Új Szó, 1958. november (11. évfolyam, 302-331.szám)

1958-11-09 / 310. szám, vasárnap

Az USA fofytaini akarja az atomfegyverkísérleteket EISENHOWER ELNÖK NYILATKOZATA Washington (ČTK) - A Fehér Ház november 7-én közzé tette Eisenhower elnök nyilatkozatát az atomfegyver-kísérletek kérdésében. A nyilatkozatból kitűnik, hogy az amerikai kormány folytatni szándékszik az atomfegyver-kísérleteket azon ígérete ellenére, mely szerint október 31től, vagyis a genfi értekezlet kezdetétől egy évre beszünteti kísérleteit. Az USA elnöke nyilatkozatával egyidejűleg gyengíteni igyekszik azt a benyomást, amelyet a világ közvéleményére a Szovjetunió javaslata gyakoroit, miszerint az atomfegyverA Szovjetunió képviselője az UNESCO elégtelen tevékenységét bírálja Párizs (CTK) - Az UNESCO X. értekezletén pénteken, november 7én az általános vitában felszólalt A. N. Kuznyecov, a szovjet küldöttség vezetője. Beszédében elsősorban hangsúlyozta, hogy az UNESCO bizonyos eredményeket ér el az aszályos területek, valamint a nedves tropikus területek kutatása terén. Ugyancsak sikeres volt a rádióizotópoknak a tudományos kutatás terén való felhasználásáról rendezett értekezlet, sikeresen folyik a latinamerikai országokban az alapműveltség bővítésére irányuló javaslat megvalósítása, stb. Tény azonban mondotta, — hogy az UNESCO tevékenységében a kevésbé hatékony kísérleteket egyszer s mindenkor- l másodrendű intézkedések vannak ra szüntessék be. I túlsúlyban, amelyek szétforgácsolják Genfben tovább folyik az atomfegyverkíséri etek beszüntetéséről tárgyaló értekezlet Genf (ČTK) — A Genfben tárgyaló három nagyhatalom képviselőinek sorrendben hatodik ülése sem hozott semmi haladást az atomfegyver-kísérletek beszüntetése kérdésében. A közlemény csupán arra mutatott rá, hogy a Szovjetunió képviselője november 3-án szétosztotta az értekezlet résztvevői között a Szovjetunió kormányának a nukleáris kísérletek beszüntetése kérdésében október 31-én tett nyilatkozatát. A közlemény ezenkívül újból azt mondja, hogy a küldötteknek tárgyalniok kell az atomfegyver-kísérletek beszüntetéséről kötendő egyezményre tett szovjet javaslatról, a napirend két javaslatáról (szovjet és amerikai), valamint a brit küldött Csak árulókat jelölnek az algériai választásokon New York (ČTK) — Mohammed Jazid, az Algériai Köztársaság ideiglenes kormányának tájékoztatásügyi minisztere november 7-én New Yorkban nyilatkozott a küszöbön álló algériai választásokkal kapcsolatban, amelyben azt mondotta, hogy csupán árulók szerepelhetnek jelöltekként a mostani választásokon. „Az mondjuk, hogy árulók — hangsúlyozta Jazid — mert csak így lehet jellemezni azokat, akik hajlandók a francia megszálló hadsereg jelöltjei lenni." Rámutatott, a francia kormány elhatározta, minden eszközt felhasznál, hogy engedelmes tárgyalófeleket nyerjen. Jazid nyilatkozata végén megismételte, hogy az ideiglenes algériai kormány hajlandó semleges területen tárgyalni Franciaországgal az algériai konfliktus általános megoldásáról. által előterjesztett „dokumentum azon előzetes szempontjairól, amelyeket tekintetbe kell venni a nukleáris kísérletek beszüntetéséről kötendő egyezmény betartása feletti nemzetközi ellenőrző szerv létesítésénél." A csütörtöki ülésen beterjesztett brit dokumentum genfi újságíró körökben általános csalódást keltett, mert nem könnyíti meg, hanem inkább megnehezíti a tárgyalásokat. Már néhány napja ugyanis azt beszélték, hogy a brit küldöttség talán „a közvetítő" szerepében lép fel az eddigi vitás kérdésekben elfoglalt' két álláspont között. a szervezet erőit és eszközeit. Egyes kérdésekben az UNESCO a hidegháború híveinek eszközeként, nem pedig a béke eszközeként jár el. Kuznyecov ezzel kapcsolatban emlékeztetett a Kínai Népköztársaság képviseletének kérdésére, amelyet a szervezet nem volt képes megoldani. Samun visszaszökik a politikai