Új Szó, 1958. november (11. évfolyam, 302-331.szám)

1958-11-04 / 305. szám, kedd

Bratislava városrendezési terve Az urbanlsták, vagy más szóval a városépítészek munkaköre nem mond­ható általánosan ismertnek, annak ellenére, hogy ez a munka rendkívül fontos és felelősségteljes. Ha az emberi lét célját a boldogság kere­sésében látjuk, a boldogságot pedig bizonyos pszichológiai állapotként fogjuk fel, melyet a különböző ténye­zők között nagyrészt a környezet befolyásol, akkor azt állapíthatjuk meg, hogy az urbanisták munkája, amely a társadalom életterének a ki­alakításából áll, a lét értelmének alaDjait érinti. Természetes követelmény, hogy a mai város megfeleljen életmódunk és követelményeink sokrétűségének, mi­nek következtében maga a város is 5. Továbbra is a Duna, és a Kis­kárpátok lesznek a városkompozíció leglényegesebb tényezői, melyet meg­felelő építészeti beavatkozással kell kihangsúlyozni. 6. A város kompozícióját úgy kell irányítani, hogy kiemelje a Várat, mint a városkép fődominánsót, és a történelmi részt, mint városépítészeti és kulturális szempontokból igen ér­tékes városmagot. 7. Egyidejűleg azonban az utcahá­lózat meg kell hogy feleljen a leg­modernebb forgalmi követelmények­nek, az állandóan növekvő autóforga­lomnak. A további fejlődés sorári a város körül körutakat kell kiépíteni, melyek összekapcsolnák a szatelitvá­rosokat. Braíisíavüt ábrázoló gótikus rajz a XV. századból, rendkívül bonyolult szervezetté válik, melynek kialakítása előre elkészített, alaposan megfontolt tervek nélkül le­hetetlen. Az olyan terveket, amelyek egy város kialakításának, vagy átala­kításának a módját szabják meg, vá­rosrendezési terveknek nevezzük. A gazdasági előrelátás mai állapota lehetővé teszi, hogy 10—-15 éves idő­szakra készüljenek reális városren­dezési tervek, keretszerűen azonban szem előtt kell tartani a további fej­lődési lehetőségeket is, különösen az újabb városoknál, és az olyanoknál, melyek iparuk, vagy geográfiai hely­zetük következtében gyorsabb fejlő­désre számíthatnak, ilyen városnak mondhatjuk Bratislavát is, amely mint nagyváros úi keletű — ipara, földraj­zi fekvése — Európa szívében, a Du­na, mint fontos nemzetközi kereske­delmi vonal mentén, szintén minden feltételt biztosít a rohamos fejlődés­re. Bratislava esetében a városrende­zési tervezés nem új keletű. Az első szituációs rajzok még a XVIII. század feléből maradtak fönn. A XVIII. szá­zad vége felé, a városfalak lebontása alkalmával Hillebrandt vezetésével dolgozták ki a rendezési terveket. A mai szempontoknak is megfelel az 1909-ből származó úgynevezett „Pá­lóczi-terv" Páloczi professzortól, amely úgyszólván alapjait képezi a további városrendezési igyekezetek­nek. A jelenlegi terveket 1955—58-ban dolgozta ki az Állami Tervezési Inté­zet VI. műterme M. Hladký építész­mérnök vezetésével. Ez a terv 15 éves időszakot vesz figyelembe, tehát a város 1970-ig terjedő fejlődését irányozza elő. Az alapelveket, melyekből a terve­zők kiindultak, a következő nyolc pontban lehetne összefoglalni: 1. A tervezési időszak végéig a vá­ros összefüggő lakóterületein 300 000 lakossal kell számolni. 2. A további fejlődés — az első pontban említett határon túl kb. 400 000-ig — szatelitvárosok építésé­vel fog történni, melyek a város kör­nyékén fekvő községekből alakulnak, és lakosaiknak száma egyenként 30— 40 ezer lesz. 8. A várostól keletre új ipari köz­pontot kell kiépíteni, amely a munka­helyek új súlypontja lenne. A város központjából ide kell áthelyezni a környezetre káros ipari üzemeket. A városépítészeti terv szerint is a legfőbb feladat a lakásépítkezés, melynek legnagyobb részét Bratislava keleti felében helyezték el. A város fejlődésének ezt az irányát a követ­kező okokból választották: A sík te­rület kevés aszanációval lehetővé te­szi a nagyarányú és ökonomikus épít­kezést. Ä meglévő közműveket a je­; lenlegi sugárutak meghosszabbításá­val kedvezően ki lehet használni, és ezáltal a forgalom kedvező megoldá­sa sem ütközik nagyobb akadályokba. Ennek a területnek kedvező helyzete van úgy az iparhoz, mint a városköz­A legjelentősebb sugárutak egyike — amelyre a várostengely szerepe hárul majd, és amelyre felfüződnek a város legjelentősebb pontjai — az északkeleti-délnyugati vonal. A város keleti részén, az új pályaudvarnál kezdődik, érinti a sportstadiont, to­vábbá a szakszervezetek házát (amely a mai központi piacLéren lesz), inajd egy rövid 70 m széles bulvárral foly­tatódik és a belső nagykörútba tor­kollik be. (Karadžič, Malinovszkij ut cák). A további jelentős pont az úgynevezett „Központi tér" több je­lentős középülettel (az „Avion" előtt). A további folytatás a Sztálin tér, majd a történelmi város, s az egész sorozat a Vár épületével csú csosodik ki. Ezt a térsorozatot pár­huzamos forgalmi utak kapcsolják össze, ezek keletről kezdve: a Vaj noryi út, párhuzamosan a Nagyszom­bati út, a Steiner Gábor utca, illetve a Szabó utca, majd pedig a Csehszlo­vák Hadsereg útja. illetve a Molotov utca. Ezeknek az utcáknak a funk­ciója egymásközt megoszlik, egy ré szük (Molotov utca, Steiner utca) élénk üzleti utcáknak van szánva, a többi pedig a városforgalom lebo­nyolítására fog szolgálni. Igen fontos kérdés az utak megfelelő méretezé­se a fogalom szempontjából. Számolni kell azzal, hogy Bratislava autóforgal­ma 1980-ig valószínűleg a mai 5,5­6-szorosa lesz és körülbelüli minden 5 — 6 lakosra fog esni egy gépkocsi Ez azt jelenti, hogy a bratislavai fő­útvonalak mai kapacitása nem lesz elegendő. A városrendezési terv a fő sugárút minimális szélességét 40 mé­terben állapította meg. Az egyes terek szintén differen­ciálva vannak. A mai központi vá­sártér, a városcentrum belépő tere lesz. Az „Avion" előtti térre fontos szerep hárul. Centrális helyzete kö­vetkeztében — a fősugárút és a vá­ros központját körülvevő széles par­kosított sáv kereszteződésén. Itt lesz­nek elhelyezve a reprezentatív középületek. (A Szlovák Nemzeti Ta­nács, Megbízottak Testületének épü­letei.) A Sztálin tér továbbra is az üzletek és a központi szolgálatok élénk tere lesz. A tervek szerint a város többi terének elsősorban for­galmi szerepe lesz.­Amint már említettük,, a városren­dezési terv szerint fontos feladat a dunapart szerves bekapcsolása a vá­ros szerkezetébe. A város majd job­Lakôtelep a Hostinský utcán (Matu­šík terve) 3. Ezeknek a községeknek a fej­lesztésénél különös figyelmet kell szentelni Ligetfalunak, melynek ki­építésével organikusadban lehet be­kapcsolni a Dunát, a város szerkeze­tébe. 4. A Dunát maximálisan ki kell használni úgy a városesztétika, mint n rekreáció, higiénia és az ökonómia érdekében. Szükséges hogy a város sokkai nagyobb szakaszon érintkezzen a Dunávai, mint jelenleg. Lakótelep a Februári Győzelem útján (Š. Svetko terve) ponthoz viszonyítva. Szükséges azon­ban megfelelő műszaki beavatkozás­sal eltávolítani az aránylag közel fekvő gyárak bűzét, amely jelenleg nagyon rontja a keleten elhelyezett lakások minőségét. A szatelitvárosok kérdése Bra­tislava szempontjából speciális prob­léma. A szatelitvárosok építése általá­ban nagyobb városoknál 1 000 000 la­kos fölött kerül szóba, ahol a dezur­banizáló törekvéseket a természettől való túlságos eltávolodás, a szinte megoldhatatlan közlekedési problé­mák kényszerítik ki. A/ ilyen szate­litvárosok körülbelül 80-100 000 la­kos számára épülnek. Bratislava ese­tében az okok mások és a méretek sokkal szerényebbek. Itt azért van szükség a szatelitvárosok építésére, mivel a város további terjeszkedését északon és nyugaton a Kiskárpátok hegyláncai, délen a Duna. keleten pe­dig az ipari üzemek akadályozzák. A tervezett szatelitvárosok körülbe­lül 30 000-40 000 lakosúak lesznek, és valószínűleg Károlyfalu, Ligetfalu, Püspöki és Récse jöhet számításba. Ez a kérdés azonban már a tervezési időszakon túl, 1970 után lesz aktuális. A városrendészeti terv a mai lakó­terület organikus továbbfejlesztésé­vel, egy kompakt városszerkezet ki­alakításával számol. Tovább fejleszti és kihangsúlyozza a megkezdett su­gárutak és körutak rendszerét. A su­gárutak összefogó motívuma a törté­nelmi város és a Vár. a körutak a Kiskárpátok déli- és délkeleti lejtőit és a dunopartot kapcsolják össze. ban hozzátapad a Dunához, azáltal, hogy a part meghosszabbodik, és hoz­záférhető lesz egészen a Téli-kikö­tőig. Az egész vonalon a Lafranconi­tól kezdve összefüggő sétány lesz ki­építve. A túlsó parton megfelelő parksáv alakul, esetleg pontház-be­építéssel, Az a mindenesetre helyes követelmény, hogy a város minél in­kább a Dunához támaszkodjék, ki­kényszeríti egy második híd elhelye­zését valahol a központ táján. (Eset­leg á Hal téren). Hogy a Duna való­ban a városhoz kapcsolódjék, szüksé­ges Ligetfalut ef;v 30 — 40 ezer lakosú modern városrésszé alakítani, ez azonban csak a Bratislava fölött) erő­mű kiépítése után lesz lehetséges. Az elmondottak során csupán a vá­rosrendezési terv néhány alapelvét említettük, az egész problematika annyira szétágazó és bonyolult, hooy lehetetlen - az adott keretek kö­zött — minden kérdésével foglalkoz­ni. Végül még arra kell felhívni a fi­gyelmet, hogy egy városrendezési tervet nem lehet befejezni, egyszer s mindenkorra lezárni. Nem csupán az urbanizmus időnként változó föl­fogásai akadályozzák ezt meg, de a technika fejlődése, az életkörülmé­nyek, és a város arculatára ható fak­torok állandó változása is. Ezért eze­ken a terveken szakadatlanul kell dolgozni, és az öröklött eredménye­ket tovább gazdagítva újabb qenrrá­cióknak átadni. JANKOVICH IMRE Ünnepi hangverseny a Csehszlovák Köztársaság 40 éves fennállásának tiszteletére A Szlovák Filharmónia utolsó októberi bérlet­hangversenye hazánk 40 éves fennállásának al­kalmából rendezett ün­nepségek keretében zajlott le. Az est megnyitó szá­ma Ján Cikker, államdí­jas zeneszerzőnk „Drá­mai fantáziájának" be­mutató előadása volt. Cikkor legújabb müve Ladislav Slovák karmes­teri pálcája alatt ke­rült előadásra. A három részre tagozódó kom­pozícióban keményváyá­sú, erélyes témák vál­takoznak halk lírával. Legközvetlenebbül a lí­rai középrész hatott. Első hallásra még nem tudhatjuk, hogy a ha­talmas gradációkban teljesen fedték-e egy­mást a komponista és a dirigens elgondolásai. Ezután Antonín Dvo­rák zenekari gordonka­versenyét hallottuk. A gordonkaszólót Miloš Sádlo professzor, állam­díjas művész adta elő. Miloš Sádlo művésze­tét elsősorban komoly elmélyültség és kifino­multság jellemzi. Sádlo az érett művész öntu­datos világosságával formál és mondanivaló­ja leszürődötten egy­szerű. Kultúra, ízlés, muzikalitás, formai stí­lus — Miloš Sádlo elő­adásában minden a he­lyén volt. Nagyon szé­pen hozta ki az első té­tel kifejezésteljes te­matikáját. A finom, hangulatos, a maga egyszerűségében szinte daíszerüen ható máso­dik tételben (a közép­részben Dvorák egyik dalának témája is meg­szólal) hangszere való­ban „énekelt". A hatá­sos harmadik tétel hol patétikus, hol lírai, hol ritmikailag gyújtó témái a szólistáknak alkalmat adnak arra, hogy vir­tuóz vénája is kibonta­kozzon, ugyanakkor azonban a meleg tónust is meg kell tartania. Sádlőnak ez a kényes probléma sem okozott nehézséget. Az egyetlen kissé zavaró körülmény: a szólista és a zenekar nem mindig kifogásta­lan összhangja volt. Mi­loš Sádlo hallgatóságát igazán szép percekkel ajándékozta meg és örülnénk, ha ezt a ki­váló művészt gyakrab­ban lenne alkalmunk hallani. A műsor második fe­lében Alexander Glazu­nov IV. szimfóniája hangzott el. Glazunov nagyszerű színérzékkel rendelkező zeneszerző, orkeszterstílusa igazán színpompás. Ladislav Slovák a szimfóniát fia­talos tűzzel és hévvel ve­zényelte, különösen jól sikerült az első két té­tel előadása, a zenekar­ban felragyogtak Glazu­nov mélytüzű színei. Az első Andantéban örül­tünk a vonóskar meleg hangzású játékának. Szép volt a népi tánc szellemében élő Scherzo, könnyed, gyöngéd, tán­cos kis Triójával. A hallgatóság Glazunov szimfóniáját őszinte tet­széssel fogadta. Havas Mária AZ ÖLTEK MEG... A J em a fantázia szüleménye, ha­nem az élet szomorú igazsá­ga, Szó József Gyulát, gyerekkori ba­rátomat az urak ölték meg, a szóra­kozni vágyó urak, akik az életnek csak a verőfényes oldalát ismerték. Mit is számított nekik egy zsenge hajtás, egy gyerek élete. Csak egy zsellér-gyerek­ről volt szó ... Most, hogy eme sorokat papírra ve­tem, gondolatban szülőfalumban, Sö­regen járok. Az idő kerekén is fordí­tani kell egyet, hogy visszavetítsük a múltat. Gyuláik a falu közepén laktak, bo­gárhátú kisablakos házban. Gyula jóval fiatalabb volt nálam, mégis, úgy kell mondanom: barátok voltunk. Gyula sá­padt arcú, nagyszemü legényke volt. Csont és bőr testecskéjén a mások el­használt rongya lötyögött. Apjának a két kezén és három pántlika földjén kívül egyebe nem volt. Gyula alig­hogy kikerült az iskola padjából, Hu­litáéknál, a füleki gyárban kellett munkát vállalnia. Hajnalban kelt s jó­formán csak akkor ébredt fel, amikor a vonatba szállt s körülfogták a kér­ges kezű, megviselt arcú gyárt mun­kások. Igen, körülfogták, mert alig akadt ember, aki Gyulát ne ismerte volna. Ismerték, szerették, mert Gyula nagyon szépen énekelt és sok nótát tudott. így ment ez 1944 őszéig, amikor is Gyula egyszerre kimaradt a gyárból. A gyáriak nem tudták, hová lett, De én tudom. Beteg volt! Már heteken keresztül láz gyötörte. Munkavezetőjé­nek is én vittem a hírt állapotáról. A ködös, latyakos őszi nyirkot, szá­raz, fagyos decemberi napok váltották fel. A gyárban egyre hosszabbra nyúl­tak a munkanapok. Gránát kellett, sok gránát, hogy megállíthassák az „el­lenséget". A faluba pedig egyre több gyászkeretes levél érkezett. A z egyik fagyos reggelen bundás, csizmás urak érkeztek a fa­luba. Vállukon