Új Szó, 1958. november (11. évfolyam, 302-331.szám)

1958-11-18 / 319. szám, kedd

Államcsíny Szudánban Chartum (ČTK) t- A szudáni rádióállomás november 17-i jelentése szerint Szudánban államcsíny történt, melynek következtében Ibrahim Abud tábornok, a szudáni fegyvereserők főparancsnoka vette át a hatalmat. Az államfordulatról kiadott közleménnyel együtt Abud tábornok nyilatkozatát is közölte a rádió. Abud tábornok hangsúlyozta, hogy az államcsíny célja a szudáni nép békés élete és a korrupció kiküszöbölése. Abud egyik intézkedése a hatalom átvétele után a szudáni politikai pártok feloszlatása volt. Abud nyilatkozatában említést tett az EAKkal való kapcsolatairól is; melyekben még sok a tisztázatlan és vitás kérdés, mint pl. a Nilus vizei elosztásának és a határvidék pontos kijelölésének kérdése. Abud leszögezte, hogy ez összes vitás problémák és mesterségesen szított viszályok megoldására fog törekedni. Mfcány sorban AZ ATOM- és hidrogénfegyverek betiltására létesült Japán Nemzeti Tanács kezdeményezésére december 15-ét Japánban az atomfegyverek elleni közös akciók napjává nyilvánítottak. Ezen a napon nagy népgyűiéseket rendeznek. (ČTK) SZÍRIAI lapjelentések szerint az USA követeli az iráni sahtól, hogy az Irán és az USA között megkötött katonai szerződés ratifikálása után több intézkedést foganatosítson „Irán katonai stabilitásának megszilárdítására." Ez többek között a kurdok teljes kitelepítését jelenti az iráni-iraki határvidékről. A kurdokat ugyanis megbízhatatlanoknak tekintik. (ČTK) FRANCIAORSZÁGI sajtójelentések szerint szombaton az „Ifjú nemzet" elnevezésű francia fasiszta szervezet tagjainak fiatalkorú zavargókból álló csoportja Párizs 10. választókerületben megtámadta a Radikális Párt választási gyűlését. öt személy megsebesült. A rendőrség tétlenül nézte a történteket. (ČTK) HAGEMANN PROFESSZOR, ismert nyugatnémet tudós felszólította a bonni kormányt, hogy tárgyaljon az NDK vezető tényezőivel és egyezzék meg velük Németország egyesítéséről. Hagemann professzor, akit az NDK-val való kapcsolatok szorgalmazása miatt kizártak a Kereszténydemokrata Unióból, azt írja hogy Hruscsov és Ulbricht őszinte óhaja ' a Németország egyesítésére vonatkozó kétoldali tárgyalások meggyorsítása. (ČTK) . AZ OLASZ FÖLDMUNKÁSOK folytatiák harcukat létérdekeik védelméért. Az utóbbi napokban követelték, hogy több munkást vegyenek fel az öszi mezőgazdasági munkák elvégzésére. Brescia tartomány földmunkásai 24 órás sztrájkkal adtak nyomatékot követelésüknek. Hasonló sztrájkok zajlottak le Reggio Nell'Emilia, Nápoly és Lecce tartományokban. (ČTK) MADRIDBAN, Saragozában és San Sebastianban letartóztatták Catalánia Egyesült Szocialista Pártjának 14 tagját. Az vád ellenük, hogy „tiltott propagandát" fejtenek ki. (ČTK) MOSZKVÁBAN öt évre szóló kereskedelmi szerződést írtak alá a Szovjetunió és India között. A két ország kormánya az egyenlőség és kölcsönös előnyök alapján fejleszti kereskedelmi kapcsolatait és bővíti kereskedelmét. (ČTK) NAGY RÉSZVÉTEL a magyarországi választásokon Budapest (CTK) - A Magyar Népköztársaság Országos Választási Elnöksége közleménye szerint november 16-án 20 órakor rendesen lezárták a Magyar Népköztársaság országgyűlésébe és tanácsaiba megtartott választásokat. Előzetes adatok szerint-' a választásra jogosultaknak több mint 98 százaléka részt vett a választásokon. A szavazatok olvasását már megkezdték. Az Országos Választási Elnökség továbbá közölte, hogy az országgyűlési és tanácsválasztások eredményeit valószínűleg szerdán, november 19-én hozzák nyilvánosságra. ÜNNEPÉLYESEN ZAJLOTTAK LE A MAGYAR VÁLASZTÁSOK Budapest (ČTK) — A magyarországi vasárnapi országgyűlési választások rendben és zavartalanul folytak le. A választások ünnepélyes lefolyását hangsúlyozzák jelentéseikben a külföldi