Új Szó, 1959. január (12. évfolyam, 1-30.szám)

1959-01-10 / 9. szám, szombat

200 éves a Banská Štiavnicai koJőüz m A Pieta kötőüzem n. v. dolgozói Banská ätiavnicán ez évben ünneplik meg az üzem kétszáz éves fennállását. Ez alkalomból felajánlást tettek, hogy ez évben 97 000 darabbal több kötött árut fognak gyártani, mint tavaly. Az üzem Í959. évi újdonságai a „Blanka" és „Hrebienok" pulóver és a „Hedviga" kötött rövid kabát. Férfiak ré­szére a kötött Richárd-mellény. A Pleta­kötött áruk 70 százaléka gyapjúfonálból készül. Az új áruk még január havában piacra kerülnek. Az üzemet 7 új nagytel­jesítőképességú keletnémet kötőgéppel kor­szerűsítik. kp Bratislavában korszerű gépkocsi javító-műhelyt építenek A szlovákiai gépkocsijavító-műhe­lyek 1965-ig terjedő távlati tervé­ben a generáljavítást végző üzemek egyes típusainak elmélyítésével és a javítások úgynevezett csere mód­szerének bevezetésével számolnak, amely módszerrel jelentős mérték­ben megrövidül a javítás ideje. Amíg a szlovákiai gépkocsijavító-műhelyek­ben 1952-ben csupán 796 teherautó, autóbusz és személyautó generálja­vitását végezték el, tavaly ez a szám Ä „B" TERVEK BIKA — Merre van itt, tessék mondani, a járási mérnöki hivatal — kérdezte egy elgyötört arckifejezésü, középtermetű férji a kassai járókelőktől. — • Maga is odamegy? — válaszolt az egyik megszólított. No ez aztán vé­letlen, mert én is oda tartok, én majd elvezetem, csak jöjjön velem. Együtt ballagtak céljuk felé a for­galmas kassai Lenin utcán. Annyira belemelegedtek a beszélgetésbe, hogy észre sem vették a tülkölő autókat, a csilingelő villamosokat és az embe­reket. ' Mire a Pionír áruházhoz értek, nagyjából már ismerték egymás bu­ját-baját. Az egyik, a szalánci el­mondta, hogy hétgyermekes családapa és hogy viskója, amelyben lakik düle­dező félben van. A másik, a tahanov­cei, szintén házáról beszél, amely olyan, hogy talán még Ferenc József osztrák-magyar császár koronázására U emlékezik. Nos, volt oka panaszra az egyiknek is, a másiknak is. Őszin­tén elmondották egymás baját és gondját. — Majdnem térdig jártam már le addig a lábam, amíg házépítéshez anyagot szereztem, — mondja a sza­lánci, majd így folytatja. — Ha leg­alább valamilyen nagy házról lenne szó, hát nem mondom, de csak egy kis családi házat akarok építeni. Tud­ja, az úgy volt, hogy a raktáron egy­szer ez, másszor az nem volt kap­ható. Csak mindig bolondították az embert. Jöjjön délelőtt, — mondották s ha eljöttem, úgy megint délutánra ígérték. A feleségem még kakaskuko­rékolás előtt felkelt, hogy anyagot kaphasson, sőt nem egyszer a raktár kapuja előtt virradt rá a reggel, de így sem sikerült semmit sem szerezni. Mintha a pokol mélységes feneke nyel­te volna el a raktárból az építési anyagot ... — Hm, hm, okosabbnak kell csak lenni, atyafi, és mindent beszerezhet. A kerék sem forog, ha nem olajozzák. Kenje csak meg, majd meglátja. Hisz manapság, ha meg nem keni, úgy még a menyországba is nehezen jut be. — De hát lopom én a pénzt? Be­csületesen keresem én azt. Nem do­bálhatom ezért fűnek-fának. De hadd fejezzem be az előbbit. Amikor nagy­nehezen beszereztem az anyagot, ak­kor kezdődött a másik, még keserve­sebb kálvária. — Milyen kálvária megint? — kí­váncsiskodott a tahanovcei ember. — Hogy milyen? Hát a geometrikus terv (helyrajzi) beszerzése, ami az építési engedélyhez kell. Ezt még a Spartak-utalvánijnál is nehezebben le­het megkapni. Tudja, atyafi, hogy há­nyadszor megyek már ebbe az átkozott hivatalba? Hetedszer. — Maga, amint