Új Szó, 1958. december (11. évfolyam, 332-362.szám)

1958-12-23 / 354. szám, kedd

/ N. SZ. HRUSCSOV ZÁRÓBESZÉDE AZ SZKP KB TELJES ÜLÉSÉN A MEZŐGAZDASÁG FEJLESZTÉSE a Szovjetunió kommunista építésének legfontosabb kérdése A SZERVEZETLEN MUNKA A LEGGONOSZABB ELLENSÉG • HOGYAN JÁRULJANAK HOZZÁ A KÖZTÁRSASÁGOK HOGY A SZOVJETUNIÓ UTOLÉRJE AZ USÁ-T A HÚSTERMELÉSBEN • A KUKORICA - LÓ, MELYNEK SEGÍTSÉGÉVEL AZ USA MEGELŐZHETŐ • NEMCSAK KUKORICA, HANEM CUKORRÉPA. HÜVELYESEK, SZÓJABAB ÉS ZÖLDSÉG IS KELL MOSZKVA (ČTK) - MOSZKVÁBAN KÖZZÉTETTÉK NYIKITA HRUSCSOV ZÁRÓBESZÉDÉNEK SZÖVEGÉT, MELYBEN AZ SZKP KB TELJES ÜLÉSÉN A SZOVJETUNIÓ MEZŐGAZDASÁGÁNAK FEJLESZTÉSÉBEN A LEGUTÓBBI ÖT ÉV ALATT ELÉRT EREDMÉNYEKKEL ÉS A MEZŐGAZDASÁGI TERMELÉS TOVÁBBI NÖVELÉSÉNEK FELADATAIVAL FOGLALKOZOTT. AZ ALÁBBIAKBAN RÉSZLETES KIVONATOT KÖZLÜNK HRUSCSOV BESZÉDÉBŐL. Valóban grandiózus feladatok állanak ma az oräzág előtt a mezőgazdaság további fejlesztésében — mondotta Hruscsov. — Ezt mégegyszer hangsúlyoznom kell. Ügy vélem, hogy eddig még nem mindenki tudatosította teljes mértékben, milyen nagy és ugyanakkor bonyolult munka vár a kolhozokra, szovhozokra az elkövetkező hét év folyamán. Elvtársak, most rendkívül nagy lendülettel és lelkesedései kell megkezdeni e nagyon felelősségteljes ügy megoldását. A teljes ülés után természetesen szokás szerint összejönnek a pártszervezetek aktívái, gyűléseket tartanak a kolhozokban és szovhgzokban és egyéb akciók valósulnak meg. Most azonban ez nem elég. Ha :sak különféle gyűlésekre és határozathozatalra és általános felhívásra szorítkorunk, ez azt jelentené, hogy sorsára hogynánk a fejlődést. Nagyon fontos, -hogy elsősorban vezető szakembereink jól megértsék, mit tehetünk minden területen, minden járásban, minden kolhozban és szovhozban a hét évre kitűzött irányelvekben meghatározott feladatok, teljes ülésünk határozataiban és a beszámolóban visszatükröződött feladatok teljesítéséért és túlszárnyalásáért. Tehát óriási szervezőmunkáról, a kolhozok, szovhozok, brigádok és farmok lehetőségeinek célszerű, konkrét megvizsgálásáról van szó, i hogy az emberek necsak lános számadatokat ismerjék, hanem felfogják, mit kell tenniük minden konkrét gazdaságban, milyen határidőben és milyen lehetőségeket kell kihasználniuk. Segíteni kell a szovhozok igazgatóit és a kolhozok elnökeit a konkrét feladatok megoldásában, annak megállapításában, mire képesek egyik, vagy másik gazdaság káderei. Támogatni kell és a vezető helyekre kell ültetni a legjobb szervezőket és szilárdítani kell a lemaradó szakaszokat. Ha nem így fogunk eljárni, megtörténhet, hogy bizonyos határidő elteltével, amikor értékelni fogjuk az eredményeket, akadnak majd olyan területek, melyek nem haladtak előre. Nem igazolja ezt az a tény, hogy egyes területek a legutóbbi öt év alatt a sikereken kívül fogyatékosságokat is felmutattak? Tudjuk például, hogy egyes területeken a kolhozok állattenyésztési termelése lassabban fejlődik, mint a kolhozparasztoké. Márpedig ez helytelen irányzat. Mindenkinek tudnia kell, hogy a dolgozók ellátása elsősorban a "társadalmi termelés színvonalától függ. Miért