Új Szó, 1958. december (11. évfolyam, 332-362.szám)

1958-12-15 / 346. szám, hétfő

(Folytatás a 5. oldalról) győzni a dolgozókat és derekas része volt abban, hogy nálunk végül is győzött a népi demokratikus rend és a szocializmus útjára léptünk. Ifjúságunknak továbbra is el kell mondanunk, és a nyugati példákon bebizonyítanunk, mily szenvedésekkel és gondolatokkal „üdvözítette és üdvözíti" a fiatal munkásokat, parasztokat és a diákok nagy részét is a kapitalizmus. A koplalás, a műveltség nagy áldozatok árán való megszerzése, a jövőért, a munkáért való aggodalom, ritka alkalom a szórakozásra és pihenésre, ez a fiatalok többségének sorsa a tőkés társadalomban. Ezzel szemben nálunk szocialista államunkban az előtt, aki igyekvő, szorgalmas, és nem gondol .önzőon csak a saját személyes érdekeire, minden út nyitva áll. Sok függ a neveléstől, mert csak így akadályozzuk meg azt, hogy a fö létfenntartási gondoktól . mentesült ifjúság körében megnyilvánuljanak az élet egyes árnyoldalai mint pl. a társadalmi ügyek iránti, csekély érdeklődés. az önzésre való hajlam, a karrierizmus és individualizmus. Olyan ifjúságot akarunk, amely ellenálló a nehézségekkel szemben, szívós és nem elégszik meg a kispolgári kis egyéni célkitűzésével — élvezni, amit csak lehet és amennyiben lehet más számlájára. Amennyiben egyes fiatal emberekben ilyen hajlamok nyilvánulnak meg, ezekkel komolyan szembe kell szállnunk. Meg kell mutatnunk az ifjúságnak, hogy azok a feltételek, amelyek között ma él, sohasem voltak és nem jöttek maguktól létre. A kongresszusi beszámoló rámutatott, milyen visszhangot keltettek az ifjúság beszélgetései a régi kommunistákkal, a kapitalizmus és fasizmus elleni harcosokkal, azokkal, akik a munkásosztály uralmáéft harcoltak. Ebben az irányban kell tovább haladni, fiatal nemzedékünk tudatában szilárdan meg kell rögzíteni azt, hogy mai nagy vívmányaink feltétele éppen a mi szocialista rendszerünk — a dolgo. zók megalkuvás nélküli küzdelmének J gyümölcse, amely sok emberéletet követelt áldozatul, s amelyért a fiatal forradalmárok ezrei is sok mindent feláldoztak abból, ami nélkül ma számos fiatal ember elképzelni sem tudja életét. Ha ezt a fiatalság megérti, természetessé válik számukra az is, hogy mai előrehaladásunk sem csupán a párt határozatainak ügye, hanem valamennyi dolgozó szívós törekvését és harcait, s elsősorban az ifjúság törekyését és harcait követeli meg. A CSKP XI. kongresszusa újból hangsúlyozta, hogy a fiatalok leghathatósabb nevelése a munkában való tevékeny részvételük. Felhívta az ifjúsági szövetséget, hogy a fiatalokat vezesse arra, hogy olyan szakaszokon dolgozzanak, ahol ma a legnagyobb segítségre van szükség, a bányászatban, az építészetben és mezőgazdaságban. A kongresszus az ifjúsági szövetséget bízta meg azzal a feladattal is, hogy nagy mértékben kivegye részét számos fontos mű felépítésénél. Hallottuk a beszámolóban, hogy e munka már sikeresen megkezdődik. Különösen hangsúlyozni kell most az ifjúság széleskörű részvételének jelentőségét a lakásépítésben, amit a párt Központi Bizottsága országos feladatnak nevezett. Hisz éppen a fiatal emberek jövő éveiről van szó, akik családot fognak alapítani és lakni is jól akarnak. A munka, főképp a fiatal emberek kollektívában végzett kétkezi munkája új viszonyt teremt a munkához s a munka megszűnik csupán a létfenntartás szükséges feltétele lenni. Ellenkezőleg, a fiatal emberek számára életük örömteli, megtisztelő tar, talmává válik, természetes hazafias kötelességükké. így a fiatal emberekbeit egyúttal megszületnek a kommunista erkölcs elemei, megtanulják, hogy a társadalom érdekében cselekedjenek, leküzdik egyéni hajlamaikat. Ma azonban nem elegendő csupán annak a kérdésnek megoldása, hol dolgozzanak, hol segítsék az országépítést. Egyre sürgetőbben