Új Szó, 1959. január (12. évfolyam, 1-30.szám)

1959-01-25 / 24. szám, vasárnap

T-I a arra gondolunk, hogy az izmokA *-kal végzett fizikai munka gazdaságos kihasználásának előmozdítója a ritmikus tagoltság s hogy ősi munkadalok bizonyítják az emberi munka és a költészet kapcsolatát, mily érdekesen hangzik egy 27 esztendős skót parasztlegényn«1<. Róbert Burns-nek előszava 1786ból költeményeinek akkor megjelent első kötetéhez. Azt állítja, hogy ő a paraszti életet nem fölülről tekintve mulatja be, ne<m idillesítve nézi, hsnetn Tersei egy robotos élet vesződsége és fáradsága közepette (amid the toll and fatigue of a laborious life) születtek. Ez szó szerint veendő, mert a fiatal Burns béresként vagy apja szerény gazdaságában mint családtag végzett mezei munkát s szántás, kaszálás, szénagyüjtés, (narokszedés, aratás közben szakított magának perceket, hogy képzelete apró alkotásait — többnyire leheletszerűen suhanó hangulatok kifejezőit — keresetlen izavakba foglalja és feljegyezze. Bevallja, hogy kora ifjúságától' kezdve «i bíbelt rímeléssel, de csak sokkal kenőbb, barátainak jóindulatú elismerése ébresztette fel hiúságát, hogy valamit közzé lehetne tenni a vereekbôl. Közülük azonbarf egy sem készült azzal a szándékkal, hogy nyomdafestéket lásson. Majd kedvesen vallja be, hogv félve jelenik meg a nyilvánosság előtt s bármilyen vonzó is a rímkovácsok céhe számára a hírnév megremegteti őt, az ismeretlen bárdot az aggodalom, hogy meg fogják bélyegezni. mint szemérmetlen erőszakoskodót, aki a maga értelmetlenségeit rákényszeríti a világra. Az öreg Goethe titkárával. Eckermannal -beszélgetve nyilatkozik Burnsről, akire — 130 évvel ezelőtt — nemcsak falfigyelt, hanem világirodalmi jelentőségét már értékelte. Miért nagy költő Byrns? — teszi fel a kérdést. Mert őseinek régi dalai éltek a nép ajkán s ő e minták magasrendű tökéletességét annyira magába szívta, hogy bennük szilárd és élő támaszpontra lelt, mely számára nagyszerű maqasba lendülést biztosított. A skót paraszt akkor nem volt ugyan földhöz kötött jobbágy, hanem bérlő, de. a bérlet feltételei' felértek a jobbágyi kötöttséggel. A XVIII. század második felében Nagy-Britanniában «z ipari forradalom és a kapitalizmus kihatnak a mezőgazdaság fejlődésére, fokozzák a föld hozadékát,

J persze elsősorban a tulajdonosok számára. Meggazdagodott polgárok is szereznek földtulajdont s a drága vételárat meg az adóterheket minden tekintet nélkül a bérlő parasztságon vették meg. A földesurak úgy gondolkodtak, hogy a parasztot a többtermelésre ott is rá lehet szorítani. ahol mint a skót hegyvidéken, a talaj rideg • s a parasztnak egyébként sincs «neg a módja a modern termelési módszerekre való áttérésre. Burns apja hétgyermekes családjával először mint urasági kertész, utóbb mint párholdas bérlő kínlódott. Legidősebb fiát, a későbbi költőt, mint dolgoző fiatalt már 15 éves korától kezdve megviselte a rossz táplálkozás és a túlfeszített munka. A szegénység zord légkört teremt Róbert fiatal évei körül. A- rossz földek okozzák, hogy boldogulást keresve egyik helyről a másikra vándorol s próbálkozik De társadalmi körülmények is bűnösek űzöttségében. A presbiteriánus egyház erénycsőszködéssé fajuló ridegségében valóságos bírói hatalmat gyakorolt komor régimén morum-ával, erkölcsi diktatúrájával. A bábáknak például kötelességévé tette, hogy minden házasságon kívüli szülést ^^ RÓBERT BURNS, a szókimondó közvetlenségű népi líra világhangja Születésének 200. évfordulójára emlékezik a Béke-Világtanács jelentsenek a papnak. így kerül egyházi szégyenpadra Róbert Burns is, mert kedvesének