látom, tényleg ügyetlen. Engemet már megtanított a sors, hogy hol kell keresni ilyen hely­zetből a kiutat. Meglátja, én csak most megyek oda először, de egy hét múlva kész is lesz számomra a terv, — mondotta határozottan a tahanovcei ember. — No, erre már én is kíváncsi va­gyok, — mosolygott bajusza alatt az elgyötört szalánci ember. Hisz majd elátkozza maga is azokat, akik kita­lálták azt az átkozott geometrikus tervet. Azt azonban már előre is meg­mondom magának, hogy enélkül ne is próbálkozzék építési engedélyt kérni. Pergamentumra rajzolt terv nélkül szóba se állnak az emberrel a járási hivatalban. A járási mérnöki hivatal bejáratánál elvaltak. A tahanovcei tudniillik ha­tározottan belépett a hivatalba, a sza­lánci pedig előbb megtörölgette ille­delmesen cipőjét, majd bekopogva az ajtón félve várakozott a tessékre, vagy a szabadra. — Kérem szépen, megint eljöttem, — mondotta az irodába lépve. — Hisz látom, no és? — volt a rö­vid válasz. — Tetszik tudni, a tervek miatt... — Milyen tervek miatt? — Hát a geometrikálius, vagy hogy is hívják. Hát nem emlékszik már rám? Már hatszor voltam itt maguk­nál! — Hm, hm, hatszor, menjen csak a 13-as szobába, az az elvtárs, majd el­intézi ügyét, — mutatott a szalánci embernek egy szomszéd helyiségbe ve­zető ajtóra, — Ember, maga el sem tudja egy­szerű eszével képzelni, hogy mennyi munkát ad egy ilyen terv elkészítése, — kezdett neki az ügyvivő• beszédjé­hez, melyet mintha gramofonlemezről játszották volna. Majd indokokkal árasztotta el a megszeppent szálán­cit, aki már szóról szóra ismerte ezt a beszédet. — Tudja, nálunk elsősorban állami terveket készítünk. Repülőterek, nagy objektumok, gyárak, stb., mindez úgy­mondván kormány által kitűzött fel­adat számunkra. Ezeket „A" jelzéssel látjuk el. Van aztán „B" és „C" terv is, ami ugyancsak fontosabb. £s csak azután, ha van egy kis szabad idő — de az sosincs, — úgy akkor dolgo­zunk a „D" terven is, vagyis a ma­gánszektor részére. Ezt azonban csak hivatalos órák után csináljuk, vagyis, hogyis mondjam? Nem érti? Röviden, a „D"-tervek olyan magán... azaz munkaidőn kívüli... Ezt nem fizeti a hivatal. Dehát mit magyarázzak ma­gának, amikor úgy sem érti, — fe­jezte be bosszúsan meggyőző beszédét, amely sehogyse fogant a szalánci em­ber fejében. Amikor egy hét múltva újra eljött, megint csak az említett beszédet kel­lett végighallgatnia, már nyolcadszor ugyanattól az „elvtárstól". Búsan lé­pett megint az utca kövére, és itt majd hanyatt vágódott a meglepetés­től, amikor a tahanovcei ismerősével találkozott. Ennek kezében mint va­lami látomás, ott susogott a perga­mentre rajzolt kész helyrajzi terv, amit pontosan egy héttél azelőtt ren­delt meg. A terven pedig piros-kék vonatocskák, számok, törtek voltak láthatók, amikor ezt győzelmesen ki­terítette a szalánci ember elé. — Látja? Nem mondtam? Hogy ke­nés nélkül az ember még a mennyor­szágba se jut be... De nem folytathatta tovább, mert a szalánci ember úgy eltűnt, mintha ott sem lett volna. A lépcsőházban újra felfelé sietve bosszúsan dörmögte ma­gában. Ez hát a „D"-tervek titka. Ojra visszatért az irodába, amelyből csak egy-néhány perccel ezelőtt lé­pett ki. Nem mondott sem varázsigét, csak elővette zsebéből a susogó ban­kókat, amelyért Kassán meszet akart vásárolni. És nagy ott nézz világ, cso­da történt. Egyszerre másodrendű fontosságúvá változtak az összes „A—B" állami tervek, kormány f elada­tok, és úgy került előtérbe a „D"-terv, mintha a hátsó sorból varázsvesszővel húzták volna elő. Alig múlt egy hét és a szalánci ember boldogan vitte haza a kész helyrajzi tervet. Hogy hi­vatalos órákban készítették-e ezt el, vagy utána, ez öt már igazán nem érdekelte. Az sem érdekelte, hogy ki készítette el őket, ki írta alá, ki vett fel érte prémiumot, az, aki csinálta, vagy aki aláírta, mindegy volt szá­mára. Még a hivatalos számlát is szó nélkül fizette ki a postán. Arra a kérdésre, hogy hány ezrest vettek fel ilyen módon a kassai járási mérnöki hivatalban, legjobban válaszol­hatnának Bajkaj, Cima, Hradocky, Köl­nik, Bulla, és Korzs mérnökök. Mert hisz csak az 1958-as év alatt körül­belül száz „D"-terv került ki a mér­nöki hivatalból. Nemcsak ók, hanem Kocsis mérnök is a szepsi járásból, vagy Komoda mérnök a revúcei já­rásból és még sokan mások válaszol­hatnának erre a kérdésünkre. Nem csoda aztán, ha a kassai mér­nöki hivatal alkalmazottai ilyen mód­szerekkel könnyen Spartakokhoz jut­nak, hogy nem családi házakat, ha­nem egyenesen villákat építenek ma­guknak, mert az a fizetés, amit a hi­vatalban kapnak, csak borravaló ahhoz képest, amit. mellékesen keresnek meg. A mérnöki hivatal prešovi igazgató­sága habár tud erről az állami cég­tábla alatti magánvállalkozásról, még \ sem tesz ellene semmit és ezáltal tá­mogatja. A „D"-tervek titka nem titok már. Legfőbb ideje feltárni a mérnöki hiva­talok még további lepel alatti tevé­kenységét és illően megjutalmazni azokat, akik a titokzatos „D"-betű se­gítségével büntetlenül gazdagodnak polgártársaik kárára. Horváth S., Hulman K. már 4600-ra emelkedett. A javító­műhelyek dolgozói feltételezik, hogy 1965-ben már 6131 generáljavítást hajtanak végre. Ezen feladat telje­sítését nagymértékben elősegíti a prešovi és bratislavai korszerű ja­vítóműhelyek kiépítése. A prešovi gépkocsijavító-műhely már befejezé­se előtt áll. A bratislavai autójavító­műhely építése a múlt év végén meggyorsult, amikor a Priemstav dolgozói Štefan Holý mester vezeté­sével kötelezettséget vállaltak arra, hogy az üzem első részét már ez év októberében befejezik, vagyis 3 hó­nappal előbb, mint ahogy a terv elő­írja. A bratislavai új üzemben a leg­korszerűbb berendezés segítségével folyamatosan fogják végezni a te­herautók javítását, A szerelőcsar­nokban 3 mozgó daru fogja hordani a gépkocsik kijavított alkatrészeit. A lakkozó- és szárítószalagnak ön­működő szívóberendezése lesz, a le­szerelt alkatrészek mosását különle­ges fecskendő-berendezéssel végzik majd, a szerelésnél pneumatikus ka­lapácsot, és más gépeket használnak. A javítások technológiájában érvé­nyesült legújabb ismeretek lehetővé teszik az üzemben a munkatermelé­kenység lényeges fokozását és az eddigi ja^tási időnek negyedrészére való csökkentését. Ezenkívül a javí­tóműhelyben bevezetik a javítások cseremódszerét. Az az üzem, amely gépkocsit ad javításra, azonnal ugyan­olyan típusú javított kocsit kap. A hibás autót megjavítják és továb­bi cserére tartalékba helyezik. Az üzemek eképpen fokozzák közleke­dési eszközeik készültségét és elérik a gépkocsipark sokkal jobb kihasz­nálását, mert nem leszn k kénytele­nek a javításra várni. A teherautók bratislavai javítómű­helyét 1961-ben helyezik üzembe. Az Orava eddigi javító-részlegeit fo­kozatosan fogják átköltöztetni az új üzembe. Az új gépkocsijavító-műhely felépítése mintegy 30 millió koroná­ba kerül. A trebišovi szövetkezet 3500 hektáron gazdálkodik, s így Szlovákia leg­nagyobb szövetkezeteihez tartozik. A nagy gazdaság egyik legjobb rész­lege a tyúkfarm, amely ez idő szerint 2000 tojóstyúkkal rendelkezik. De