életbe Bejrut (ČTK) — Libanoni hírek szerint Kamii Samun volt libanoni elnök most nagyarányú politikai tevékenységet fejt ki, amely elsősorban arra irányul, hogy nehézségeket okozzon Karami miniszterelnök új kormányának, amely a libanoni helyzet és viszonyok konszolidálására törekszik. Az utóbbi napokban Samun pártjának, az úgynevezett Szabad Hazafiak Pártjának ülésein elnökölt. Ezeken az üléseken arról tárgyaltak, hogy Karami miniszterelnököt hogyan akadályozzák meg a belpolitikai problémák megoldására nélkülözhetetlen teljhatalom megszerzésében és érvényesítésében. Az An-Nasszr című szíriai lap hírei szerint Henry Tabulszi, a libanoni parlament képviselője - Samun híve — lemondani szándékozik, hogy lehetővé tegye Samunnak a képviselői mandátum megszerzését és viszszatérését a parlamentbe. Ez a lap ugyancsak hírt közöl Samun, valamint a libanoni amerikai és brit nagykövet közötti találkozókról, amelyeken megtárgyalták azt az eljárást, amelyet Samun hívei Karami miniszterelnök ellen alkalmaznak. Bulgáriában, nem messze Kolarovgrád városától a legkorszerűbb gépekkel berendezett új üzem épült gépkocsi és traktor-alkatrészek gyártására. Képünkön az üzem látható. EGY AGRESSZIÓ AZ AMERIKAI és a brit kormány minden téren megkísérelte leplezni Libanon és Jordánia elleni hadjáratának rabló- és gyarmasító jellegét az ENSZ alapokmányának kiforgatott magyarázatával, valamint azzal, hogy magukat két ENSZ-tagállam „lovagias védelmezőinek" adták ki. Emellett arra hivatkoztak, hogy a két ország „védelmet" kért tőlük az Egyesült Arab Köztársaság részéről állítólag fenyegető „közvetett agresszió" elől. A világ közvéleményének túlnyomó része nem ült fel ezen állításoknak. Ha figyelembe vesszük a Közel- és Közép-Kelet térségének jelentőségét az imperialista monopóliumok számára, amely nemcsak a kőolajból eredő mesés nyereségeik forrása, hanem nagy piac is ipari termékeik részére, ha figyelembe vesszük az imperialistáknalt a szocialista országok elleni agresszív terveikkel kapcsolatban az arab országok stratégiai fontosságát, még jobban szemünkbe tűnik, hogy mily fontos a Nyugat számára az, hogy e terület korlátlan urai legyenek és teljesen ellenőrizzék azt. Ez az alapja az e térségben folytatott imperialista politikának, amelynek akcióképpességét és erejét azonban aláássa a szívós amerikai-brit párharc. ÍTÉLJÜK MEG MOST, hogy Libanon és Jordánia megszállása mennyiben teljesítette azokat a reményeket, amelyeket Washington és London fűzött hozzá, mégpedig az általuk követett főbb célok szempontjából. Az Iraki Köztársaság néhány hónapos fennállása alatt bebizonyította, hogy életképes. A forradal-ni kormányt teljesen támogatja az iraki lakosság túlnyomó többsége és a világ valamennyi békés és demokratikus erejének rokonszenvét élvezi. A földreform gyors előkészítése, az árulók vagyonának elkobzása, az államapparátus megtisztítatása, a kötelező iskolalátogatás bevezetése épp úgy, mint a kurd nemzeti kisebbség egyenjogúsítása nagy horderejű tettek, amelyek megfelelnek a nép vágyainak és teljes összhangban állanak Irak társadalmi erőinek szükségleteivel. Az Iraki Köztársaság szoros együttműködése az EAK-kal és kormányának hűsége a békés együttélés politikájának bandungi elveihez megszilárdították Irak nemzetközi helyzetét. Az imperialistáknak -nindazon kísérletei, amelyekkel a fejlődést megakadályozni igyekeztek, teljes csődött mondottak. LIBANONBAN is lényegesen másként fejlődött a belső helyzet, mint ahogyan az imperialisták feltételezték. Azt tervezték, hogy Samunt és klikkjét tartják meg hatalmon, mert ez a klikk az arab Kelet progresszív erői elleni intrikáik politikájának bevált eszköze volt. Samunt azonban Libanonban politikailag elintézték, s jóllehet Sehab elnök nem azokat az erőket képviseli, amelyek nem haboztak fegyverrel fellépni Samun kamarillája ellen, megválasztása