gyermeke jött a világra. A leány apja Burns szegénysége miatt nem engedi meg a házasságkötést, sőt tartásdíjért pert indít, •minek az a következménye, hogy a pereltnek bujdosnia kell a rá hárított teher elöl s kivándorolni készül Jamaicába. Hogy a kivándorlás költségét megszerezze, kiad egy kötet verset s ekkor fordulat következik be. A kötet sikert arat, a kivándorlás elmaradhat. Edingburghban, a skót értelmiség Athénjében ráirányult az olvasók figyelme, verseskönyvét szétkapkodják. Á hivatásos kritika és az irodaim) közvélemény üdítőnek érezte Burns .lírájának természetességét, mely elütött » felvilágosodás szépirodalmának száraz bölcselkedéssel telített mesterkéltségétő!. Két éven át az érdeklődök, közttik valóságos és szellemi előkelőségek valósággal tenyerükön hordozzák Burnst a škót tőváros szalonjaiban. Oj kiadásban jelennek meg a versek, van jövedelem is a honoráriumból, Burns megpróbál saját bérleten gazdálkodni, de nem sikerül, az urbánus környezettel való érintkezés különben is elveszi a kedvét az ősi hivatástól. Jóakarói állást szereznek neki a pénzügyőrségnél. Mint úgynevezett jövedéki körlovas ellenőrzi a titkolt dohánytermesztést és pálinkafőzést. Fárasztó, kimerítő volt ez a nyeregben teljesített közigazgatási szolgálat. Ebből az időből való az Arany János által pompásan magyarra fordított szatíra a fináncról, akit az aszszonyok a pokolba kivannak (Az ördög elvitte a fináncot). Közben mint Ady, eredmény nélkül vívta meg harcát az ös Kajánnal, nem tartott mértéket az italozásban, sőt mint Ady ő is elmondhatta kísértőjének: Apám, sok volt a szerelem. Ez a pompás paraszti sarj, akinek atléta termete, vonzó arcéle, Carlyle által csodált mélytüzű szeme, nagyszerű szavajárása, csevegő kedve és notázása lebilincselte környezetét, 1796-ban 37 éves korában ifjúkori nélkülözésektől és későbbi bohémkedéstől megviselt szervezetével nem bírta tovább, egy hirtelen szerzett meghűlés sírba vitte. Nyerseségtöl a legfinomabb rezdülésekig mindent átfogni képes vitalitás jellemzi Burns emberi, és művészi egyéniségét. Mindig melodikus dalok hol zeneszerző lágyságú, hol dramatikus tömörségű hosszú sorában örökítődnek meg rövid és szenvedélyes lángolásai, megszépítve, kettős finom zománccal, az őszinteség és a művészi könnyedség zománcával s a hétköznapiság legkisebb árnyékától is mentesítve. De a személyes élmények mellett Burns a közösség, a korabeli társadalom felé forduló figyelő tekintetével várt egy nagy aratásra vagy szüretre, mely jakobinus példát követve Angliában is meghozza a század nagy átformálódását. Róbert Burns a nép munkaerejét kifacsaró földesurakkal és intézőikkel, a szabadságvágyat erkölcsi bilincsekkel megkötni segítő papokkal, a korabeli egygyügyü angol királlyal és a^főúri-nagypolgári uralkodó osztállyal szemben semmi tiszteletet nem érzett. A jakobinusok energiájával rokonszenvezett. Megtette, hogy négy kis ágyút megvásárolt egy elkobzott csempész-hajó rakományából s feladja őket, mint ajándékot Párizsba a Konvent címére. A küldeményt feltartóztatták s a feladó nevét megtudják azok a megfigyelők, akik Burnst radikális nyilatkozatai miatt mér amúgy is szemmel tartották az ifjabb Pitt reakciós kormányzata idején. Vizsgálat is indult ellene, de büntetést nem kap, csupán intést, hogy ne politizáljon mint közalkalmazott. De voltak rendíthetetlenek, mint az emberi joqokért síkraszálló Thomas Paine és maga Burns is. Ezek ellen nyomás gyakorlására elővették a létfenntartás eszközeinek elvonásává! való fenyegetést. így Burnsra is ránehezedett állása elvesztésének veszélye, ha nem tud az ellene emelt