Új Szó, 1958. november (11. évfolyam, 302-331.szám)

1958-11-08 / 309. szám, szombat

Művelődés és szórakozás Kassán Az ősz mindig magával hozza a kulturális élet félpezsdülését, kiszélesedését. így van ez Kassán is. A színházi évad első két bemutatójára is most — egy kicsit megkésve — került spr. A Kerületi Képtár már a második tárlatát rendezte meg az ősz folyamán, ezúttal Jakuba János festményei kerültek kiállításra. Igaz ugyan, hogy az esztrád-rendezvények száma jóval alatta marad a nyáreleji „esztrádözönnek", de azért egy-két értékes rendezvény mostanában is akad. Keita Fodeba néger balett-együttesének sikerét csupán a magyar Állami Népi Együttes sikeréhez mérhetjük: pár estére a Sportcsarnok színpadára varázsolták Afrika népművészetét. A Városi Népművelődésház végre komolyan foglalkozik a néhány év előtt felelőtlenül megszüntetett bábszínház feltámasztásával is. A város jelenlegi kulturális intézményei azonban még korántsem tudják kielégíteni a dolgozók növekvő igényét a szórakozás, főleg a művelt szórakozás iránt. Sokat javított ezen a téren a Sportcsarnok színpada. Itt az együttesek — és néha a színház is — többezres közönségnek mutathatják be művészetüket. Jelenleg a filmszínház-hálózat kiszélesítése az elsőszámú feladat. Az elmúlt nyáron megnyitott új amfiteátrum és a kertmozi ideiglenesen megoldotta ezt a problémát, de most, a növekvő igények jegyében beálló őszben újból csak négy filmszínház áll a közönség rendelkezésére. Az elmúlt hetek kulturális eseményeinek középpontjában kétségtelenül az Állami Színház két bemutatója állt. Elsőnek Karel Čapek: RUR (Rosum's Universal Robots) című kollektív drámája került színre Jozef Pálka rendezésében. Kassán Čapek eddig sem Jelenet Čapek R. U. R. című darabjának első felvonásából — Kotršová (Heléna) és Bzdúch (Alquist) (M. Litavská felvételei) volt ismeretlen. Először 1920-ban vette birtokába a kassai színpadot, a bratislavai társulat vendégjátéka alkalmából. Čapek kassai népszerűsítése terén a legnagyobb érdemeket Faragó Ödön, a húszas évek magyar társulatának igazgatója szerezte. Többek közt a RUR-t is előadatta 1921-ben. A RUR bátor és nyílt kiállás az imperializmus embertelensége, lélekölő valósága ellen. Mondanivalója ma is szinte hihetetlenül aktuális. Čapek az emberi cselekedetek, találmányok mércéjéül a humánumot ismeri el. Minden annyit ér, amennyivel előbbre vitte az emberiséget. Pálka ebből indult ki, s így sikerült elkerülnie a darab buktatóit. Helyes felfogásának bizonyítéka Alquist építész beállítása: elejét vette annak, hogy Alquist kétségbeesett istenkereséséből a közönség helytelen következtetéseket vonjon le. Kár, hogy a dráma utolsó felvonása vontatottá vált! A film és a hangszóró segítségül hívását sem mondhatjuk sikeresnek. A szereplők ügyes és bátor kiválasztásával és mozgatásával viszont az előadást -—• az említett felvonás kivitelével — gördülékennyé, jő tempójúvá tette. Az Állami Színház másik bemutatója Alejandro Casona: A fák állva halnak meg című komédiája volt. Casona e harmincas évek Spanyol Köztársaságában kezdte pályafutását, a köztársaság bukásakor neki is emigrálnia kellett s ma is Buenos Airesben él és dolgozik. Latin-Amerikán kívül Európának is felkapott írója. Kassán