Új Szó, 1958. december (11. évfolyam, 332-362.szám)

1958-12-04 / 335. szám, csütörtök

Nemrégen volt Alexandru Vlahuta román író születésének századik évfordulója. Vlahuta műveiben hü képet fest a századvégi — századelejei román paraszttömegek életéről. Alábbi írásában is a régi rendszer viszonyait bírálja. — Ne ríjon már annyit, anyám, Hisz' nem temetni megyünk. Nem egyébért, de az anyja könnyei láttán már-már ó is elpityeregte magát ... No, még csak az lett volna a szégyen: felnőtt legény létére sírni, mint valami fehérnép, a lányok — s főleg Balt e s Catrinája szeme láttára. Senki sem hívta, senki sem vitte erőszakkal — maga ment, saját jószántából s aztán, végtére is, nem nyúzni viszik — mert hát isten ucsese, a SaHa Nicutája sem volt különb legény és Pintea sem, Margarit Buzatu sem, és mégis elmentek, leszolgálták, ami dukál, s nem lett semmi bajv.k —, sőt megemberesedve kerülte,fc haza. Okos ember módjára beszélt hát Ion. De azért csak megható volt ez az elválás. Könyvbe lehetne kitenni csakugyan. Valamennyi, de igzán va lamennyi leány ott volt a faluból — eljöttek búcsút 'venni tőle —, nem hiába volt Ion a legbüszkébb, a leg derekabb, a legszebb legény az egész Dola völgyében. Az egyik virágot tűzött a kalapjába, a másik rendezgette a váltóruháját meg az útravalóját az átalvetőben. Catrina letérdelt, hogy szorosabbra fűzze a bocskora szíját, mire felállott, olyan piros volt az orcája, mint a téli alma és könnyes az a nagy, édes nézésű, varázsosan szelíd és ártatlan szeme. Ügyetlen moz dulattal vett elő a kebeléből egy szép csokor őszikét... — El ne dobd az úton ... viseld a kebeledben, mert szerencsét hoz. Es megindultan nézett a legény szemébe. Az édes hyga nem moso lyoghatott volna Ionra tisztább és őszintébb szeretettel. Siratták a lányok, mint a halottat, úgy megsiratták. Mert olyan emberi «teremtmény, mint amilyen Ion, tán csak a mesékben van még egy. Termete, arca, beszéde, természete, tánca, járása, minden, minden, hogy különbözött a többiekétől'. Tréfái, mondásai, amelyeket fonóban, kalákában tőle hallottak, úgy jártak szájról szájra a falvakon, mint a nóták s a mesék. Aki egyszer ujjat húzott, vagy birokra kelt véle, az másodszor nem volt ilyenre kapható. Olyan legény nem született még, aki Iont térdre kényszerítse, vagy legalább egy ujj nyival hátrább taszítsa, ha ö egyszer megvetette a földön vascölöp erejű lábát... Délceg, szép szál legény volt. mint egy kis isten, mikor mellén öszszéfont karokkal nyugodtan nézte, hogyan_ gyürkőzik neki négy-öt markos legény az ő kőfal-erős mellkasának. Valóságos csoda volt az, any nyira, hogy szinte nem mert az em ber hinni a saját szemének. Húsvétkor egyesegyedül hajtotta a zsúfolt hatos körhintát; csak úgy recsegettropogott a rúd a kezében. Vasárnaponként pedig hetedhét határból is eljöttek az öregek a táncát nézni, a kurjantásait hallgatni. — Hogyne sírnék? Hogyne aggódna a szívem, Catrinám lelkem, mikor arra gondolok, hogy életében őt még senki arcul nem ütötte, rossz szó nem érte, senki még annyit sem mondott neki: menj arrébb, s most — mi lesz most, istenem? Hogy tudja majd elviselni, hogy bántsák, rákiabáljanak, csúfot űzzenek belőle? Mert bizony katonáéknál nincs odahaza az ember és ha nem egyéb... 