Új Szó, 1958. december (11. évfolyam, 332-362.szám)

1958-12-05 / 336. szám, péntek

AKARAT KINCSE Mi épül a Slavínon? <f H HB^mH A bratislavai Slavínon épülő emlékmű tervezete. Á bratislavai Slavínon még a múlt •vben szokatlan épület került ki a bratislavai Priemstav ácsainak keze alól: 47 méter magas famodell. Mindazok, akik erre sétáltak, kíváncsian tudakolták: mi íesz itt? A famodellel csak az itt épülő nagy emlékmű láthatóságát próbálták ki. Igen, emlékmű épül a Slavínon. Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága és a Megbízottak Testülete határozatot fogadtak el e mü felépítésére, amely Szlovákia dolgozóinak a szovjet hadsereg iránti háláját akarja kifejezésre juttatni. Nyilvános országos versenypályázatot hirdettek. A versenypályázat győztese dr.. Ján Svetlík docens. építészmérnök, a bratislavai egyetem építészeti fakultásának dékánja lett. A politikai és kulturális életünk legkiválóbb képviselőiből alakult tanács Rudolf Strechajnak, a Megbízottak Testületé elnökének vezetésével komolyan mérlegelte a beérkező terveket és segített a versenyzőknek a mű alapgondolatának kifejezésénél. Ezután a famodellt felváltotta a bratislavai Priemstav építkezési dolgozóinak és kőműveseinek munkája. | Szorgalmas tevékenység kezdődött a j Slavínon. Ján Svetlík neve mellett még több más képzőművész és szobrász nevével találkozunk a mű építésénél. Tibor Bártfay háromméteres szoborcsoportozatban „A bajtárs sírja fe, lett" gondolatát fejezi ki. Ján KuI lich ugyanilyen magas szoborcsoporzotazon azt fejezi ki, hoay a szovjet katona nem hiába halt hősi halált, mert ma már szabad Szlovákia népe! Jozef Kôstka a hősök sírjait koszorúval borító lánycsoportot mutató szobrot alkotott. Ladislav Snopek a . homlokzaton szovjet katonacsoportot ; helyez el, amelynek tagjai éppen hűséget esküsznek a harci zászlónak. Rudolf Pribiš az emlékmű ter-, mének ajtain medalionokka! fejezi ki a szovjet ember hősiességét. Végül Alex. Trizuliak 7 és fél méter magas katonaszobrot alkotott, amelyet az emlékmű 43 méter magas alapzatára állítanak. A katona a győzelem zászlaját tűzi ki a Duna melletti város felett. Kiváló szobrászaink munkái méltóképpen fogják kiegészíteni a i hatalmas emlékművet. A mesterek I most fejezik be munkájukat. Ok) rA tudomány segítségével M •! A KOZOS Szerte az országban, egységes földműveszszövetkezeteink és állami gazdaságaink dolgozói körében megértő visszhangra találtak a XI. pártkongresszus határozatai Mezőgazdasági dolgozóink eltökélt szándéka, hogy a határozatokra méltó választ adjanak és éppen ezért számbavéve minden képességüket, távlati tervet készítenek és munkájukat kétszerezett erőfeszítéssel végzik, hogy eredményeik a legnagyobbak, a legértékesebbek legyenek. Pártunk és kormányunk elsőrendű célja az életszínvonal tervszerű emelése, amit a népgazdaságunk számára szükséges termékek leggazdaságosabb és leghatékonyabb előállításával érünk el. „A történelem során egyetlen társadalmi rend sem rendelkezett olyan feltartóztathatatlan erővel, mint a szocializmus, amely az embert megszabadítja a kizsákmányolástól és lehetővé teszi számára a teljes, sokoldalú fejlődést" — olvassuk a többi között Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának a párt valamennyi szervezetéhez és minden dolgozóhoz írt levelében. Pártunk a műszaki és technológiai színvonal általános emelésében látja a munkatermelékenység fokozásának szocialista módszerét. Ezért ipari termelésünk fejlesztésére állandóan hathatósabb eszközöket és módszereket kell találnunk. Ezen eszközök között egyre jelentősebb helyet foglal el a termelési folyamatok céltudatos gépesítése, automatizálása és chemizálása, a tudomány és a kutatások legújabb ismereteinek a kihasználása. Ezzel ismertet meg á Krížik, Regula és Veltechna vállalatok