Új Szó, 1958. november (11. évfolyam, 302-331.szám)

1958-11-05 / 306. szám, szerda

MDSZEG szövetkezeti falu lett Borús nap, mint ahogy ősszel gyakran előfordul. Néhány hervadt lehullt levél zizzent cipőm alatt, ami kor a régi, szépen rendbehozott kastély, a Galántai Járási Nemzeti Bi • zottság székhelye felé mentem. Stanislav Babušík, a járási mezőgazdasági osztály vezetője éppen telefonált. — Brigádokat biztosítok szövetkezeteink segítségére — mentegetőzött telefonálás közben. — Tudja, hogy van ez. Az őszi munkákat alaposan biztosítani kell. Kérem, foglaljon . helyet az irodámban, azonnal jövök. Rokonszenves, energikus ember, ez volt az első benyomásom. — A szövetkezeti mozgalom járásunkban? — kezdődik a beszélgetés. A járás minden falujában szövetkezet van. Milyen egyszerű ezt kimondani, de hogy mennyi erőt és fáradságot igényelt, azt leginkább a kommunisták, a nemzeti bizottságok funkcionáriusai, a védnökségi üzemek dolgozói és maguk a szövetkezeti tagok mondhatjuk el a legjobban. Napról napra türelmesen magyarázni kellett a közös gazdálkodás előnyeit az egyéni kistermeléssel szemben és főleg megmutatni a különbséget a munkatermelékenységben és a tényleges jövedelmekben. — Például Pszota István, a nemzeti bizottság egyik dolgozója, aki a legtevékenyebb agitátorok közé tartozott, elmondotta, hogy az egyik községben a szövetkezet számára már megnyert földműves nyilvánosan kijelentette, hogy saját elhatározásából lép a szövetkezetbe, csak azért, hogy „az agitátor" ne kapja meg a „jutalmat". Tudniillik, hogy tájékoztassam, az ellenséges propaganda azt is kiagyalta, hogy az agitálok minden általuk megnyert új szövetkezeti tag után ezer korona jutalmat kapnak. — Mely községekbén tartott legÍ

ivább az agitációs munka és mikor jezték be a teljes szövetkezetesítést a járásban? — kérdeztem az elvtársat. — Felsőszeli, Kajal, Nagmács és Nádszeg községekben. — Most pedig az utolsó kérdés. Mely községben lehet legjobban látni a különbséget a szövetkezeti tagok és az eddig még egyénileg gazdálkodó földművesek között? — Menjen Nádszegre és meglátja, hogyan éltek még nemrégen a szövetkezeten kívül álló földművesek. Autóbusszal eljutottam a Galántátói 28 kilométerre fekvő faluba. Az autóbuszmegálló a helyi nemzeti bizottság egyemeletes épülete közelében van. Emberekkel zsúfolt irodák, mint mindenütt. Velem szemben egy Bartalos Lajos guükran tanácskozott a közös gazdálkodás megszervezése előtt Cafik Sándorral, a HNB titkárával. fekete hajú, mosolygó, középkorú férfi állt, aki tájékoztatást nyújt. Szerencsém volt. mert Alexander Cafik elvtársra, a helyi nemzeti bizottság titkárára akadtam. Kezet szorítunk és néhány perc múlva az EFSZ közelben levő irodája felé tartunk. Itt is szerencsénk volt. Bartalos Lajos, a szövetkezet elnöke, a szövetkezet egyik alapítója és Morvái Jenő könyvelő üdvözöl bennünket, s kérdésemre, hogyan érték el azt, hogy az egész község belépett a szövetkezetbe, hosszabb mondókába kezd: — Nem volt könnyű dolog. Községünknek 3600 lakosa van, s ezek abszolút többsége fölműves. Nagy nehézséget okoz éppen az öröklött birtok iránti szeretet. Azt gondolták. rás dolgozói, valamint a Galántai Járási Építkezési Vállalat, a mi védnökségi üzemünk, valamint a szövetkezetünkben elért sikerek. — És valóban olyan nagy volt a különbség a községben ? — De mennyire! Az utolsó két évben községünkben 32 szövetkezeti tag épített családi házat és a helyi nemzeti bizottságon még 30 építkezési engedély iránti kérelem fekszik. Ugyanezen időben csak két egyénileg gazdálkodó földműves kezdte meg a családi ház építését, azonban mindmáig nem fejezték be ezeket a házakat, mert nem volt elegendő