Új Szó, 1958. november (11. évfolyam, 302-331.szám)

1958-11-21 / 322. szám, péntek

Az SZKP Központi Bizottságának és a Szovejtunió Minisztertanácsának tézisei Az iskola és az élet kapcsolatának erősítéséről és a szovjet közoktatási rendszer továbbfejlesztéséről Q

A szovjetország hatalmas fellendülés időszakát éli. Rohamosan fejlődik az államgazdaság, rendkívüli módon virágzik a tudomány és a kultúra, rendszeresen emelkedik a dolgozók életszínvonala. A szovjet nép, életének igazi ura és történelmének alkotója a gazdasági és kulturális építés valamennyi szakaszán kiváló győzelmeket aratott, melyekre méltán büszke, és amelyek a béke és a szocializmus barátainak millióit világszerte örömmel és lelkesedéssel töltik el, viszont félelmet és kishitüséget keltenek a munkásosztály ellenségeiben. A szovjet nép a kommunista párt és a szovjet állam bölcs bel- és külpolitikájának eredményeképpen nagy sikereket aratott. A szovjet társadalom az SZKP történelmi jelentőségű XX. kongresszusa óta újabb nagy lépést tett előre a szocializmusból a kommunizmusba vezető fokozatos átmenet útján. A kommunista építés óriási arányú meggyorsításának, a dolgozók kezdeményezése széleskörű kibontakoztatásának évei ezek az ország politikai életében, gazdasági és kulturális tevékenységében. A párt következetesen valóra váltja Lenin nagy örökét és ezzel még jobban maga köré tömöríti a nagy néptömegeket. Oj, nagyvonalú feladatok megoldása vár a szovjetországra. Az SZKP XXI. kongresszusa megtárgyalja és jóváhagyja a népgazdaság 1959 — 1965. évi fejlesztésének ellenőrzőszámait. A hétéves terv a kommunista építés nagy programja lesz, melyek teljesítésével a Szovjetunió még hatalmasabbá és gazdagabbá válik. A hétéves terv teljesítése döntő jelentőségű lesz abban, hogy a szocialista rendszer gvőzzön a tőkés rendszerrel folytatott békés versenyben. A szovjet nép szilárd meggyőződése, hogy teljesíti a kitűzött terveket. Az' építőtervek megvalósításában döntő szerepet játszanak a szovjet emberek. A kommunizmus iránti hűségük, dolgozni akarásuk, a kommunista párt nagy terveinek megvalósítását lehetővé tevő művészetük — győzelmeink alapja. Kimeríthetetlen a szovjetország népi tehetségeinek forrása. A kommunizmus építőinek újabb és újabb milliói állnak a szovjet társadalom aktív és öntudatos dolgozóinak soraiba. V. I. Lenin azt tanította, hogy az ifjú nemzedék nevelése és oktatása, nagy szaktudású káderek képzése a gazdaság, a tudomány és a kultúra valamennyi ága számára, mindenkor a kommunista párt és a szovjet állam különleges gondoskodásának tárgyát képezze. A szovjet iskola a művelt és kulturált állampolgárok milliót, a szocialista építés tevékeny résztvevőinek millióit nevelte fel. Kitűnő tudósok, mérnökök és konstruktőrök kiváló kádereit nevelte fel. Kutatásaik és alkotó munkájuk történelmi jelentőségű tudományos és műszaki győzelmekben, mint például a föld mesterséges holdjaiban, atomhajtású villanyerőművekben, atomhajtású jégtörő hajóban, gyors lökhajtásos utasszállítógépekben stb. testesül meg. Ám a szovjet emberek nem elégedhetnek meg az elértekkel. Az élet újabb feladatokat ró az iskolára. Általános műveltséget nyújtó iskoláink és főiskoláink elmaradnak a kommunizmusépítés követelményei mögött és komoly fogyatékosságaik vannak. Fő fogyatékosságuk az élettől való bizonyos elszakítottságukban rejlik. A kommunista építés jelenlegi szakaszán megengedhetetlen az iskolarendszernek ez a hiánya. N. Sz. Hruscsov a Komszomol 13. kongreszszusán kijelentette: „Minden fiúnak és lánynak tudnia kell, hogy az iskolai tanulás mellett fel kell készülnie a munkára, hogy az embernek és társadalomnak hasznos értékeket alkosson. Tekintet nélkül a szülők állására, mindenkinek egy utat kell követnie: tanulni és tanulmányainak