Új Szó, 1958. november (11. évfolyam, 302-331.szám)

1958-11-19 / 320. szám, szerda

A Szovjetunió 1959-1965. évi népgazdaságfejlesztési ellenőrző számai N. Sz. Hruscsov elvtárs beszámolójának tézisei a Szovjetunió Kommunista Pártja XXI. kongresszusára Hazánk népei, a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának korszakalkotó jelentőségű határozatait megvalósítva, új történelmi győzelmeket arattak. A Szovjetunió a párt XXI. kongresszusára az iparban, a mezőgazdaságban, a tudomány és a kultúra fejlesztésében, a dolgozók anyagi jólétének emelésében kivívott nagy eredményekkel készül. A szovjet nép, kommunista pártja köré tömörülve, olyan magaslatokat ért el, olyan hatalmas átalakításokat valósított meg, amelyek lehetővé teszik, hogy hazánk fejlődésének új, nagyon fontos szakaszába, a kommunista társadalom általánosan kibontakozó építésének időszakába lépjen. Ennek az időszaknak legfontosabb feladatai: a kommunizmus anyagi és műszaki alapjának sokoldalú megteremtése, hazánk gazdasági és védelmi erejének további megszilárdítása, s egyúttal a szovjet nép növekvő anyagi és szellemi szükségleteinek minél teljesebb kielégítése. Ez az időszak a kapitalista világgal vívott verseny döntő szakasza lesz, amikoris gyakorlatilag meg kell valósítanunk a történelmi feladatot: utol kell érnünk és túl kell szárnyalnunk a legfejlettebb kapitalista országokat az egy főre jutó termékek termelésében. A kommunista pártot, az egész szovjet népet áthatja az a meggyőződés, hogy ezt a feladatot sikeresen meg is oldja. A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága és a Szovjetunió Minisztertanácsa abból a célból, hogy mennél jobban kihasználjuk erőforrásainkat és lehetőségeinket, s a legrövidebb határidő alatt teljesítsük történelmi jelentőségű feladatainkat, megbízta a Szovjetunió Tervhivatalát, hogy a párt XX. kongresszusának határozatai, valamint a pártnak és a kormánynak későbbi határozatai alapján dolgozza ki az ország 1959—1965. évi népgazdaságfejlesztési ellenőrző számainak tervezetét. A párt és a kormány megszabta, hogy a tervezet legyen összhangban a Szovjetunió termelőerőinek fejlesztési programjával. A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága és a Szovjetunió Minisztertanácsa megvitatás végett az SZKP XXI. kongreszusa elé terjeszti a Szovjetunió 19591965. évi népgazdaságfejlesztési ellenőrző számainak tervezetét, amelyet a Szovjetunió Tervhivatala a szövetségi köztársaságok minisztertanácsainak, a minisztériumoknak és főhivataloknak, a tudományos akadémiának és más tudományos intézeteknek közvetlen részvételével dolgozott ki. A szövetségi köztársaságokban kidolgozott javaslatok viszont a népgazdasági tanácsok tervezeteire épültek. A népgazdasági tanácsok azokat az anyagokat általánosították, amelyeket a vállalatok és az építkezések terjesztettek elő, itt pedig ezeket az anyagokat a pártszervezetek, a szakszervezetek és a Komszomol-szecyezetek tevékeny részvételével dolgozták ki, s felhasználták a munkások, a kolhozparasztok, a mérnökök és a műszaki dolgozók sok javaslatát. A szocializmus szovjetunióbeli építésének történelmi tapasztalata meggyőzően tanúsította, hogy a gazdaságnak szocialista alapokon való sikeres átalakítása céljából egységes, hosszú időre szóló állami tervekre van szükség. A mai feltételek között, amikor a Szovjetunió népgazdasága a fejlődés újabb szakaszába érkezett, a kommunista párt XX. kongresszusa kitűzte hosszabb időre szóló távlati terv kidolgozásának feladatát. E tervnek legfőbb irányzatait és feladatait a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulója alkalmával rendezett ülésszakán fejtették ki. A Szovjetunió népgazdaságf«jleszté*ének távlati terve a legközelebbi 15 ívre előirányozza, hogy a legfontosabb szovjet iparágak több mint két-háromszorosára növeljék termelésüket. Ezen belül 