pénzük. S talán el se hiszik, de vannak olyan földművesek is községünkben, akik nem olvasnak újságot, rádiót sem hallgatnak, mert eddig még nem tudtak rádiót vásárolni. Közülük Győri István és József utoljára az első világháború után voltak moziban, amikor még katonaidejüket szolgálták és televíziós készüléket első ízben ebben a hónapban láttak, jóllehet a községben már régóta két televíziós készülék található. így éltek, mert öthektáros földjük rabszolgái voltak. Azért éltek így, mert magukban hordozták a múlt rendszer csökevényeit. — És már megvannak a közös gazdálkodás eredményei ? — kérdem a szövetkezet elnökét. — Igen, habár csak szeptember 5-e óta alakultunk át egészközségi szövetkezetté. Az új tagok beáramlása olyan nagy volt az év eleje óta, hogy már az idei eredményekben is érződik a közös gazdálkodás. Ezt legjobban a beadás teljesítésében láthatjuk. 1952-ben, amikor szövetkezetünk Oj házak egész sora épült a nádszegi szövetkezetesek szorgalmas munkája nyomán. hogy a szövetkezetesítéssel elvesztik ezt a földet. Ezt még abban az esetben is fájlalták, ha az eddigi gazdálkodás nem igen fizetődött ki számukra. Például néhány kisparaszt a szövetkezeti tagoktól vásárolt gabonát azért a pénzért, amelyet a család másik dolgozó tagja keresett. S mindezt azért, hogy teljesíthessék a beadást. Némelyiknél hihetetlenül alacsony volt a növénytermesztési és az állattenyésztési termelés. Ezt és sok más régi előítéletet kellett „letörni". Az agitációban sokat segítettek a jáMegjegyzés Az emberek érdekében Sok meggyőző adat bizonyítja, hogy hazánk az emberekről való gondoskodás terén a világ legelső államai közé tartozik. Az emberekről váló gondoskodásra évről évre nagyobb összegeket fordítunk. Az idén az erre a célra fordított összeg 36 927 millió koronát tesz ki. Ezáltal csupán az egészségügyi gondoskodásban az egy lakosra eső költségek átlagosan 440 koronára rúgnak, míg ez 1937-ben csak 137 koronát tett ki. Az államnak a dolgozók egészségére fordított gondoskodását számos gyönyörű eredmény kiséri. Míg például az átlagos életkor az 1930—1932-es években a férfiaknál 51—52 év, nőknél 55 év volt, ma a férfiak átlagos életkora 66, a nőké pedig 71 év. Jelentős mértékben csökkent a halandóság. 1937ben ezer lakosra számítva 13, tavaly pedig 9 személy halt meg. A természetes szaporulat 1937-ben ugyancsak ezer lakosra számítva 3 gyermek volt, 1957-ben pedig 9—10 gyermek. 1937ben 1000 élve született gyermekből 117 csecsemő halt meg, 1957-ben ez a szám 33-ra csökkent. Jelentős eredményeket értünk el az orvosok számának és a kórházi ágyak számának növelésében is. Ma tízezer lakosra átlagosan 15 orvos esik, míg 1937-ben húszezer lakosra esett ennyi orvos. Ugyancsak megkétszereződött a kórházi ágyak száma is. Előrehaladunk Hazánkban a termelőerők fejlesztése lankadatlanul tart. Az egész népgazdaság rohamos ütemű fejlesztése mellett állandóan fejlődik gazdaságunk egyes szakaszainak termelése is és növekedésük aránya általában messze maga mögött hagyja az illető termelési ágnak a legfejlettebb kapitalista államokban elért gyarapodását. így van ez a vas és az acél termelésében is. A múlt évben az egy főre eső nyersvastermelés hazánkban 269 kg volt, ami az előző évi termelésnél 21 kg-mal több. Franciaországban. bár az egy főre eső ter-. melés 5 kg-r\ial magasabb, mint nálunk, de a termelés növekedése összehasonlíthatatlanul lassúbb a hazánkban elértnél és egy év cAatt csak 7 kg-o! tesz ki. Az Egyesült Államokban 1957-ben az egy főre eső vastermelés 10 kg-mal növekedett, míq Ausztráliában az egy főre eső termelés az 1956. évi 224 kg-ról 1957ben 221 kg-ra csökkent. . Hasonló a helyzet az