Új Szó, 1959. január (12. évfolyam, 1-30.szám)

1959-01-14 / 13. szám, szerda

A VÁLLALATI ÉS SZEMÉLYI ÉRDEKELTSÉG ELVE II. Tegnapi számunkban a fenti cím alatt azokat az okokat ismertettük, amelyek szükségessé tették - egyéb intézkedések mellett — iparvállalataink pénzellátásának megváltoztatását. Ismertettük az okokat, emelyek a pénzellátás reformját szükségessé tették és egyben rámutattunk azokra a célokra is, amelyeket az 1959. január 1-én életbelépett pénzügyi intézkedések el akarnak érni. Elmondottuk, hogy az új pénzellátási rend fö tényezőjét a vállalati és személyi érdekeltség elvének következetes érvényesítésében kell keresni Ä vállalatok pénzellátásának két kerete Míg a múlt év végéig a vállalatok pénzellátása egy keretben, az állampénztár és a vállalat közötti közvetlen pénzforgalom keretében játszódott le, amelynek határait az évi pénzügyi terv szabta meg és amelyet az állami pénzintézetnél vezetett vállalati számla közvetített, addig ez év elejétől kezdve a pénzellátás két keretben játszódik le. Az első ilyen pénzellátási keret a régi, vagyis továbbra is az állampénztár és a vállalat kölcsönös pénzforgalmát jelenti. Ilymódon továbbra is az állampénztár bocsátja az ötéves terv által meghatározott mértékben a vállalat rendelkezésére mindazokat a pénzeszközöket, amelyek népgazdasági szempontból döntő jelentőségű beruházások és más állami szükségletek finanszírozásához szükségesek. Emellett azonban ez év elejétől minden egyes iparvállalatban kialakul egy másik pénzellátási keret is, amelyet az jellemez, hogy annak eszközeit meghatározott, hosszútartamú normatívák alapján maga a termelő vállalat teremti elő. Nos, az első, továbbra is az állampénztár által a vállalat rendelkezésére bocsátott pénzeszközök forgalmáról nem mondhatunk semmi újat, az továbbra is az eddig szokásos keretek és elvek betartása mellett bonyolódik le. Annál inkább újítás az, hogy a vállatoknak 1959. január l-e óta módjukban áll saját pénzügyi eszközöket kitermelni és azokkal gazdasági céljaik megvalósítása terén a terv keretén belül s az állami bank ellenőrzése mellett szabadon rendelkezni. Míg a pénzellátás előbbi módját összpontosított pénzellátásának nevezzük, addig a most életbelépett új rendszert decentralizált pénzellátásnak mondhatjuk. Mik a hosszútartamú normatívák ? A decentralizált vállalati pénzellátásban közvetlen gazdasági összefüggés áll fenn a vállalat által a hoszszúlejáratú normatívák értelmében kitermelt pénzeszközök és a vállalat decentralizált szükségleteinek fedezése között. Ennek az összefüggésnek a lényege az. hogy a vállalat gazdasági eredményei arányában olyan pénzeszközökhöz jut, amelyeket az előbb említett keretek között szabadon használhat fel. A vállalat az új rendszer szerint kétféleképpen juthat decentralizált pénzeszközökhöz. Az egyik az, hogy a vállalat részesedik a nyereség növekedésében, míg a másik mód a vállalat részesedése az értékcsökkenési leírásokban. A nyereség növekedésében való részesedés hosszútartamú normatívái meghatározzák, hogy hány százalékot tarthat meg a vállalat a múlt évi nyereséggel szemben ténylegesen megmutatkozó nyereségtöbbletből. Ezt a százalékot elvileg ugyanazon vállalat számára öt év tartamára változatlan nagyságban állapítják meg. Hogyan működik a gyakorlatban a nyereségnövekedésben való részesedés normatívája? Az ötéves új vállalati terv elkészítése alkalmából, tehát a múlt év őszén, az új rendszerű tervezési munkálatok kapcsán megállapították a vállalat 1959.