1957-hez képest a vasérctermelés körülbelül 3 és fél szeresen, az olajkitermelés négyszeresen, a gázkitermelés és a gázgyártás 13 —15-szöröset; a vas- és acélgyártás 2,3-szeresen, a villamosenergiatermelés 4,3-szeresen, a cementgyártás 4-szeresen növekszik stb. A mezőgazdaságban előírjuk valamennyi ágazat újabb hatalmas fellendítését; ez biztosítja a termékek bőségét és a szovjet emberek életszükségleteinek teljes kielégítését. A népgazdaság fejlesztésének n legközelebbi 15 évre szóló távlati terve a kommunizmus szovjetunióbeli építésének gazdasági programja. Az 1959-1965. évi népgazdaságfejlesztési ellenőrző számok, amelyek az SZKP XXI. kongresszusa elé kerülnek megvitatás végett, e távlati tervnek szerves részét alkotják. Az elkövetkező hét év legfontosabb problémája: a népgazdaság meggyorsított fejlesztése a kommunizmushoz vivő úton, a lehető legnagyobb időnyerés a szocializmus és a kapitalizmus békés gazdasági versenyében. A legközelebbi hét évben a Szovjetunió népgazdasága és elsősorban népgazdaságunk alapja: a nehézipar — akárcsak ezelőtt — olyan ütemben fejlődik, amely sokszorosan túlszárnyalja a kapitalista országok, köztük az Egyesült Államok gazdasági fejlődésének M-temét. Most ismét UQrásszerűen kell fejlődnünk, hogy a szocialista gazdaság fejlődésének a kommunizmus felé vi vő útján magasabbra, új minőségi állapotba jussunk, s a nép jólétének újabb emelése végett jelentősen növeljük a Szovjetunió gazdasági erejét. A Szovjetunió a legközelebbi 15 évben a világ első helyére kerül nemcsak a termelés teljes mennyiségét, hanem az egy főre jutó termékek termelését tekintve is, s megteremtjük hazánkban a kommunizmus anyagi és műszaki bázisát. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a Szovjetunió hatalmas győzelmet arat a legfejlettebb kapitalista országokkal vívott békés gazdasági versenyben. Pártunk és az egész szovjet nép újabb gigászi feladatokat tűz maga elé a kommunista társadalom építésében; e tekintetben azokra a világtörténelmi jelentőségű vívmányokra épít, amelyeket a marxista-leninista elméletnek, a tudományos kommunizmus alapvető elveinek megvalósítása következtében elértünk. I. A gazdasági és kulturális építés néhány eredménye a Szovjetunióban 1. A kommunista párt vezette szovjet nép hatalmas győzelmeket aratott a gazdaság és a kultúra fejlesztésében és a népjólét emelésében. Az ország iparosításának, a mezőgazdaság kollektivizálásának, a kizsákmányoló osztályok megszüntetésének és a kulturális forradalom megvalósításának eredményeképpen a Szovjetunióban gyözött a szocializmus és sikeresen halad a kommunizmusba való fokozatos átmenet. A szovjethatalom léte folyamán a nemzeti jövedelem, amelynek növekedése kifejezi a népgazdaság általános fellendülését és a nép életszínvonalának emelkedését, egy főre átszámítva 15-szörösére növekedett. A szovjet nép hósi harcának és munkájának legfőbb eredménye és következménye, hogy új társadalmat, szocializmust és a szocializmusnak megfelelő új politikai rendszert, szovjet szocialista államot teremtett. A tézisek ezután a szocialista társadalom és a szovjet állami rend megteremtése és fejlődése nyomán keletkezett új, eddig ismeretlen társadalmi törvényszerűségekkel, újfajta társadalmi, emberi kapcsolatokkal foglalkoznak. A tézisek ezután megállapítják, hogy mindezek az új törvényszerűségek, az új társadalmi kapcsolatoknak jellemző vonásai hatalmas érvényesülési területhez jutottak nemcsak a Szovjetunióban, amely először építette fel a szocializmust, hanem valamennyi szocialista országban, az egész szocialista világrendszerben, amely napról napra életerősebbé válik és bebizonyítja a kapitalizmus fölötti nagy előnyeit. 