Új Szó, 1958. november (11. évfolyam, 302-331.szám)

1958-11-07 / 308. szám, péntek

<í» Jí I I I I

I I ü Mihail Iszakovszkij: műlr és jelew Szomorú kis sárfészekben születtem a parasztok arról daloltak ott, hogy az öröm feléjük futna, de , elgáncsolják a gazdagok. Apám és minden ősöm szolgaként mások lopott jószágán robotolt; betegség és didergető nyomor kunyhóiknak örök vendége volt. Konok mezőkön izzadtak napestig, vak volt az útjuk és egük: setét — eljövendő kínokról énekelt az anya, míg ringatta gyermekét. Eke, borona, nadrág szí jnyi föld, ez volt az élet: küszködés, mocsok. A jelen kéklő égboltja alatt a gyilkos múltra gyakran gondolok. Mennyit szenvedtél, életem dús fája, mikor még csak hajtásod ütközött! Virulsz most: rád ég s föld áldása árad, s madárraj csivog lombjaid közötti 3jj Képes Géza fordítása Amit a statisztikából nem tudunk meg n <K I » I $ I i

:! Statisztikai adatok adják tudtunkra, mennyi vasércet, nyersolajat, mezőgazdasági gépet, vagy gabonát hozunk be a Szovjetunióból. Ezekből az adatokból kitűnik az is, mit szállítunk mi a Szovjetuniónak. A kereskedelmi szerződésekben ott áll rubelben, mennyit tesz ki pénzben az árucsere-forgalom. Kiszámíthatjuk akár azt is, mennyi szovjet gyártmányú traktor dolgozik a föl deken, vagy milyen az értéke egyegy szovjet gyártmányú ^gép által végzett munkának. Nincsen azonban adat arra vonatkozóan, mit jelent úgy a mi dolgozóink, mint a szovjet dolgozók számára a tapasztalatcsere. Nehéz is lenne számtalan dolgozónk, üzemi küldöttségünk Szovjetunióban szerzett tapasztalataiból pontos „leltárt" készíteni. Ezért csak egy üzembe látogattunk el, a bratislavai BEZ-be. Nézzük meg hogyan válik javukra, de a szovjet barátok javára is két üzemnek, az előbbi említett BEZ-nek és a Zaporozsi Transzformátorgyárnak a tapasztalatcseréje. HATÉKONYSÁG, DE KÜLÖNFÉLEKÉPPEN ÉRTELMEZIK. A Zaporozsi Transzformátorgyár ban épp úgy, mint a bratislava BEZ-ben a dolgozók a lehető l<'ynagvobb hatékonyság eléréséért küz denek. A kölcsönös látogatásokból azonban kitűnt, hogy itt is, ott is másképp értelmezik ezt a kérdést. A BEZ szakemberei látták, hogy a zaporozsi üzemben inkább a gépesítésre, a gyártás növelésére helyezik •a fő súlyt. Így gyorsabban többet gyárthatnak, mert lehetőleg minden munkamenetet" gépesítenek, automatizálnak. A szovjet szakemberek pedig azon csodálkoztak el, milyen sikeres a BEZ-ben az anyagtakarékosságért folyó verseny, milyen kevés anyagból milyen jó minőséget érnek el. Az előbb említett két megállapítás adta meg az alapját a ma már nagyvonalú tapasztalatcserének. Rá jöttek ugyanis, milyen nagy jelentőségű lenne, ha a gépesítést és au tomatizálást az anyagtakarékossággal párosítanák és fordítva. így mindkét üzem nemcsak olcsón, hanem többet és gyorsabban is gyárthatna. Megindult hát a levelezés, a műszaki dokumentáció kicserélése. AZ ELSŐ EREDMÉNYEK. Ä BEZ-ben a transzformátorok csőszerkezetét úgy készítették, hogy a csöveket összehegesztették, a kellő helyre odaszerelték, kipróbálták a csövek tartósságát, ha hibát találtak - ha átszivárgott az olaj — szétszedték, megjavították és kész. Ma már — és ezt az egyszerű, de nagy jelentőségű ötletet a Szovjetunióból hozták — előre próbál ják ki a csöveket és rengeteg munkát takarítanak meg. Gyorsabb lett a gyártás. A csövek vágását fémfürésszel végezték. Ez természetes is. Ki gondol a csövek rhásfajta vágására? A korszerű, új zaporozsi üzemben „késsel" — egy acél ékkel sajtológépen vágják a csöveket — méghozzá sokkal pontosabban és összehasonlíthatatlanul rövidebb idő alatt. El is hoztak egy ilyen éket a BEZ dolgozói. Ma már itti is gyors a csövek kiszabása. HOGYAN TOVÄBB? A fentiekben csak két apróságot említettünk meg a gazdag technológiai anyagból, amelyet a szovjet üzem dolgozói a BEZ rendelkezésére bocsátottak. A lényeges azonban nem ez. A BEZ — mint sok más üzemünk — távlati terveiben, Je a közeljövőben is, az üzem korszerűsítésével, gépesítésével, egyes munkamenetek automatizálásával számol. Üj technológiai eljárásokat kell ilyenkor bevezetni, kikísérletezni Üjfajta, termelékenyebb gépeket kell szerkeszteni. Sok munka, sok pénz, sok idő ez. Az előbbiekben mondottuk, hogy a zaporozsi üzem új, korszerű gépekkel van berendezve, a munkameneteket jelentős mértekben automatizálták. Nos, a mi BEZ-ünknek nem kell kísérleteznie, új gépeket szerkesztenie, mindent újra kezdenie, ha korszerűsíteni akarja üzemét. Kézben van már a dokumentáció. A BEZ további műszaki fejlődése a Zaporozsi Transzformátorgyárban szerzett tapasztalatok alapján folyik. A csőhajlító automata — amelyet a Dnyeper melletti üzemben alkalmaznak — a műszaki intézkedések tervének egyik tételét képezi. Jövőre megindul. De nemcsak ez. A műszaki-szervezési intézkedések egész sora a szovjet testvérüzem módszerei, gépei alapján készült. NEMZETGAZDASÁGI SZEMPONTBÓL van nagy jelentősége annak a módszernek, amely szerint a jövőben a transzformátorokat a szovjet példa szerint fogják gyártani. A transzformátorlemezek módosításáról van szó. Eddig ugyanis a transzformált áram jelentős részét maga a transzformátor „elhasználta". A zaporozsi kutatók felfedezte módszer ezt a saját fogyasztást jelentős mértékben. vagy 20 százalékkal, csökkenti. Emellett az előállításra szükséges anyagfogyasztás 15-20°/o-kal csökken. Transzformátoraink gazdaságosabbak lesznek. De gyártásuk is olcsóbb lesz. i S * * A két üzemben kétféleképpen értelmezett hatékonyság kérdése a tapasztalatcsere folytán közös nevezőre jutott. Nálunk nemcsak jól és kevés anyagból, hanem sokat és olcsón is fognak gyártani. A szovjet üzemben pedig nemcsak sokat és olcsón, hanem kevesebb anyagból is fognák termelni. A hatékonyság növelésének eme módja — így láttam, bevezetjük mi is — nehezen fejezhető ki számokkal. Nem találjuk meg a statisztikában. Ezért írtuk ezt a rövid cikket. Vilcsek Géza. Egy üzem nagyot nőtt 58 folyami vontató hajót készítettek el eddig a komáromi hajógyár munkásai. Képünk egyik vontató hajó * hátsó fedélzetét mutatja. Szombat délelőtt van. A komáromi hajógyár kikötőjében a félig kész személy- és vontató hajók egész során serényen folyik az építőmunka. Asztalosok, kárpitosok, villanyszerelők és még sok más szakma mesterei sürögnek-forognak a fedélzeteken, kabinokban, gépházakban. Csak a legszélen álló Jupiter vontató hajón nem dolgozik senki. Épp az előbb végezték el az utolsó ecsetvonást és most Zsizska Imre, az építő csoportvezető Strasser László műszaki ellenőr és Dekány László mester tekintetükkel végigsimogatják az újszülött minden porcikáját, nincs e még valahol valamilyen apró hiba. De nincs. Ezúttal is kiváló munkát* végeztek a festők, akik az átadás előtt egy pár napja fáradságot nem ismerve munkálkodtak, hogy tizenegy nappal a tervezett határidő előtt teljesen kész legyen a hajó. És ez sikerült. Kis János, Spitzer Károly, Deminger Róbert, Cseledi József, Rubec Pál és Farkas András, akik a befejező munkákat végezték, most a jól végzett munka tudatával várják a hajó legénységét. 