Új Szó, 1958. november (11. évfolyam, 302-331.szám)

1958-11-06 / 307. szám, csütörtök

Az EFSZ-ek IV. kongresszusát előkészítő vitához Megoldásra váró problémák a lévai járásban Ezekben a napokban már számos szövetkezetben, faluban, a gépállomásokon és az állami gazdaságokban folyik a széleskörű vita az EFSZ-ek IV. kongresszusát előkészítő anyagról. Elmondhatjuk, hogy a kongresszusi anyag helyes megvitatása, a mezőgazdasági termelés fokozását elősegítő konkrét és gyors intézkedések végrehajtása elválaszthatatlanul összefügg azon feladatok teljesítésével, amelyeket a CSKP XI. kongresszusa tűzött ki mezőgazdaságunk elé. A lévai járásban is gondosan felkészültek a vitára, de arról még korai lenne beszélni, hogyan fejlődik ki majd a gyakorlatban. Sok függ attól, milyen mértékben javul a falusi pártszervezetek szervező munkájának színvonala, mennyire tudják érvényre juttatni a párt vezető szerepét a nemzeti bizottságokban, általuk biztosítani a mezőgazdasági termelés növelésével kapcsolatos feladatok teljesítését. Ä lévai járásban minden előfeltétel meg van arra, hogy a nagyüzemi mezőgazdasági termelés további gyors fejlődést érhessen el. Hogy a járást mégsem találjuk a legjobb járások színvonalán, annak nagyrészt az az oka, hogy a falusi pártszervezetek nem hatoltak mindenütt a szövetkezetek problémáinak mélyére, a kommunisták pedig nem harcoltak eléggé a szövetkezetek sokoldalú fejlesztéséért. Igv egyes szövetkezetben idült betegséggé vált a szövetkezeti mintaszabályzat megsértése, a helytelen jutalmazás, a szocialista vagyon szétlopkodása, a megengedettnél nagyobb méretű háztáji gazdaságok tartása. Ez mind döntő hatást gyakorol a nagyüzemi termelésre s gátolja az előrehaladást, nem engedi teljes mértékben kibontakoztatni a nagyüzemi termelésben lévő fejlődési lehetőségeket. Nagy hiba, hogy az élenjáró szövetkezetek munkaszervezése, munkamódszere és mind ami jó bennök, még számos szövetkezetben nem honosodott meg. Sok helyütt a talaj összetételére és az éghajlati viszonyokra való hivatkozással igyekeznek megindokolni a lemaradást, ahelyett, hogy feltárnák a termelés fejlesztését gátló igazi okokat és haladéktalanul nekilátnának a hibák eltávolításának. A járási pártbizottság kezdeményeHAT ÉS FÉL MILLIÓ LITER TEJ TERVEN FÉLÜL A zvolení Banská Bystrica-i Tejfeldolgozó-Uzem az évi nyerstermelési terv teljesítése után kedden, november 4-én 58 nappal a határidő előtt teljesítette az évi tejbegyüjtési tervet. Ezzel a Nagy Október 41. évfordulójának tiszteletére tett Üzemi felajánlást is teljesítették. A sikerben legnagyobb érdemeket szereztek a rimaszombati és breznói tejfeldolgozó üzemek, melyek magasan túlteljesítették a tervfeladatokat. A Banska Bystrica-I Tcjfeldolgozóiizem az év végéig még 6,5 millió liter tejet gyűjt be terven felül és 15 millió korona értékű tejterméket gyárt. zésére a JNB mezőgazdasági osztálya részletesen elemezte a szövetkezetek gazdasági helyzetét, hogy a vita során a legfontosabb intézkedések megtételére irányíthassa a figyelmet. Ezek az elemzések azt is megmutatták, hogy á különféle kifogások nem állták meg a helyüket. Említsünk néhány példát: az óbaris EFSZ például egy hektár területen 2460 korona értékű mezőgazdasági terméket termelt; s a termelés hektáronként 103 munkaegységet emésztett fel. Az alsószecsei szövetkezetnek ugyanakkor az egy hektárra eső 3000 korona értékű termékek előállításához száz munkaegységre volt szüksége. De menjünk át egy pillanatra Drženicére. Az említett szövetkezetek közül e szövetkezetnek van a leggyengébb termőképességű földje, s ezenkívül meglehetősen csapadékszegény körzetben van, mégis az idén a harmadik negyedév végéig 3460 koronát kitevő mezőgazdasági terméket termelt hektáronként 86 munkaegység kimerítésével. Míg óbarson és a többi gyengébben gazdálkodó EFSZ-ben állandó problémát képez a helyes jutalmazás, még mindig rendezetlenek a háztáji gazdaságok körüli viszonyok, Drženicén ezeket u problémákat már régen megoldották s így a szövetkezetesek figyelme elsősorban a közös gazdálkodásra, a szövetkezetben végzett munkára. a