Új Szó, 1958. november (11. évfolyam, 302-331.szám)

1958-11-20 / 321. szám, csütörtök

A CSKP KB üdvözlő távirata a Kommunisták Magyarországi Pártja megalapításának 40. évfordulójára (ČTK) — Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága a Kommunisták Magyarországi Pártja megalapításának 40. évfordulója al­kalmából a következő üdvözlő táviratot küldte a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságának: MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÄSPÄRT KÖZPONTI BIZOTTSÁGA, Budapest. Drága Elvtársak! A Kommunisták Magyarországi Pártja megalapításának 40. évfordulója alkalmából, mely pártnak a Magyar Szocialista Munkáspárt az utódja, a CSKP és Csehszlovákia egész dolgozó népe nevében szívélyes, harcos üdvözleteinket küldjük önöknek. A magyarországi kommunnisták pártja 40 éve következetesen harcol a magyar dolgozók létérdekeiért. A párt fennállásának már első éveiben a tanácsköztársaság, az első magyar prole­tár állam megalapításához vezette a magyar dolgozókat. A magyar kommu­nisták a kegyetlen terror és súlyos áldozatok ellenére kitartottak a Horthy­féle reakció ellen és a magyar nép boldog jövőjéért vívott harc első so­raiban. Az önök országának népe a szovjet hadsereg által való felszabadítása után és a Magyar Népköztársaság megalapítása óta a szocialista társadalom felépítéséhez vezető útra lépett. Az ellenforradalmi erők azon kísérletét 1956-ban, hogy visszafordítsák Magyarország szocialista fejlődését és megdöntsék a szocialista táborhoz tartozó országok egységét - vissza­verték és pozdorjává zúzták. A Magyar Szocialista Munkáspárt megacé­lozódva s megerősödve került ki ebből az összecsapásból és vezetésével a Magyar Népköztársaság népe sikeresen folytatja hazája szocialista épí­tőmunkáját. Drága elvtársak, szívből kívánjuk, hogy ezen az úton haladva további nagy győzelmeket arassanak, Éijeii és erősödjék a Magyar Szocialista Munkáspárt! Éljen és állandóan szilárduljon a Magyarország és Csehszlovákia nemze­tei közötti barátság! Dicsőség a marxizmus-leninizmusnak! CSEHSZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK KÖZPONTI BIZOTTSÁGA (j) SSaSSsSEI JAVÍTSUK MEG a propagandabizottságok munkáját Az EFSZ-ek IV. kongresszusát előkészítő országos bizottság ülése (CTK) - Michal Bakuľa mező­és erdőgazdasági miniszter el­nökletével november 18-án har­madik ülésüket tartották meg Prágában az EFSZ-ek IV. kong­resszusának előkészületeivel fog­lalkozó országos bizottság tagjai. Értékelték a vita eddigi lefolyá­sát az egyes kerületekben, vala­mint a kerületi és a járási kongresszusi bizottságok mun­káját. A vita a már kiadott két kong­resszusi anyaggal kapcsolatosan or­szágszerte megindult. Az említett két kongresszusi anyagot a múlt hét végéig több mint 1200 EFSZ taggyűlésén és munkahelyein vitat­ták meg. Számos földművesszövet­kezetben, mint például a libereci járási hermanicei EFSZ-ben tett konkrét intézkedések hozzájárultak az őszi munkák meggyorsításához. Többi EFSZ-ünkben ugyanilyen ope­ratívan kellene gyakorlatilag meg­valósítani a termelés és a gazdál­kodás tökéletesítésére irányuló ja­vaslatokat, a hosszabb időt igénylő intézkedéseket pedig az évi terme­lési tervekbe kellene illeszteni. Az országos kongresszusi bizott­ság tagjai az ülés befejező részé­ben leszögezték, hogy meg kell ja­vulnia a járási és kerületi propa­gandabizottságok munkájának s a vita eredményeinek, népszerűsítésére az eddiginél nagyobb mértékben kell felhasználniok a rádiót és a sajtót. A nemzeti bizottságok tagjainak szintén jobban kell együttmüköd­niök az EFSZ-ek funkcionáriűsaival és segítséget kell nyújtaniok a vita szervezési biztosítása során. Véget ért a Csehszlovák Tudományos Akadémia IX. közgyűlése Á Csehszlovák Tudományos Akadémia IX. közgyűlése kedden két csoport tár­gyalásával