R. J. Murphynak, Dulles helyettesének jelenlétében nyilvánvaló kompromisszum és amerikai meghátrálás volt. R. Karami miniszterelnök ugyan nehézségek közepette, de egyre erőteljesebben normalizálja országának viszonyait, amelynek kormánya a fasiszták és a Samun-pártiak kivételével magába tömöríti az összes politikai irányzatot, a külpolitika terén az EAK-kal és az Iraki Köztársasággal való baráti együttműködés felújítását és azon semlegességhez való visszatérést követi, amelyet Libanon addig folytatott, míg Samunt nem térítette le erről az útról és vitte egészen a Bagdadi Paktum peremére. UGYANCSAK SEMMIT sem oldott meg a brit megszállás Jordániában. Ha csak nem azt, hogy a válságos napokban megmentette Husszein királyt az iraki Fejszál sorsától és meghosszabította a korrumpált Jordán monarchia életét. További sorsának kilátástalanságát azonban beismeri a nyugati burzsoá sajtó is, épp úgy, mint elismeri azt is, hogy Jordániának nincs meg a gazdasági alapja független állami létéhez, amit eddig csupán a Nyugat pénzügyi „injekcióival" tartanak fenn. Husszein kivételével már az egész királyi család elhagyta Jordániát és sajtójelentések szerint nem is szándékszik a közeljövőben viszatérni. Az imperialista politika fő problémája tehát az marad, hogyan tartsák Jordániát továbbra is ellenőrzésük alatt, hol találjanak megfelelő pótlást a hitelét vesztett királyi család helyett, hogyan fojtsák el az országban a népnek azt a vágyát, hogy az imperialistaellenes frontba sorakozzék az EAK-kal és az Iraki Köztársaság oldalán. AZ IRAKI ÁLLAMFORDULAT után szappanbuborékként szétfoszlott a Bagdadi Paktum is és sötét létének végső óriát éli. Nagy-Británniának már nincs elég ereje ahhoz, hogy mint a paktum két fő hatalmának egyike újból lábra állítsa. Az ameA német forradalom győzelme A német császárság bukásának 40. évfordulójára A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme, az orosz bolsevikok bátor harci példája, a munkások és parasztok államának kezdeti sikerei határtalan lelkesedéssel töltötték el a négyéves háborúban kimerült európai néptömegeket. Tetőfokra hágott a nyugtalankodó tömegek forradalmi mozgalma, melynek élén a frontról és az orosz hadifogságból hazatért katonák és szociáldemokrata munkások álltak. E mozgalom az orosz bolsevikok példájára forradalommá csúcsosodott az egyes országokban. Egymás után vesztették el trónjaikat a legtekintélyesebb uralkodóházak. A forradalom szele Németországot sem kerülte el, noha egy német forradalom kitöréséről még egyes marxisták is óvatosan és fenntartással nyilatkoztak. A német munkásosztály általános forradalmi felkelését közvetlenül megelőzte az 1918. november 3-án kitört kiéli matrózlázadás, melynek célja az angol hadiflotta elleni támadásban részvételét megtagadó hajók bebörtönzött legénységének kiszabadítása volt. A lázadó tengerészekhez a helyőrség, majd november 5-én a forradalmi munkásság is csatlakozott. Megalakult a tengerész- és katonaküldöttek tanácsa, valamint a munkásküldöttek tanácsa. Húszezer munkás, tengerész és katona fogott fegyvert, a hajókra kitűzték a forradalom vörös zászlaját. Kiel példáját csakhamar Hamburg, Lübeck és Bréma is követte. November 7-én Münchenben a katonák- és munkástömegek az uralkodóház trónfosztását és a Bajor Köztársaság kikiáltását követelik. A Kiéiből kiindult forradalmi hullám pár nap alatt az egész országban elterjedt és magasra csapott. A nép mozgalma eljutott a fegyveres felkelés küszöbére. Am, a jobboldali szociáldemokraták, továbbá a kétszínű szerepet játszó centralista Kautsky hívei mindent megtettek, hogy akadályt gördítsenek a fegyveres munkásfelkelés útjába. Egyedül a Spartak-csoport tartott ki a következetes kommunista forradalmi harc mellett és november 9-én az utcára szólította a tömegeket. A berlini helyőrség katonái és a munkásosztály forradalmi megmozdulása