Új Szó, 1958. december (11. évfolyam, 332-362.szám)

1958-12-30 / 361. szám, kedd

A Szovjetunió a békéért és a nemzetek biztonságáért harcol Moszkva (ČTK) - A moszkvai Pravda hétfői számában a fenti címmel szerkesztőségi cikket kö­zölt. A cikk többek között így hangzik: „Az 1959-es új év küszöbén Moszkvából' újból felhívás hangzott el az egész világba, valamennyi nem­zethez és államhoz, hogy egyesült erővel harcoljanak az emberiség biz­tonságáért, a háború elhárításáért. A Szovjetunió Legfelső Tanácsának egyértelműen jóváhagyott határoza­ta napjaink fontos nemzetközi prob­lémájáról, az atom- és hidrogén­fegyverek beszüntetéséről és a ber­lini kérdésről világosan megmutat­ja, hogy hazánk és a Szovjetunió va­lamennyi nemzete erélyesen és szi­lárdan védelmezni fogja a békét, le­leplezi és meghiúsítja az új háború gyújtogatóinak búnös mesterkedé­seit. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa jó­váhagyta a Szovjetunió kormányának az atom- és hidrogénfegyver-kísér­letek beszüntetésével kapcsolatos politikáját és gyakorlati intézkedé­seit s feladatává tette, hogy tovább­ra is szüntelenül harcoljon az atom­fegyverkísérletek általános, feltétlen és tartós azonnali beszüntetéséért. A szovjet kormány hajlandó egyez­ményt aláírni a kísérletek beszünte­téséről, bármikor, minden kibúvó és előzetes feltétel nélkül. E kérdés Ádáz harcok Kuba szigetén (ČTK) — Kuba szigetének Orinte, Las­villas és Gamagyei tartományaiban ádáz harcok dúlnak a felkelők és a kormány­csapatok között. A kubai kormány új ka­tonai egységeket alakított és további har­minc zászlóaljat készít elő a felkelők elleni harcra. Batista diktátor légierőket is harcba vet. Széleskörű hadműveletek folynak a szi­get keleti részében Cientuegos várostól északkeletre, Santiago város térségében, és Quantánamo katonai támaszpont közelében is. A felkelők e napokban elfoglalták Cai­manera városát és fogságba ejtették hely­őrségét, Santa Clara tartományban a fel­kelőknek sikerült elfoglalniok Fomento vá­rosát. megoldásáért a teljes felelősség az USÁ-ra és Nagy-Britanniára hárul. Minden tőlük függ. A béke érdekei megkövetelik, hogy az 1959-es új év a nemzetközi biz­tonságot veszélyesen fenyegető igen fontos probléma — a berlini" kér­dés megoldásának évévé váljék. A szovjet kormánynak Nyugat-Ber­lin demilitarizált szabad várossá va­ló nyilvánítására tett javaslata azt jelenti, hogy Nyugat-Berlint az ál­lamok közötti kapcsolatok kiélezésé­nek eszközéből békés várossá vál­toztatnák. A szovjet javaslatok utat nyitnak a Szovjetunió, az USA, Nagy­Britannia és Franciaország közötti jó kapcsolatok felújítására és meg­könnyítik az európai biztonság kér­désének és más időszerű nemzetközi problémáknak megoldását. A Szovjetunió javaslatát melegen üd­vözölte a Német Demokratikus Köztár­saság kormánya és népe, amelyeket e kérdés a leginkább érint. A berlini kérdés megoldására tett javaslatot tá­mogatta a Kínai Népköztársaság és a töb­bi szocialista ország is, e javaslatot üd­vözlik és egyetértenek vele a nyugati közvélemény békeszerető körei is. A nyugati nagyhatalmak azonban, fő­képp a bonni kormány politikusai más szempontból közelednek a berlini kérdés­hez. A