Új Szó, 1959. január (12. évfolyam, 1-30.szám)

1959-01-15 / 14. szám, csütörtök

A VÁLLALATI ÉS SZEMÉLYI ÉRDEKELTSÉG ELVE III. Elflző cikkeinkben ismertettük a vállalati érdekeltség hosszútartamú normatíváit. Elmondottuk, hogy az új pénzellátási rendszerben közvetlen gazdasági kapcsolat áll fenn a vállalat szükségleteinek fedezésére szolgáló eszközök biztosítása és a vállalat által kitermelt eszközök között. Az új rendszerben a vállalat csak akkor tudja szükségleteit fedezni, ha maga termeli ki az ehhez szükséges eszközöket. Ezt a jelentős feladatot a vállalat vezetősége egymagában természetesen nem tudja megoldani. Érdekeltté kell tegye benne a vállalat egyes részlegeit, legfőképpen azonban annak minden egyes dolgozóját. rÁ vállalaton belüli épdekel'tség érvényesítése Az érdekeltség elvét a vállalaton belül két egyidejűleg érvényesített módszerrel lehet elérni. Az egyik a vállalati érdekeltség hosszútartamú normatíváinak átvitelével az alacsonyabb vállalati szervekre, valamint — elsősorban — a személyi érdekeltség elvének (normatíváinak) megfelelő felhasználásával. Először az utóbbiról, a személyi érdekeltség elvéről kell szólnunk, miután ez képezi az új rendszer alapját. Általánosan ismert elv, hogy a bérek a szocializmusban csak a munka termelékenysége növekedésének arányában emelkedhetnek. Ellenkező esetben veszélyeztetnék a szocialista bővített újratermelés megvalósításához szükséges eszközök biztosítását. Ezért az új pénzellátási rendszer keretében hosszútartamú normatíva szabályozza a munka termelékenysége emelkedése és az átlagbér emelkedése közötti összefüggéseket úgy, hogy a dolgozóknak elsőrendű érdeke legyen a munkatermelékenység minél nagyobb mérvű növelése. A normatíva ezt az összefüggést a munkatermelékenység és az átlagbérek között százalék formájában fejezi ki. Kimondja, hogy a munkatermelékenységnek az elmúlt év termelékenységével szemben való emelésének egy százaléka alapján menynyivel emelhető a múlt évi átlagbér. Ha például ez a százalékszám 20, úgy ez azt jelenti, hogy a munkatermelékenységnek a múlt évhez viszonyított 1 százalékos emelése alapján az átlagbér összege az 1 százalék ötödrészével (20 százalékával), vagyis 0,2 százalékkal emelkedhetik. Egy példa megvilágítja a normatívát Legyen a vállalat 1958. évi tényleges munkatermelékenysége, vagyis az egy főre eső termelés értéke 50 000 korona. Ugyanazon évben az évi átlagbér 18 000 korona. Ugyanakkor feltesszük, hogy az előírt, s erre a viszonyra érvényes normatíva 20 százalék. Az alábbi táblázat megmutatja, hogy a munkatermelékenységnek (50 000 koronának) konkrét emelkedése hogyan hat ki, vagyis hogyan emelkedik az átlagbér. Munkatermelékenység: Átlagbér: Kčs: Mutató: Mutató: Kčs: 50 000 100 100,- 18 000 50 500 101 100,2 18 036 52 500 105 101,- 18180 55 000 110 102,- 18 360 60 000 120 104,- 18 720 Ezek a számok világosan beszélnek és megmutatják, hogy a munkatermelékenység növekedésével hogyan emelkedik az átlagbér. Abból a célból, hogy ez a normatíva minél mozgósítóbb hatású legyen, azt kettős formában fejezzük ki, éspedig alaprészesedés és emelt részesedés formájában. Ennek az a lényege, hogy amennyiben a vállalat számára a felettes szerv által előírt munkatermelékenység-növelést eléri, úg- az átlagbér a fentebb leírt módon emelkedik. Ezt nevezzük alaprészesedésnek. Ha azonban a munkatermelékenység növelését a vállalat az előírtnál magasab százalékban vállalja, úgy a tervben előírt munkatermelékenységen