Új Szó, 1958. november (11. évfolyam, 302-331.szám)

1958-11-09 / 310. szám, vasárnap

Az USA fofytaini akarja az atomfegyver­kísérleteket EISENHOWER ELNÖK NYILATKOZATA Washington (ČTK) - A Fehér Ház november 7-én közzé tette Eisenho­wer elnök nyilatkozatát az atomfegy­ver-kísérletek kérdésében. A nyilat­kozatból kitűnik, hogy az amerikai kormány folytatni szándékszik az atomfegyver-kísérleteket azon ígére­te ellenére, mely szerint október 31­től, vagyis a genfi értekezlet kezde­tétől egy évre beszünteti kísérleteit. Az USA elnöke nyilatkozatával egyidejűleg gyengíteni igyekszik azt a benyomást, amelyet a világ köz­véleményére a Szovjetunió javaslata gyakoroit, miszerint az atomfegyver­A Szovjetunió képviselője az UNESCO elégtelen tevékenységét bírálja Párizs (CTK) - Az UNESCO X. értekezletén pénteken, november 7­én az általános vitában felszólalt A. N. Kuznyecov, a szovjet küldött­ség vezetője. Beszédében elsősorban hangsúlyozta, hogy az UNESCO bi­zonyos eredményeket ér el az aszá­lyos területek, valamint a nedves tropikus területek kutatása terén. Ugyancsak sikeres volt a rádióizotó­poknak a tudományos kutatás terén való felhasználásáról rendezett ér­tekezlet, sikeresen folyik a latin­amerikai országokban az alapművelt­ség bővítésére irányuló javaslat megvalósítása, stb. Tény azonban ­mondotta, — hogy az UNESCO te­vékenységében a kevésbé hatékony kísérleteket egyszer s mindenkor- l másodrendű intézkedések vannak ra szüntessék be. I túlsúlyban, amelyek szétforgácsolják Genfben tovább folyik az atomfegyver­kíséri etek beszüntetéséről tárgyaló értekezlet Genf (ČTK) — A Genfben tár­gyaló három nagyhatalom képvise­lőinek sorrendben hatodik ülése sem hozott semmi haladást az atomfegy­ver-kísérletek beszüntetése kérdésé­ben. A közlemény csupán arra mu­tatott rá, hogy a Szovjetunió képvi­selője november 3-án szétosztotta az értekezlet résztvevői között a Szov­jetunió kormányának a nukleáris kísérletek beszüntetése kérdésében október 31-én tett nyilatkozatát. A közlemény ezenkívül újból azt mondja, hogy a küldötteknek tár­gyalniok kell az atomfegyver-kísérle­tek beszüntetéséről kötendő egyez­ményre tett szovjet javaslatról, a napirend két javaslatáról (szovjet és amerikai), valamint a brit küldött Csak árulókat jelölnek az algériai választásokon New York (ČTK) — Mohammed Jazid, az Algériai Köztársaság ideiglenes kor­mányának tájékoztatásügyi minisztere no­vember 7-én New Yorkban nyilatkozott a küszöbön álló algériai választásokkal kap­csolatban, amelyben azt mondotta, hogy csupán árulók szerepelhetnek jelöltek­ként a mostani választásokon. „Az mondjuk, hogy árulók — hangsú­lyozta Jazid — mert csak így lehet jel­lemezni azokat, akik hajlandók a fran­cia megszálló hadsereg jelöltjei lenni." Rámutatott, a francia kormány elhatároz­ta, minden eszközt felhasznál, hogy en­gedelmes tárgyalófeleket nyerjen. Jazid nyilatkozata végén megismételte, hogy az ideiglenes algériai kormány haj­landó semleges területen tárgyalni Fran­ciaországgal az algériai konfliktus álta­lános megoldásáról. által előterjesztett „dokumentum azon előzetes szempontjairól, ame­lyeket tekintetbe kell venni a nuk­leáris kísérletek beszüntetéséről kö­tendő egyezmény betartása feletti nemzetközi ellenőrző szerv