NATO szervezeteinek ülésére tűz­ték e kérdést, hogy még jobban kiélez­zék a légkört Nyugat-Berlinben és a NATO agresszív terveit a megszállóik „jogainak" az erőszak segítségével való érvényesítése leplébe burkolták. Különö­sen aktív szerepet játszanak e provoká­ciós kampányban a nyugatnémet milita­risták és revansisták. Azok, akik ma fenyegetőznek, kell, hogy újból tudatosítsák, minden egyes nyugat-berlini provokációs és minden agressziós kísérlet' az NDK ellen hábo­rú kirobbantásához vezethet. A Szovjet­unió Legfelső Tanácsának ülésén egyes nyugati tábornokok e fennhéjázó őrültsé­gével kapcsolatban megállapították, hogy a Szovjetunió a legkorszerűbb fegyve­rekkel rendelkezik, többek között hatal­mas termonukleáris töltésű interkonti­nentális lövedékekkel. A szovjet kormánynak a berlini kérdés­sel kapcsolatos javaslatai lehetővé teszik az érdekelt államok ésszerű tárgyalásait. A Szovjetunió hajlandó meghallgatni és megtárgyalni a nyugati nagyhatalmak e kérdéssel kapcsolatos nézeteit, haj­landó hozzájárulni a közös döntéshez. Ha nem sikerül megegyezésre jutniok. a Szovjetuniónak nem marad más hátra, mint átadni az NDK-nak azokat a funk­ciókat. amelyeket a Szovjetunió eddig Berlinben s a Berlint Nyugat-Németor­szággal összekötő vonalakon ellátott. A szovjet kormánynak a berlini kér­désben folytatott politikáját és gyakorlati lépéseit egyhangúlag jóváhagyta a Szov­jetunió Legfelső Tanácsa és hazánk va­lamennyi nemzete. A Szovjetunió Legfelső Tanácsának a külpolitikai kérdésekről hozott határoza­ta a legszélesebb visszhangra talált va­lamennyi országban. Mindazok száméra, akiknek a béke ügye drága, egyetérte­nek és támogatják a Szovjetunió, a Kí­nai Népköztársaság és a többi szocialista ország következetes harcát a világbé­kéért, az államok közötti kapcsolatokban levő feszültség enyhítéséért. Most a nyu­gati nagyhatalmaktól, valamennyi nemzet közös erőfeszítésétől függ, vajon az 1959-es év a béke, a kölcsönös megértés, és az államok közötti együttműködés esztendejévé válik-e. ••••••••••••••••••• A Kínai Népköztár­saság kohóipari mi­nisztériuma közölte, hogy december 19-ig a Kínai Népköztársa­ságban 10 millió 730 ezer tonna acélt termeltek. Ez­zel határidő előtt teljesítették a párt és a kormány által kitűzött feladatot és valószínű, hogy Kína acéltermelése még az idén meghaladja a 11 millió tonnát, vagyis a tavalyi ter­melés kétszeresét. Ké­pünkön a Kochcien­ben épülő új kok­szolókemence látható, amelynek építésénél a helyi tapasztalatokat egyesítik a korszerű ismeretekkel. A „Vörös zászló" olvasz­tót hamarosan üzembe helyezik. (Üj Kína felvétele) LONDONI TUDÖSITÁSÜNK: Kl FIZET RÁ ? " aba d bevalthatosagara" • azt a nézetet vallja, hogy túlságo­san veszélyes elhatározás a fontot nyílt harcnak kitenni a dollárral és a nyugatnémet márkával szemben. Ügy vélekednek, hogy Nagy-Britan­nia egy helyben topogó gazdaságának nincs elegendő ereje e harchoz. Ki­fejezik azt a meggyőződésüket, hogy a jelenlegi arany- és dollárkészle­tek alacsony színvonala nem bírja ki a font további kiárusítását Nagy­Britannián kívül. Másodszor a munkáspártnak az a nézete, hogy az egész intézkedés a munkanélküliség fokozásához