felüli rész után az átlagbér fokozottabban, nagyobb százalékkal emelkedik. Számszerűen: A vállalat 1959. évi terve szerint mondjuk 8 százalékkal kell, hogy növelje a munkatermelékenységet s ennek teljesítése esetén mondjuk 25 százalék az alaprészesedése. Ha azonban a meghatározott 8 százaléknál nagyobb százalékarányban, mondjuk 10 százalékkal növeli a münkatermelékenységet, úgy ezen többlet 2 százalék után a részesedése n&r magasabb, akár 50 százalék is lehet. Ez a kettősen és progresszíven meghatározott részesedés a munkatermelékenységnek az előírtnál nagyobb mérvű növelése vállalása és teljesítése esetén igen mozgósítóan hat a dolgozókra, miután átlegbérük így szintén fokozottabban emelkedik, mint az alapnormatíva esetén. Ugyanakkor a népgazdasági érdek is hathatósan érvényesül, miután a munkatermelékenység növelése min den normális esetben a vállalati nye reség emelkedésével jár. Viszont a nagyobb nyereségből a vállalat a tegnapi cikkünkben ismertetett vállalati normatívák alapján több gépet tud beszerezni, többet tud korszerűsíteni és a dolgozók tevékeny hozzájárulásával ismét tovább tudja növelni a munka termelékenységét, azaz a most ismertetett személyi normatívák alapján a dolgozók ismét nagyobb keresethez juthatnak. Az érdekeknek ez az egybehangolt körforgása — ami az új rendszernek éppen a fő célja — természetesen a közösség szükségleteit is jobban fedezi. Á prémiumalap hosszútartamü normatívája A prémiumalap a béralap külön része. Ebből fizetik ki a munkások minőségi (önálló elszámolási) prémiumait, a dolgozók többi kategóriáinak mindennemű prémiumát és a rendkívüli jutalmazásokat. Ezeket a jutalmazásokat eddig a dolgozók Vállalati alapjából fizették ki. A vállalat ez év eleje óta a prémiumok kifizetéséhez szükséges eszközöket nem kapja meg automatikusan, minden feltétel nélkül, hanem ezek összege mindig valamilyen gazdaságilag fontos mutató teljesítéséhez, például a tervezett nyereség eléréséhez van kötve. Az erre vonatkozó normatíva megint csak százalék formájában fejezi ki, hogy az elért mutatók teljesítése esetén milyen arányban utalhat át a vállalat megfelelő összeget a gyártási költségek terhére a prémiumalapba. Ilyen mutatók rendszerint a n ereségemelkedés, a költségmegtakarítás és hasonlók. A prémiumalap képzésének a nyereség vagy más döntő fontosságú mutatók teljesítéséhez való kötése éppúgy elősegíti a dolgozók és a közösség érdekeinek kölcsönös összehangolását, mint az eddig ismertetett többi normatívák. Mi a legfontosabb összegezve megállapíthatjuk, hogy az új pénzellátási rendszernek az alapját is ismertetett vállalati- és személyi érdekeltség elveinek gyakorlati megvalósítása, azok hosszútartamú normatívái képezik. Legfőbb jelentőségük abban van, hogy e normatívák révén mind a vállalatok, mind pedig a dolgozók anyagilag érdekeltté válnak a termelés lehető legnagyobb mérvű növelésében, az önköltségek minél alaposabb csökkentésében. a beruházások gyors és hatékony megvalósításában — röviden a vállalat lehető legeredményesebb gazdasági tevékenységében. A normatívák eszközül szolgálnak arra, hogy a vállalatok — a múlt gyakorlatával ellentétben — terveikben feltárják tartalékaikat és mozgósító gazdasági feladatokat vállaljanak. Ezért a normatívák bevezetésével fokozódik a vállalati és a vállalaton belüli önálló elszámolás jelentősége is. Érvényesül a decentralizáció elve mind a tervezésben, mind pedig a termelés irányításában. Természetes nem elegendő