folytatódott, melyek során az akadémia egyes tagozatainak elnökei be­számoltak a tagozatok és munkahelyeik tudományos munkájának főbb eredmé­nyeiről, valamint a leglényegbevágóbb feladatokról. Az előadók beszéltek az ed­digi munkában felmerülő fogyatékossá­gokról és nehézségekről is, melyeket mi­nél előbb ki kell küszöbölni. A beszámolókat követő különösen élénk vita főiskoláink egyes pedagógiai problé­máival foglalkozott. A teljes ülés délutáni tárgyalása során az első csoport üléséről J. Kožešnlk, a Csehszlovák Tudományos Akadémia leve­lező tagja, tudományos főtitkára, a máso­dik csoport üléséről pedig J. Filip akadémikus, a Csehszlovák Tudo­mányos Akadémia elnökhelyettese mondott beszámolót. Az ülés részt­vevői a két beszámolóval kapcsolatos vita sorén egyhangúlag jóváhagyták azt a javaslatot, mely kitűzi az akadémia munkáját, illetőleg a Csehszlovákia Kommunista Pártja XI. kongresszusa irányelveiből adó^ó és tudományunk to­vábbfejlesztése érdekében teljesítendő főbb feladatokat. Ülésezett a nemzetgyűlés külügyi bizottsága (ČTK) — A nemzetgyűlés külügyi bi­zottsága kedden ülést tartott. Tárgysorozata keretében megvitatta azt a kormányjavaslatot, melynek alapján jó­váhagyás céljából a nemzetgyűlés elé ter­jesztik a Csehszlovák Köztársaság és a Lengyel Népköztársaság között a rende­zetlen anyagi kérdések rendezéséről szó­ló, Prágában 1958. március 29-én aláirt egyezményt. A bizottság az egyezményt egyhangúlag jóváhagyásra javasolta a nemzetgyűlés teljes ülésének. A külügyi bizottság Josef Illa képvi­selő beszámolója után megtárgyalta a külföldi döntőbírósági végzések elisme­réséről és végrehajtásáról szóló egyez­ményt, amelyet 1958. június 10-én New Yorkban írtak alá. Az egyezmény lényege a szerződéses államok azon kötelezettsé­ge, mely szerint elismerik a külföldi dön­tőbírók, avagy döntőbírósági szervek vég­zéseit az olyan peres ügyekben, amelyek külföldi partnerek között kereskedelmi szerződések alapján keletkeztek. Kötele­zettséget vállalnak ezenkívül, hogy eze­ket a végzéseket saját területükön ille­tékes szerveik, rendszerint bíróságaik ál­tal végrehajtatják. A megegyezést jóváhagyásra javasoí­I ták a nemzetgyűlés teljes ülésének. r- hÍRek O A Csehszlovák Köztársaság elnö­ke dr. Jan Cechet kinevezte a Csehszlovák Köztársaság rendkívüli követévé és meghatalmazott minisz­terévé Norvégiában. A köztársaság elnöke egyúttal Iason Urban eddigi norvégiai követet más feladatok­kal bízta meg és felmentette tiszt­sége alól. A KORMÁNY küldöttséget neve­zett ki . Lic. Adolfo Lopez Mateos­nak, a Mexikói Egyesült Államok új elnökének ünnepélyes beiktatá­sán való részvételre. A küldöttség vezetője František Krajčír belke­reskedelmi miniszter. • Szlovákia földművesei a barátsági hónapban jelentős feladatokat telje­sítettek: befejezték az öszi gabona vetési tervét, valamint a cukorré­pa kiszántását. A szlovákai EFSZ-ek a múlt évhez viszonyítva 333 ezer tonnával több takarmányt silóztak be. A BRATISLAVAI kerület szerdán este a kiszabott határidő előtt 43 nappal teljesítette az évi tejbe­gyüjtési tervet. Az év végéig még 12 millió liter tejet adnak be terven felül. A Kom mega iának 40. éwforiiiiliára A Nagy Októberi Szocialista For­radalom győzelmével a Föld egyhatod részén a hatalom a dolgozó nép ke­zébe került. Egyúttal mégkezdődött Marx, Engels és Lenin tanításainak megvalósítása, az emberi társadalom szocialista átalakításának, az új szo­cialista rendszer térhódításának kor­szaka. A szocialista forradalom Oroszországban azért győzött, mert adva voltak a forradalom objektív és szubjektív feltételei, és mert a bol­sevisták pártja kihasználta az adott feltételek között kialakult speciális helyzetet. Az orosz burzsoázia gyenge és tapasztalatlan volt, a nyugati im­perialisták háborús gondjaikkal voltak elfoglalva, az orosz nép békét, az orosz paraszt földet akart, az orosz proletariátus harcedzett tömegeit forradalmi elmélettel és tapasztala­tokkal rendelkező párt vezette. Az orosz proletariátus nagyszerű győzelme elsősorban az első világ­háborúban részt vevő országok mun­kásmozgalmára volt nagy hatással. Ezen országok nagy részében a mun­kásmozgalom a szocialista forrada­lom megvalósításának feladata előtt állott. A szocialista forrada­lom továbbterjesztésének objektív feltételei tehát adva voltak a világ­háborúban részt vevő minden állam­ban, de főleg a háborút vesztett ál­lamokban, közöttük Magyarországon is. E történelmi feladat végrehajtása azonban új, lenini, forradalmi mun­káspártok megalakulását követelte meg, melyek a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom tanulságaival fel­vértezve a szocializmus győzelmébe vetett hitet a tömegek tudatában megszilárdították s ezzel a proleta­riátus forradalmi energiáját és akti­vitását megsokszorozták. A Kommunisták Magyarországi Pártja, közvetlenül megalakulása után felvette a harcot a szocialista forra­dalomért és vezetésével Magyaror­szág dolgozó népe elsőnek követte az orosz proletariátus példáját és ha­csak "ťovid időre is, de megvalósí­totta a munkások és parasztok ál­lamhatalmát. Megalakulásának 40. év­fordulóján jelentőségének helyes ér­tékelése céljából célszerű röviden felvázolni azokat az általános társa­dalmi viszonyokat, melyek keletkezé­sének feltételeit megteremtették, va­lamint azokat a belső és nemzetközi feltételeket, melyek a szocialista for­radalomért indított harc győzelmét 1919-ben Magyarországon lehetővé tették. A magyar társadalmi rend alapvető jellemvonását V az első világháború előtti időben az ország félfeudális struktúrája és a kapitalista terme­lésre való aránylag gyorsütemű át­menet közötti ellentét képezte. A feudális csökevények a közéletben, a félfeudális társadalmi rendszer, a feudális nagybirtokosok politikai be­folyása gátolták a burzsoá-demokra­tikus változások megvalósítását és elmélyítették a többi, nem kevésbé fontos társadalmi ellentét káros kö­vetkezményeit. Ezekhez számíthatók a magyar uralkodó osztályok és a nem magyar nemzetiségek közötti el­lentétek, a feudális nagybirtokosok és az éhező földmunkások közötti el­lentétek, a fiatal magyar burzsoázia és a harcias forradalmi proletariátus közötti ellentétek, valamint bizonyos mértékben a magyar dolgozó tömegek és az osztrák elnyomók közötti ellen­tétek is. Ezen ellentétek elhárítá­sáért folyó osztályharcokat csak a magyar proletariátus vezethette. A magyar proletariátus élcsapatának fejlődése az első magyarországi szo­cialista szervezetektől a kommunista párt megalakulásáig rövid ötven esz­tendő leforgása alatt ment végbe. A szociáldemokrata mozgalom kifej­lesztette a munkásság szervezeteit, harcolt a politikai szabadságjogokért és egységbe tömörítette a proletariá­tus forradalmi erőit. De a 90-es évek végén a Szociáldemokrata Párt ve­zetősége és tagságának jobboldali ré­tegei már a továbi forradalmi fejlő­dés kerékkötőivé váltak; revizionista és opportunista nézetektől áthatva lemondtak a szocialista forradalom­ról, a proletariátus osztályérdekeit elárulták és a polgári liberális pár­tok politikai vezetésének vetették alá magukat. Csak a párton belül ki­alakult baloldali ellenzék tartott ki az önálló osztálypolitika követelmé­nye mellett. Az első világháború természetesen még jobban elmélyítette a magyar tár­sadalom belső ellentéteit. A háború szörnyű pusztításai, az éhség és fo­kozott elnyomás, az idegen érdeke­kért kiontott rengeteg vér megtaní­totta a dolgozókat'arra, hogy minden bajnak kútforrása az uralkodó tőkés rendszer, mely gazdasági, politikai és katonai összeomlás előtt áll és mely­nek eltávolításától a nem magyar nemzetek nemzeti felszabadulásukat, a parasztok a földosztást, a prole­tárok a kapitalista kizsákmányolás megszüntetését remélik. Ilyen körülmények között már az 1917. évi februári orosz forradalom is, mely megdöntötte a cári önkény­uralmat, nagy hatással volt a mun­kásmozgalomra Magyarországon. Még fokozottabb mértékben jelentkezett aztán a Nagy Októberi Szocialista Forradalom befolyása: a munkás és paraszt, a hadifogoly és hadiözvegy megértették a cári Oroszország és a félfeudális Magyarország viszonyai kö­zötti hasonlóságot és készen állottak a békéért és szociális felszabadulá­sért indított küzdelemre. E tömeges felismerésnek volt köszönhető, hogy a magyar hadifoglyok százezres tö­megeinek jelentős része Oroszország­ban a forradalom táborába állt és fegyverrel harcolt a vörös hadsereg oldalán. Az orosz forradalom nevelte a magyar proletariátus elszánt és áldozatkész élharcosait, közöttük a Magyar Tanácsköztársaság kimagas­ló vezéreit, Kún Bélát, Szamuely Ti­bort, Ligeti Károlyt, Pór Ernőt, Rá­kosi Mátyást, Münnich Ferencet, Kor­vin Ottót és még sok más forradal­márt, akik Oroszországból visszatérve tudásukat, munkájukat és sokan éle­tüket is az osztályharcnak szentelték. 1918-ban megkezdődtek a munkás­ság összpontosított támadásai a há­ború és a népelnyomó rendszer ellen. 1918 januárjában az általános sztrájk folyamán megalakultak az első mun­kástanácsok. 1918 júniusában megújul­tak a sztrájkok és tüntetések, és a véres csendőrterror és szociáldemok­rata árulás ellenére közeledtek a mo­narchia végnapjai. A baloldali szo­ciáldemokraták és forradalmi szocia­listák vezetésével 1918. október 31-én Budapesten kitört az általános sztrájk, mely a frontról visszaözönlő katona­tömegek részvételével fegyveres fel­keléssé fejlődött. De felkelések vol­tak Ausztria-Magyarország egész te­rületén és az elnyomott nemzetek dolgozóinak, a Habsburg-uralom alatt álló országok összes munkásainak, parasztjainak és katonáinak együttes ereje elsöpörte a monarchiát, meg­hozta az elnyomottaknak a nemzeti felszabadulást és megszüntette az osztrák fensőbbségét Magyarország felett is. A Magyarországon lezajlott polgári-demokratikus forradalom eredményeként 1918. november 16-án kikiáltották a köztársaságot. A kormányhatalom a szociáldemok­rata párt és a liberális burzsoázia koalíciója kezébe került, amelynek politikai célja: a demokratikus átala­kulás korlátozása, a monarchista nagybirtokos osztállyal való kiegyezés és a kapitalista rendszer fennmara­dásának biztosítása volt. Miután a német imperializmusra egyelőre nem számíthattak, az Antant-hatalmak felé fordultak és Wilsontól vártak tá­mogatást. Ebben volt a Károlyi-kor­mány nagy tévedése, aki ezenfelül a mérsékelt burzsoá fejlődés híve volt akkor, amikor már csak két lehetőség létezett: vagy a szocializmus, vagy a régi reakciós rendszer helyreállítása. A régi rendszer összeomlásávalö ssze­omlottak annak hatalmi szervei is. Ennélfogva a régi rendszer visszaál­lítása külső segítség nélkül lehetet­lenné válott, és az országban az egyetlen döntő jelentőségű szervezett erőt a munkásság képviselte. A mun­kásosztálynak a polgári demokratikus forradalmat tovább kellett fejleszte­nie és így napirendre került a szo­cialista forradalomért való közvetlen küzdelem és a forradalmi proletariá­tus élcsapatának, a kommunista párt­nak megteremtése. A jobboldali szociáldemokraták nem kívánták a forradalom továbbfejlesz­tését. Ellenkezőleg, a polgári társa­dalom megmentéséért álltak ki és mindent megtettek, hogy megállítsák a forradalmat és leszereljék a mun­kásosztályt. A történelmi fejlődést azonban megállítani nem tudták. 