ve­zet, amely már most 600 ezer em­bert sújt s mint várható, tavasszal 700 ezerre emelkedik. Ez az aggodalom nagyon indo­kolt. Minden alkalommal, amikor a nagytőke a font gyengülését érzi, elhatározzák a külföldi bevásárlá­sok csökkentését, kevesebb élelmi­szert és nyersanyagot vásárolnak, csökkentik a beruházásokat. Más szavakkal — mint már annyiszor az­előtt — a tőkések inkább „kemény fontot" és monopolista nyereségeket akarnak, mint a termelés növelését, a foglalkoztatottság biztosítását és a dolgozók életszínvonalának fenn­tartását. Hasonlóképp, mint Francia­országban, olyan hangok hallatsza­nak, amelyek a szociális szolgáltatá­sok korlátozását követelik. Gaitskell, a munkáspárt vezére vasárnap kije­lentette, hogy a kormány intézke­dése komoly hiba volt és hogy a teljes foglalkoztatottság felújítása ezáltal jelentékenyen nehezebbé vá­lik. Felmerül továbbá az az aggoda­lom is, hogy a munkáspárt győzel­me esetén a tavaszi választások so­rán a brit reakció mozgósíthatja new yorki, bonni és más barátait a font elleni támadásra és így legyőz­hetetlen akadályokat gördíthet a munkáspárti kormány elé. Erre az egész dologra azonban minden esetben csak a brit dolgozók fizethetnek rá. STANLEY HARRISÖN A brit kormánykörök' a London­ban és más nyugateurópai főváro­sokban foganatosított pénzügyi in­tézkedéseket újabb bizonyítékként jelölték meg arra, hogy „ a Nyugat gazdasági erejét" tanúsítja. A mun­káspárt köreiben és a londoni City pénzügyi köreiben keltett visszhang azonban elárulja, hogy e derűlátás árnyékában jelentős idegesség bú­vik meg. ( A fő indok arra, hogy elhatároz­ták a font ún. szabad beválthatósá­gának rendszerét, az a törekvés volt, hogy felújítsák Londonnak, mint a világ pénzügyi középpontjá­nak helyzetét. S a fő oka annak, miért került most sor e lépésre, a „közös piac" és a „szabad keres­kedelmi övezet" körül támadt ismert ellentétekben rejlik. A font sterling eddig a dollár­szféra köreiből kikerült tulajdonos számára volt szabadon beváltható. Más területről eredő font-tulajdo­nos csupán a zürichi és newyorki különleges beváltó-piacokon vált­hatta be pénzét. A font-területéről származó személyeknek minden be­váltáshoz külön engedélyre volt szükségük. Most először lehet a fon­tot egységes árfolyamon beváltani Londonban. Pénzügyi körökben a műveletről nyilt bizalmatlansággal beszélnek. A brit pénz ugyan még „olyan sza­bad fejlődés" előtt áll, mint soha azelőtt, de ez lehetővé teszi a font elleni külföldi támadásokat, vala­mint azokat a hanyatlásokat, ame­lyeket a brit ipari termelés terje­delmének minden csökkenése elő idéz. A pénzmágnások, akik,ezt az egész akciót elhatározták, azt hiszik, hogy így megerősítik a fontot és meg­könnyítik harcukat a közös piac országaiban levő versenytársaik el­len. Az idegesség két okból ered: számos nemzetgazdász elsősorban A francia népnek nélkülöznie kell, hogy kormánya folytathassa az algériai háborút Merre tart Nyugat-Németország ? Ugródeszka = N AT O A BONNI KORMÁNY brutális poli­tikájával lassan feléget maga mögött minden hidat, amelyen át Németor­szág egyesítéséhez eljuthat. Egymás után utasítja el a Szovjetunió és az NDK javaslatait, egyetlen