Új Szó, 1959. február (12. évfolyam, 31-58.szám)

1959-02-24 / 54. szám, kedd

Keleesényi krónika Szlovákia legkeletibb részében, közel a Szovjetunió határához tenil el a kaposkelecsényi szövetkezet határa. Manapság már több mint 1000 hektáron gazdálkodnak. Azért szükséges kihangsúlyozni, hogy manapság, mert nem régen van ez így. Csak a múlt év során művelték közösen az egész község határát. Vasárnap délelőtt volt, amikor átléptük a szövetkezet irodájának küszöbét. Szép növésű fiatalember fogadott. Azt mondta: — Én vagyok az elnök ... Fürkésző tekintetét végighordozta rajtunk, majd így folytatta: — Elnök vagyok, de m$g csak három napja. Köblös Jánost — mert így hívják az elnököt — a tagság még csak az évzáró gyűlésen választotta meg elnöknek. Köblös a mezőgazdasági mesteriskola második évét járja és úgyszólván már a szövetkezet bölcsőjénél is ott volt. Ismeri a gazdálkodás csínjátbínját, a szaktudása is alap arra, hogy jó elnök váljék belőle. Helyet mutat, majd szenet dob a duruzsoló kályhába. — Mindjárt jön az agrőnomus is. A leleszi mezőgazdasági iskola tanulói közül is vendégül látunk néhányat. Eljönnek segíteni az idei termelési és pénzügyi tervet kidolgozni. Nyílik az ajtó. — Máris itt van — mosolyodik el az elnök. Vendégeink vannak —, fordul a belépő 50—55 év körüli emberhez. — Hát csak hadd legyenek, a lelesziek úgy sem jöttek. Azt mondják, sokáig szórakoztak Kaposon. Timkó Lajos ágronómus széket tol maga alá, majd körültekint, mintha a „vendégeket", már mint minket csak most venne észre. — Elaludtak a gyerekek — mondja még egyszer. Nem is csoda, hisz hajnalig mulattak. Jó volt az előadás (tudniillik az amit a rozsnyói pedagógiai iskola hallgatói adtak elő Nagykaposon), utána meg elborozgattak. Egyik szó szüli a másikat. Az elnök is mond valamit, az ágronómus is. A beszélgetés fonala ötvenkettőbe nyúlik vissza. Ugyanis a szövetkezés gondolata már akkor megfordult a kelecsenyi gazdák fejében. Hosszabb latolgatás után nagy részük szövetkezett is, de valahogy nem tudták zöld ágra vergődni. A szövetkezet egy év után szétesett, csak ló-an maradtak, de ez a 16 gazda megingathatatlanül hitt a közös gazdálkodás erejében, annak fölényében az egyénivel szemben. A kis szövetkezeti csoport évről évre jobb gazdasági eredményeket ért el. Az egész falu szemeláttára születtek az eredmények. Nemcsak a szántóföldön emelkedett a hektárhozam, de olyan földet is termővé tettek, amely eddig dudván, gazon kívül egyebet nem termett. — Amikor azt mondtuk: az „Ördögvárat" termővé tesszük, a kívülállók mosolyogták, úgy néztek ránk, mint valami megszállottakra — mondja az elnök. Mi meg se szó, se beszéd, gépet kértünk a traktorállomástól, oszt neki. Nyolc hektárt feltörtünk. Hatot csatornádéval bevezettünk. Két hektáron pedig dinnyét termeltünk. A esalamádé is olyan volt, hogy az ember is elveszhetett volna benne. A dinnye meg ... — A környéken nem volt párja, ezt én mondom —, bizonyít az ágronómus. En akkor még egyénileg gazdálkodtam, de az igazat meg kell mondani. A kis szövetkezet tekintélye egyre növekedett. Az egyénileg gazdálkodók közül már többen bánni kezdték, hogy csak úgy kutyafuttában hátat fordítottak a szövetkezetnek. Bánta Timko Lajos is, bár az ő kilépése nem csupán a saját akaratától függött. A faluban uralkodó légkör kényszerítette rá, hogy ideig-óráig ő is a régihez forduljon. No, de elég abból annyi, hogy tizenhatan mégis kitartottak és éveken át iskolapéldáját szolgálták a nagyüzemi gazdálkodás nyújtotta előnyöknek. Ha fejezetekre akarnánk osztani a szövetkezet történetét, azt kéne mondani: 1957 decemberében új fejezet nyílt a keleesényi szövetkezet életében. Ugyanis ez az év volt az, amikor a falu lakosai véglegesen „jóllaktak" a