Új Szó, 1959. február (12. évfolyam, 31-58.szám)
1959-02-27 / 57. szám, péntek
A járási szövetkezeti konferenciák jelszava: Egy évvel hamarább teljesítjük az ötéves terv feladatait EFSZ KONGRESSZUSI tri&áýwficz A NAGYMEGYERI JÁRÁS SZÖVETKEZETESEI egy igen fontos dologról NEM BESZÉLTEK r Ha a sok is kevés Jmmár kilencedszer gyűltek össze a komáromi járás szövetkezetesei, hogy értékeljék egyévi munkájukat. A múlt esztendő, ha a gazdálkodás szempontjából főleg a rossz időjárás miatt, nem is tartozott a legjobbak közé, mégis előrehaladást mutat. A szövetkezetek bevétele egyre emelkedik, s ahogy a statisztika mutatja. míg 1955-ben #5 millió 73 ezer korona volt a bevétel, ez az összeg 1958-ban 42 millió 574 ezer koronára emelkedett. Százszázalékos a növekedés az oszthatatlan alap feltöltésében is, s ez jó jel, biztosíték a bővített újratermelés fejlesztésében. A közös vagyon értéke, ami végeredményben nagyon fontos mutató a gazdálkodás fejlődésében, is jelentősen növekedett, mégpedig 1951-től 1958ig 100 százalékkal. Az eredmények járási méretben közepesek, s mint sok más helyen, a komáromi járás szövetkezeteiben is hullámzó a helyzet, vagyis van kiugró szövetkezet, van aztán gyenge eredmény is. Ez a kérdés egyébként szóba keriiit a beszámolóban is, s a küldöttek is hozzászóltak. Például a tejhozam is szembeszökő ellentétet mutat. A komáromi szövetkezetben tavaly 1413 liter volt az átlag, Felaranyoson 2800 liter. Ami az önköltséget illeti, ott is lényeges különbség mutatkozik, az egyik szövetkezet 5,25 koronáért termelt egy kiló sertéshúst, a másik 7,38 koronáért, a harmadik 9,20 koronáért. Igy például az Ifjúsági Falu és Megyercs között 1 kiló hús kitermelése 4 korona különbözetet mutat. Hasonló a helyzet a marhahús termelése terén is. Gútán 7,73 koronáért termelik kilóját, az Ifjúsági Faluban 11 koronáért. Ez a kitermelési korona-különbözet, egészben nagyon befolyásolja az egy hektárra eső bevételt is, ahol igen nagy eltérések mutatkoznak. Nézzünk csak egy-két példát: az Ifjúsági Faluban 7388 korona a hektáronkénti nyersbevétel, a tiszta jövedelem 4847 korona, ezzel szemben Cserháton a nyersbevétel 2040 korona, az önköltség 1099 korona, és a tiszta .] bevétel mindössze 945 korona. Messze van ez a 4847 koronától, így aztán a járási átlag 2000 koronára csökken. Hiba volt, hogy a konferencia beszámolója nem elemezte alaposabban gazdasági szemszögből a fogyatékosságok okait egy gyengébb szövetkezetben, a siker okait egy jó szövetkezetben, rámutatva az évközben beállott javulásra és hanyatlásra. Nem tükröződött a beszámolóban eléggé a szövetkezetek IV. kongresszusa előkészítésének légköre, a vitaanyag lecsapódása, irályt mutatva a továbbfejlődésre. A felszólalások általában jók voltak, különösen Králik elvtárs, az Ifjúsági Faluból szólt szakszerűen a dolgokról, a kísérletezés jelentőségéről, a csatornázás fontosságáról, aminek nagy népgazdasági előnye van. Számadatokkal bizonyította az öntözés jelentőségét; amint mondotta, 1956-ban az Ifjúsági Faluban 51 mázsa kukorica termett hektáronkint, míg a járási átlag 18 mázsa volt. löbben beszéltek a mélyszántás jelentőségéről, amit főleg a lánctalpas traktorok végeznek jól, biztosítva ezzel a többtermelést, ami a fő cél az életszínvonal növekedésében. (d) A szövetkezetek idei