kockára teszi fel a német nép sorsát, a NATO-ra, amelynek élére tör. Spei­del nácitábornok után a Hitlernél tanult magasrangú tisztek, mint a méreg, lassan felszívódnak a katonai szervezet vezető pozícióiba és revan­sista békeellenes nézetükkel egyre reakciósabbá teszik azt. Adenauer kancellár, akit a nyugati burzsoá sajtó gyakran „a nagy európainak" titulál, a nyugatnémet törekvéseket európai céloknak minősíti és a kapi­talista világot akarja mozgő§itani elérésükért. Ezért cserébe a bonni militaristák mindent feláldoznak — még a német népet is. „A Bundeswehr katonájához köze­lebb kell állniuk akár az amerikaiak­nak, akár a franciáknak, mint azok­nak a németeknek, akik a másik po­litikai oldalon állnak" - mondotta Kiessling kapitány, a NATO-hadsereg göttingeni politikai irányítója. A német nép elleni becstelen áru­lás ez, a testvérgyilkosság előkészí­tésének hangja és talpnyalás, hízel­gés a nyugati szövetségesek felé, hogy adandó alkalomkor ők se legye­nek* szűkkeblűek - ha például azon tiltó egyezmények fölött kell sze­jnet húnyni, amelyek nem engedé­lyezik Nyugat-Németországnak a ra­kéta - az atomfegyvergyártás, sú­lyosabb hadihajók stb., előálítását. Hiszen a News Week című amerikai lap szerint „Strauss hadügyminisz­ter eltökélt szándéka, hogy a Bun­deswehrt a kontinens legjobban fel­szerelt erejévé tegye és ellássa a legkorszerűbb fegyverekkel". Bonn Európában az USA fő támasza lett és minden erejével vezetőszerepre törekszik a NATO-ban. Jelenleg még srra kériyszerűl, hogy mindig azokkal fogjon össze a többiekkel szemben, akiktől azt reméli, hogy felülmarad­nak: Angliával szemben Amerikával, íranciaországgal szemben Angliával, Angliával szemben pedig Franciaor­szággal és Olaszországgal szövetke­zik. Jellemző erre a Franciaországgal és Olaszországgal megkötött fegy­verkezési egyezség, amelynek segít­ségével utói akarja érni Angliát, mely atomfegyverrel < és rakétával rendelkezik s eddig az USA mellett a legdöntőbb szava volt a NATO­ban. Bonn örömmel fogadta a fran­ciák azon kísérletét, hogy megaka­dályozzák az atomfegyverek betiltá­sát, mert ha Franciaország rövide­sen kipróbálja saját atombombáját, Adenauerék remélik, ezután rajtuk a sor. A nyugatnémet revansisták igyek­szenek minél erősebb pozíciókat szerezni az Északatlanti Szövetség­ben, s a Balti tenger felett a NATO köpenye alatt szeretnék a korlátlan uralmat megkaparítani. Ez azt jelen­tené, hogy a NATO északi tagjainak hadserege (Dánia, Norvégia) a Bun­deswehr parancsnoksága alá tartoz­na. Ezek az országok azonban ide­genkednek a német vezetéstől, hi­szen még nemigen felejtették el a második világháború német megszál­lását. „Az utóbbi években Bonn árnyék­ba szorította Párizst... Nyugat-Né­metországnak, amely látja növekedé­sét az európai hatalmi viszonyban, esze ágában sincs ezt a relatív presztízst átengedni a gaulleista Franciaországnak — írta nemrég a New York Times. De Gaulle tehát, ha sok kérdés­ben támogatja is Bonnt és Adenauer kancellárral „jól megérti magát", azt mégsem óhajtja, hogy Nyugat­Németország — ahogy mondják — „a nyakára nőjjön". Meg azután Franciaország az USA-val és Angliá­val egyenlő félnek tekinti magát