bemutatott darabját Európa majd mindegyik államában játszották. kivéve az író hazáját: Franco Spanyolországát. A cím egy érdekes, de sok szempontból problematikus ! vígjátékot takar. Alapötlete elég vérszegény, formai aránytalansága is szembetűnő. Az expozícióra egy egész felvonást szentel, s egy sor j olyan szereplőt vonultat fel benne, i akiket a vígjáték további folyásából i aztán teljesen kirekeszt. Mondanivaí lója humanisztikus, de néha egy-egy j adag szentimentalitás is kicsendül ! belőle. A rendező (Katusa Ottó) és a ! színészek mégis sikerre vitték a da1 rabot. A bemutató nagy meglepetése ! László Zoltán kiváló alakítása volt. j Ez a színész, bár már évek óta játi szik a kassai színpadon, csak most, I ebben a szerepben talált igazi énjére. Ügy látszik, ez a szerepe lényeges fordulópontot jelent majd pályafutásában. Ki kell még emelnünk Čunderlíková (Márta), Chmelková (Nagymama) és Hodorovský (Balboa) játékát. Hiányos lenne ez a beszámoló, ha nem említenénk meg a prešoviak nagysikerű vendégjátékát. Jakobi: Leányvásár című operettjével látogattak el Kassára. A siker értékéből levon valamit az a tény, hogy a kassai közönség számottevő része az operettet nem „többek között", hanem „mindenekfelett" szereti. Ez az ősz, az elmúltakhoz viszoCasona vígjátékának két főszereplője, A. Čunderlíková és László Zoltán nyitva, sok mindenben hozott fejlődést: főleg a kulturális rendezvények emelkedő színvonala örvendetes. A város kulturális életében feltétlenül tükröződnie kell a dolgozók növekvő igényeinek. Ha ezeket az igényeket egyik napról a másikra nem is lehet kielégíteni, a város vezetőségének mindent meg kell tennie a kultúrintézmények számának növelése és az új, szocialista kultúra hatósugarának kiszélesítése érdekében. Kováts Miklós ! Kulturális /§

j I ff A Csemadok bratislavai helyi szervezetének vezetősége a színjátszó csoport jobb kibővítése érdekében azzal a kéréssel fordul a műkedvelőkhöz, hogy jelentkezzenek hétfőn, szerdán, vagy pénteken 19 órától a Csemadok városi bizottsága Jesensky-u. 5. szám alatti titkárságán. A londoni operaház idei őszi szezonját Musszorgszkij Boris Godunov c. operájával nyitotta meg. A királyi operaházban ezúttal első ízben adtak elő operát orosz nyelven. A főszerejet Borisz Krisztov alakította. Az opera 70-tagú énekkara és a szólóénekesek — oroszul tanulták meg szerepüket. A bemutatón megjelent Malik londoni szovjet nagykövet és Macmillan angol miniszterelnök is. Johannes R. Becher özvegyének jelenlétében kiállítás nyílt Berlinben a nemrég elhúnyt nagy német költő és író emlékére. PONIČ AN t Emlékszel, elvtárs? Elvtárs, emlékszel, hogy gyötörted magad a gyárban, bánya mélyén?. Szolga voltál, túrtad a földet, munkádnak áldott verejtékén a tőkés hízott, nőtt a haszna — te kihez mehettél panaszra? Sok volt az áru ... S nyomorodra ránehezült a holnap gondja. A gyermek sírt, az asszony szikkadt s martad magad: hogy csillapítsad emésztő, gyötrő éhségüket? Tudhattad, hogy a világ süket.. , De nézd csak! Ma már körülötted virágba borultak a tervek; ntévek mérföldjei mellett haladva jut a dolgos nép diadalra — te vagy az úr! Tied az élet! Öklöddel sújtsd le ellenséged! Raics István fordítása CSONTOS VILMOS: Hosszú volt az út