Új Szó, 1959. február (12. évfolyam, 31-58.szám)

1959-02-28 / 58. szám, szombat

A Csehszlovák Sajtóiroda nyilatkozata A nyugatnémet revansisták gyűlöletet szító politikája NEM FÉLEMLÍT! MEG NÉPÜNKET Vildg broletdrjaí, egyesüljete

k / ÜJSZÓ SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA 1959. február 28. szombat 50 fillér XII. évfolyam, 58. szám Kulturális forradalmunknak az új ember nevelését kell szolgálnia Pártunk XI. kongresszusa kiadta a szocializmus felépítése befejezésének jelszavát. A kongresszus által kitűzött és meghatározott feladatok arra Irányulnak és azt a célt szolgálják, hogy a harmadik ötéves terv folyamán hazánkban felépítsük a szocializmust. Mindenki előtt ismeretesek az ezzel kapcsolatos feladatok az iparban és a mezőgazdaságban, az állami és a társadalmi élet területén. A kongresszus meghatározta, mennyivel kell növelnünk az ipari termelést, mennyivel a mezőgazdaságét, hogyan, miképp kell alakulnia a nemzeti jövedelemnek, s az ipari és mezőgazdasági termelés növekedésével párhuzamosan, a munka termelékenységének növekedésével és a termelési költségek csökkentésével arányban mennyivel és mily mértékben növekedik a nép életszínvonala. Äm a szocializmus felépítésének befejezésével kapcsolatos feladatok és teendők nem merülnek ki csupán azzal, hogy ennyivel meg annyival növeljük az ipari és a mezőgazdasági termelést, s a munka termelékenységét, csökkentjük a termelési költségeket és mindezekkel kapcsolatban emelkedik a nép életszínvonala. A szocializmus felépítése befejezésének feladata nem csupán a szocializmus anyagi bázisának a megteremtését jelenti. A szocializmus felépítésének elválaszthatatlan része s az előbbieknél nem kisebb jelentőségű feladat a kulturális forradalom befejezése, amelyet éppen pártunk XI. kongresszusa az előttünk álló fő feladatok egyikeként jelölt meg. Mert igaz ugyan az, hogy népünk kulturális fejlődésére, az emberek gondolkodására és tudatára döntő befolyást gyakorolnak a gazdasági téren elért eredményeink, ám ugyanakkor igaz az is, — s pártunk mindenkor erre a lenini elvre támaszkodott —, hogy a szocializmus csupán a dolgozók legszélesebb tömegeinek aktív és öntudatos tevékenységével építhető fel, vagyis, hogy az előttünk álló gazdasági feladatok teljesítésében döntő tényező az emberek öntudata, ideológiai fejlettsége. Kulturális forradalmunk befejezése pedig azt a célt szolgálja, hogy az emberek gondolkozásában és tudatában döntő fordulatot érjünk el, — felneveljük és kialakítsuk az új típusú embert, az öntudatos, a társadalmi haladást tevékenyen szolgáló s azt előmozdító szocialista embert. Most, a szocializmus építése befejezésének időszakában az a feladat áll előttünk, hogy a kulturális fejlődés korlátlan lehetőségeit az eddiginél még jobban és még határozottabban az új típusú, a szocialista ember nevelésének szolgálatába állítsuk. A XI. kongreszszus határozata értelmében a jelen időszakban a kulturális forradalom második alapvető feladata lép előtérbe, azaz a burzsoá ideológia hatásának, az emberek gondolkodásában és magatartásában még mindig fellelhető és megmutatkozó csökevényeinek a kiküszöbölése, s ugyanakkor és ettől elválaszthatatlanul a kcmmunista eszmék terjesztése, annak uralkodóvá tétele az emberek gondolkodásában és magatartásában. E feladat teljesítésében döntő rész hárul az iskolákra az új nemzedék felnevelésében, ám egy fokkal sem kisebb a felnőtt lakosság körében végzendő kulturális munka jelentősége. De éppen a felnőtt lakosság