régivel. Valamennyien kérték felvételüket. Timko Lajos is akkor tért újból vissza a közösbe. Egy év telt el azóta. Egy év eredményeit mérlegelték az idei évzáró gyűlésen. Bár a gazdasági eredmények még viszonylag gyengék voltak, de a szövetkezet tagsága ma már világosan látja, hogy az út, amelyre léptek, helyes és az egyedüli ahhoz, hogy a jövőben még jobban élhessenek. — Nem ment még minden úgy, ahogy mehetett volna — kezdi újból az ágronómus. Ezt tudja a vezetőség és a tagság is. — Az embereket még nevelni kell — veszi át Köblös János a szót. A mi határunk jó, mindent megterem ... Hogy a következő évzáró gyűlésen milyen eredményekről adhatunk majd számot, az valamennyiünk munkájától függ. Nagy és mély igazság rejlik az elnök szavaiban. Nem elég az, hogy a parasztember földjével belép a szövetkezetbe, hanem az kell, hogy a szívével, az eszével is odatartozzék, hogy felelősséget érezzen a közös iránt. Az előbb azt mondtuk, hogy Kelecsényben már az összes földműves tagja a szövetkezetnek. Ez így igaz is, ha a föld hovatartozása után ítéljük meg az emberek hovatartozását is. De a kongresszus előtti vita során maguk a tagok is megállapították, hogy akadnak még emberek, akik bár földjüket a közösbe adták, gondolkodásúk még a régi. S ez egyik oka annak, hogy a múlt év várakozáson aluli maradt. A tagság qgy részének kevésbé öntudatosságára váll, hogy a csúcsmunkák idején kevés volt a munkaerő, az, hogy kukoricájuk nagy részét veszni hagyták, hogy a kukoricaszár több mint 60 hektáron még mindig szállást ad a varjaknak. Pedig az, hogy kint hagyták a kukoricaszárat, kétszeres veszteséget jelent a szövetkezetnek. Az ágronómus mondta, hogy szűkösen állnak takarmány dolgában. A silógödrök üresen állnak. Persze, hogy üresen, ha a belevaló még most, február végén is a hátárban van. Ez az az egyik veszteség, amit a tagoknak látni kellett volna, A másik hiba pedig, ami ebből a hanyagságból származik: mivel a kukoricaszár nem volt betakarítva, a traktor sem mehetett a földre, így a mélyszántást sem végezhette el. Az pedig a földművesek előtt, a keleesényi földművesek előtt is világos, hogy a mélyszántás elmaradása a hektárhozamok rovására megy. Hogy ehhez hasonló hibák a jövőben már ne forduljanak elő, oda kell hatni, hogy az emberek gondolkozásában is lényeges változás történjék. Ezen a téren pedig mindenekelőtt a kommunistákra vár nagy feladat. Dicséretet érdemelnek azonban azért, hogy a termőföldet tovább bővítik. Az Ördögvár környékén újabb hektárok válnak termővé, mert 16-an már régebben bebizonyították, hogy ahol a múltban gaz és dudva termett, az a föld hasznos növény termesztésére is alkalmas. A krónika végére talán azzal tehetnénk pontot: — Ha a kommunisták jó munkát végeznek, az idén már Kelecsényben is minden egyes szövetkezeti tag eszével is, szívével is a közösben lesz. SZARKA ISTVÁN A ÚJ szó A falu minden gazdálkodója belépett a szövetkezetbe A vág sellyei járás Vágkirályfa községében február 9-től 11-ig, három nap alatt 170 magángazdálkodó lépett a szövetkezeti gazdálkodás útjára 300 hektár földdel. Ezzel Vágkirályfa szövetkezeti falu lett. A helyi nemzeti bizottság tagjai, a falusi pártszervezet, a Csemadok, a CSISZ és a többi tömegszervezet dolgozói rendszeresen agitáltak a dolgozó parasztok között, uztán a helyi nemzeti bizottság elnöke is, a szövetkezet elnöke. Engel elvtárs, a járási pártbizottság vezető titkára és Molnár elvtárs, a járási nemzeti bizottság alelnöke. A legnagyobb meggyőző munkát azonban a szövetkezet tagsága végezte, az ő munkájuk eredménye bizonyította be a magángazdálkodók előtt, hogy a szövetkezetben kevesebb munkával is lehet élni, nem kell látástól vakulásig egyedül, egy lóval vagy tehénkével apró