szövetkezet előtt álló feladatok teljesítésére irányul. Ennek természetes következménye, hogy a drženicei, alsószecsei, feísőszecsei, lévai és a többi példásan gazdálkodó szövetkezet olcsóbban és többet termel. Nemcsak népgazdaságunkat gazdagítják több mezőgazdasági termékkel, de a szövetkezetben is emelkedik a munkaegység értéke, s a szövetkezeteseknél pedig a jólét. A vitában szembe kell nézni a tényekkel. A korábban említett elemzések jó útmutatóul szolgálnak arra, hol mit kell nyomban végrehajtani, hogy a szövetkezet politikailag és gazdaságilag megerősödjék. A tartalékok mindenütt — néha még a legjobb EFSZ-ben is — nagyok. Az óbarsi, kiskozmályi, vámosladányi, újbarsi, bori és más EFSZ-ekben már a vita során gyorsan és biztos kézzel kell hozzálátni a munkához, a fejlődést visszatartó hibák megszüntetéséhez. A • lévai járásban a legfontosabb feladatok közé tartozik a növényi termelés fokozása. A szövetkezetek nagyrésze még mindig mélyen alatta marad a tervezett hektárhozamoknak, ami azután kihat az állattenyésztési termékek termelésére is. Még műidig sek baj van az istállótrágyával való gazdálkodással, az agrotechnikával, stb. Azután nem folyik kielégítően a termőföld kibővítése sem. Ezen a téren a devičanvi és a drženicei EFSZ-ek tudnak felmutatni csupán komolyabb eredményeket. Minden szövetkezetben található kevés hasznú rét, amelyet rövid idő alatt termőfölddé lehet átalakítani. Éppen az őszi időszak a legalkalmasabb arra, hogy ilyenformán is növeljék termőföld alapjukat a szövetkezetek. Ugyancsak sokkal nagyobb gondot kell fordítani a járásban a vízszabályozási munkákra, le kell csapolni a nedves területeket és minél nagyobb területre kell kiterjeszteni az öntözést. Amint látjuk a megoldásra váró kérdésekben nincsen hiány a járásban. Az EFSZ-ek IV. kongresszusát megelőző vita azonban csak akkor- teljesíti küldetését, ha — mint mondottuk — az elhangzott szavakat kezdeményezés s az ésszerű javaslatokat gyors cselekedet követi. Úgyhogy az egész évi tervek új tartalommal teljenek meg s a párt XI. kongresszusa által meghatározott feladatok teljesítésére irányuljanak. Hogy ez valóban így legyen, jó le'sz emlékezetbe vésni az SZLKP KB októberi teljes ülésének határozatát, amely többek kö?ött hangsúlyozza: „A falusi pártszervezetek kötelessége, hogy az EFSZ megalakítása után politikailag biztosítsák a szövetkezet mezőgazdasági termelésének állandó növelését. Ez legyen a falusi pártszervezetek munkájának fö tartalma". MIKLYA JÄNOS MBss^cra <*} Űi módszerű silózás? Utam az állami gazdaság (volt Szabó puszta) mellett, a Rima mellett vezetett, ahol jó pár hektár kukorica fekete szárai állnak felkiáltójelként, mintha csak azt mondanák, mi nem kellünk még silónak sem. Mintha az őszi szellővel arról suttognának, hogy kegyvesztettek lettek, a szarvasmarhák már elszoktak a gazdaságban a kukoricaszártól, különösen most, hogy az idő a tápanyagukat kilúgozta. Agyamban egymást kergetik a gondolatok. Biztosan sok volt a fehérjedús takarmány az idén, azért nincs szükség ebben a gazdaságban a kukoricaszárra, mint takarmánypótlékra. Gondolataimba merülve azon vettem magam észre, átmentem a nevezett pusztára, át a Rima hídján, s elérnégy hatalmas beton silókúthoz. Felragyogott a szemem örömömben. Ügy gondoltam, ezek a kutak mind tele vannak, azért nem kell a kukoricaszár. Pár pillanat múlva vettem észre, hogy kissé korai volt örömöm, mert csakhamar meggyőződtem arról, hogy a silógödrök fenekén csak egy kevés krumplisiló, egy pár napra való van. Lehangoltan továbbálltam. Még jobban elszomorodtam, amikor a konyhakertészet melletti kukoricáshoz értem, Ott a látottak alapján arra a meggyőződésre jutottam, hogy az állami gazdaságnak ezen a részlegén a mélyszántásba, a föld alá forgatják be a kukoricaszárat. Először azt hittem, valami újfajta silőzásról van szó, de ahogy körüljártam a pár tem az új gazdasági épületek kö- . zött egy eternittetős nyitott szín alatt j hektáros területet, ez a gondolatom megváltozott és azt állapítottam meg, '^zzrziezzžzzgzze^^ inkább trágyázásnak lehet nevezni ezt K/ÍTTC" ľFPWtŤ'íJ 6