körében végzendő kulturális nevelő munkával kapcsolatban mutatkozik szüksége annak, hogy néhány egészségtelen jelenségre felhívjuk a figyelmet, illetve, hogy azokkal foglalkozzunk. Miről is van szó? Legfőképpen arról, hogy sok ember a kukura fogalmát, a kultu-ílis forradalom befejezését összetéveszti a gazdasági és technikai fejlődés fogalmával, az életszínvonal minden téren megmutatkozó rohamos emelkedésével. Vannak emberek, akik kultúrájukat az életszínvonal emelkedésén, a jómódon mérik le. A kultúrát jelenti számukra a drága és modern bútor, a finom szőnyegek, az ember munkáját megkönnyítő *és életét kellemesebbé tevő technikai vívmányok, a mosógép és a porszívó, a hűtőszekrény meg a villamosított háztartás. Persze, eszünk ágában sincs az embereket holmi szerzetesi puritánságra rábírni. Nem erről van szó, — pártunk minden törekvése, munkánk minden gyümölcse az ember javát és annak jólétét szolgálja. Igaz, az emberi jólét, valamint az ember munkáját megkönnyítő, életét könnyebbé és kellemessé tevő technikai vívmányok a kultúra és a kultúrált élet szerves és — tegyük hozzá — jelentős részét képezik. Ám csak jelentős részét képezik, de nem mindent. Mert arról az emberről, aki ugyan szép és modern bútorokkal berendezett lakással rendelkezik, aki háztartását villamosította, vaj.on elmondható-e minden esetben, hogy művelt, szocialista típusú emberré vált? Sajnos nem. Nem mondható el ez még akkor sem, ha ez az ember munkáját mindenkor és mindenütt becsületesen és lelkiismeretesen végzi el, ha munkájában törekszik is arra, hogy állandóan többet, jobbat és olcsóbban termeljen, mivel ebbéli törekvésében semmi más nem vezérli, csupán a nagyobb kereset reménye. Hiányzik az ilyen emberből a legfontosabb, hiányzik annak tudata, hogy törekvésével, jó munkájával nem csupán saját egyéni boldogulását szolgálja, hanem a társadalom ügyét is. Nincs annak tudatában, hogy egyéni boldogulása a társadalmi fejlődéstől, a társadalom helyzetétől és eredményeitől függ. Nagyok és sokrétűek azok a feladatok, amelyek o szocializmus építésének befejezésével kapcsolatban előttünk állnak. Ám lehet-e, állhat-e az ember előtt lelkesítőbb cél, mint olyan társadalmi és gazdasági rendszer megteremtése, amely minden vonatkpzásban az ember javát szolgálja? És kulturális intézményeink, a kulturális dolgozók előtt állhat-e nemesebb célkitűzési, mint a szocialista ember nevelése olyan emberré, aki megszabadulva a múlt minden csökevényétől, tudatos formálója, tevékeny résztvevője a társadalmi haladásnak, Ö szocializmus megteremtésének? Álljon előttünk példaképül n szovjet ember, aki hazáját a legsötétebb elmaradottságból a világ leghaladóbb országává tette, aki megteremtette korunk leghaladóbb kultúráját és tudományát, s mind ennek eredményeképpen ma már az emberiség évszázados álmát valósítja meg, — a kommunizmust építi fel. A legutóbbi időben egyre fokozódik a Német Szövetségi Köztársaságban a revansista elemek aktivitása, mely elsősorban a szocialista országok ellen irányul. Ezen ellenséges tevékenység megerősödéséhez vezető lényegbevágó lépésnek kell tekintenünk az áttelepültek revansista szervezeteinek egyesítését, mely 1958. december 14-én Nyugat-Berlinben, az úgynevezett „egyesítési gyűlésen" valósult meg a kitelepített németek két csúcsszervezetének részvételével. Emellett az a tény, hogy az áttelepültek egységes szervezetének megalakítását Nyugat-Berlinben hajtották végre, csak hangsúlyozza az egész akció provokatív jellegét és további