puska volt. A bírón kívül senki sem ismerte őket. ö fu­varozta be őket az állomásról, s azt mondta: a megyei és járási urak. Nyúlpecsenyét akarnak karácsonyra. A kisbíró, a mindig tréfás kedvű Jó­zsi bácsi lóhalálban futott végig a falun. Hajt ókat keresett. A vadász urak koccintgatva, nagyo­kat nevetve. várták a hajtókat, de csak nem akart senki jelentkezni; végre megkopogtatták az ajtót. — Nagyságos uraim, egi/et sikerült fejhajtanom, ha megfelelne — jelen­tette a kisbíró. Gyula sápadtan lépett az urak elé. Dereka köré édesanyja nagykendője volt csavarva. — Oszt ismered-e az erdőt gyéreit? — szólt rá az egyik vadász. Gyula némán bólintott. — llaj t ott ál­e már vadat? — kér­dezte a másik. A fiú újból csak a fejével intett. Estefelé vaskos hófelhök tolakodtak az égre. Ä vadásztársaság zsákmánnyal megrakva betért a szomszéd falu ven­déglőjébe. Gvula fáradtan, gaztól, tüs­kétől, tépetten roskadt az egyik székre. Az urak konyakot rendeltek. Gyulát is kínálták Először vonakodott, de az urak bíztatták. Az első pohár után következett a második, a harmadik ... A kocsmáros jóvoltából az urak azt is megtudták, hogy Gyula szépen tud énekelni. Ráparancsoltak, hogy ha ivott, most már énekeljen is. Gyula énekelt, mit is tehetett volna egyebet, a szesz is fűtötte. Az urak vele együtt daloltak és egyre tömték bele az italt. Éjfél utánba nyúlt már az idő, ami­kor szedelőzködött a vadásztársaság. Gyula már alig állt a lábán. Az egyik prémbundás vadász szép, új öt peng üst dobott a fiú elé. — Azt hiszem, meg vagy elégedve — röhögött borgőzösen. Gyula a markába szorította a pénzt, s az urak után ö is elhagyta a kocs­mát. A friss levegő egy pillanatra magá­hoz térítette, s elindult hazafelé. A hó is szállingózni kezdett. M ásnap a faluban futótűzként ter­jedt el a hír: Gyulát meg­fagyva találták. Amikor hazahozták, már nem volt benne élet. Csonttá fagyott, kezében még akkor is ott szorongatta a vado­natúj öt pengőst — munkájának bé­rét .., Szarka István <a iu~iiii % ; V Í A Kölni Zenei Intézet gondozásá­ban nemsokára megjelenik Joseph Haydn összes szerzeményének ki­adása. A kiadás ritkaságai között van a nagy zeneszerző egyetlen vfgope­rája, a La Canterina, amelynek kéz­iratát a budapesti Széchenyi-mú­zeum őrzi. A Szovjet Filmstúdiók hat új fil­met készítettek a Lenini Komszomol 40. évfordulójának tiszteletére. Konsztantyin Pausztovszklj tovább írja önéletrajzciklusát, amelynek el­ső két kötete Nyugtalan ifjúság cím­mel jelent meg magyarul. A most készülő negyedik kötet a húszas­harmincas évek ogyesszai irodalmi életének emlékeit eleveníti fel. Arnold Zweiget, Francois Mauriacot és Leopold Infeldet kooptálták a nemzetközi Auschwitz-bizottságba, amelynek kezdeményezésére szobrot emelnek a náci haláltábor helyén. A szobor elkészítésével Fritz Cremer német szobrászt - aki a pályázaton első dijat nyert — bízták meg. A CSISZ rozsnyóbányai szervezete e napokban vidám műsorral egybe­kötött táncmulatságot rendezett a bevonuló ifjak tiszteletére. A mint­egy kétórás változatos műsort Ehrlich Gyula rendezte (e. gy.) Charlie Chaplin műszaki folyóira­tokat tanulmányoz Vevey melletti birtokán és megküldetett magának minden űrhajózással kapcsolatos könyvet, cikket és fényképet. Üj filmet készít elő, amelyben a ke­ménykalapos. sétapálcás Charlot, mint a Föld száműzöttje a Holdon keres menedéket. ÚJ SZÖ 5 * 1958. mvember <L

Next

/
Thumbnails
Contents