Új Szó, 1959. január (12. évfolyam, 1-30.szám)

1959-01-08 / 7. szám, csütörtök

Mikojan és Nixon talál kozója Washington (ČTK) — A. I. Mikojan, a Szovjetunió Minisztertanácsának első alelnöke január 6-án találkozott B. Nixonnal, az USA alelnökével. A két államférfi megbeszélésén részt vett M. Mensikov, a Szovjetunió amerikai nagykövete, L. Thompson, az USA szovjetunióbeli nagykövete és E. Freers, az USA külügyminisztériuma kelet-európai osztályának vezetője. A Reuter jelentése szerint az összejövetel több mint két órán át tartott. Valamennyi nemzetközi probléma szóbakerült, beleértve a berlini kérdést is. 1 J. Carey, az AFL-CIO amerikai szakszervezeti szövetség alelnöke ugyanaznap ünnepi ebédet adott Mikojan tiszteletére, amelyen részt vettek az amerikai szakszervezeti vezetők. Az amerikai sajtó továbbra is nagy figyelmet szentel Mikojan amerikai látogatásának. Részletesen leírja Mikojan találkozását Humphrey szenátorral, Dulles, államtitkárral, idézi Whitnek, az USA külügyminisztériuma .sajtóképviselőjének nyilatkozatát arról, hogy A. I. Mikojan és Dulles tárgyalásai nagyon hasznosaknak bizonyultak a további megbeszélések bevezetésére. A lapok legnagyobb része Mikojan amerikai látogatását kapcsolatba hozza a Szovjetunió és az USA közötti viszony megjavulásának lehetőségével, főképp pedig a két ország közötti kapcsolatok bővítésének eshetőségével. FOGADÁS MIKOJAN TISZTELETÉRE E. Johnston, az amerikai filmgyárosok szövetségének elnöke hétfőn este nagy fogadást rendezett A. I. Mikojannak, a Szovjetunió Minisztertanácsa első elnökhelyettesének tiszteletére. A fogadáson megjelentek az USA kongresszusának neves tagjai, az állami departement és a többi kormányszerv képviselői, valamint a kereskedelmi körök képviselői. A fogadás szívélyes légkörben folyt le. tudósításunk: SIKERES KEZDET MIKOJAN USA-beli látogatását három szakaszra oszthatjuk. Az első Washingtonba érkezése és egyes problémák „feltárása" Dulles államtitkárral és Nixon alelnökkel folytatott beszélgetése során; a második az egyesült államokbeli útja; a harmadik pedig visszatérés Washingtonba és az előzetes megbeszélések eredményeinek összegezése. Az első szakaszt, mely szerda reggel Mikojan északra való utazásával fejeződött be, habozás nélkül sikeresnek minősíthetjük. Sajtókommentárok szerint a lefegyverzés. Berlin, a csúcsértekezlet, Kelet és Nyugat kapcsolatai kérdésében megvilágították álláspontjaikat. Dulles és Mikojan egyaránt kijelentették, hogy megbeszéléseik „hasznosak" voltak. óriási érdeklődés nyilvánul meg a szovjet vendég iránt. Sajtóhírek szerint Dulles „első volt azok hosszú sorában", akikkel a szovjet államférfi beszélni fog, Washingtoni politikai körökben úgy vélik, hogy ez Nixonon és Dullesen kívül Eisenhower elnökre, a kormány egyes tagjaira, a szenátorokra és a Legfelső Bíróság tagjaira vonatkozik. Az eleinte habozó politikai személyiségek közül sokan már most jelentkeznek. Erősen hatott az ismeretlen messzeségekbe repülő „űrrakéta". De nemcsak a rakéta. Akinek valami köze van az USA közvéleményéhez, már most kénytelen kinyilvánítani, hogy kŕsz „békéről tárgyalni az oroszokkal" Különösen akkor, ha az 1960-ban tartandó jövő választások idején sikeresen akarja magát jelöltetni. ISMÉT BEBIZONYOSODOTT, mennyire fokozódott az utóbbi években az amerikai nép békevágya és milyen fontos tényezővé válik. Eredetileg a demokraták is vitatkoztak, ki vesz részt a Mikojan tiszteletére