fordulnak elő tehát olyan esetek, hogy lebecsülik a társadalmi és állattenyésztési termelést. Természetesen ennek nem az az oka. hogy egyes területeken a magántulajdonosi irányzatok kerekednek felül a kolhozparasztoknál. Nem ezen múlik. De gvengn volt a vezetés és sorsára hagyta a fejlődést. Ha a kommunisták megmagyaráznák a kolhozparasztoknak és a szovhozok dolgozóinak, hogy a pártnak és népnek létérdeke a társadalmi gazdaság elsőrendű és gyors fejlesztése, hogy a társadalmi termelés érdekeinek megnyirbálása ellentmond a párt irányvonalának és a párt érdekeinek, akkor a tömegek sokkal nagyobb figyelmet szentelnének a társadalmi gazdaság szükségleteinek. Népünk hisz a pártban, hisz a kommunistákban s pártunk a nép hitét a dolgozók boldogságáért vívott nagy küzdelmében vívta ki. A nép mindenkor támogatja a pártnak bizonyos nehézségek leküzdésére, konkrét feladatok megoldására kiadott felhívását. Elsősorban a vezető dolgozóktól és s/.ervezőképesséaüktöl függ. hogyan irányítsák a kolho ^paraszt oka t és a szovhozok dolgozóit. A szervezetlen munka, elvtársak, - leggonoszabb ellenség. A teljes ülés munkája újra, meg újra meggyőz arról, milyen időszerű az élenjáró mezőgazdasági dolgozók kezdeményezésének mozgalma, hogy a Szovjetunió a legközelebbi években az egy lakosra eső állattenyésztési termelésben utolérje az Egyesült Államokat. A pártnak továbbra is támogatni kell ezt a nemes kezdeményezést, fejlesztenie kell s e mozgalomban be kell vonnia a dolgozók millióit. Tudatában kell lennünk annak, hogy nehéz, nagy munka vár ránk. Megközelítő számadatokat szeretnék feltüntetni, melyek rámutatnának arra, hogyan kell egyik vagy másik köztársaságnak, vagy területnek hozzájárulnia ahhoz, hogy a legközelebbi években az egy lakosra eső hústermelésben utolérjük az USÁ-t. Ismétlem, megközelítő számadatok ezek és abszolút pontos számokat e mutatóval kapcsolatban, egyáltalán nem említhetünk, mivel az egyes területek feltételei nagyon eltérők. Ennek ellenére közel járnak a valósághoz és képet adnak a ránk váró munka terjedelméről. Mint már a beszámolóban megemlítettük, a tej- és vajtermelésben már közeledünk az USA színvonalához. Évente 20 — 21 millió tonna húst, azaz minden száz hektár mezőgazdasági földterületen 42 q vágósúlyú húst kell termelnünk, hogy az egy lakosra eső hústermelésben utolér lönbség. Mivel magyarázható? Természetesen nem a természeti és éghajlati viszonyokkal, mert a Komintern Kolhoz ugyanazon a területen fekszik. A fö: a káderek, a szervezők és a munka megszervezése. Küldjék Andrejeva elvtársnőt más kolhozba, akár a legelmaradottabba is és kéthárom év alatt biztosítja, hogy 100I 150 q-t és még többet is termel! nek. Vagy említsük Gracsev elvtársat, a kalinovkai kolhoz elnökét, földimet. A kolhoz 1953-ban 100 hektáron 8,5 q húst, 1958-ban pedig 120 mázsát termelt. Kolesznyikov elvtárs, járási párttitkár a kanyevi járás mezőgazdasági fejlődésének sikereiről beszélt. Mindnyájan érdeklődéssel hallgattuk meg Korotkov elvtársnak, a Csuvas Köztársaságban fekvő Lenin i Kolhoz elnökének beszédét. Tapaszi talt vezető dolgozó, kolhoza példát mutat a termelés magasszínvonalú megszervezésében. Korotkov elvtárs meggyőzően beszél a 100 hektár fölI dön elérendő 200 mázsa hústerme: lésről. J S éppen azt akarom mondani: | A termelés színvonala elsősorban a ! káderektől, a vezető dolgozóktól ! függ. Ez irányban különcsen jól isí merem és nagyra becsülöm KalinovI ka tapasztalatait. Jól ismerem t'alujük az USÁ-t. 42 q! Elvtársak, ez ! mat, élnek még ott iskola- és munsok is, meg nem is. Természetesen j katársaim.