Új Szó, 1958. november (11. évfolyam, 302-331.szám)

1958-11-26 / 327. szám, szerda

i Szovieiüürö a munkatermelékenység terén is utol éri az USÁ-t A Szovjetunió nagyipari vállalatai, a tudományos intézetek, a népgazdasági tanácsok és más szervek mindent elkövetnek, hogy az SZKP XX. kongresszusa határozatait mielőbb megvalósítsák. Vonatkozik ez természetesen a munkatermelékenység emelésére is. melyben a Szovjetunió már eddig jelentős eredményeket ért el. Üteme tekintetében nemcsak Franciaországot és Angiiát, hagyta el, hanem az USA-t is. 1915-1957 között a Szovjetunióban ugyanis a munkatermelékenység 9,5-szeresére nőtt, míg az Egyesült Államokban csak 2,3-szeresére emelkedett. Övatos számítások szerint 196S körül a Szovjetunió a munka-termelékenység tekintetében is utóiéri az Egyesült Államokat. Mi a fö forrása a munkatermelékenység növekedésének? Elsősorban a technika gyors fejlesztése a szénbányászatban a kőolajtermelésben, a kohászatban, ahol gépesítették a nagy fizikai erőkifejtést igénylő munkafolyamatokat és egyes területeken áttértek a termelés részleges vágy teljes automatizálására. A kétkedők erre minden bizonnyal azt felelik: hiszen az Egyesült Államokban is elég magasfokú az automatizálás. Kétségkívül. De a Szovjetunióban a tudomány és a technika segítségével először a viiágon dolgoztak ki olyan rendszert, amely önműködően összehangolja és irányítja egy bizonyos üzemben az egész gyártási folyamatot. így olyan automata-gépeket szerkesztettek, amelyek meghatározzák a kőolaj- és földgázlelőhelyek legmesszebbmenő kihasználhatósági fokát. Mindezzel százmilliókat takarítottak meg. A moszkvai pályaudvaron sikeresen kipróbálták a világ első automatamozdonyát, amely biztonságosabb mint az ember által irányított mozdony. Az atomerőművek távirányítására is új eljárásokat dolgoztak ki. lyúindennek ellenére a gépesítés ' 1 és automatizálás nem fejlődött elég gyorsan. Azért foglalkozott az SZKP XX. kongresszusa is behatóan ezzel a kérdéssel. Elhatározták, hogy 1965-ben - 1959-hez viszonyítva — tízszeresére kell növelni az automatizáláshoz szükséges berendezések gyártását. Tervbe vették sok új, automatizált üzem épí- I 1 tését és régebbi üzemek átalakítását, j Ugyanakkor megállapították, hogy , a tervező munka nem volt kellőképpen egybehangolva, mert egyes minisztériumok s iparágak egymástól függetlenül automatizáltak. Á haszI nált műszerek minősége sem volt ' kielégítő. Az új berendezések bevezetésétől ipari alkalmazásukig 5 — 8 | év is eltelt, úgyhogy mire az automata-gépsor elkészült, bizonyos gép, berendezés már elavult és le kellett ; állítani a gyártást. Az elektromos ! ipar sem fordított kellő gondot a távirányító berendezések és mérőműszerek minőségére. Azóta már több tanácskozást tartottak, melyeken bírálták, hogy a ! közgazdaságtudomány nem foglalko| zott eléggé az automatizálás gyakorI lati feladataival, s nem dolgozták ki [ az automatizálás rentabilitását, gazj dasági hatékonyságát a szocializmus viszonyai között. Ezek a tanácskozások jő eredménnyel végződtek és távlati tervekben nyertek kifejezést. Az irányzatok szerint 1965-re az automatizált üzemekben előállított termékek gyártását 1958-hoz viszonyítva ötszörösére, a mérőműszerek termelését pedig 15-szörösére fogják növelni. 