Új Szó, 1959. február (12. évfolyam, 31-58.szám)

1959-02-02 / 32. szám, hétfő

Világ proletárjai, egyesüljetek! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA 1959. február 2. hétfő 30 fillér XII. évfolyam, 32. szám A proletár nemzetköziség jegyében A Szovjetunió Kommunista Párt­jának XXI. kongresszusán 70 kom­munista és munkáspárt képviselői vesznek részt a világ minden tájáról. Ebben a tényben újra kifejezésre jut az egész nemzetközi kommunista mozgalom tömörsége és szilárd szo­lidaritása. Ojra igazolást nyer az a tény, hogy a kommunisták korunk minden alapvető kérdésében rendít­hetetlenül egységesek. A Szovjetunió nem halad egyma­gában a kommunista társadalom megvalósítása felé. A kongresszusi tárgyalásokban és az általa megol­dásra kerülő kérdésekben kifejezésre jut a proletár nemzetköziség. A szov­jet kommunisták jól tudják, pártjuk és hazájuk érdekei összhangban áll­nak az egész emberiség érdekeivel. A kommunizmus megvalósításának útja, amelyet az SZKP XXI. kong­resszusa határoz meg, a szocialista tábor valamennyi országának kö­zös útja. Ezek az országok nem­csak egy síkban haladnak a cél felé, hanem kisebb-nagyobb el­térésekkel egyszerre érik el. Már pe­dig minél közelebb leszünk a kommu­nizmushoz, annál szorosabbak lesz­nek a szocialista országok kapcso­latai. Tények beszélnek arról, nincs a világon olyan ország — a Szovjetuniót kivéve — mely egymagában ilyen gyors ütemben fejlődhetnék, mint ahogy a szocialista rendszer államai törnek előre. Éppen ezért annyira fontos a szocialista országok kom­munista és munkáspártjainak vezető szerepe, szilárd, rendíthetetlen egy­sége. Egységünk döntő fontosságú. Ezt jól tudja az ellenség is. Ezért újra és újra számos támadást intéz egy­ségünk ellen. Az ellenséget szolgálta az a kampány is, amelyet a jugoszláv revizionisták indítottak a JKSZ prog­ramtervezetének nyilvánosságra ho­zása után. Ebben a tervezetben fontos helyet foglal el a nemzetközi kommunista mozgalom egységének megbontására irányuló sok féligazság és rágalom. A kommunista pártok világos választ adtak erre és a re­vizionisták ténykedését a leghatá­rozottabban elítélik a testvéri mar­xi-lenini pártok képviselői az SZKP XXI. kongresszusán is. Ezek a felszó­lalások is igazolják, hogy az SZKP és a többi kommunista párt között nincsenek semmiféle ellentétek. A kommunista pártokat egybeköti a proletár nemzetköziség szelleme,, a közös út és közös cél tudata. Természetesen, ahány ország, any­nyi sajátosság található a történelmi feltételekben. És éppen ezért eltéré­sek vannak a tudományos kommu­nizmus elméletének alkalmazásában is. Mindenütt általános érvényűek a szocializmus felé vezető út döntő törvényszerűségei, de az egyes konk­rét tapasztalatokat nem lehet gé­piesen alkalmazni. Kész recepttel egyetlen egy szocialista állam sem rendelkezik. Minden egyes kommunista pártnak annak érdekében, hogy teljesítse történelmi küldetését, az ország konkrét feltételeinek ismeretében kell önállóan kidolgoznia saját poli­tikáját. Hruscsov elvtárs kongresz­szusi beszámolójában hangsúlyozta, hogy a kommunista mozgalomban és a szocialista táborban teljes az egyenjogúság, ' valamennyi kommu­nista és munkáspárt, valamint szo­cialista állam önálló. A Szovjetunió Kommunista Pártja nem irányít egyetlen pártot, egyetlen országot sem. A kommunista mozgalomban nincsenek fölé rendelt és alárendelt pártok. Minden kommunista és mun­káspárt önálló és egyenjogú, de mindegyik felel a kommunista moz­galom sorsáért, sikereiért és siker­telenségeiért. És tényleg úgy van, hogy minden kommunista párt érzi felelősségét, amellyel a munkásosztállyal, a dol­gozó néppel, az egész kommunista mozgalommal szemben viseltetik. Márpedig, ha ez így van, akkor nincs helye semmiféle bizalmatlanságnak vagy