^ évi előírt felhalmozását — nyereségét. Ab ból az összegből, amellyel a ténylegesen kitermelt és az állampénztárba befizetett nyereség túlhaladja a múlt évi tényleges felhaln-rozást, a vállalat az előbb említett és öt évre előre megállapított százalékos arányban részesedik. A következő évben a vállalat ezen a címen csak akkor jut decentralizált pénzügyi eszközökhöz, ha tervezett és ténylegesen elért felhalmozása nagyobb mint az előző évben. Äz új normatívák előnyei Ez a mechanizmus arra készteti az iparvállalatokat, hogy céljaik minél jobb teljesítése érdekében — de egyben egyes dolgozóik anyagi érdekeltsége miatt is, amint azt a következő cikkünkben látni fogjuk — évről évre jobb gazdasági eredmények elérésére törekedjenek, egyre nagyobb felhalmozást — nyereséget produkáljanak. Ezentúl tehát nem áll a vállalat érdekében, hogy tartalékjait a terv összeállításánál eltitkolja, mert nem a terv egyszerű túlteljesítésével jut előnyökhöz, mint a múltban, hanem kizárólag csak akkor, ha a múlt évi, a felhalmozásban kifejezésre jutó tényleges gazdasági eredményt a valóságban és évről évre folytatólagosan, egyre nagyobb mértékben túlteljesíti. További előnyeik a hosszúlejáratú és nyereségnövekedésre vonatkozó normatíváknak az, hogy a vállalat takarékosabb eljárásra kényszerül a forgóalapok emelésénél. Ez év eleje óta ugyanis a pénzügyi terv már nem határozza meg a forgóeszközök (raktárkészletek, félkész és készáru készletek, stb.) • normatíváit, mint ahogy az a múltban volt. Viszont a vállalatnak ma az az érdeke, hogy a rendelkezésre álló pénzeszközöket elsősorban további beruházásokra használja fel a lehető legnagyobb mértékben és e cél elérése céljából forgóeszközeit a fehető legnagyobb mértékben mozgósítsa, azok összegét a lehető legalacsonyabb színvonalon tartsa. Ezáltal elérjük például azt, amire hosszú éveken keresztül kevés eredménnyel törekedtünk, vagyis, hogy a vállalatok leépítsék normán felüli raktárkészleteiket és csak akkora raktárkészletet tartsanak, amennyi a termelés zavartalan menetéhez, a felhasználási normák értelmében feltétlenül szükséges. További igen fontos előnye az új rendszernek, hogy a vállalat a jövőben a leghatékonyabb beruházások megvalósítására fog törekedni, mert csak ily módon tudja évről évre emelni a felhalmozás összegét. Elesik tehát az a nem gazdaságos eljárás, hogy a vállalat a tegnapi cikkünkben említett alibi-beruházásokra fordít eszközöket. Végül igen fontos az új pénzellátási rendszernek a politikai-nevelő hatása is. Az új rendszer ugyanis rákényszeríti a vállalatokat, azoknak valamennyi részlegét az állandó kalkulációra, a termelés gazdaságosságának ellenőrzésére annak fokozása céljából, a forgóeszközök előbb említett mozgósítására és a vállalat rendelkezésére álló decentralizált eszközöknek elsősorban hatékony beruházásokra való fordítására. Ezt a nevelő hatást fokozza az a körülmény is, hogy a vállalatnak a terv alapján előírt nyereségbefizetést akkor is eszközölnie kell, ha azt az előírt összegben nem termelte ki. Ilyen esetben ugyanis erre a célra vagy forgóeszközöket kell fordítania, vagypedig a beruházások számára összpontosított pénzöszegeket kell ettől a céltól elvonnia és a nyereség befizetésére fordítania, avagy — végső esetben — az ,előirt nyereség befizetése céljából nehéz feltételek mellett bankhitelt kell felvennie, hogy elmulaszthatatlan kötelességének eleget tehessen. Az értékcsökkenési leírások normatívái A múlttal ellentétben a vállalatok az új pénzellátási rendszer szerint az értékcsökkenési leírásokból is fordíthatnak az eddigi fix összeg helyett az egész ötéves tervre meghatározott százalékarányban eszközöket a decentralizált beruházásokra. Ennek a rendszernek az előnye az eddigivel szemben többek között abban rejlik, hogy a vállalat ma már maga határozza meg, hogy a leíráI sokból mennyit fordít beruházásokra, és mennyit általános javításokra, miután a bank az e két célra szolgáló összegeket ugyanazon számlán vezeti, és r\em különbözteti meg, mint a múltftan. Amellett a leírásokban való részesedés stabil pénzforrás és így a vállalat öt évre előre megbízhatóan tudhatja, milyen eszközei lesznek az egyes beruházások megvalósítására. Röviden