Új Szó, 1958. december (11. évfolyam, 332-362.szám)

1958-12-25 / 356. szám, csütörtök

A Szovjetunió Legfelső Tanácsa az iskolaügyről tárgyal A gazdaság fejlesztésének költségvetése 65 éves a kínai forradalom vezére December 26-án tölti be 65. életévét Mao Ce-tung elvtárs, a kínai kommunisták vezére, a kínai forradalom nagy stratégája, a Kínai Népköztársaság elnöke, a nemzetközi kommunista mozgalom vezér­alakja, a kiváló marxista-leninista teoretikus. 1893. december 26-pn született Ho-nan tartomány Szian-tan já­rásának Szao-min falujában, parasztcsaládban. Már ifjú korában megnyilatkozott határozott igazságérzete és helyes, megfontolt ítélőképessége, ami miatt számos összetűzése támadt patriarkális nézeteket valló, család tekintélyé'e nagy súlyt fektető konzervatív atyjával. Az elemi iskolát szülőfalujában végezte, majd felsőbb isko­lát járt. Az 1911. évi mozgalmas időkben önként jelentkezett a for­radalom katonájának. Később beiratkozott a Ho-nani tanítóképző-intézetbe, majd ennek elvégzése után 1918-ban Pekingbe költözött. A tanítóképző-intézetben nyilvánultak meg először irodalmi képességei. Haladó szellemű ta­nárainak kedvence volt, különösen irodalom-tanára kedvelte. Peking­ben egy ismerős tanára állást szerzett neki az egyetemi könyvtárban s így nagy lehetőség nyílt számára, hogy megismerkedhessék a marxizmus-leninizmus klasszikusainak gazdag kútforrásával. El­méletileg felvértezve gyakorlati-szervező munkát fejtett ki az ifjúság körében. Marxista tanulóköröket és szocialista ifjúsági szervezetet szervezett. Különösen elterjedt az ún. „Május 4­e mozgalom", mely az új rend győzelmének talaját volt hivatva előkészíteni. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatására és a testvér orosz bolsevikok példájától lelkesülve 1921-ben megalakult Kína Kommunista Pártja, melynek első kongresszusán Mao Ce-tung elvtárs aktív szerepet játszott. Különösen elméleti téren végzett je­lentős munkásságot. 1923-ban a párt III. kongresszusán a jobb- és baloldali elhajlókkal szemben érvényre juttatja az egységes nemzeti forradalmi front politikájának irányelveit. Különösen aktív forradalmi munkát végzett a parasztság körében, amely nagy szerepet játszott az első kínai polgárháborúban (1924— 1927). Ennek ideiglenes veresége után Cian-szi és Ho-nan tartomá­nyokban szervezte a parasztság felkelését, majd 1928-ban Csu T eh csapataival egyesülve megalakította a kínai munkás-paraszt vörös hadsereg 4. hadtestét. Mao Ce-tung, a kínai nép és a nemzeti burzsoázia elismert vezére volt a Japán ellen vívott harcokban, majd 1945-ben a népi Kína megteremtéséért az amerikai imperialistáktól támogatott Csang Kaj­sek-klikk rendszere ellen folytatott harmadik kínai polgárháború­ban. Mao Ce-tung elvtárs Marx és Lenin eszméinek továbbfolytatója, rendkívül nagy politikai érzékkel alkalmazta a marxizmus-leninizmus tanítását a bonyolult kínai viszonyokra. A kínai forradalmat jelle­mezve hangsúlyozta: A kommunista párt minden tagjának tudnia kell, hogy a kínai kommunista mozgalom általában mindent átfogó forradalmi mozgalom, amely a forradalomnak mind a demokratikus, mind a szocialista szakaszát felöleli. Ez jellegénél fogva két külön­böző forradalmi szakasz és az egyik befejezése után kezdhetjük meg a másik megvalósítását. A demokratikus forradalom a szocialista forradalom elkerülhetetlenül szükséges előkészítése, a szocialista forradalom pedig a demokratikus forradalom fejlődésének elkerül­hetetlenül szükséges iránya. Minden kommunistának célja a szo­cializmusért és a kommunizmusért vívott világküzdelem teljes dia­dala. Hangsúlyozta, hogy a párt egyedül a demokratikus és a szo­cialista forradalom közötti különbséget felfogva és kapcsolatait