Új Szó, 1958. december (11. évfolyam, 332-362.szám)

1958-12-10 / 341. szám, szerda

e Világ proletárjai, egyesüljetek! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA 1958. decem ber 10. szerda 30 fillér XI. évfolyam, 341. szám. A proletár nemzetköziség jegyében Ma üdvözöljük hazánkban a Ma­gyar Szocialista Mukáspárt és a Ma­gyar Népköztársaság forradalmi mun­kás-paraszt kormányának küldöttsé­gét, amely dr. Münnich Ferencnek, a Magyar Szocialista Munkáspárt po­litikai bizottsága tagjának, a forra­dalmi munkás-paraszt kormány elnö­kének és Marosán Györgynek, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt politi­kai bizottsága tagjának, a Központi Bizottság titkárának vezetésével ér­kezik hozzánk. Kölcsönös kapcsola­taink történetében igen jelentős ese­ményről van szó. Nemzeteink, népünk forradalmi érdekei azonosak. A magyar párt­és kormányküldöttség azokban a na­pokban érkezik hozzánk, amikor Magyarország népe a kommunista párt alaDitásának 40. évfordulójáról emlékezett meg. Éppen ez a negyven esztendő töltötte be a legfontosabb szerepet a kölcsönös megismerés szempontjából. A nemzetközi munkásmozgalom történetében mindig ragyogó betűk­kel szerepel majd az a tény, hogy éppen az olyan kiváló kommunisták által vezetett magyar proletárok és parasztok, mint amilyen Kun Béla, és mások voltak, az Októberi Forra­dalom után elsőkként tűztek ki Eu­rópában a kommün vörös lobogó­ját. Bár a Magyar Tanácsköztársa­ságot néhány havi fennállása után legyőzték, újra igazolódott az a ta­pasztalat, amely felmérhetetlen je­lentőségű a cseh és a szlovák pro­letariátus szempontjából, hogy a pro­letárdiktatúra nem sajátos orosz je­lenség, és uralomra jutása vala­mennyi ország munkásosztálya har­cának általános törvényszerűsége. 1945, a háború vége a régi világ végének kezdetét jelentette. Magyar­országot Európában azelőtt úgy is­merték, mint a nyomorgó milliók or­szágit. Magyarország elmaradt ag­rárállam volt, amelynek mezőgazda­ságát a feudális maradványok verték béklyóba, aránytalan felépítésű ipa­ra fejletlen volt. Az ország népének majdnem egyharmada szinte éhe­zett. Magyarországról a háború előtt úgy beszéltek, mint a három millió koldus országáról. Ilyen örökséggel fogadta a magyar nép a szabadságot. A tapasztalatok­ból okult munkásosztály elsősorban az egység megteremtésére töreke­dett, amely alapján tovább folytat­hatta harcát annak érdekében, hogy minden dolgozót megnyerjen a szo­cializmus gondolatának. Ez 1948-ban sikerült. A kommunista és a szo­ciáldemokrata párt a marxista ta­nítás alapján egyesült és létrejött a Magyar Dolgozók Pártja. Ez a párt a nép élén állt, annak bizalmát élvezte és irányította a szocialista országépítést. Habár a párt volt ve­zetősége az 1949 — 1956 közötti évek­ben elkövetett egyes hibákat és túl­kapásokat, amelyek megnehezítették a szorgos szocialista építőmunkát, ennek ellenére a nép elszánt aka­rattal a párt vezetésével építette a szocializmust. Már 1955-ben megmutatkozott, mit jelentett a párt tevékenysége és a szocializmus távlata a magyar nép számára. Az ipari termelés ekkor elérte az 1938. évi színvonal három­szorosát, a falvakon fellendült a dol­gozók, parasztok szövetkezése, meg­javult a lakosság anyagi helyzete. Az országnak ezt az előretörését és felvirágzását egy időre lefékezte az ellenforradalom. A hazai fasiszta elemek és nyugati imperialista tá­mogatóik felmérhetetlen károkat és veszteségeket okoztak a fiatal szo­cialista államnak. A közvetlen anya­gi kár kb. 22 milliárd forintot