Új Szó, 1958. december (11. évfolyam, 332-362.szám)

1958-12-15 / 346. szám, hétfő

Z ÚJ sz OLVASÓINK ÜDVÖZLIK A TÍZÉVES ÚJ S A DOLGOZÓ TÖMEGEK SZAVA T 7 j Szó!... Lehetne-e szebb, ta­I I lálóbb neve újságunknak? Ez az igazi, a valóban új szó. A régi szó a múlt szava... A bé­resgyerek szava, akit az ispán végig­vert botjával, mert kékrefagyott, fej­letlen kezével nem bírta tartani az ekét a hideg novemberi reggelen. A csendőr szúr ony szava, mely a mun­kanélküliek seregét szórja szét... A múlt szava, a végrehajtók szava: ,Senki többet? Harmadszor!" Es a te­hénke, a kis ház nincs többé ... A ré­gi szó a háború szava! A pusztulás, a pusztítás szava, borzálom, halálhör­gés ... Oszwienczim, Buchenwald sza­va ... Az Oj Szó a boldog jelen és a még boldogabb jövő hírnöke... Az élet, az új élet szava!... A dolgozók sza­va ... A sertésgondozóké, a traktoro­soké, a kőműveseké, a bányászoké, a tanítóké, az íróké, a vezetőké, akik mind azon fáradoznak, hogy a holnapi nap még szebb legyen, mint a mai... A dolgozó tömegek szava az Oj Szó, akik szorgos munkájukkal építik szép hazánkat. Mindnyájunk szava az Oj Szó. Milyen jól esik olvasni, hogy olyan meleg hangon számol be egy-egy szövetkezet felajánlásáról, melyben a hektárhozamok növelését vették terv­be, vagy egy üzemből, ahol a termelés fokozásáért, gazdaságosabbá tételéért küzdenek a dolgozók. Naponta olvasunk panaszokról, hi­bákról, melyek elintézésében, kikü­szöbölésében segítséget nyújt az Oj Szó. A bizalom kötelez, és az Oj Szó jogosult a dolgozók bizalmára. Sok sok évig húzódó ügy után éppen az Oj Szó közbenjárására tettek pontot. Nagyanyám — bár még nem f oly osí­tották neki az aggkpri járulékot — megnyugodott, mert megkapta az Oj Szó értesítését, melyben tudatják ve­le, hogy megsürgették ügyét. Bizonyára több ilyen özv. Nyist Sándorné él az országban. Sajtónk egyik fontos feladata, hogy kérlelhetetlen harcot folytasson a hibák ellen. Én tavasszal szintén a végső orvossághoz folyamodtam, mi­Eltelt egy eredményekben gazttag éotizeď Élénken emlékezetembe vésődött az a decemberi nap, amikor napvilá­got látott az Oj Szó első példánya. A magyar dolgozók életében kiemel­kedő esemény volt és marad ez, mert a lenini nemzetiségi politika alkal­mazásának egyik határkövét jelentette. Tíz év telt el azóta, de mintha csak tegnap történt volna, képzeletben metfint ott állok az újságárus bódéja előtt, kígyózó, állandóan növekvő sorban. A nagy esemény híre futótűzként terjedt. Az emberek arcáról izgaíomfűtötte lelkesedés tük­röződött, melyet a pirosbetüs, ünnepi köntösben megjelenő Oj Szó keltett. A magyar dolgozók szívében jóleső melegség ömlött szét, mert a nagy Lenin tanainak, a nemzetiségi politikánk gyakorlati alkalmazásáról tett tanúbizonyságot a dolgozók lapjának megjelenése. A magyar dolgozók jogainak biztosítása és kulturális fejlődésük szempontjából mély értelmű és kimagasló esemény volt ennek az újságnak születése. A szó szoros értelmében „új szó" került a dolgozókhoz, mely a nemzetek közötti békés együttélés és közös munka, sors, kialakításában oroszlánrészt vállalt. Most, amikor az Oj Szó 10. évfordulóját ünnepeljük, szükséges a múltba visszapillantanunk, mert csak úgy tudjuk teljes mértékben becsülni egy évtized munkásságának gazdag eredményeit. Mindezt tények