12 óra után megjött a legénység, még egy utolsó búcsú, kézszorítás és a Jupiter vontatóhajó kürtjének búgása jelzi, hogy elindult a távoli útra a Fekete-tenger irányába és innen Szovjetunió legnagyobb európai folyamára, a Volgára. A hajógyár dolgozói sokáig néznek a tovatűnő Jupiter után. Emlékezetükben egymás után vonulnak fel a Jupiterhez hasonló vontató hajók, többéves munkájuk szüleményei, melyek most a Volgán, a Donon, a Dnyeperen, a távoli szibériai Jeniszejen szelik a folyók fodros hullámait. Most, hogy a komáromi hajógyárban elkészült az 58-ik folyami vontató hajó, és már készül sorrendben a 36-ik személyhajó, nekem is eszembe jutnak az 1950-51-es évek, amikor az első személyhajóval egyidejűleg még maga a gyár is épült, fejlődött, mint egy járni nem tudó kisgyerek. Ä Szovjetunió és Csehszlovákia között megkötött kereskedelmi szerződés sok évre biztosított munkát a komáromiaknak. E kereskedelmi szerződés alapján és a távlati tervek alapján építhettük fel hazánk hatalmas nehéz gépipari üzemét, mely ma már többezer szakmunkást alkalmazó óriássá fejlődött. Az üzem gyorsütemű fejlődése azonban még nem volt elegendő a hajók építéséhez. Hiányzott a tapasztalat, a szakember és a korszerű géppark. Az első ha ók szállítási határidejét ezért nem tudtuk betartani. Szinte kínosak voltak számunkra azok a külke reskedelmi tárgyalások, melyeken partnerünktől újra és újra halasztást kértünk a szerződésben igéit hajók leszállítására. Mas megrendelő ilyen esetben egyszerűen felmondta volna a szerződést, vagy óriási bánatpénzzel terhelte volna meg hajógyárunkat. A Szovetunió azonban másképp járt el. 1951-ben a komáromi hajógyárat meglátogatta maga a Szovjetunió nehéz gépipari miniszterének helyettese. Megtekintette a termelés menetét, a gépparkot, a mesterek munkáját és távozásakor segítséget ígért a hajógyáriaknak. És alig múlt el néhány hét, már itt is volt a segítség, legkorszerűbb automata-hegesztőgépek, villanyfúvó pisztolyok és megmunk41ö gépek. Kevesen tudják azonban azt, hogy ezekért a gépekért egy vasat sem fizettünk a Szovjetuniónak. Ez volt a baráti segítség anyagi része. Ezenkívül a hajógyár dolgozói felbecsülhetetlen támogatást kaptak a szovjet szakemberektől, a hajóépítés kiváló mestereitől, akik mint átvevők nemcsak az átvevésnél mutattak rá a hibákra, hMiem gyakran egyeriesen a műhelyekben, a tervek elkészítésénél, az egyes csomópontok szerelésénél nyújtottak önzetlen segítséget és tanították meg a komáromiakat, hogyan kell jó hajót építeni. Kellemetlen dolog volt 1951, 1952 és 1953-ban amikor a hajógyárnak a >kész hajókat újra és újra ki kellett javítania, mert az átvételnél a szovjet szakemberek hibákat észleltek rajta. De ez a szigorú, pontos munkát követelő átvétel kitűnő iskolának bizonyult az üzem munkásai számára. Ma már ilyen esetek csak ritkán fordulnak elő. Ellenkezőleg, a szovjet szakemberek elismerése, a távoli szibériai folyamforgalmi vállalatok köszönete a jó munkáért, jeles bizonyítvány a hajógyár dogozói számára. Benéztünk néhány pillanatra a Sudnoimport szovjet külkereskedelmi vállalat vezetőjéhez, Vlagyimir Tarakánovhoz, aki társaival, Vlagyimir Alekszejev-vel és Josif Boriszov mérnökökkel a hajók átvételével van megbízva. - 1952 óta óriásit fejlődött Csehszlovákia hajóipara — mondja Tarakanov mérnök. Ma már nincs szükség arra mint azelőtt, hogy a hajók egyes kisebb csomópontjait is mi vegyük át. dául elhatározták, hogy az idén egy folyami vontató hajót készítenek el terven felül a Szovjetunió számára. Ezzel export-tervüket 110 százalékra teljesítik, ami 6 947 000 korona értékű tervtúlteljesítést jelent. Soroljam-e tovább a többi kötelezettségvállalást, melyekből száz számra lehetne idézni lelkes szavakat és számokat? Mondjam-e el részletesen, hogyan sikerült eddig 6-szor elnyerniök a minisztérium és a kormány vörös zászlaját? Vagy részletezzem-e a harmadik negyedév tervének túlteljesítését hárommillió koronával? Azt hiszem, hogy felesleges, mert a komáromiakról gyakran olvasunk újságjaink hasábjain ilyen vonatkozású cikkeket. Talán még arról nem hallottunk, hogy a hajógyár a terven felül elért nyereségből 2 és félmillió korona költséggel új eloxáló és cínezőműhelyt épít, mely már jövőre kész is lesz. Már nemcsak járni tanult meg, hanem másokat is ő tanít az első lépésre. Erről tanúskodik az a ténv, hogy az üzem az idén elvállalta az Egyesült Arab Köztársaságban épülő kóolajfinomító tartályainak leszállítását 4 millió korona értékben. Ilyen példa több is akadna. Nézzük meg A gyár műszaki ellenőrei ezt a fel- inkább a hajógyár most készüld legadatot kiválóan teljesítik. Mi most i szebb e

s legnagyobb gyártmányát, a már csak a terveket ellenőrizzük és ! MOL 1200-as „Októberi Forradalom" a kész hajót vesszük át. Nyugodtan mondhatom, hogy nem csak mi vagyunk megelégedve a hajógyár munkájával, hanem folyami közlekedésünk is. Szinte jó érzés voít hallani Tarakanov elvtárstól azt, hogy a nemrég itt járt Szovjetunió folyamközlekedési minisztere, Saskov elvtárs is hasonló véleménnyel van a mi hajór—

i nevű' luxus személyhajóját, amely a terv szerint december 20-án indul el a Szovjetunió felé. Azaz tévedtem. Mert elfelejtettem, hogy a hajógyáriak ezt a határidőt is 11 nappal lerövidítik. A hajó 96 méter hosszú teste, melynek 3 emeletén 400 turista utazhat kényelmesen, most mozdulatlanul simul oda a parthoz. Gépházában nyolc szerelő épp ezekben az órákban próbálja ki a hajó három, - összesen 1575 lóerős motorját. Az óriási zajtól nem lehet semmit sem hallani. Csak fent a fedélzeten beszélgethetünk nyugodtan. És itt szerencsémre együtt találom az első MOL 3 200as hajó építészét Ján Har> sányit, műszaki ellenőrét. Vlastimír Solcot és Kovács Elemért, a próbák vezetőjét. Kovács elvtárs szívesen tájékoztat a hajó építéséről. — Mivel három emelettel nem férne el a hidak alatt, ezért a harmadik emeletet leszereljük és csak Izmailban fogják összeszerelni. Bizony, sietnünk kell a munkával, mert a következő hónapban már át i« akarjuk adni ezt a hajót Nos, ilyen sürgős munka közben nőttek fel Komárom kiváló hajóépítő szakNemsokára ez a hajó is elindul a hosszú útra. Szov- emberei. Menetközben sajájetunió valamelyik nagy folyójára és elviszi a komáromi tították el azt a bonyohajógyár dolgozóinak forró üdvözletét a szovjet népnek, lult tudományt, amelyet , egy ilyen nagyméretű hajó inkról. Az első MOL-1200-as Diesel motoros személyhajó szerinte minőségileg sokkal jobb, mint az NDK fejlett hajóiparának hasonló típusú gyártmánya. Hajóiparunk ilyen gyors és hatalmas fejlődését nagyrészben a Szovjetunió önzetlen segítségének köszönhetjük. Ha 1951-ben nemegyszer bizony szégyenkezni kellett a hajók elkészítésének sokhónapos késése miatt, ma a komáromi hajógyár dolgozói büszkén vállalnak a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tiszteletére olyan kötelezettségeket is, melyek a határidők lerövidítését célozzák. Az üzem dolgozói pélépítése megkövetel. Kovács elvtárs, a gépipari iskola elvégzése után itt nyugodtan folytathatja a tanulást. Ennél jobb alkalom, mint a hajó építése, nincs sehol máshol, hogy ellenőrizhesse elméleti tudását. Ez tehát az az iskola, melynek sok osztályát járták már ki jelesre vizsgázva a hajógyár dolgozói, akik elismerést szereztek az egész világ hajóépítőiparánál. Az üzem nagyot nőtt és most mérföldes léptekkel halad továbbfejlődése felé. H. S. ÜJ SZÖ 8 * 1958. november 7.