politikai vádakkal szemben kimagyarázkodni. Egy 600 oldalas kötetben elférnek Burns összes költeményei. Az' angol pol-, gári irodalomtörténet őt a romantika előfutárának tekinti. Ha romantikán valami; szép álomvilágot, holdfény beragyogta varázsoss éjszakát értenek, mint a németek, akkor Burns egyáltalán nem tartozik a romantika keretébe. Az ő lírai frissesége és eredetisége, az élettel való elszakíthatatlan kapcsolatból táplálkozik. Azonban a szó haladó értelmében romantikus vonás nála az önmagukat túlélt társadalmi és egyházi kötöttségek nyűgével való szakítás. Az ő szerelmeiből az édeskés lovagi hódolás és a rokokó Iedérsége hiányzik. Az a mód, ahogyan leányokat, ártatlan tisztaságúakat és könnyelműen szeretkezőket, szerelmi boldogságot és.boldogtalanságot házassági köteléken belül és kívül megénekel, ahogyan részegeket és csavargókat — így a Vidám koldusok című . kocsmai bacchanálban — megörökít, abban van valami egy Rembrandt vagy Goya grafikájából. Olvasói számára feledhetetlen, amit egy szántás közben általa fészkéből kizavart mezei egerecskéről vagy a barázdával kifordított margarétáról s egyéni nevükkel szereplő állatokról, egy kancáról (Maggie), egy jámbor anyajuhról (Mailiie) és dőzsölő uraikról nagyszerű beszélgetést folytató kutyákról (Caesar és Luath) Irt. Szülőhonának hegyeihez és tájszépségeihez való bensőséges ragaszkodásának tolmácsolására csodálatos egyszerűségű szavai és ritmusai vannak. Mindehhez a népköltészetből is merít anyagot s amit ő alkot, azt népe magáévá fogadja, Burns dalait ma ís énekük. A magyar olvasókat irodalmi tradíció is "kötelezi B'űrnsről való megemlékezésre születésének mostani kétszázadik évfordulóján (1959. január 25.) Miért kedvelte Arany János, a népi sarjadék, nagy művész és értékes jellem. Burns költészetét? Ő is, mint Burns, sárból vert falusi kunyhóban született, ott nőtt fel. s a tanultság értékét megbecsülő egyszerű apától kapott első oktató és nevelő irányítást. Aranyban sok érzelem és gondolat, élmény és állásioglalás rejlett, amilyeket vagy egyáltalán nem, vagy csak töredékesen kifejezve találunk meg költészetében. Burns a szerelmi lírában áradó bőségü. Arany személyes szerelmi élményről csak egyszer szól közvetve a Bolond Istók második énekében. Arany versben és vezércikkekben köztársasági irányt vesz, már 1848-ban mint hivatalnok és nemzetőr szolgálja a debreceni kormányt, de 1849 után elfojtja ezt a radikális mivoltát. Burns a társadalmi és politikai elnyomáá ellen nem szűnik meg kikelni. Aranyt vonzotta Burnshöz, hogy ez kimondja, kiféjezi azt. amit neki el kellett később hallgatnia. Olyan kapcsolat ez, mint az ellentétes jellemalkatú Petőfivel való barátság. Burnsben az vonzotta, mi Petőfiben: a művészi i formában megtestesülő népi egyenesség, j a dolgozó elnyomottakhoz és szegényekj hez való hűség, a harcos egyértelműség. I az uraknak és a társadalom napfényes I oldalán lebzselöknek odamondogató nyilt| ság. Arany egyébként Burnst a skótok Petőfijének nevezte. Tematika tekintetében van is kapcsolat Burns és Petőfi között. Közös témáik: a népi hazafiság, a szabadság, a szerelem és a bor. A szabadság náluk a földműves szegénység számára követelt felszabadulást jelenti. Petőfi még nem tanúja hazájában a proletariátus nagy felsereglésének, Burns az ipari forradalom Angliájában él ugyan, de őt nem a városokban tömörülő új szegénység foglalkoztatja elsősorban, hanem a skót hegyvidék földműves proletariátusa. Burns ií, Petőfi is a francia nép megmozdulásaitól kapnak forradalmi impulzust, az elsőnél a jakobinusok, a másodiknál a februári forradalom adja ezt, de