Erik Johnson, a Motion Picture Assotiation of Amerika társaság elnöke A. 1. Mikojan és F. Dulles által rendezett vacsorán. Végül mindenki kirukkolt kezdve Ryburtól, a Reprezentánsok Házának elnökétől Lyndon B. Johnsontól, a szenátusi többség vezérétől egészen Hubert Humphrey-ig, a szenátus külpolitikai bizottságának tagjáig. Különben mindenki tudja, hogy Humphrey tekintélye az USA-ban az utóbbi Időben éppen a Hruscsovval folytatott legendái hírű 8-órás beszélgetésének eredményeképpen rendkívül megnövekedett. TERMÉSZETESEN nem mindenütt fogadják egyformán a szovjet vendéget. Kísérletek történtek, hogy ellene uszítsák a közvéleményt. A kezdeményező Walter Judo minnesoti republikánus, a Reprezentánsok Házának tagja volt. Megtagadta a részvételt Erik Johnson vacsoráján s ezt a nagyközönség felé irányuló heves szovjétellenes támadásra használta ki. A látooatás kimenetele azt bizonyítja, hogy melléfogott. Az uszítások ellenére sem sikerült amerikaiakat toborozni, hogy szovjetellenes rendzavarásokat idézzenek elő. A hidegháború legbőszebb lovaajai ezért kénytelenek voltak felhasználni a nagyszájú magyar szökevények egy csoportját. Anynyira siralmas volt ez a kép. hogy a New York Times hétfői számában kifejezte, miszerint ezt a zenebonát nem tartja sem ésszerű, sem tapintatos eljárásnak. Az amerikai sajtó Mikojan minden lépésének figvelmet szentelt. Behatóan ír például arról, hogy betért egy útszéli vendéglőbe és megtekintette a konyhát, hogy felkeresett egy önkiszolaáló áruházat és elbeszélgetett a vásárlókkal. A Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének helyettese most Clevelandba, innen Chicagóba. San Franciskóba, Los Angelesbe. Dallasba utazik, majd visszatér Washingtonba. E szakasz érdekességei közé tartozik az a fogadtatás, melvben Cyrus Faton neves clevelandi iparmágnás és közíró kíván ia részesíteni Mikojant. Ha sikerül, ioazi orosz trojka várja Mikoiant. Ez az niándék, melvet Hruscsov küldött Eatonnak. Három telivér pejló érkezett hétfőn amerikai földre és Eaton mindent gyorsan Ohióba küldetett. A nyugati partvidékről viszont az örménv eredetű amerikaiak hívták mea Mikoiant. Minden áron látni akiriák földijüket. Eqvre halmozódnak a meghívások. MIKOJAN UTAZÁSÁT csak a véqén értékelhetjük. Bármilyenek lesznek is azonban Washinatonba való visszatérése után I a megbeszélések eredményei, ma már nyilvánvaló, hogv látogatása hozzájárul az amerkai közvélemény felvilágosításához a Szovjetunió nemzetJközi kapcsolatalt illetően. Ez pedig sokat jelent a mai helyzetben. P. Tvaroch A NYUGAT-BERLINI és nyugat-németországi diákok január 3-án és 4-én Nyugat-Berlinben 300 küldött és 300 vendég részvételével kongresszust tartottak, melyen élesen elítélték az ország atomfelfegyverzését. A képen: a gyűlés résztvevői. (foto Zentralbild) Berlinbe érkezett az albán párt- és kormányküldöttség Berlin (ČTK) — Németország Szocialista Egységpártja Központi Bizottságának és az NDK kormányának meghívására Enver Hodzsának, az Albán Munkapárt KB első titkárának vezetésével január 7-én Berlinbe érkezett az Albán Népköztársaság pártés kormányküldöttsége. A berlini Keleti-pályaudvaron Walter Ulbricht, az NSZEP KB első titkára és az NDK további vezető téKövetelik az amerikai-ellenes tevékenységet vizsgáló bizottság betiltását Washington<ČTK) — Az USA-ban terjed az amerika-ellenes tevékenységét vizsgáló bizottság betiltását követelő mozgalom. Mint ismeretes a bizottság