Hosszú volt »t út idáig érnem. Jártam lángoló tűzben és vérben, Ködben és fagyban rongyosan, árván, Ozött a nyomor, hétfejű sárkány. Hosszú volt az út tavaszig, nyárig. Elérnem az új feltámadásig: Rég várt, rég sejtett hajnali fényig, Bús rongyosoknak saj-jadt vetésig. Hosszú volt az út idáig érnem. Urak vezettek vigyázva, kézen, Szemem befogták, ne lássak messzi, Léptemet mérték, ne tudjak menni. Maradjak fojtó falusi sárban. Hervadjak s hulljak le virágzásban. Ne legyek gyümölcs, szegények étke .. ; — Szörnyű az urak tevése, vétke! Hosszú volt az út, nehéz volt menni. Tavaszi rügyet titkon rügyezni S új, forró nyárra nagy hittel várnlt Kivirágozni s termővé válni! (1945) trzzírzzézzzct&xz^rz^ Az ukrán könyvkiadók jelentése szerint a kínai könyvek eddig másfélmillió példányban jelentek meg Ukrajnában. A legnagyobb sikerük Lu Hszin, Mao Dun, Csou Li-po és Kuo Mo Zso műveinek volt. A romániai folklór-intézet kolozsvári munkatársai az ország ktilönbözö vidékein 11000 magyar melódiát jegyeztek fel, amelyek egy részét most adják ki „Háromszázötven magyar népdal a Román Népköztársaságból" címmel. Sok száz esztendős kéziratos műveket, a kínai kultúra felbecsülhetetlen értékű emlékeit adományozta a Szovjetunió a Kínai Népköztársaságnak. A rendkívül értékes ritkaságokat kiállításon mutatták be Pekingben. Moszkvában aláírták az amerikaiszovjet filmegyezményt. Ennek értelmében az Egyesült Államok megvásárolták a „Félkegyelmű", „A kapitány leánya", a „Hattyúk tava", a „Szállnak a darvak" és három más szovjet filmet. A Szovjetunió által átvett amerikai filmek között szerepelnek az „Oklahoma", a „Római vakáció", a „Marty", „Az öreg halász és a tenger", valamint „A nagy Caruso" című filmek. Csaknem 80 000 főiskolát végzett fiatal szakember kezdte meg az elmúlt hetekben munkáját Kína üzemeiben, földjein, tudományos és kulturális intézményeiben. Ez a szám azt mutatja: az idén több, mint háromszor annyian fejezték be főiskolai tanulmányaikat Kínában, mint 1948ban. Comeniusnak Sárospatakon írt híres képes nyelvkönyvét, az Orbis Pictus-t Magyarországon kiadják. A kötetet Látható világ címmel Geré György professzor, a nemzetközi Comeniusbizottság tagja rendezi sajtó alá. Az album — másfélszáz eredeti fametszet-illusztrációval — a Magyar Helikonnál jelenik meg. Szovjet és amerikai zeneszerzők kölcsönös látogatására kerül sor a közeljövőben. A Szovjetunióba már megérkezett az amerikai zeneszerzők egy csoportja, közöttük Rogger Sessions, Howard Hanson és Peter Mannin. Januárban és februárban D. Sosztakovicsot, A. Hacsaturjánt és D. Kabalevszkijt várják az USÁ-ba. P

anard egész életében félt valamitől. Rettegett a téglától, amely a gyanútlan ember fejére potytyanhat a háztetőről, tartott attól, hogy elesik, aggódott, hogy egy fiaker vagy a vonat elgázolhatja, reszketett minden elképzelhető bálesettől, de kiváltképpen írtózott a betegségektől. Kínos elővigyázatossággal élt, jól átgondolt rendszer alapján, hogy elkerüljön minden veszedelmet. Feleségének, aki igen derék asszony volt és minden hóbortját eltűrte, azt mondogatta: — Gondolj rá mindig aranyom, milyen kevés kell ahhoz, hogy az ember nyomorékká váljon, vagy akár elpusztuljon. Borzalmas! Az ember makkegészségesen elhagyja