1918. november 20-án Budapesten meg­alakult a Kommunisták Magyarországi Pártja. A kommunista párt egyesítette so­raiban a reformisták árulásét felismerő baloldali szociáldemokratákét a Szovjet­Oroszországból hazatért és az orosz forradalomban osztályöntudatra éb­redt proletárokat és kommunistákat, valamint az addig külön szervezetet alkotó forradalmi szocialistákat. A kommunista párt megalakulásával a magyar munkásosztály mint az ösz­szes dolgozók és az egész ország vezetésére hivatott osztály lépett fel olyan helyzetben, amikor a hatalom megszerzésének közvetlen feladata na­pirendre került. A kommunista párt első feladata a munkás- és katonatanácsok mögött álló tömegek többségének megszerzé­se volt. Ezt a feladatát nagyon rö­vid időn belül megoldotta. A paraszt földet akart, a munkás kizsákmányo­lás nélküli rendszert, minden dolgozó békét, szabadságot, kenyeret kívánt. Erre a kommunisták egyszerű, érthe­tő és egyöntetű választ adtak: Kö­vessük az Orosz Tanácsköztársaság példáját! Ezt minden dolgozó meg­értette. A kommunisták megmutatták a dol­gozóknak, hogy a Károlyi-kormány a régi kizsákmányoló rendszert szol­gálja, hogy ez a kormány a viszonyok gyökeres megváltoztatását nem kíván­ja, és hogy a magyar nép nemzeti és szociális érdekeit megvédeni nem tudja. A kommunisták megmutatták továbbá, hogy e jobboldali szociálde­mokraták politikájának igazi célja a burzsoázia és a kizsákmányoló rend­szer megmentése. A Kommunisták Magyarországi Pártjának megalakulásával a magyar munkásosztály megszervezte a maga forradalmi élcsapatát, melynek hiva­tása az volt, hogy a szocialista forrada­lomért, Magyarország dolgozóinak szo­ciális felszabadításáért harcoljon. A ma­gyar kommunisták érdeme, hogy a ma­gyar munkásosztály forradalmi erői a polgári demokratikus foradalmat tovább fejlesztették és amikor 1919 márciu­sában a történelmi körülmények a hatalom átvételét lehetővé tették, megteremtették a Tanácsköztársasá­got. E történelmi tény jelentőségét nem csökkentik a kommunisták és szociáldemokraták helytelen alapokon történt egyesülése 1919-ben, a Ta­nácsköztársaság hibái és hiányosságai. A Magýar Tanácsköztársaság 133 na­pos történelmének tanulságai útmu­tatással szolgáltak mind a magyar, mind a nemzetközi munkásmozgalom­nak is. A Kommunisták Magyarországi Pártja a Tanácsköztársaság leverése utáni időben hősies és szívós harcot vívott az ellenforradalom útján ura' lomra jutott fasizmus és az új im­perialista háború előkészítése ellen. Ugyanakkor harcolt a munkásosztály és a többi dolgozók mindennapi ér­dekeiért és a Szovjetunió népeivel való barátságért. A felszabadulás után a kommunista párt az újjáépítés élén állva küzdött a szocialista Magyarország megte­remtéséért. 1948. tavaszán győzött Magyarországon a népi demokrati­kus rendszer. A kommunista párt és a szociáldemokrata párt újabb egye­sülése most már a marx-lenini elvek alapján ment végbe Magyar Dolgozók Pártja néven. A revizionistáktól a fasisztákig terjedő ellenforradalmi blokk azonban, a nyugati imperialisták támogatásával, kirobbantotta a de­mokratikus kormányzat ellen irányuló 1956 októberi ellenforradalmat. De 1956-ban más volt a helyzet mint 1919-ben. Az erőviszonyok nemzetközi viszonylatban is megváltoztak, a népi demokrácia szocialista vívmányai az elkövetett hibák ellenére tovább fej­lődtek és idejében hatott a Szovjet­unió és a többi népi demokratikus államok testvéri segítsége. A magyar dolgozó nép az újonnan megalakult Magyar Szocialista Mun­káspárt vezetésével helyrehozta az ellenforradalom által okozott károkat, megszüntette a régi hibákat és helyes irányba vezeti Magyarország fejlődé­sét. A magyar kommunista párt meg­alakulásának 40. évfordulóján Cseh­szlovákia dolgozói testvéri üdvözle­tüket küldik Magyarország forradalmi munkáspártjának, mely híven szol­gálja a magyar nép érdekelt és biztos győzelemre viszi a szocializmus 'ügyét. Magyarországon. VIETOR MÁRTON ÜJ SZÖ 2 * 1958. november 20.

Next

/
Thumbnails
Contents