a haladó szellemű állampolgárok üldözésével foglalkozik. Az USA lakói jogainak kaliforniai harci szövetsége kampányt indított 100 ezer aláírás gyűjtéséért a szövetség kongreszszushoz intézett felhívásának támogatására. A szövetség követeli, hogy a kongresszus állítsa le az amerika-ellenes tevékenységet vizsgáló bizottság működését. Kaliforniában a négerek szövetsége, a szakszervezetek, Kalifornia Demokratikus Pártja és más szervezetek támogatják a kampányt. A kampányhoz Elenaor Roosevelt asszony a volt ameriaki elnök özvegye és további 34 neves amerikai közéleti tényező csatlakozott. nyezői üdvözölték az albán vendégeket. A pályaudvar előtti ünnepi díszt öltött térségen a berliniek ezrei várták és szívélyesen, lelkesen fogadták az albán küldötséget. | Mhány sorban ULAN-BATORBAN jelentették, hogy a Mongol Népköztársaság iparügyi minisztériumának vállalatai a múlt évi tervet két nappal a határidő előtt teljesítették. Az ulan-batori bőrfeldolgozó kombinát 102,2 százalékra teljesítette az évi tervet. (ČTK) I.HASZÄBAN, Tibet fővárosában az új évtől kezdve a rádióállomás az egész országba sugároz programot. (ČTK) A SZOVJETUNIÓ Tudományos Akadémiája szerves vegyiintézetének laboratóriumában elkészítették a Sosztakoviszkij-balzsamot, amely rendkívül jó hatású a gyomorfekélyek gyógykezelésénél. (ČTK) A ROMÁN NÉPKÖZTÁRSASÁGBAN a múlt év utolsó négy hónapjában minimális költséggel 130 ezer hektárral növelték a kitűnő szántóföld terjedelmét. Ezt árvízmentesítő-gátak építésével, talajjavítással, öntözőberendezés létesítésével és lecsapolással érték el. (ČTK) AZ ALGÉRIAI Köztársaság Kairóban székelő ideiglenes kormányának jelentése szerint az algériai hazafiak január 2—3-án hat ütközetben vettek részt, amelyek során a francia csapatoknak nagy veszteségeket okoztak. 216 francia katona életét vesztette és 216 megsebesült. Az algériai partizánok 11 francia katonai autót elpusztítottak. Az év elejétől 11 francia katona átszökött az algériai nemzeti felszabadító hadsereghez. (CTK) Érdekes módon egy indiai hírmagyarázó mondotta eddig talán a legtalálóbb rövid jellemzést az 1959-es esztendő első napjainak világrengető eseményére: „A szovjet űrrakéta mint az emberi tudás és akarat kifejezője elsőnek győzte le a Föld vonzóerejét. Ugyanakkor politikailag folyékony állapotba hozta a világnak a hidegháború mesterséges egyensúlyában befagyottnak látszott, minden erejét". Messze túlhaladná egy rövid heti külpolitikai összefoglaló kereteit, ha a január 2-án a világűr végtelen tájai felé útnak indított szovjet rakéta tudományos jelentőségéről beszélnénk, bármennyire is vonzó ez a téma. Politikailag viszont a szovjet űrhajó hatása még csak a születés pillanatában van és elég nehéz kitapogatni. milyen világpolitikai kérdésekre lesz a legközelebbi időben, de nagyobb távlatokban is közvetlenül hatással. Mert az, amit az indiai hírmagyarázó mondott a maga jellegzetesen „semleges" módján, az számunkra már régen tudott dolog. A szocialista világtábor emberének nem volt okvetlen szüksége sem szputnyikokra, sem pedig a Nap körül keringő szovjet űrrakétára, hogy biztosan tudja, miszerint az atomzsaroláson alaouló imperialista világpolitikának a hidegháború fokozása és a melegháború fenyegetése alapján görcsösen fenntartott status quojának már régen nincsen semmi néven nevezendő reális alapja. A szputnyikok és most a Nap emberalkotta bolygója csak a „semlegeseknek" és — ha ez egyáltalán