járási konferenciáinak nem csupán azért nagy• a jelentőségük, mert egyben kiváló előkészületet jelentenek a IV. országos kongresszusra, hanem azért is, mert az EFSZ-ek túlnyomó többsége már ez idén, tehát egy esztendővel hamarabb akarja teljesíteni az ötéves tervnek 1960-ra kitűzött színvonalát. „Egy évvel hamarább teljesítjük az ötéves terv feladatait" — e jelszó jegyében tartották meg a nagymegyeri járás EFSZ-ei is konferenciájukat. Örvendetes jelenség Ha az ember végighordozta tekintetét a kultúrház szépen feldíszített termén, örömmel látta azt a derűs képet, ami szeme elé tárult. Mi volt a különbség, a merőben eltérő az eddigi évek konferenciáitól? Az, hogy a teremben már nemcsak őszülő, deresedő hajú falusi bácsik ültek, hanem sok-sok fiatal is és ami igen megnyugtató, a nők is nagy számban vettek részt a konferencián. E tények már magukban is azt bizonyítják, hogy a nagymegyeri járás szövetkezeteiben helyesen látják a szövetkezeti gazdálkodás jövőjét, s tudják, hogy a korosabb, tapasztalt gazdák, szövetkezeti tagok mellett igen nagy szükség van a fiatalokra, az utánpótlásra. Tisztelet, becsület illeti azokat az embereket, akik szorgalmukkal, odaadásukkal megalapozták a járás EFSZ-einek jövőjét, de mit érne az erős alap egy épületen egymagában, ha hiányoznának" a maszszív falak. Valahogy így van ez a szövetkezetekben is. És a nagymegyeri járásban mindkettőre gondolnak. így hát nem hiányzik itt a korosabbak higgadtsága, meggondoltsága, de éppúgy megvan a fiatal szív, az erő és lelkesedés is. S ež megnyugtató. Meíjnyugtatő azért is, mert a fiatalok felszólalásaikkal is megmutatják, tudnak ők is jóldolgózni, értének a földműveléshez. A £ö jövedelmi forrás Bár a járás szövetkezetei a múlt esztendőben gabonafélékből gyengébb terméshozamokat értek el az előző évekénél, mégis a szövetkezetek gazdasági eredményei jobbak az 1957es évinél. Hát ez hogy lehet? A válasz: nagy utat tettek meg az állattenyésztési termelés fejlesztésében. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy az állattenyésztési termelésben 9 millió VU ezer koronával több volt a jövedelem, mint 1957ben. Persze e szép eredményt aligha érhették volna el bőséges takarmánymennyiség nélkül. De hogy lehet ez? Ha gabonafélékben csökkentek a hektárhozamok a kedvezőtlen időjárás miatt, akkor a takarmányföldekre sem esett külön eső. De igen, mégpedig úgy varázsoltak külön esőt a takarmányföldekre, hogy felhasználták a technika vívmányait, az állam segítségét és öntözték a földeket. Persze nem minden szövetkezetben jártak így el. Ezért aztán, mint ahogyan a. beszámoló is rámutatott, jelentős különbségek vannak az egyes szövetkezetek állattenyésztésében. Tanyon az évi fejési átlag tehenenként 3514 liter, Nyárasdon 3302 liter. A nagymegyeri szövetkezetben fordítottak legkevesebb gondot az öntözésre, s ezzel magyarázható jórészt az, hogy az évi fejési átlag alig 1575 liter. Ezek után nem csoda, hogy a tanyi szövetkezetben az 1 hektár mezőgazdasági földre eső jövedelem 7377 korona, míg Nemesócsán alig 1950 korona jövedelem esik 1 hektár mezőgazdasági földterületre. Egy felszólaló sem beszélt róla A beszámoló bírálta a szövetkezeteket, hogy a termőtalaj megjavítására előirányzott összeget nem használták fel erre a célra. A múlt esztendőben 700 ezer koronát