a lakását, átmegy az úttesten, arra szögűit egy kocsi és már a kerekek alá kerül. Vagy megáll néhány percre a kapualjban beszélgetni, nem is érzi a huzatot, amely átjárja, a tüdejéig hatol és ... már vége is van. Különösképpen érdekelték azok az újságcikkek, amelyek egészségügyi kérdésekkel foglalkoztak. Tudta, hányan halnak meg évszakonként, hogyan terjednek a járványok, milyen szeszélyesen viselkednek, ismerte tüneteiket, lefolyásukat, a fertőzés elkerülésének módozatait, sót azt is, hogyan kell megküzdeni a betegséggel, ha mégis megtámadja az embert. Nagy halom népszerű orvosi könyv volt a birtokában. Sonjában bízott a homöopathiában, a gyógyszeres kezelésben, a fémgyógymódban, a viüanygyógyászatban, a masszázsban, röviden szólva mindazokban az eljárásokban, amelyek hat hónapig — csalhatatlanul — segítettek minden baj ellen. De mostanában kissé megingott a bizalma és okosabbnak találta, ha kitér a betegségek elöl, sőt elmenekül élőlük. Nemrégen azt olvasta az újságban, hogy Párizsban néhány enyhe lefolyású tífuszos megbetegedés történt; nyugtalanság lett úrrá rajta, amely Guy de Maupassant: A HIPOCH UTAZÁ csakhamar rögeszméjévé vált. Orvosához sietett. Mit lehet itt tenni? Maradjon a városban, vagy utazzon el inkább? Az orvos kitérő válaszaiból azt vette ki, hogy a helyzet felette veszélyes és az utazás mellett döntött. Hazarohant, hogy feleségével megtanácskozza, hová is menjenek. — Gondolod, aranyom, hogy Pau megfelelő hely lenne részünkre? — kérdezte. Az asszonynak régi vágya volt, hogy a Riviérára jusson, ezért így válaszolt: — Pau a Pireneusok közelében van, tehát nagyon hideg. Cannes sokkal egészségesebb fekvésű, ezért utaznak az orleánsi hercegek is mindig oda. Ez az érv meggyőzte a férjet, azonban még mindig habozott. — Igen ám, de a Földközi-tenger partján két évvel ezelőtt kolera ütötte fel a fejét. — De gondold csak el, hogy az egész élőkelő világ ott ad találkozót egymásnak. — Ez igaz. Mindenesetre csomagolj be fertőtlenítő szereket és ügyelj arra, hogy az úti gyógyszerkészletünk teljes legyen. Hosszas vívódás után Saint Raphaél mellett döntötték és másnap pitymállatkor elutaztak. A pályaudvaron Madame Panard átadja férjének a kis kézitáskát: — Fogd, itt vannak az összes gyógyszereid és a fertőtlenítőszerek. — Köszönöm, aranyom. Megérkezésük után Panard haladéktalanul abba a szállodába indult, amelyet az útikalauz ajánlott. De máris újabb gondja támadt. Ezeket a szállodákat szívesen keresik fel a tüdőbetegek. Vajon hány és milyen betegségben szenvedő ember feküdt ezeken a matracokon? Bőrűk, lázas leheletük nem hintettee el a betegség ezernyi láthatatlan csíráját az ágynemű vásznára, a tollak közé? Hogyan fekhet az ember ilyen gyanús ágyba, amelyben néhány nappal ezelőtt talán meghált valaki? Jó ötlete támadt. Majd északi fekvésű szobát kér, akkor legalább egészen biztos lehet, hogy egyetlen beteg sem választotta, mert abba sohasem siit be a nap. Tágas, jéghideg szobába vezették, amely első látásra meggyőzte, hogy egy fia beteg sem lakott itt. Jól befiíttetett, azután felhozatta a poggyászt. Nagy léptekkel szaladgált fel-alá a szobában, kissé nyugtalanul, hogy reumát kaphat, majd így szólt a feleségéhez: — Látod, aranyom, szállodában mindig