befejezése után — dolgozni." A szovjet iskolát át kell szervezni, úgy, hogy a szovjet közép- és főiskola aktívabb szerepet játsszék a szovjet nép alkotó munkájában. Az átszervezés módját N. Sz. Hruscsov elvtársnak, az SZKP KB első titkárának „az iskola és az élet kapcsolatának erősítéséről és az ország iskolarendszerének továbbfejlesztéséről" című jegyzetei vázolják fel. Az SZKP KB elnöksége jóváhagyta, a szovjet közvélemény pedig, sürgős feladatnak tartva az iskolák átszervezését, lelkesen támogatja a jegyzetekben tartalmazott javaslatokat. E javaslatok célja, még magasabb színvonalra emelni az ifjú nemzedék kommunista nevelését és a káderképzést, a gazdaság, a tudomány és a kultúra valamennyi ága számára. Az iskola és a kommunizmus építése A társadalom kommunista építése elválaszthatatlanul összefügg az új ember nevelésével, melyben a szellemi gazdagságnak, erkölcsi tisztaságnak és fizikai tökéletességnek harmonikus egységet kell képeznie. A kommunista jövő emberét nem fógják jellemezni olyan rút jellemvonások, mint amilyeneket a kizsákmányoló rendszer szül — kapitalista önzés, más munkáján való élősködés, kispolgáriság, individualizmus, ťtb. A régi társadalom egyik fő hibája a fizikai és a szellemi munka közötti szakadék volt. Amikor megjelent a termelőeszközök magántulajdona és a társadalom két ellentétes, antagonisztikus osztályra oszlott, elválasztották a szellemi munkát a fizikai munkától. A kapitalizmus ellentmondásainak fokozódása még jobban elmélyítette a szellemi és fizikai munka közötti ellentétet. A marxista tanítás szertefoszlatta azt a burzsoá legendát, mely szerint az egyik részen állandóan kell léteznie szürke embertömegneft, melynek hivatása az engedelmesség és a nehéz testi munka, másrészt pedig maroknyi embercsoportnak, melyet szinte a természet jelölt lei arra, hogy gondolkozzék, irányítson, fejlessze a tudományt, irodalmat és művészetet. A Szovjetunió tapasztalatai, a kínai népnek és a többi szocialista ország népeinek tapasztalatai meggyőzően igazolták, hogy a kizsákmányolás béklyóitól megszabadult dolgozók faji, nemzetiségi és egyéb különbségekre való tekintet nélkül nem rosszabbul, hanem jobban igazgatják az államot, mint a kizsákmányolók, sohasem tapasztalt gyorsasággal fejlesztik a gazdaságot, a tudományt, az irodalmat és a művészetet, KTM A szellemi munka elszakítása a fizikai yjS

' munkától, a szellemi munkának az ^^ uralkodó osztályok monopóliumává változtatása, mérhetetlen nagy károkat okozott az emberi szellemiség fejlődésének. A kultúra évszázadokon át tiltott gyümölcs volt az egyszerű emberek milliói számára. A régi társadalom évszázadokon át úgy építette az iskolát, hogy a valóságban hozzáférhetetlen legyen a dolgozók nagy tömegei számára, hogy a kizsákmányolók érdekeit szolgálja. A szocialista társadalomban, ahol fokozatosan kiküszöbölik a fizikai és a szellemi munka közötti lényeges különbségeket és megteremtik a szellemi és fizikai munka egységét, nemcsak a legszélesebb dolgozó tömegek termelőmunkájának, hanem szellemi munkájának általános fejlődése is meggyorsul. A szocialista állam úgy építi iskoláját, hogy az a népet szolgálja, hogy ismeretekkel ruházza fel a dolgozókat, hogy elősegítse a népi tehetségek fejlődését. A szovjet iskola a leghaladóbb eszmék, a kommunista eszmék szellemében neveli a serdülő nemzedéket, beleoltja az ifjúságba a materialista világnézetet — a világ igazi tudományos megismerésének alapját. A szocializmus beláthatatlan távlatokat nyitott a társadalom anyagi és szellemi gazdagságának növelésében, a személyiség általános fejlődésében. A szocializmusban a világkultúra összes vívmányai a tömegek tulajdonává válnak. H3 A szocialista rendszer hatalomra juP#1 tásának eredményeképpen a munka a