jellemeztük a vállalati érdekeltség hosszútartamú normatíváit. Ez a vállalatokra nézve előnyös rendszer azonban csak irott malaszt maradna és a változás csak egyszerű adminisztratív aktussá süllyedne, ha az új rendszert nem töltjük meg új élettel. Ezt a célt szolgálja, az ösztönző, a motor szerepét játssza a személyi érdekeltség hosszútartamú normatívája, amelyről legközelebbi cikkünkben lesz szó. Pető György (Folytatjuk) Hozzászolősok a CSKP KE leveléhez 'MrsrsfffsssMrssfsssssssM'SAwssssssffsssssfssfssmsssMfflsf/jrsssm^^ A pótori bányászok szívügye a termelés fokozása és a gazdaságos munka A pótori szénbányákban már hoszszabb idő óta folynak a megbeszélések a Központi Bizottság leveléről. Az egyes üzemekben és termelési központokon részletesen tárgyalták meg az egyes pontokat. Ennek az alapos előkészítésnek köszönhető, hogy a közös megbeszélés nemcsak hogy kimerítette a levél mind a három alapvető problémáját és irányelvét, de a hozzászólások egyszerűek, rövidek és mégis sokatmondóak, konkrétek voltak. Mindenekelőtt az új bérrendszer bevezetésének megvalósítása foglalkoztatta a hozzászólókat. Teljes tudatában annak, hogy az új bérrendszer megvalósítása komoly erőfeszítéseket követel meg dolgozóinktól, konkrét javaslatokkal jöttek elő. A műszaki alkalmazottak és egyéb hivatalnokok fizetéséhez szükséges béralapot az eddigivel szemben úgy állapítják meg, hogy az új fizetéseknél átvizsgálták az egyes beosztások kihasználását és ezek összevonásával igyekeznek megtakarítani a szükséges béralapszükségletet, úgy, hogy az új fizetéseket az eddigi béralap keretében valósítják meg. A Vágány vezette 1307 és 1308 számú kettős frontfejtésen »a lőszerek és a bányafaanyag megtakarítása segítségével nemcsak igen értékes nyersanyagot, de havonta közel 16 000 korona értéket is megtakarítanak. Ezt különösen a kirabolt bányafa újból való felhasználásával érik majd el. A szlatinkai részlegen is lényegesen hozzájárulnak bányászaink a takarékossághoz. Molnárék minden kitermelt tonna szénre 3 koronát takarítanak meg. A háji frontfejtésen Springóék 500 tonna szenet termelnek havonta tervükön felül és az előírt nyersanyagból megtakarítanak 2 százalékot. Ilyenek és hasonló javaslatok reméljük lehetővé teszik az új bérrendszer megvalósítását az önköltség kerete lényegesebb emelése nélkül. Ami a lakásokkal való ellátás bebiztosítását illeti, az üzem beruházási A hadseregben is folyik a vita Álig múlt él egy év és már másodszor szólhatunk hozzá a CSKP KB levelének vitájához. Nem volt ez így a burzsoá köztársaság idején. Ma ugyanúgy adhat be javaslatot az egyszerű közlegény, mint például a magasrangú tábornok. Mi, katonák nem vagyunk termelésben, de minket is nagyban érint a párt levele. Sokan vitáztak arról, hogy lehetne fokozni a harci felkészültséget, mennyire fontos a szocialista vagyonnal való gazdálkodás, hogyan lehetne megjavítani az őrszolgálatot, stb. Többek között nagy vita folyt arról is, hogy menynyire fontos a párt vezetőszerepe népi demokratikus hazánkban. Fö feladatunk, hogy katonáinkat a marxizmus-leninizmus szellemében neveljük, hogy a polgári életbe kerülve új szocialista emberekké váljanak, akik majd mindenütt megállják helyüket a szocializmus építésében. Ezért a hadseregben is az a jelszó, hogy azok a parancsnokok, akik még kissé idegenkednek a közkatonáktól, éljenek a közkatona érzésvilágával, mutassanak példát és közkedveltek lesznek. Ilyen és hasonló példákat hoztak fel katonáink a nyilvános gyűlésen a CSKP KB levelével kapcsolatban. Á vitába bekapcsolódott minden katona, mert a levélben felmerülő kérdések mindannyiunk szívügyévé váltak. Janda János, közkatona. Gondol ;unk a földművesekre Dolgozóink megelégedéssel veszik tudomásul azokat az eredményeket, amelyeket pártunk irányításával a szocializmus építése során elértünk. A levélben foglalt