat, ezért tekint vissza történelmünk oly hősies múltra. És mi büszkék vagyunk rá. De még szebbé és drá­gábbá vált számunkra hazánk most, amikor látjuk, hogy térségein napról napra új váro­sok, új iparvállalatok nőnek fel, amikor egy­re jobban erősödnek és virágoznak kolho­zaink és szovhozaink, amikor napról napra jobb és szebb a szovjet emberek élete, ami­kor hazánk — ahogyan Gogol álmodozott róla, amikor az orosz trojkához hasonlította — valóban előreröpül, a nap felé, a kommuniz­mus felé és arra kényszeríti a tőkés orszá­gokat „térjenek ki útjából". (Viharos taps.) Szilárd meggyőződésünk, hogy olyan nép, amilyen a mi hős szovjet népünk, győz a kapitalizmussal folytatott versenyben, hogy a győzelem a miénk lesz! Ám e győzelem meggyorsítása érdekében jől kell ismernünk és vizsgálnunk fő versenytársunknak, az USA­nak és az imperialista rendszernek erős és gyenge oldalait. Józanul megértjük, hogy az Amerikai Egyesült Államok igen fejlett ipari ország, hogy Amerika nagy sikereket ért el a tudomány és a technika fejlesztésében. Az ,USA-val folytatott történelmi versenyben nem hasonlíthatunk ahhoz a hebehurgya lovashoz, aki rosszul számította ki lova erejét és így valamelyik fordulóban utolérheti ellenfelét, de a végső hajrában nem bírja erővel és le­marad. Ezt szeretnék ellenségeink is, de vár­hatnak. Erőink évről évre egyre inkább nö­vekszenek és szilárdulnak. A Pravda tegnap egy USA-ból érkezett hír­ről számolt be, mely szerint a New York Times „Az USA gazdasági növekedésének lassú üteme feljogosít annak feltételezésére, hogy a szovjetek megnyerik a versenyt" cí a mű cikket közölt. A cikkíró ezt az ütemet „a teknősbéka és a nyúl futóversenyéhez" hasonlítja s Ame­rikának tudja be a teknősbéka gyorsaságát. Igen, megelőzzük Amerikát, mint a teknős­békát, de csak saját ipari lovunkon és éppen azon laz állomáson, amelyről Nyikita Szerge-i jevics Hruscsov beszélt. (Taps.) A Szovjetunió az USA-t utóiéri, majd meg is előzi, és pedig legkésőbb 1970-ben a fő ipari és mezőgazdasági termékek termelésé­ben mind a termelés összterjedelmében, mind az egy lakosra jutó termelésben. Ebben az időben életszínvonalunk már a legmagasabb lesz és technikánk színvonala magasabb lesz, mint bármelyik tőkés országé. Minden felté­telt megteremtünk az ember általános, har­monikus fejlődésére. Ekkor a világ dolgozói­ban minden kétely eloszlik majd afelől, me­lyik társadalmi rendszer a tökéletesebb. A nagy Lenin már 1920-ban megmondta: „Biztos vagyok abban, hogy a szovjethatalom utóiéri és túlszárnyalja a tőkéseket és ebből nemcsak tisztán gazdasági hasznunk szár­miazik." (Lenin Művei, 31. kötet, 471-472 oldal. Szikra kiadás.) Elvtársak! Mi mindnyájan boldog emberek vagyunk, mert abban az időben élünk, amikor Lenin legmerészebb álmai szemünk előtt vál* nak valóra. Elvtársak! Népünk óriási sikereinek fényé­ben kicsinyeknek és szánalmasoknak tűnnek Malenkov, Kaganovics, Molotov, Bulganyin és Sepilov, akik megkísérelték, hogy az új kö­rülmények közepette fékezzék hazánk fejlő-* dését és meghiúsítsák az SZKP XX. kongresz­szusa határozatainak megvalósítását. A Kommunista Párt és Központi Bizottsá­g'a általánosítják a gazdasági és kulturális építés tapasztalatait és bátran, forradalmi módon szétzúzzák az irányítás régi, elavult formáit s a kommunizmus felé vezető utun­kon felmerülő, összehasonlíthatatlanul na­gyobb feladatoknak megfelelő újabb, rugaK masabb formákat teremtenek. Konkrét tényekkel szeretném alátámasz­tani, milyen helyesen oldotta meg a párt az ipar és az építészet irányítása átszervezé­sének kérdését, a termelés irányításának le­felé az egyes helyekre, gazdhsági területek­re való átruházását, a népgazdasági tanácsok létrehozásának kérdését, amit a pártellenes csoport bőszen, nagyon bőszen ellenezett. A népgazdasági tanácsok a helyi pártszer­vezetek segítségével fennállásuk másfél éve alatt sokat tettek az ipar és építészet irá­nyításának megjavításáért, a meglevő tarta­lékok kihasználásáért, az új technika beve­zetéséért, a gyárak, üzemek, bányák és épít­kezések berendezéseinek korszerűsítéséért. Csak néhány példát említek az OSZSZSZK népgazdasági tanácsainak tevékenységéről. A Cseljábinszki Népgazdasági Tanács felül­vizsgálta a lehetőségeket és gyakorlati intéz­kedéseket dolgozott ki, melyek a meglevő üzemek bővítésével, átépítésével és korsze­rűsítésével biztosítják a vas, acél és henge­reltáru termelésének lényeges, több mint a felével való növekedését. Az SZKP KB Elnök­sége és la kormány megtárgyalta és jóvá­hagyta ezeket az intézkedéseket, melyek most megvalósulnak. Ez a népgazdasági tanács nagy erőfeszítéseket tesz a csőgyártás bő­vítésében és az elektromos fémkohászat fej­lesztésében. A Szverdlovszki Népgazdasági Tanács üze* meiben fontos intézkedéseket tettek a nagy­olvasztók számára készült dúsított ércter­melés fokozására. Ennek tartalma a kohótöl­tésben az utóbbi évek alatt 50 százalékkal növekedett, ami lehetővé teszi a vasgyártás lényeges növelését a meglevő nagyolvasztók­ban. E népgazdasági tanács ipari üzemei 1956-1958-ban körülbelül 500 újfajta gép és műszer sorozatgyártását vezették be. A Leningrádi Népgazdasági Tanács üze­mei ez alatt az idő alatt a korszerű tudomány és technika követelményeinek megfelelő 677 új gép- és műszertípus sorozatgyártását kezd­ték meg. Az eltelt másfél év alatt meggyőződtünk róla, hogy a népgazdasági tanácsok ügyesen kezelik a nagy gyakorlati feladatokat s tárgy­ismerettel, gyorsan és szakszerűen oldják meg őket. Az egész OSZSZSZK népgazdasági ágai 1958-ban sikeresen teljesítették a tervfel­adatokat. Az ipar évi tervét 104 százalékra ' (Folytatás a 4. oldalon) ÜJ SZŐ 3 * 1959. február 2.

Next

/
Thumbnails
Contents