tisztázva irányíthatja helyesen a kínai forradalmat. Mao Ce-tung elvtárs bölcs előrelátását és helyes gyakorlati irá­nyítását igazolják Kína Kommunista Pártja KB legutóbbi ülésének eredményei és határozatai. Kína az ország sajátos és rendkívül bo­nyolult viszonyainak megfelelően halad eredményesen előre a szo­cializmus és kommunizmus útján. Mao Ce-tung elvtárs, miután nem jelöltette magát az elnöki tiszt­ségre, a jövőben elsősorban a pártvezetés kérdéseinek és ideológiai tevékenységnek szenteli inkább munkásságát. Erőt és egészséget kívánunk a kínai nép nagy vezérének, hogy a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom javára sok új ismerettel gazdagítsa a marxista tanítást. l. L, Moszkva (ČTK) — A Szovjetunió Szövetségi és Nemzetiségi Tanácsa képviselőinek december 23-i délutáni együttes ülésén megkezdték „Az is­kola és az élet kapcsolatának megszilárdítása s az ország iskolaügyének további fejlesztése" c. második programpont megtárgyalását Ezzel kap­csolatban három beszámoló hangzott el. Először I. Kairov képviselő, az OSZSZSZK Pedagógiai Tudományos Akadémiájának elnöke beszélt az ál­talános középiskolai művelődés átépí­téséről. Kijelentette, hogy a tézisek Izland nem fogad el kompromisszumos megoldást a partmenti vizek kérdésében Reikjavik (ČTK) - A Thjodviljinn, Izland Szocialista Egységpártjának központi lapja interjút közöl Ludvik Josefsson izlandi halászatügyi mi­niszterrel. A miniszter azzal az angol ajánlattal kapcsolatban, hogy Izland járuljon hozzá ahhoz az átmeneti megoldáshoz, hogy ismerje el a 6 mérföldes halászati övezetet a kihir­detett 12 mérföldes övezet helyett, kijelentette: „Amint Izland már több ízben is hangsúlyozta, nem jöhet létre külön megállapodás Nagy-Bri­tanniával. Az angoloknak egyszer már meg kell érteni azt a magától értető­dő tényt, hogy bár az izlandi nép cse­kély számú, ugyanolyan joga van, mint a többi nemzetnek kibővíteni területi vizeit azon határok keretében, amelyeket a nemzetközi jog és szo­kások megengednek. Izland a 12 mér­földes halászati övezet kérdésében nem fogad el kompromisszumos meg­oldást." megbírálása országszerte valóban az egész népre kiterjedt. Csupán az OSZSZSZK-ban 199 ezer gyűlést tar­tottak, amelyeken több mint 13 mil­lió ember vett részt és közülük 826 ezer szólalt fel. G. Zelenko, a Szovjetunió Minisz­tertanácsa mellett működő munka­erőtartalékok főigazgatóságának veze­tője ezután beszámolt a műszaki mű­velődés átszervezésének alapelveiről. Kijelentette, hogy az újonnan létesí­tett szakosított városi és mezőgaz­dasági technikai szakiskolák az ifjú­ságot az ipari és mezőgazdasági ter­melés 800-féle szakmájára készítik elő. Jeljutyin, a Szovjetunió főiskola­ügyi minisztere rámutatott, hogy az újonnan felvett főiskolások 70 szá­zaléka már dolgozott vagy tanulmá­nyai folyamán dolgozik a népgazda­ságban. 1 1 BRIT LAPOK A SZOVJET KÖLTSÉGVETÉSRŐL London (TASZSZ) - A. G. Zverjev­nek, a Szovjetunió pénzügyminiszte­rének az 1959. évi szovjet állami költ­ségvetésről tartott beszámolója rendkívül nagy hatást keltett Nagy­Britanniában. A vezető brit lapok első helyeken hasábos címekkel kivonato­kat közölnek e beszámolóról. A Daily Worker, a brit dolgozók lapja elsősorban kiemeli, hogy a szov­jet állam a szociális és kulturális intézkedésekre újabb fokozott költ­ségeket tervez. A költségvetés megál­lapítja a védelmi kiadások csökken­tését és a lakásépítésre, valamint az ipari beruházásokra fordított kiadások növelését. _ A Times c. befolyásos burzsoá lap hangsúlyozza a védelemre fordított kiadások leszállítását. Többek között a következőket írja: „Oroszország 1959. évi költségvetése a gazdaság; fejlesztésének politikáját tükrözi... A költségvetésből kitűnik, hogy