megdöntötte II. Vilmos trónját. A császár Hollandiába menekült. A jobboldali szociáldemokraták még megpróbálták letéríteni a mozgalmat a forradalmi harc útjáról, de mikor látták, hogy próbálkozásuk sikertelen, ők is siettették a Német Köztársaság kikiáltását. Lenin örömmel üdvözölte a német munkásosztály forradalmát és így nyilatkozott erről az eseményről: „A német imperializmus, amely az egyetlen ellenségnek látszott, összeomlott. A német forradalom, amely (Plehanov ismert kifejezésével élve) „félig ábrándnak, félig bohózatnak" látszott, ténnyé vált." Nagy feladatok vártak a német forradalomra. Elsősorban a szovjet köztársasággal való legszorosabb szövetség megteremtése, a forradalom nemzetközi alapokra helyezése, a hadműveletek azonnali beszüntetése, a régi államapparátus feloszlatása, a demokratikus földreform végrehajtása, a junkerek és a burzsoázia megfosztása pozícióitól, a nagyvállalatok és bankok államosítása és további szocialista reformok megvalósítása. Mindez hivatva volt egyengetni a polgári demokratikus forradalom szocialista forradalommá alakulásának útját. Hogy a forradalom győzelme mégsem a munkásosztály javára dőlt el, azt elsősorban az a körülmény okozta, hogy a német munkásosztálynak nem volt még következetes, bolsevik típusú forradalmi pártja. Egyedül a Spartak-csoport maradt következetesen hű a harcos marxista programhoz, de számbelileg gyönge volt ennek megvalósítására. Igy a Scheidemannok és más szociálárulók befolyása alá került a német forradalmi munkásmozgalom. Noha a Spartak-csoport november 11-i ülésén Spartak-szövetséggé alakult és Központi Bizott-ť ságába beválasztotta Kari Liebknecht, Rosa Luxemburg és Wilhelm Pieck és más elvtársakat, továbbra is a független Szociáldemokrata Párt keretén belül fejtette ki tevékenységét. Igy a forradalom következetes harci vezére továbbra is hiányzott, és ez tette lehetővé, a burzsoáziának, hogy a régi államapparátus segítségével hamarosan felszámolja a forradalom vívmányait és ismét kizsákmányolhassa a német népet. L. L, rr - - •• ,— m m p Jg

JQ M8 *' ^•"fff

iV *•. •* A szovjet repülés a haladás élén A. NY. TUPOLJEV 70 ÉVES rikaiak ezt a paktumot a legszívesebben égy újabb agresszív csoportosulással helyettesítenék, amelynek cégére még nem oly rossz hírű. Ezért megkísérlik szövetségessé megnyerni Afganisztánt, az államok új agreszlv láncolatát létesíteni a Szovjetunió határai mentén, Törökországtól Iránon és Afganisztánon át egészen Pakisztánig és közvetlen kapcsolatot teremteni a NATO (Törökország) és a SEATO között (Pakisztán). A Bagdadi Paktum helyzete figyelemre méltó az Iraki Köztársaság, tagságával kapcsolatban is. Ez formálisan, mint ismeretes, még tagja a paktumnak, tevékenységében azonban nem vesz részt. Miért? A Bagdadi Paktum célja az iraki forradalmi kormány külpolitikája bandungi irányvonalának az ellenkezője, másrészt azonban a paktumban való tagsága jelentékenyen megbénítja tagjainak nyílt, ellenséges akcióit Irakkal szemben, megbénítja a paktum akcióképességét és zavart kelt benne. Ezt megerősítik többek k iát az iráni és a török sajtó polémiái arról, vajon Irakot ki kell-e zBrni a paktumból, vagy sem. A Bagdadi Paktum megbénítása az arab nemzeti felszabadító mozgalom nagy sikere. Ezáltal azonban a Közel- és Közép-Keleten levő amerikai-brit agresszió passzíváinak felsorolása még nem ér véget. Közéjük tartozik az arab közvélemény imperialistaellenes gyűlöletének és az arab nemzeti felszabadító erők öntudatosságának növekedése is, a Nyugat tekintélyének további csökkenése az „amerikai életmód" kultusza által befolyásolt rétegekben. Megmutatkozik ez Aden és a többi Perzsa-öböl menti brit védnökségi területek nyugtalanságának növekedésében is, amelyek egyre fokozzák nyomásukat a brit gyarmati bilincsek ellen. NEHÉZ MEGMONDANI, mire Számított Washington és London, amikor az