lehetséges — a világbéke esküdt, megrögzött, érdekükdiktálta ellenségeinek nyitja fel a szemét. A már évek óta tartó következetes szovjet békepolitika, amely nem bújik el a világ egyetlenegy nyitott, megoldatlan kérdésének a megtárgyalása elől sem, hanem éppen ellenkezőleg e kérdések megtárgyalását minden lehető helyen és alkalommal, minden békés eszközzel, szüntelenül és kitartóan szorgalmazza, 1959 év elejére elérte azt, hogy a világ lakosságának túlnyomó többsége belátja az erőszakos, véres, háborús megoldások keresésének teljesen értelmetlen voltát; ez a politika még a legreakciósabb köröket is egyre gyakrabban a tárgyaló asztalok mellé kényszeríti. E téren bizonyára igen nagy szerepet kap Mikojannak, a Szovjetunió Minisztertanácsa első elnökhelyettesének január első felében az Egyesült Államokban lefolyó útja. Mikojanról azt mondják, hogy egyike a legrugalmasabb, legmozgékonyabb szovjet politikusoknak, aki aránylag a legkönnyebben érti meg ! az amerikai, túlnyomó részt üzlet! ember típusú politikusok gondolat1 járását és aki — reméljük — legeredményesebben érteti meg még a leghétpróbásabb imperialistával is a szovjet politika közvetlen és végső békés szándékait. Az amerikai lapok hasábjain a szovjet űrrakétáról és Mikojan amerikai útjáról szóló hírek mellett a legtöbb figyelmet a kubai események kötik le. Érthető ez a nagy érdeklődés, hiszen Kuba szigete az Egyesült Államok „hóna aljában", a Mexikói-öböl legfontosabb részében fekszik. Gazdaságilag a jellegzetesen monokultúrás, vagyis túlnyomóan egyterményt — cukornádat — termesztő gazdag sziget jóformán teljesen az Egyesült Államok monopóliumainak kezében van. Több mint egymilliárd dollára becsülik a kubai mezőgazdasági nagyüzemekbe, cukornádültetvényekbe befektetett amerikai tőkét. A második helyen az angol érdekek uralkodnak a sziget kőolajiparában és nikkelbányászatában. így érthető, hogy ez a két imperialista állam olyan kormányzat fenntartására törekedett, amely fenntartás nélkül kiszolgálja az idegen monopóliumok érdekeit, és amely minden eszközzel letöri a hazai burzsoázia „jogos" követeléseit és az egész dolgozó nép lázongásait az embertelen kettős kizsákmányolás ellen. Ilyen ember volt az újév napján családostól, és kétszáz millió dollár összeharácsolt vagyonostul menekülni kényszerülő Batista diktátor. Érdekes módon ugyanakkor került uralomra mint Hitler, vagyis 1933-ban, sőt eredeti foglalkozása is rokon volt vele, bár ő a katonai ranglétrán egészen a számvivő őrmester rangjáig vitte. Batista negyed évszázados uralmát a nagy idegen monopoliumok feltétlen kiszolgálására alapozta. Ily módon maga ellen hangolta nemcsak a dolgozó népet, de a kubai, nagyrészt spanyol eredető hazai burzsoázia jelentős részét is. A belső, Batista-terror rendszere elleni lázongások élére érdekes módon már 1953-ban egy fiatal egyetemi hallgató került Fidelo Castro személyében, aki maga is egy kubai gazdag spanyol ültetvényes családnak a sarja. Fidelo Castro programja eleinte nagyon radikális volt. Többek között 1955-ben még követelte az amerikaiak birtokában levő cukornádültetvények felosztását a kubai parasztok között, az eddigi korrupt kormányok által összeharácsolt vagyonok lefoglalását, a kubai ipari és kereskedelmi vállalatok egyharmadának az elkobzását és a dolgozók között való felosztását, az ország iparosítását, szociális viszonyainak megjavítását. Ennek a programnak természetesen nagy hatása volt mind a nemzeti burzsoáziára, mind pedig a dolgozó nép széles rétegeire. Csak így érthetjük meg, hogy a fiatal diáknak és nyolcvan társának, akik két évvel ezelőtt, 1956 decemberében, Kuba keleti részének nehezen hozzáférhető hegyei között kitűzték a népi és imperialista ellenes harc zászlaját, Batista kormányának és hadseregének minden kegyetlenkedése ellenére sikerült egyre több felkelőt magukhoz vonni, az ország egyre nagyobb és jelentősebb területét hatalmukba keríteni. Batistán és hóhérain nem segített az sem, hogy eleinte az Egyesült Államok, majd az utolsó hónapokban Anglia is minden, még a legnehezebb harci eszközökkel is bőven ellátta a kormány csapatait. Nem tudtak azonban közvetlenül katonákat adni és így a jórészt a nép fiaiból kikerülő kormánycsapatok harci szelleme egyre alábbhagyott, olyannyira, hogy a múlt év utolsó hetében a helyzet megérett a végső döntésre. Mint tudjuk, annyi más latin-amerikia állam után újév napján Kubában is győzött a demokratikus forradalom. Pontosan egy évvel ezelőtt egy másik, az Egyesült Államokhoz ugyancsak igen közel eső, sőt gazdaságilag még fontosabb államban, Venezuelában kergették el a monopóliumok zsoldjában álló diktátort. így alig egy évtized leforgása alatt — kétségtelenül az egész világban lejátszódó imperializmus ellenes győzelmes harcok közvetlen következményeképpen — Latin-Amerikában, az USA „házi földrészén" már csak három jelentéktelennek mondható államban uralkodnak az USA lakájai, a helyi diktátorok: a Dominicai Köztársaságban, Paraguayban és Nicaraguában. Ebből a szemszögből nézve igen fontos eredmény a kubai demokratikus forradalom győzelme még akkor is, ha a hazai burzsoázia a győzelem másnapján hajlandó bizonyos kompromisszumra a külföldi monopóliumokkal, csakhogy ne kelljen teljesítenie a széles dolgozó néprétegek annyira indokolt követeléseit. Régi tapasztalata a dolgozó népnek mindenütt a tőkés világban, hogy ahol a reakció politikailag győz, a győzelmét követő időben gyorsan benyújtja számláját, fokozza a dolgozó nép kizsákmányolását és saját profitját. Mégis a reakciónak franciaországi győzelme a burzsoázia mohósága tekintetében meghalad minden eddigi példát. Még meg sem száradhatott a tinta a de Gaulle köztársasági elnökké való választásának okmányán, még át sem vette új hivatalát, még ki sem nevezte új miniszterelnökét, mégis szinte példátlan kapzsisággal vetette rá magát a francia nagyburzsoázia a koncra, amiről azt hiszi, hogy végleg a kezébe került. Elképesztő nap nap után hallani a rádióban az áremelések szakadatlan sorozatát, olvasni a francia lapokban a dolgozók életét zabolátlanul megnehezítő kormányrendeletek zuhatagát. De Gaulle érzi a veszélyt, hogy a felzúdoló népharag egyik napról a másikra elsodorhatja egész, keservesen a francia nép nyakára csempészett rendszerét. Ezért nyíltan polgáriháborús szempontok szerint átszervezi az egész francia hadsereget, amelyet a gyarmatokon a nemzeti felszabadító harcok ellen, odahaza, az anyaországban saját dolgozó népének felkelése ellen akar ütőképessé tenni. Ugyanakkor vitustáncot jár a végleg tömegek nélkül maradt szocialista vezér, Guy Mollet körül, azt hivén, hogy ha őt, már mint Guy Molletet „beszervezi" kormányába, ezzel rendszere ellenállóbbá válik a francia nép fenyegető magatartása ellen. Minden jel arra mutat, hogy 1959ben Fanciaországban még igen mozgalmas eseményeknek leszünk tanúi. Sz. L. jÚJ SZŐ 3 * 1959. január 1.