1959—1965 között központilag a fémfeldolgozó iparban 1400, a faiparban pedig 350 automata-gépsort állítanak be. Ezenkívül maguk a vállalatok is nagy mennyiségű automatizált vonalat létesítenek. A technikai forradalom már ed** dig is meghozta gyümölcseit, ami elsősorban az önműködő gépek használatán, az atomerőn és a elektroncsöveken alapszik. Az automatizálás ezt még fokozni fogja. Az automatizált vonalak létesítése azt bizonyítja, hogy óriási eredményeket lehet elérni az önműködő gépek és szerkezetek használatával. A villanytelepek automatizálására fordított összegek már másfél-három év alatt megtérültek. A műanyagok gyártásának automatizálására fordított beruházások körülbelül 7—8 hónap alatt térülnek vissza. Megállapították például, hogy a 6 millió rubel beruházással automatizált 12 nagyolvasztó lényegesen több nyersvasat termel. Kiszámították, hogy ennek a többlet vasmennyiségnek régi rendszerű nagyolvasztókban való előállítása 100 millió rubelt, vagyis 16-szor akkora beruházást igényelt volna. A hétéves tervben most már foni tos hely jutott az automatizálásnak. A tervhivatal feladata az automatizálás központi irányítása és az egyes minisztériumok, valamint népgazdasági tanácsok ez irányú tevékenyséi gének egybehangolása. Ugyancsak a i tudományos intézetek, vaiamint a I közgazdaságtudomány feladatai: a technika fejlődésének meggyorsítása, az új módszerek kísérletezése, s a gazdasági számítások elvégzése. Az új hétéves tervnek e napokban közzétett irányelvei hangsúlyozzák, hogy az egyes agregátok és berendezések automatizálásáról át kell térni a technológiai eljárások, illetve egész részlegek és üzemek teljes automatizálására. Mindebben a kibernetika, a korszerű önműködő elektroncsöves számológépek használata, a távolból való irányítás fog nagy segítséget nyújtani. C nagyarányú automatizálási c programon kívül még 50 kísérleti mintaüzemet létesítenek, melyekben már alkalmazni fogják a teljes automatizálás legújabb és leghatékonyabb elvein alapuló berendezéseket. Az egy munkásra eső termelés az iparban 1965-ig 45 — 50 százalékkal növekszik. De ha tekintetbe vesszük, hogy a munkaidő lerövidül, akkor az egy munkaórára eső termelés még inkább emelkedik. Emellett gondot fordítanak arra is, hogy a segédmunkákat is nagyobb mértékben gépesítsék. A jelenlegi új műszaki forradalom szakaszában az automatizálás jelentősége ugyanolyan vagy még nagyobb, mint a gőzgép feltalálása volt az első ipari forradalom idejében. Fényes jövendőt, hatalmas fejlődést jósolhatunk az önműködő gépek használatának. Nélkülük nem lehetne kihasználni az atomeröt s nélkülük nem lehetne az ember a világűr ura. A teljes automatizálás a szocializmusban biztosítja a növekvő termékbőséget, lehetővé teszi a munkaidő leszállítását, a szellemi és fi| zikai munka közötti különbség megszüntetését. Grek Imre Ke

!et-Szlovákiában fafeldolgozó óriás üzem épül A humennéi Kapron-gyárnál háromszorta nagyobb lesz a heneoveei fafeldolgozó kombinát, amelynek építését 1964-ben fejezik be teljesen. Üzemben van mér a celulozegyártó részleg — amely egyike a legkorszerűbbeknek Közép-Európában -, a fűrésztelep és néhány más részleg. Az üzem eddig már több száz embert foglalkoztat. Legkorszerűbb fafeldolgozó üzemünk kiépítését két időszakra osztották. Az első időszakban - 1960ig - hat nagy objektumot építenek fel, amelyek közül a faraktár, a fűtőberendezés, a vágógépek csarnoka már készen áll. Az impregnáló