tett ki és ez komolyan veszélyeztette az ország gazdaságát. Ezekben a nehéz időkben bebizo­nyult, hogy a népi demokratikus or­szágok táborában nem üres szóbeszéd a proletár nemzetköziség elve. A pro­letár nemzetköziség megnyilvánulása volt az a segítség, amelyet az ellen­forradalom szétverése után a magyar népnek erkölcsi és anyagi téren nyújtott a Szovjetunió, valamennyi szocialista ország és az egész nem­zetközi kommunista mozgalom. Büsz­kék vagyunk rá, hogy a legnehezebb időben mi is segítséget nyújthattunk testvéri szomszédunknak, szilárdít­hattuk azt a tudatát, hogy barátként mellette állunk, s ránk bizton tá­maszkodhat. A Magyar Népköztársaság már 1957-ben túlszárnyalta a népgazdasági terv mutatóit és a nyerstermelés 6 százalékkal meghaladta az 1955-ös év színvonalát. Kijelenthetjük, hogy a népgazdaság ma már teljesen konszo­lidálódott. Az 1958-1960-as évekre szóló há­roméves terv kitűzi az ipar és a me­zőgazdasági termelés további fokozá­sát, a bérek és a fizetések növekedé­sét. Az idei év első felének adatai arról tanúskodnak, hogy ezt a tervet teljesíteni fogják. Az állami ipar eb­ben a félévben a többízben emelt tervet 3 százalékkal túlszárnyalta. A fejlett ipari termelés lehetővé tette azt is, hog.v 1958-ban majdnem másfél milliárd forinttal növelték a beruhá­zásokat. Ebben az időszakban a kis­kereskedelem áruforgalma 9,2 száza­lékkal nagyobb volt, mint az előző év ugyanazon időszakában. A költségve­tési mérleg jelentős felesleget mutat, a feltételezettnél sokkal nagyobbat. Ilyen sikereket ért el a népi Ma­gyarország a gazdasági és kulturális építésben. Ezeket a sikereket nem le­het elválasztani a Magyar Szocialista Munkáspárt tevékenységétől, amely a magyar nép mind nagyobb bizalmának és hatékony támogatásának örvend. A párt, amelyet a magyar kommunis­ták 1956 novemberének nehéz napjai­ban átszerveztek és amelynek ma már 400 ezer tagja van, azért örvend ilyen bizalomnak, mert határozottan szem­beszállt az ellenforradalommal, meg­szabta a proletárdiktatúra megszilár­dításának útját és világosan kimon­dotta: a népi Magyarország helye a szocialista táborban van. A népi Magyarország és a mi or­szágunk fejlődése is nem csekély mértékben kölcsönös politikai-, gaz­dasági- és kulturális kapcsolataink­nak köszönhetők. Számunkra termé­szetesen nagy jelentőségű az a tény, hogy 700 km-es déli határunkon ma már nem a Horthy-Magyarország a szomszédunk, hanem olyan ország, amely velünk együtt közös úton közös célok felé halad. Országaink az előttük álló nagy feladataik tudatában, 1949. április 16-án barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződést kötöttek. A kereskedelmi kapcsolatok és a gazdasági együttműködés fej­lődése természetesen már 1945-ben megindult, amikor a két állam dol­gozó népe harcot kezdett a szocializ­mus építéséért. Ez az együttműködés mindkét fél számára előnyös és év­rőlévre gyümölcsözőbb. Az 1959. évi árucseréről szóló, novemberben Bu­dapesten aláírt egyezmény értelmé­ben az idei évhez viszonyítva 6%-kal növekszik az árucsere. Nem egyszer hangsúlyoztuk, mi­lyen nagy jelentősége van az egyes országok vezető párt- és államténye­zői személyes kapcsolatának. Nem kétséges, hogy nagyrabecsült magyar vendégeink látogatása is hozzájárul kölcsönös barátságunk és együttmű­ködésünk, valamint kapcsolataink megszilárdításához. Erre a látogatásra akkor kerül sor, amikor határainktól nyugatra mirld hangosabb a fegyvercsörtetés, ami­kor az imperialisták meggátolják a lefegyverzésről szóló egyezmény