kapitalizmus alatti súlyos kötelességből nálunk minden ember becsületbeli ügyévé és állampolgári kötelességévé vált. Köztudomású, hogy a szocializmusban megvalósul a „mindenki képességei szerint, mindenkinek munkája szerint" alapelv. De ez az alapelv nem örökérvényű. A kommunista társadalomban egy másik alapelv kerekedik felül: „Mindenki képességei szerint, mindenkinek szükségletei szerint." Ez persze nem jelenti azt, hogy a kommunizmusban lusta és naplopó úri életet fognak élni. A kommunista jövőben érdekes, alkotó, dolgos, kultúrált élet köszönt be. A munka elsőrendű létszükségletté válik az ember számára. Ugyanakkor több ijleje lesz az embernek arra, hogy tudománnyal, irodalommal, zenével, festészettel, sporttal és más érdekes dolgokkal foglalkozzék. Marx azt írta, hogy a kommunista társadalomban a termelőerők olyan gyorsan fognak fejlődni, hogy noha a termelés arra irányul, hogy mindnyájan gazdagok legyenek, mégis több lesz a szabad idejük. Marx jóslata valóra válik. A szovjet társadalom termelőerői annyira kibontakoztak, hogy a munkaidő lerövidítése és a szabadidő meghosszabbítása a ma kérdésevé vált. A Szovjetunióban fokozatosan rátérnek a hétórás munkaidőre, egyes iparágakban pedig a hatórás munkaidőre. A Szovjetunió termelőerőinek további fejlődésével, társadalmi gazdagságának gyarapodásával egyidejűleg egyre jobban meghosszabbodik a dolgozók szabad ideje. Ez azt jelenti, hogy minden szovjet embernek egyre több lehetősége lesz arra, hogy munkáját egybekösse a művelődéssel, látókörének kiszélesítésével és a kommunizmushoz közeledésünkkel párhuzamosan egyre gyorsabban növekvő szellemi szükségleteinek kielégítésével. Lenin ama tanítása szerint, hogy a kommunizmus elsősorban sokkal nagyobbfokú munkatermelékenységet jelent, mint a kapitalizmus, az ipari és a mezőgazdasági dolgozóknak a leghatékonyabb módszereket, a tudomány és technika legújabb vívmányait kell meghonosítaniok. A termelés gépesítésének, automatizálásának és kemizálásának gyors fejlesztése, az elektronika és a kibernetikai berendezések széleskörű alkalmazása, a villamosítás általános fejlesztése és más rendkívüli hatékony módszerek alapjában megváltoztatják a munka jellegét. A munkások és kolhozparasztok munkája lényegével egyre jobban közelebb kerül a mérnökök, technikusok, agronómusok és más mezőgazdasági szakemberek munkájához. A munkásoktól ma megkövetelik, hogy tudjanak bánni a tökéletes szerszámgépekkel, a legpontosabb mérő-, ellenőrzőműszerekkel és apparátusokkal, hogy ismerjék a bonyolult műszaki számításokat és rajzokat. A Szovjetunió műszaki-gazdasági fejlődésének legközelebbi és távolabbi távlatai tehát egyre nagyobb követelményeket támasztanak társadalmunk dolgozóival szemben. A sokoldalú műveltség tehát égető szükséggé válik számukra. Nagy tévedés azt állítani, hogy a termelés automatizálásával a fizikai munka is megszűnik a kommunista társadalomban. Persze, az óriási műszaki haladás rendkívül megkönnyíti a fizikai munkát, az ember számára sok kimerítő hivatás megszűnik és a jövőben is fokozatosan kivész. Az ember harmonikus fejlődése azonban a fizikai munka, a szervezetet erősítő és életfunkcióját serkentő alkotó és örömteljes fizikai munka nélkül elképzelhetetlen. Marx azt írta, hogy mint ahogy a természetben a fej és a kezek ugyanannak a szervezetnek tartozékai, úgy a munkafolyamatban is az agy és a kezek munkája egyesül. A kommunista társadalom építőinek a társadalmilag hasznos munkában résztvevő új nemzedékei megfelelő és különféle formákban kell, hogy bekapcsolódjanak a fizikai munkába. pH A

z oktatás és a termelőmunka egybe[ 0J kapcsolásának gondolata már régóta foglalkoztatja a haladó gondolkodókat. Már az utópista szocialisták: Campanella, Fourier és Owen, valamint Csernisevszkij, a nagy orosz forradalmi demokrata a jövő társadalmáról úgy nyilatkoztak, hogy a szocializmusban az oktatás szoros kapcsolatban lesz a termelőmunkával. A nagy gondolkodók, Marx, Engels és Lenin a szocializmusért és kommunizmusért folytatott proletárharc reális alapjaira helyezték az oktatás és a termelőmunka egybekapcsolásának gondolatát, szervesen összekötötték a szocialista társadalom ifjúságának politechnikai nevelésével. Marx azt írta, hogy a gyermekek nevelésében egy bizonyos kortól össze kell kötni a termelőmunkát az oktatással és a testneveléssel. „Ez nemcsak a társadalmi termelés növelésének módszere, hanem a sokoldalúan fejlett emberek megteremtésének egyedüli módszere is lesz." Engels hangsúlyozta, hogy a szocialista társadalomban a munka egybekapcsolódik a neveléssel s ez biztosítja a felcseperedő nemzedékek általános műszaki műveltségét és tudományos nevelésének gyakorlati alapját. Lenin már az Októberi Forradalom előtt felvázolta a szocialista társadalom gyermekeinek és ifjúságának az oktatás és a termelőmunka egybekapcsolása alapján történő nevelését. 0

A szovjet iskola tapasztalatai igazolják Marx, Engels és Lenin tudományos előrelátását. Lenin a Komszomol 3. kongresszusán mondott történelmi jelentőségű beszédében megmagyarázta, hogy a serdülő nemzedéknek meg kell tanulnia a kommunizmust, tanulásában, nevelésében és művelődésében tett minden lépését össze kell kapcsolnia a dolgozóknak a régi, kizsákmányoló társadalom ellen folytatott harcával. Az ifjúságnak nem szabad bezárkóznia az iskolákban, hanem tanulását és művelődését össze kell kötnie a munkások és parasztok munkájával. „Egyedül a munkásokkal és parasztokkal végzett közös munkával válhat az ember igazi kommunistává", mondotta Lenin. Ezt az alapelvet úgy konkretizálta, hogy az ifjúság köteles tanulását egybekötni a munkával, az iparnak és mezőgazdaságnak a villamosítás alapján való átépítéséért folytatott harccal, a nép kultúrájáért és művelődéséért folytatott harccal. Az oktatás és a termelőmunka egybekapcsolásának elvét a kommunista párt legfontosabb okmányai fejezik ki. A Szovjetunióban megvalósult az igazi kultúrforradalom. Döntő szerepet játszott benne a szovjet iskola, mely elősegítette soknemzetiségű hazánk népei kultúrájának fejlődését. A Szovjetunióban ma nincsenek elmaradt nemzetiségi „peremterületek", mint voltak a cári Oroszországban. A szovjetország minden népének saját anyanyelvű iskolája van, mindenkinek tág tere nyílik, hogy hozzáférkőzhessék a műveltség és a kultúra forrásaihoz. Megszüntették az Írástudatlanságot, bevezették az általánosan kötelező hétéves iskolalátogatást, nagy fejlődésnek indult a közép- és főiskolai oktatás. A Szovjetunióban ma több mint 50 millió ember tanul. Ha a forradalom előtti Oroszországban 1914-ben csak 9 650 000-en tanultak az elemi és középiskolában, a múlt tanévben, 1957 — 1958-ban általános műveltséget nyújtó iskoláinkban 28 700 000-en, a felnőttek iskoláiban pedig 30 600 000-en tanultak. A középiskolák felsőbb osztályaiban tanulók száma ezalatt 40-szerte növekedett. Egyedül 1958-ban 1600 000 fiú és lány hagyta el az általános középiskolákat és a munkás- és parasztifjúr ság iskoláit. Különösen nagy sikereket értek el a szövetségi köztársaságok iskolái. Lakosságuk a múltban írástudatlan volt. Az Üzbég SZSZK Iskoláiban például most 1340 000-en tanulnak, míg 1914-ben valamivel több mint 17 000 tanuló volt a mai Uzbégisztán területén. A szovjet fő- és ipariskolákon több mint 4 000 000 diák tanul, míg 1913-ban csak 182 000. A szovjet főiskoláknak ma négyszer annyi diákjuk van, mint a nagy európai tőkés országoknak, például Nagy-Britanniának, Franciaországnak, a Német Szövetségi Köztársaságnak és Olaszországnak együttvéve, melyeknek összesen 200 