irányzott elő erre a járási nemzeti bizottság, de a tanyi szövetkezet kivételével egyetlenegy szövetkezet sem élt ezzel a segítséggel, pedig a nagymegyeri járás szövetkezetei Csallóköz ama vidékén vannak, ahol a termőtalaj megjavítására igen nagy szükség van akár öntözéssel, akár a talajvizek levezetésével. Mivel e nagy segítséget nem vették igénybe, joggal állíthatjuk azt, hogy a gabonafélék gyengébb terméshozamát nem csupán a száraz időjárás, hanem a hanyagság is okozta. Minden bizonnyal, ha a tanyiak, avagy a nyárasdiak példáját követték volna több szövetkezetben is, akkor a járási átlagtermés nem lett volna pl. a rozsból 4 mázsával, a búzából 3 és fél mázsával kevesebb a tervezettnél. Járási méretben búzából 25 mázsa átlagot kellett volna elérni, de a szövetkezetek többségében alig érték el a 20 mázsás hektárhozamot, csupán a tanyi és a csicsói szövetkezetben értek el búzából 25 mázsás hektárhozamot. MM M»é MMH H« M M« MHMMMUMMMMMMMMMMMH M« M» MMMMMMM M« H M* HMHMHM M» M M«»» MM M» M» MM H> Ha egy mondatban akarnánk jellemezni a zseíízi járási szövetkezeti konferenciát, talán így mondhatnánk: Jó gazda módjára értékelték a múlt eredményeit, rámutattak a hibákra, s e kettőből kiindulva beszéltek a jövőről, azokról a nagy, de nem megvalósíthatatlan feladatokról, amelyek a párt XI. kongresszusának határozatából eredően a zseíízi járás szövetkezeteseit is kötelezik. Nincs rá mód, értelme sem volna konferencia minden mozzanatát le•nl, csupán két dolgot szeretnék iragadni a bőséges anyagból. Két lyan dolgot, ami döntően befolyáolhatja majd a zseíízi járás szöetkezetelnek is jövőbeni fejlődését, lindenek elé az állatállomány számeli növelését, az állatok hasznosSgának fokozását kell helyezni. A zseíízi járásban a szövetkezeti izdálkodás már döntő győzelmet ratott olyan értelemben, hogy a föld ilnvomó részén szövetkezeti nagysemi gazdálkodás folyik. Minden üzségben van már jól vagy gyenšbben gazdálkodó szövetkezet, szövetkezetek számbeli, illetve teileti növekedésével azonban nem irt párhuzamot a termelés színvotlának emelkedése. A hektárhozam jldául a gabonaféléknél jóval a ter;zett színvonal alatt maradt. A kaísokból jobbak voltak a terméshotmok, de még ezen a téren is sok pótolni való. Míg a háztáji gazdálkodásban lyes szövetkezetesekné! tűlméretett az állatállomány, a közös qazdálidásban nagy lemaradás mutatkozik : állatállomány sűrűségét illetően, írás! méretben szarvasmarhából JO GAZDA MODJARA 100 hektárra még 37 darab sem jut egészen, sertésből pedig 71 darab a járási átlag. Ennek káros hatása nemcsak az állattenyésztési termelés terén, de a növénytermelésben is megmutatkozik. A galántai járásban például már a múlt évben 58 szarvasmarha és 106 sertés jutott száz hektárra. Az időjárás náluk sem volt kedvező, a járási átlag gabonafélékből mégis 20 mázsán felüli volt, míg a zseíízi járásban jóval 20 mázsán alul maradt. Még szembetűnőbb az eltérés, ha a kojetíni járás (Csehország) eredményeit próbáljuk a zselíziekéhez hasonlítani. Hogy miért éppen ezt a járást? Azért, mert 'a zselíziek éppen az említett járással állnak szoros kapcsolatban. Voltak "már náluk tanulmányúton és a kojetínlek is részt vettefc a zselíziek járási konferenciáján/ Most azonban maradjunk annál a megállapításnál, hogy ahol az állatok sűrűsége