bizonyítják: Hazánk hatalmas arányú fejlődése, kuíturánk felfelé ívelése, melynek el­éréséhez az Oj Szó is ereje teljéből hozzájárult. A 10. évforduló alkalmával a magyar dolgozók ezrei üdvözlik az Oj Szó munkatársait a komáromi hajógyárból is és sok sikert kívánnak további munkájukhoz. Szénássy János, Komárom ÄZ IGAZSÁGOT hirdeti után itt Handlován csak a vállukat vonogatták az illetékesek, és sürgős segítség kellett. Röviden elmondom az esetet: a gyutacsokon levő elektro­mos gyújtózsinór csupán 1 m hosszú­ságú volt. Nekünk bányászoknak, akik az elövájatokon dolgoztunk ez nagy hátrányt jelentett, mert ahol nagy profilon, rakodógéppel dolgoztunk, a robbantáshoz legalább 1,8—2 m-es mély lyukakat kellett fúrni. Vagy hozzá kellett toldanunk a gyújtózsi­nórhoz, vagy megkockáztatni, hogy robbanáskor az egyik lyuk töltelékét megsérti a másik lyukban levő töltet. Szóltak nekem elővájatokról többen, magyarok, szlovákok, németek. Jelen­tettem én itt is, ott is, sikertelenül. Az Oj Szónak sikerült végre elintéz­nie! Látták volna a jóleső mosolygást felcsillanni a szénporral belepett ar­cokon, amikor a cikk megjelenése után pár nappal már 2 m hosszú gyújtózsinórok jöttek a fóraktárba. Végül még annyit szeretnék mon­dani, hogy legyen az Oj Szó továbbra is hirdetője a jónak, a szépnek, ostora a hibáknak, a maradi nézeteknek. Le­gyen ápolója a cseh, szlovák és ma­gyar nép barátságának. Legyen a párt szavának tolmácsolója, mely a leg­kisebb falucskába is elviszi az embe­rek közé pártunk igazságát. Tóth János, Handlová. m "17an egy igen helyes mondás, » hogy „legjobb barát a könyv"! Azt hiszem, nem túlzás, ha ugyanezt a megállapítást egy napilapra is al­kalmazzuk, hiszen amíg a könyv, ahányszor kezünkbe vesszük, mindig ugyanazt nyújtja nekünk, addig az Oj Szó napról napra tájékoztat a fontos eseményekről mind országos, mind világviszonylatban. A jó barát megértő, segít, ha baj­ban vagyunk és tanácsot ad életünk egy-egy komoly problémája előtt. Mindezt megkaphatjuk lapunktól, ha bizalommal fordulunk hozzá. Hány hiányosságra hívta már fel a levelezők észrevétele alapján az il­letékesek figyelmét? Hány vitás kérdésben adott megnyugtató, biz­tos választ, és bár politikai lap, mégis hány kezdő, próbálkozó ifjú író és költő olvashatta egy-egv jól sikerült munkáját a lap hasábjain? Hogy mit jelent a magyar dolgo­zóknak az Oj Szó, arra azt hiszem azzal felelek legrövidebben és leg­pontosabban, ha közlöm, hogy köz­ségünkbe, amely alig ezer lélekszá­mú: 112 példányszám jár. De nem­csak járatják a lapot, hanem a csa­lád valamennyi tagja el is olvassa! Pártunk és kormányunk gondos­VISSZAPILLANTÁS 10 ÉVRE Hazánk minden magyar dolgozója hálával és szeretettel gondol kom­munista pártunkra, melynek követ­kezetes lenini nemzetiségi politikája lehetővé teszi, hogy igaz hazájuknak tekintsék a népi demokratikus Cseh­szlovák Köztársaságot, hazájuknak, melynek teljes jogú állampolgárai, melyben gazdasági és kulturális fej­lődésüknek minden lehetősége adva van. Ez alkalommal meg kell emlékez­nünk egy számunkra jelentős dá­tumról, Í948. december 15-ről, az Oj Szó megjelenésének napjáról. Pártunk magyar nyelvű lapot adott hazánk magyar dolgozóinak kezébe, megadva nekik, mint egyenlő jogú állampolgároknak azt a lehetőséget, hogy anyanyelvükön