sajtóügynökségek tudósítói. A Francé Presse sajtóügynökség különtudósítója például leszögezi, hogy a választókerületek többségében á választóknak több mint a fele már délelőtt leszavazott. A tudósító több választási helyiséget keresett fel és meggyőződött róla, hogy mindenütt megőrizték a választások titkos jellegét. •1 Az HDK-ban megtartott szenvedtek a népi Berlin (ČTK) - Kari Maron belügyminiszter az NDK népi kamarájába és kerületi gyűléseibe tartott választások központi választási bizottságának vezetője az ADN sajtóiroda képviselőjének adott vasárnapi nyilatkozatában értékelte a vasárnapi választások lefolyását. Kari Maron rámutatott a választők nagy részvételére. Az NDK 14 kerületében a választók több mint 90%-a már 16 óráig leadta szavazatát. A legnagyobb százalékarányt — 96%-ot a Neue Brandenburg-kerület érte el. Maron miniszter hangsúlyozta, hogy tekintettel az NDK minden kerületében elért nagy választási részvételre, a munkás-paraszt rendszer ellenségei .további gyásznapjukként kénytelenek elkönyvelni a választások napját. Maron miniszter nyilatkozatában köszönetet mondott a választási biLONDONBAN véget ért a nemzetközi világűrkutató bizottság ülése, melyen a Szovjetunió, Nagy-Britannia, az Egyesült Államok, Japán, Ausztrália és Franciaország tudósai vettek részt. A megválasztott végrehajtó bizottság alelnökévé J. K. Fjodorov professzort, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának levelező tagját választották (ČTK) választásokon vereséget hatalom ellenségei zottságok kb. 200 ezer dolgozójának önfeláldozó munkájukért, továbbá köszönetét fejezte ki azoknak a százezreknek, akik önkéntesen támogatták a bizottságok tagjait. A kőolajtársaságok nagy támadásra készülnek a Szaharában Párizs (ČTK) - Az új „olajtörvénykönyv", amelyet néhány nappal ezelőtt hagyott jóvá a francia kormány, nagy lehetőségeket nyújt arra, hogy külföldi tőke részvételével kőolajkutatást és termelést folytassanak a Szaharában. A Les Ehos párizsi gazdasági lap előre látja, hogy újabb harc indul a szaharai „fekete aranyért". Néhány napon belül várható, hogy nyilvánosságra hozzák a Standard Oil of New Yorsey, legnagyobb amerikai kőolajtársaság és a Jľompagnie ^Francaise des Pétroles, a legfőbb francia társaság közötti egyezményt, amelyek közösen akarják átkutatni a szahara keleti felét. A Standard Oil így a „független amerikai társaságok és nagy brit cégek példáját követi". A Szovjetunió egész területén gyűléseket tartanak az atom- és hidrogénfegyverek eltiltásáért és az atomfegyverkísérletek beszüntetéséért vívott harc hónapjának keretében. Képünkön a moszkvai Moszkabelüzem dolgozóinak gyűlésén Burbaks Sing iró az Indiai Béketanács elnökének helyettese beszél. (TASZSZ felvétel) Az egész világ A SZOVJETÜNK) FEJLESZTESENEK MERÉSZ TÁVLATAIRÓL BESZÉL Ä VASÁRNAPI VILÁGSAJTÓ ÚJBÓL NAGY FIGYELMET SZENTELT N. SZ. HRUSCSOVNAK, AZ SZKP XXI. KONGRESSZUSÁVAL KAPCSOLATOS BESZÉDE TÉZISEINEK. KÍNA Á Renmin Ribao „A Szovjetunió óriás lépése a kommunizmus felé" című vezércikkében többek között a következőket írja: „A történelem megerősíti, tekintettel arra, hogy a szocialista országok teljes fölényben vannak a tőkés országok felett a termelés ütemét illetőleg, a szocialista országok mind a termelés abszolút térfogatában, mind pedig az egy lakosra eső termelésben utolérik és megelőzik a tőkés országokat. Ez a fejlődés objektív törvénye, amely nem függ a tőkés országok kívánságától. OLASZORSZÁG Áz Unita „A világ teljesen megváltozik" című szerkesztőség cikkében N. Sz. Hruscsov beszámolójának téziseivel kapcsolatban a következőket írja: „Megkezdődött a kapitalista világgal való verseny döntő szakasza. Hét év alatt oly nagy horderejű eseményekre kerül sor, amelyeknek következményeit még ma nehéz előrelátni: az egész világ megváltozik abban az értelemben, hogy teljesen megváltoznak az eröarányok. 1965-ig a szocialista országok a világ ipari termelésének több mint felét biztosítják. AUSZTRIA Ä Das kleine Volksblatt című polgári lap azt írja, hogy a Szövjetunió lehetőségei a gazdaság fejlesztését és a munI katermelékenység emelését illetőleg „egyí szerűen elképzelhetetlenek a tőkés világ! ban." A Wiener Zeitung rámutat a Szovjetunió és az USA gazdasági fejlődése között fennálló éles ellentétre. USA Á New York Times a ,,Hét eseményei

1' című rovatban azt írja, hogy a Szovjetunió népgazdaság fejlesztési új terve „a legmerészebb gazdasági felhívás, amelyet Oroszország az Egyesült Államok és a Nyugat" címére valaha is küldött. A New York Times figyelmeztet arra, hogy N. Sz. Hruscsov beszédének tézisei erős hatással lesznek más országokra elsősorban a kevésbé fejlett ázsiai és afrikai országokra. „Oroszország, amely 40 évvel ezelőtt elmaradott ország volt, a gyors gazdasági fejlődés példaképe lesz — írja a lap. A Szovjetunióban lesz a világon a legrövidebb munkanap és a legrövidebb munkakét Moszkva, (ČTK) — A Hruscsov beszámolójának téziseiben javasolt intézkedések végrehajtása után a Szovjetunióban lesz világviszonylatban a legrövidebb munkanap és a legrövidebb munkahét. Már 1960-ban befejeződik a munkások és hivatalnokok áttérése a hétórás munkanapra, az ipari ágak egész sorában pedig a hatórás munkanapra. 1964től kezdve még rövidebb munkahétre, 35 és később csak 30 órás munkahétre térnek át. Ennek ellenére a bérek nem csökkennek. A kosztromai textilkombinát dolgozói már néhány hónap óta heti öt napot dolgoznak. Munkahetük 38 és fél órából áll, viszont keresetük az elmúlt hónapokban átlagosan 40 — 50 százalékkai emelkedett. A „szabad kereskedelmi övezetről" folyó tárgyalások válsága Párizs (ČTK) Nagy-Britannia bizonytalan időre elhalasztotta a „szabad kereskedelmi övezetről" folyó tárgyalásokat. E tárgyalásokat számos sikertelen megegyezési kísérlet, után, az úgynevezett „európai gazdasági együttműködés szervezete" tizenhét nyugat-európai országa bizottságának keretében november 19-én Párizsban kellett volna felújítani. Az angol hivatalos képviselő vasárnap este az európai gazdasági együttműködési szervezet párizsi székhelyén közölte, hogy a brit kormáy erre az elhatározásra Jacques Soustelle francia tájékoztatásügyi miniszternek azon pénteki kijelentése után jutott, hogy Franciaország nem csatlakozhat a „szabad kereskedelmi övezA" létesítésének jelenlegi brit tervéhez. A brit kormány képviselője közölte továbbá, hogy Reginald Maudling brit miniszter az európai gazdasági együttműködési szervezet bizottságának elnöke november 19-én nem megy Párizsba. A brit kormány ezen határozata után Nyugat-Európa fővárosaiban általános rémület lett úrrá, mert a „szabad kereskedelmi övezetről" folytatott tárgyalások csődje a kereskedelmi háború kezdetét jelenti Ny u * gat-Európában, és egyben Nyugat-Európának két egymással szemben álló és vetélkedő kereskedelmi tömbre való szakadását jelenti. Az egyik oldalon áll Nyugat-Németország, Franciaország, Olaszország, Belgium. Hollandia és Luxemburg, az úgyvezett „európai gazdasági egyesülésbe" (közös piac) tömörülve, a másik oldalon az európai gazdasági együttműködési szervezet többi tagállamai, elsősorban azonban az „erős vetélytársak" Anglia, Svédország, Norvégia, Dánia, Ausztria és Svájc E két csoport közötti válság 1959 január 1-én éri el tetőfokát, amikor a közös piac államai kölcsönösen 10 százalékkal leszállítják az összes vámokat és 20 száza-i lékkai emelik a behozatali kontlgenseket. Az európai gazdasági együttműködési szervezet többi tagállama ezt megkülönböztető 1 intézkedésnek minősíti és már most visszavágó intézkedésekkel fenyegetőznek, vagyis a közös piac hat államából való árubehozatalok korlátozásával