három fö kérdésből elsősorban a lakásépítés és a szociális járulékok újabb rendezése képezte a vita tárgyát, ami különböző javaslatok formájában jutott kifejezésre. Például a nyári időszakban az EFSZ-tagok gyermekeiről való gondoskodás, közös étkezésük az óvodákban, hogy a csúcsmunkák idején az asszcnyok is részt vehessenek a szövetkezet munkáiban. Több javaslat hangzott el, hogy az aggkori segély 60 évtől csak tíz évi biztosításhoz legyen kötve, mivel a múlt rendszerben főleg a földmunkásoknál nem volt rendszeresítve a biztosításuk. F. K. Veiké Blahovo. keretén belül épülő telepen meg kell honosítani az új haladó munkamódszereket, melyek gyorsabbá és olcsóbbá teszik az építkezést. A központi üzem építése lehetővé teszi az egyes részlegek lebontását, ami igen jelentős mennyiségű nyersanyagot szolgáltat a magánépítkezésekhez. Igen értékes javaslatok hangzottak el ami az életszínvonal emelését illeti is. Meglehetősen fontos szerepet játszik, hogy az illetékes szervek felfigyeljenek, hogy miképpen lehetne szélesebb körben alkalmaztatni a bányászközpont, de az egész járás aszszonyait. A környék gazdasági feltételei nemcsak hogy lehetővé teszik ezt, hanem valósággal megkövetelik. Különösen arról van szó, hogy csak azért, mert megfelelő helyen nincs lehetőség például a gyümölcs feldolgozására, igen nagy mennyiségű gyümölcs vész kárba, mert egyszerűen nem kifizető leszedni fájáról. De komoly lehetőségeket lehet megteremteni a nők alkalmazására a közszolgálatok kiszélesítésével is, melyek egyébként távolról sem felelnek meg a szocialista fejlődés követelményeinek. Igen nagy segítséget nyújtana a vasútvonal meghosszabbítása is a bányásztelepig, mely amellett, hogy az itteni lakosság életszínvonalának emeléséhez is lényegesen hozzájárulna, az építkezési anyag ideszállításánál magát kifizetné és azonkívül közel tízmillió korona megtakarítást jelentene a szén szállításánál. Reméljük, hogy bányászaink és műszaki alkalmazottaink hozzászólásai lényegesen hozzájárulnak pártunk XI. kongresszusa határozatának alapján kidolgozott irányelvek sikeres megvalósításához. Koronci Dezső, MUB, Pótor A nagyobb termelést jobb munkaszervezéssel érik el A Drevona zvolení igazgatóságához tartozó rimaszombati bútorasztalos üzem dolgozói a CSKP KB levelének megvitatásakor arról is beszéltek, hogy hogyan fogják növelni a termelést. Tavalyi tervüket 21 nappal a határidő előtt teljesítették, és így rámutattak azokra a tartalékokra, amelyek feltárásával a jövőben is túlteljesíthetik tervüket. Bírálták az asztalos- és a mázolóműhely hibáit, hogy egyes anyagfajtákat, mint például a rétegelt lemezeket, dészkákat későn készítik el és ezzel »ksdályozzák a terv teljesítését más részlegeken. A hajrámunka természetes, hogy a minőségen is meglátszik. Bírálták azt is, hogy a háló- és a konyhabútorokhoz kapott puha- és keményfák félig nyers állapotban érkezik az üzembe, hogy nincs korszerű szárítójuk, nincs elég raktár a kész áru elraktározására, és a műhely is nagyon kicsi a negyven asztalos számára. A vitáról jegyzőkönyvet küldtek az igazgatóságra, hogy onnan jöjjenek kivizsgálni a helyzetet és intézkedést tegyenek a termelés megjavítására. Réthy István, Rimaszombat Az ŰJ ÉVBEN új kötelezettségvállalással A dunaszerdahelyi húsüzem termelési osztályának dolgozói elhatározták, hogy az 1965-ig tervezett országos termelési színvonalat már ez Idén elérik. Ilyen kötelezettségvállalással válaszolnak a CSKP KB levelére és elvárják, hogy példájukat az ország többi húsfeldolgozó Üzemei is követni fogják. Havran Ferencné, Csécsénypatony A pótkocsik alkalmazása gazdaságossá teszi a gépkocsi-közlekedést Mint mindenütt, úgy a rimaszombati autóbusz-közlekedési vállalat alkalmazottjai is a CSKP KB leveléről vitáznak. Ezt a vitát abban a szellemben vezetik, hogyan teljesítsék leggyorsabban és legjobban a rájuk váró feladatokat. A gazdaságosság elsőrangú érdek és ebben az irányban folyt a vita, amely megmutatta, hogyha közlekedésünket javítani akarjuk, akár a személyszállítást, akár a teherszállítást és egészben véve gazdaságossá akarjuk tenni, úgy szükséges, mind a személyszállítás, mind a teherszállítás terén több kocsit üzembe helyezni. Ez elég egyszerű dolog a Tátra 111, a Skoda 706 és a V-3-S kocsiknál. Tapasztalatból bátran állíthatjuk, hogyha a pótkocsik alkalmazásának ezen módját a kocsik egyharmadánál bevezetnénk, a munkatermelékenység 5-10 százalékkal, a teljesítmények 10—15 százalékkal emelkednének. Természetesen, megtakarítást is elérhetnénk. A költségek mintegy 10 százalékkal csökkennének, nemcsak a kocsivezető munkabérénél, hanem a hajtóanyagnál stb. is. Szükségesnek mutatkozik olyan intézkedések mielőbbi foganatosítása, hogy a többi közlekedési eszközökhöz, mint például a Csepelhez az RND-hez is pótkocsit lehessen csatolni, amint ezt a Német Demokratikus Köztársaságban történik, ahol még a két tonnás kocsiknál is alkalmaznak pótkocsit. Ez dolgozóink javaslatának egyike a CSKP KB levelének a gazdaságosságról szóló fejezetét illetőleg. Ehhez szükséges még annyit hozzáfűzni, hogy erre legyenek tekintettel az új kocsikat gyártó üzemek, illetőleg külkereskedelmünk és a külföldről olyan gépkocsikat hozzanak be, amelyekhez pótkocsikat lehet kapcsolni. Azt a nézetet valljuk, hogy a pótkocsik nagy szerepet játszanak majd a jövőben, mert döntő tényezőt jelentenek iparunk és mezőgazdaságunk gazdaságossá tételénél. Š. Kováč, Rimaszombat. A munkaidő csökkentéséről Ha csupán a munkaidőt csökkentjük s más egyebet nem teszünk, akkor nemsokára odajutunk, hogy viszszatérünk a kézművességhez. Minthogy mind a gépesítés, mind az a,utomatizáció csupán bonyolult gépek segítségével hajtható végre, a velük való munkát csak olyan dolgozók végezhetik, akik értenek ezeknek a gépeknek a karbantartásához és legalább a kisebb hibák megjavításához. Minthogy ez nagyfokú szaktudást kíván, a munkaidő csökkentését egybe kell kötni a szakmai továbbképzéssel. Azonban a munkaidő csökkentésének nem a munkafolyamatban, hanem még előbb kell kezdődnie. Ennek két része van: egészségügyi és iskolaügyi. Egészségügyi • téren csökkenteni kell á munkaképtelenséget részint, a prevenció javításával és kiszélesítésével, részint a kezelés javításával. A prevenciónak, a megelőzésnek közvetlenül a munkába lépés előtt kell kezdődnie annak megállapításával, vajon az illető alkalmas-e a választott munkára. Folytatódnia kell pedig a munka folyamán annak ellenőrzésével és figyelésével, milyen hatással van a végzett munka a dolgozó egészségére. Az iskolaügy terén pedig arra kell törekednünk, hogy a tanítás elméleti és politechnikai téren minél jobb legyen, hogy alkalmassá tegye a jövő dolgozóját a technikai forradalom levezetésére, azaz, hogy könnyen meg tudja tanulni és alkalmazni a jövőben még bőven várható technológiai újításokat s lehetőleg alkalmas legyen ezek tökéletesítésére is. Mindkét követelménynek csak úgy tudunk eleget tenni, ha megfelelő és ma még nagynak látszó mértékben növeljük mindkét szektor dolgozóinak számát. Az így keletkezett többletkiadások nem teljes egészükben, hanem annak sokszorosában térülnek meg az ipari és a mezőgazdasági munka termelékenységében. Ezt számszerűleg is ki lehet mutatni. Természetes, hogy az egészségügyi és az iskolai személyzet számának növelésével együtt kell járnia a színvonal rendszeres emelésének is. Ezt részben a szokásos iskoláztatással, részben kötelező tanulmányutakkal kell elvégezni, hogy a másutt nyert tapasztalatokat fel tudjuk használni. A végeredménynek annak kell lennie, hogy kevesebb betegre és dolgozóra, valamint kevesebb diákra jusson egy egészségügyi, illetve iskolaügyi dolgozó. Mudr. Perény István, Kassa ÜJ SZŐ 5 * M5». Jantár W?