a módszer

t- H

eJ- P

ed

i9 a szarvasjó•MrAjJrAj X szág* szívesen elfogyasztaná a jó silóPontosabb szállítást j takarmányt. Réthy István, Rimaszombat 'Azjtjság a legtötb ember számára ma már a mindennapi élet megszokott szerves része. Városokban és falvakon egyre szaporodik azok száma, akik nem is tudnák elképzelni életüket mindennapi újságolvasás nélkül, akik hiányát érzik annak, ha az újság valamelyik száma nem érkezik el idejében hozzájuk. Az emberek, az újságolvasók tájékozottak akarnak lenni a bel- és külpolitikai eseményekről, pártunk politikájáról, hazánk életéről. Éppen azért kiváltképpen az előfizetők jogasan ragaszkodnak ahhoz és megkövetelik, hogy megszokott lapjukat idejében kézhez kapják. Sajnos, még mindig elég gyakran előfordul, hogy főleg a szállítás hibájából — különösen a falvakon — késve kapják az előfizetők / az újságot, néha két-há rom példányt kapnak egyszerre, sót előfordul, hogy egyes lapszámok el sem érnek hozzájuk. Ilyen esetről értesít bennünket Kiss Oszkár, a nagymegyeri járási Füzes község lakosa, mely község a balonyi posta körzetébe tartozik. „Nekem az Oj Szó az első számától jár és az előfizetési dijat rendszeresen fizetem — írja levelében Kiss Oszkár., — Nem tudok azonban belenyugodni abba, hogy több esetben kéthárom lapot kapok egyszerre, egyes I példányokat pedig, mint például leg- I utóbb az október 22-i számot, egyál-1 talán nem kaptam meg. £n és sokan] mások, akiknek munka után az ú;- ] ságolvasás az első, nem értünk egyet \ ezzel a fogyatékossággal." Természetes, hogy a lapok szállí- ] tásában és kézbesítésében előforduló' fogyatékosságokkal mi sem értünk l egyet. Még nagyobb távolságra tör- / ténő szállítások esetében sem, annál j kevésbé a fenti esetben, amikor Bra- ( tislavától csupán néhány tíz kilómé-» terre történő szállításról van szó.) Felhívtuk a balonyi posta vezetőjét,\ aki arról értesített bennünket, hogy a múlt hónap folyamán három eset-} ben történt zavar a kézbesítésben,\ kétszer elkésve érkeztek meg a la- í vok, úgy, hogy csak másnap tudták l kézbesíteni, egy esetben pedig, októbe* 22-én, szőrén-szálán eltűnt az egész\ lapküldemény. Az újságok szállításában előfordulói hibák eredője az adott esetben esu-j pán a szállítás egyes dolgozóinak fe- { lelőtlen és felületes munkája lehet.I Bzért ez úton is kérjük a Posta Hír • lapszolgálata illetékes dolgozóit, tegyenek meg mindent az újságok szállításának és kézbesítésének megjavításáért, végezzék lelkiismeretesen \ munkájukat, hogy Fűzesen és mindent faluban és városban idejében meg-1 kavják az újságolvasók kedvenc lap-) jukat. (g. !)( A Nagy Október tiszteletére n 1(1 A Nyitra menti téglagyárak dolgozói felajánlásuk keretében behozták az év eleje óta meglévő lemaradásukat. Hétfőn, november 3-án a nyitrai kerület összes termelőrészlegeinek kollektívái felajánlást tettek, hogv a Nagy Október 41, évfordulójának tisztéletére az ev végéig még egy mülió nyers téglát gyártanak terven fezül A mezőgazdaság fejlesztésének útján 1965-ig a mezőgazdaságnak 100 ezer új traktort, valamint egyéb gépi berendezést kell szállítani, különösen az állattenyésztés jobb gépesítése céljaira. Ezenkívül növelni kell a műtrágya szállításokat 1957-tel szemben. A Magas-Tátra alatti Tatrasvit-lizem dolgozói a termelés hatékonysága ellenőrzésének második szakaszában elhatározták, hogy még ez idén 500 ezer koronát takarítanak meg az önköltségeken és 30 munkaerőt a termelésben. Képünkön a Tatrasvit-üzem