ismerkedjenek meg hazánk és a külföld eseményei­vel, pártunk politikájával, a dolgozó nép országépítő munkájának ered­ményeivel. Az Oj Szó kezdettől fogva hirdet­te az igazságot, segítette a magyar dolgozók munkáját, szocialista haza­fiságra és proletár nemzetköziségre nevelte őket. Fáradhatatlanul hir­dette a szocialista nagyüzemi gaz­dálkodás fölényét az egyéni kister­melés felett. És most, tíz év eltelté­vel megállapíthatjuk, hogy az Oj Szó munkája eredményes volt. Az Oj Szó felhívja a figyelmünket eredményeinkre, életszínvonalunk emelkedését tudatosítja velünk. Minden családba elviszi a hírt. Végezetül annyit fűzök még hozzá az Új Szó jubileuma alkalmából, hogy aki szereti hazáját, szereti magasba nyúló gyárkéményeinket, a szövetkezeti földeken termelt ízle­tes kenyerünket, a házak előtt nyíló virágos kerteket, népi kultúránkat, mely mindnyájunk közkincsévé lett, akinek drága a béke, az öregek, fia­talok, férfiak, asszonyok gondtalan élete, az szereti pártunkat, melynek bölcs vezetésével mindezt megte­remtettük és olvassa a párt sajtóját, mely elviszi pártunk szavát a dolgo­zókhoz és még boldogabb jövőnk megteremtésére, a szocialista építés befejezésére mozgósítja a dolgozó­kat. Szívből üdvözlöm a jubiláló Új Szót és további munkájához sok si­kert kívánok. Botos Béla, Balogfala 1948. december 15-én .katonai szolgálatot telje­sítettünk Kelet­Szlovákia egyik városában. Egyik bajtársunk, még a nevére is em­^ % lékszem, Zsigá­ÉHI 'bmé^' MM "ak hívták, kint Ilii j,. j' J||t járt az állomá­^re i^Ä so n Amikor visszatért a kaszárnyába, újságot lobogtatott a kezében és már mesz­sziről kiáltotta: Fiúk, megjelent a magyar újság első száma, az Űj Szó.' Mondanom sem kell, ez a hír nagy örömet keltett közöttünk. Az első példányt csoportosan olvas­tuk, az újság első betűjétől az utolsóig mindent elolvastunk ben­ne. A cseh és a szlovák nemzeti­ségű katonák is csatlakoztak hoz­zánk, érdeklődtek, mitől vidultunk fel annyira, és amikor megértették, velünk együtt örültek a jó hírnek. Tíz év múlt el azóta és e tíz év alatt nagy fejlődést értünk el. A kis parcellákon való gazdálko­dásról áttértünk a nagyüzemi gaz­dálkodásra. Nincs már járásunk­ban nadrágszíjparcella, helyette ki­épült a szocialista nagyüzemi me­zőgazdaság, korszerű istállók léte­sültek, melyek tele vannak jól gondozott állatokkal. Nem a bárók és grófok intézői irányítják kor­báccsal kezükben a nép sorsát, ha­nem az EFSZ vezetősége, akik kö­zülünk, a kis- és középparasztok soraiból valók, és akiket mi válasz­tottunk meg. Korszerű gépek segí­tik ma a földművelő munkáját, nem kell már a kulákok földjén kapálni a harmados kukoricát. Magunknak termelünk és dolgozó társadalmunk számára. Nézzük a fejlődés egy más sza­kaszát is. Valamikor csak az urak fiai és leányai mehettek felsőbb is­kolába. Ma mindenki tanulhat, nem azt nézik bányász, földműves, mun­kás, iparos gyermekeiről van-e sző, hanem azt, ki hogyan tanul. Ebben a fejlődésben nagyon so­kat segített nekünk lapunk is, az Új Szó, mert a legfélreesőbb fal­vakban is mindennap tájékoztatott bennünket, nevelt, tanított és jobb munkára serkentett. Kívánjuk, hogy feladatát a jövőben a szocialista építés befejezésének időszakában még jobban teljesítse. Zsebík Sándor, Körtvélyes, A számvetés eredményére büszkék