létesí­tésénél." A csütörtöki ülésen beterjesztett brit dokumentum genfi újságíró kö­rökben általános csalódást keltett, mert nem könnyíti meg, hanem in­kább megnehezíti a tárgyalásokat. Már néhány napja ugyanis azt be­szélték, hogy a brit küldöttség ta­lán „a közvetítő" szerepében lép fel az eddigi vitás kérdésekben elfog­lalt' két álláspont között. a szervezet erőit és eszközeit. Egyes kérdésekben az UNESCO a hideghá­ború híveinek eszközeként, nem pe­dig a béke eszközeként jár el. Kuz­nyecov ezzel kapcsolatban emlékez­tetett a Kínai Népköztársaság kép­viseletének kérdésére, amelyet a szervezet nem volt képes megoldani. Samun visszaszökik a politikai életbe Bejrut (ČTK) — Libanoni hírek sze­rint Kamii Samun volt libanoni elnök most nagyarányú politikai tevékeny­séget fejt ki, amely elsősorban arra irányul, hogy nehézségeket okozzon Karami miniszterelnök új kormányá­nak, amely a libanoni helyzet és vi­szonyok konszolidálására törekszik. Az utóbbi napokban Samun pártjá­nak, az úgynevezett Szabad Haza­fiak Pártjának ülésein elnökölt. Eze­ken az üléseken arról tárgyaltak, hogy Karami miniszterelnököt hogyan akadályozzák meg a belpolitikai problémák megoldására nélkülözhe­tetlen teljhatalom megszerzésében és érvényesítésében. Az An-Nasszr című szíriai lap hírei szerint Henry Tabulszi, a libanoni parlament képviselője - Samun hí­ve — lemondani szándékozik, hogy lehetővé tegye Samunnak a képvise­lői mandátum megszerzését és visz­szatérését a parlamentbe. Ez a lap ugyancsak hírt közöl Sa­mun, valamint a libanoni amerikai és brit nagykövet közötti találkozók­ról, amelyeken megtárgyalták azt az eljárást, amelyet Samun hívei Kara­mi miniszterelnök ellen alkalmaznak. Bulgáriában, nem messze Kolarovgrád városától a legkorszerűbb gépekkel berendezett új üzem épült gépkocsi és traktor-alkatrészek gyártására. Ké­pünkön az üzem látható. EGY AGRESSZIÓ AZ AMERIKAI és a brit kormány min­den téren megkísérelte leplezni Libanon és Jordánia elleni hadjáratának rabló- és gyarmasító jellegét az ENSZ alapokmányá­nak kiforgatott magyarázatával, valamint azzal, hogy magukat két ENSZ-tagállam „lovagias védelmezőinek" adták ki. Emel­lett arra hivatkoztak, hogy a két ország „védelmet" kért tőlük az Egyesült Arab Köztársaság részéről állítólag fenyegető „közvetett agresszió" elől. A világ közvé­leményének túlnyomó része nem ült fel ezen állításoknak. Ha figyelembe vesszük a Közel- és Kö­zép-Kelet térségének jelentőségét az impe­rialista monopóliumok számára, amely nemcsak a kőolajból eredő mesés nyeresé­geik forrása, hanem nagy piac is ipari ter­mékeik részére, ha figyelembe vesszük az imperialistáknalt a szocialista országok elleni agresszív terveikkel kapcsolatban az arab országok stratégiai fontosságát, még jobban szemünkbe tűnik, hogy mily fontos a Nyugat számára az, hogy e terület kor­látlan urai legyenek és teljesen ellenőrizzék azt. Ez az alapja az e térségben folytatott imperialista politikának, amelynek akció­képpességét és erejét azonban aláássa a szívós amerikai-brit párharc. ÍTÉLJÜK MEG MOST, hogy Libanon és Jordánia megszállása mennyiben teljesítette azokat a reményeket, amelyeket Washing­ton és London fűzött hozzá, mégpedig az általuk követett főbb célok szempontjából. Az Iraki Köztársaság néhány