acéltermelésben is. Tavaly 378 kg volt nálunk az egy lakosra eső acéltermelés, ami a tíz év előtti termelésnél 175 kg-mal, az előző évi termelésnél pedig 18 kgmal több. Az USÁ-ban ugyanakkor a múlt évben 25 kg-mal csökkent c~ egy főre &sií acéltermelés. csupán a község földjeinek egyharmadán gazdálkodott, az egyénileg gazdálkodó földművesek még a kötelező beadást (630 mázsa sertéshús) sem tudták teljesíteni. Szövetkezetünk ez idén — habár kezdetben csupán a földek kétharmadán gazdálkodott — annyit termelt, mint az egyénileg gazdálkodó földművesek 1952-ben és több mint ezer mázsa sertéshúst adott be közélelmezési célokra. Ezután még megtudtam, hogy több mint 2300 hektáron gazdálkodnak, 350 aktívan dolgozó tagjuk van és égy ledolgozott munkaegységért 12 korona készpénzt és kb. 8 korona értékű természetbeni járandóságot fizetnek ki, ezt azonban a jövő évben növelni akarják. Míg mindezt leírtam, egy gyönyörű Athos televíziós készüléket vettem észre az iroda sarkában. — Ez a televíziós készülék meg kié? — Szövetkezeti vagyon — mondja az elnök. A járástól kaptuk a gabonabeadás időben való teljesítéséért. Az idén ugyanis az első helyet értük el a legkorábbi gabonabeadásért folytatott járási versenyben. J. S. Szövetkezeti iparosok között A nagygéresi szövetkezet lakatosműhelyében zúgnak a gépek. Hegesztenek, fúrnak, köszörülnek. Nagy a lárma. Az ember még a saját hangját sem hallja. Pusztai Bertalan a villanyhegesztővel dolgozik. Mikor egy percre abbahagyja a munkát, megkérdem tőle, mit dolgoznak. — Deszkavágófürészt csinálunk — mondjai Pusztai elvtárs. — Ugyanezt a munkát húszezer koronáért akarták nekünk megcsinálni. Mondom az irodán: — Maradjon meg nekünk az a húszezer korona, megcsináljuk azt mi is. És hozzáfogtunk. Most is azt csináljuk. Két hét múlva már vágunk vele. Valóban A három asztalos nagyon ügyesen dolgozik. Bene bácsi már túl van a hatvanon, de ma is ügyesen szabja a deszkát. Gépesített a műhely. Van szalagfűrészük, körfűrészük, s ami a legfontosabb, gyalugépük is van. Kettő. Minden héten 5-6 ezer korona értékű munkát végeznek. Tovább egy lépéssel A bratislavai Juraj Dimitrov Üzem első üzemrészlegét (volt Békeüzemet) a legjobbak között emiégetik a vállalat igazgatóságán. S valóban, az üzemrészleg dolgozói pártunk XI. kongresszusa határozatainak valórd váltása érdekében eredményesen harcolnak feladataik egyenletes teljesítéséért. Pedig semmivel sem kisebb nehézségekkel kellett megküzdeniük, mint a vállalat többi üzemrészlegének. Itt is volt szakmunkás-, anyag- és gépalkatrészhiány. Csakhogy ezek olyan nehézségek, amelyeket jó vezetéssel sikeresen le lehet küzdeni és le is küzdötték őket. Ma már sok száz olyan munkás van az üzemrészlegen, akiket szüntelenül sarkantyúz az a vágy, mind tökéletesebbé tegye a gépi berendezést. A gépkezelők, karbantartók veszik észre 'először azt, ami idejét múlta a termelés folyamatában és ha észrevették, nem nyugszanak addig, amíg az elavult helyett meg nem találják az újat, a tökéletesebbet. A hatalmas vállalat műszaki osztálya több száz újítási és ésszerűsítési javaslatot tart nyilván, melynek jelentős része az első üzemrészleg dolgozóinak agyában született meg. Az üzemrészlegen napvilágot látott újítások anyagi értéke milliókra rúg. Az év elejétől megvalósított újítások és ésszerűsítések 2 395 466 korona megtakarítást jelentenek az üzemrészlegnek évente és érezhető iramban viszik előre a termelést. Az év elejétől 599 610 korona értékű cord- és müselyemfonalat gyártottak terven felül. Az előző években a pártszervezet elnöke és jegyzőkönyvvezetője gyakran panaszkodott, hogy nem győzik a munkát. Bizony nem győzték, mert ketten készítették a határozati javaslatot és legtöbbször végrehajtása is kettőjükre maradt. Persze a pártvezetésnek ilyen módszere nem vezethet a tagok aktivizálásához. S nyílván ez is hozzájárult ahhoz, hogy nem teljesítették feladataikat s ha igen, akkor rendszerint hóvégi hajrával. v Pártunk XI. kongresszusának határozata, amely nagyon nyomatékosan hangsúlyozta a kollektív vezetésnek, a pártvezetés legfőbb elvének jelentőségét, sokat segített az elvtársaknak. Ma már nemcsak az elnök és a jegyzőkönyvvezető viszi a szót a pártbizottsági üléseken, hanem tevékeny a többi vezetőségi tag is. Élénk vita folyik, együtt dolgozzák a határozatokat, közösen hajtják végre őket. A munkamegosztás sokat segített a pártbizottságnak, de főleg Šmihula elvtársnak, a pártbizottság elnökének, aki így a pártszervezet egész munkáját alaposan megismerheti és jobb irányító munkát végezhet. Persze a pártbizottság félmunkát végzett volna, ha csupán saját erejére támaszkodik. Hiszen a kongresszus határozatának végrehajtása nem egyedül a pártbizottságra ró nagy feladatokat, hanem az egész pártszervezetre, tehát valamennyi kommunistára. A kolliktív vezetés elve sem érvényesülhet ott igazán, ahol a párttagok többsége nincs bevonva a pártmunkába. Az üzemrészleg pártszervezete a többi taglétszámához viszonyítva nem a legnagyobb, de ereje sokkal nagyobb. Ez akkor tűnt ki igazán, amikor a pártbizottság egymás után fontos feladatokkal bízta meg a párttagokat és tagjelölteket. Sok baj volt ugyanis a termelés minőségével. Magas volt a selejtszázalék. Igaz, még most is vannak bajok, de már sokat javult a helyzet'. A pártbizottság a legjobb aktivistákat küldte a műhelyekbe, közöttük Rudolf Lebenhardt, Budai, Krčka és több más elvtársat, hogy a párt- és a szakszervezet tagjaival együtt szervezzék meg a jó minőségért a harcot. A minőség és takarékosság terén elért sikerek annak a munkának eredményei, amelyet a pártbizottság a kommunisták és a legjobb pártonkívüli dolgozók bevonásáyal, fáradhatatlan agitációs, munkájával végzett. Ez a kezdeményezés és lelkesedés a magyarázata annak, hogy növekszik a pártszervezet tekintélye, szilárdul vezető szerepe. A pártszervezet munkájának azonban még van néhány gyengéje; a pártcsoport-bizalmiakkal alig tanácskoznak. Hiányosan ellenőrzik munkájukat. Egy idő óta gyengén dolgozik a szakszervezet, mert a pártbizottság alig segít munkájában. Véget kellene tehát vetni az ösztönösségnek és tervszerűtlenségnek a pártcsoportok tevékenységében. Bizonyára megjavulna az FSZM szakbizaimiak munkája is. Véleményünk szerint hónapról hónapra ki kellene jelölni minden pártcsoport számára a munkaprogramot, amelynek végrehajtásáért elsősorban a pártcsoport-bizalmi felel. Nagyon fontos feladatként áll az üzemrészleg kommunistái előtt az igazságos bérezés bevezetése. Kétségtelen, hogy ezzel sokkal előbbre lehetnének, ha felfegyvereznék a pártcsoport-bizalmiakat a legmeggyőzőbb érvekkel, hogy eredményesen dolgozhassanak a szakminősítés szerinti; bérrendszer bevezetéséért. Az elmúlt napokban megtartati üzemi szakszervezeti konferencián Ján špir eivtárs, a Vistra-mühelybizottság elnöke helyesen fejtegette, hogy a munkásbérek eddigi rendszerében számos komoly fogyatékosság volt, amelyek akadályozták azt, hogy a bérek megszilárdítsák az egyén és az üzem egységét. Voltak és még vannak is munkacsoportok, ahol a dolgozók lebecsülik szakképzettségük fokožását, emiatt túllépik az engedélyezett anyagfogyasztást, s persze a béralapot is. Vagy az egészségtelen környezetben végzett munkát, ha eddig magasabb tarifa-oszályba is sorolták, nem felelhetett meg, mivel lehetetlen ezt a munkát besorolni a kvalifikációs tarifa katalógusaiba, amelyek elsősorban a szakképzettség mértékét határozzák meg. Ezért az új, tökéletesebb, igazságosabb bérrendszerben az egészségtelen környezetben végzett munka a magasabb bértarifában jutna kifejezésre. A műselymet készítő műhely dolgozói megelégedéssel fogadják a bérek rendezését. Az eddigi bérezés fogyatékosságait ők érezték talán a legjobban. De nem szívesen beszéltek erről a munkások, mert aki ezt feszegette, arra hamar rásütötték a bélyeget, hogy anyagias, csak saját érdekeit nézi, nem a lelkesedés hajtja a jobb munkára, hanem a magasabb kereset. Így a „termelj többet, jobban élsz" jedszó sokat vesztett meggyőző erejéből. Most, amikor a dolgozók életszínvonalának további emeléséről van sző, elengedhetetlen a termelés növelése, a termelékenység fokozása, a minőség javítása, a takarékos anyagfelhasználás. Megnövekedett tehát a j munkásokat közvetlenül érdekeltté ' tevő helyes bérezésnek szerepe. Ko| moly harc indult a pazarlás megszüntetéséért, a takarékosságért, E harc kimenetele nem kis mértékben attól függ, mennyire érzi majd a dolgozó, hogy a megtakarított anyag az állam, tehát a népgazdaság hasznán kívül az egyéni javát is szolgálja, mennyire érzi, hogy az általa készített fonalak javuló minősége nemcsak mint fogyasztónak, hanem mint termelőnek is követlen előnyt jelentenek igazságos keresete révén. A tökéletesebb | bérrendezésnek az a célja, hogy meg: szüntesse a meg nem érdemelt prémiumok fizetését, amely sok esetj ben elvesztette ösztönző hatását. Egyesek már úgy vélekedtek, hogy nem kell fáradozni a termékek önköltségének csökkentéséért, felesleges körültekintően dolgozni a tervszerűség betartásáért s fegyelmet tartani a béralap felhasználásában, hiszen anélkül is megkapják a prémiumot. Márpedig a jogtalanul kifizetett munkabérekkel a becsületes dolgozókat károsítják meg. Azokat az összegeket, amelyéket alaptalan béremelésre fordítanak, a becsületesen dolgozók zsebéből veszik ki. Ha a pártcsoportbizalmiak, agitátorok, mindazt, ami az igazságos bérezés bevezetésével összefügg, megmagyarázzák, segítenek a dolgozóknak, hogy felismerjék saját érdeküket s teljes erővel küzdjenek a minőség megjavításáért s az önköltség csökkentéséért. A dolgozókkal való beszélgetés, a meggyőzés nem egyik, hanem legfőbb feladata minden kommunistának. A pártbizottság feladata lenne tehát nemcsak a pártcsoportok munkájának irányítása, hanem az agitáció színvonalasabbá tétele is. Ehhez pedig az kell, hogy az agitáció az egész pártbizottság ügye legyen. Éljenek a pártbizottsági tagok és a kommunista gazdasági vezetők a tömegek között, hallják saját fülükkel, mit mondanak, hogyan vélekednek a dolgozók pártunk politikájáról, ott helyben és ne az íróasztal mellett dolgozzák ki az érveket. S ha az elvtársak továbbra is olyan lelkesedéssel küzdenek a tervfeladatok teljesítéséért, mint eddig, a bérrendszer átépítésével minden bizonnyal további szép sikereket érnek majd el. Erdösi Ede A hatékonyság felülvusgélata a DOPRAVSTAV-ban A hatékonyság eddigi felülvizsgálatában és a jövő évi terv összeállításában a vállalat dolgozói több száz javaslatol: tettek a feladatok jobb teljesítésére. Mindenekelőtt fokozzák a gépek kihasználását az alapvető építkezési munkáknál. A betonozómunkák komplex gépesítését 1959ben 58 százalékkal növelik. Minden olyan építkezésen, ahol erre mód van, bevezetik a szabadon tárolt cement gépi adagolását. 28 ezer négyzetméter terjedelemben takarékos szádfalazást használnak. A melléktermelésben kibővítik az előregvártott hídrészlet. betonkövezetek. blokkok és csövek saját gyártását, valamint a kavicsos "homok saját forrású termelését. . ÚJ SZŐ 5 * 1958 november 5.