* Amikor a háború után országos viszonylatban erre a szín- , ellátogattam a kolhozba és beszélvonalra emelni a hústermelést nehéz ! getni kezdtem az emberekkel, nadolog. Andrejeva elvtársnő, a Ko- j gyon vigasztalan kép tárult szemem mintern Kolhoz elnöke számára, aki elé. A kolhoz lemaradt, a társadalmi itt felszólalt, a 42 q már régen túl- j tulajdont lopkodták. Látogassanak el haladott határ. Másfél évvel ezelőtt most oda és nézzék meg a kolhozt kolhoza kezdeményezéssel lépett fe! | Elég volt, hogy jó elnök kerüljön : a 100 hektár földön elérendő 100 mé- j kolhoz élére és ugyanazok a kolhoz termázsa hús termeléséért indított j tagok három-négy év alatt összemíg nálunk csak 7 százalékot tesz jára térnénk, akkor egyes kolhozok mázsa^ szemet betaversenyben. A kolhoz sikeresen teljesítette kötelezettségét. S milyen számot említett most Andrejeva elvtársnő? Közölte, hogy a kolhozpaaz áíta- i rasztok elhatározták: 1965-ben 250 q | húst. termelnek 100 hektár mezőgazdasági földön. Ez az, elvtársak, a tambovi terület és 250 q! És mennyi húst termeltek az idén 100 hektárra átszámítva az egész tambovi területen? Hangok: 23 métermázsát. Látják tehát, milyen óriási a küszedték magukat és ma a gazdaság sok kolhoznak példát mutat. Tehát a vezetés a fontos. Nálunk mindenütt, minden kolhozban jók az emberek, csak helyesen kell velük bánni, helyesen kell őket megszervezni. Nem szabad, hogy a kolhoz elnöke csak az emberek ösztökélésében lássa feladatát. Jól kell ismernie az embereket és a gazdaságot, jól kell megszerveznie a munkát és maga köré tömörítenie a kolhozparasztokat. Vegyük tekintetbe minden egyes gazdaság lehetőségeit és sajátosságait Körülbelül milyen mértékben járuljon hozzá minden köztársaság és terület ahhoz, hogy a hústermelésben utolérjük az USÁ-t. A földművelésügyi minisztérium szakembereinek számítása szerint az OSZSZSZK-nak 100 hektár földön körülbelül 54 mázsa vágósúlyú húst kell termelnie, míg 1958-bán csak 17 mázsát termel. A krasznodari területen körülbelül 148 mázsa húst kell termelnie 100 hektáron, most pedig 46 mázsát termel. A voronyezsi területen 103 mázsát, most 28 mázsát termel; a rosztocki területen 50 mázsát, most 16 mázsát termel; a szaratovi területen 37 mázsát, most 10 mázsát termel; az altáji területen 31 mázsát, most 10 mázsát termel. A többi szövetségi köztársaságra vonatkozó megközelítő számítások körülbelül így festenek: Ukrajnának 101 mázsát kell termelnie 49 mázsát termel, Moldavának 105 q. 42 q-t termel; FehérOroszországnak 89 q. most 41 mázsát termel; Litvániának 75 mázsát, most 46 mázsát termel; Lettországnak 80 mázsát, 44 mázsát termel; Észtországnak 81 mázsát, 40 mázsát termel, a Kazah SZSZK-nak 9 mázsát. 