bizonyítékokat nyújt arról, hogy Berlin e részét állandóan a háborús pszichózis élesztgetésére, valamint revansista és soviniszta propaganda terjesztésére használják fel. Ez egyben rámutat arra is, hogy a Szovjetunió kormányának a berlini kérdés megoldására irányuló javaslatai mennyire helyesek és időszerűek. A vezető szervek egyesítése után jelenleg az áttelepültek alapszervezeteinek egyesítése is folyamatban van. Az áttelepültek így létesült szövetsége — mely 2 és félmillió embert foglal magában, akik «z irredentista hitleri politika követőinek aktív befolyása alatt állanak - arra van hivatva, hogy a Német Szövetségi Köztársaság hatalmon levő körei által irányított nyugatnémet revanista politika egységesen vezetett erejévé, szószékévé és eszközévé váljék. Ez az „egyesítés" egyik láncszeme azoknak a tervszerűen foganatosított intézkedéseknek, melyek a kitelepítettek úgynevezett „átmeneti" helyzetének szándékos fenntartására, valamint a „megtorlás" és a bosszú szellemének elmélyítésére, terjesztésére irányulnak. Egész Európa és különösen az NSZK szomszédai már hosszabb ideje nyugtalansággal figyelik a kitelepítettek Szervezeteinek aktivizálását. E szervezeteket fasiszták vezetik, akik közül többen Henlein aktív segítő társaiként Csehszlovákiában is „érdemeket" szereztek a Csehszlovákia népén elkövetett müncheni árulás idején. Mik ezen egyesítés igazi céljai, azt már az áttelepültek 1953. május 5-én Münchenben rendezett kongresszusán Theodor Oberländer szövetségi áttelepülésügyi miniszter árulta el beszédében, aki 1933-tól a Német Nemzeti Szocialista Párt tagja, ezenkívül az SA Hauptsturmfúhrerje és a „Német Kelet Szövetségének birodalmi vezére" volt. Már a háború előtt azon legjelentősebb nácik közé tartozott, akik a Közép- és Kelet-Európában élő szláv nemzetek kipusztltájsának szükségességét hirdették. Oberländer a szóban forgó beszédében többek között a következőt jelentette ki: „Hogy győzhessünk a bolsevizmus elleni harcban, gondosan elő kell készíteniük a hazájukból elűzött emberek visszatérését. Ez megköveteli, hogy egységes egészet alkotó szövetségbe tömörítsük az áttelepültek valamennyi szervezetét." Hasonló szellemtől áthatva beszéltek az egyesítési gyűlés összes főszónokai, akik felszólították a jelenlevőket az „egykori német területek visszaszerzésére", „a német kelet" visszacsatolására, Németország keleti határának el nem ismerésére és nyíltan beszéltek a Csehszlovák Köztársasággal, valamint más szocialista országokkal szemben támasztott agreszszív területi követelésekről. A revansizmus tolmácsolói azonban nem mindig beszélnek ily nyíltan. Ellenkezőleg. Terjeszkedési követeléseiket a legkülönfélébb „jogi indoklások" köpenye alá igyekeznek rejteni. Agresszív célkitűzéseiket azonban nem titkolhatják el, akármilyen formában is juttatják azokat kifejezésre. Jellemző, hogy ezek a bomlasztó törekvések, melyeknek tartalmát a régi „Draqg nach Osten" jelszó adja meg, annál inkább fokozódnak, minél nagyobb az európai nemzetek reménye is óhaja, = * * hogy megjavuljon a nemzetközi helyzet és megszilárduljon Earópa s az egész világ békéje. Ezen új nagy revansista szervezet tudatos létesítésének, valamint a bosszú és az úgynevezett megtorlás szelleme terjesztésének célja az öszszes vitás kérdések békés megoldására törekvő haladó német népi erőket kiegyensúlyozó erő létrehozása. E békés törekvések képviselőit a hitleri propaganda közismert terminológiájának szellemében árulóknak és kapltulánsoknak nevezik, akik