hónapos fennállása alatt bebizonyította, hogy élet­képes. A forradal-ni kormányt teljesen tá­mogatja az iraki lakosság túlnyomó több­sége és a világ valamennyi békés és demokratikus erejének rokonszenvét élvezi. A földreform gyors előkészítése, az áru­lók vagyonának elkobzása, az államappa­rátus megtisztítatása, a kötelező iskolalá­togatás bevezetése épp úgy, mint a kurd nemzeti kisebbség egyenjogúsítása nagy horderejű tettek, amelyek megfelelnek a nép vágyainak és teljes összhangban állanak Irak társadalmi erőinek szükségleteivel. Az Iraki Köztársaság szoros együttműködése az EAK-kal és kormányának hűsége a bé­kés együttélés politikájának bandungi elvei­hez megszilárdították Irak nemzetközi helyzetét. Az imperialistáknak -nindazon kísérletei, amelyekkel a fejlődést megaka­dályozni igyekeztek, teljes csődött mondot­tak. LIBANONBAN is lényegesen másként fejlődött a belső helyzet, mint ahogyan az imperialisták feltételezték. Azt tervez­ték, hogy Samunt és klikkjét tartják meg hatalmon, mert ez a klikk az arab Kelet progresszív erői elleni intrikáik politiká­jának bevált eszköze volt. Samunt azonban Libanonban politikailag elintézték, s jólle­het Sehab elnök nem azokat az erőket képviseli, amelyek nem haboztak fegyverrel fellépni Samun kamarillája ellen, meg­választása R. J. Murphynak, Dulles he­lyettesének jelenlétében nyilvánvaló komp­romisszum és amerikai meghátrálás volt. R. Karami miniszterelnök ugyan nehézségek közepette, de egyre erőteljesebben norma­lizálja országának viszonyait, amelynek kormánya a fasiszták és a Samun-pártiak kivételével magába tömöríti az összes po­litikai irányzatot, a külpolitika terén az EAK-kal és az Iraki Köztársasággal való baráti együttműködés felújítását és azon semlegességhez való visszatérést követi, amelyet Libanon addig folytatott, míg Sa­munt nem térítette le erről az útról és vitte egészen a Bagdadi Paktum peremére. UGYANCSAK SEMMIT sem oldott meg a brit megszállás Jordániában. Ha csak nem azt, hogy a válságos napokban meg­mentette Husszein királyt az iraki Fejszál sorsától és meghosszabította a korrumpált Jordán monarchia életét. További sorsának kilátástalanságát azonban beismeri a nyu­gati burzsoá sajtó is, épp úgy, mint elis­meri azt is, hogy Jordániának nincs meg a gazdasági alapja független állami létéhez, amit eddig csupán a Nyugat pénzügyi „in­jekcióival" tartanak fenn. Husszein kivé­telével már az egész királyi család elhagyta Jordániát és sajtójelentések szerint nem is szándékszik a közeljövőben viszatérni. Az imperialista politika fő problémája te­hát az marad, hogyan tartsák Jordániát to­vábbra is ellenőrzésük alatt, hol találjanak megfelelő pótlást a hitelét vesztett királyi család helyett, hogyan fojtsák el az or­szágban a népnek azt a vágyát, hogy az imperialistaellenes frontba sorakozzék az EAK-kal és az Iraki Köztársaság oldalán. AZ IRAKI ÁLLAMFORDULAT után szap­panbuborékként szétfoszlott a Bagdadi Pak­tum is és sötét létének végső óriát éli. Nagy-Británniának már nincs elég ereje ahhoz, hogy mint a paktum két fő hatal­mának egyike újból lábra állítsa. Az ame­A német forradalom győzelme A német császárság bukásának 40. évfordulójára A Nagy Októberi Szocialista For­radalom győzelme, az orosz bolsevi­kok bátor harci