részleget néhány hónappal ezelőtt kezdték építeni és mindeddig már 25 ezer köbméter földet ástak ki az alapok helyén. Több részlegnek most betonozzák az alapjait, hogy a téli hónapokban megkezdhessék az előre gyártott elemek szerelését. A legnagyobb objektumot a második szakaszban kezdik építeni. Ez a ragasztott lemezdeszkákat készítő részleg lesz, amelynek főcsarnoka 20 ezer négyzetméternyi területet foglal el. A ragasztott lemezek különféle fajtáinak egész sorát fogják itt gyártani. Magát a csarnokot előfeszített betonból készült elemekből fogják szerelni. Az építés második szakaszában üzembe helyeznek egy bútorgyártó - és parkettkészltő részleget is, továbbá a fürészpor feldolgozására építenek egy üzemrészt. Az építkezésnél a munkamenetek teljes automatizálását vették tervbe. Szép sikerek Gőmörhorknn A gömörhorkai Celluloze Üzemben állítják elő papírgyáraink és a kivitel számára a papíros nyersanyagát. Az üzem bejáratánál különféle felhívások, grafikonok adják a látogató tudtára, hogyan teljesítik feladataikat az egész üzem dolgozói és az egyes kollektívák. Innen olvashatjuk le azt is, hogy az elmaradozás, a terv nem teljesítése a gömörhorkai dolgozók számára már a múlté. Az üzem dolgozói már az év első hónapjaiban elhatározták, hogy egész évi tervüket december 15-ig teljesítik. Hogy szavuknak eleget is tettek, azt az eddig elért eredményekből láthatjuk. A nem fehérített celluloze gyártásában már október 1-én 105,6%-ra, a fehérített celluloze gyártásában pedig 100,8%-ra teljesítették az egész évi feladatokat. Ugyanakkor nem merítették ki az árú gyártására előirányzott összeget, hanem éppen ellenkezőleg: egymillió koronát takarítottak meg. Volcsko Gyula, a tervezőosztály vezetője elmondja, hogy e szép eredmények után hogyan készülnek a jövő évi tervre. Az üzem vezető ga~'?.sá§i dolgozói, techniusai, mesterei és újítói műszaki-gazdasági értekezleten vitatták meg a hatékonyság ellenőrzése során szerzett tapasztalataikat és azokat a javaslatokat, amelyeket a dolgozók további megtakarítások elérése és a többtermelés érdekében tettek. Az üzem dolgozói a termelési értekezletek egész során megvitatták az üzem előtt álló feladatokat, hogy teljesíthessék a jövő évi megnövekedett tervfeladatokat. A dolgozók a megbeszélések folyamán 2 millió 150 ezer korona értékű tartalékokat tártak fel. A feladatok .széleskörű megvitatása tette lehetővé, hogy a jövő évi tervet, amely magasabb az eddiginél, nem a dolgozók létszámának, hanem a munka termelékenységének növelésével érik el. A hatékonyság ellenőrzése tehát meghozta eredményét. Gondoskodtak erről az újítók is. Klaisl István és Zachar László értékes újításait már be is vezették és ezek több száz ezer korona megtakarítást jelentej nek népgazdaságunknak. I Prihradsky Lajos. A Rudé právoban megjelent Otakar Šimúnek miniszternek, a CSKP Központi Bizottsága politikai irodája tagjának, az Állami Tervhivatal elnökének cikke, melynek rövidített szövegét az alábbiakban közöljük. Az életszínvonal az egész népgazdaság fejlődésének legfontosabb eredménye — és egyben célja. A gazdasági termelékenységnek legtávolabbi területe is végső eredményében befolyásolja az életszínvonal emelkedését. Emellett minden meghatározott időszakban a népgaz* daság kapcsolatai egész láncolatánakbizonyos láncszemei azok, amelyek az életszínvonal emelését meghatározzák. Az életszínvonal emelkedésének feltételeit tehát nem lehet általánosságban, helytől és időtől függetlenül vizsgálni, hanem mindig konkrétan, az adott időszakban való megnyilvánulásuk alapján. A CSKP KB-nak valamennyi dolgozóhoz intézett levele arról beszél, milyen problémákkal kell jelenleg foglalkoznunk, milyeneket kell most megoldanunk, hogy a XI. kongreszszus feladatait az életszínvonal terén teljesíthessük. Az e célok elérésére irányuló törekvés jelentékeny részét a második ötéves terv hátralevő évei feladatainak teljesítése képezi. Az életszínvonal szakaszán a második ötéves terv a személyes fogyasztásnak egyharmaddal és a reálbéreknek az egész népgazdaság terén egy ötöddel való növelését tételezi fel. HOGYAN TELJESÍTJÜK A MÁSODIK ÖTÉVES TERV FÖ FELADATAIT? Az ipari riyerstermelés 1955-tel szemben 34,5 százalékkal növekedett, s a fejlődés azt mutatja, hogy lényegesen túlszárnyaljuk. A mezőgazdaságban a nyerstermelés csupán 5 — 6 százalékkal emelkedett. A munka termelékenysége az idei év végéig mintegy 21 százalékkal növekszik. A munkatermelékenység feltételezett ütemét a második ötéves tervben teljesítjük és valószínűleg túl is szárnyaljuk. Az ipari önköltségek fejlődése is néhány kedvező vonást mutat és e költségek csökkentése által a terv túlszárnyalása várható. Ezzel szemben a második ötéves tervre tervezett beruházásokból az idei év végéig a feladatoknak általában csak 54 százalékát teljesítik. Jóllehet ez sikert jelent a beruházási A CSKP KB leveléhe

z || Az életszínvonal tartós emelésének döntő feltételei építkezés néhány éves megtorpanása után, a terv eddigi teljesítése nem kielégítő. Végül, ami az életszínvonalat illeti, 1958-ban a személyes fogyasztás 1955-tel szemben 16-17 százalékkal lesz nagyobb. A legfontosabb és legátfogóbb mutatók rövid áttekintése azt mutatja, hogy gazdaságunk általában gyorsan halad előre és hogy az ötéves terv fö feladatait nagyrészt teljesítjük és túlszárnyaljuk. Ma azonban egyáltalán nem elégedhetünk meg csupán a mennyiségi mutatók teljesítésével, sőt az általános minőségi, mutatók teljesítésével sem. E kérdésnek jobban a mélyére kell hatolni, igényesebbeknek kell lennünk a minőségi feladatokkal szemben, megküiönbözetett követelményeket kell támasztani úgy, ahogy ezt ma a magasabbfokú hatékonyságra irányuló országos törekvésünk megköveteli. Ezért az irányítás és tervezés új rendszerének a jövőben ki kell küszöbölnie e fogyatékosságot és elő kell segítenie a gazdálkodás átlagos eredményeinek pontosabb értékelését, hogy így valamennyi üzem és vállalat munkája megjavításának eszközévé legyen és hozzájáruljon mindannak kiküszöböléséhez, ami. gazdaságunk gyorsabb fejlesztését, az életszínvonal gyorsabb emelését fékezi. Míg a termelési feladatokat ez idén valamennyi minisztérium túlszárnyalja, egyre inkább előtérbe kerülnek a műszaki színvonalban, a választékban, a tervezett minőségben és a szállítások idejének teljesítésében levő fogyatékosságok. A termelés nehézkesen alkalmazkodik a fogyasztók követelményeihez mind a belkereskedelem, mind pedig a külkereskedelem s a beruházási építkezés terén. Ezáltal jelentős mértékben elértéktelenednek a hatékonyság fokozására irányuló törekvéseink a termelés növelésénél, a munkatermelékenység és gazdaságosság fokozásánál. A szocialista tábor országainak egyre növekvő követelményeivel és a tőkés piac válságjelenségeinek elmélyülésével kapcsolatban most sokkal I sürgetőbben előtérbe lépnek termé- | keink említett fogyatékosságai a külkereskedelem terén. Külkereskedelmünk alapja a gépiparon, valamint a gépek és berendezések kivitelén épül. Ezért még súlyosabban esik latba, hogy azok a fogyatékosságok, amelyeket népgazdaságunknak a külkereskedelem szakaszén való ellátása terén észlelünk, kivitelünknek éppen erre a területére összpontosulnak. A második ötéves terv hátralévő évei szempontjából látható, hogy a minőségben, a műszaki színvonalban, a megfelelő választékban, a termelési határidő betartásában s végül a külkereskedelemben levő fogyatékosságok megnehezítik és veszélyeztetik a gépkivitel feltételezett növekedését. HASZNÁLJUK KI JOBBAN A MEZŐGAZDASÁGBA FEKTETETT ESZKÖZÖKET Egy további döntő tényező, amely meghatározza a népgazdasági kapcsolatok egész rendszerének fejlőtiését és amely érthetően kedvezőtlenül hat ki az életszínvonalra, mezőgazdasági termelésünk. A mezőgazdaság fő feladata a szövetkezetesítés és ennek alapján a termelés lényeges fokozása. A mezőgazdasági termelés lemaradásár^k oka az elmúlt három év folyamán főképp a földalap elégtelen kihasználásában és a termelés belterjességének lassú növelésében rejlett. A szántóföldterületek tervezett bővítését nem teljesítik rendszeresen és a bevetett földek hektárhozamai az utóbbi három évben számos fő terményfajtánál kb. egy szinten mozogtak. Ez természetesen fékezi a mezőgazdasági termelés általános növelését, jóllehet pl. az idén kedvező eredményeket értünk el a komlótermesztésben. Némi javulás volt észlelhető a szarvasmarhatenyésztés fejlesztésében is. Ezzel szemben a sertéstenyésztés az elmúlt két év sikeres fejlődése után az idén csaknem egy helyben topog. A mezőgazdasági termelés ezen fejlődése mellett látnunk kell, hogy a mezőgazdasági termelésbe fektetett eszközök szüntelenül növekednek. A probléma nem abban rejlik, mintha ! a mezőgazdaságnak keveset adnánk, | A probléma ott van, hogy ezek a nagy eszközök kevéssé hatékonyan vannak felhasználva és elégtelenül nyilvánulnak meg a mezőgazdasági termelés növekedésében. Jelenleg szükséges, hogy az egész párt s annak vezetésével az egész mezőgazdasági igazgatás politikaiszervező tevékenységét a szövetkezetek szilárdítására és bővítésére, valamint a mezőgazdasági termelés gyors növekedésének biztosítására irányítsa. Arról, hogy a mezőgazdasági termelés növelésében még jelentős tartalékok rejlenek, tanúskodik az a tény, hogy az élenjáró szövetkezetek már a múlt évben nagyobb termést értek el, mint amilyet a terv az 1960-as évre meghatároz. Azokkal a hozamokkal szemben, amelyeket általában az összes EFSZ-ek elértek, a jó szövetkezetek az összehasonlítható természeti feltételek között 4 — 5 mázsával több gabonafélét, 50 mázsával több cukorrépát, 30 mázsával több burgonyát és 80 kg-mal több húst értek el hektáronként. Lehetséges tehát, hogy a mezőgazdaság, mint egész, az eddiginél lényegesen jobban teljesítse a második ötéves terv feladatait. A BERUHÁZÁSI ÉPÍTKEZÉS IS DÖNTŐ JÖVŐNK SZEMPONTJÁBÓL Egy további szakasz, amelytől az életszínvonal emelkedésének jövö iiteme függ, a beruházási építkezés, mert új forrásokat teremt és ezáltal szintén döntő része van a jövő arányok alakulásában, a munka társadalmi termelékenysége jövő színvonalának