6. elsötétül előttem a világ, ha arra gondolok, hogy valaki megtalálja ütni... Nem tudom, Catrinám lelkem, én nem tudom mi történne akkor ... Isten ments! És vetették a keresztet mindketten, mint nagy ijedelemben, ha lecsap a mennykő, vagy megreng a föld. ALEXANDRU VLAHUTA: I — Alusztok, hé? S Florea, a cigány, aki ezúttal sem fejezhette be a mondókáját, látván, hogy nem válaszol senki, elhallgatott. Néhány perc múlva horkolt már ö is. Csak Ion nem aludt. Feküdt mozdulatlanul a hátán, tarkója alatt összekulcsolt kezekkel. Gondolkozott. Valahogy csak megszabadul majd ebből a gyehennából is. Hát bizony: nem jól ütött ki az otthoni számítás. A falujában kiskirály volt, itt meg senkik szolgája. Hiszei dolgozik ö, mert a munka nem szégyen és szót is fogad s odafigyel, ha mondanak neki valamit, mert annyit már otthon is felszedett, hogy a szolgálathoz tudás kell, a tudáshoz pedig figyelem. Csakhogy száz szónak is egy a vége: ő bizony semmi hasznát nem látja az egész nagy igyekezetnek. Éz az itteni szolgasors, meg az örökös rekcumozás! 6, lehet ugyan, hogy ennek munka a neve. de sem okosabb, sem derekabb nem lesz tőle az ember. Nem értelmességre, szorgalomra megy itt a játék, nem ész mérkőzik az észszel és nem legény a legénnyel... Tyú, hogy megropogtatná ő Ghita szakaszvezető csontjait, ha arra kerülne a sor!... Ha meg kellene mutatni: ki a legény a gáton? Vajon miért nyilatlik bele a szívébe, valahányszor eszébe jut ez a Githa? Félelem ez? ... Ion nem emlékszik arra, hogy valaha is félt volna! Annyira nem akadt soha ellenfele, oly könnyen kétvállra jektette mindig a vele. birokra kelőket, annyira erőtlenné és gyengévé puhult vaskarjai szorításában a legkeményebb és legderekabb legény is, hogy meg kellett születnie benne a meggyőződésnek: ha az egész világ egyetlen emberbe öntené az erejét és az az ember haraggal reá támadna, Ion egyetlen magaféle fogással, egyetlen csellel úgy ellátná a baját, hogy hármat kecskebukázna tőle ... Hej-haj, csakhogy itt Ghitárót van szó... Más itt a csízió! Nem az erö beszél, hanem a rang. Lehet az a rangos egy hüvelyknyi nyiszlett emberke, és lehetsz te, r komám, olyan szál legény, aki félkezével hajigálja a malomköveket — és mégis vigyázzba állsz előtte, és még a pilládnak sem szabad megrebbennie. Szegény baka úgy tűr, hogy még az állat sem különbül! Egyenesen, mozdulatlanul kell állnod és tűrnöd, hogy arcodba sújtsanak kézzel és kardmarkolattal, amíg orrodon-szádon megered a vér. S még azt sem tudod, miért vernek, mert nincs jogod megkérdezni, még megmoccant se... Nem, isten ments, ő ezt nem tudná elviselni. Azért is óvakodott, mint a tűztől, mindenféle hibától. Hiszen vadászott rá kezdetben Ghita eleget, hogy vele is megtehesse, amit a többivel, de rájött, hogy nem tud csomót találni a kákán ... Mintha ezért haragudnék is reá ez az ember... Hej, Ghita, Ghita, ne kísértsd az istent! És hirtelen belemarkolt szívébe a fájdalmas vágyakozás az otthoniak után. Ügy érezte, soha többé nem látja viszont azt a tiszta, csillogó, fehér falú házikót, ott az erdő szélén, sem a jól tartott jószágot, sem a táncot a legvidámabb ••legényekkel, a legszebb lányokkal. A falil, tr szénafű, a Dola patak, az erdő, ű varázsos csendességű és fenségű egész völgy nagyon távolinak tűnt most, mintha valahol a föld határain kívül lenne... Meseszerű fényben úszott az egész. Es eb- j bői a csodás fényből a világ legjobb és legszebb lányának, Baltes Catrinájának nyúlánk alakja, pirospozsgás, mosolygós arca vált ki. Ion úgy aludt el, hogy Catrina fekete, szelíd, nagy őzszemeit látta maga előtt. Másnap inspicirungot tartottak. Már pitymallatkor mindenki talpon volt. A szakaszvezetők ordítozásától msgkótyagosodott katonák ész nélkül rohangáltak le-fel, s nem tudták, melyik parancsot teljesítsék előbb. Végre két órán át tartó szaladgálás és ordítozás után a kaszárnyát kiseperték, a rongyszőnyegeket kiteregették, egyszóval: minden a helyén állott. A sürgés-forgás, meg az ordítozás most már odakünn zajlott az udvaron. legénység nyílegyenes, mozdulatlan sorokba merevedett. A szakaszvezetők pofonokkal, meg káromkodással készítették elő őket a laktanya-szemlére. December közepe táján járt az idö, farkasordító hideg volt. — Innen miért hiányzik a gomb? A katonák