példája, a munkások és parasztok államának kezdeti si­kerei határtalan lelkesedéssel töltöt­ték el a négyéves háborúban kime­rült európai néptömegeket. Tetőfok­ra hágott a nyugtalankodó tömegek forradalmi mozgalma, melynek élén a frontról és az orosz hadifogságból hazatért katonák és szociáldemokrata munkások álltak. E mozgalom az orosz bolsevikok példájára forrada­lommá csúcsosodott az egyes orszá­gokban. Egymás után vesztették el trónjaikat a legtekintélyesebb ural­kodóházak. A forradalom szele Németországot sem kerülte el, noha egy német for­radalom kitöréséről még egyes mar­xisták is óvatosan és fenntartással nyilatkoztak. A német munkásosztály általános forradalmi felkelését közvetlenül megelőzte az 1918. november 3-án kitört kiéli matrózlázadás, melynek célja az angol hadiflotta elleni tá­madásban részvételét megtagadó ha­jók bebörtönzött legénységének ki­szabadítása volt. A lázadó tengeré­szekhez a helyőrség, majd november 5-én a forradalmi munkásság is csat­lakozott. Megalakult a tengerész- és katonaküldöttek tanácsa, valamint a munkásküldöttek tanácsa. Húszezer munkás, tengerész és katona fogott fegyvert, a hajókra kitűzték a for­radalom vörös zászlaját. Kiel példáját csakhamar Hamburg, Lübeck és Bréma is követte. Novem­ber 7-én Münchenben a katonák- és munkástömegek az uralkodóház trónfosztását és a Bajor Köztársaság kikiáltását követelik. A Kiéiből ki­indult forradalmi hullám pár nap alatt az egész országban elterjedt és magasra csapott. A nép mozgal­ma eljutott a fegyveres felkelés kü­szöbére. Am, a jobboldali szociálde­mokraták, továbbá a kétszínű sze­repet játszó centralista Kautsky hí­vei mindent megtettek, hogy aka­dályt gördítsenek a fegyveres mun­kásfelkelés útjába. Egyedül a Spar­tak-csoport tartott ki a következetes kommunista forradalmi harc mellett és november 9-én az utcára szólí­totta a tömegeket. A berlini helyőr­ség katonái és a munkásosztály for­radalmi megmozdulása megdöntötte II. Vilmos trónját. A császár Hollan­diába menekült. A jobboldali szociál­demokraták még megpróbálták le­téríteni a mozgalmat a forradalmi harc útjáról, de mikor látták, hogy próbálkozásuk sikertelen, ők is siet­tették a Német Köztársaság kikiál­tását. Lenin örömmel üdvözölte a né­met munkásosztály forradalmát és így nyilatkozott erről az esemény­ről: „A német imperializmus, amely az egyetlen ellenségnek látszott, összeomlott. A német forradalom, amely (Plehanov ismert kifejezésével élve) „félig ábrándnak, félig bohó­zatnak" látszott, ténnyé vált." Nagy feladatok vártak a német forradalomra. Elsősorban a szovjet köztársasággal való legszorosabb szövetség megteremtése, a forrada­lom nemzetközi alapokra helyezése, a hadműveletek azonnali beszünteté­se, a régi államapparátus feloszlatá­sa, a demokratikus földreform vég­rehajtása, a junkerek és a burzsoázia megfosztása pozícióitól, a nagyvál­lalatok és bankok államosítása és to­vábbi szocialista reformok megvaló­sítása. Mindez hivatva volt egyen­getni a polgári demokratikus forra­dalom szocialista forradalommá ala­kulásának útját. Hogy a forradalom győzelme mégsem a munkásosztály javára dőlt el, azt elsősorban az a körülmény okozta, hogy a német munkásosztálynak nem volt még következetes, bolsevik típusú forra­dalmi pártja. Egyedül a Spartak-cso­port maradt következetesen hű a harcos marxista programhoz, de számbelileg gyönge volt ennek meg­valósítására. Igy a Scheidemannok és más szociálárulók befolyása alá ke­rült a német forradalmi munkás­mozgalom. Noha a Spartak-csoport november 11-i ülésén Spartak-szö­vetséggé alakult és Központi Bizott-ť ságába beválasztotta Kari Lieb­knecht, Rosa Luxemburg és Wilhelm Pieck és más elvtársakat, továbbra is a független Szociáldemokrata Párt keretén belül fejtette ki tevékeny­ségét. Igy a forradalom következetes harci vezére továbbra is hiányzott, és ez tette lehetővé, a burzsoáziá­nak, hogy a régi államapparátus se­gítségével hamarosan felszámolja a forradalom vívmányait és ismét ki­zsákmányolhassa a német népet. L. L, rr - - •• ,— m m p Jg JQ M8 *' ^•"fff iV *•. •* A szovjet repülés a haladás élén A. NY. TUPOLJEV 70 ÉVES rikaiak ezt a paktumot a legszívesebben égy újabb agresszív csoportosulással he­lyettesítenék, amelynek cégére még nem oly rossz hírű. Ezért megkísérlik szövet­ségessé megnyerni Afganisztánt, az államok új agreszlv láncolatát létesíteni a Szovjet­unió határai mentén, Törökországtól Irá­non és Afganisztánon át egészen Pakisztánig és közvetlen kapcsolatot teremteni a NATO (Törökország) és a SEATO között (Pakisztán). A Bagdadi Paktum hely­zete figyelemre méltó az Iraki Köztár­saság, tagságával kapcsolatban is. Ez for­málisan, mint ismeretes, még tagja a pak­tumnak, tevékenységében azonban nem vesz részt. Miért? A Bagdadi Paktum célja az iraki forradalmi kormány külpolitikája bandungi irányvonalának az ellenkezője, másrészt azonban a paktumban való tag­sága jelentékenyen megbénítja tagjainak nyílt, ellenséges akcióit Irakkal szemben, megbénítja a paktum akcióképességét és zavart kelt benne. Ezt megerősítik többek k iát az iráni és a török sajtó polémiái arról, vajon Irakot ki kell-e zBrni a paktum­ból, vagy sem. A Bagdadi Paktum meg­bénítása az arab nemzeti felszabadító mozgalom nagy sikere. Ezáltal azonban a Közel- és Közép-Ke­leten levő amerikai-brit agresszió passzí­váinak felsorolása még nem ér véget. Kö­zéjük tartozik az arab közvélemény impe­rialistaellenes gyűlöletének és az arab nem­zeti felszabadító erők öntudatosságának növekedése is, a Nyugat tekintélyének to­vábbi csökkenése az „amerikai életmód" kultusza által befolyásolt rétegekben. Meg­mutatkozik ez Aden és a többi Perzsa-öböl menti brit védnökségi területek nyugtalan­ságának növekedésében is, amelyek egyre fokozzák nyomásukat a brit gyarmati bi­lincsek ellen. NEHÉZ MEGMONDANI, mire Számított Washington és London, amikor az interven­ciót megkezdték. Valószínűleg arra, hogy erélyes fellépésüktől az arab nemzetek és a többi békeszerető nemzetek megijednek és alávetik magukat diktátumuknak. Alaposan elszámították magukat, mint i ahogy az utóbbi években már nemegyszer! { Az erőpolitika újabb, nyilvánvaló kudarcot J vallott. A közel-keleti helyzet az impéria- í listák számára még kevésbé kedvező, n mint az intervenció előtt volt. \ A. VOLF v Huszonegy évvel ezelőtt Cskalov, a Szovjetunió hőse és társai: Bajdu­kov és Belákov több mint 63 órás repülés után Moszkvából Vancouver­be, Kanadába repültek. Tizenkétezer kilométert tett meg a vörös szárnyú repülőgép az Északi-sarkon át, mely­ből 6000 kilométert az óóeán és a jég birodalma fölött repült. Ez volt az első leszállásnélküli repülőút a Szovjetunió és Észak-Amerika kö­zött. A repülőgép hős pilótáját és kí­sérőit nagy ünneplésben részesítet­ték. Egy hónap múlva Moszkvában startolt az ANT-26 repülőgép Gro­mov, Jumasev és Danilinnel és 10 860 kilométeres út után Los Ange­lestől 160 kilométerre Kaliforniában szállt le. KI VOLT A TERVEZŐ? A repülőgépgyártást a Szovjetunió­ban teljesen függetlenítették a kül­földtől, úgyhogy 1925-től már egyet­len repülőgépet sem vásároltak kül­földről. E nagy sikerek kialakulásában része volt Alekszander Nyikolajevics Tupoljev konstruktőrnek is. Első re­pülőgépét, az ANT-l-et, Tupoljev könnyű és nagy tartószilárdságú magnézium-alumínium ötvözetből építette. Ez volt az első csupafém repülőgép a Szovjetunióban. 1926-ban Tupoljev megszerkeszti az ANT-3 repülőgépet. Ezzel a gép­pel tette meg Gromov pilóta a Moszkva —Párizs—Róma—Prága—Varsó— Moszkva repülőutat. A hosszútávú repülés az egész világ figyelmét ma­gára vonta. Az ANT-4 először 1929-ben a Csendes-óceán fölött ért el rekordot, az ANT-6 pedig először szállt le az Északi-sarkon. Utánuk Tupoljev kol­lektívájával csaknem minden évben egy új repülőgéptípust szerkesztett. Eddig több mint 100 különféle repü­lőgéptípust szerkesztettek, melyeket — kevés kivétellel — sorozatban gyártottak. 1933-ban már mindenféle gépet ké­szítettek a könnyű sportgépektől a nagy teherbírású szállítórepülőgépe­kig. Egy napon Moszkva felett hatal­mas repülőgép jelent meg, amelyhez hasonlót még nem látott a világ. A lakosság az utcára tódult, hogy megcsodálja az új, „Makszim Gor­kijt". Súlya 42 tonna volt, 8 motorja 7000 lóerős teljesítménnyel röpítette előre a gépet. A repülőgépben 75 utas számára volt férőhely, mozi, sőt kis nyomda volt benne. Ezt a gépet is Tupoljev irányításával építették. A. NY. TUPOLJEV JUBILÄL November 10-én ünnepli a Szov­jetunió a híres repülűgépszerkesztő 70. életévét. Életében érdemeiért már sok elismerésben részesült. Alek­szander Nyikolajevics Tupoljev aka­démikus a Szovjetunió Legfelső Ta­nácsának képviselője, a műszaki­mérnöki csapatok tábornoka, a Szo­cialista Munka Hőse. Mellét számos kitüntetés és érdemrend díszíti. Ez a kiváló tüdős 70 éve ellenére olyan fürge és munkaképes, hogy fiatalabb munkatársai is megirigyelhetik ener­giáját. A háború utáni években szerkesz­tette gigantikus nagyságú, sugárhaj­tású bombavetőgépeit, valamint a TU—104 utasszállító gépet és 70 sze­mélyes, erősebb motorokkal felsze­relt változatait, a TU-104 A-t, majd a TU —110 jelzésű, gadaságosabb négymotoros gépet. Épp e napokban kaptuk a legújabb hírt, hogy Tupol­jev szerkesztői irodájában elkészült a TU-104 B gép, mely 100 utas befogadására alkalmas. Az eddigi kísérletek jól sikerültek és ezek a gépek is csakhamar megjelennek a szovjet repülővonalakon. A jövó év végére a világ legfontosabb légi út­jain már mindenütt hőlégsugaras gé­pek fognak közlekedni. E repülő­gépek sebessége 800-1000 kilométer óránként, tehát kétszer annyi, mint az eddigi légcsavaros típusoké. Ma már az egész haladó emberi­séget büszkeség tölti el a szovjet polgári légiforgalom világraszóló si­kerei láttán. (g-k.)" C J SZÓ 4 £ í«ŕ»> Kovember &

Next

/
Thumbnails
Contents