millió lakosuk van, tehát ugyanannyi, mint amennyi a Szovjetuniónak. Hazánk népgazdaságában ma 7- és félmillió fő- és középiskolai szakképesítésű szakember tevékenykedik, míg 1913ban 200 ezernél kevesebben voltak. A tudomány és technika fejlesztésében a Szovjetunió világviszonylatban az első helyek egyikét foglalja el. A szakemberek képzésének terjedelmével és minőségével túlszárnyalta az összes országokat. Amikor a Föld első mesterséges holdja behatolt a világűrbe, a tőkés világban sok józan és megfontolt egyén a szovjet tudomány és technika ragyogó győzelmét lehetővé tevő okok között első helyen a Szovjetunió közép- és főiskolai oktatásának nagyvonalú fejlődését és magas színvonalát említette. Az amerikai sajtó elégedetlenkedve írt arról, hogy mily sok időt és figyelmet szentelnek a szovjet középiskolában — az amerikai iskolákkal szemben — a matematika, a fizika, a vegytan és az élettan tanulmányozásának. Az Amerikai Egyesült Államok, melynek kormánykörei hivalkodva tartottak igényt a vezető szerepre, ma kijelentik, hogy az USÄnak a szakkáderek képzésében utol kell érnie a Szovjetuniót. Erre a sikerre méltáp lehetünk büszkék. A szovjet társadalomban felnevelődött az ifjúság nagyszerű nemzedéke, mely minden ismeretét és erejét, képességét és tehetségét a kommunizmus építésének szenteli. A szovjet ifjúság kiváló erkölcsi tulajdonságai ékesszólóan megnyivánultak az első ötéves terv' éveiben a szocialista építés munkafrontjain, a Nagy Honvédő Háborúban, a szűzföldek és ugarok megművelésén végzett hősies munkájukban, a nagy villanyerőmüvek és nagyolvasztók építésében, új ipari központok építésében hazánk keleti és északi részén és korunk sok más munkahűstettében. ryl A termelőerők haladó fejlődése a kornál munista társadalom építésében a szocialista társadalmi viszonyok tökéletesedésének folyamatában és a szovjet demokrácia további fejlődése kedvező feltételeket teremt arra, hogy kitűzhessük és sikeressen megoldhassuk ifjúságunk kommunista nevelésének és képzésének új feladatait. Az SZKP XX. kongresszusa hangsúlyozta, hogy iskoláink komoly fogyatékossága az oktatásnak' az élettől való bizonyos elszakítottsága, az iskolát elhagyó tanulók elégtelen felkészülése a gyakorlati tevékenységre. „Annak érdekében, hogy megsziláduljon az iskola és az élet kapcsolata, az iskolákban nemcsak műszaki és termelési alapismereteket nyújtó új tantárgyak oktatását kell bevezetni, hanem rendszeresen meg kell ismertetni a tanulókkal az üzemek, a kolhozok és szovhozok munkáját, a kísérleti földeken és az iskolai műhelyekben, oly módon kell módosítani a középiskolák tanítási programját, hogy elérjük a nagyobbfokú termelési szakosítást és hogy a fiúk és lányok a 10-éves iskola elvégzése után jó általános műveltséget nyerjenek, mely utat nyit számukra a főiskolára, ugyanakkor képesek legyenek gyakorlati tevékenységre, mivel a végzett növendékek többsége a népgazdaság egyes ágaiban nyomban bekapcsolódik a munkába" - mondja az SZKP KB kongresszusi beszámolója. A kongresszus után bizonyos sikereket értünk el az iskola és az élet közelebbhozásának kérdésében. Az OSZSZSZK, Ukrajna és más szövetségi köztársaságok iskoláinak egész sorában az oktatás és a termelési gyakorlat egybekapcsolásában szerzett első tapasztalatok kétségtelenül értékesek és távlati jellegűek. A sztavropoli kerületben például pompás kezdeményezés született — ipari tanuló-munkaközpontokat létesítettek a kolhozokban. E csoportokat a 8. és 9. osztályos tanulók képezik. A kolhozok a föld bizonyos részét e csoportok gondjaira bízzák. A tanulók azután erejüktől telhetően és az iskola munkaprogramjával összhangban végeznek el bizonyos mezőgazdasági munkákat. E munkálatok nem mennek az iskolai tanulás ÜJ SZÖ 3 * 1958. november 21. i