lehetünk Az Oj Szó megjelenésé­től egy évtized telt el. Az évforduló egyúttal a szám­vetés ideje is. Feltesszük a kérdést, mit is tett a lap a haladás és a béke érde­kében? A felelet nagyon egyszerű: „Nagyon sokat." Büszkék lehetünk az elért eredményekre. Mi, szlovákiai magyarok tíz évvel ezelőtt nagy vá­rakozással, nagy örömmel fogadtuk a lap megjelené­sét. Éreztük, hogy ebben az országban gondolnak ránk, érvényesül a lenini nemzetiségi politika, érez­tük, hogy nagy segítséget kaptunk a megjelenő Oj Szóban. Mi pedig igaz hit­tel, őszinte bizalommal ol­vastuk minden sorát és láttuk belőle, hogy ha­zánkban a dolgozó nép az úr, elnyerte szabadságát, amelyért évszázadokon keresztül harcolt. Az elmúlt tíz év alatt lapunk megmutatta, hogy helyes az út, amelyen ha­lad, népünk boldogságá­nak útját egyengeti és ta­núbizonyságát adta annak, hogy teljes mértékben a nép érdekeinek szolgála­tában áll. A lapot nemcsák hivatá­sos újságírók írták. Szak­emberek, tudományos ku­tatók, szövetkezeti tagok, ipari munkások, egyszerű emberek is közölték cik­keiket a nemzetgazdaság helyzetéről, sikereiről, de az esetleges hiányosságok­ról is. Így volt ez helyes. Az Oj Szó elősegítette, meggyorsította szocialista hazánk építését. Megtanul­tuk, hogy a béketábor a Szovjetunióval az élén ha­talmas erő. Amikor az Oj Szó sorai­ból értesültünk ötéves tervünk eredményeiről, sikereiről, új erőre kap­tunk, láttuk, munkánknak megvan az értelme. Meg­tanultuk azt is, hogy a mezőgazdasági termelés színvonalának emelése a munkásosztály politikai támogatása és az ipar se­gítsége nélkül nem volna lehetséges. Láttuk, hogy a munkásság és az egész dolgozó nép életszínvona­lának emelése döntő mér­tékben a mezőgazdaság fejlődésétől függ. Szlovákia Kommunista Pártjának napilapja, az Oj Szó segített évről-évre szélesebbre tárni a föld­művesek tudatában a jövő távlatait. Rámutatott arra, hogy a mezőgazdaság fej­lődése a nagyüzemi gaz­dálkodás irányában tör­vényszerű. A megjelent cikkekből láttuk, hogy szocialista rendszerünkben a nagyüzemi gazdálkodás felemeli a dolgozó szövet­kezeti tagokat. Ez a gaz­dálkodás kedvezőbb, kul­túráltabb életkörülménye­ket teremt számukra a könnyebb munka vitatha­tatlanul nagyobb termés­eredményei következtében. Ennek tudatában aztán az egyénileg gazdálkodó föld­művesek közül mind töb­ben leptek a közös gazdál­kodás útjára. Nagy segítséget nyúj­tott lapunk a dolgozók eszmei nevelésében is. Volt idő, mikor a falusi ember egyetlen olvasmá­nya a „Kincses Kalendá­rium" volt. Hol vagyunk már ettől? Ma falun, ta­nyán naponta lesik a pos­tás közeledtét és nagy ér­deklődéssel várják az Oj Szó érkezését, mely tájé­koztatja olvasótáborát a bel- és külpolitikai esemé­nyekről, a gazdasági élet eredményeiről. Tájékoztat bennünket arról, hogy egy évtized alatt szédületesen változott a világ, orszá­gunk életében is hatalmas fejlődés állott be. Összegezve tíz év mun­káját, az Oj Szó teljesítet­te küldetését és ezzel a szlovákiai magyar dolgo­zóknak szívéhez nőtt, nél­külözhetetlenné vált szá­mukra. Szeretettel köszöntjük a tízéves Oj Szót és tuda­tában vagyunk annak, hogy az elkövetkezendő újabb tíz évben még job­ban megnő olvasói tábora és továbbra is következe­tesen fog harcolni a lap a dolgozók jólétéért, na­gyobb eszmei tudásáért, harcolni