lép előtérbe — mint tudjuk — egy további kérdés, vagyis az, hogyan kell dolgozni, milyen termelőeszközökkel. A feleletet ismerjük: a legkorszerűbb technikával, amely egyre fejlődni fog, fokozatosan fel kell használni az új energiaforrásokat, ami lépésről lépésre a termelés egyre komplexebb automatizálására fog ^irányulni és az embert mentesíti nemcsak a fáradságos, egyhangú, lélektelen munkáktól, hanem lehetővé teszi, hogy egyrészt parancsoljon a gépeknek, másrészt pedig alkotó módon megsokszorozza vívmányainkat. Az új technika és haladó technológia ma már gazdaságunkban egyre kifejezésteljesebben utat tör. Azonban egyre gyorsabban kell haladni. Az Egész társadalmunk érde.-cében szükifjúságtól függ, hogy ezt az ügyet kezébe ragadja, segítse a haladó munkamódszereket, az új műszaki eljárásokat, a termelési gyakorlatnak mindezen fajtáit a jövőben válóraváltani a szocialista építés befejezéséséért végzett mindennapos munka soi i ún. A CSISZ Központi Bizottságának beszámolója jogosan hangsúlyozta az ifjúság legtevékenyebb részvételének jelentőségét a szocialista munkaversenyben. i E téren most jó lesz gondos figyelmet szentelni az új indítványoknak, elemeknek és formáknak, amelyek nemcsak közvetlen lépéseket jelentenek a munkatermelékenység és termelés fokozására, hanem a dolgozókat saját szakképzettségük növelésére és különféle erkölcsi-politikai kötelezettségre vezetik. Az új tapasztalatokat és kezdeményezést jól kell mérlegelni és mindazt, ami bennük jó és célszerű, el kell terjeszteni a többi munkahelyeken is. Főkép a fiatal munkások és technikusok kollektíváinak kellene kötelezettségvállalásaikat egyre szorosabban összekötni azzal a becsületes elhatározással, hogy elsajátítják az új technológiát, az új technikai módszereket, további foglalkozást sajátítanak el. részt vesznek megfelelő tanfolyamokon, távtanulásban és politikai színvonaluk emelésére fognak törekedni. Mindezzel szorosan összefügg az ifjúság részvételének fokozása a közéletben, az üzemekben, a nemzeti bizottságökban stb. Beszéltem már arról a jelszóról, amelyet az SZKP XXI. kongresszusa előtt a szovjet komszomolisták tűztek maguk elé: Megtanulni kommunista módon élni és dolgozni! Ügy vélem, hogy e jelszót magáénak kel! tennie ifjúságunknak is, alkotó módon át kell vennie a Komszomol azon első tapasztalatait, amelyeket a kommunista munka brigádjainak tevékenységében szerzett. A szocialista építés befejezéséért vívott harc nagyon sürgős feladata a falu szocialista átépítésének befejezése. Itt nemcsak a szocialista termelési viszonyok teljes győzelméről van szó, hanem elsősorban a valóban szocialista mezőgazdasági nagyüzemi termelés bevezetéséről, amely több gabonát, húst és más élelmiszert, valamint nyersanyagot ad. A szocialista mezőgazdasági nagyüzemi termelés népgazdaságunk legfiatalabb ága. Fejlesztése nemcsak az emberek gondolkodásában levő csökevényekbe ütközik, hanem a termelési gyakorlat régi hagyományaiba is. Itt jobban, mint bárhol másutt, harcolni kell az új dolgokért, munkamódszerekért, az új nézetekért, emellett azonban ismeretes, hogy falunk egyre jobban „öregedik", aránylag kevés fiatal embert találunk itt munkában mind közvetlenül a mezőgazdasági termelésben, mind pedig a falu politikai és közéletében. Ez az állapot n?m utolsó sorban az ifjúsági szövetség nagyon gyenge befolyását tükrözi falvainkon. Az ifjúsági szövetségnek ezért nagy és becsületbeli feladatának kell tartania ezen állapot megváltoztatását, az ifjúság figyelmének a mezőgazdaságra való fordítását, megfelelő munkafeltételek biztosítását számára. Miért lát ifjúságunk még mindig a falusi munkában, a mezőkön, az istállókban végzett munkában valamilyen alacsonyabbrendű tevékenységet? Azért, mert a mezőgazdaságra a régi szemszögből tekint, azért mert szövetsége