kis parcellákon dolgozni. A vágkirályfa! szövetkezet nem mondható ugyan a legjobbnak, mégis a 8 korona előlegre még 6,60 korona részesedést fizettek a természetbenieken kívül. Minden előfeltétel megvan rá, hogy az elkövetkező gazdasági évben a 20 korona munkaegységet elérik. A szövetkezetben a tervezett 164 szarvasmarha helyett 172 van, ebből 70 jó tehén. A sertésállomány 100 százalékra biztosítva van. A szövetkezet vezetősége most azzal foglalatoskodik, hogy a 370 hektárral gyarapodott földterületre is meglegyen a tervezett állatállomány. A szövetkezetben most is építkeznek: az ácsok készítik a tetőzetet, a szőlőben telepítik a szőlőt, az oltványokat Varga Dezső tanító vezetésével a sellyei gazdasági iskola tanulói telepítik. így gyakorlati munkát is végeznek — megtanulják a szőlőtelepítést. Gacsó István, a vágsellyei gazdasági iskola tanulója Gépeket vásárolnak A losonci szövetkezet nemrég megtartott évzáró taggyűlése az elmúlt évi gazdálkodás jó eredményét tükrözte. A közös kasszában több mint 200 ezer koronával lett nagyobb a jövedelem a tervezettnél. 20 korona helyett 22-t fizettek munkaegységenként. A losonci szövetkezetesek nagy bizalommal néznek a jövőbe. Tervbe vették, hogy több mezőgazdasági gépet vásárolnak a traktorállomástól, mégpedig egy tehergépkocsit, egy lánctalpas traktort, a hozzá való felszereléssel, két aratógépet, két traktorvontatású kaszálógépet és egy silózókombájnt. A taggyűlésen elhatározták, hogy még több más gépet is vásárolnak, amit már az évi tervbe be is vettek. A gépek között két pótkocsi és más gazdasági gépek szerepelnek. Szanyi József, Losonc. Egy iárás munkájáról A füleki járás egyike a legfiatalabb járásoknak s ebből az következik, hogy több nehézséggel kellett megküzdenie, mint a régebbieknek. Egészben véve elmondható, hogy «z eredmények így is igen jelentősek. A járásban, két községet kivéve, mindenütt sikeresen működő EFSZ van s az is az eredmények közé sorolható, hogy ezek a szövetkezetek tavaly Is jelentősen erősödtek. Több mint 600 hektárral és 1S7 taggal szaporodott a közös gazdálkodás. Ezzel a járás földterületének 79 százalékán folyik közös gazdálkodás. Az eredmények a szövetkezetek kiszélesítésében legszembetűnőbbek Bakóházán, Bozitán, Várgedén s Ragyolcon. A pártunk levelének nyomán indult, de az EFSZ-ek IV. kongresszusa előtti vita Igen sok bajbői megmutatta a kifelé vezető helyes utat. Ennek ellenére még akadnak fogyatékosságok. Például a kevéshozamú rétek és legelők felszántésa terén a terv 300 hektárt irányzott elő. Ezzel szemben a múlt évben csak 214 hektár kevéshozamú rétet szántottak fel. Jónéhány termékben (marhahús 112,7, gabonafélék 103,8, burgonya 108,2, cukorrépa 134, széna 118,3 százalék) szintén túlteljesítést ért el a járás, de ezzel szemben sok fontos termék begyűjtése alatta maradt a 100 százaléknak, közöttük sertéshús begyűjtése is, amely a füleki járásban sajnos már „hagyomány". A múlt évben csak 83,3 százalékos volt a teljesítés. A szövetkezeti tagok /kongresszus előtti vitája azonban világosan megmutatta, hogy ezek az eredmények megjavíthatők. A járás az EFSZ-ek önsegélyezési beruházási tervét 1958-ban 109 százalékra teljesítette. Sok szövetkezetben szabadultak meg az lstállőzás gondjaitól tavaly. így például Rátkán, Várgedén, Bozitán, Almágyon sertésfiaztatókat építettek. Két K—98-as típusú istállót fejeztek be, éspedig Várgedén és Fiilekkovácsln. Vecseklőn egy 50 férőhelyes Istállót adtak át rendeltetésének. Bizonyos, hogy a hiányosságok ellenére Is jelentős lépéssel jutott előre a fiatal járás a szocializmus építése terén. S ezekben a sikerekben részük van-é járási és a helyi nwnzeti bizottsági tagoknak is. Agóc* Vilmos, Ajnácskő rtHHHbHr************

