Új Szó, 1959. január (12. évfolyam, 1-30.szám)

1959-01-30 / 29. szám, péntek

A Sz

ovjetunió 1959—1965. évi népgazdaságfejlesztésének irányszámai (Folytatás a 7. oldalról) talan elosztást Idézne elő: a rossz és jó dolgozó egyenlő juttatásban részesülne, ami csak a lustáknak kedvezne. Megbontaná az anyagi ösztönzóerőt, amely az embereket jobb munkára, a munkatermelékenység fokozására és több termék termelésére serkenti. Az egy színvonalra hozás nem jelentené a kommunizmusba való áttérést, hanem annak diszkreditálását. A munka szerinti elosztás biztosltja az temberek anyagi érdekeltségét a termelés eredményeiben, serkenti a munkatermelékenység fokozását, a dolgozók szakképzettségének növelését és a termelési technika tökéletesítését. Nagy nevelő szerep*; is van, szocialista fegyelemre tanitja az embereket, általánossá és követelezővé teszi a munkát. A szocialista társadalomban egyre jobban terjed az emberek munkalelkesedése, egyre nagyobb jelentősége van az erkölcsi munkáraserkentésnek. Tekintettel az anyagi érdekeltségre, valamint a fokozódó öntudatosodás és szokás következtében a szocialista társadalomban a munka a dolgozók milliói számára létszükségletté válik. A termékeknek a társadalom tagjai közötti elosztása szabályozásának szüksége csak a kommunizmusban szűnik meg. ha a termelőerők annyira kifejlődnek, hogy elérjük a fogyasztási cikkek szükséges bőségét, ha minden ember önkéntesen és a munkájáért kapott anyagi értékek mennyiségére való tekintet nélkül azzal a tudattal fog képottégel szerint dolgozni, hogy a társadalomnak! * iksége van rá. Természetesen a kommunista társadalomban tervszerű és szervezett munkamegosztás lesz az egyes termelőágak szerint. A termelési folyamatok sajátosságait tekintetbe véve társadalmilag szabályozzák a munkaidőt. A gépgyártásnak van bizonyos ritmusa, amely az emberek munkájának megfelelő beosztása nélkül elképzelhetetlen. Egyes emberek egyszerűen az emberek formátlan és szervezetlen, anarchista tömegeként képzelik el a kommunista társadalmat. Nem, a munka embereinek magasfokúan szervezett és harmonikus közössége lesz ez. Azért, hogy Irányítsa a gépeket, mindenkinek bizonyos ideig és meghatározott rendben kell elvégeznie munkafeladatait és társadalmi kötelességeit A nagyfokúan gépesített és automatizált termelés a jövőben nem fog sok órás napi munkát követelni az emberektől. Sok szabadidejük lesz, hogy a tudománnyal, művészettel, irodalommal sporttal stb. foglalkozhassanak. A kommunista építés kérdéseinek megoldásában nagy elméleti és gyakorlati jelentőséggel bir a szocialista tulajdon kolhoz- és össznépi formájának fejlesztésére és egymáshoz való közelítésére vezető utak kérdése. Teljesen világos, hogy a jövőben egyetlen kommunista tulajdonná olvad össze a tulajdon szövetkezeti és állami formája. Miért nem támogatják már ma ezt az egybeolvadást — teszik fel nekünk a kérdést - miért vélik úgy, hogy a jelenlegi időszakban sokoldalúan fejleszteni kell az állami tulajdon mellett a kolhozok szövetkezeti tulajdonát is? A tulajdon formái nem változnak önkényesen, hanem a gazdasági törvényszerűségek alapján, mivel a termelőerők jellegétől és fejlődésük színvonalától függnek. A kolhozrendszer teljes mértékben összhangban áll a falu jelenlegi termelőerőinek színvonalával és fejlesztésük szükségleteivel. A kolhozrendszer lehetővé teszi a korszerű technika leghatékonyabb alkalmazását a mezőgazdaságban, amit nem biztosíthatott a szétforgácsolt, felaprózott paraszti gazdálkodás. Ma, amikor nagy teljesítményű korszerű gépeket közvetlenül adunk át a kolhozoknak, gyorsabban növekszik a kolhozok társadalmi termelése. A közelmúltban nálunk elmaradás mutatkozott számos mezőgazdasági ágazatban. Ennek nem az volt az oka, hogy a kolhozforma fékezte volna a termelőerők fejlődését, hanem az, hogy rosszul használták ki a kolhozrendszer által nyújtott lehetőségeket és előnyöket. A mezőgazdaságban az emúlt öt év alatt elért sikerek meggyőzően bizonyítják, hogy a termelőerők szövetkezeti-kolhoz! formája