Petőfinél a rokonszenvet követi és kiegészíti, amire Burns idején Angliában ilyen arányú lehetőség nem nyílt: — a forradalmi cselekvés, fegyver ragadás a forradalom védelmére. Petőfi szerelmi lírája a nőt piedesztálra állítja, Burns a szabadszájú skót népdalok példájára leplezetlenül beszél fiziológiai természetű gerjedelm«kről. A szerelmes Burns virágról virágra szálldos, Petőfi egész odaadással fordul rokonszenvének tárgya felé. Amit Petőfi tréfásan írt, hogy iszik örömében, ha a lány szereti, de iszik keservében is, ha nem viszonozza vonzalmát, ez hasonló módon Burnsnél versben nincs kimondva, de a valóságban szívesen, sőt később erősen elkötelezte magát Bacchusnak. Petőfinél elképzelhetetlen, ami a 25 esztendős Burnsnél egy megkapó vers tárgya: vállalja és köszönti házasságon kívül született gyermekét. De a szülőföld faunájának a falusi ember szemével való megfigyelése közös vonás s Petőfinél a gólya olyanféle téma, mint Burnsnél a juhocskák. De nézzük csak Burns művét, mint egészet. Mit csodáljunk benne és rajta inkább, az őszinte emberséget-e, vagy kedvességet és kényes témákkal megbirkózó művészetét, hatásos refrénekbén kicsengő dallamos versstrófáina'k varázsát? Mi'képp is jöhet létre ez a szakadatlan^ érvényesülő lírai, érzelmi varázs? T Tgy képzelhetjük, hogy bénne ál^-Mandóa-n zsong valami végtelen dallamosság és bármiről is kezd beszélni, ami számára az életben és élményekbsn adódik, a dallamosság harmóniája átzeng, átárad mondanivalójára, megsegíti szavakba öntését, még akkor is, ha önmagukban nyers életjelenségekről van szó. Ennek a líra-i hatásnak fűszere a finom humor, a balladás, mozgalmasság s a képzelet érvényesülése megragadó szóképekben és leírásokban meg jellemképekben. KultwMs & hírek A bratislavai Nemzeti Színház drámai együttese csütörtökön mutatta be nagy sikerrel Shakespeare Macbeth-jét. A mű egyik jelenetében az első szereposztás két szereplője, L. Chudík (Macbeth) és F. Zvarík (Macduff) látható J. Herec fenti fényképéri, míg második felvétele a Nemzeti Színház operaegyüttesének tegnap esti bemutatóján, E. Humperdinck: Jancsi és Juliska c. operájának előadásán készült. Milánóban a közelmúltban megnyílt az lí!20-ban nagy nyomorban meghalt Modigiiani kiállítása. Az érdeklődésre jellemző, hogy a kiállítást, ameiyen főleg a művész rajzait mutatták be, az első négy napon tízezren tekintették meg. Aki gondosan olvasta az egy-két héttel ezelőtt a Nap körüli végtelen útjára indított szovjet űrrakéta jelentőségét méltató cikkek, kommentárok, véleménynyilvánítások özönét, annak nem kerülhette el a figyelmét egy nagyon érdekes jelenség. A nyugati, főleg az angol és amerikai nagy lapok egy része, a felületes olvasót az első pillanatban mellbebökő módon, úgy reagált erre a hírre — amely nemcsak a tudomány fejlődésében, hanem a történelem alakulásában is új korszak kezdetét jelenti —, hogy hangsúlyozta: ez a szovjet oktatási rendszer sikere. Sőt nem egy neves polgári lap éles kirohanást intézett kormánya iskolapolitikája ellen. Ha ehhez még hozzátesszük, hogy már a magenergia felszabadítása terén elért első szovjet eredmények és főleg a három szputnyik soha el ném ért távolságokba röppenése után nem egy tőkés országban aggodalomról, sőt félelemről tanúskodó nyilatkozatok hangzottak el a szovjet mérnökök és műszaki dolgozók elképesztő arányú képzéséről — amiben egyetlen kapitalista ország sem veheti fel a versenyt a szocializmus nagyhatalmával —, láthatjuk, a helyzetet józanabbul értékelő nyugati körök ráhibáztak az igazságra. Igen, kétségbevonhatatlan tény: a Szovjetunió népgazdaságának mai színvonala