intervenciót megkezdték. Valószínűleg arra, hogy erélyes fellépésüktől az arab nemzetek és a többi békeszerető nemzetek megijednek és alávetik magukat diktátumuknak. Alaposan elszámították magukat, mint i ahogy az utóbbi években már nemegyszer! { Az erőpolitika újabb, nyilvánvaló kudarcot J vallott. A közel-keleti helyzet az impéria- í listák számára még kevésbé kedvező, n mint az intervenció előtt volt. \ A. VOLF v Huszonegy évvel ezelőtt Cskalov, a Szovjetunió hőse és társai: Bajdukov és Belákov több mint 63 órás repülés után Moszkvából Vancouverbe, Kanadába repültek. Tizenkétezer kilométert tett meg a vörös szárnyú repülőgép az Északi-sarkon át, melyből 6000 kilométert az óóeán és a jég birodalma fölött repült. Ez volt az első leszállásnélküli repülőút a Szovjetunió és Észak-Amerika között. A repülőgép hős pilótáját és kísérőit nagy ünneplésben részesítették. Egy hónap múlva Moszkvában startolt az ANT-26 repülőgép Gromov, Jumasev és Danilinnel és 10 860 kilométeres út után Los Angelestől 160 kilométerre Kaliforniában szállt le. KI VOLT A TERVEZŐ? A repülőgépgyártást a Szovjetunióban teljesen függetlenítették a külföldtől, úgyhogy 1925-től már egyetlen repülőgépet sem vásároltak külföldről. E nagy sikerek kialakulásában része volt Alekszander Nyikolajevics Tupoljev konstruktőrnek is. Első repülőgépét, az ANT-l-et, Tupoljev könnyű és nagy tartószilárdságú magnézium-alumínium ötvözetből építette. Ez volt az első csupafém repülőgép a Szovjetunióban. 1926-ban Tupoljev megszerkeszti az ANT-3 repülőgépet. Ezzel a géppel tette meg Gromov pilóta a Moszkva —Párizs—Róma—Prága—Varsó— Moszkva repülőutat. A hosszútávú repülés az egész világ figyelmét magára vonta. Az ANT-4 először 1929-ben a Csendes-óceán fölött ért el rekordot, az ANT-6 pedig először szállt le az Északi-sarkon. Utánuk Tupoljev kollektívájával csaknem minden évben egy új repülőgéptípust szerkesztett. Eddig több mint 100 különféle repülőgéptípust szerkesztettek, melyeket — kevés kivétellel — sorozatban gyártottak. 1933-ban már mindenféle gépet készítettek a könnyű sportgépektől a nagy teherbírású szállítórepülőgépekig. Egy napon Moszkva felett hatalmas repülőgép jelent meg, amelyhez hasonlót még nem látott a világ. A lakosság az utcára tódult, hogy megcsodálja az új, „Makszim Gorkijt". Súlya 42 tonna volt, 8 motorja 7000 lóerős teljesítménnyel röpítette előre a gépet. A repülőgépben 75 utas számára volt férőhely, mozi, sőt kis nyomda volt benne. Ezt a gépet is Tupoljev irányításával építették. A. NY. TUPOLJEV JUBILÄL November 10-én ünnepli a Szovjetunió a híres repülűgépszerkesztő 70. életévét. Életében érdemeiért már sok elismerésben részesült. Alekszander Nyikolajevics Tupoljev akadémikus a Szovjetunió Legfelső Tanácsának képviselője, a műszakimérnöki csapatok tábornoka, a Szocialista Munka Hőse. Mellét számos kitüntetés és érdemrend díszíti. Ez a kiváló tüdős 70 éve ellenére olyan fürge és munkaképes, hogy fiatalabb munkatársai is megirigyelhetik energiáját. A háború utáni években szerkesztette gigantikus nagyságú, sugárhajtású bombavetőgépeit, valamint a TU—104 utasszállító gépet és 70 személyes, erősebb motorokkal felszerelt változatait, a TU-104 A-t, majd a TU —110 jelzésű, gadaságosabb négymotoros gépet. Épp e napokban kaptuk a legújabb hírt, hogy Tupoljev szerkesztői irodájában elkészült a TU-104 B gép, mely 100 utas befogadására alkalmas. Az eddigi kísérletek jól sikerültek és ezek a gépek is csakhamar megjelennek a szovjet repülővonalakon. A jövó év végére a világ legfontosabb légi útjain már mindenütt hőlégsugaras gépek fognak közlekedni. E repülőgépek sebessége 800-1000 kilométer óránként, tehát kétszer annyi, mint az eddigi légcsavaros típusoké. Ma már az egész haladó emberiséget büszkeség tölti el a szovjet polgári légiforgalom világraszóló sikerei láttán. (g-k.)" C J SZÓ 4 £ í«ŕ»> Kovember &