**

**

*

**

**

**

**

**********

**

*

*****

*

****************

***

***

***

*****

**

***

***********

***

************

*********************** A csehszlovákiai magyar dolgozók egyenjogúságának néhány kérdéséről Pártunk XI. kongresszusa a szocialista országépítésben elért eredmények egyik fő forrásaként hazánk dolgozó népének erkölcsipolitikai egységét jelölte meg. Éppen ezért határozatában feladatul tűzte ki, hogy tovább mélyítsük, s az eddiginél még jobban megszilárdítsuk a nép erkölcsi-politikai egységét, mint az előttünk álló feladatok — hazánkban a szocializmus építése befejezésének zálogát. Szükségszerű követelmény is ez, mert hiszen nagy célokat kitűzni, azokat valóra váltani, társadalmunk életében forradalmi átalakulásokat véghezvinni csak akkor lehetséges, ha egy cél, közös akarat, egységes törekvés vezérli a népet. Hogy minden egyes dolgozó, hazánk minden egyes polgára magáévá téve pártunk- politikáját, megértve és tudatosítva célkitűzéseit s az abból eredő feladatokat, tőle telhető módon a legtöbbet tegye azok megvalósításáért. Ám dolgozó népünk erkölcsipolitikai egysége, annak súlya és jelentősége nemcsak a szocialista országépítés eredményeiben, a kitűzött feladatok teljesítésében és túlteljesítésében mutatkozott és mutatkozik meg, hanem megmutatkozott és megmutatkozik szocialista hazafiságában, proletár internacionalista magatartásában is. Ragyogó példáját láthattuk és tapasztalhattuk ennek az 1956-os magyarországi ellenforradalom véres és súlyos napjaiban, amikoris hazánk lakossága egy emberként sorakozva fel Csehszlovákia Kommunista Pártja mögé, állásfoglalásával döntő módon befolyásolta az események kimenetelét és járult hozzá ahhoz, hogy a nemzetközi reakció minden erőlködése ellenére is a Magyar Népköztársaság a dolgozó magyar nép hazája • és országa maradt. De ez az erkölcsi-politikai egység, a szocialista hazafiság és a proletár internacionalizmus nyilvánul meg mindazokban a kérdésekben, amelyekben népünk az emberi haladás és a béke megőrzésének nagy ügyei mellett foglalt állást. Népünk erkölcsi-politikai egységének elmélyítésében és megszilárdításában döntő jelentőséggel bír pártunk nemzetiségi politikája. Több nemzetiségű állam vagyunk, csehek és szlovákok, magyarok és ukránok, németek és lengyelek élnek itt. Mennyire fontos, mily nagy jelentőséggel bír, hogy pártunk hogyan, mi módon, a lenini elvek alapján oldja meg a nemzetiségi kérdést. Hogy e több nemzetiségű állam polgára nemzetiségre való tekintet nélkül magáénak, hazájának vallja a Csehszlovák Köztársaságot, s hogy a más nemzetiségű dolgozóban szövetségesét és testvérét lássa és tudja, akivel egy örömében és bújában, gondjában és céljaiban. Mily döntő jelentőséggel bír, hogy hazánk minden egyes polgára a Csehszlovák Köztársaság egyenrangú állampolgárának érezze és tudja magát — tudatában annak, hogy nemzeti hovatartozása nem jelenthet és nem biztosíthat számára előnyöket, de hátrányokat, megkülönböztetést sem. Mily megnyugtató s mily hatalmas erőt adó annak tudata, hogy hazánkban minden hatalom a nép kezében van, hogy ebben az országban a nép az úr, a nép, melynek fogalma nem ismer nemzetiségi megkülönböztetést, mert a nép egy és oszthatatlan. Elszakíthatatlanok azok a szálak, amelyek a népet nemzetiségre való tekintet nélkül egybefűzik, a közös és azonos érdekek eggyé kovácsolják s közös cél elérésére és megvalósítására vezetik. Pártunk 1948 Győzelmes Februárja után, amikoris minden hatalom végérvényesen és visszavonhatatlanul a dolgozó nép kezébe került, azonnal hozzálátott az itt élő nemzetiségek kérdésének megoldásához. Pártunk kimondta a Csehszlovák Köztársaságban élő magyar dolgozók teljes egyenjogúságát s megteremtette és megadta minden feltételét annak, hogy a csehszlovákiai magyar dolgozóknak ez az egyenjogúsága valósággá váljék, az élet minden területén teljes mértékben érvényesüljön. Szükségtelennek tartjuk most — akár illusztrálásképpen is — felsorolni, hol, miben és hogyan jutott