3 mázsát termel; Kirgiziának 26 mázsát, 8 mázsát termel, Grúziának 64 mázsát. 31 mázsát termel; Örményországnak 53 mázsát, 26 mázsát termel; Azerbajdzsánnak 40 mázsát, 17 mázsát termel; Üzbégisztánnak 11 mázsát. 6 mázsát termel; Tádzsikisztánnak 22 mázsát, 10 mázsát termel; Türkméniának 2,6 mázsát, ma 1 mázsát termel. A köztársaságok párt- és szovjet szervezetei a kolhozok, szovhozok, valamint a járások felülvizsgálása után nyilván rögzítik még e számadatokat. Számunkra fontos, hogy az irányszámokat ne száraz matematikai pontossággal, hanem minden egyes gazdasán lehetősécicinek és sajátosságainak általános tekintetbevételével írják szét. Fontos, hogy minden területen minden egyes járásra, a járásokban minden egyes kolhozra és szovhozra, munkacsoportra és farmra vonatkozóan tárgyalják meg e számokat, gondosan számítsák ki, hogyan fokozható a hústermelés, mit keil tenni érdekében, ki felel egyik vagy másik konkrét dologért. Ha erre az útra térünk, sikerünk biztosítva lesz. A hús- és további állattenyésztési termékek termelésének növelése elsősorban a kolhozok és szovhozok szilárd takarmányalapjának kiépítésétől függ. Ez irányban már sokat tettünk, de még nagyobb munka vár ránk. Gondoljanak arra,, hogy a XXI. kongresszus tézisei az állattenyésztési termelés céljaira szolgáló gabona termelésének 85—90 millió tonnával való növekedésére számítanak, tehát körülbelül annyira, amennyi gabonát 1952-ben országos viszonylatban gyűjtöttünk be. A kukorica jelentősége Hogyan és mivel oldhatjuk meg ezt a feladatot? Ezzel kapcsolatban még egyszer rá szeretnék térni a kukorica — a gabonatermelés legfontosabb tartaléka termelése fokozásának szükségességére. Mint ismeretes, az Amerikai Egyesült Államok főként a kukorica érdemével fokozták általános gabonatermelésüket. Az USÁ-ban 30 millió hektárt vetnek be kukoricával, a Szovjetunióban magtermesztésre vetett kukoricát az idén csak 4 400 000 hektárról gyűjtöttünk be. A kukorica százalékaránya a gabonafélékben az USÁ-ban 32, a Szovjetunióban pedig 3,5. Az USA általános gabonatermésében a kukorica 46 százalékot. ki. Gondolkodjunk e számok felett. A kukorica a gabonafélék vetésterületének 32 százalékát foglalja el, és az ország általános gabonatermésének 46 százalékát szolgáltatja. A búza százalékaránya a gabonafélék vetésterületeiben: az ÚSÁ-ban 27, nálunk 53 százalék. A hektáronkénti kukorica-termés: az USÁ-ban 31 mázsa, nálunk 22 mázsa. Meg kell fontolnunk, nem lenne-e jobb megváltoztatni Kubány vetésterületeinek összetételét és irányt venni a kukoricára. Hisz a krasznodari kerület rendkívül kedvez a kuricának és tejes-viaszos érettségi stádiumában két termést takaríthatunk be e terményből. Ha például április közepén elvetjük a kukoricát, három hónap alatt eléri a teljes viasz-érettségi stádiumát. Ez azt jelenti, hogy július közepén, vagy végén a viaszérettség stádiumában betakarítható a kórója. Ebben az időben állanak be a krasznodari kerületben az esőzések. Takarítsák be a. silókukoricát és elég idejük lesz még egy termés betakarítására. Nézzék, milyen előnyös a kukorica. Ha 580 