megkötését, a tartós béke biztosítá­sát. A magyar és a csehszlovák nép saját bőrén ismerte meg a hitleri megszállás jármát. Mindkét országot kirabolták a hitleristák és sokáig szenvedett ez a két ország a háborús károk következtében. Ezért állunk egységesen a békeharcban, a nyugat­német revansizmus, közös ellensé­günk elleni küzdelemben, amely az utóbbi időben újra feléledt. Országaink rendíthetetlenül állnak a béke táborában, a szocialista álla­mok családjában. Pártjaink a marxiz­mus-leninizmus tanítását követik, társadalmunk fejlesztésének problé­máit az egész szocialista tábor egy­séges eljárása alapján oldják meg. A testvéri Magyarország párt- és kormányküldöttségének látogatása teljes mértékben igazolja ezt a tényt. Ezért fogadjuk drága vendégeinket forró elvtársi szeretettel és kívánjuk nekik, hogy hétnapos itt-tartózkodá­suk alatt úgy érezzék magukat, mint otthon. (RP) Köszöntjük hazánkban A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG KÉPVISELŐIT Ma érkezik Prágába a magyar párt- és kormányküldöttség (ČTK) — Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának és a Csehszlovák Köz­társaság kormányának meghívására december 10-én a délelőtti órákban Prágába érkezik a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Magyar Népköztársaság forradalmi munkás­paraszt kormányának küldöttsége, amelyet dr. Münnich Ferenc, a Magyar Szocialista Munkás­párt politikai bizottságának taigja, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke és Marosán György, a Magyar Szocialista Munkáspárt po­litikai bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, államminiszter vezetnek. A küldöttség tagjai: Biszku Béla, a Magyar Szocialista Mun­káspárt politikai bizottságának tagja, bel­ügyminiszter, Fehér Lajos, a Magyar Szocialista Munkáspárt politikai bizottságának tagja, dr. Sík Endre külügyminiszter, Prieszol József, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottságának tagja, a Magyar Szocialista Mun­káspárt Borsod-Abaúj-Zemplén megyei bizott­ságának első titkára és Gábor József, a Magyar Népköztársaság prágai nagykövete. A küldöttséget szakemberek és újságírók kísérik. • A CSKP KB LEVELÉHEZ • Befejezés előtt a M0L-1200-as A komáromi hajógyár dolgozói a nyerstermelés és a választék tervé­nek teljesítése mellett a költségek csökkentésére törekszenek, hogy eképpen teljesítsék a Nagy Október Szocialista Forradalom 41. évforduló­jának tiszteletére vállalt kötelezett­ségeiket. Ebben a negyedévben az árutermelési tervet 2 millió 869 ezer koronával túlteljesítették. A költsé­aek csökkentésével több mint 184 ezer koronát és az anyagmegtakarí­tással *86 400 koronát nyertek. A komáromi hajógyári dolgozóknak az állami terv szerint e hónapban a 11. személyszállító hajót és folyami vnntatőhajót kell befejezniök és át­adniok. December első napjaiban át­adták az 59. folyami vontatóhajót és így még 10 hajó vár befejezésre, ezek között a MÖL-1200 személyszál­lító motoroshajő, amely a köztársa­ságunkban gyártott hajók közül eddig a legnagyobb. A hajógyári dolgozók az egyes szektorokban és műhelyek­ben vállalt kötelezettségek szerint az átadási határidőt átlagban 4—5 nap­pal lerövidítik. A MOL-1200 személy­szállító motoroshajó az üzemi kikö­tőből december 20-án kel útra, amely napon a hajógyár teljesíteni akarja a kiviteli feladatok egész évi tervét. A hajógyár ez év utolsó napjaiban átadja még az 1100 lóerős folyami vontatóhajó prototípusát a Csehszlo­vák Dunahajózás számára. A folyami vontatóhajók ezen típusait, valamint a MOL-1200-as személyszállító moto­roshajó típusait a jövő évben már sorozatosan fogják gyártani lényege­sen csökkentett költségek mellett. A NOVÄKYI BÁNYÁK TELJESÍTETTÉK AZ EGÉSZ ÉVI TERVET A novákyi bányák dolgozói decem­ber 9-én reggel a szlovákiai szénbá­nyák között elsőként teljesítették a lignit egész évi termelési tervét. E sikerhez nagy mértékben hozzájá­rultak az Ifjúsági. Bánya és a Lehota Bánya bányászai és technikusai, akik az elmúlt napokban teljesítették az egész évi tervet. A novákyi bányák legnagyobb üzemében, a Béke-bányá­ban december 10-re várják a terv teljesítését. A novákyi bányákban a múlt évhez viszonyítva eddig 285 796 tonna lignit­tel többet fejtettek, míg a múlt év ugyanezen idejében a termelésben több mint 90 300 tonna hiány mutat­kozott. Az év végéig előreláthatólag 57 ezer tonna lignitet termelnek ter­ven felül. TÖBB LAKÁST ADUNK A Magasépítészeti Vállalat dolgozóinak a Banská Bystrica-i kerületben 1960-ig kétszer és 1965-ben négyszer annyi lakást kell rendeltetésének átadni, mint ez idén. Hogy az építkezési dolgozók teljesíthes­sék ezt a nem csekély feladatot, a CSKP KB leveléről szóló vitában a lakásépítés új módszereivel foglalkoznak. A lakásépítés terve biztosításának leg­progresszívabb módszere a Banská Bvstri­ca-i kerületben az építészeti dolgozók ja­vaslatai és hozzászólásai szerint a pa­nel-lakásépítés, amellyel már a jövő év­ben 260 lakásegységet építenek és a kö­vetkező években mindén évben 500 la­kást adnak át a használatnak. Ezt az eredményt a zvoleni új panelgyár maxi­mális kihasználásával érik el. Az építke­zési dolgozók a helyi források jobb ki­AZ OLOMOUCI Petr Bezruč Vas­művek öntődéjé­nek dolgozói áru­termelési tervüket, amelyet még év­közben kétezer­ötven tonnával nö­veltek, már novem­ber 24-én teljesí­tették. A CSKP KB le­velének megvita­tásakor az öntöde dolgozói további kétszáz tonna ön­töttvas termelését vállalták terven felül. Egyidejűleg még kétszázezer koronát akarnak megtakarítani az önköltségeken. Ké­pünkön Milada Fojtíková munkás­nőt láthatjuk, aki már három éve dolgozik ebben a műhelyben. 'használása lehetőségeire is kezdeménye­ző javaslatokat nyújtanak be. „Évente ezer lakást — mondotta Peter Števček, a Banská Bystrica-i Mapasépí­tészeti vállalat helyettes igazgatója — folyamatos építési módszerrel építünk fel. Állandó folyamatos építkezést vezetünk be a jövő évben Nagykürtösön, Zvolenben és Breznón. Az új építkezési módszer le­hetővé teszi a munka termelékenységé­nek kétszeresére való emelését. 1965-ben dolgozóinknak 2880 lakást, vagyis négy­szer annyit adunk át, mint ez idén. A la­kásépítés új formái, főképpen pedig az, hogy a terveket magunk készítjük, le­hetővé teszik a költségnek 30 százalékos csökkentését lakásonként, úgyhogy 1965-ben egy lakásegység mindössze 56 ezer koronába kerül, ami átlagosan 30 ezer koronával kevesebb, mint ma."­A BRIGADMUNKASOKBOL állandó bányászok lesznek (ČTK) — A szlovákiai szénbányákban a CSKP KB leveléről, valamint az új munkaerők toborzásának problémájáról vitáznak. Míg egyrészt az új munkaerők toborzása sokkai kedvezőbb, mint a múlt években volt, a bányászok nem eléged­hetnek meg a káderek kedvezőtlen ál­landósításával különösen a novákyi bá­nyákban. Ezért e napokban a párt és szakszervezetek arra törekednek, hogy a szlovákiai szénbányák számára állandó dolgozókat nyerjenek. A dolgozók toborzási terve szerint ez idén a szlovákiai szénbányákban 2805 brigádmunkásnak kellett munkát vállal­nia. A szervezett toborzás évi feladatát már 275-tel túllépték. 720 volt alkalmi dolgozó ez idén elhatározta, hogy végle­gesen a bányában marad. így a szlová­kiai szénbányákban a teljes létszám 69,8 százalékát törzsbányászok alkotják. Ez év januárjában az állandó bányászok az összességnek csupán 59,7 százalékát tet­ték. Legkedvezőbb a helyzet a handlovai Nagybányában, ahol a dolgozók teljes számának 76,9 százaléka állandó bányász, ezzel szemben a novákyi bányában az ál­landó bányászok száma mindössze 60%. Ez év végéig el kell érni, hogy a szlo­vákiai szénbányákban az alkalmazottak legalább 70 százalékát az állandó bányá­szok képezzék. Kőhídgyarmaton is ú] élet kezdődött A köhídgyarmati szö­vetkezet még 1949­ben megalakult, de komoly fejlődést csak az idén ér­tek el. Ugyanis, szeptem­ber és október hónapokban kibővült a szövetkezet! Üjabb 62 taggal erősödött a közös gazdálkodás. így az EFSZ több mint 350 ha mezőgazdasági területen gazdálkodik. A megnöve­kedett szövetkezet új jel­adatok elé-állította a tag­ságot is, különösen az állattenyésztés terén. Az állatállomány ugyan eddig is összpontosítva volt a ré­gi gazdasági épületekben, amit a tagok újjáépítettek és korszerűsítettek. Azon­kívül új sertésólat és tyúk­farmot is építettek. A ter­melési eredmények azon­ban mégsem voltak kielé­gítők. A hibák következ­ménye volt az is, hogy a munkaegység értéke ntég 1958-ban sem haladta meg a 13 koronát, ebből az elő­leg 6,50 korona volt. Hogy a jövőben hogyan akarnak gazdálkodni, azt az alábbiakból láthatjuk. A HNB, a szövetkezet vezetősége, de a tagok is jól látják, hogy sürgős in­tézkedésekre van szükség. Kötelezettségvállalást tet­tek, hogy új mezőgazdasági épületeket építenek feť sa­ját erejükből és azokat négy hónappal a határidő előtt átadják rendelteté­süknek. Ezt a kötelézett­Ségvállalásukat, amely hi­vatva van megteremteni a sikeres állattenyésztés elő­feltételeit, a CSKP XI. kongresszusának tisztele­tére tették. Jó példát mu­tatnak arra, hogyan lehét gyakorlati féladatok meg­valósítására irányítani a szövetkezeti tagok figyel­mét. Hogy ez nemcsak terv marad, mutatják a kezdeti eredmények, amit a szö­vetkezén építkezési cso­port elért Kocsis János építkezési csoportvezető irányításával. Kocsis János mint magángazda nem sok eredményt ért el egész éle­tében, de most lelkesedés­sel dolgozik, mintha csak most talált volna magára végre a szövetkezetben. Az új tagok egy része fiatal gazda, mint pl. Ko­csis Imre, Bandor Gyula és a többiek s középgazdák, mint pl. Kara Márton, a HNB elnöke, aki sz\ntén most lett tagja a szövet­kezetnek. Kara Márton az­előtt is a legjobb gazdál­kodók egyike volt és gaz­dag tapasztalatait most a szövetkezetben is érvénye­síteni akarja. Mind nagy kedvvel fogott a közös munkához! Már ez is egyik feltétele lesz annak, hogy Kőhídgyarmaton új élet ve­szi kezdetét és azt siker­rel is fogják tudni építeni. M ár nem kevés a föld. A talaj jó. S ami a legfontosabb, a tagok törekvő, ügyes emberek, akik mindjárt az elején szép feladatok megvalósí­tásához fognak, hogy mi­nél előbb összpontosíthas­sák az állatállományt! Így az EFSZ-ben minden lehe­tőség megvan arra, hogy eredményesen gazdálkod­janak, s így jóbb termelési eredményekkel meggyőz­zék a többi, ma még kí­vülálló parasztot is, hogy nekik is csak a szövetke­zetben van a helyük, hogy az életszínvonal tartós emelkedése csak a szo­cialista faluban lehetséges, amelynek előfeltétele az, hogy Kőhídgyarmaton is egészközségi szövetkezet alakuljon. Szanyi József

Next

/
Thumbnails
Contents