kifejezésre a csehszlovákiai magyar dolgozók egyenjogúságának érvényesítése, mert hiszen sokszor elismételt, mindenki által ismert dolgokat tudnánk csak mondani. Ámde ennek ellenére elmondhatjuk-e, hogy a nemzetiségi kérdésben, a csehszlovákiai magyar dolgozók egyenjogúságának érvényesítésében és abban, hogy az esetleges nemzetiségi súrlódásokat végleg kiküszöböljük, nem akad már semmi tenni, illetve javítani valő? Nem, ez nem mondható. Nem mondható, mégpedig azért, mivel a fejlődés — mint minden téren — e téren is újabb és újabb megoldandó problémákat vet fel, újabb, eddig nem látott követelményeket támaszt. Melyek hát azok a kérdések, amelyeknek megoldása még jobban érvényre juttatja a csehszlovákiai magyar dolgozók egyenjogúságát, illetve melyek azok a jelenségek, amelyeknek kiküszöbölésével megszüntethetjük és elejét vehetjük az itt-ott még mindig fellelhető burzsoá-nacionalista megnyilvánulásoknak? Nem kétséges, hazánk dolgozó népe erkölcsi-politikai egységének további elmélyítésében és megszilárdításában, a hazánkban élő nemzetek és nemzetiségek testvéri együttélésének megvalósításában, az egyenjogúság érvényesítésében nagy szerepe van annak, hogy az e hazában élő népek és nemzetiségek szót értsenek egymással. Vonatkozik ez különösen a vegyes lakosságú területekre, ahol szlovákok és magyarok élnek együtt; mennyire fontos, mily nagy jelentőséggel bír e helyeken, hogy értsék egymás anyanyelvét, szót értsenek egymással. Mennyivel elmélyültebb, őszintébb és gyümölcsözőbb volna az együttélés, a szlovák-magyar testvériség, ha a vegyes lakosságú területek lakossága egymás anyanyelvének elsajátítására törekednék. Mennyivel kifejezőbb módon nyilvánulna meg a csehszlovákiai magyar dolgozók egyenjogúsága, mennyi objektív akadály hárulna el az egyenjogúság teljes mértékű és minden téren való érvényesítése elől, ha az itteni magyarok megtanulnák és elsajátítanák a szlovák nyelvet. E kérdés megoldásának szükségességére hívta fel a figyelmet Szlovákia Kommunista Pártjának 1958. évi kongresszusa is, hangsúlyozva egyrészt azt, hogy a szlovák nyelv elsajátítása minden akadályt elhárít az útból, hogy a csehszlovákiai magyar dolgozók teljes mértékben érvényesülhessenek életünk bármely területén, másrészt hangoztatva annak szükségességét, hogy az egyes szervekben és hivatalokban, de elsősorban és főleg a nemzeti bizottságokban meg kell minden feltételét teremteni annak, hogy e szervekkel való érintkezése során a magyar lakosság anyanyelvét használhassa. Mi az, amit az SZLKP koňgreszszusának e megállapításával kapcsolatban szükségesnek tartunk hangsúlyozni? Az, hogy a kérdésnek ilyetén valő felvetése is szembetűnő módon bizonyítja pártunk lenini nemzetiségi politikáját. Mert nem arról van csupán szó, hogy a magyar nemzetiségű állampolgárok boldogulásuk, az egyenjogúság minden téren valő érvényesítése érdekében sajátítsák el a szlovák nyelvet, hanem ezzel együtt és párhuzamosan arról is, hogy ez egyenjogúság érvényesítése érdekében biztosítani kell a magyar nemzetiségű lakosság számára azt is, hogy anyanyelvét mindenütt és mindenkor használhassa, hogy anyanyelvén érintkezzenek vele. Pártunk a kérdésnek nem az egyik, vagy másik oldalát veti fel s törekszik megvalósításukra, hanem együtt és egymástól elválaszthatatlanul, dialektikus egységben, marxista módon. Miért szükséges, mennyiben befolyásolja a csehszlovákiai magyar dolgozók egyenjogúságának érvényrejuttatását a szlovák nyelv elsajátítása? E kérdés megválaszolásában az SZLKP kongresszusának abból a megállapításából kell kündulnunk, amely szerint a szlovák nyelv elsajátítása megteremti a feltételét annak, hogy a magyar dolgozók „teljes mértékben érvényesülhessenek életünk bármely területén." Hangsúlyoznunk kell: életünk bármely területén, tehát, hogy megnyíljék előttük az út az egész országba, bármely munkahelyre, bármely beosztásba, bármely funkcióba. Hogy kitáguljon a horizont előttük, s csupán nyelvi okoknál fogva ne legyeÍJJ SZÖ 4 * 3959. február 24.