mázsát takarítunk be hektáronként, ez 10 ezer takarmányegységet jelent, azaz hektáronkénti 100 mázsa gabonát. Termeszthető-e egy hektáron 100 mázsa szem bárminő terményből? Mindenki tudja, hogy a jelenlegi viszonyok közepette ez elképzelhetetlen. Ha a legszerényebb hozamokat, — a hektáronkénti 300 mázsa kukoricát vesszük, ez a hozam 6000 takarmányegységet, azaz 60 mázsa gabonát tesz ki. Ilyen kukoricahozamot pedig nem nehéz elérni, viszont próbáljanak meg más terményből 60 karítaní. Erre a következtetésre juthatunk tehát: a hústermelés gyors növelése problémájának megoldása érdekében alaposan ki kell terjesztenünk a kukorica vetésterületeit. fokoznunk kell hozamait és meg kell változtatnunk a magra termesztett kukoricával kapcsolatos nézeteket. A gabonatermesztés az általános mezőgazdasági termelésnek, tehát az állattenyésztési termelésnek is az alapja. A hústermelés növekedését csak a takarmánygabona és a különféle takarmánynövények termelése alapján biztosíthatjuk. Ez azért fontos, hogy ne sülyesszük az ország szükségleteinek kielégítését célzó gabonavásárlás színvonalát. A szemes termények termelése növelésének további forrásait kell keresnünk az állattenyésztési termelés fokozott szükségleteinek kielégítésére. Az egyik fontos forrás a kukorica. Ezzel járulunk hozzá az általános gabonatermelésnek 10 — 11 milliárd púdra való növelése feladatainak ""megoldásához. A gabonatermelés további jelentős fokozódását a vetésterületek helyes összetételének és a hektárhozamok növelésének alapján érhetjük el. A fő szerepet ismét a kukorica játssza. Amikor a gabonafélék részének, tehát bizonyos mennyiségű búzának kukoricával való pótlásáról beszélünk, természetesen csak egyes területekre gondolunk, mint például a krasznodari kerületre és Ukrajnára, ahol a legkedvezőbbek a kukorica termesztésének feltételei. Természetcsen nyilvánvaló, hogy azt a búzamenynyiséget, amellyel az állam e területekből kevesebbet kap, a termelésnek és felvásárlásnak más, olyan területeken való fokozásával kell kiegyensúlyozni, ahol kevésbé kedvezők a kukorica termesztésének feltételei, viszont nagyon jók a búza termesztésének feltételei, tehát elsősorban a szibériai és kazahsztáni szűzföld vidékein. Az államnak szüksége van a búzára és semmi esetre sem engedheti meg általános termesztésének csökkenését. Ha az adminisztratív nyomás útés szovhozok úgy szerveznék át a vetési területek összetételét, hogy sem kukoricájuk, sem búzájuk nem lenne. Ésszerűen és rugalmasan kell kezelnünk ezt az ügyet. A kukorica vetésterületei csak azokon a területeken bővíthetők, amelyek bevezették ezt a terményt és valóban jó termést takaríthatnak be. Hruscsov elvtárs beszéde további részében a kukorica nem gazdaságos felhasználásáról beszélt. Ebben a részben többek között a következőket mondotta: Manukovszkij és Gitalov elvtárs is felszólaltak. Amikor hallgattuk őket, úgy tűnt, erőre és szárnyra kapunk. Miért? Mert tapasztalataik rámutatnak a munkatermelékenység fokozásának nagy lehetőségeire. Harst úr, amerikai farmer egyszer azt mondta: „Küldje embereit a farmomra, hogy nézzenek szét és dolgozzanak itt