jó a gazdálkodás a többi szakaszon is. Ez idén 38 vagon húst adnak be az államnak, félmillió liter tejet és 326 ezer tojást. Képünk a tyúkfarmon ké­szült. J. Kočiš (ČTK) felv. A jövő feladataira készülnek (ČTK) - A gép- és traktorállomá­sok dolgozóinak a bratislavai kerü­letben ez idén a terv szerint 1.5 millió átlaghektárnyi területet kell megdolgozniok. Ezen feladat teljesí­tésére, amely a múlt évhez viszo­nyítva csaknem 30 ezer átlaghek­tárnyi többletet jelent, alaposan fel­készülnek. A gép- és traktorállomások javítói 225 kerekes és lánctalpas traktort javítanak meg. A Galántai Gép- és Traktorállomás kerületi javítóüze­me több mint 200 gép generáljaví­tását végzi el. A brigádközpontok­ban a traktorosok a vetőgépeket, bo­ronákat, ekéket és a tavaszi munkák elvégzéséhez szükséges *további von­tatott felszerelést javítják. Eddig csaknem 500 szerves és szervetlen trágyaszórógépet javítottak meg, ami az összes gépek mintegy 35%-át te­szi ki. Ezenkívül a burgonyaültetőíc 40%-át is megjavították. Az év elejétől több gép- és trak­torállomáson megkezdődött. az új traktorosok képzése, akik a szövet­kezeti tagok soraiból kerültek ki. A Szenei Gép- és Traktorállomáson 500 szövetkezeti tagot képeznek ki. A kerület traktorosai a téli időszak­ban a kombájnosok, a javítók és kar­bantartók tanfolyamait fogják láto­gatni. A gép- és traktorállomások per­metezési központjai dolgozóinak a téli időszakban a kártevők ellen csaknem fél millió gyümölcsfát kell bepermetezniök. Eddig csaknem százezer fiatal fát permeteztek meg. Á január eleji kedvező időjárás lehetővé teszi a traktorosoknak, hogy befejezzék a mélyszántást. Z ÚJ sz6 PiSTÁflÁií Csevice-puszta az EFSZ-ek IV. kongresszusa elolt Kevés olyan egységes jellegű földmüvestelepülést találhatunk, mint az Ajnácskőhöz tartozó Csevice-puszta. Valamennyi lakosa, szám szerint 24 család, nagyjából egyenrangú dolgozó paraszt. Jo­gos volt tehát a feltevés, hogy e település lakosai szövetkezetbe tömörülve szép eredményeket érhetnek el. A múlt évben azonban — amikor megalakult a szövetkezet — a lakosoknak csak a fele értette meg az új gazdálkodási forma nagy előnyeit, a másik fele kitartott a régi mellett. Hosszú, korszerű kifutóval ellátott sertésólhoz érünk. Igaz, hogy csak fából épült, de ha elgondoljuk, hogy mindössze 3000 koronájába került a tagságnak az egész épület, mond­hatjuk, ez már igen! Elhelyezték benne a szövetkezet összes serté­sét, és egészségi szempontból is megfelel a követelményeknek. Pártunk levele és a szövetkezeti kongresszust megelőző vita itt is a fejlődés újabb mérföldkövét jelen­tette. Hogyan, milyen módon? Ebben főtt á tagok feje heteken át. S a megtartott vitában csaknem vala­mennyien részt vettek, felszólaltak. Ki így, ki úgy, de valamennyien épí­tő szándékkal, előrenézően. — Szarvasmarhaállományunk szám­ban és minőségben is megfelel a pillanatnyi követelményeknek — mondja Jakab B. zootechnikus. Azon­ban arról sem feledkezett meg, hogy meg kell teremteni az elkövetkező esztendők állományának az alapjait. Ennek érdekében hamarosan 6 jó borjút vásárolnak még, mivel feltöl­tik a gyengébb képességű tehenek kiselejtezésével támadt űrt. Itt meg kell említeni azt az ör­vendetes tényt, hogy ez a kicsi szö­vetkezet már 3000 liter tejet adott be állami felvásárlásra. Ezt nem kis büszkeséggel említették a felszóla­lók. S hogy az eredmény még szem­betűnőbb legyen, tudni kell azt is, hogy a szövetkezet istállőzási gon­dokkal küzd, hiszen az állatok hely­ben vannak elhelyezve. De nem