e katonai paktumban és ezért, amint ismeretes, de Gaulle háromhatalmi direktóriumot (USA, Anglia, Fran­ciaország) javasolt a NATO vezeté­sére. A javaslat elsősorban Adenauert ütötte szíven, és ezentúl minden bi­zonnyal méa fokozott hűséggel fegyverkezéssel és hidegháborús po-J litikával igyekszik bebizonyítani, hogy vj neki is helye van e katonai szervezeti vezetésében. A francia javaslatokat? ugyan nem fogadták el, ám de Gaulle) továbbra is kitart mellettük. A fenti mozaikokbői kidomborodikí Nyugat-Németország helye, szerepe,/ és törekvése az Északatlanti Szövet­j ségben. Az ellentétes érdekek ke-( reszttüzében, versengésében Bonni egyre feljebb kapaszkodik a NATO-] ban, hogy ha eljön az idő, erő-( szakkal is valóra válthassa revan-í sista céljait. A konzervatív Daily] Express egyik nemrégi vezércikké-\ ben így értékeli a helyzetet: „Haj Németország eléggé megerősödik, biztosan háborút robbant ki. Elég] ambíciója és vágya van a vissza­vágásra. Eddigi történelme sorání nem sikerült elfordulnia a háborúról] háborúra törekvő politikától. Voltak^ korszakok, amikor csak a kereske-( delemmel és a prosperitással törő­dött. De mikor a prosperitás meg-] hozta az erőt és hatalmat, a németekí újra háborút indítottak. Micsoda rö-j vidlátás azt hinity, hogy ha ma bé-] kés szándékokról szónokolnak,! ugyanígy fognak beszélni akkor is, ŕ ha visszanyerik magabiztonságukat] és hatalmukat." De azt is látni kell, hogy Nyu gat-Németország erősödésével foko zódnak az ellentétek a kapitalista nagyhatalmak között, és ha politikai téren a kommunistaellenes jelsza­vakkal valahogy csak sikerül is ösz­szefogni a Nyugatot, a gazdasági el-\ lentétek egyre jobban kiéleződnek és^ mindinkább szembeállítják az amúgy­sem egységes NATO-tagokat. A leg­utóbbi párizsi NATO-értekezleten is valójában csak egyetlen pontban si­kerülő egyöntetűséget elérni, ez pe­dig az esztelen fegyverkezés további fokozása és meggyorsítása, amelyben a primet az NSZK viszi. KÖVETKEZIK A BEFEJEZÉS: A MILITARISTÁK FÁJA NEM Nő AZ£ ÉGIG. Sz. B. Párizs (ČTK) — De Gaulle tá­bornok francia miniszterelnök de­cember 28-án este rádióbeszédet mondott a jövő évi költségvetésről és a legutóbbi pénzUgyi intézke­désekről. De Gaulle beszédében többek kö­) zött kijelentette, a kormány töreked­} ni fog arra, hogy beruházásokkal be­(folyásolja a gazdasági fejlődést, egy­' úttal azonban beismerte, hogy a i kormány lehetőségei jelentős mérték­\ ben korlátozottak, tekintettel a kato­Á' szocialista országok képzőművészeti kiállítása Moszkva (ČTK) — Moszkvában a Központi Kiállítási Csarnokban de­cember 26-án este ünnepélyesen megnyitották a szocialista országok képzőművészeti kiállítását. A kiállí­tás jelentőségéről a kiállítási bizott­ság képviselői — Sz. T. Konenkov, a Szovjetunió nemzeti művésze, a kiállítás elnöke, Caj Zso-hun (Kínai Népköztársaság), J. Kotalik (a Cseh­szlovák Köztársaság küldötte), a ki­állítás alelnökei, továbbá N. A. Mi­hajlov, a Szovjetunió kulturális ügyeinek minisztere és Sz. V. Gere­szimov, a Szovjetunió Képzőművészeti Szövetsége vezetőségének első titkára beszélt. A kiállításon 12 ország — Albánia, Bulgária, Magyarország, Vietnam, a Német Demokratikus Köztársaság, Kí­na, Korea, a Mongol Népköztársaság, Lengyelország, Románia, a Szovjet­unió és Csehszlovákia — 1240 képző­művészének 2945 művét mutatják be. A FRANCIA FRANK elértéktelenedése 1914 óta (ČTK) — A francia kormány pénzügyi intézkedéseivel kapcsolatban nem érdek­telen rámutatni, hogy a francia frank értéke hogyan csökkent az amerikai dol­lárhoz viszonyítva. 