egy kicsit, hogy tudják, hogyan termeszthet egy ember 100 hektár területen kukoricát". Gitalov elvtárs elment oda és sok hasznosat tanult Harst úrtól. Hálásak vagyunk érte. Nekünk, kommunistáknak mindig a szemünkre vetik, hogy _ csak bíráljuk a tőkéseket. És most, amint látják, hálásak vagyunk egy tőkés farmernek ezért a hasznos dologért. Gitalov és Manukovszkij elvtársak most úgy dolgoznak, hogy hozzájuk kell járni tapasztalatokért. Ha megtanítjuk az embereket úgy dolgozni, mint Manukovszkij elvtárs dolgozik munkatársával és ahogy Gitalov elvtárs és mások dolgoznak, csakhamar megoldjuk a mezőgazdasági termékek termelése alapos fokozásának feladatát. Jó hibrid-kukoricafajtákkal rendelkezünk. Osztályozott vetőmaggal és vetőgéppel rendelkezünk, tehát mindenünk megvan. Csak oktatnf kell a kádereket és fontos, elvtársak, hogy képezzük magunkat. Ha a vezető dolgozó összetéveszti a jobboldalt a baloldallal, senki sem fog rá hallgatni. Legalább egy kicsit kell, hogy érts ahhoz, amiről beszélsz, ha azt akarod, hogy tiszteljenek az emberek. Talán olyan komplikált dolog ez? A jelenlevők közül mindnyájan bonyolultabb, a népgazdaság irányításához szükséges ismeretekre tettünk szert. Miért ne ismerjük tehát azt, amivel a mindennapi életben találkozunk? A tömegek nem követik azokat a vezetőket, akik a gyakorlatban nem tudják megvalósítani a gazdaság fejlődését és az emberek jólétének fokozását elősegítő javaslatokat. Ezért, elvtársak, ismerni kell a dolgot, bele kell feküdni, kifürkészni, és ahogy mondani szokás, nem szabad mindent úszni hagyni. A Szqivjetunió Állami Tervhivatala, a Szovjetunió földmüvelésügyi minisztériuma, a köztársaságok földművelésügyi minisztériumai, a kerületi és területi mezőgazdasági igazgatóságok és az irányító pártszervek I kötelessége minél gyorsabban megol' dani a kukoricatermesztés teljes gépesítését szolgáló gép- és szerszámgarnitúra megkonstruálásának feladatát. Ha a traktorosok Manukovszkij és Gitalov elvtárs tapasztalatai szerint szervezik meg a munkát, akkor maguk vetik el, művelik meg és takarítják be a silókukoricát és maguk is silózzák el. És ugyanezeknek az embereknek télen már nem kell kimenniük a földekre, a marhákat otthon fogják takarmányozni. A szűzföld területein elsősorban a húsrahizlalásra irányuljon az igyekezetünk. Az állattenyésztési termelés fejlesztése és a hústermelés fokozása a szüzföld vidékein — új folyamat, új korszak e területeken. Feltételet már ma megértek. (Hangok: Helyes!) A mezőgazdasági termelés növelésének további lehetőségei A kukoricatermesztés növelésével együtt minden módon fel kell használni az állattenyésztési termelés fejlesztésére más takarmánynövényeket is. A négyzetes-fészkes vetési módszer ma lehetővé teszi a cukorrépa gondozásának gépesítését. Ezen értékes növénytermesztés már nem oly fáradságos, mint azelőtt volt. Tápértékénél fogva a cukorrépa felülmúlja még a kukoricát is, jóllehet, egy kissé több munkát igényel. Ajánlani kell, hogy a cukorrépát necsak cukortermelés céljából, hanem az állattenyésztési termelés szükségleti (Folytatás a 5. oldalon) ľ*! S7

Ú 4 * 1955. deccjnber 23* 4 1