tanúbizonysága a szocialista közoktatás, tudomány és kultúra ugrásszerű, forradalmi előretörésének, amely feltétele a további, még nagyobb feladatok gyors megoldásának. Ezek a célkitűzések kifejezésre jutnak a hétéves terv irányszámaiban, amelyek az anyagi-műszaki bázis fejlesztésének követelményei mellett foglalkoznak az új, szocialista ember nevelésének sarkalatos kérdéseivel. A küszöbönálló XXI. kongresszuson megvitatásra kerülő irányszámok ezen fejezetében hangsúlyozottan szó esik arról, hogy a kommunista építés hatalmas tervének valóra váltása megkívánja a szovjet emberek öntudatának és aktivitásának növelését, neveGondolatok a XXI. kongresszus előestéjén AZ IGAZI KULTÜRA HONA lésüket a munkaszeretet, a közösség, a társadalmi kötelességérzet, a szocialista nemzetköziség és hazafiság szellemében az új társadalom erkölcseinek, elveinek betartására. Ezzel kapcsolatban a legfontosabb teendő az oktatási rendszer átszervezése, ami kifejezésre jut abban is, hogy az irányszámok ezen részében erről esik a legtöbb szó a legkonkrétabb formában. A fő cél az, hogy az iskola közelebb kerüljön az élethez, más szóval, olyan embereket neveljen, akik sokoldalúan képzettek, jól ismerik a tudományok alapjait és ugyanakkor felkészültek és alkalmasak a rendszeres fizikai munkára is. Nem kívánunk most részletesebben foglalkozni a megoldás módjával, égyrészt azért, mert erről már lapunk hasábjain többször írtunk, másrészt pedig a kongresszus anyagában minden bi $ nnyal sok új, érdékes dolgot olvashatunk majd ezzel kapcsolatban. De mégis említenünk kell legalább néhány számot, adatot, amelyek talán érzékeltetni fogják ennek a lépésnek rendkívül nagy jelentőségét. Míg 1958-ban 30 millió diákja volt az elemi, hétosztályos és középiskoláknak, addig a hétéves terv végére ez a szám 38-40 millió főre ugrik. A hétosztályos általános kötelező oktatásról áttérnek a nyolcosztályos kötelező oktatásra. A tízosztályos iskolahálózat felső osztályait különféle típusú városi és falusi munkás-középiskolákká szervezik át, amelyekben a tanulók tanulmányaikat egybekapcsolják az üzemekben, kolhozokban és más munkahelyeken végzett munkával. Jelentősen bővítik azon középiskolák hálózatát, ahol a tanulók a termelőmunka, félbehagyása nélkül folytathatják tanulmányaikat. Az irányszámok értelmében tovább bővítik és javítják a felső- és középfokú képzettséggel bíró szakemberek nevelését. A hétéves terv során a felsőfokú tanintézetek 2 300 000 szakembert bocsátanak ki a gyakorlati életbe. Hát ne kapjon erős szívdobogást az a „szegény" kapitalista, aki már rádöbbent: mégis csak van valamilyen kapcsolat a Szovjetunió rohamos gazdasági fejlődése, tudományának világraszóló győzelmei és az iskolaügy között? Hát ne borzongjon végig a hideg lúdbőrözés a hátán, amikor évtizedeken keresztül szemlehúnyva, fülbetömve, elképesztő struccpolitikát folytatva mégcsak tudomást sem akart szerezni a világ szocialista egyhatodának létéről és most hallja a nagy kihívást: „Békésen versenyezzünk, ki képes .többre, ki tud többet adni a népnek?!" Hát ne késztetné borúlátó gondolatokra az a tény, hogy egy ország, amelyben az Októberi Forradalom előtt a lakosságnak több mint a háromnegyede, sőt a nőknek 87 százaléka még írni. olvasni sem tudott s amelynek népében ő maga nem is olyan régen csak tanulatlan, kancsuka-hajtott muzsikot látott — ma az oktatás tekintetében az élre tört?! És nemcsak erről van szó, habár a szocialista ember nevelése szempontjából ez a legfontosabb. A Szovjetunió nemcsak az iskolaügy terén ért el kimagasló eredményeket, hanem a kulturális forradalom minden