nem eléggé meggyőzően mutat rá falvaink jövőjére, nem mutatja meg, milyen feltételeink vannak arra, hogy a falu életében is — jóllehet, nálunk ma már aránylag csekély különbség van a város és a falu között — néhány éven belül további nagyon lényeges változásokra kerüljön sor. Nemrégen csodálatot keltett ifjúságunk körében a komszomolisták kivonulása a szűzföldekre, ahol a párt és a kormány segítségével tulajdonképpen semmiből kezdték el munkájukat és ennek ellenére rövid időn belül az országnak több millió pud gabonát tudtak adni. Az, hogy nekünk nincsenek óriási szűzföldjeink, nem jelenti azt, hogy nekünk nincs szükségünk az ifjúság áldozatkészségére a mezőgazdaság szakaszán. séges, hogy a falusi ifjúság elsősorban a mezőgazdaságban dolgozzék, hogy a városi fiatalok megtalálják az utat a vidékre és segítsék átalakítani a földeket és istállókat gabonaés húsgyárakká, segítsék átalakítani a falut minden városi kultúrával rendelkező lakóteleppé. Éppen e távlatok szempontjából mondotta Lenin az ifjúságnak útravalóul a kommunizmus felé: „Tanulni, tanulni, tanulni!" Az ifjúság következetes irányítása e jelszó szellemében elválaszthatatlan részét képezi annak a feladatnak, hogy az ifjúságban lelkesedést gyújtsunk a kommunizmus iránt. Azt követeljük az ifjúsági szövetségtől, dolgozzék az ifjúság körében úgy, hogy az ifjúság szomjazza a művelődést és tudást, segítse a fiatalokat abban, hogy életük örömét a munkában és a további művelődésre való szüntelen törekvésben találják meg. Az ifjúságriak az új életre való előkészítésében jelentős feladat hárul iskoláinkra is. Bizonyára jól tudják, hogy pártunk Központi Bizottsága hasonlóképp, mint a Szovjetunióban éppen most tárgyalja meg a tanítókkal, nevelőkkel és szülőkkel azokat az elveket, amelyek alapján iskoláinkat tovább fejlesztjük úgy, hogy ifjúságunk sokkai jobban felkészüljön az életre. A párt néhány év alatt végre akarja hajtani az iskolák nagy átalakítását, fokozatosan meg akarja valósítani Marx és Lenin nagy eszméit. Arról van szó, hogy iskolánkat még közelebb vigyük a szocialista építés szükségleteihez, sokoldalúan művelt, a tudomány és a technika alapjait elsajátító és szakképzett fizikai munka elvégzésére képes embereket neveljünk iskoláinkban. Azt akarjuk, hogy a fiatalok az iskola elvégzése után különbség nélkül dolgozzanak, gyakorlati tevékenységben fejlesszék és mutassák meg képességeiket, ügyességeiket és hajlamaikat. Azoknak, akik ezt saját igyekezetükkel megérdemlik, lehetőséget adunk a továbbtanulásra. Üj társadalmunknak nincs szüksége egyoldalúan nevelt emberekre, hogy 15-17 éves fiúkat és lányokat vezető vagy különleges szellemi munkára jelöljünk ki anélkül, hogy a termelésben végzett munkájukkal bebizonyítanák, mi lakozik bennük, milyen a viszonyuk az emberekhez és közös ügyünkhöz. Iskoláink a jövőben fokozatosan teljes középiskolai műveltséget nyújtanak az ifjúság nagy többségének. Iskoláink feladata, hogy elősegítsék a fizikai és a szellemi munka közötti különbség fokozatos áthidalását, hogy elérjük nagy célunkat, melyet képletesen e szavakkal jellemezhetünk; „minden munkás mérnök, minden mérnök munkás". Különösen itt, a kongresszuson helyén yaló az a figyelmeztetés, hogy iskolánk átalakítása az ifjúsági szövetség munkájában eddig még nem foglalja el azt a helyet, amely az ügy jelentőségének megfelelne. A párt 10 évvel ezelőtt harcba vezette az ifjúságot az új iskoláért és nagyra értékelte az ifjúsági szövetségnek e téren végzett nagy munkáját. Ma is fontos, hogy a szövetség saját ügyének tekintse az iskola átalakítását, további fordulatszerű átépítését. Iskolánk új alapelvei és módszerei nem önmaguktól valósulnak meg. Mind iskolaügyi dolgozóinkra és tanítóinkra, mind párhuzamosan az ifjúsági szövetségre támaszkodva küzdeni fogunk