sorfala megremegett. Valamennyien arra fordították fejüket • és kövédermedten figyelték a fejte- 5 menyeket. Ion arca falfehérré vált. § Ghita dühödten rázogatta bal kezével ö a gombhxjas köppeny ujját. % A borzalomnak abban a villámsze- 3 rűen lecsapó pillanatában Ion ott lát- 3 ta térdeli maga előtt az anyját és tisztán hallotta Catrina sikolyát: lonicaa! Erös_ökölcsapás rázta meg agyvelejét. Vörössé vált minden a szeme előtt... A kórházban tért magához háromheti hidegrázás után. Az anyja ott sírt az ágya fejénél. Ion kezén temérdek vágott seb éktelenkedett, teste merő kék folt... — Ő, fiam, édes 'fiam, mit vétettünk mi ezen a világon? — Catrina hogy van? — Egész nap sír, szegény feje ... Ion lehunyta a szemét, vissza akart emlékezni a történtekre. Egy pillanat alatt megelevenedett előtte az egész jelenet. Fülében ismét felzúgott a dühös kiáltozás, a bajtársai arcán csattanó pofonok száraz visszhangja, — ó, mintha előérzete súgta volna, hogy azon a reggelen sorra kerül ő is... A cigány vágta volt le azt a gombot a köpeny ujjáról; később megbánta a dolgot és bevallotta: Ghita bérelte fel... Ion sápadt arca hirtelen tüzelni kezdett, amint eszébe jutott az ökölcsapás, amely úgy érte a szeme közét, mint súlyos ködarab. Zsibbadt, fájó karjai ösztönösen megmozdultak ... Ismét maga előtt látta Ghitát, brnint ott vonaglik a térdei alatt. Megfogta a fejét és teljes erejével hátranyomta; abban a percben roppanást hallott és érezte, hogy a 'keze között eltörött valami. Megölte. Aztán rémítő trombitaharsogás — és ő öszszeesett a reázúduló ütések özöne alatt. Tágra nyitotta a szemét és hoszszasan, fájdalmas szeretettel nézte az anyját. . Tudtam, ez lesz a vége ... Most már jöjjön, aminek jönnie kell! Régeni András fordítása V. Taraszevics (Szovjetunió) felvétele: A cementgyár. Bemutatásra ke» rUlt a bratislavai nemzetközi fényképkiállításon. Mesterházi Lajos Pesti emberek CÍIJIŰ drámáját sokan Ismerik már a budapesti rádió év eleji bemutatásaiból. Már a darab rádió-bemutatója nagy visszhangot keltett az országban és főleg Budapesten, örülünk, hogy most a budapesti Néphadsereg Színházának színpadén láthatjuk viszont. Örülünk annak is, hogy Bárány Tamás A második kakassző és Tóth —Bródy —Szenes —G. Dénes Köztünk maradjon című darabjai utfin a Pesti emberek már a harmadik magyar bemutató a budapesti színpadokon az alig több, mint egy hónapos színházi évadban. Mesterházi Lajos új művében tükröt állít elénk, budapestiek elé: ilyenek vagytok ti másfél viharos évtizeden átment pestiek. Természetesen nem minden budapesti találja meg saját magát a színpadon, de annak a nyolc pestinek az alakja, akiket olyan színészek testesítenek meg, mint Bulla Elma, Pálos György, Bitskei Tibor, Szakács Miklós. Gera Zoltán, Pándy Lajos, Györffy György és Szathmári István, mégis ilyen vagy olyan része a legtöbb budapestinek. Milyenek is vagyunk hát budapestiek? Nézzük miben összegezi az író a pesti sorsokat? Mesterházi nyolc fiatal tanár életének legfőbb mozzanatalt mutatja meg a negyvenes A komáromi hajógyár mellett létesUlt irodalmi központról nemrégen közöltünk cikket. .Képünk az irodalmi központ tevékenységének egy mozzanatát örökíti meg. évekből a múlt év derekáig. Vegyük őket sorra! A nyolc közül az első, Deske, egy gentry - katonai család sarja, aki a diploma megszerzése után maga is egyenruhát ölt és a horthysta-hitlerista háborús őrület talaján gyorsan emelkedik az őrnagyi rangig. Horthy kapitulációja pár órácskára ugyan kizökkenti, de csakhamar megtalálja a nyilasokhoz vezető utat. A fogság, az ország szocialista építése csak egzisztenciálisan érinti és érdekli, lelkében ellenforradalmi lehetőségre vár. Az októberi ellenforradalomban ő ismét a régi, még tiszti csizmája sem hiányzik, amellyel