gyanúsításnak A kommunista és a munkáspártok, valamint a szo­cialista országok közötti kapcsola­tok az egyenjogúságon, a bizalmon, az önkéntes együttműködésen ala­pulnak, és éppen ezért minden ak­cióban közösen vesznek részt A mun­kásosztály nemzeti győzelme elkép­zelhetetlen nemzetközi szolidaritás nélkül. Csehszlovákiának természetesen mások a feltételei, mint Bulgáriának, a lengyel elvtársak egészen más ha­gyományokból indulnak ki, mint a kínai elvtársak. Éppen ezért a közös problémákat sokféleképpen, sajátos módon oldják meg. Ezek a különbsé­gek azonban semmiképpen sem emel­nek válaszfalat az egyes országok kommunistái közé. Alapvető dolog a kapitalizmus el­len és a szocializmus felépítéséért folytatott harcban az osztályszolida­ritás, a marxizmus-leninizmus taní­tásai iránti rendíthetetlen hűség. És ebben a vonatkozásban a kommunis­ták között nincsenek semmiféle el­lentétek, ezt a problémát nem értel­mezik különbözőképpen. A nézetek és célok ezen egységéből, a konkrét helyzet egységes elemzéséből tör­vényszerűen ered a következtetések, a közös eljárás egysége is. Magától értetődő dolog, hogy kommunista pártunk hű a Szovjet­unió Kommunista Pártjához, Termé­szetes az, hogy népünk szeretettel gondol a szovjetek nagy országára, amelynek népe megtörte a kapita­lista blokádot, visszaverte az ellen­ség minden támadásat és megsem­misítő vereséget mért a fasiszta tá­madóra. Novotný elvtárs az SZKP XXI. kongresszusán mondott beszé­dében valamennyiünk nevében kifej­tette a csehszlovák kommunisták nézetét: Pártunk mindig jogosan látta a Szovjetunió Kommunista Pártjában példaképét és tapasztalt tanítómes­terét ... Tudatában vagyunk annak, mi jelenti közös előretörésünk táma­szát és erejét. Ez elsősorban a Szovjetunió, amelynek példájára, vé­delmére és anyagi alapjára támasz­kodtak teljes mértékben a népi de­mokratikus országok a szocializmus felé vezető utuk kezdetén. A szo­cialista világrendszer további fellen­dülésében ez a példa, a Szovjetunió gazdag tapasztalatai, önzetlen se­gítsége és növekvő nemzetközi te­kintélye továbbra is alapvető té­nyező." A Szovjetunió hatalmas erőt képez és a hétéves terv megvalósítása a kommunista társadalom anyagi-mű­szaki alapjának megteremtését je­lenti majd. Hét év múlva a szocia­lista világrendszer országai az egész világ ipari termelésének több, mint felét produkálják majd és hangsú­lyoznunk kell azt, hogy a szocia­lista tábor az egy főre eső ter­melésben már ma megelőzte a ka­pitalista tábort. Hét év mülva így lesz az egész termelés volumenjét tekintve is. A napnál is világosabb lesz a szocializmus óriási fölénye a kapitalizmus felett. Ez pedig az em­beriség boldog jövőjét, a békét je­lenti. Következetesen a Szovjetunióval együtt haladunk. Csak ennek köszön­hetjük, hogy magunk elé tűzhetjük a szocialista országépítés befejezé­sének merész feladatát. E célkitűzé­sünk megvalósításával mi is szilárdí­tani fogjuk az egész szocialista tá­bort. Éppen ezért felelősséget kell éreznünk a nemzetközi munkásmoz­galommal szemben. Senki sem kétel­kedhet abban, hogy minden erőnk bevetésével, serény munkával telje­sítjük nagy. feladatainkat. Ennek egyik további döntő feltétele az, hogy megőrizzük hűségünket a Szovjet­unió, az egész szocialista tábor és a nemzetközi kommunista mozga­lom iránt. Erőnk elsősorban ebben rejlik. A Szovjetunió, a szocialista tábor és a nemzetközi kommunista mozgalom minden törekvése a mi tö­rekvésünk is, harca a mi küzdelmünk is. Közös utunkon, ezen egység meg­őrzése és megszilárdítása legfonto­sabb internacionális kötelességünk. AZ SZKP XXI.K0NGR i w - M 1 mi i N. Sz. Hruscsov, A. I. Mikojan és A. I. Kiricsenko a kongresszus küldötteivel beszélgetnek a Kremlben. Az SZKP XXI. kongresszusának szombat délutáni ülésén, amelyet