érvényesülésükért. Nemcsak arról van szó, hogy az iskola jelentőségének mélyebb megértésére késztesse az ifjúsági szövetség tagjait és egész ifjúságunkat, hogy egyetlen fiatalember se járjon közömbösen és csak köteleségből iskolába, haneYn hogy egyenesen szomjúhozza az ismereteket. Felmerül egyúttal az a feladat is, hogy segítsünk a pedagógusoknak a nevelés új célszerű módszereinek keresésében és felülvizsgálásában, fejlesszük ki a fiatalokban a felelősségérzetet, valamennyiök tanulmányaiért, egyengessük a tanulók és diákok helyes viszonyát a társadalmilag hasznos munkához, szervezzünk például brigádokat, melyek kötelezettséget vállalnak, hogy az év folyamán valamelyik EFSZ-ben bizonyos darab földterületet megművelnek, nyerjük meg az ifjúságot, hogy maga gondoskodjék az iskola rendjéről, szép külsejéről stb. Az ifjúság művelődésének kérdéseit persze nem szűkíthetjük csak az iskolára. Lehetetlen, hogy az ifjúsági szövetség ne vegye tekintetbe az ifjúmunkások, mezőgazdák, értelmiségieink ezreinek és ezreinek további művelődését, azokét, akik már aktívan részt vesznek a termelésben, akik már alkalmazottak. Őket is figyelmeztetjük, hogy fiem elégedhetnek meg állandóan azzal, amit már tudnak. Az ifjúsági szövetség hivatva van őket segíteni, hogy megtalálják az utat a különféle tanfolyamokba, esti iskolákba, a főiskolai távtanulásra. stb. Az ifjúsági szövetség küldetése nemcsak abban van, hogy vezesse, szervezze az ifjúságot. A szövetség sokkal erőteljesebben szorgalmazza az ifjúság érdekét szolgáló sürgős követelményeket. Ebben az összefüggésben például követelje meg a fő- és középiskolai dolgozóktól, hogy rendkívül nagy figyelmet szenteljenek azoknak a tanulmányi formáknak, melyekben az ifjúság alkalmazásából eredő munkájának megszakítása nélkül vesz részt. A technika területe például megmutatja, mit követelnek a jövő évek a fiataloktól, önök tudják, hogy az atomerő felfedezésével és további felfedezésekkel már kezdetét vette az új műszaki forradalom. Ezért gondoljunk egyre. Míg a múlt században az első műszaki forradalmat a tőkés termelési viszonyok képviselték, a második műszaki forradalmat csak a kommunista ember, a kommunista társadalom lesz képes megvalósítani és csak ő fogja tudni megoldani a második műszaki forradalom kérdéseit. A tőkés keretek túlszűkek az új műszaki forradalomnak és lehetőségeinek s ezért midenütt széttörendők és szét is lesznek zúzva. Valakinek úgy tűnhetnék, hogy túl sokat akarunk ifjúságunktól. Néha például azt hallhatjuk, hogy állítólag meg akarjuk fosztani az ifjúságot fiatalságától. Attól függ elvársak, ki hogyan képzeli el a fiatalságot. Amennyiben valaki a polgári családok leánykáinak és fiacskáinak naplopással és unalommal, világfájdalommal és szeszélylyel töltött fiatalságára gondol — a dolgozó ifjúság többsége szerencsére sohasem ismert ilyen fiatalságot és szerencsére ma ettől nem is kell megfosztanunk. Ami azt a fiatalságot illeti, melyben a fiúk és lányok erőiket fejleszthetik, kiélhetik magukat, fejleszthetik és kielégíthetik tudásvágyukat, ügyességüket, talpraesettségüket, sport- és egészséges szórakozási vágyukat — ezt a fiatalságot nem mi. kommunisták vettük el az ifjúságtól, hanem a burzsoázia, mely az ifjúság többségét tengődésre, összerogyásig tartó napszámoskodásra kényszerítette, mely az ifjúság egy részét erkölcsi fertőbe taszította. Egészséges, alkotó, harcos fiatalságot akarunk ma adni egész ifjúságunknak. Ezért nem szégyenkezünk, büszkék vagyunk erre, ifjúságunk többsége ezért tiszteli a kommunista pártot! Nem akarunk ifjúságunkból elkényeztetett és önálló életre képtelen embereket nevelni. Ez nagy igényeket támaszt az ifjúság körében végzett munkánkkal és magával az ifjúsággal szemben. Nem akarjuk elvenni az ifjúságtól a pihenésre és jó szórakozásra, olvasásra