nemcsak nem merített még ki minden lehetőséget, hanem a mezőgazdaság termelőerőinek fejlesztését szolgálja ma és így lesz ez még hosszú időn keresztül. A termelőerők továbbfejlesztésével egyidőben növekedni fog a kolhoz-termelés társadalmasításának színvonala is, a kolhozok Szövetkezeti tulajdona közelebb kerül az össznépi tulajdonhoz, fokozatosan eltűnnek köztük a határok Erről a következő jellegzetes folyamatok tanúskodnak: Elsősorban állandóan növekszik a kolhozok oszthatatlan alapja, amely a kolhozok termelése továbbfejlesztésének és a szövetkezeti tulajdon, valamint az össznépi tulajdon fokozatos közelebb kerülésének gazdasági alapja. Másodsorban a kolhozok társadalmi termelése mindinkább felöleli a mezőgazdaság további ágazatait. Minél Inkább kifejlődik a társadalmi gazdaság, annál teljesebb mértékben elégítjük kl a kolhoztagok szükségleteit nemcsak kenyérben, hanem tejben, húsban, vajban, zöldségben, burgonyában és gyümölcsben, mégpedig nem a kolhoztagok egyéni, kistermrlékenységű háztáji gazdaságában, hanem a gazdaságilag elönyöa társadalmi kolhoztermelésben. Harmadsorban mindjobban fejlődnek és hovatovább törvényszerűen terebélyesedni fognak a kolhozok közötti termelési kapcsolatok és az együttműködés különböző formái. A villanyművek, öntözőcsatornák, mezőgazdasági terményeket feldolgozó és építkezési anyagokat gyártó üzemek, utak építése megköveteli. hogy mindinkább összpontosítsuk »ok kolhoz Igyekezetét. Negyedsorban a mezőgazdaság villanyosltásával, gépesítésével és a termelés automatizálásával kapcsolatban mindinkább egybeolvadnak valamilyen formában a kolhozok termelőeszközei az állami, az össznépi termelőeszközökkel, a mezőgazdasági munka fokozatosan sajátos ipari munkává változik. A kolhozok szövetkezeti tulajdonának és az össznépi tulajdonnak történelmileg szükségszerű egybeolvadása a jövőben nem a kolhozok szövetkezeti tulajdonának korlátozásával történik meg, hanem a kolhozok társadalmasítása színvonalának növelésével, amiben segítséget és támogatást nyújt a szocialista állam. A kolhozok szövetkezeti tulajdonának egybeolvadása az állami tulajdonnal egyetlen össznépi tulajdonná nem jelent egyszerű szervezési, gazdasági Intézkedést, hanem a város és a falu közötti lényegbevágó különbségek leküzdése mélyreható problémájának megoldását. Az elkövetkezendő hétéves tervben döntő lépést kell tennünk annak érdekében, hogy tovább növeljük a mezőgazdasági termelést és ezen az alapon biztosítsuk a falusi lakosság kulturális és szociális életfeltételeinek alapvető tökéletesítését. A párt a jövőben a kolhozfalut korszerű, városi jellegű központtá akarja változtatni, amely rendelkezni fog a modern közszolgáltatások minden vívmányával és a kulturális szociális intézményekkel. A gazdasági fejlesztés problémája mellett sürgősek a társadalom-politika megszervezésének, az állami berendezések és igazgatásának kérdései a kommunizmus széleskörű felépítésének időszakában. A marxizmus-leninizmus arra tanit, hogy az állam a kommunizmusban elhal, a közigazgatás szerepe elveszíti politikai jellegét és a társadalom ügyeinek közvetlen népi igazgatásává változik. Az állami szervek elhalásának folyamatát azonban nem lehet leegyszerűsítve az őszhöz hasonlítani, amikor lehull a falevél és kopárak maradnak a fák ágai. Az állam elhalásának dialektikus értelmezése a szocialista államiság kommunista társadalmi önkormányzattá való fejlesztésének a kérdése. A kommunizmusban is fennmaradnak az eddigi állami funkciókhoz hasonló közéleti funkciók. azonban jellegük és érvényesítésük módja más lesz, mint a fejlődés mai szakaszában. A szocialista államiság fejlesztésének fő iránya a demokrácia sokoldalú kibontakoztatása. a lakosság legszélesebb rétegeinek bekapcsolása az ország valamennyi ügyének intézésébe, minden állampolgár bevonása a gazdasági és kultúrális építés irányításába. A szociáldemokrata teoretikusok és a revizionisták erejük teljéből rágalmazzák és befeketítik a szocialista demokráciát. Az ő elképzelésük