lemondanak az „ősi Igényekről" és „az európai térség új rendjének" bevezetésére irányuló törekvésekről. A Német Szövetségi Köztársaság kormányának képviselői a támadó revansizmus e szellemében siettek megelégedésüket kifejezni a kitelepültek szervezeteinek egyesítése felett, amitől a revanslzmusnak az NSZK egész területén való további aktivizálását várják. Az új év alkalmából Adenauer szövetségi kancellár, von Brentano külügyminiszter, Le«nmer, az össznémetországi kérdések ügykörének minisztere és Oberländer áttelepülésügyi miniszter külön üdvözlő üzeneteket kUIdtek az áttelepültek szervezeteinek. Adenauer kancellár újévi beszédében azzal a kijelentésével hangsúlyozta az áttelepültek Nyugat-Berlinben lezajlott kongresszusának provokatív jellegét, hogy az áttelepültek e cselekedetükkel támogatják a bonni kormány által a berlini kérdésben folytatott politikát. Adenauer kancellár, aki az áttelepütteket arról biztosította, hogy az NSZK kormánya nem hagyja figyelmen kívül követeleséiket, ezzel nyíltan állást foglalt revansiszta politikájuk mellett. Von Brentano miniszter üzenetében örömmel üdvözölte az NSZK-ban élő áttelepültek „régen vágyott szervezeti egyesítését". ő is lerántotta a leplet a szocialista tábor ellen irányuló nyugatnémet politika igazi célkitűzéseiről azzal a kijelentésével, hogy az áttelepültek követelése egykori hazájukba való visszatérésére a bonni kormány követelménye marad, melynek eleget fognak tenni „az egész európai megoldás" keretében. Brentano úr ez alatt Európa térképének erőszakos megváltoztatását, a szocialista országok társadalmi rendszerének megdöntését érti. Az a tény, hogy Brentano újévi üzenetét nemcsak az áttelepültek és a kl(Folytatás a 2. oldalon) Az újítók 845 millió 700 ezer koronát takarítottak meg Dolgozóinknak a termelés gazdaságossága fokozása iránti érdeklődése megnyilvánul az újító javaslatok felhasználásából eredő megtakarítás állandó emelkedésében. Üzemeinkben az elmúlt évben 228 652 újító javaslatot adtak be. Az évi megtakarítás, amelyet az újító mozgalom népgazdaságunknak hozott, 845 700 553 koronát tesz ki. Abból a 117 635 javaslatból, amelyek felhasználásáról megállapodások jöttek létre, 1398 629 066 koronát tesz ki a megtakarítás. Az újítók jutallomként 64129 421 koronát kaptak. Milyen gyorsan fejlődik az újítő mozgalom, azt az 1953 évvel valő összehasonlítás mutatja meg, amikor 84 395 újító javaslatot nyújtottak be 569 millió 237 ezer korona feltételezett megtakarítással. »Szorgalmas a mi falunk népe is« ú< j ember a szövetkezetben. Idáig mint a traktorállomás főmérnöke dolgozott a nagymegyeri traktorállomáson. S miért ment haza. miért hagyta ott a gépeket? Ha ezt megkérdeznénk egy nemesócsai szövetkezeti tagtői, ekképpen válaszolna: 16 szervező ember ez a Halász elvtárs, ilyen úgy kell nékünk, mint súlyos betegnek az orvosság. De hát hogyan, tán egy embertől függ a szövetkezet jövője? Mit tehet egy-két ember egymagában, ha a közösségben hiányzik az összetartás, u közöshöz való helyes viszony? Igaz, egy ember nem tehet csodákat, de olyan helyen, mint a nemesócsai szövetkezet, melyben évek óta hiányzik a „fej", jó szervezés, igen sokat tehet az akarat, az emberekkel való jó bánásmód, a meggyőzés, a jó szó. És ilyeténképpen gondolkodott Halász elvtárs is, amikor a párt szavára, szülőfaluja szövetkezeteseinek kérelmére otthagyta a traktorállomást és vállalta a legnehezebbet: jó útra téríteni falujában a közös gazdálkodást. Hogyis mondta a járási konferencián, amikor