fog a szocializmus befejezéséért hazánkban. Kovács János, Path, (Ógyallai járás) kodása az elmúlt 10 év alatt napon­ta kezünkbe adta az Új Szót. ígér­jük, hogy az elkövetkező években még nagyobb számban keressük fel leveleinkkel a lapot és az Űj Szót megismertetjük azokkal is, akikhez eddig még valamilyen okból nem ju­tott el. Vígh Rózsa, Korláti Tegyük még változatosabbá az ÚJ SZOT Lapunk további tíz esztendejében szeretnénk több rovatot látni benne. Az Űj Sző feladata lenne az is, hogy rendszeres sajtószemlében ismer­tesse a szlovák és a cseh sajtóban megjelent cikkeket, amelyekről a magyar olvasók is szívesen tájéko­zódnának. Jómagam például 8 újság­ra és folyóiratra fizetek elő, három­négy továbbit megveszek, de húsz mást szeretnék még olvasni. Helyes lenne tehát, ha az Űj Szó felhívná a figyelmet a más lapokban megjele­nő legfontosabb cikkekre. Mindenről szeretnénk olvasni az Űj Szó-ban, hiszen mindennapi szel­lemi táplálékunk, ezért nagyon sok­oldalúnak kell lennie. Ha a több nyelvet beszélő olvasók körében több olvasót akar lapunk nyerni, akkor témakörét bővítenie kell, már csak azért is, mert mind­nyájunk részére érthető okokból a magyar szaksajtót nem tudjuk oly széles alapon kiépíteni, mint a szlo­vákot. Ezért kell szakközlemények­nek is helyet kapniok a magyar pártsajtóban. Krausz Zoltán, Dobsina Nevel, tanít, szervez és mozgósít A Szovjetunió dicső győzelme a fasizmus felett lehetővé' tette, hogy a második világháború után számos országban a nép maga vegye kezé­be sorsának irányítását. Hazánkban, a Csehszlovák Köztársaságban is így történt. Kommunista Pártunk vezetésével megkezdtük a szocialista társadalmi rendszer építését és 1948 dicső feb­ruárjában a nép végleges győzelmet aratott a történelem kerekét visz­szafordítani akaró burzsoázia felett. Teljesült a nép régi vágya, úr lett országában, melyet a maga számára tett széppé, gazdaggá, s amelyet a jövőben még szebbé és gazdagabbá formál. A magyar nyelvű lap megjelenése lehetővé tette, hogy az itt élő ma­gyar dolgozók teijes tájékozódást nyerjenek a bel- és külpolitikai ese­ményekről, pártunk politikájáról és célkitűzéseiről, dolgozó népünk óriási eredményeiről, melyeket e célkitűzések teljesítése során elért. Megismerkedtünk a Szovjetunió vezette szocialista tábor fejlődésé­vel, következetes békeharcával. Emellett az Űj Szó nevelt, tanított, szervezett és a szocialista építés feladatainak valóra váltására moz­gósított. Különösen nagy segítséget nyúj­tott dolgozóinknak a mezőgazdasági szövetkezeti nagyüzemi termelés fejlesztésében. Ezzel a kérdéssel nap mint nap foglalkozott az Űj Szó. Megmagyarázta értelmét és célját, meggyőzte a földműveseket és en­nek nyomán jelentős mértékben elő­segítette a szövetkezeti gazdálko­dásra való áttérés gyors előretöré­sét. A lap továbbá megismertette a dolgozókkal irodalmunk legújabb al­kotásait, a tudomány korszakalkotó eredményeit és sok más téren is elősegítette fejlődésünket. Ha visszatekintünk a lap tíz éves, sikeres munkájára, megelégedéssel állapíthatjuk meg, hogy jelentősen hozzájárult eredményeink elérésé­hez. Bízunk abban, hogy a jövőben még eredményesebben tölti be kül­detését és ehhez a munkához sok sikert kívánunk. Török Gábor, Kóvár SZÖ 8 * 1958. december 15.

Next

/
Thumbnails
Contents