önmagában még oly jó a még annyira átgondolt szervezési, tervezési és pénzellátási rendszernek a puszta bevezetése. Elengedhetetlenül szükséges, hogy az új elveket türelmes és céltudatos munkával bevigyük a dolgozók tudatába, hogy azokat rugékonyan a gyakorlatban megvalósítsuk. Nem elég a mesteri hangszer, meg kell tanulnunk rajta mesterien játszani is. Pető György A mező- és erdőgazdasági dolgozók munkabérének átépítése A Mező- és Erdőgazdasági Minisztérium a kormány határozata alapján új bérrendszert dolgozott ki az állami gazdaságok, a traktorállomások s az erdészeti dolgozók jutalmazására. Ezt az új munkabérrendszert most egyes kiválasztott vállalatoknál gyakorlatilag kipróbálják. A mezőgazdaságban foglalkoztatott dolgozók munkabér-rendszereinek átépítése fontos politikai és gazdasági intézkedés, mert valamennyi gazdaságban, gépállomáson és erdőüzemben történő bevezetése után mintegy 320 ezer munkásra fog vonatkozni, s megteremti az anyagi jutalmazás helyes rendszerét, amely összhangba hozza az egyén érdekét az egész társadalom érdekeivel. Nem véletlen, hogy a mező- és erdőgazdasági dolgozók munkabérének átépítése éppen most történik. Napjainkban, amikor falvainkban a szocialista termelés megvalósításáról, valamint a mezőgazdasági termelés lényeges fokozásáról van szó. az állami gazdaságok, a traktorállomások s az erdőgazdaságok munkásai jutalmazásának eddigi rendszere nem felel meg teljes mértékben a munka minősége, mennyisége és társadalmi jelentősége szerinti jutalmazás elveinek. Az eddigi munkabér-rendszernek sok fogyatékossága van, s a fejlődés következtében elavult. Ezt jól mutatják a példák. Bár az eddigi teljesítmény normákat a gazdaságok 118 százalékban, a traktorállomások mintegy 130 százalékban, az erdészeti üzem 125 százalékban végzik, jelentős hibák mutatkoznak főleg a normákban. így például a traktorosszántás normáját mintegy 135 százalékra, míg a trágyaléöntözés normáját 180—200 százalékra teljesítik. Ennek következtében egyes dolgozók sokszor aránytalanul magas keresetre tesznek szert a munkatermelékenység fokozása nélkül. Ezzel szemben a szektor-normáknak a helyi viszonyokra való helytelen alkalmazásával nem teljesítik a normákat. Jelentős munkabér-különbségek mutatkoztak a növénytermelés és az állattenyésztési termelés között. Amíg a növénytermelésben a dolgozók minimális keresetre tettek szert, az állattenyésztési termelésben egyes kategóriáinak, így például a sertésgondozóknak aránytalanul magas volt a jövedelmük. A munkabérek átépítése továbbá a prémium-rendszer egyszerűsítését és célszerű irányítását tartja szem előtt. Az eddigi prémium-rendszer túlságosan felaprózott (csupán a gép- és traktorállomásoknál tízfajta prémiumot vezettek be), aminek következtében a prémiumok legnagyobb része elvesztette serkentő hatását. A munkabérek átépítése a továbbiakban feltételezi, hogy a munka szervezésének megjavítása után s a gépesítés folytán jelentősen fokozódnak az átlagos keresetek, különösen a növénytermelésben és az erdőgazdálkodásban. Az új rendszer < alapját a technikailag indokolt normák képezik és emellett a növénytermelésben s a gép- és traktorállomásoknál az eddigi műszaki teljesítési normákat időnormák váltják fel. Feltételezik, hogy ezeket átlagban 105—110 százalékra fogják teljesíteni. Az eddigi munkabér-tarifák jelentősen emelkednek, mégpedig a gépesített mezei munkáknál mintegy 44 százalékkal, a növényi és állattenyésztési termelésben mintegy 30 