szemléltető kiállítása a prágai Duna-palotában, amely az ipar automatizálásának lehetőségeit tárja elénk. Bár üzemeink javarésze ma már nagyjában-egészében gépesített, úgyhogy a dolgozók nehéz testi munkája lassan már a múlté, mégsem elégedhetünk meg ezzel a fejlődési fokkal. A munkatermelékenység emelése, ez üzembiztonság fokozása és a termelés minőségének javítása megkívánja a gépesített gyártási folyamatok automatizálását, távirányítását és állandó ellenőrzését. A kiállításon bemutatott Kŕižíkgyártmányú mérőeszközök, regisztráló és jelző műszerek, különleges mérőtranszformátorok és más újszerű műszerek 'a villamosberendezések irányítását és ellenőrzését szolgálják. Ezen műszerek nélkül ma már elképzelhetetlen a nagy villanyerőművek üzemben tartása és a folyamatos áramszolgáltatás zavartalan biztosítása. Nagyon érdekes a villamos szervomotorok sokoldalú küldetése a gépek automatizálásánál, gáz-, gőz*- és vízvezetékek távolról történő irányításánál. A szervomotor segítségével az ügyeletes egyszerű gombnyomásra elzárhatja a gáz-, a gőz-, vagy vízvezeték szelepét és egy másik gombnyomásra egész vezetékrendszereket helyezhet (izembe. Há például egy gázvezetékrendszer bizonyos ágazatában zavar lép fel, a zavaró ágazat-villamos szervomotor segítségével bármily nagy távolságból kikapcsolható, A Regula-üzem korszerű mérő és szabályozó műszerei főleg a hőtechnika ellenőrzésére szolgálnak. A magas hőfokkal dolgozó üzemek, mint például a Martin-kemencék, nagyolvasztók, villamos acélolvasztókemencék és sok más üzem munkafolyamatának pontos betartása ma már megkívánja e mérőeszközök használatát, amelyek a távlati szabályozást biztosítják. A Veltechna-üzem gyártmányai a kiállított „ellenőrzési központok", amelyek villamosmüvek, energetikai és más üzemek, vasúti gócpontok és bányák közlekedési rendszerének táviránvítását és ellenőrzését szolgálják. Az egyik ellenőrző panelt pl. egy észak csehországi szénbánya rendelte meg osztályozó- és mosóüzeme számára. Ha az üzem bármely résszében zavar lép fel, a panelen színes fény jelzi a zavar helyét és az ügyeletes azonnal intézkedhet a hiba kiküszöbölése érdekében. A brüsszeli világkiállításon bronz éremmel kitüntetett polaroszkop segítségével néhány perc leforgása alatt bármely anyagot azonnal analizálhatunk. Igen sok gyártási folyamat minőségi ellenőrzése megkívánja, hogy azonnal megismerjük a felhasználandó nyersanyagok és később a félkésztermékek vegyi összetételét. Ilyen minőségi és mennyiségi analízis a laboratóriumban az eddigi módszerekkel sokszor napokig is eltartott. A polaroszkop azonnali eredményt biztosít, úgyhogy például a kohász még az acélolvasztás folyamata során megállapíthatja, hogy az acél foszfor- -vagy kéntartalma nem haladta-e túl a megengedett százalékot. Az ipari magnetofon prototípusa a szerszámgépek tervszerű irányítását szabályozza. A munkaerő teljes kiküszöbölésével bonyolult gépalkatrészek selejtmentes sorozatos gyártását biztosítja. Ezen műszer forgalomba hozására a legrövidebb időn belül sor kerül. Amint látjuk, a termelési folyamatok automatizálását, szabályozását és távirányítását szolgáló műszerek küldetése igen sokoldalú és a munkatermelékenység olyan mérvű fokozásához vezet, amely a szocialista társadalom fejlesztésének előfeltétele. Az ipar automatizálásáról szóló kiállítás meggyőzően mutatja be, mint sikerült pártunk és kormányunk céltudatos és bölcs irányításával aránylag rövid időn belül még az oly igényes műszerek gyártását is kifejleszteni és fellendíteni, mint az irányítást és automatizálást szolgáló berendezésekét. KARDOS MARTA A novemberi Teggel megszokott köde gubbasztott a keskeny vizű Dudvág jobbpartján meghúzódó takaros vízkeleti parasztházak között. Sáros, rázós úton hozott idáig a „különjárat", az autóbusz (itt ugyanis