szerint a „demokrácia" a munkásosztály és pártja a szocializmusban betöltött szerepének tagadását a burzsoá demokrácia formájához való visszatérését jelenti. Ha pedig az nincs így, akkor nézetük szerint nincs sem demokrácia, sem szocializmus. Szemükben a demokrácia a parlamenti beszédek ragyogó szónoki fordulatait, a pártok közötti politikai kombinációkkal való játékot, a „szabad választások" virágos köpenyét jelenti, mely mögött a tőke korlátlan uralma és a dolgozók tényleges jogfosztottsága rejtőzik. Számunkra a demokrácia a nép igazi hatalma, a dolgozó tömegek kezdeményezésének és tevékenységének sokoldalú fejlesztése, a tömegek önkormányzata. Ma már világos, hogy az állami szervek által gyakorolt számos funkciónak fokozatosan át kell mennie a társadalmi szervezetek jogkörébe. Ilyenek például a lakosságnak nyújtott egyes kulturális szolgálatok. Semmiképpen sem szükséges, hogy ezek az állami szervek hatáskörébe tartozzanak, mivel sikeresen foglalkozhatnak velük a társadalmi szervezetek is. Az élet továbbá azt mutatja, hogy meg kell változtatni az egészségügy és a fürdőgyógykezelés szervezetét. Nyilvánvalóan megértek annak feltételei, hogy az egészségügy kérdései a városokban mindinkább a szakszervezetek hatáskörébe, a falvakon pedig az adott időszakban közvetlenül a helyi szovjetek hatáskörébe kerüljenek. A testnevelési mozgalmat hazánkban eddig állami szerv, a Testnevelés és Sport Bizottsága vezette. Most megtaláltuk a testnevelés szervezésének célszerű formáját, cmelyben döntő szavuk lesz a testnevelésben résztvevő társadalmi szervezeteknek. Létrehozzuk az önkéntes sportszervezetek szövetségét, amely nem állami, hanem társadalmi szerv lesz. A társadalmi szervezetek hatáskörébe kel! mind nagyobb mértékben átadnunk a rendfenntartás biztosításával és a szocialista együttélés elveinek betartásával kapcsolatos kérdéseket. A Szovjetunióban ma már nem fordulnak elő olyan esetek, hogy politikai gonosztettekért kellene bíróság elé állítani az embereket. Ez kétségtelenül nagy siker, mely egész népünk politikai nézeteinek soha nem ismert egységéről, a kommunista párt és a szovjet hatalom körüli tömörüléséről tanúskodik. A rend megszegésének eseteivel azonban még gyakran találkozunk és ez ellen erélyesen harcolnunk kell. A szovjet társadalom talán nem tud leszámolni azokkal, akik megszegik a szocialista jogrendet? Természetesen képes erre. Társadalmi szervezeteinknek erre éppen annyi lehetőségük, eszközük és erejük van, mint a milicia, a bíróság és az ügyészség szerveinek. A fejlődés iránya az, hogy az állami intézmények mellett, amilyen a milicia és a bíróság, a társadalmi szervezetek is foglalkozzanak a rend és a közbiztonság fenntartáséval. Nálunk már megkezdődött ez a folyamat. Lényegesen csökkentettük a milícia apparátusát és különösen az állambiztonsági szervek alkalmazottainak létszámát szállítottuk le jelentős mértékben. A szocialista társadalom önkéntes szerveket hoz létre a közbiztonság megőrzésére, amilyen a népi milícia, az elvtársi bíróság és az ehhez hasonló szervek. Ezek a szervek új módon fognak működni, új módon teljesítik társadalmi szerepüket. A népi milícia önkéntes alakulatai székhelyükön fogják biztosítani a rendet, gondoskodnak valamennyi állampolgár jogainak és érdekeinek betartásáról és védelméről. Eljött az az idő, amikor nagyobb figyelmet kell fordítanunk az elvtársi bíróságokra, melyeknek elsősorban arra kell törekedniök, hogy megelőzzük a különböző kihágásokat. Nemcsak termelési, hanem társadalmi és erkölcsi jellegű kérdésekkel is foglalkozniok kell, amilyenek például a rend normáit be nem tartó emberek helytelen viselkedésének esetei. Ha a nyilvános elvtársi bíróságok tevékenyen működni fognak és a nyilvánosság választja ki azokat, akiknek gondoskodniok kell a rend fenntartásáról, sokkal könnyebben harcolhatunk a rend megszegői ellen. Nemcsak akkor leplezhetjük le a rend megbontóit, amikor már elkövették a kihágást vagy a bűntettet, hanem már akkor, amikor kezdik be nem tartani a szocialista viselkedés normáit, ami a társadalomellenes kihágásokhoz vezethet. Az emberek idejében befolyásolhatják őket, hogy rossz hajlamaikat ellensúlyozzák. Olyan intézkedéseket kell foganatosítani, amelyek megakadályozzák, majd később teljesen lehetetlenné teszik a társadalmat megkárosító kihágások elkövetését. A legfontosabb a megelőzés, a nevelőmunka. Természetesen továbbra is bizonyos kötelességek hárulnak a bíróságokra, a milícia szerveire és az ügyészségre. Ezek a szervek továbbra is működni fognak, hogy hatást gyakoroljanak azokra, akik rosszakaratúak s nem rendelik magukat alá a szocialista társadalom törvényeinek és a nevelés nem hat rájuk. Az állami szervek egyes funkcióinaik a társadalmi szervezetekre való átruházását nem szabad elsietnünk. Néha határozottabban kell eljárnunk, máskor pedig először csak kísérletképpen kell megtenni az első lépéseket, hogy az emberek maguk tanulják meg a rend betartását. Természetesen az állami szervek egyes funkcióinak átruházása a társadalmi szervezetekre semmiképpen sem jelenti a szocialista állam szerepének csökkenését a kommunizmus építésében. Ha a társadalmi szervezetek átveszik egyes állami funkciók gyakorlását. ezzel kiszélesedik és megszilárdul « szocialista társadalom politikai alapja s tovább fejlődik a szocialista demokrácia. A szocialista rendszer alapjainak szilárdságát nemcsak mi, kommunisták, szovjet emberek látjuk. Kénytelenek ezt elismerni a külföldről hozzánk érkezők is, akik meggyőződnek arról, hogy a szovjet rendszer nem bomlik fel és savanyú arccal térnek haza, amikor nálunk nem találják meg azt, ami kedvükre való volna. A szovjet állam gyengülésébe vetett reményeiket továbbra is táplálják, pedig hazánk a jövőben még nagyszerűbb eredményeket fog elérni. A szovjetállam a jövőben még nagyobb figyelmet fordíthat a gazdaság fejlesztésére, amely rendszerünk anyagi alapja. „A burzsoá rendszerben ezzel a tulajdonosok, nem pedig az állami szervek foglalkoznak, nálunk azonban a gazdaság közös ügy. Ez számunkra a legérdekesebb politika." (Lenin Müvei 32. kötet.). Különösképpen jelentősek és fontosak a szocialista ál'am feladatai a béke megőrzése, az imperialista hatalmak részéről fenyegető katonai támadás veszélye elleni védekezés terén. Amíg fennállnak a nyugati htatalmak agresszív katonai tömbjei, addig kötelességünk szilárdftanl és tökéletesíteni dicső fegyveres erőinket, amelyek a szovjet nép nagy vívmányait és békés munkáját őrzik. Szilárdítanunk kell az állambiztonság szerveit, amelyeknek éle elsősorban az Imperialista államokból hozzánk Irányított ügynökök ellen irányul és erősítenünk kell más szerveket, amelyeknek küldetése az imperialista táborban lévő ellenlábasaink provokatív akcióinak és cselszövéseinek megakadályozása. Ellenségeink óriási eszközöket fordítanak a szocialista országok ellen Iránvuló felforgató tevékenységre. Hogyan számolhatnék tehát fel azokat a szerveket, Amelyeknek küldetése védelmezni a szoclalirta állam biztonságát? Ez botor és bűnös eljárás volna. A jugoszláv revizionisták bírálnak minket azért, hogy pártunk nagy gondot fordít a szocialista állam megszilárdítására, ami véleményünk szerint nincs összhangban az állam elhalásáról szóló marxi-lenini l-anltással. Amint már említettem, börtöneinkben nincsenek politikai okokból elítélt emberek. Helyes volna, ha a kénvszerítő szervek elhalásáról kedvteléssel vitatkozó jugoszláv vezetők szabadlábra helyeznének minden börtönben sínylődő kommunistát, aki azért került zár alá, mert nem értett egyet a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének új_ programjával és eltérő nézetei vannak a szocializmus építésével és a párt szerepével kapcsolatban. A leninizmus arra tanít, hogy a kommunizmus teljes győzelme után kerül csak sor az állam elhalására. A szocialista állam gyengítése az adott feltételek között az ellenség támogatását jelenti. Amikor az imperialisták ma nem tudnak minket megsemmisíteni, a revizionisták lényegében azt javasolják nekünk, hogy fegyverezzük le önmagunkat, likvidáljuk az ország védelmét biztosító állami szerveket és adjuk ki magunkat az ellen«éq kénye-kedvének. A szocialista haza védelmének az állam által gyakorolt funkciója csak akkor halhat el, amikor már teljesen megszűnik a hazánk és szövetségeseink ellen irányuló imperialista támadás veszélye. Ma, amikor a szocialista országépítés túllépte egy ország kereteit és létrejött a szocialista világrendszer, előtérbe kerültek a szocializmus és a kommunizmus győzelméért folytatott harc új elméleti kérdései. Nem is olyan régen a kommunista mozgalomban a szocializmus egyetlenegy országban való felépítésének lehetőségeiről, a szocializmus teljes és végleges győzelmének lehetőségéről vitatkoztunk. V. I. Lenin már akkor megmutatta a világos távlatokat, amikor a szovjetek országa még csak megkezdte a szocializmus építését. amikor további előrehaladásónak útját még a jövő homálya fedte. Hangsúlyozta, hogy rendelkezünk mindazzal, amire a teljes szocialista társadalom felépítéséhez szükségünk van". (Lenin Művei 33. kötet.). A szovjet nép, következetesen szem előtt tartva a lenini útmutatást, s a kommunista párt által ösztönözve kitartóan építette a szocialista társadalmait a kapitalista államok részéről fenyegető katonai támadás állandó fenyegetése közepette, járatlan úton tört előre és hazánkban elérte a szocializmus teljes győzelmiét. Ez a győzelem azonban még nem volt végleges. Mi, marxisták, a szocializmus végleges győzelme alatt annak nemzetközi mérttü győzelmét értjük. Szocializmust építő hazánk hosszú ideig a világ egyetlen szocialista országa volt, amely ellenséges kapitalista környezetben élt. Nem rendelkezett annak teljes biztosítékával, hogy nem kerül sor katonai beavatkozásra és ezenkívül fenyegetett a kapitalizmus erőszakos, a nemzetközi reakció erőivel való felújításának veszélye is. A szocializmus országát körülzáró kapitalista államok mind gazdasági, mind katonai szempontból sokkal erősebbek voltak. Ma alapjában megváltozott a világ helyzete. Hazánk már nincs kapitalista körülzártságban. Két társadalmi világrendszer létezik: az elmúlásra ítélt kapitalizmus és a duzzadó élettel teli szocializmus, amely valamennyi ország dolgozóinak rokonszenvét élvezi. Sem a szovjetek államának, sem egyetlen más szocialista országnak nincs semmiféle biztosítéka, hogy az imperialista államok esetleg nem támadják meg. A világ reális erőviszonyai azonban ma olyanok, hogy vissza tudjuk verni bármiféle ellenség támadását. A világon ma nincs olyan erő, amely hazánkban felújíthatná a kapitalizmust és megsemmisíthetné a szocialista tábort. A kapitalizmus Szovjetunióban való felújításának veszélye kizárt dolog. Ez annyit jelentMiogy a szocializmus nemcsak teljes mértékben, hanem véglegesen is győzelmet aratott. Megállapíthatjuk tehát, hogy a szocializmus egy országban való felépítésének s teljes és végleges győzelmének kérdését a társadalmi fejlődés világtörténeti lefolyása megoldotta. A szocializmus győzelme a Szovjetunióban és a szocialista világrendszer létrejötte hatalmas mértékben megszilárdítja a nemzetközi munkásmozgalom erőit és új távlatokat nyit előttünk. Megvalósul Vlagyimir Iljics Lenin zseniális, tudományos megalapozottságú jóslata. Lenin utolsó munkájában ezt mondotta: „A harc kimenetelét végeredményben az határozza meg, hogy Oroszország, India, Kína, stb. a világ lakosságának óriási többségét alkotja. S az utóbbi évek folyamán éppen a föld lakosságának ez a többsége kapcsolódik bele rendkívüli gyorsasággal a felszabadulásért folyó harcba, úgyhogy ebben az értelemben a kételynek még árnyéka sem férhet ahhoz, ml lesz a világot átfogó harc végső eredménye. Ebben az értelemben a szocializmus végleges gvőzelme tökéletesen és feltétlenül biztosítva van" (Lenin Művei 33. kötet 502 - 503. oldal Szikra kiadás, Budapest. 1953.). Milyen lesz a szocialista országok további fejlődése a kommunizmus felé? Vajon elképzelhetünk-e olyan helyzetet, amelyben a szo(Folytatás a 9. oldalon) Cl S70 A ^ 1P59. januir 30,