2. A Szovjetunió dolgozói a Szovjethatalom éveiben megszüntették Oroszország évszázados ipari elmaradottságát, s olyan hatalmas ipart teremtettek, amely biztosítja a Szovjetunió gazdasági önállóságát és függetlenségét. A Szovjetunió jelenleg az ipari termelés mennyiségét illetően Európában az első, a világon pedig a második helyet foglalja el. Hazánk ipari termelésének óriási méreteit a következő adatok jellemzik. 1958-ban mintegy 55 millió tonna acélt öntünk, s 113 millió tonna olajat termelünk ki. Ez azt jelenti, hogy jelenleg egy hónap alatt több acélt öntünk és több olajat termelünk ki, mint 1913ban egész év alatt. A villamosenergia termelése 1958-ban eléri a 233 milliárd kilowattórát. Ma három nap alatt annyi villamosenergiát termelünk, amennyit a cári Oroszország egy év alatt. A régi Oroszországnak voltaképpen nem volt vegyipara. A Szovjetunió vegyipara, termelésének menynyiségét tekintve, ma a második helyet foglalja el a világon. A Szovjetunió egész nehézipara meggyorsult ütemben fejlődik. A termelőeszközök gyártása 1958-ban több mint ötszöröse volt az 1940. évinek. A nehézipar felődésének nagy üteme és a 1 mezőgazdasági termelés növekedése szilárd alapot teremtett, hogy fellendítsük a könyi nyű- és az élelmiszeripar valamennyi ágát. A közfogyasztási cikkek termelése 1958-ban az 1913. évinek csaknem tizennégyszeresére növekedett, ebből a kulturális és mindennapi használatra szolgáló tárgyak termelése több mint 45-szörösére emelkedett. Bár a Nagy Honvédő Háború éveiben az események a könnyű- és az élelmiszeripar egyes ágainak termelési színvonalát • sok évre visszavetették, ma 2,7-szer több közfogyasztási cikket gyártunk, mint 1940-ben. A népgazdaságfejlesztés meggyorsításának igen fontos tényezője volt az ipar és az építkezés irányításának átszervezése. A népgazdasági tanácsok tevékenységének első éve alatt (1957 júliusától 1958 júniusáig) az ipari termelés mennyiségi növekedése 17 milliárd rubellel múlta felül az előző évit. 3. Az a tény, hogy a párt következetesen megvalósította a lenini szövetkezeti tervet, a falun biztosította a szocializmus győzelmét. A kolhozok száma jelenleg több mint 70 000; rajtuk kívül 6000 nagy állami mezőgazdasági vállalat — szovhoz — működik. Bár a forradalom előtti időszakhoz viszonyítva a mezőgazdaságban foglalkoztatott lakosság számaránya csaknem felére csökkent, a mezőgazdaság bruttó termelése és árutermelése sokszorosára emelkedett. Az SZKP Központi Bizottságának 1953. szeptemberi plénuma óta — amely kidolgozta a mezőgazdasági termelés rohamos fellendítésének programját — nagy tikereket vívtunk ki a kolhozrendszer újabb megerősítésében és a mezőgazdasági termelés fejlesztésében. Rövid idő alatt megoldottuk 36 millió hektárnyi szűzföld és ugar megművelésének óriási népgazdasági feladatát, s ezzel megteremtettük keleti hatalmas gabonabázisunkat, és létrehoztuk annak a feltételeit, hogy a mezőgazdasági termelést körzetenként szakosíthassuk. A legutóbbi őt év alatt, az előző öt évhez viszonyítva, 38 százalékkal emelkedett a szemestermények termesztése, ugyanakkor nagyon elterjedt a kukoricatermesztés; 20 százalékkal növekedett a gyapot, 76 százalékkal a len, 66 százalékkal a cukorrépa, 65 százalékkal a napraforgó, 11 százalékkal a burgonya, 42 százalékkal a zöldségfélék termesztése. A Szovjetunió egész vetésterülete meghaladja a 195 millió hektárt. 1953-hoz viszonyítva 1958-ban az ország szarvasmarha-állománya megközelítőleg 14 millióval, ezen belül a tehénállomány 7 millióval növekedett; a sertésállomány 14 millióval, a juhállomány 29 millióval szaporodik. A hústermelés, az állatállomány növekedését is beleértve, 1953-hoz viszonyítva, 1957-ben 1,4szeresére, a tejtermelés 1,5-szeresére, a tojástermelés 1,4-szeresére, a gyapjútermelés 1,2-szeresére, ezen belül a finom és a félfinom gyapjú termelése 1,9-szeresére emelkedett. 