Oroszországban most sokkal gyorsabb technikai fejlődés folyik, mint bárhol a Nyugaton". A Lengyel Egyesült Munkáspárt III. kongresszusának előkészítése Varsó (ČTK) — A Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága szep­tember 22-én rendezte a pártfunk­cionárusok országos értekezletét, amelyen Roman Zambrowski, a Len­gyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága politikai irodájának tagja a tanácskozás résztvevőit, a párt vajdasági, járási, városi és körzeti titkárait megismertette a kongresz­szusi kampány fő feladataival, R. Zambrowski beszédében hangsú­lyozta, hogy a szocialista munkaver­seny jelentős mértékben hozzájárult az idei terv teljesítéséhez.' A párt­nak a 12. teljes ülésén kitűzött prog­ramja fő gondolata — mondotta R. Zambrowski befejezésül — a szocia­lista előretörés széles arcvonalon, az ország további iparosítása, a mező­gazdaság fejlesztése, a beruházások és fogyasztás növelése, a termelőerők fokozása, a lakásépítkezés javítása, a szocialista demokrácia elveinek megszilárdítása, valamint a munkás­osztály és a dolgozók részvételének kibővítése a városokban és a vidé­ken a népgazdaság irányításában. A SZOVJETUNIÓ Tudományos Akadé­miája a Nemzetközi Atomerőügynökség­nek ajándékként átadta a 250 kötetet ki­tevő tudományos irodalmi gyűjteményt. A Nemzetközi Atomerőügynökség tájé­koztatója kiemeli, hogy a Szovjetunió e nemes ajándéka lehetővé teszi az ügy­nökség programjának megvalósítását. (ČTK) A KÖLN AM RHE1N-I nyugat-németor­szági bíróság december 23-án szabadon bocsátotta Hans Kilbet, Adenauer kan­cellár volt személyi titkárát anélkül, hogy lefolytatták volna ellene a birósági eljárást. Kilbet ez év szeptemberében tar­tóztatták le azért, mert szemet húnyt megvesztegetések felett, amikor nagy állami megrendeléseket tett a nyugat­németországi Mercedes gépkocsigyártól. (ČTK) Az Uralelektroaparát szverdlovi üzemben új készítményt — egy 500 ezer volt feszültségű hatalmas olaj­kapcsolót — próbálnak ki. Az olaj­kapcsoló az Ural volgai vízíerőmü villamos távvezetésére szolgál. Ké­pünkön a próbára előkészített kap­csolót látjuk. TASZSZ felvétel. (ČTK) l TOKIOBAN e napokban üzembe he­lyezték a világ legmagasabb televíziós és rádio-antennával felszerelt tornyot, A tornyon két kilátót létesítettek: az ;gyiket 120, a másikat 225 méter ma­gasságban. A torony 24 méterrel maga­sabb, mint a párizsi Eiffel torony. (ČTK) AZ EGYESÜLT ARAB Köztársaságban december 23-án ünnepelték a győzelem napját. Két évvel ezelőtt űzték ki Egyip­tomból az angol, francia és izraeli tá­madókat és szabadították fel Port Said városát. Port Said hősi városban Gamal Abdel Nasszer köztársasági elnök ünnepi beszédet mondott. (ČTK) MAROKKÓBAN december 23-án meg­alakult az út kormány, amelynek elnö­ke Abdallah Ibrahim, az Istiklal kormány­párt baloldalának tagja. A kormány de­cember 24-én letette az esküt. (ČTK) koalíciójával szemben, az eredmény nem lehetett kétséges: de Gaulle tá­bornok lett az ún. ötödik francia köz­társaság első elnöke. A közvetett, elektoros választás fő jellemzője — mint mondottuk — a demokratikus erők széthúzása volt. Guy Mollet betetőzte árulását: utasí­tására a szocialista pártnak az ő veze­tése alatt álló többsége egyenesen de Gaullera adta szavazatát. Több kisebb demokratikus csoport — egészen re­ménytelenül és értelmetlenül — saját jelöltet állított fel Chatalet tanár sze­mélyében. Ezzel csak az erők felesle­ges szétforgácsolódását idézték elő. Az egyetlen komoly baloldali erőt is­mét csak a kommunista párt képvi­selte, de a reakciós választási rend­szer s a párt kényszerű elszigeteltsé­ge miatt többet, mint demonstratív eredményt, el nem érhetett. Az FKP nehéz helyzete ellenére továbbra is fennen