egyik ifjúsági műhelyét láthatjuk. —^ ..... -3 A rozsnyói konzervüzem dolgozói is teljesítik kitűzött feladataikat A rozsnyói konzervüzem dolgozói és vezetői mint minden évben, úgy az idén is nagy lendülettel láttak hozzá az erdei és kerti gyümölcs felvásárlásához, feldolgozásához. Mint ismeretes, az üzem egyáltalán nem számítható a többi korszerű konzervgyárakhoz. A nagy szárító berendezésen kívül, amely egyedüli szívelelke az egész üzemnek, itt alig található egyéb, korszerű, megmunkáló gép. És ez a kis üzem már évek óta három járásnak a gyümölcskészletét dolgozza föl a kívánt mennyiségben és minőségben. Az üzem tulajdonképpen a Poprádon lévő korszerűen berendezett konzervgyárhoz tartozik. Maga a kerületi igazgatóság eddig a lehető legjobb elismeréssel beszélt a rozsnyói üzemrészleg dolgozóinak munkájáról. És ez érthető is. Amint Balázs elvtárs, az üzemrészleg vezetője kiváló jó szakember a maga munkaszakaszán, ugyanígy megállja helyét a felvásárlásban Beke elvtárs. Balázs elvtársnak egyébként az a véleménye, hogy minden üzem jó munkája mennyiségben és minőségben attól függ, hogy az üzem dolgozói mennyire szeretik és mennyire értik szakmailag munkájukat. Hogy a rozsnyói konzervüzem dolgozói és vezetői valóban szeretik és értik munkájukat, ezt legjobban az bizonyítja, hogy amikor elérkezett az idő, az üzem valamennyi dolgozója felkészülten, minden kapkodás nélkül látott hozzá a munkához. Azóta is úgy megy minden, mint a karikacsapás, amiben persze nagy érdeme van Rab bácsinak is, mivel hogy ő az üzemnek a kazánfűtő mestere, tőle függ a szárító berendezés működése, az előírt technológiai irányelvek betartása. A feltett kérdésünkre, milyen volt az idei termés, Balázs elvtárs úgy válaszol, hogy a kerti gyümölcstermés általában jó volt, viszont ami az erdei gyümölcstermést illeti, jobb is lehetett volna. Az elmúlt évben az üzemnek ugyanis nagy mennyiségű gombát, málnát, áfonyát stb. sikerült feldolgoznia. Az idén gombából sajnos, mert kevés termett, a tavalyi 2000 kg helyett csupán 600 kg-ot dolgoztak fel. Annál jobb volt a csipkebogyó-, szilvaés baracktermés. Az üzem dolgozói áfonyából közel 49 000 kg befőttet készítettek. Nagy mennyiségű szilvabefőttet is konzerváltak. Ez idén az erdei gyümölcsök közül a csipkebogyó fizetett a legjobban. Ebből az orvosságnak is alkalmas gyümölcsből az üzem a Jednoták segítségével már eddig csaknem 10 000 kg-ot vásárolt fel. Persze az üzem dolgozói nagyon is ügyelnek arra, hogy ebből az értékes gyümölcsből egy szem se veszszen kárba, annál is inkább, mivel ebből nagy megrendelésünk van a külföld részére. A tervezett egy vagon* csipkebogyó-szállítmányt ugyanis az üzem már a kitűzött határidőben elszállította Svédországba. A csipkebogyó kényes portéka és könnyen romlik, ha nincs annak rendje-módja szerint kiválogatva, megszárítva. Éppen ezért az üzem dolgozói minden intézkedést megtettek, ügyelve arra, hogy a külföld számára az export-szállítmány a lehető legjobb minőségben érkezzék meg a rendeltetési helyére. Dicséretet érdemelnek szorgalmas jó munkájukért a szárítógépnél dolgozó Nagy Anna, Katranics Mária, Zagiba Gizella, kik a rájuk rótt feladatokat mindig 100 százalékra teljesítik, annak ellenére, hogy a csipkebogyó szárításánál 50—60 C° melegben kell dolgozniok. Jó munkájukért dicséret illeti az üzem többi dolgozóit is, kik valamennyien azon vannak, hogy üzemük a jövőben is az elsők között legyen. Karcagi László, 0 >rnő - T - wJfJUKJfJ L

W

W • A megakadt építkezés Iskén (nagykaposi járás) szintén 1957 őszén bővült egészközségivé a néhány taggal és gyenge eredményekkel működő szövetkezet. Mint a többi új szövetkezetnek, a felsőbb szervek nekik is igyekeztek segítséget nyújtani, hogy a kitűzött feladatok megvalósuljanak. Ebben nem volna semmi hiba, mert a szövetkezetbe, ha nem is naponta, de éppen eleget eljárnak a felsőbb szervek dolgozói s a jó tanácsokkal sem szűkmarkúak. Hogy a közös törekvés gazdag gyümölcsöt teremjen, mindjárt a tavasz folyamán építkezési anyagot is biztosítottak, hogy az összpontosított állatállománynak legyen helye, hogy gazdaságilag minél előbb megerősödjék a szövetkezet. A szUkséges anyagot leszállították, és a nagykaposi járási építkezési vállalattal is megegyeztek, hogy az istállót felépítik. Eddig rendben is volna minden. A T—34 sertésistálló felépítése kilátásban van. Ezalatt Iske község szövetkezetesei teljes erővel munkához láttak s a tavasz folyamán szinte versenyre keltek egymással. A verseny egyre mélyült, s közben teljesen megfeledkeztek az istálló építéséről. A faluban járva szomorúan láttam, hogy az istálló építése nem kezdődött meg. Érdeklődtem. de kielégítő választ sehol sem kaptam. — A járási építkezési vállalat bűne — így az iskeiek, s egy-egv gúnyos megjegyzés kísérte válaszukat. Részben igazat is adtam nekik, hisz ez nem önsegélyes építkezés, tehát a felelősség legnagyobbrészt a járási építkezési vállalatot terheli. Mindezt látva a tagság nem sietett az önsegélyes istálló felépítésével sem, aminek következménye, hogy egyáltalán nincs biztosíték arra, hogy az állatok elhelyezését rövid időn belül megoldják. Már-már megérkezett az aratás és Iskében semmi nvoma sem látszott az építkezés megkezdésének. Többrendbeli érdeklődésemre sem kaptam kielégítő választ, végUI a JNB Illetékes osztályán kísérleteztem. —No, mert ezek az iskeiek maguk sem akarják, hogy az istálló felépüljön — adták meg a választ, s mintha mi sem történnék, napirendre tértek az építkezés felett. Latolgattam, keresgettem a hibákat, az okokat Gyanúm a felsőbb szervekre irányult, de szentUl meg voltam győződve, hogy a szövetkezet vezetősége sem tesz meg mindent, hogy az istálló építése a kívánt ütemben menjen. Anynyit azonban sikerült megtudnom, hogy az iskeivel egyidőben alakult szövetkezetekben sokkal jobban haladnak a gazdasági épületek felépítésével. Iskében pedig a júliusban lerakott alapokon október végére még mindig csak a csupasz falak állnak. Nagy mulasztás.. Mulasztás a szövetkezet, a HNB, a falusi pártszervezet és nem kisebb mértékben a JNB részéről, mert csukott szemmel jártak az ímmel-ámmal menő istálló építésénél. Miért? Mert egypár nap kivételével, amikor egy-két szakember volt jelen az építkezésen, csak két-három munkás dolgozott az istállón. Ez az oka, hogv kátyúba süllyedt az iskei közös istálló építése, meg az, hogy valamennyi érdekelt fél egykedvű megalkuvással belenyugodott a sok huzavonába, s nem tettek egyáltalán hatékonyabb intézkedést. Felvetődik a kérdés, mi lesz a kezdő szövetkezet sertésállományával. Akaratlanul is az elmúlt tél idéződik fel emlékezetünkben, amikor 150 malac pusztult el a rossz istáílózái miatt. Kíváncsi vagyok, hogy hasonló helyzetben ki fogja vállalni a felelősséget? Még nem volna késő helyrehozni a hibákat. Még volna idő befejezni az istálló építését. Szívleljék meg hát e szerény tanácsot s tegyenek meg mindent, hog.y az istálló mielőbb felépüliön. (ki) ÜJ SZÖ 5 * 1958. november 7.