kultúrára, sportra, táncra szánt idejét. Ez megilleti az ifjúságot, ez a fiatalsággal jár, s ezt ma szocialista államunkban az ifjúság különbség nélkül megengedheti magának. Ám arra késztetjük ifjúságunkat, hogy ne kényelmeskedjék el, no fecsérelje idejét, hanem felelőssége tudatában szorgalmas munkával és tanulással a kommunizmus tehetséges építőjévé fejlődjék. Nem titkoljuk, hogy a fiataloknak ez kissé kényeimetlen lesz. Igaza volt Hruscsov elvtársnak, amikor a Komszomol . kongresszusán kijelentette, hogy aki ifjúkorában sokat alszik, az egész életet is átalussza! Elvtársak! Az ifjúsági szövetség további tevékenységének nagy feladataihoz tartozik az« ifjú nemzedéknek a proletár nemzetköziség és a szocialista hazafiság szellemében való nevelése. Tudjuk, hogy sok történt e téren. Korunk azonban itt is fokozza követelményeit. Az ifjú nemzedék nevelésében el kell mélyítenünk a cseh és szlovák ifjúság egységét, gondoskodnunk kell arról, hogy a cseh és szlovák fiúk és lányok egyre jobban megismerjék egymás életét és munkáját, hogy népeink szilárd és megbonthatatlan barátsága már az iskola padjaibar> kialakuljon az ifjú nemzedék között. Tovább fogjuk mélyíteni ifjúságunknak és más országok ifjúságának szilárd barátságát. Üjra meg újra meggyőződhetünk róla, mit jelent a Szovjetunió példája számunkra és az egész világ számára. Mennyi jót sajátíthat el ifjúságunk, ha megismeri a szovjet Komszomol munkáját és szilárdan a Komszomollal együtt fog haladni. Az ifjúsági szövetség sokat tesz a béke további megszilárdításáért, ha még szorosabban együttműködik a tőkés országok, valamint az ázsiai és afrikai országok ifjúságával, ha támogatni fogja a háború ellen vívott áldozatkész békeharcukat. Fiaink és lányaink többsége számára a béke nemcsak drága, hanem - ismerjük el - általában természetes dolog. Nem emlékeznek a háborúra és a gyakorlatban sem találkoztak fájdalmas nyomaival. Annál kevésbé várható, hogy sokat gondolkozzanak a háborúk okairól, hogy megfontolt és elvi álláspontot foglaljanak cl e kérdésben. Ezért itt sem állhatunk tétlenül, nem feledkezhetünk meg a dolgok megmagyarázásáról, hanem arra kell késztetnünk ifjúságunkat, hogy helyesen értelmezze mindazt, ami a világon -történik, hogy különösen a nyugatnémet militarizmus feltámadásának veszélyét lássa meg és helyes következtetéseket vonjon le. Ez azt jelenti: készüljön fel jól, hogy szükség esetén félelmet nem ismerve szembeszálljon az ellenséggel, hogy szent kötelességének tartsa a haza védelmét. Fiataljainkat tehát meg kell tanítanunk arra, hogy tudjanak művelődni, tudjanak építeni, atyáik művét és saját munkájuk eredményeit bármikor, még életük kockáztatásával is meg tudják védeni. Elhatároztuk, mindent elkövetünk, hogy gyönyörű hazánkban aránylag rövid idő alatt befejezzük a szocialista építést, hogy békés munkával még gyönyörűbbé és gazdagabbá tegyük hazánkat. Az ifjúsági szövetség harmadik kongresszusa az ifjúság sorSkozóját jelenti, amely részt vesz korunk új nagy műveinek alkotásában s egyidejűleg új kommunista nemzedékké formálódik. Helyes volt az a jelszó, mellyel 1945-ben az ifjúsági építkezéseken találkoztunk: „Mi alakítjuk az épületet - az épület alakít bennünket! Elvtársak, kívánom, hogy évek múltán büszkén tekinthessenek viszsza az elvégzett munkára, hogy a büszkeség és elégedettség érzésével mutathassák gyermekeiknek ' a korszerű üzemeket, duzzasztógátakat, vasutakat és utakat, mesterséges öntözésü termőföldek táblait, mint szeretettel emlékezetükbe vésődött ifjú éveik emlékeit. A kommunista jövő nevében minden CSISZ-tag, az ifjúsági szövetség minden szervezete tűzze ki célul: legyünk a szocialista Csehszlovákia fiataljainak példaképei, segítsünk minden fiatalnak, hogy rátaláljon a kommunizmushoz vezető ragyogó útra! ÍJJ SZÖ 6 * 1958. december 11.