eléri a kívánt színtst, ez döntő módon befolyásolja a közös gazdálkodás menetét. A kojetíni járásban például 100 hektárra járási méretben majdnem háromszor annyi szarvasmarha jut, mint a zseíízi járásban. Míg a zselíziek járási méretben nem egészen 37 szarvasmarhát és 71 darab sertést számítanak, náluk 88 szarvasmarha és 124 sertés jut 100 hektárra. Máris a dolgok lényegénél vagyunk. Azt állítottuk, hogy ahol az állattenyésztés már magas szinten áll, ott a növénytermelésben is jobbak az eredmények. Azt njár említettük, hogy a zsellxi járásban milyenek voltak a terméseredmények gabonafélékből, de ha már a csehországi járást említettük mint jó példát, arra is rá kell mutatni, hogy az egyes fontosabb terményekből milyen hektárhozamokat érnek el ott. Búzából például a járási átlag 28 mázsa, az árpáé 30 mázsa, a cukorrépáé 350 mázsa volt. A mezőgazdaság fejlettsége még jobban visszatükröződik, ha figyelembe vesszük az egy hektárra eső jövedelmet. Míg a zseíízi járásban az egy hektárra eső jövedelem nem éri el a 2500 koronás átlagot, addig a kojetíni járásban 5352 korona az egy hektárra eső bevétel. A járás legjobb szövetkezetében pedig 9426 korona volt az egy-egy hektár utáni bruttó jövedelem. A két járás közötti óriási gazdasági különbözetről a zseíízi járás szövetkezetesei is tudnak. Az a szoros kapcsolat, amely a két járás között kifejlődött, lényegében egy közös célt szolgál: azt, hogy a lehető legrövidebb időn belül a zselíziek is elérjék azt a színvonalat, amelyen a kojetíni járás szövetkezetei vannak. Molnár János például, a kissallói szövetkezet elnöke ígéretet tett, hogy az idén már úgy irányítják gazdálkodásukat, hogy az egy hektár utáni bruttó bevétel legalább 7500 koronára emelkedjék. (Az idén náluk már több mint 5000.korona volt). A másik fontos probléma az ifjúság megnyerése a közös gazdálkodásnak. A beszámolóban ezzel kapcsolatban érdekes megállapítás hangzott el: „Ugyancsak érdemes volna azon is elgondolkozni, hogy a szövetkezetben a fiataloknál 20%-kal csökkentsük a normát". Ezen a kitételen érdemes elgondolkozni. Vajon helyes-e, ha így próbáljuk a fiatalokat megtartani a szövetkezetben. Nem vezetne-e ez a munkafegyelem meglazulásához és a jutalmazás szocialista elvének megszegéséhez. Az is lehet, hogy a fiatalok önérzetén ütne csorbát. Ügy éreznék, hogy nem tartják őket egyenlő értékű tagoknak. A fiatalok megnyerésének minden körülmények között jobb formája az, ahogyan a nagysallóiak csinálják. A nagysallói szövetkezet például a különböző alapok, közöttük a kultúralap feltöltésére olyan összeget helyezett el az idén, amilyet még eddig soha. Ez egy kis csorbát is ejtett a munkaegységek tervezett értékén, de azt tartják, hogy mégis megéri, mert tudják, hogy a kulturális alapra elhelyezett összeg és annak célszerű felhasználása a szövetkezet javára válik. Az ifjúság, ha a faluban megtalálja számítását mind gazdasági, mind kulturális téren, nem vágyik el a szövetkezetből. És ennek a szövetkezet előbb-utóbb hasznát látja. A nagysallóiak például a kultúralapból már az idén 10 000 korona értékben hangszert vásárolnak a zenét tanulni akaró fiatalok részére. 15 000 koronát áldoznak egy szövetkezeti klub berendezésére, stb. Az ifjúság megnyerésének ez a helyes formája. Meggyőződésünk, hogy a nagvsaľóiaknak nemcsak a zseíízi járásban, de a járás határain, kívül is akadnak követőik. Szarka István Az öntözéses gazdálkodás előnye Hogy az igazsághoz híven adjuk viszsza a konferencia egyes mozzanatait, meg kell mondanunk, hogy egy felszólaló, IvaniSka elvtárs, a nyárasdi vízgazdálkodási intézet dolgozója — habár nem képviselt egyetlen szövetkezetet sem s mint vendég vett részt a konferencián — bőséges meggyőző adatokkal bizonyította, mit jelent a korszerű itiezőgazdaságban az öntözés. Annál súlyosabb a nagymegyeri járás süövetkezeteinék mulasztása, mivel s járásban vízgazdálkodási Intézet ls van. Miről is szólt Ivanička mérnök elvtárs?. Azokról a sikerekről, melyeket öntözéssel értek el egyes szövetkezetekben. Az Ifjúsági Faluban 1953—58-lg a cukorrépa hektárhozama az öntözött területeken 540 mázsa, míg az öntözetlen teriileteken 420 mázsa. Azokról a rétekről, amelyeken elvégezték e talajjavítás! muokákat. 168 mázsa szénát takarítottak be. míg a rendezetlen területeken alig 98—100 mázsa között mozog a hektárhozam. A járási átlag 45—50 mázsa hektáronként. Egy évben három termés Még egy példa. A jól gondozott és öntözött szántóföldről akár három termést is be lehet egy esztendőben takarítani, mégpedig Ilyeténképpen: ősszel takarmánykeveréket vetettek, ezek betakarítása után nyomban bevetették a terlónövenyeket, s végül késel káposztát tettek a földbe. Ismeretes, hogy a késel káposzta meg az erősebb fagyokat is bír.ja, így „beérését" még a november sem veszélyezteti . Ezzel az eljárással és öntözéssel hektáronként 800 mázsa zöldtakarmányt termeltek a vízgazdálkodási intézet kísérleti telepein. S mit jelent ez mind a szövetkezet, mind az állam szempontjából? Az ország jóval több mezőgazdasági terméket kap a szövetkezetektől, a szövetkezetnek viszont kevesebb önköltséggel, sőt kevespöb munkával nagyobb, a haszna. Mert nem Igaz az az állítás, bogy az öntözés annyira költséges, hogy ráfizetéssel jár, Iiranlčka elvtárs élő példával ezt is megcáfolta, hiszen, amint mondotta, az Ifjúsági Faluban a cukorrépatermelésben hektáronként — minden, az öntözéssel járó költségeket beszámítva — 9000 koronával nagyobb a jövedelem, mint az öntözetlen területeken. Sok mindenről szólhatnánk még, de újji véljük, a nagymegyeri járás szövetkezetei eme hibáktői eltekintve jó úton haladnak. A gazdaságosság terén Is kielégítő a helyzet, bár néhány termelési ágazatban elmaradtak, mégis a múlt évben Jóval nagyobb volt a szövetkezetek jövedelme, a szövetkezetek vagyoni állapota, mint 1957-ben. A szövetkezetek vagyona 1956-ban 126 795 000 koronát, 1957-ben 156 859 000, és 1958-ban 180 553 000 koronát tett ki. Ez is bizonyítja, hogy a szövetkezetek fejlődési útja felfelé ível, de jelszónak: „Egy évvel hamarább teljesítjük az ötéves terv feladatalt" megvalósításához minden eszközt, így a talaj termőképessége lokozásának minden lehetőségét gazdaságosan kell alkalmazni és akkor egészen biztos, hogy a nagymegyeri járás szövetkezeti tagjainak idei szorgalmát is siker koronázza. MÉRY FERENC A mlynicai EFSZ két sertésgondozója 39 anyasertést gondoz. Ján Broska és Jozef Kolár sertésgondozók ezekben a napokban kötelezettségvállalást tettek, hogy ez idén legalább 15 malacot választanak el minden anyasertéstöl. 1. Kočiš (ČTK) fele. ÚJ 5Z Ô 5 * 1959. február 21.