szakaszán. Több, mint kétszázmilliós nép évszázadokon keresztül elnyomott alkotóvágyát, elsikkasztott tehetségét szabadította fel az új rendszer A népművelés minden ágazata, a színház, a film, a sajtó, az irodalom, a zene, a szobrászat és a festészet, mindmind tevékenyen szolgálják a népet. Feladatuk az emberek kommunista nevelése, a szovjet kultúra fejlesztése, a kommunista erkölcs népszerűsítése, az esztétikai ízlés nevelése. De a szovjet kultúra sodró erejű kibontakozását, a széles népi tömegekre gyakorolt mélyreható befolyása mellett hovatovább több nagy nemzetközi siker is fémjelzi. A szovjet irodalom nagyjai méltó helyet foglalnak el a világirodalomban. Elég ha Makszim Gorkij, Mihail Solohov, Vlagyimir Majakovszkij, Ilja Erenburg, Alekszander Fagyejev, Ilf és Petrov nevét említjük a kiváló írók légiójából. Zeneszerzői közül például Sosztakovicsnak, Hacsaturjánnak, Prokofjevnek, korunk legnagyobb zeneszerzőinek alkotásai felcsendülnek a világ valamennyi hangversenytermében. Vagy vegyük például a színművészetet, amelynek nagy alakjai közül elsősorban Sztanyiszlavszkijt, Mayerholdot és Tajrovot kell megemlítenünk, a drámaírók közül pedig Gorkijt, Pagogyint, Afigenovot, nem is beszélve az előadóművészet világszínvonalú képviselőiről, a nagyszerű szovjet színészekről. A filmművészet sem kivétel. Ejzenstein, Pudovkin, Tisszé és Dovzsenko, Ermler, Jutkevics, Kozincev és Romm, vagy a Szállnak a darvak nagy rendezője: Kalatozov - csak néhány név, de bennük van a film történetének egy-egy alapvető fontosságú szakasza. S az új szovjet filmek arról tanúskodnak, hogy a néhány évvel ezelőtti ideiglenes megtorpanás után új nagy arányú művészi fellendülés tanúi leszünk. És ki ne tudná azt, hogy nincs jobb balett a szovjet balettnél, ki ne tudná, milyen nagyszerű művészegyüttesei vannak ennek az országnak? Az Alekszandrov-, a Mojszejev-, a Berjozka-együttes egy-egy nyugati körútja az utóbbi idők iegnagyobb kulturális szenzációi közé tartozott, mert a burzsoá hazugságáradattól megszédített emberek közvetlenül, vagy a televízió útján megismerkedve ezzel a magasfokú művészettel, felfedezésszámba menő dolgot láttak: „Hiszen ezeknek a szovjet embereknek van kultúrájuk s méghozzá milyen kultúrájuk!" Pedig még ez sem elég ahhoz, hogy az emberben teljes kép alakuljon ki. Látni kell a leningrádi Ermitázsban és a moszkvai Tretyjakov-képtárban tolongó embertömeget és az emberek művészethódoló arckifejezését. Látni kell, hogy az óriási példányszámokban megjelenő könyvekre sorok állnak a könyvkereskedések előtt és a könyvek néhány óra alatt elfogynak. Értsünk a szóból: nem a könyv a kevés, a kultúrszomja szinte kielégíthetetlen! Látni kell az utolsó helyig zsúfolt színházakat, hangverseny- és előadótermeket és sok-sok ehhez hasonló jelenséget, amely nemcsak arról tanúskodik, hogy ez a nép tanulni, művelődni akar, hanem többről; arról is, hogy ma már a kultúráltságnak a kapitalista országokban el nem ért és elérhetetlen fokán áll. A kapitalisták ezt a hatalmas iramú fellendülést látva — a maguk észjárását követve — attól tartanak, hogy a minderősebb szocialista világrendszer élén álló Szovjetunió ezeket az eredményeket hódító célok elérése j érdekében fogja kamatoztatni. Nos, ettől nyugodtan alhatnának, mert a mi útunk a békés versengés útja. Ezt az utat járva is biztosan célt érünk: a szocialista világrendszer, amely az emberi haladás, a legmagasabb fokú kultúra zászlóhordozója, minden téren elsöprő győzelmet arat a múlt erői. az elavult kapitalista rendszer fölött Ettől pedig joggal tarthatnak a t#* kés urak... Gály Iván l'l 5 ir lOfi