1914-ben egy dollárért 5 francia fran­kot kellett fizetni. 1928-ban a dollár ér­téke már 25 frank és 1940-ben már 34 frank volt. A frank árfolyama a dollár­hoz viszonytíva sokkal gyorsabban esett a második világháború után. 1945-ben egy dollárért már 119 frankot és 1949­ben 263 frankot kellett fizetni. 1954 no­vemberében, amikor kitört az algériai háború, már 350 frank volt a dollár ér­téke. 1957-ben már 420 frankot és most már 493,70 frankot kell fizetni egy dol­lárért. A francia pénznem háború utáni elértéktelenedéséhez nagy mértékben hozzájárult a költséges indo-kinai és a már négy éve tartó algériai háború. nai kiadásokra, főképpen az algériai háború miatt. Franciaország háborús politikájának folytatása a többi költségvetési ki­adásnak az eddigi előirányzott összeg­ben való meghagyásával azonban 1200 milliárd franknyi rekordhiányt jelen­tene, ami a francia miniszterelnök szavai szerint tarthatatlan a francia gazdasági élet szempontjából. Ezért a kormány elhatározta, hogy ezt a fel­tételezett hiányt 600 milliárd frankra csökkenti, mégpedig elsősorban a dol­gozók életszínvonalát sújtó intézke­désekkel. KIT ÉRINT AZ. ÜJ KÖLTSÉGVETÉS Párizs (ČTK) — A Paris-Presse burzsoá lap cikket közölt, amely vi­lágosságot derít arra a légkörre, amelyben az 1959. évi francia költ­ségvetést előkészítették. A lap meg­jegyzi, hogy a költségvetést olyképpen állították össze, hogy azt jóváhagyják a nemzetközi pénzügyi szervezetek, melyektől Franciaország hitelt kér. Amint ismeretes, e nemzetközi szer­vezetek a kölcsön folyósítását ahhoz a feltételhez kötötték, hogy a költ­ségvetési hiánynak nem szabad túl­haladnia a 600 milliárd frankot. Pinay pénzügyminiszter a költségvetés hiá­nyát csakugyan leszállította 587 mil­liárdra, természetesen új adók kive­tésével és egyes adók s szolgálta­tások állami szubvenciójának meg­szüntetésével, ami annyit jelent, hogy a terhet a lakosság. vállaira helyezi. íMhmy sorbnuj A KRAKKÓ melletti Nová Huta-i V. I Lenin Kohászati Kombinát acélüzemének kollektívája december 28-án teljesítette az egész évi tervet, amely 1 millió 21 ezer tonnát tesz ki. Az év végéig még további 12 ezer tonnát termelnek. (ČTK) GAMAL ABDEL NASSZER, az Egyesült Arab Köztársaság elnöke december 28-án fogadta P. V. Nyikityint, a Szovjetunió külföldi gazdasági kapcsolatai irányításá­val megbízott állami bizottság alelnökét, az asszuáni duzzasztógát építésének fel­tételeit tanulmányozó szovjet szakértői kül­döttség vezetőjét. (ČTK) ANKARÁNAK Törökország fővárosának közelében egy őskori elefánt csontvázára akadtak, amelynek korát a szakértők egy­millió évre becsülik. (ČTK) KARACSIBAN Pakisztán fővárosában al ázsiai nátha eddig 116 emberéletet köve­telt. (ČTK) ÜJ SZÖ 557 * 1958. december 20.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents