Új Szó, 1959. január (12. évfolyam, 1-30.szám)

1959-01-04 / 3. szám, vasárnap

Szombat estig a szovjet holdrakéta túljutott a Föld és a Hold közötti út kétharmadán (Folytatás az 1. oldalról) üzemanyagforrásokkal és tartályokkal együtt 361,3 kilogram. A Szovjetunió egyes területein elhelyezett tudományos megfigyelőállomások figyelik az első bolygóközi repülőutat. A pálya elemeit a koordináló számoló központba automatikusan beérkező mérési adatok szerint elektronrendszerű számológépeken számítják ki. A mérések eredményének feldolgozása lehetővé teszi, hogy adatokat szerezzünk a kozmikus rakéta mozgásáról és megszabjuk a tudományos megfigyelés alatt álló bolygóközi térség szakaszait. A szovjet nép alkotó munkája, mely arra irányul, hogy a haladó emberiség érdekében megoldja a szocialista társadalom legfontosabb fejlődési problémáit, lehetővé tette az első sikeres bolygóközi repülőutat. A Szovjet kozmikus rakéta kilövése további bizonyítéka a szovjet rakétaszerkesztés magas színvonalának és az egész világ előtt újra igazolja a korszerű szovjet tudomány és technika kiváló sikerét. Legutolsó jel

entésünk: A szovjet kozmikus rakéta a Nap mesterséges bolygója lesz Moszkva (TASZSZ) - A szovjet kozmikus rakéta a Holdba irányuló repülőútja során közép-európai időszámítás szerint 11 órakor 209 ezer kilóméterre távolodott el a Földtől. Ebben az időben Dél-Amerika fölött — * nyugati hosszúság 40. foka és a déli szélesség 7. foka 33 perce ..fölött repült. A röppálya mérése során szerzett adatok feldolgozásának eredményei igazolják, hogy a rakéta a Hold közelében átrepülve az első mesterséges bolygóvá, azaz a Nap mesterséges bolygójává válik. A rakéta legkisebb távolsága a Hold felszínétől akkor, amikor körülrepüli, 6000-8000 kilométer lesz. A rakéta tudományos műszerei rendesen működnek, a szárazföldi vevőállomások továbbra is felfogják a tudományos tájékoztatásokat. Az első mérés adatai szerint a rakéta felszínének hőmérséklete plusz 15—20 C fok között mozog. A naprendszer bármelyik részébe tervezhetünk most már interplanetáris repülőutakat Moszkva (ČTK) - M. Ejgenszon professzor, a Lvovi Állami Egyetem Csillagvizsgáló Intézetének igazgatója kijelentette, hogy a szovjet csillagászok már régóta készültek a szovjet rakétatechnika sikerei által lehetővé vált új tudományos kutatásokra. A szovjet kozmikus rakéta kilövése azt jelenti, hogy most már előre meghatározott görbe pályával lőhetünk ki rakétákat. Képesek vagyunk biztos bolygóközi repülőutakat tervezni a naprendszer bármelyik, még a legtávolabbi részébe is. Várható, hogy közeledik az idő, amikor az első szovjet bolygóközi utazók bolygórendszerünk legközelebbi égitestein megvetik a lábukat. • * * * A világűr titkai most megoldódnak, jelentette ki Tasmuhamed Kari-Nijazov üzbég akadémikus a szovjet kozmikus rakéta kilövésével kapcsolatban. Hangsúlyozta, hogy a kozmikus rakéta kilövése törvényszerű jelenség, mivel a szovjet tudomány és technika fejlődésének egész története ehhez vezetett. Ez a siker nagyszabású tervszerű munka gyümölcse. A világűr nagy titkai hozzáférhetőbbek lesznek az ember számára, aki a közeljövőben más bolygók felszínén is megvetheti a lábát. Az új bolygóközi rakétát létrehozó tudományos kutatóintézetek, konstrukciós irodák, üzemek és kutató szervezetek munkaközösségei a Szovjetunió Kommunista Pártja XXI. kongresszusának tiszteletére bocsátották világűrbe a rakétát. A Szovjetunió összes rádióállomásai rendszeresen közlik a kozmikus rakéta repülőútjáról nyert adatokat. Szovjet tudósok a világűr-rakétáról Moszkva (ČTK) - J. Fjodorov, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának levelező tagja kijelentette, hogy a szovjet kozmikus rakéta rádiókészülékei rendszeresen közlik a rakéta műszerei által rögzített tudományos megfigyelési eredményeket. Említést tett az USA-nak a holdrakéta kilövésére tett sikertelen kilövéseiről. Elvi fontoságú az a tény, hogy a rakéta elérte a második kozmikus sebességet, kikerült a Föld vonzóerejének hatása alól és behatolt a bolygók közötti térségbe. Remélhető, hogy a más bolygókra irányuló repülőutak ideje sincs már messze. New York-i tudósításunk Meglepetés az USÁ-ban Mikojan érkezésének előestéjén mikor felhangzott az új szovjet rakéta „pi-pi-pi" jelzése, az amerikai lapok első kiadása lényegében már készen volt. Az idővel való versenyfutás így a világűrből kihatott a szerkesztőségekre is. A lapok nem egyformán állták meg helyüket. Voltak olyanok, amelyek az első kiadásban már csak a főcímet tudták megváltoztatni és tájékoztató hírt közölni, más lapok viszont ennél többet tettek. Ebben a versenyben az első díjat nyilvánvalóan a New York Times nyerte, amely többek között meg tudta változtatni egész 4. oldalát s itt kizárólag a szovjet rakétával foglalkozik. A televíziós híradásból és az első hírmagyarázatokból kitűnik, hogy a rakéta felbocsátása az USA-ban újból egy kisebbfajta földrengést okozott. Mindenki tudja, hogy az utóbbi hónapokban az USA négy ízben kísérelte meg olyan rakéta kilövését, amely megközelítené a Holdat, de a kísérletek mind kudarcba fulladtak. Kétségbeesetten törekedtek arra, hogy valamivel ellensúlyozzák azt az óriási tekintélyt, amelyet a Szovjetunió a világűr meghódítása terén nyert. Ennek a törekvésnek megnyilvánulása volt az Atlasz rakéta kilövése, amelyet december 18-án bocsátottak fel a mesterséges hold helyett. Richard Witkin, a New York Times január 3-i számában ezzel kapcsolatban a következőket írja: „Az orosz holdrakéta arra szolgál, hogy emlékeztessen arra a fontos tényre, amelyet háttérbe szorított az Atlasz rakéta felbocsátása, arra a tényre, hogy a Szovjetunióé az elsőség a rakéta üzemanyagokat illetőleg." A cikk következő fejezet? lényegében beismeri azt, hogy az 'Atlasz kilövése távolról sem volt oly dicsőséges, mint ahogyan az amerikai propaganda kiszínezte. A New York Times egy másik cikkében azt írja, hogy „az amerikai rakéták, amelyeket sikertelenül lőttek- ki, eltörpülnek a szovjet rakéták mellett. Ezen felül az amerikai rakéták készülékei, ahogy mondják, „egészen mások voltak", mint a szovjet rakétáké. Különféle fontos politikai szempontok is felmerülnek. Elsősorban az, hogy a szovjet rakéta felbocsátásának híre Mikojannak, a Szovjetunió Minisztertahácsa elnökhelyettesének Amerikába való érkezése előestéjén érkezett. A New York Times azt írja, hogy Mikojannak — ha a szovjet rakéta eléri célját — „nagy lélektani előnye lesz minden tárgyalásán". Az. elkövetkező órákban Amerikaszerte, kétségtelenül visszafojtott lélegzettel figyelik a rakétáról szóló híreket. Pŕemysl Tvaroh A szovjet tudomány újabb diadala LONDON - A szovjet holdrakéta felbocsátásának híre akkor érkezett Londonba, amikor a lapok első kiadásait már kiszedték. A szovjet tudósok és technikusok kiváló sikerének hírét azonban gyorsan kiszedték és a legfrissebb hírek számára fenntartott