1958-ban a kolhozokban a tehenek átlagos tejhozama megközelítőleg 1900 kilogramm, szemben az 1953-as 1016 kilogrammal. A legutóbbi négy év alatt (1954-1957) a Szovjetunióban a mezőgazdasági termelés átlagos évi növekedésének üteme 7,1 százalék volt, mlg az Egyesült Államokban 1,1 százalék. A tézisek ezután a kolhozok és a szovhozok erősödését ismertetik, majd megállapítják, hogy a pártnak és a kormánynak a kolhozok és a szovhozok megerősítésére és fejlesztésére hozott intézkedései minden feltételt megteremtenek a szocialista mezőgazdaság még sikeresebb fejlesztéséhez, a földművelés és az állattenyésztés hozamának emeléséhez és e termékek önköltségének csökkentéséhez. 4. Jelentős sikereket arattunk a vasúti, a vízi, a gépkocsi- és a légiközlekedés fejlesztésében. 1958-ban a közlekedés valamennyi ágának teherforgalma több mint háromszorosa az 1940-es teherforgalomnak. Nagy méretekben megvalósítjuk a közlekedés teljes műszaki felújításét. 5. A szovjethatalom éveiben a népgazdaság és a kultúra minden ágában óriási méretű építőmunkát végeztünk. A háborút követő időszakban a Szovjetunió beruházásai átlagosan évi 12 százalékkal növekedtek. Csupán az 1946 —1958-as években az állami beruházások összege mai árakban több mint egybillió 600 milliárd rubelra rúgott. Ez alatt az idő alatt körülbelül 12 000 állami ipari nagyvállalatot és nagyszámú közép- és kisvállalatot építettünk fel és helyéztünk üzembe. Különösen nagy méreteket öltött a lakásépítés. Csupán a legutóbbi öt év alatt a városokban és a munkás-lakótelepeken 216 millió négyzetméter új lakóterület épült fel. Ez jelentősen felülmúlja a cári Oroszország 1913. évi egész városi lakóterületét. A legutóbbi öt évben a kolhozparasztok és a falusi értelmiségiek több mint hárommiliő lakóházat építettek vidéken. 6. A szovjethatalom éveiben kulturális forradalmat valósítottunk meg, s ennek nyomán a Szovjetunió valamennyi népének kultúrája soha nem látott virágzásba borult. Jelenleg több mint 50 millió ember tanul a legkülönbözőbb oktatási formákban. A Szovjetuniónak ma 765 főiskolája, 3500 technikuma és más, középfokú szakiskolája van, s ezeken több mint négymillió ember tanul. A népgazdaságban foglalkoztatott, felső- és középfokú képzésben részesült szakemberek száma körülbelül 7 és félmillió, azaz 39-szer több, mint 1913-ban. A Szovjetunió főiskoláin jelenleg csaknem háromszor annyi mérnököt képeznek, mint az Egyesült Államokban. A Szovjetunióban minden lehetőség megvan a gyümölcsöző tudományos munkára, megteremtettük a legmodernebb felszereléssel ellátott tudományos intézmények kiterjedt hálózatát. 1958 végére több mint 270 000 tudományos dolgozónk lesz, azaz 27-szer több, mint a forradalom előtt volt. A szovjet tudósok nagyon elősegítették országunk népgazdaságának műszaki haladását. A tudósok kiváló matematikai, gépészeti, fizikai, vegyészeti, elektronikai, automatikai. biológiai eredményei révén sikeresen megoldhatjuk a népgazdaságfejlesztés legbonyolultabb problémáit, az iparba és a mezőgazdaságba bevezethetjük a legmodernebb technikát, kidolgozhatjuk a termelés leghatásosabb módszereit. 1954 óta működik a Szovjetunióban a világ első atomerőmüve. Az idén üzembe helyeztük a világ legnagyobb, 600 000 kilowatt kapacitású atomerőművének első, 100 000 kilowatt teljesítőképességű részlegét; hamarosan befejezzük a „Lenin" atommeghajtású, turbó villamos hajó építését. Megteremtettük a világ legnagyobb, 10 milliárd elektronvolt energiájú részecskegyorsítóját. A szovjet tudósok eredményesen haladnak a termonukleáris energia békés felhasználásának útján. Sikeresen megszerveztük az interkontinentális ballisztikus rakéták gyártását. Az első szovjet mesterséges hold fellövése új korszakot nyitott meg az emberiség történetében — megnyitotta a világűr meghódításának korszakát. Felbocsátottuk a második és a harmadik mesterséges holdat; foljmak az égitestekre való repülés előkészületei. Egész sor gyorsműködésű, elektronikus számológépet alkottunk. 7. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmének eredményképpen létrejöttek az előfeltételek, hogy szakadatlan növeljük a szovjet nép anyagi jólétét. A szovjethatalom éveiben jelentősen megnőtt a munkásosztály létszáma. A Szovjetunió népgazdaságában jelenleg 54 millió 600 ezer munkást és alkamazottat foglalkoztatunk, azaz több mint négyszer annyit, mint 1913-ban és 1,8-szer annyit, mint 1940-ben. A munkások és az alkalmazottak reálbére — a nyugdíjak, a segélyek, az ingyenes oktatás és az ingyenes egészségügyi ellátás beszámításával — 1940-hez képest 1958-ban csaknem kétszeresére, a parasztok egy dolgozóra számított reáljövedelme pedig több mint kétszeresére növekedett: A párt XX. kongresszusán hozott határozatok megvalósításaképpen nagy jelentőségű intézkedések történtek; például a munkások /

és az alkalmazottak kisfizetésű kategóriáiban emeltük a munkabéreket; munkaszüneti napok és ünnepnapok előtt csökkentettük a munkanap időtartamát; a nehézipar sok ágában bevezettük a munkások és az alkalmazottak csökkentett munkanapját: hát- és négyórás munkanapot, valamint egyhavi szabadságot állapítottunk meg a serdülök részére; egész sor intézkedést hoztunk, hogy javítsuk a dolgozóknak táVsadalombitosítási segélyekkel való ellátását. Megnöveltük a terhességi és szülési szabadság időtartamát; új törvényt fogadtunk el az állami nyugdíjakról, ezzel jelentősen megjavítottuk a munkások és az alkalmazottak nyugdíjellátását. A szovjet állam évente hatalmas összegeket költ társadalombiztosításra, nyugdíjakra, a tanulók ösztöndíjaira, az ingyenes oktatásra, az egészségügyi ellátásra, fizetett szabadságra stb. A legutóbbi öt évben (1954-1958) e kifizetések és kedvezmények több mint 60 százalékkal növekedtek: az előző öt év foljamán növekedésük 27 százalékos volt. Különösen megnövekedtek a dolgozóknak kifizetett állami nyugdíjak, 1958-ban a lakosság mintegy 64 milliárd rubelnyi nyugdíjat kap az államtól, s ez csaknem két és félszeresen túlszárnyalja a lakosságnak 1953-ban kifizetett nyugdíjak összegét. A szovjet nép anyagi jólétének növekedés? világosan kifejeződik a fogyasztás növekedésében és a szovjet kereskedelem fejlődésében. Az SZKP XX. kongresszusa óta eltelt időszakban a kiskereskedelmi áruforgalom összehasonlító árakon 32 százalékkal, vagyis évente átlagosan 9,6 százalékkal növekedett. 8. A szovjethatalom évei alatt valamennyi köztársaságban nagy sikereket vívtunk ki a gazdaság és a kultúra fellendítése tekintetében, hatalmasan megnövekedett a dolgozók anyagi jóléte és kulturális életszínvonala. A szovjethatalom évei alatt a nagyipar termelése Közép-Ázsia köztársaságaiban és Kazahsztánban ötvenszeresre, a Kaukázuson túli köztársaságokban harmincszorosra, a balti köztársaságokban (1940-hez képest) 9,5-szeresre növekedett. A párt és a kormány a legutóbbi években intézkedéseivel jelentősen megnövelte a szövetségi köztársaságok jogkörét a gazdasági és a kulturális építés területén. 9. A műszaki fejlődés és a nép országos arányú szocialista versenye alapján a Szovjetunió népgazdaságának valamennyi ágában szakadatlanul növekszik a munka termelékenysége. Ez a Szovjetunió iparában 1913-hoz képest 1958 folyamán mintegy tízszeresére emelkbdik, bár a munkanapot csökkentettük. 1940-hez képest a munka termelékenysége az iparban, egy munkásra számítva, 2,6-szeresen, az építőiparban 2,4-szeresen növekszik. Az 1953től 1958-ig eltelt időszakban a munka termelékenysége a szovhozokban 35 százalékkal, a kolhozokban 36 százalékkal növekedett. 10. A Szovjetunió nagy lendülettel haladt, hogy megoldja legfontosabb gazdasági feladatát. Országunk a nyersvas, az acél, a kőszén, a villamosenergia, a cement, az ipari faanyag, a fűrészáru, a pamutszövet és néhány más ipari termékfajta termelésének abszolút színvonalát tekintve, megelőzött olyan fejlett ÜJ SZÖ 5 * 1958. november 11.