vagy megszüntetésével; Franciaország választások előtt AZ V. FRANCIA KÖZTÁRSASÁGBAN november 23-án és 30-án lesznek az első általános választások. Ezekre a választásokra azután kerül sor, hogy de Gaulle tábornok jelentős győzelmet aratott az új francia alkotmányról megtartott népszavazásban. De Gaullenak ez a sikere nemcsak Franciaország demokratikus erőiben kelt aggodalmat, hanem felkelti az egész világ haladó közvéleményének érdeklődését is. Franciaországban a személyi hatalmat, a katonai diktatúrát legalizálta az új alkotmány jóváhagyása s nagymértékben szabaddá tette az utat a fasizmus előtt. A reakció előretörése Franciaországban nemcsak azért meghökkentő, mert Európa egyik gazdaságilag és politikailag legjelentősebb államáról van szó. Franciaország egyben az újkori demokratikus és szabadságtörekvések klasszikus hazája, a Nagy Francia Forradalom és a Párizsi Kommün országa. Ezért jogosan teszik fel a kérdést világszerte a haladó emberek: mi lesz Franciaországgal? Milyen sors vár annak az országnak népére, amely a történelemben először kísérelte meg a proletariátus uralmának megvalósítását. , Népi összefogás — burzsoá •i ellentámadás . Abban az időben, amikor Németországban győztesen hömpölygött a barna áradat, a francia baloldali erők határozott összefogása 1934. február 6-án megállította a fasizmus ottani uralomrajutását. Ez, a Francia Kommunista Párt vezette népi összefogás, megvetette az abbesszíniai gyarmati háború és a spanyol polgárháború idején az első népfront-kormány alapjait, amely ugyan a burzsoázia mesterkedése következtében ideiglenesen elbukott, de már két esztendő múlva, Franciaország náci megszállásának idején, az ellenállás természetes, népi alapját képezte. A fasizmus leverése után a Francia Kommunista Párt a második világháborúból megerősödve, mint a dolgozók igazi vezetője került ki s részt vett az új, demokratikus alkotmány kidolgozásában, valamint a korYnány munkájában is. Elvileg Franciaországban ugyanúgy adva voltak 1945—1946-ban a népi demokratikus továbbfejlődés feltételei, mint a kelet-európai országokban. A francia burzsoáziának azonban, a világimperializmus igen hathatós gazdasági és politikai segítségével — elég, ha csak a Marshall-tervet idézzük — sikerült megállítania ezt a számára annyira végzetes fejlődést. A Francia Kommunista Pártot először a kormányból kiszorította, majd a jobboldali szocialisták megnyerésével, vezetőik megvásárlásával a francia parlamentáris életben teljesen elszigetelte éppen akkor, amikor a baloldali tömegek az 1956. január 2-i választásokon soha nem látott arányban fejezték ki bizalmukat a kommunista párt és a népi tömegek demokratikus összefogásának gondolata iránt. Ami azután történt, az már élénk emlékezetünkben él. A legreakciósabb burzsoázia, a koncentrált francia nagytőke képviselői felismerték azokat -a lehetőségeket, amelyeket -a kommunista párt parlamenti elszigeteltsége nyújtott számukra. Az algériai fasiszta rohamcsapatok — ott ejtőernyősöknek hívják az SS-t és az SA-t — segítségével felrúgták a tehetetlen polgári parlamentet, a politikai lomtárból előhorgászták a dicsősége romjain kotló de Gaulle tábornokot, s megszüntették az 1946. évi lényegében demokratikus alkotmányt. Az 1958. szeptember végi referendum formálisan legalizálta ezt a fejlődést és jóváhagyta a reakció számára minden ajtót kinyitó új alkotmányt és választási rendszert. Milyen az új alkotmány és a választási rendszer ? E nyíltan reakciós, népellenes jellegű alkotmány elfogadtatását a referendumban de Gaulle-ék számára megkönnyítette az a tény, hogy az alkotmány egyes cikkelyeit bonyolult jogi fogalmazásokba burkolták, úgy hogy az a választók tömegei számára jóformán érthetetlen volt. Az új alkotmánynak az a fő célja, hogy a néptömegeket teljesen kirekessze az ország