eldöntésében. A beruházási építkezés nemcsak gyarapitja termelő erőinket, hanem egyúttal megváltoztatja struktúrájukat is és ezáltal közvetlenül kihat a népgazdaság szükségleteinek kielégítésére, valamint e szükségletek közvetett kielégítésére is a külkereskedelem által. A beruházási építkezésnek a második ötéves terv által kitűzött feladatát az előzői évekhez viszonyítva egészben véve jobban teljesítjük. Ez kétséqtelen siker. A beruházási építkezés terjedelme nemcsak tovább növekszik, hanem első ízben eléri azt, hogy a tervet jobban teljesítik a döntő építkezéseken, hogy az építkezések számára történő gépszállítmányok jelentősen növekednek és jobban fejlődik főképp az állami lakásépítés. Ennek ellenére azonban nincs minden rendben. Hisz nemcsak arról van szó, hogy az eszközöket beruházzuk. A beruházási építkezés terjedelmének biztosítása lényegében nem oly nagy probléma, jóllehet az építkezési munkák teljesítése az idén még komolyan lemaradozik. Törekvéseinknek elsősorban arra kell irányulniok, hogy a rendelkezésünkre álló beruházási eszközöket minél nagyobb hatékonysággal használjuk fel úgy, hogy a népgazdaságnak maximális mértékbe? javára váljanak. A nagy és igényes feladatok megkövetelik a lakásépítés eddigi módszerének komoly megváltoztatását. Nem lehet továbbra Is egyrészt csak az államra róni a terheket és a másik oldalon az egyének akaratára és lehetőségére bizni magunkat. A lakásépítés formáinak kibővítésénél úgy kell eljárnunk, hogy kihasználjuk a dolgozók széleskörű kezdeményezését és részvételét. E téren kivánatos megteremteni a szövetkezeti építkezés tömeges bővítésének feltételeit, ami képeit meggyorsítani az építkezések befejezését s e munkákra mozgósítani minden lakásIgénylőt. Tekintettel arra, hogy a szövetkezeti lakásépítést nem lehet másként, csak az önkéntesség alapján megszervezni, nagy gonddal kell megfontolni a? épitkezés ezen formájának minden feltételét úgy, hogy valóban vonzóvá váljék a lakossúg azon rétegei számára, melyeknek a legnagyobb szükségük van lakasra. A több mint egymillió lakás felépítése feladatainak biztosításában az alapvető s talún legkomolyabb minőségi probléma — épüljenek e lakások bármilyen formában — a lakásépítés költségeinek csökkentese. Az állami lakásépítésben 1957-ben az átlagos költség kb. százezer koronát tett kl lakásegységenként. A harmadik ötéves tervben el kell érni e költség 75 ezer koronára való csökkentését. Ez a feladat első tekintetre nagyon Igényes. Ha azonban megteremtjük ennek szükséges előfeltételeit a tervezésben és megtesszük a kellő intézkedéseket a technológia terén, e feladat teljesíthető. Jelentős erőfeszítést kell tennünk, hogy az életszínvonal szakaszán levő feladatokat teljesítsük. Nagy figyelmet kell szentelni a népgazdaság valamennyi ágazatában levő konkrét fogyatékosságok kiküszöbölésének, mégpedig a párt által kitűzött magasabbfokú hatékonyságért vívott harc jelszavának szemszögéből Attól, milyen gyorsan tudjuk kiküszöbölni e fogyatékosságokat, valamint attól, milyen minőségi tartalmat adunk terveinknek és azok teljesítésének, végül attól, mennyire tudjuk érvényesíteti a magasabbfokú gazdaságosság, a nagyobb gazdasági effektus szempontjait a konkrét feladatokban — attől fl'ig ai életszínvonal emelkedésének Utenj| a legközelebbi Időszakban és a távolabbi idö> ben is. ÚJ SZÓ 5 * 1958. november 2*