életeken taposott át. A forradalmi erők másodszori győzelme elől a dísszldensek legfasisztább köreihez menekül, ö a letűnt világ pestije. A második, András, a tanári oklevéllel visszamegy az óbudai hétköznapokba. Töretlen hittel az egyszerű emberekben neveli a saját és mások gyermekeit egy igazabb életre, s cz olyan biztos alap számára, hogy a körülötte viharzó élet őt meg nem rendítheti. Az Ő alakja a leggyakoribb pesti. A harmadik. Gyula, szerencse-lovag. Kihasználja a fajüldözést, mint stróman (emlékszünk a negyvenes évek eme figurájára?), a háború utáni gazdasági ziláltságot, mint csempész és spekuláns, a személyi kultusz éveit, mint a párt- és a munkásosztály érdekeit képviselő szektás szakember (persze a kitétel minden szava Idézőjelbe kívánkozik!). Ma ez a figura nem tipikus pesti. Kopogjuk le! A negyedik — legyen ez Monika — a pesti asszony küzdelmes élete, akitől az élet vihara elsodorja a férfit, akit szeretett, akitől a háború hosszú szenvedés és küzdelem után - elveszi a férjét is, akinek magánossfioában a nehezen születő új világ ölén is alig csurrant-cseppent a boldog megelégedettségből, s az októberi ellenforradalom és az azt követő zűrzavar még e kevéstől is íjiajdnem megfosztotta. Az ötödik. Tamás, zsidó. Tehetséges művész, akiben a fajüldözés először meggyalázza az embert, azután' tönkre teszi benne a művészt, és véoül fiatalon elveszi életét is. A hatodik, Béla, útja kanyargós: az esztelen háború ébreszti magéra, a szökésbon megtalálja a helyes utat, az újjáépítésben, majd az eqvetenii katedrán élete beteljesülését, de jön az eltévelyedés: a Petőfi-kör és a bukás az ellenforradalommal, a diszszidálással a gyávaság miatt, hogy tettével nem mer szembenézni, ö a megtévedt pesti. A hetedik, Sándor, útja egyenes: Részt vesz az illegális mozgalomban. A lebukás elől a Szovjetunióba szökik, s végigharcolja az antifasiszta háborút. Mindvégig hü katonája a munkásosztály, a párt Ügyének azon a poszton, ahová állították. A pestieknek ma utat a nyolcadik, László mutat. Szegény proletár asszony gyermeke, aki tanári oklevéllel a kezében is az öntudatos proletár sorsát vállalja. Igaz ember, kommunista. Az eszme harcosa, akit nem téríthetnek le erről az útról az egyéni sérelmek. Az ellenforradalomban élete árán védi a szocializmus zászlaját. Az ő szelleme vezeti ma Budapest és az ország népét, az ő szellemében cselekszik a mindvégig kommunista Sándor és a pártonkívüli becsületes András. Ő önt új erőt Mónikába, Ő miatta süti le a szemét Béla, ő állja útját Deskének és társainak. Ezt mondja Mesterházi Lajos most bemutatott színműve, a Pesti emberek. Ezért volt visszhangkeltő már a darab rádió-bemutatója is. A színpadi megoldások (a jó rendezés, a kiváló alakítások stb.) a nézőben ezt az eszmei mondanivalót még maradandóbb élménnyé teszik, s az események sodrában szinte észrevétlenné válnak a darab kisebb fogyatékosságai. A Pesti emberek jó alkotás, előrelépés az új' maqyar drámairodalom kitanosatlan ösvényén, s mint ilyen megelégedéssel helyezhetjük azoknak a műveknek a sorába, amelyek bátran nyúlnak napjaink eseményeihez, problémáihoz. Sóky Dezső, Budapest A Szovjetunió Statisztikai Hivatalának jllentése szerint a Szovjetunióban naponta kb. .5,5 millió könyvet adnak ki. Izraeli és amerikai búvárók és régészek megkezdték Caesarea ősi kikötőjének feltárását. A partmenti halászok hálójába gyakran került rőmai korabeli váza, Iámoa, sőt időszámításunk előtt másfélezer évről származó tárgy Is. A búvárok munkája nyomán megállapították, hogy a víz alatt terül el az ősi Caesarea város, amelynek leírása Josephus Flavius könyveiben olvasható. Stradivári emlékezetére Cremonáhan múzeumot alapítottak, amely a közelmúltban nyílt meg. ÜJ SZÓ 7 * 1058. december 4. y