százalékkal, a fatermelésben, szállításban, kezelésben s a vetőmag begyűjtésében mintegy 50 százalékkal. Itt a tarifa lényegesen emelkedik. Ez pl. abból is látható, hogy a növényi és állattenyésztési termelés 4. osztályában az akkord-tarifa 1,03 koronával, a mezőgazdasági gépesített munkák 5. osztályában 1,43 koronával, a fatermelés 6. osztályában 2,18 koronával emelkedik. Vagy pl. egy hektárnyi, Zetor 25-el végzett, közép mélyszántásnál a III. nehézségi csoportban az 5, osztályba sorozott traktoros eddig 19,71 koronát ka(S) A feledi EFSZ már 28 ezer liter tejet adott be terven felül. Ez a tehéngondozók érdeme is, akik helyes takarmányozással javítják a tejhozamot. Képünkön Kovács Gyula tehéngondozó a szövetkezet „Bözsi" nevű, jól tejelő tehenével. (Agócs f elv.) A lakásépítkezés feladatainak teljesítéséért (CTK) - A Banská Bystrica-i kerületben az a feladat vár az építkezési dolgozókra, hogy a második ötéves terv végéig 10 ezer és 1970-ig Nem ülnek tétlenül Az elmúlt napokban az időjárás — mondhatnók — olyan őszi-tavaszi jellegű volt. Ki is használták ezt a bésiek, különösen az építkezési csoport dolgozói. Nagy ütemben építenek a szövetkezetben, s bizony, ha valaki egypár évvel ezelőtt ott járt, és ma megnézi a szövetkezet épületeit, nagy különbséget lát. Nagy szükség van ezekre az épületekre, mert a szövetkezetben gyarapszik az állatállomány, már hatszáz körül mozog a számuk. Még egyes gazdasági udvarokban is van szarvasmarha elhelyezve, s ez nagyon megdrágítja a termelést. A sertésállományban már jobb a helyzet; még a nyáron felépült egy négyszáz férőhelyes sertésistálló, most az építőcsoport tagjai azon igyekeznek, hogy a két marhaistálló építését is minél előbb befejezzék. CSATLÓS ISTVÁN, Bés. 88 965 lakásegységet építsenek és ezzel megoldják a kerület lakásproblémáit. Az építkezés eddigi formáit kibővítik a lakások szövetkezeti és vállalati építésével s így biztosítják az EFSZ-ek tagjai számára az új lakásegységeket. Banská Bystricán és Zvolenben megalakultak az építkezési szövetkezetek előkészítő bizottságai, amelyek a legközelebbi hónapokban több száz kétlakásos ház tervezési dokumentációjáról gondoskodnak. Az előre gyártott anyagok új üzemei is lehetővé teszik a lakásépítés ütemének meggyorsítását. A magasépítészeti vállalatok dolgozói előkészítik a vlkanovai Prefa új üzemét, amely évente 40 ezer köbméter födémpanelt és gerendát készít. A betonba granulált dolomitikus mészkövet használnak fel. Előregyártott épületelemeket készítő üzemet állítanak fel Ipolyságon és Tornaiján. Tisovecen, Žiaron, Pótoron és Slovenská Lupčán salakcement-formatéglát gyártó üzemet építenek. Banská Bystricán új műhelyt létesítenek a nemesített kő feldolgozásápott, és az új rendszer szerint 25,65 korona lesz a bére. A javasolt műszaki-szervezési és egyéb intéíkedé* sek megvalósítása után a növénytermesztésben alkalmazott dolgozók keresetének 20 százalékos, a traktorállomások dolgozói keresetének mintegy 16 százalékos emelkedéséri számítanak. A munkások jutalmazásának súlypontja a jövőben is a szakminybér lesz, amelyet a prémium megfelelő és egyszerű rendszerével egészítenek ki. Az állattenyésztési termelésben alkalmazott dolgozók jutalmazásában azonban alapvető változásra kerül a sor olyképpen, hogy a dolgozókat részben a teljesített munka, részben az elért hasznosság szerint fogják jutalmazni. Megoldást nyer a nehezebb munkakörnyezetben végzett munka jutalmazásának kérdése is, mégpedig óránkénti 0,40—1,90 korona külön pótlékkal. A munkabérek átépítésével egyidejűleg minősítési tarifa-katalógust vezetnek be, amely az eddiginél sokkal nagyobb mértékben teszi lehetővé a szakképzett dolgozók jutalmazását és ezzel a dolgozókat szakképzettségük fokozására serkenti. Azoknak a munkásoknak, akik nem rendelkeznek a szükséges képzettséggel, oktatás formájában lehetővé teszik, hogy elméleti és gyakorlati ismeretekre tegyenek szert és minősítési vizsgát tehessenek. A növénytermelésben úgy, mint eddig, megmarad a kollektív-prémium a tervezett hozamok túllépéséért, továbbá egyes termékek mi* nőségének javításáért. Üjonnan bevezetik egyes idénymunkák idejében és jó minőségben való elvégzéséért járó prémiumot. Ez a prémium az egyes szakmánybérek 15 százalékáig terjedhet. így például * cukorrépa egy hektárjának egyeléséért és második kapálásáért — ha idejében és jól végezte el i dolgozó — ezzel a prémiummal 956 koronát is kereshet. Az állattenyésztési termelésben ai prémium a termelési terv túlszárnyalására és a minőségi eredmények elérésére irányul, emellett jelentősen korlátozott. A terv túlteljesítéséért járó prémium reális alapját az képezi, hogy az állatok hasznossági normáját a gazdaság igazgatója a termelési-pénzügyi tervvel összhangban fogja megállapítani. A prémium megállapítására döntő befolyást gyakorolnak majid a további időszak eredményei. A traktorállomásoknál megmarad a prémium a két műszakban végzett munkáért, a gabona, répa és len kombájnnal való aratásáért. Üj prémium lesz a mezőgazdaságban a szállítási idényterv teljesítéséért járó negyedévi prémium — amely a szakmánybér 10 százalékát fogja kitenni, — továbbá a központ költségeinek megtakarításáért járó évi kollektív prémium, valamint az egységes földművesszövetkezetek tervezett bevételeinek teljesítéséért és túlteljesítéséért járó prémium. Végül az erdőgazdaságban prémiumot vezetnek be a terv teljesítéséért és túlteljesítéséért, illetve munkáknál, továbbá a tervezett költségek csökkentéséért s a minőség javításáért. A prémium a megtakarított összeg 30 százalékáig terjedhet. Az új munkabér-rendszert politikai fontosságára való tekintettel 1959-ben egyes kiválasztott állami gazdaságokban, traktorállomásokon és erdészeti üzemekben próbálják ki. A munkabér-rendszer átépítésének nem szabad csupán a munkabér gépies átszámítására és adminisztratív keresztüivezetésére szorítkoznia, hanem elsősorban minden tartalék felhívására és felhasználására, továbbá a munkatermelékenység és termelés további növekedésének biztosítására kell vezetnie. Ezért valamennyi műszaki dolgozó elsőrangú feladata az legyen, hogy a munka szervezését alapos tanulmányozásnak vesse alá s ennek alapján kiküszöbölje az időveszteségeket, a munkára való várakozást, és a fizikai munkát új munkamódszerekkel, főképpen a gépek nagymérvű alkalmazásával és több műszakban való kihasználásával, a munkásoknak az új gépesítő eszközökkel való bánásmódra való kiképzésével stb. pótolja. Mezőgazdasági üzemeinknek az átépítés megvalósítására minden előfeltételt meg kell teremteniük. Főképpen a szocialista kötelezettségvállalásban kell gondolni arra, mit kell cselekedni és javítani a munka és termelés szervezésében, a technológiában, új munkamódszerek bevezetésében, stb. Minél előbb sikerül ezen előfeltételek biztosítása, annál gyorsabban vezethetjük he a munkabér-rendszerek átépítését további mezőgazdasági vállalatokban és üzemekben. R. F. JUJ SZÓ 6 * 1959. január 17.