politikai életének irányításából. Nem véletlen, hogy az alkotmány szövege meg sem említi azokat az alapvető jogokat és szabadságjogokat, amelyeket az 1946. évi alkotmány még tartalmazott. A parlament szerepét rendkívül leszűkíti, a kormány bábjává s függvényévé teszi és ezáltal ténylegesen felszámolja a népképviseleti rendszert. Könnyen elképzelhető annak a kormánynak politikája, amelynek élén a monopóliumok közvetlen képviselői állnak és amelyet nem ellenőriz és korlátoz a parlament. -A szocialista vívmányok lefaragásának politikája lesz ez, a nép politikai jogai korlátozásának rendszere, amely a haladó szervezetek és politikai pártok — elsősorban természetesen a Francia Kommunista Párt betiltására irányul. A kormány számára a párt betiltását már ma is lehetővé teszi az új alkotmány 4. cikkelye — egyszóval a burzsoázia, kitárta a kapukat a fasizmus előtt. E politika gyakorlati megvalósítását szolgálja a küszöbönálló választásokra de Gaulle-ék által kidolgozott és elfogadtatott új választási rendszer, amely már eleve döntő hatású a választások eredményére. A kerületenkénti, egyjelöltes, kétfordulós rendszert vették elő ismét a reakció fegyvertárából. Ez a rendszer annyit jelent, hogy a november 23-i első fordulóban csak az a jelölt kap mandátumot, aki abszolút (felénél nagyobb) többségre tesz szert. A választásokon 465 mandátum sorsa dől eL 17 párt mintegy 3000 jelöltet állított. E 17 párt közül 13nak programja alig különbözik egymástól. A második választási forduló előtt a pártok megegyeznek egymással és a legesélyesebb jelöltet tehetik meg közös jelöltnek a kommunista vagy más baloldali jelölt ellenében. Ez a lehetőség már eleve eldönti a mandátumok sorsát. Mert hiába kapja a kommunista vagy baloldali jelölt az első menetben a szavazatoknak akár egynegyedét vagy egyharmadát is, e szavazatok semmivé válhatnak a jobboldali pártok összefogása következtében a második menetben, ha ott a jobboldali pártok egységesen lépnek fel. Világos, hogy ennek a rendszernek fő célja a kommunista párt parlamenti képviseletének megtizedelése, miután ennek a pártnak a jobboldali „szocialisták" áruló magatartása következtében nincs módjában kapcsolnia szavazatait természetes szövetségesével, a másik munkáspártul. Karhatalmi „választások" Algériában Amíg azonban de Gaulle-ék a francia anyaországban legalább a választások látszatának megőrzésére törekednek, addig Algériában a demokratikus álarcot már teljesen levetették, illetve levetni kényszerültek. Alig tudták összehozni a szükséges arab jelölteket a jelölési határidőig. Még nagyobbak lesznek a nehézségek a „választó tömegek" előállításával. Míg az európai reakció egyik vezető sajtóorgánuma, a Neue Zürcher Zeitung is — amely pedig hozsannával fogad minden jobboldali fasiszta diktatúrát, legyen az Pakisztánban, Dél-Afrikában vagy Kuba szigetén — megrökönyödve írja november 10-i vezércikkében, hogy „számolni kell a hadsereg beavatkozásával az algériai választásokba, miután semmilyen más eszköz nem áll rendelkezésre. Ily módon (értsd a francia hadsereg beavatkozásával) remélhető, hogy néhány millió muzulmánt az urnák elé vonszolnak. Az igazi döntés lehetősége azonban ki van zárva." Lehet, hogy a francia reakció újabb térnyerést ér el a két választási vasárnapon. Mindez azonban nem változtat azon a tényen, hogy a nagy világerők ellene dolgoznak és előbb utóbb felszámolják pozícióit. A reakció ellen dolgozik a francia munkásosztály öntudatos többsége, a gyarmati népek feltartóztathatatlan nemzeti felszabadító harca, a világ haladó erőinek szolidaritása, a szocialista tábor győzelmes előretörése. Ezért nem kétséges, hogy ha az egyik vagy másik csatát Franciaországban a reakció nyeri is meg a végső győzelem a francia dolgozóké lesz. Protics Jolán ÜJ SZÖ 3 * 195

8. november 11.