így nevezik gyakori rendszertelen közlekedése miatt). A faluba érve rövid szemlélődés után észrevettem a HNB épületét. Ez az az épület tehát, ahol öszszedugták fejüket a falu vezetői és egy merész távlati tervet kovácsoltak össze, mely példaképül áll nemcsak a galántai járás, de talán az egész kerület földművesszövetkezetei előtt. Eleinte még azt hittem, hogy a vízkeletiek bizonyára a nagy szavak emberei. Ebben később kellemesen csalódtam, mert megtudtam, hogy a nagy szavak rnellett nagy akaraterő, határozottság, lelkesedés lakozik e falu népében. Amikor megtudták a helyi nemzeti bizottságon, hogy a szövetkezet terve iránt érdeklődöm, azonnal a szövetkezet elnökét hívatták, mert ilyen dolgokban —mondták — legjobb, ha hozzáértő emberrel beszél az ember. Amíg megtalálják az elnököt, átnézegettem a terv legfontosabb szakaszait. Röviden hadd említsek meg néhány adatot. A búza átlagos hektárhozama 1965ben nem lehet kevesebb, mint 40 mázsa. Az idén 28—30 mázsa termett átlagosan a gabonafajtákból. Néhol magasabb volt ugyan a hoktárhozam, de a hiányos tráavázás következtében csökkent az átlag. Kukoricából 1965-ig 60, árpából 30, cukorrépából pedig 500 mázsa átlagos hektárhozamot keil elérni. Cukorrépából ez évben csak kevéssel termett H

l uszanyik József szakaszagronóI mus a természet emberértek vallja magát. Kora tavasztól késő őszig kint talpalt az EFSZ-ek földjein, rétjein. Sokat látott, hallott, sokszor tanácsot adott és sokszor ő maga is tanácsot kért, mert jól tudja, hogy a tapasztálatok alapos megvitatása és kicserélése útján bővül a szakképzettség. Beszélgetésünk során elmondotta, hogy érdekességben, élményben nem volt hiány, sok-sok történetnek, jelenetnek volt szemtanúja. Erre kértük meg, hogy élményeiből legalább egyet meséljen el. — Mielőtt rátérnék a történet ismertetésére, szükségesnek tartom megemlíteni, hogy ne gondoljon senki valamilyen rendkívüli dologra. Olyan történet ez, amely az ország bármely részében tucatjával is előfordul és mégis érdekes, mert igen roszszül kezdődött, de - kellemesen, jól végződött. Most pedig forgassuk vissza a kalendárium lapjait jó néhány hónappal, amikor az alvó természet ébredezni kezdett. De nemcsak a természet kezdett ébredezni, hanem a vilkei EFSZ-tagok gondolatában az egyre szaporodó szarvasmarhaállomány ellátásának problémái is. Már akkor gondoltak erre, amikor az első pimpóka virágba szökkent, mert már évekkel azelőtt komoly gondot okozott a szálastakarmány biztosítása, illetve a gyenge szénatermés. Ezt a problémát már többször jól meghányták-vetették, mert a rétek hektárhozama nem több 25 mázsánál. A tagság aggodalmát még jobban növelte a tavasz késlekedése, no meg az ezt követő kedvezőtlen időjárás. Mi lesz a réttel? Ha nem esik az eső, baj lesz, olyan száraz, szomjas, hogy vödörszámra inná a vizet — hangoztatta egyik is, másik is. Valamit tenni kell, mert... s ennél a mondatnál mindig megakadtak. Tenni kell valamit, mert akkor oda az állatokból eredő jövedelem, oda a betervezett tejhozam, márpedig ezt nem akarjuk, mert igen rossz fényt vetne szövetkezetünkre, ha nem tennénk eleget beadási kötelezettségeinknek. tagság egyik része töprengett, a másik siránkozott, panaszkodott a harmadik érvelt, okoskodott, mert valami okosat mégiscsak ki kellett sütni. Aztán megszületett az a gondolat, hogy a száraz rétekből jó néhány hektárt fel kellene szántani és bevetni kukoricával. Ez csak gondolat volt akkor, de vajon mit szólnak majd hozzá a tagok? több az átlagosnál, mégis — az idei tapasztalatokból kiindulva — a terv 500 mázsa cukorrépát irányoz elő, mivel rájöttek, hogy képességeik nagyobb hektárhozam elérését is lehetővé teszik. A szövetkezet jelenleg használható gazdasági épületei korántsem elegendők arra, hogy azt a nagyszámú állatállományt befogadják, melyet az említett évig terveznek. Ezért 1965-ig kétszeresére növelik kapacitásukat. Jelenleg megvan az egy hektárra eső tervezett állatállomány, de többet nem tenyészthetnek, mivel kicsinyek az istállók. Az új építkezések azonban gyors fejlődést jelentenek majd ezen a téren is. Hogy az állatállomány nagyméretű gyarapítására jellemző mutatót adjunk, megemlítjük, hogy például a fejöstehének számát kétszeresére, a borjúkét két és felszeresére, a hízó sertések állományát ötszörösére, a szárnyas baromfi számát pedig csaknem hatszorosára növelik. Ezzel párhuzamosan növelik természetesen a tejhozamot, a sertések és a baromfi napi súlygyarapodását és a tejhozamot is. Az évi tejhozamot például a jelenlegi 475 ezer literről egymillió 338 ezer literre akarják növelni. Valóban komoly terv. A számok értelme mindinkább kialakította előttem a vízkeleti EFSZ tagjainak határozott fejlődést kívánó jellemét. A minden nap földmunkát végző emberek nem sajátos, de nem is sűrűn tapasztalt elszántságát, egyetértését, közös céljukat és erőfeszítéseiket, valamint öntudatosságukat világították meg az adatok. Sokan helyeselték ezt, de a tagság — az mégiscsak tagság. Fontos az egyöntetű vélemény, a határozat. Közösen kell dönteni. Összehívjuk a tagokat f aztán majd meglátjuk — mondotta Kovács Árpád, a szövetkezet elnöke. Azt is tuáták, hogy nem lesz könnyű a dolog elintézése, mert a tagság közdtt bőven akadtak olyanok, akik úgy akarták, hogy a farkas is jóllakjék, a bárány is megmaradjon. A tagság értekezletén valóban sok volt az ellenvetés. Nem kell felszántani a rétekből, még mit nem — hangzottak a megjegyzések. Aztán ha felszántanánk, hoz-e majd annyi termést?... hangzott az újabb megjegyzés. En sem látom jónak, hogy a biztosat felcseréljük a bizonytalannal — hangzott a harmadik kijelentése. A tagság előtt új volt a gondolat, s mint újtól, nagyon idegenkedtek tőle. Talán azért is, mert emberemlékezet óta rét volt, s ezért sokan nehéznek látták megválni tőle. A tagság értekezletén felvetették a kérdést, akarja-e a tagság a rétek felszántását, vagy nem. Akarjuk, és ez az „akarjuk" szó a tagság döntő többségének ajkáról hangzott el. Hiába no, a tagság döntő többségének akarata kell, hogy érvényre jusson — mondogatták megnyugodva. M

lásnap a lánctalpas traktor már I ott dübörgött az aszott réten, Szántotta, hasította reggeltől estig. Először li hektár felszántásában állapodtak meg, majd pár napra rá 30 hektárra egészítették ki. Az elgondolást a helyi pártszervezet tagsága, valamint a HNB vezetősége is, de a losonci JNB illetékes szervei is javasolták; támogatták a javaslatot, hogy a gyenge terméshozamú rétekből fel kell szátani. Az újonnan feltört rét megdolgozása érdekében megtettek mindent, hogy a 19 hektár silókukorica és a 11 hektár lenvetés meghozza az eredményt. Es válóban nem is csalódott a tagság, mert 8 hektárról 400 mázsa jó minőségű silótakarmányt takarították be hektáronként tejérésben, a felmaradt 11 hektárról pedig 70 mázsa csöveskukorica-termésük lett hektáronként. A lentermés a tervezettnél gyengébb volt, de a tagság, amikor hazaszállította a termést, megnyugodva mondogatta, hogy megtalálták a számításukat, ha kevés is a szénatermésük, mégis jól áll a szénánk, mert szemestakarmány bőségesen van, s így az állatok téli ellátását biztosították. Kertész Imre, Losonc. Talán kételkednénk is a tervek megvalósíthatóságában, ám szerencsére, erre már nem került sor, mivel megérkezett Mészáros elvtárs, a középtermetű, akaraterős elnök. — Nagy fába vágták fejszéjüket. Mészáros elvtárs — szóltam. — A tagság egyhangú határozata ez, s mi közösen nagy erő vagyunk. Tudjuk, hogy amit együttesen határozunk, azt véghez visszük, hiszen ez eddigi sikereink is ezt bizonyítják — szólt az egyszerű, de áthatóan meggyőző és vitakerülő felelet. Mérlegelve a terv adatait és az idei gyengébb, valamint az 1965-ös nagyobb termés okait, illetve biztos feltételeit, hinni kell az elnöknek. Rövid beszélgetés után elhatároztuk, hogy közös szemlét tartunk a gazdaság felett. A gazdaság két fő részre oszlik. Néhány istálló van a faluban, a gazdaság központja azonban a lalutól nem messze egy telepen van. Elindultunk tehát a községi úton a szövetkezeti épületek felé, hogy aprólékosabb dolgokat is megtudjak a szövetkezet életéből, ami esetleg még határozottabban alátámasztja a terv teljesíthetőségét. A gazdaság igazi magvát tehát a faluból kiérve pillantottam meg. A kiderült ég alatt a novemberi ritka s^ép napsütésben élesen megvilágított fehér palatetős épületeket vettem észre és hirtelen megszámolva őket 16-ig jutottam. Közben, míg odaértünk. Mészáros elvtárs sokat beszélt a szövetkezetről. A vetést idejében befejezték, megelőzve a járás sok más szövetkezetét. Most a kukoricatöréssel foglalkoznak, de pár nap és ezzel is végeznek s azután felhasadnak az utolsó barázdák is a határban. — Hány fiatal dolgozik a szövetkezetben? — kérdeztem, hirtelen a tagságra terelve a szót. — Harmincöt. — Tehát itt nincs belőlük hiány. — Nincs, nálunk úgy van, hogy egy elmegy, három meg itt marad. A fiatalokból nincs hiány és mi elégedettek is vagyunk a munkájukkal. Érdekelt a helyzet, mert ismeretes, hogy a fiatalok húzódoznak a mezőgazdasági munkától, ám ahol jól dolgozik a szövetkezet, ott többnyire még sincs hiba e kérdésben sem. S ha már a tagsággal foglalkoztunk, megkérdeztem, van-e egyetértés a közösben. — Vaň, s nemcsak látszatra, amolyan színlelt, hanem valódi. Mindenki megmondja a maga véleményét és abból mindig egy közös akaratot kovácsolunk. Mészáros bácsi elmondta még, hogy a munkakedv és a munkafegyelem is kifogástalan a tagok között. Néha kemény szavakhoz kell folyamodnia ugyan, de erre csak ritkán van szükség. S ez már az első további feltétele a távlati terv teljesítésének. A másik mindjárt követte az elsőt, mert most már erről folyt a szó. — A tervet jól átgondoltuk, „megrágtuk", mielőtt a taggyűlés elé terjesztettük. Nincs abban teljesíthetetlen feladat! S azt is tudjuk, mit hogyan fogunk tenni. — De mégis, mit tartanak a terv teljesíthetősége első feltételének? — Több istállótrágyát a földeknek! Ha legalább 400 mázsát hordunk szét hektáronként, ez a föld akky megtermi a tervezett mennyiséget. Ahhoz azonban, hogy az ilyen trágyázás lehetséges legyen, növelni kell az állatállományt, ez pedig csak Istálló kérdése. Persze, nagyobb gondot fordítunk majd a vetési, gondozási és a termésbetakarítási munkákra is. Közben megérkeztünk a gazdaság központjába. Mészáros bácsi büszkén vezetett végig a tiszta istállókon, melyekben a jól gondozott állatok is arra engedtek következtetni, hogy rendben van a szövetkezet szénája, s hogy jövőbeni tervük reális alapokon nyugszik, azt az állattenyésztésben elért mostan! sikereik is bizonyítják. A tehénistállóban a napi tejhozamot mutató tábláról leolvastam, hogy most átlag 6 és fél litert fejnek, de volt már 8 literen felül is. A jelenlegi 6 litert a gyengébb minőségű takarmány okozza. A szemle után kialakult kép ígéretteljes volt. Ügy éreztem, hinni kell ezeknek az embereknek, az elnöknek és a tagoknak is, akikkei alkalmam volt beszélni, mert mindegyikükben ott van a több és jobb termelés megvalósításának az akarata. Mikor viszszatértünk a faluba, az elnök, mivel látta, hogy egyre csak a tervek „nyugtalanítanak", utolsó mondásként leszögezte: — Nyugodtan megírhatja, hogy mi álljuk a szavunkat, és ha 1965-beri eljön, meglátja, mennyivel többet tettünk, mint amennyit most terveztünk! E mondásban érezni lehetett, hogy nemcsak a maga nevében beszélt őszintén és biztosan! Szabó Géza f MEGÉRTE... ÚJ SZÓ 5 * 1958. december 5.