faluja szövetkezetének bajairól, az emberek magatartásáról beszélt ? — Azt hiszik, hogy a nemesócsai szövetkezet sikertelenségei abból erGlnek, hogy itt az emberek dologkerülők? N em, tévedés volna ezt állítani: itt születtem, itt lettem emberré, ebben a faluban. Nálunk éppoly szorgalmas, dolgos emberek vannak, mint Tanyon vaau Nyárasdon, S mégis a mi szövetkezetünket áltálában az utolsó helyen emlegetik. De nem is dicsekedhetünk, hogy élen járunk, hiszen a termelési eredmények másról beszélnek. Bizony így van ez Nemesócsán, különösen az állattenyésztési termelésben nincs rendben a házuk tája. Az meg már így van minden munkahelyen: ha jól gazdálkodsz, akkor van, ha nem, akkor nincs elég pénz a munkaegységekre sem. Ezek után nem csoda, ha a 9 korona előlegen kívül alig jut a részesedésre, rralász János, az új elnök nemcsak " a konferencián beszélt jövő terveiről. A tagság bizalmából részt vehet majd a IV. országos kongresszuson, ahol szintén el szeretné mondani, hogy nem fél a nehézségektől, mert ismeri 02 embereket, ért a szervezéshez. Amint mondotta, munkáját akként képzeli el, hogy minden tekintetben elfogadja majd a tapasztalt gazdák jó tanácsát, s ezért mondotta a szünetben történt beszélgetésünk közben is: Ogy mondják „egy fecske nem csinál nyarat", avagy egy ember csak egy ember, de 8 bízik faluja népének szorgalmában s ami igen fontos, bízik önmagában és erős elhatározása: a szövetkezet minden tagjának hozzájárulásával a jövőben megváltozik a nemesócsai szövetkezet is. Mi mást kívánhat- KOW^ nánk mi ls, mint sok * 9 sikert Halász elv-ti társ munkájához és f azt, hogy a jövőben szövrtketeti konfe- u. renď.án Nemesócsá- ^ ról is úgy beszéljenek, mint Nyárasd- fi — ról, vagy Csilizrad- "fGA 1959 Mffftl ványról. (m—1—j Az építészet feladatai Behozni a lemaradást ® Teljesíteni az első negyedévi tervet ® Választ várnak a felhívásra A bratislavai és nyitrai Magasépítészeti Vállalatok, valamint a Hydrostav és Stavoindustria dolgozói látva, hogy az év elejétől elért tervteljesítés nem igazolja az építkezések dolgozóinak megnövekedett igyekezetét, munkakedvét, s hogy ennek következtében nem is használták ki kellőképpen az idei tél kedvező enyheségét, felhívással fordulnak hazánk valamennyi építkezési dolgozójához. Ezt annál is inkább indokoltnak tartják, mivel a januári tervteljesítés bizony korántsem kielégítő és a viszszamaradás februárban tovább fokozódik. A felhívás elsősorban az elmaradás behozására és az első negyedévi terv teljesítésére szólítja fel építészeti dolgozóinkat, úgyhogy az építészet véglegesen felszámolja tartozásait és népgazdaságunknak ama termelési ágazatai közé sorakozik fel, amelyek termelési terveiket rendszeresen teljesítik. A felhívó vállalatok éppen ezért a kitűzött cél mielőbbi eléréséért javasolják, hogv az építkezési vállalatok igazgatóságai a dolgozókkal és a tömegszervezetek vezetőségeivel szorosan együttműködve, főleg a dolgozók szocialista kötelezettségvállalásai alapján tervet készítsenek a visszamaradások behozására. Ellenőrizzenek minden építkezést és a műszaki hibák kiküszöbölésére a munkák jobb megszervezésére szakképzett embereket jelöljenek ki. Azon vállalatokban viszont, ahol a tervet teljesítik, növelni kell a dolgozók munkakészségét és elvtársi segítségben kell részesíteniük a lemaradozó vállalatokat. A bratislavai és a nyitrai Magasépítészeti Vállalatok dolgozói bíznak abban, hogy felhívásukra méltó választ adnak főleg a tervteljesító?* késM***!® építők.