lobogtatja az igazi demokrácia és szabadság zászlaját és így egyedül menti át a francia dolgozó nép haladó forradalmi hagyományait a jobb, ked­vezőbb időkre. Felmerül a kérdés, hová, merre ve­zeti a második világháború francia polgári ellenállásának vezére az ötö­dik köztársaságot? Miután de Gaulle hová-tovább fél éve áll az ország élén, nem túl nehéz erre a kérdésre - leg­alább is nagy vonalakban — választ adni. De Gaulle a francia imperia­lista körök bizalmának letétemé­nyese. A mögötte álló monopolista és katonai csoportok mindenekelőtt a recsegő-rropogó francia gyarmatbiro­dalom megmentését, önállóbb — ver­senytársaival szemben önállóbb — im­perialista politikának folytatását vár­ják tőle. Magyarul ez ennyit jelent: de Gaulle Franciaországa egyenrangú társ akar lenni — az USA és Anglia mellett — mint tőkés nagy- és atomhatalom, mindent meg akar ten­ni, hogy vezető helyét a nyugat-euró­pai politikában fő versenytársa, Nyu­gat-Németország ellen is megtartsa. Az elmúlt félév fejleményei azon­ban nem sok reménnyel kecsegtet­nek a fenti irányokban. De Gaulle ma féléves uralma után semmivel sincs közelebb az algériai gyarmati hábrú befejezéséhez, mint elődjei voltak. Sőt az ENSZ legutóbbi sza­vazása az algériai kérdésben arra mutat, hogy a szabad algériai kor­mány mögött igen tekintélyes vi­lágerők sorakoznak fel — az algé­riai kérdés imperialista megoldása nehezebb, mint valaha. De nem sok sikerre számithat de Gaulle a „harmadik tőkés világhata­lom" szerepének betöltése felé ve­zető úton pénzügyi vonatkozásban sem. Franciaország az Európai Fize­tési Unió (EPU) legjobban eladóso­dott tagállama. Adóssága ezzel a szervezettel szemben november vé­gén közel kétmilliárd dollár volt. Csak összehasonlításképpen jegyez­zük meg, hoay Nyugat-Németország­nak ugyanakkor négymilliárd dollár­ra rúgott nem az adóssága, hanem a követelése az EPU-val szemben. Két­ségtelen, hogy de Gaulle Franciaorszá­gának igen rövid időn belül újabb kül­földi (amerikai, nyugatnémet) kölcsön után kell néznie. Az is kétségtelen, hogy hitelezői a további összegeket nem adják majd ingyen, hanem — szokásuk szerint — letörik a nagy­hatalmi ambicióktól fűtött francia kakas taréját. Még vigasztalanabb az ország bel­ső pénzügyi helyzete. Az állami költ­ségvetés hiánya erre az évre — elsősorban az algériai háború miatt — 600 milliárd francia frank (közel másfél milliárd dollár). De még vi­gasztalanabb képet mutat az 1959-es évre éppen most elkészült költség­vetés. Eszerint az imperialista poli­tika kiadásai (algériai háború, atom­kísérletek stb.) jövőre a jelenlegi költségvetési hiány megkétszerező­dését okozzák. A francia államház­tartás 1959. évi deficitje 1200 mil­liárd frankot (három milliárd dol­lárt) fog kitenni. Honnan veszi de Gaulle rend­szere ezeket a horribilis összegeket ? Ha nem akar teljesen hitelező impe­rialista versenytársai jármába kerül­ni, úgy a hiány fedezetének nagy részét az országban kell felhajtania. Ennek útja a bevált recept sze­rint az adók és az árak emelése, az infláció, a dolgozók reálbérének folytonos csökkentése, a szociális mozgalmak kíméletlen letörése. Erre az utóbbi célra szolgál de Gaulle számára a fasizmusnak Soustelle­vezette tartalékhadserege, amely az anyaországban s a gyarmatokon egyaránt készen áll bármilyen — Hitler barna bandáihoz hasonló sze­rep betöltésére. Mindezt egybevetve elmondhatjuk, hogy 1958-ban Franciaországban a reakció ugyan győzött, de az ország egyetlen égető problémáját sem ol­dotta meg, sőt ellenkezőleg, igen valószínű, hogy ezek a nyílt sebek 1959-ben további súlyos harcokat, szociális megrázkódtatásokat fognak előidézni Franciaországban. ÜJ SZÖ 3 * 1958. december 25.

Next

/
Thumbnails
Contents