fennforog a veszély, hogy az ember hónapok óta lakatlan, jéghideg szobát kap. De azért légy szíves, rakodj ki. Az asszony kicsomagolta a bőröndöket. Panard hirtelen beleszimatolt a levegőbe, mint a vizsla, amikor vadat érez. — Itt kórházszag van... orvosságszag ... Minden kétséget kizáróan egy-egy tüdőbeteg lakott ebben a szobában. Te nem érzed, aranyom? Madame Panard is szaglászni kezdett: — Igen, igen ... Nagyon ismerős ... Kétségkívül orvosságszag. Panard azonnal hivatta a tulajdonost és azt kérdezte: — Előttem ki lakott ebben a szobában? A fogadós elképedve bámult, és mivel a szobában hónapok óta nem lakott senki, azt nyögte: — Roche-Limoniére gróf. — Ügy. Es jó egészségnek örvendett a gróf? — Igen ... azaz hogy ... májgörcsökben szenvedett. — Köszönöm. Az volt a szándékom, hogy itt maradunk egy ideig, de meggondoltam a dolgot. Azonnal elutazunk ... A Panard-házaspár éjfélkor érkezett Cannesba. Megvacsoráztak, utána azonnal lefeküdtek. Azonban alig nyújtóztak egyet, amikor Panard felkiáltott: — Érzed? Most már tudom, mi az? Karból! Ezt a szobát nemrégiben fertőtlenítették. Kiugrott az ágyból, felöltözött, azután — mivel belátta, hogy éjnek évadján nem hivathatja a fogadóst — elhatározta, hogy karosszékben tölti a hátralevő időt. Felesége azonban Panard minden rábeszélése ellenére sem volt hajlandó a példát követni és az ágyban maradt. Egész éjszaka kitűnően aludt, miközben férje a megmerevedett végtagjait nyújtóztatta és morgott: / — Micsoda hely! Ezekbe a szállodákba más se jön, csak a betegek! Alig pirkadt, máris hivatta a tulajdonost: — Közvetlenül előttünk ki lakott itt? — Khm... A badeni nagyherceg, izé .., az orosz cár . .. khm . .. egyik nagybátyja. — 6! És kielégítő volt az állapota? — Kitűnő volt, uram. — Végeztünk. Még ma délben Nizzába utazunk. A fogadós, dühösen távozott. — Mit szólsz ehhez a szélhámoshoz? — kérdezte Panard a nejétől. — Ez még csak be sem ismeri, hogy a vendég beteg volt. Biztosíthatlak, hogy itt, ebben az ágyban halt meg. Érzed a karból szagát, úgye? — Igen, drágám. A déli vonattal elutaztak. A szag a vonatban is követte őket. Panard nagyon nyugtalan lett. — Itt is érezni. Nyilvánvaló, hogy ez a hatóság egészségügyi intézkedése, és az egész környékre kiterjed. Ügy látszik, az összes házakat, utcákat, sót a vonatot is fertőtlenítették. Nizzában kibírhatatlan lett a szag. Panard ide-oda bolyongott a szállodai szabóban, átkutatta az összes bútorokat. A tükrös szekrényben egy régi újságot talált. Hangosan felolvasta: „Azok a hírek, amelyek városunk közegészségügyéről elterjedtek, minden alapot nélkülöznek. Nizzában és környékén egyetlen kolera-eset sem fordult elő." Panard felüvöltött: — Asszony, a kolera! A kblera-a-a! Tudtam! Ne csomagolj ki! Azonnal visszatérünk Párizsba Egy órával később már a gyorsvonatban ültek, karbolfelhöbe burkolva. Amint hazaérkeztek, Panard iziben elő akarta venni a kolera elleni orvosságot. Kinyitotta a gyógyszeres táskát és visszahőkölt: orrfacsaró bűz áramlott feléje. A karbolos üveg öszszetört az úton és tartalma szétfolyt a bőröndben. A z asszony hisztérikus kacagásban tört ki és azt sipította: — Ó, szegénykém, hát ez volt a kolerád?!... Szirmai Marianne fordítása ÜJ SZŐ 6 * 1958. november 8.