hiányzott a kiadós, jó takarmányo­zás, a pontos fejés s ezzel már kör­vonalaztuk is e kicsi szövetkezet egyik sikerének titkát. A vitafelszólalások azt is elárulták, hogy a szövetkezet jelenleg már az 1960-as évre előírt tervszámot is meghaladta szarvasmarhában. Tervük erre az évre csak 36 szarvasmarha tartását irányozta elő: ezzel szem­ben a valóságban 53 szorong az istál­lókban. Megelégedéssel szóltak arról is, hogy az. őszi vetések alá már szep­temberben elszórták a kellő mennyi­ségű trágyát és elvetettek. Egyúttal előkészítették a talajt a tavasziak alá. Van azonban egy körülmény, ami sem jakabéknak, sem Iványi József, Tóth (vízi) Károlynak, de a töb­bieknek sem tetszik. Nagyszerű mi­nőségi dohány termett a csevice­pusztai közösben s mint minden év­ben, az idén is nagy jövedelmet vártak belőle. Nem számítottak azonban arra, hogy ilyen vontatottan fog menni a dohány simítása és csomózása. Heteken át azon vitat­koztak, milyen formában végezzék ezeket a munkákat, ugyanakkor pedig a ködös idő miatt a dohány­termés nagyot veszített értékéből. Történt ez pedig azért, mert a szö­vetkezet asszonyai nem kapcsolód­tak be kellőképpen a munkákba. Az idén már ezen a téren is megja­vítják a munkát. Termékeny volt a csevice-pusztai szövetkezetesek kongresszus előtti vitája. A múlt évben elért gazda­sági eredmények is jók voltak és a most még előforduló hibák is sem­mivé fosztanak, amint a csevice­pusztai szövetkezetesek évtizedes egysége a közös úton diadalmasko­dik a széthúzás felett. Agócs Vilmos, Ajnácskő Barsfüss nem marad le A szövetkezetek IV. kongresszu­sára kiadott vitaanyag megtárgyalása közben megmutatkozott, hogy a füssi szövetkezetesek (surányi járás) sem akarnak lemaradni a többiek mögött. Gyűlésükön értékes határozatokat fogadtak el. Elsősorban arról volt szó, hogy négy mezei munkacsoportot szer­veznek, amelyek három évre meg­kapják a maguk leltárát. A csopor­tok egymás között fognak verse­nyezni az agrotechnikai határidők betartásáért és a munka jó elvég­zéséért. Barsfüssön a rétek nem valami jók. Ezért szabályozzák a patakot. így 25 hektár földdel gyarapszik a szö­vetkezet. Ősszel aztán megtrágyáz­zák és lemeszezik. Ügy számtíják, hogy hektáronként 12 mázsával több szénájuk terem. A szántóterület 28 százalékán takarmányt termeszte­nek. Ily módon emeikedik majd a tejhozam is. A szövetkezetnek van vagy negy­ven hektárnyi földje, ameiyet már évek óta nem trágyáztak. Megpró­bálják a zöldtrágyázást, azonkívüh a mezei trágyatelepeket is példásan fogják kezelni. A szövetkezet 25-tagú ípítőcso­portot szervez, mivel általános a ta­pasztalat, hogy az önsegélyes épít­kezés sokkal előnyösebb. A gyűlésen a szövetkezetesek bát­ran felvetették a problémákat. Azok után, amit hallottunk, el lehet hin­ni, hogy az eddigi fogyatékosságok fokozatosan megszűnnek és a füssi szövetkezet is eredményesen fog gazdálkodni. Buda Ferenc, Surány Akad még javítani való A barcai szövetkeze­tesek is elég jó ered­ményt értek el a múlt gazdasági évben. Mégis kissé elégedetlenek. Tudják, hogy a gaz­dálkodáson javítani le­het. Főleg a trágyá­zásra helyeznek na­gyobb súlyt, ezenfelül a szarvasmarháknak elegendő és jó minősé­gű takarmányt is ké­szítettek, fejenként 25 mázsa silótakarmányt. Mivel az állatállomány egyre javul, megálla­pították, hogy a jövő­ben már 450 kilós vá­gómarhákat adnak majd be. Ezenfelül a sertésállományra nagy gondot fordítanak és kocánként 12 malacot nevelnek fel évente. R. S. Kassa. ÚJ SZÓ 5 * 1959. január 1Q.

Next

/
Thumbnails
Contents