helyekre tördelték be. A Press Association hírügynökség felkérte Masey tanárt, a neves brit tudóst, a Királyi Társaság tagját, nyilatkozzék a szovjet kozmikus rakéta felbocsátásáról. Masey ezt az eseményt „valóban óriási tettnek" nevezte. Különösen a rakéta utolsó fokának nagy súlyát hangsúlyozta, melyben a tudományos , készülékek vannak elhelyezve. A következőket mondotta: „Nem kételkedem abban, hogy a rakéta elég erős ahhoz, hogy elérje a Holdat." A Press Associatiort hírmagyarázója kijelentette: „A Moszkvából érkező hír elolvasása után azt mondhatjuk, hogy az oroszok biztosak benne, hogy rakétájuk felbocsátása sikeres lesz." Hangsúlyozta továbbá, hogy a műszereket szállító rakéta utolsó fokának súlya az első próbarepüléshez képest óriási. „Ez megerősíti azt a feltevést, hogy az oroszok képesek a Holdra embert szállító interplanetáris rakétát felbocsátani, talán olyat, amely megállás nélkül körülkeringené a Holdat és visszatérne a Földre." A hírmagyarázó hozzáteszi „nagyon nehéz" rakétát úgy irányítani, hogy a Holdra érjen el s ez még jobban emeli a szovjet rakéta felbocsátásának jelentőségét." BONN — A hamburgi rádió reggeli adásában közölte: „Az előző órában valamennyi világrészen sikerült felfogni a szovjet rakéta rádiójelzéseit, amelyet előző nap bocsátottak fel a Hold felé. Egy órával azelőtt a bohumi csillagvizsgáló felfogta a rakétarádió készülékének 19 993 MHZ hullámhosszon küldött jelzéseit. A hamburgi rádió főképp a kozmikus rakéta utolsó fokának nagyságát, valamint azt a tényt hangsúlyozza, hogy a szovjet kozmikus rakéta felbocsátása az SZKP XXI. kongreszszusa alkalmából adott ajándék. Mire e sorok olvasóink kezébe kerülnek, az első emberalkotta szerkezet már elérte a Hold tájait. 1959. január 4-én a hajnali órákban megkezdődött tehát az emberiség bolygójáró korszaka. Minden foglalkozásnak vannak különös örömteli pillanatai: a földművesé, amikor a termést betakarítja, a munkásé vagy a mérnöké, amikor valamilyen új eljárást vagy szerkezetet helyez üzembe, az íróé, amikor a legújabb könyve megjelenik. Az újságíró szürke, munkás hétköznapjaiban is vannak ilyen örömteli pillanatok, amikor elsőnek vagy elsők között adhat hírt mindenkinek messzi kihatású, korszakalkotó, örömteli eseményekről. Hát ilyen örömteli újságírói kötelességnek teszünk eleget ma, amikor az ember — s mindjárt hozzátehetjük: szovjet ember — erőfeszítésének hatalmas eredményeiről számolhatunk be. A hír, amely a péntekről szombatra virradó éjszaka bejárta a világot., nem volt egészen meglepő s mégis mérhetetlen örömet és izgalmat keltett mindenfelé. Nem volt meglepő azért, mert hiszen 1957. október 4. óta már három szovjet szputnyik hagyta el a Föld légiterét és keringett egy mázsától tizenhárom mázsáig terjedő súlyával rövidebbhosszabb ideig mint a Föld mesterséges bolygója az ember lakhelye körül. Ha féléves késéssel is s ha a szovjet szputnyikok hasznos súlyának csak tört részét kitevő nagyságban is, de a görcsös erőlködést kifejtő, versenyláz űzte amerikai konkurrenciának is sikerült azóta ismételten műbolygókat küldeniök a földkörüli pályára. Ezen felbátorodva a múlt év augusztus eleje óta négy amerikai feísérlet zajlott le egészen kissúlyú amerikai rakétáknak a Holdra való Vtban a Hold tájai felé kilövésére. Mint tudjuk, ezek a jellegzetes amerikai reklámmal beharangozott próbálkozások egytől-egyig sikertelenül végződtek. Mindössze a harmadik, a múlt év október 12-én útnak indított Pionier nevű Thor-rakéta ért el jelentősebb eredményt, amennyiben a vagy félmázsa hasznos súlyú „holdrakéta" Földtől való 126 ezer kilométeres legtávolabbi pontjával csúcsteljesítményt ért el. Ilyen előzmények után várható volt, hogy a szovjet tudomány és technika megtelelő, rendszeres, minden reklám nélküli tudományos és műszaki előkészítés után előbb-utóbb megkísérli a holdrakéta kilövését. S ennek a kísérletnek eddigi legszebb, legérdekesebb, sőt politikailag is igen jelentós eredménye az, hogy a hír vétele után nem akadt a világon komoly tényező, amely kétségbe vonta volna a szovjet kísérlet sikerét. Az egész tegnapi nap folyamán egymásután érkeztek a hírek... 130 ezer... 170 ezer... 200 ezer... 250 ezer kilométerre van a szovjet rakéta a Földtől. Bizonyára mindenki valami megindulásfélét érzett, amikor a különböző rádióállomások az immár hamisítatlan világűrből érkező felerősített jelzéseket adták tovább az ámuló emberiségnek. A XX. század hatodik évtizedének embere összesűrítve évek, hónapok, napok, órák alatt éli át a nagy felfedezések minden izgalmát. A Hold ugyan csak az első és a Földhöz legközelebbi égitest, de csak egyik, a holdtöltekor felénk fordított oldalát ismerjük. A legkorszerűbb távcsövek segítségével minden 50 méternél nagyobb tárgyat meg tudunk különböztetni ezen a láhaté oldalén. Volt idő ennek az évszázadnak az elején, I Más az eddigi számítások szerint a amikor a Holdnak ezt a felét jobban I Hold anyagának átlagos összetétele i ismertük, pontosabb térképeink voltak róla, mint a Föld egyes részeiről Ázsia, Afrika szívében. . A Hold másik oldaláról azonban mit sem tudunk, csak feltehetjük, hogy hasonló a felénk fordított részhez. Ezt aránylag igen magas és igen meredek, kopár, máladékos hegységek jellemzik. Egyes holdbeli hegyláncok elérik a 11 000 métert, vagyis 2000 méterrel magasabbak a Himalája legmagasabb csúcsainál, jóllehet a Holdnak az egész felülete csak akkora, mint a Földön mondjuk Afrika területe. Az eddigi kutatások szerint a Holdnak nincsen légköre, se vízrendszere, így szerves élet is aligha lehet rajta. Miután nincs védő légrétege, a nappalok az éjszakákba rendkívüli gyorsasággal mennek át s percek alatt változik a nappali 150 fokos | meleg az éjszakák szinte világűri hii degévé. Mindamellett lehetséges, hogy | a Holdon vulkanikus tevékenység még i bizonyos mértékben fennáll. Erre vall ' az is, hogy legújabban széngáz nyomokat véltek felfedezni mint a vulkanikus tevékenység legutolsó nyomait. A Hold, amelynek átmérője egy negyede a Föld átmérőjének, s tömege csak egynyolcvanada, természetesen lényegesen kisebb tömegvonzóerövel rendelkezik, mint a Föld, A Holdon ezért egy hatvan kilós földi embernek csak 10 kiló a súlya, így a jó magasugró akár 12 méter magasra. a jó távolugró akár 50 méter messzire is képes ott a földi ember izomzatával ugorni.. is, mert a fajsúlya csak 3,3 a Föld 5,5-es átlagos fajsúlyával szemben. Ebbő! az következik, hogy a Hold méhében kisebb a nehezebb elemek aránya, esetleg azok teljesen hiányoznak is. Ily módon azt sem tudjuk, van-e mágnesesség a Holdon avagy nincs. A legközelebbi órákban, napokban az egész világ figyelő szemének, hallgató fülének lélegzetvisszafojtó érdeklődése mellett mindezekre és számtalan más kérdésre választ kapunk, mert a szovjet tudomány és technika, a szovjet ember megnyitotta a Föld lakóinak bolygójáró korszakát. Sz. L. ÚJ SZÖ 3 * 1950. január