N. A. Muhitgyinov vezetett, a vitában elsőnek P. N. POSZPELOV, a Köz­ponti Bizottság elnökségének póttag­ja, az SZKP KB titkára szólalt fel. Poszpelov felszólalásában megálla­pította, hogy az SZKP XX. kongresz­szusától eltelt három év a kommu­nizmus történetének egyik legdicsöbb lapja. Bírálta a jugoszláv revizionis­ták állásfoglalását, akik szakadást akarnak előidézni a nemzetközi kom­munista munkásmozgalomban. Igye­kezetük azonban hiábavaló, a kom­munista és munkáspártok eszmei tö­mörsége sohasem volt olyap szilárd, mint ma. A szónok hangsúlyozta, hogy az ideológiai fronton az utóbbi években kiküszöbölték az elmélet elszigetelt­ségét a gyakorlattól, ami Sztálin éle­te utolsó éveiben nyilvánult meg. Az elmélet mind jobban a gyakorlatra támaszkodik és áthatja azt. Ez már megmutatkozik a szovjet élet számos területén. N. ONISCSENKOV elvtárs, a gorkiji Vörös Szormovo nevű üzem acélol­vasztára ismertette a kongresszus­sal az üzemi kollektíva kötelezettsé­geit. Az üzem dolgozói elhatározták, hogy a kongresszus tiszteletére több­ezer tonna acélt és hengerelt árut termelnek terven felül. A felszólaló arról beszélt, hogy az autóbbi évek­ben mennyire megváltozott üzemük élete, emelkedett a munkások élet­színvonala és mindannyian lelkesen támogatják a párt lenini Központi Bizottságának politikáját. Ezután A. I. MIKOJAN, az SZKP Központi Bizottsága elnökségének tagja emelkedett szólásra. A kong­resszus nagy tapssal üdvözölte a szónoki emelvényen. Mikojan elvtárs megállapította, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja még sohasem volt olyan egy­séges, mint ma. A párt által elítélt pártellenes csoportról szólva, Mikojan elvtárs hangsúlyozta, hogy leleplezése óta egyetlen egy emberrel sem gyarapo­dott. Ezen a kongresszuson csak azért beszélünk róla — mondotta — hogy bebizonyítsuk a csoportba tar­tozó személyek állásfoglalásának tel­jes helytelenségét, pártunk lenini Központi Bizottsága politikájának he­lyes voltát. Mikojan elvtárs beszédének továb­bi részében az USA-ban nemrégen tett látogatása egyes tapasztalatairól beszélt. Ma már nemcsak népünk — hang­súlyozta Anasztaz Mikojan beszéde záró részében, nemcsak a szocia­lista országok nemzetei, hanem min­den országban az emberek mindin­kább meggyőződnek külpolitikánk helyességéről, amelynek célja a há­ború veszélye ellen és a kapitalista rendszerrel folytatott békés versen­gésért vívott harc. A kongresszus további felszólalója A. T. TVARDOVSZKIJ költő, a moszk­vai városi pártszervezet küldötte volt. Az irodalom, s annak kiváló mű­vei jelentőségéről beszélt példák alapján. Minden legjobb művünk, regényünk, költeményünk, színjáté­kunk kifejezésre juttatja a szerző legszorosabb kapcsolatát az élettel. Egyetlen egy irodalomnak sincs oly sok és igényes olvasója, mint a szov­jet irodalomnak. Ha megértik, milyen erőt jelentettek az első ötéves ter­vek idején a már ismert és új szer­zők művel, akkor a hétéves terv nagyszerű feladatai kifejezésre jut­nak azon korhoz méltó művekben, amelybe most lépünk. A délutáni ülés záró részében a külföldi kommunista pártok küldött­ségeinek vezetői, MAX REIMAN, Né­metország Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottságának első titkára, JO­HANN KOPLENIG, Ausztria Kommu­nista Pártjának elnöke, HARRY POL­LITT, Nagy-Britannia Kommunista Pártja központi Bizottságának elnö­ke, KNUD JESPERSEN, Dánia Kom­munista Pártjának elnöke, EMIL LOEVLIEN, Norvégia Kommunista Pártjának elnöke és KENDZSI MIA­MOTO, Japán Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára üd­vözölték a kongresszust. A kongresszus szombaton üdvözlő leveleket kapott MALÁJFÖLD, ÍR­ORSZÁG kommunista pártjaitól, COSTARICA népi-élcsapat pártjától, BURMA, SALVADOR és PERU kom­munista pártjától, valamint PANAMA néppártjától. A délutáni ülés este 19 órakor fe­jeződött be. A kongresszus munkáját hétfőn, február 2-án délelőtt foly­tatja. Szlovákia 1959. évi GAZDASÁGI PROGRAMJA Az ipari termelés mennyisége 12,2 százalékkal növekszik • 1128 millió koronát fordítunk az állami lakásépítkezésre Bratislavában, a Szlovák Nemzeti Tanács épületében január 31­én, szombaton ülést tartott a Szlovák Nemzeti Front Központi Bi­zottságának bővített elnöksége, amelyen Pavol Dávid, a CSKP KB politikai irodájának tagja, az SZLKP KB titkára jelenlétében meg­tárgyalták a CSKP XI. kongresszusa határozatai teljesítésének kér­déseit. Az ülést Rudolf Strechaj, a Megbí­zottak Testületének elnöke, a Szlo­vák Nemzeti Front Központi Bizott­ságának elnöke vezette. A tárgysoro­zat első pontja Szlovákia népgazdaság - fejlesztési, 1959. évi terve feladatai­nak megtárgyalása volt azon beszá­moló alapján, amelyet P. Majling, a Megbízottak Testületének első elnök­helyettese, a Szlovák Tervhivatal el­nöke mondott. Az ülésen ezután megtárgyalták a Szlovák Nemzeti Front szervezetei­nek feladatait a testnevelés fejlesz­tésében és a II. Országos Spartakiád előkészületeiben. Az ezzel kapcsola­tos feladatokról Richard Nejezchleb, a Csehszlovák Testnevelési Szövet­ség Szlovákiai Bizottságának elnöke mondott beszámolót. A Szlovák Nemzeti Front Központi Bizottságának bővített elnöksége ha­tározatot hagyott jóvá. amely a Szlo­vák Nemzeti Front valamennyi szer­vét és szervezetét arra kötelezi, hogy még nagyobb igyekezetet fejt­senek ki a dolgozók mozgósításában, a gazdaság minden ágazata tervfel­adatainak teljesítése érdekében és teremtsék meg a szocialista mun­kaverseny széleskörű fejlesztésének, különösen legmagasabb fprmája „a szocialista munka brigád"- büszke cím elnyeréséért folytatott verseny kibontakoztatásának feltételeit. A határozat hangsúlyozza a Szlo­vák Nemzeti Front szerveinek és szervezeteinek szerepét a testneve­lés tömeges méretű fellendítésében és a II. Országos Spartakiád előkészí­tésében. A Szlovák Nemzeti Front Központi Bizottsága bővített elnökségének üléséről a Szovjetunió bratislavai főkonzulátusa közvetítésével üdvözlő levelet küldtek az SZKP XXI. kong­resszusának és a szovjet népnek. Majling elvtárs a főbeszámolóban a többi között ezt mondotta: „Az 1959. évi terv számít az ipari termelés volumenjének növekedésére, például Szlovákiában hozzávetőlege­sen egy milliárd koronával. Ez az el­ső terv, amelyben tükröződik a CSKP XI. kongresszusa irányelveinek telje­sítése. Az idei terv jellemző vonása elsősorban az a tény, hogy előírja a népgazdaság gyorsiramú fejleszté­sét és ugyanakkor a népgazdaság fellendítése egyes fontos kérdéseinek megoldását. Majling elvtárs ezután részletesen foglalkozott az ebben az esztendőben megoldásra kerülő egyes fontos problémákkal. Elsősorban a nyers­anyag-alap kiterjesztéséről és egyes gépipari üzemek fontos kérdéseiről van sző. Az idei esztendő további felelősségteljes feladata az iskolakö­telezettség egy évvel való meghoszj szabításának megoldása, valamint á tantermek nagy hiányának fokozatos kiküszöbölése. Az 1959. évi tervfeladatok telje­sítése szempontjából aránylag a leg­nagyobb célkitűzéseink a mezőgaz­daságban vannak, ahol a termelés ál­talános növelését kell elérnünk, mert ezen a szakaszon eddig lemaradtunk a tervfeladatok teljesítésében. Az építészeti termelésben aránylag je­lentős mértékben kell növelnünk a termelést és nagyszámú ipari, isko­lai és lakáskapacitást kell átadnunk rendeltetésének. Ugyanakkor nagy feladatok várnak ránk különösen az anyagtakarékosság, főleg az alapve­tő anyagok, mint például a henge­relt áru, a fa és az építkezési anya­gok megtakarítása terén. Majling elvtárs beszámolója to­(Folytatás a 7. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents